Sajátos alakzatot írnak az égre. Mintha csak üzennének. Repülés közben beszélgetnek. A közösségük az emberek közösségére emlékeztet. Teszik a dolgukat rendületlen. Haladnak előre. Nincs mese, menni kell. Bárcsak érteném ezek a varjak miről beszélgetnek, miközben repülnek. Az emberek is beszélnek munka közben. Valahogy úgy könnyebb. Mint hallgatni és magunkba zárni mindent. Nézem a friss ősz végi, tél eleji eget. A nap már nem jön elő, mégis élettel teli a reggel. A varjak együttességét figyelhetem. Micsoda tömeg! Minden tagja ugyanazt teszi. Ahogyan haladnak, figyelem az alakzatot, az égre írva. Megfejtettem, megértettem. Az jelzik, azt üzenik: Élni kell! :) Kati