Toplak Zoltán

Női Sors

Toplak Zoltán - 2014-07-14 14:53 - 1 hozzászólás
Csak illusztráció

Csak illusztráció

Húsz éves koromig gondtalan volt az életem. A  szülök szerettek bennünket, befejeztem a középiskolát, és még munkát is kaptam. Sajnos az öröm nem sokáig tartott, mert édesanyámat megtámadta a gyilkos kór: a rák, és hamar el is távozott az élők sorából. Én nagyon összetörtem, mert egy igazi jó anya és barátnő volt, akivel megoszthattam minden örömömet és bánatomat.

23 évesen férjhez mentem, majd két évre megszülettek az ikrek: egy fiú és egy lány. Az öröm teljes volt mindaddig, míg egy este arra lettem figyelmes, hogy mintha a lánykám színe megváltozott volna, és nem úgy lélegzik, mint ahogy elvárható. Gyorsan felkaptam, és az orvosi rendelőbe futottam vele. Mire odaértünk, addigra egy kicsit helyrejött. A doktornő azonnal a kórházba utalta kivizsgálásra. Később kiderült, hogy a tüdejéről nem tisztult le a hártya, noha egy hónappal hamarabb születtek, de mivel a súlyuk megvolt, nem tették őket inkubátorba. Sajnos így küszködtünk öt éven keresztül. Aztán jött a legnagyobb csapás, amire soha az életben nem gondoltam volna. A nagynéném temetéséről hazatérve azt kellett meghallanom, hogy a fiam a kórházban van, élet és halál közt. Csak éjfélig bírta a szervezete a küszködést, és akkor meghalt. Mindössze négy éves volt. Halálát emberi mulasztás okozta, mert anyósomék tudták, hogy mit evett meg, és mégsem segítettek rajta, mert sajnálták azt a pár dinárt az autóra. Vagy akár kérhettek volna más segítséget is, hiszen a főút mellett laktak, vagy pedig a szomszédtól, annak is volt autója. Később egy orvostól tudtam meg, hogy a gyomrában mérgezett kolbászt találtak és aznap ette meg.

A rendőrség nem tett semmit, még a boncolási eredmény is eltűnt, mire odaértem. Rá egy évre a lánykámat is elvesztettem, mert nem fejlődött vele a tüdeje, és a szervezet nem bírta el a rá nehezedő nyomást. Ezeken mind egyedül kellett körösztül mennem, mert a gyerekeim apja nem segített.  Talált magának egy másik nőt, és vele múlatta idejét, miközben én a kínok kínját éltem meg a szívemben. A lánykám halála után hét hónapra visszaköltöztem a családi házba, és elhagytam őt.

Egy év múlva megint férjhez mentem, újból született két gyermekem, ismét fiú és lány. Szerencsére ők egészségesek lettek, és már szép nagyok. A kálváriám úgy két évvel ezelőtt kezdődött megint, amikor a lányommal elolvastuk az üzeneteket, amit a férjem oldalán találtunk, az interneten. Sokkoltak bennünket az ott látottak. Én rögtön megkérdeztem  a férjem, hogy ez most micsoda, mi is akar ez egyáltalán lenni, mire ö azt válaszolta, hogy ez semmiség, csak barátság. Sajnos a dolgok csak folytatódtak: este 11 után senki se ülhetett géphez, mert óra pontossággal működött a találkozás. Pár hónap múlva már nem bírtam ezeket, és kifakadtam, hogy legyenek szívesek, és ezt fejezzék be, mire a válasz egy pofon volt. Ez akkor lehűtött annyira, hogy el akartam hagyni, de a lányom kérlelt, hogy ne tegyem, inkább segít, hogy szétszedjük őket. Nemsokára sikerült is megtudni a jelszavát, és olyan szép üzenetet írtam a férjem nevében, hogy egyből letiltotta. Sajnos emiatt maradt egy kis szakadék  köztünk, ami meg van még a mai nap is. A hölgyet is nemegyszer figyelmeztettem, és tudván tudta, hogy mi zajlik a házasságunkban. Ennek ellenére nem volt hajlandó, és csak tovább írogatott neki. Később kiderült, hogy ha igent mondott volna a férjemnek a nő, akkor már rég nem lettünk volna együtt.

Ma némileg elhidegülve, de együtt élek a második férjemmel, két gyermekem apjával.

 

 

Megterhelt Nő


Címkék: , , , , , , , , , , ,

A cikk megjelent a Női lét rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Néhány társadalom átalakító kérdés
Tudtad: - hogy alapvető szükséglete a legtöbb férfinek, hogy vezetését kellő józansággal, de elfogadják? - hogy mélyen igénylik feleségük va...
EZ-ÍGY-VAN! (Újratervezés - 12 perc a Valóságról)
Nem tudom, meddig lesz fenn az interneten, szívem szerint idetenném, de hát szerzői jogok, meg hasonlók. Mindegy, talán később is hozzáférhető lesz. ...
Halhatatlan
Mikor a legbetegebb lett a mama, elrendezett mindent gondosan, mintha egy nagy utazás előtt állna, noha nem járt nyaralni soha. Felkészített mindannyi...
Honnan is jön az erő?
"Jó lesz vele vigyázni, magasabbról vannak összeköttetései"! :) A legmagasabb szinten levő összeköttetés, a legerősebb segítő, ki is? Kire m...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (1) Hivatkozások (0)
  1. Nem óhajtom különösebben védeni a történetben szereplő férfiakat, de felmerül bennem, vajon segített volna, különösen a második házasságban, ha a férfi felteszi magának a kérdést: mit adhat a másik nő, amit a feleségem nem? Először önmagával beszéli meg, bátran nevén nevezve a dolgokat, vágyakat és igényeket, majd feleségével is megpróbálja, olyan formán, hogy “Rájöttem, milyen fontos nekem ez meg ez egy kapcsolatban, tudnánk-e valamit tenni, hogy ez az igény kielégüljön, vagy legalább enyhüljön?”. Mert a feleség esetleg nem képes azt úgy megadni, kielégíteni, mint a másik, de maga az igény komolyan vétele, a párért hozott szeretteljes áldozat, (vagyis ne kikényszerített legyen, hogy “elhagylak a Bözsiért, mert ő ebben vagy abban olyan jó, és neked olyanná kell válnod!” azért nagyon nagy kincs! És máris nincs szükség a Bözsire. Még ha némi lemondással és kompromisszummal jár is. Viszont őszintén szeretik az embert. Máris törheti a fejét, hogyan viszonozza!

        

Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.