Eltérő szokások. Gyűjtik a szennyest és leviszik egy mosodába állítólag Amerikában. Olvasom, hogy bérházakban szintenként van mosógép, azért,hogy, ha meghibásodna, nehogy eláztasson mindent, mert nagy a költség. A másik véglet volnék, aki, ha hazaér kimosom, akár kézzel is amit levetek, fürdésnél. Ha egy mód van rá, nem tenném szívesen idegenek után a holmim egy közös mosógépbe. Talán csak legvégső esetben, ha más megoldás nincsen. Elgondolkodtató, hogy kinek hol van a határ. A teste, a személyisége milyen határokat igényel. Mennyire merev a határai módosítását tekintve. Eszünkbe juthatnak túlélések háborús időkben, amikor zsúfolt vagonokban szállítottak embereket. Sokat kibír az ember. A másik véglet is létezik, amikor a kényszeresek túlzásokba esnek. Az emberi a közép úton lehet. Önmagunkkal leginkább tanácsos mindenre felkészülni. Testileg, lelkileg edződni, mert megtapasztalhattuk, hogy bármi megtörténhet. Egy háborús helyzetet teremtő járvány megláttatta velünk, hogy milyen helyzeteket tud produkálni az élet. Túlélő üzemmódban mennyit bír ki az ember? Mennyire kell edzeni önmagunkat testileg, lelkileg? Mi a jutalma a túlélőnek? Az élés. Érdemes? :) Kati