Így igazságos. Ha csak a hibákra fókuszálsz nagyítóval, az torz képet és hangulatot fest. Vegyesen dob az élet. Történik sok rossz és jó dolgok is érkeznek. Így a megismeréskor is konstatálni kell a pozitívumokat a nem tetsző dolgok mellett. Tudatosítani, szóvá tenni. Önmagunkban gondolkodva is szoktassuk rá magunkat, hogy amikor agyalunk a velünk történteken, akkor a jókat is nyugtázzuk. Segít hogy ne keseredjünk el. Amikor a partnerünkhöz vagy róla beszélünk, akkor is. Másként kiábrándulás következhet be. Benne is bennünk is. Nagyon fontos erre ránevelnünk önmagunkat. A gyerekeinkkel kapcsolatban is. Számtalanszor csúszunk maximalizmusba. Csak korholjuk önmagunkat, párunkat, gyerekünket és a dicséret, a bók lemarad. Pedig de könnyű kimondani: Összpontosítsunk a pozitívumokra! Lustaságból, a jót evidensnek vesszük és lovagolunk a nem stimmelő pontokon. Mint egy darázs csípjük, agresszívan. Meresztgetjük a szemünket, fürkésszük,hol nem passzol. Mondogatjuk:” igen, igen, de itt meg ott lehetne még jobb”. Pedig már de sokszor az elég jó is pont jó. :) Kató