*
Kecses, fénytelen bájaiddal ívelsz a messzeségbe,
közben földhöz ragaszt a jelen minden mocska,
s hajadról-bőrödről feslik már az öröm nőpora…
*
Mosolyod mögött a reménytelen szajha léte,
feladva a lényeget, behódolva a sorstalan valónak,
a kiárusított vízjeles papírnak s némi aprónak!
*
Eltartod, kit el kell, üres tekintetű gyermeked,
tán ő sem kérdezi már : Anya szeretsz-e még?
Mert egyedül oldja már meg a feladott leckét!
*
Áldozat vagy, tudom, így mondják, kik nem azok!
Hogy mit mért rád a kényszerűség, hitetlen világ,
már tudod, mert fizeted naponta az árát!
*
Lekötöztek és én magam el nem oldozhatlak!
Gyalázatod ma erénycsőszök fegyvere, de mit számít,
míg kint az utcákon minden fény szemedbe világít!
**
Unman
***
Tehetetlenül
Természetesen nem minden szajha élete ilyen fájdalmasan romantikus. Vannak lányok, akik Olaszországba mennek prostinak, bordélyokba, pusztán a luxus imádata miatt. A Nők Lapja írt róluk jó pár éve riportsorozatot. Itthon aztán autóra, bulira, ruhákra, italra költik ártatlanságuk és szemérmük, tisztességük bérét. Én esetükben csak a súlyosbító körülményeket látom, hálát adok, hogy nem én vagyok a Jóisten. Ő sokkal jobban átlátja a helyzetet, és biztos türelmesebb is. Igaz, keményebb is az ítéletében.