Sikerült felül emelkedni a tériszonyomon. Noha a szüleimnek nem volt, én erősen tartottam a magasságoktól. A létráról gyümölcsszedéstől, a padlás használattól. A közlekedésben pedig a padkához szorított egy alkalommal egy túl magabiztos buszos. Másik esetben egy hasonló stílusú kamionos. Utána 10 évig egyre ritkábban vezettem. Ám amikor beteg lett a közeli hozzá tartozóm és egyre gyengébb volt kellet aki szállítja őt orvoshoz. Újra, fokozatosan egyre többet odaültem a volánhoz. Olvastam róla, hogy a zárt tértől irtózóknak milyen  hozzászokást javasolnak például a lift használatához. Belegondoltam, ha ilyen lelki tréningezéssel lehet valakinek lekűzdeni a saját félelmeit, akkor akár nekem is sikerülhet. Hát ne nyugodjunk bele egy életre, ha elakad a fejlődésünk valamilyen téren. A kedves ismerősöm megosztotta velem, hogy az italos időszakánál az i-re a pontot az tette fel, hogy az idős hölgyek kicsúfolták őt, amikor látták részegen. Elhatározta, ettől ő azért erősebb ember. Józan életű lett. Erőfeszítésére méltán büszke :) Az élete utolsó pillanatáig képes fejlődni az ember. Sőt talán még utána is, ha esetleg igazak a karma elméletek:)  Kati