admin

Politikai kitekintő

admin - 2013-09-09 15:17 - 0 hozzászólás

orbanFidesz:

Rendőrségi nyugdíjazás: Lázár János 2006-ban, a Gyurcsány kormány idején azt nyilatkozta, hogy nem helyes, hogy az akkori kormány meg akarja vonni a rendőröktől a 25 év szolgálati idő utáni kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. (Forrás itt.)

Tavaly teljesen más volt a Fidesz álláspontja, sőt mást hajtott végre. (Erről itt olvasható cikk.)

Értem én, hogy változhat egy párt nézőpontja, (bár itt éppen 180°-ot, ami azért meglepő, finoman szólva is), de nem kellene valami elfogadható magyarázattal szolgálni a népnek, amelyet szolgál? Így bizony, olyan érzésem van, mintha – már bocsánat, de – hülyének néznének. Azért ez nem olyan kellemes. (Mondjuk én ettől még Fidesz szavazó maradok.)

Másrészt ismerősöm, akitől már meglévő nyugdíját vonták meg, állítja, hogy nincsen elegendő hely az állományban. Most ő is otthon van, jövedelem nélkül (legalábbis legális jövedelme nincsen) és várja, hogy sora jobbra forduljon. Segédmunkásnak nem akar elmenni, ő nem azért tanult. (Mondjuk ez az álláspontja talán vitatható, de az vesse rá az első követ, aki maga nem így gondolkozna hasonló helyzetben.)

Jobbik:

A Jobbik magát kereszténynek valló párt. És részben az is. Jótékonykodnak (lakóhelyemen gyűjtöttek pl. a gyermekeknek játékot), kiállnak a keresztény igazságért, vallják a Tízparancsolatot, szembeszállnak a mai kultúra számos viszáságával. Hallottam olyat, hogy X faluban idős bácsit védtek meg a helyi roma lakosság zaklatásaitól. Szerintem ez jó és szép. De hol az irgalom, a megértés, az empátia a tetteikből, szavaikból? Most olvasom Pongrátz Péter: Szeretetben testvérem c. könyvét. Vállalja Jobbik – os meggyőződését. Igyekszem megérteni őt. Rengeteg fájdalom és keserűség árad soraiból. Azt hiszem, nagyon kellene, hogy szeressék, megvigasztalják. Mert most el van tévedve. Igaza van sok mindenben, amit leír – nem is kicsit. És fáj neki, hogy a világ nem változik úgy, ahogyan ő szeretné, nem hallgat rá, sőt megveti, lenézi, és üldözi. És ebben a szenvedésben kezd (úgy sejtem) meggyengülni a hite, kihűlni a szívében a szeretet, és eltűnni (soraiból mindenképpen) az öröm, az, amit Gyökössy Endre református lelkész-pszichológus mégis örömnek nevezett. Akármilyen sz×r a helyzet, mégis tudunk mosolyogni (szívből), és tenni magunkért, családunkért, hazánkért. Melynek része az RTL tv-csatorna, és a TV2 is. Az ott dolgozók is magyarok, és a nézőik is azok. És lássuk be: ha a tömegek vallási műsorokat akarnának látni, ezek az adók azt adnának. Mert azt adnak, amiből pénz van. Alapvetően nagyon egyszerű a logikájuk: azt adom, amiből sok pénzt tudok szerezni. Könnyű őket bűnbaknak megtenni (bár van közük, ó nagyon is, a szennyáradathoz, ami a médiában jelen van, és felelősek is érte), de az az igazság, hogy aki a mocskot választja a kultúra helyett, annak szintúgy vaj van a fején. Tessék levelekkel bombázni a fenti adókat, hogy népművészetet akarunk, hogy a meglévő tehetségkutató show-k mellé, magyar zenészeket akarunk, hogy igényes, szellemileg tápláló műsorokat akarunk, hogy a szabadosság hirdetése helyett a VALÓDI szabadságot akarjuk!

Ha ezt tennénk, és ők látnák rajtunk, hogy tényleg ezt akarjuk, megváltoztatnák a műsorpalettát. (Vagy kivándorolnának. Persze miután kétségbeesett erőfeszítéseik kudarcba fulladnának, hogy mégis rábírjanak minket: térjünk vissza a mocsokhoz. <mert azt már megszoktuk, mert ez az őszinte, valójában ilyenek vagyunk, mert ezt választani nem kerül áldozatba – fenét nem, sokkal többe, csak ez nem derül ki az elején.> Bocs, ha cinikus vagyok.)

Nna, szóval szánom (és tisztelem – van miért) szegény Pongrátz Pétert, mert úgy látom, hogy nem nézett szembe vele: aki az igazságot hirdeti, azt üldözik, félreértik, pont, mint az ő Urával tették. Ezt a világot az Isten sem tudta három év alatt megváltoztatni. Ő is sokszor fakadt ki: “eget rengető csodákat teszek (rajtam keresztül az Atya), és mégsem hisznek!” Azóta kétezer év telt el, és Mennyországgá változott a Föld? Szerintem nem Istenen  múlott.

Szóval nem megy, nem megy, és mégsem szabad feladni. Beszélgetni kell az emberekkel, meghallgatni őket, és ha nyitottak, elmondani az igazságot. A hitünket. Vagy csak felemelni, vigasztalni, buzdítani. Személytől – személyig, szívtől szívig. Lassú? Az. Van más jó módszer? A történelem, a szentek példái mutatják, hogy aligha. Persze, kellenek a „nagy” tettek is: újságcikkek, parlamenti felszólalások, felvonulások, tüntetések. De az alap ez: amit a szomszédomnak adok, amit tőle fogadok el. (Mert azt is kell: elfogadni, átvenni.)

Pétert bántja, hogy pártját lefasisztázzák, szélsőségesnek állítják be. Szerintem a Jobbik is tehet róla. Rengetegszer demonstrál erőt, s olyat, amellyel már számtalanszor visszaéltek. Egyenruhás felvonulások, agresszív, vagy annak ható nyilatkozatok Vona Gábortól. Miért gondolják, hogy ezek után bízni kellene bennük? Őszinték – ez jó. De nem elég. Elfogadhatónak is kell lenni. És megtartani az őszinteséget. Igazodni a keresztény erőalkalmazás elveihez. (Erről a Katolikus Egyház Katekézise több jó gondolatot tartalmaz, a jogos önvédelemről, és háborús konfliktus fegyveres rendezéséről.)

 

A baloldalról nem írok. Őhozzájuk végképp nem értek. A jószándékukban nem kételkedem. (Kétlem, hogy gonoszabbak lennének, mint az „én oldalam”, a jobbosok. De Isten létét el sem fogadják, így az első gombot félregombolták. Vajon mennyire lehet jó, ami erre épül? Egyébként részdolgokban akár egyet is érthetünk. De alapvetően – úgy érzem – soha.)

Na, ez lesz, ha politikai elemző cikket írok. Tele van lelkizéssel és vallással. Hiába, a száraz tények és nyilatkozatok nekem bizony dögunalmasak. A politikáról általában gondolom, hogy fontos és szükséges – de az én elődeim, pl. a Római birodalom idején többször is megéltek véres keresztényüldözést. És többen eljutottak a hit azon fokára, hogy békés és derűs szívvel fogadták a kínhalált. Végső soron ennyire fontos a politika. Iszonyú körülmények között is lehet boldogan élni – számomra erről szól Kertész Imre: Sorstalanság c. könyve is. A politika a körülményeket akarja megváltoztatni elsősorban. A vallás az embereket.

A vallás fontosabb.

 

Zoli


Címkék: , , , ,

A cikk megjelent a Lélek és hit, Színes nagyvilág rovatban.


Hasonló témájú cikkek:


Ez szomorú és nagyon, nagyon lehangoló
2012-12-24, este háromnegyed öt. ORF2. Egy csinos, szőke műsorvezetőnő beszélget egy katolikus pappal a Karácsonyról. Ugye nem kell mondanom, hogy...
A srácok, akiknek cseppet sem nagy az arcuk
Annyit azért tudok, hogy a Red Hot Chilli Peppers, az vörös, forró, csilipaprikákat jelent. Felteszem, egy csapat nem véletlenül választ ilyen nevet m...
Álom, vágy, láthatatlan vonzerő - olvasói levél
Volt egy álmom. Igaznak tűnt, kellemes érzésekkel feltöltődve ébredtem. Nem tudom mi alapján áll össze a kép az éjszaka folyamán. Mi készteti arra az...
Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)
Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bens...


[facebookall_comments]
Hozzászólások (0) Hivatkozások (0)

Még nincsenek hozzászólások.


Szólj hozzá Te is!

Ha hozzá szeretnél szólni, akkor be kell jelentkezned!
Nem vagy még regisztrálva? Csak egy 2 perces művelet és Te is részt vehetsz a beszélgetésekben!

A hivatkozások nincsenek engedélyezve.

Férfiak Lapja

Kedves olvasó, ez itt a Férfiak Lapja. Leginkább férfiaknak szól, de nem csak. Igyekszünk olyan témákat keresni, ami érdekli a ma férfiait, és hasznos is a számukra. Hatalom, pénz, szex. Hogy a sztereotípiákkal kezdjem. De család, hit, és érzések is. Férfihobbik. Feminizmus és antifeminizmus. Nők, ahogyan ők látják magukat. Nők, ahogy mi látjuk őket. Erő, szabadon és vadul – mégis mederbe terelve, és szükségtelenül nem ártón. Nagyon fontos, hogy a lap amatőr. Szeretnénk élvezni, amit csinálunk, és szerzőink legtöbbje egyelőre a levélírásban profi. De lelkesek, és tenni akarnak ebben az értékvesztett világban. Hiszünk a karizma erejében, abban, ami belülről jön, őszintén, hittel. Kell a tudatosság, a szervezettség, és igen: némi profizmus is. Mi igyekezni fogunk.