Címke: áldozat

American Sniper

sniper1Egyszerűen ezt a filmet nézve teljesen szükségtelennek érzem, hogy cáfoljam a feminizmus (kivéve az értékelvű feminizmus) és kistestvére: az emancipáció (amely valójában egyoldalúan női emancipációt jelent, és ezért kell némi iránymódosítás, vagy jön a kisodródás.) tévedéseit, mantraszerű önigazoló, női ego-tornyozó (attól vagyunk értékesek, hogy jobbak vagyunk a férfiaknál) igazságait, melyekről egyre nyilvánvalóbb, hogy mindig is féligazságok voltak. És akkor még a hazugságokról nem is beszéltem.

Aki ezt a filmet nem érti, annak én is hiába magyarázom. Clint Eastwood egyszerre régimódi és kőmodern. Tudja mi a szélesség és magasság, hol van a lent és merre található a fent. És mi az a Bent, ahol még évek múlva is rezeg a légkalapács visszaütése.

Képes elmesélni (Bradley Cooperen keresztül, aki bemutatja – és fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi) mi az, hogy: Férfi.

sniper4

 

 

Amerikai mesterlövész

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével. Mindketten  nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével, Taya Kyle – al. Mindketten nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

 

Zoli

 

 

A Felelősség Embere (Locke)

locke2013-as film a Locke. Címét a főhőséről kapta, John Locke – ról . (Tom Hardy játsza.) Remek lélektani film. Tom Hardy az egyetlen látható szereplője a filmnek, ami egy autóban játszódik, miközben ő maximális sebességgel hajt, hogy helyrehozzon egy hibát, amit pillanatnyi gyengeségében követett el, ám elég ahhoz, hogy romba döntse az életét.

Javaslom, először nézd meg, aztán olvasd el ezt az értelmezés-újramesélést! Én ugyanis mindent elmesélek újra, hátha rá tudom irányítani a figyelmed olyanra, ami ott volt ebben a nagyszerű tanmesében, csak nem vetted észre. (Igen, ez kicsit olyan, mint mikor a marhák a legelőn átkérődzik a már lenyelt ételt, hogy a még bennmaradt tápanyagot is hasznosítani tudja a szervezetük. Szóval, ha lenyelted a falatot: együtt átkérődzük.) Én itt láttam.

John olyan fiúként nőtt fel, aki egyet tanult meg: NEM SZÁMÍTHAT AZ APJÁRA. Nem volt ott, mikor megszületett, nem kapott nevet tőle, és hosszú ideig nem tudta ki ő. Elmenekült a családalapítás felelőssége alól.

Aztán megjelent, és alkohol és drogfüggőként szinte csak gondot és nehézséget jelentett  családjának. Mikor végül örömmel és büszkén bejelentette az övéinek, a már felnőtt fiának, hogy tiszta és nem függő többé, John szíve szerint megölte volna. Mert egész gyerekkorából hiányzott, az apja gyakorlatilag csak önmagával törődött. Előbb a mámorral, hogy elviselje az életet, aminek nem tudott megfelelni, az önmaga elől való meneküléssel, majd (egy fokkal jobb) a problémáival, és mire bevégezhette volna a fia nevelését, és átadhatta volna az Életnek – mint ifjú sast, amely innentől saját fészket épít, és a világot teszi jobbá – nos erre az időre vált egyáltalán alkalmassá rá, hogy  elkezdje az egészet. A rengeteg meg nem kapott törődés, a szégyenkezés a többiek előtt apja állapota miatt, és anyja plusz terheiben való osztozás fájdalma tört elő megjavult apjával szemben Johnban. De addigra a nehézségek már rég acélos emberré nevelték, így apja iránti engesztelhetetlen fájdalommal, de fegyelmezetten kilépett a világba, és elkezdte élni a saját életét.

Családos ember lett, szerető feleséggel, két csodás sráccal; kiváló építési szakember és jól boldogult az életben. Néha  persze kiküldetésre küldték, ilyenkor meg kellett küzdenie a magánnyal, de nem volt gond – míg egyszer három hónapig nem látta az övéit. Itt is minden a szokott módon zajlott, talán tévézéssel, kis sörözéssel enyhítette az egyedüllétet, ám az utolsó nap mindent megváltoztatott.

Ünnepeltek. Persze, természetes, végeztek, jól dolgoztak, van minek örülni. És Bethan, a 40 felett járó asszisztensnő, mikor mindketten be voltak csiccsentve, őszintén beszélt neki a magányról, a vágyról, hogy férfi érintse, és John is régen érezte a női gyengédséget: lefeküdtek egymással.

Generációs örökség? A pszichológiai evolúció apja meg nem oldott életét rajta kérte számon? Isten torolta meg a bűnt harmad és negyedíziglen? Bethanban élet fogant.

Mivel a hétköznapi élete haladt, mivel nem volt viszonya a nővel, csak tudta, hogy valahol messze gyereke növekszik, John nem tudta rászánni magát, hogy tisztázza a helyzetet a feleségével. Élete legnagyobb megbízása köszöntött közben be, egy elképesztően hatalmas épületalap elkészítése. És a gigászi munka előestéjén váratlanul, idő előtt megindul a szülés. Bár John nem tudja pontosan, min kell keresztülmennie, de nyomban elindul Londonba, kb. két órás útra, mert az ő gyereke nem élheti meg azt, amit ő: hogy az apja nincs vele, mikor felsír. John tudja mi a felelősség, és mi az Élet.

locke3Az út mozgalmas: családjával kell közölnie a valóságot, noha Katherine, a felesége kolbászokat sütött, felvette végre a kedvenc csapatuk pólóját, a fiúk várják őt haza, és egy izgalmas meccset akartak négyen, együtt végigszurkolni.  Ám John ígérete ellenére nem mehet hozzájuk. Aztán a főnöke kiborul, a művelet iszonyú nagy felelősség, negyedórás hiba millió fontos károkat okoz, egy teljes leállás százmilliókba kerül. Kirúgja Johnt. John mégis mindent igyekszik kézben tartani, nem hagyja cserben azokat, akik végig számítottak rá, noha ők most cseppnyi megértéssel sincsenek felé. Elképesztő koncentrációval vezet a megengedett maximális tempóban, küzd a felmerülő építkezési akadályokkal (nem megfelelő betont akarnak szállítani, az útlezárásokkal gond van, éjjel általában senki sem dolgozik már, tehát nehéz bármihez segítséget találnia, és az egyik zsalut rosszul szerelték össze, nem tartaná meg a ráömlő betont, stb.) valamint próbál feleségének segíteni, amikor az küzd a ténnyel, hogy szeretett férje, akibe a bizalmát fektette, megcsalta, és gyereke lesz egy idegen nőtől.

És Johnnak a kapcsolatában nehezebb helytállni. A helyzet nem oldható meg puszta logikával és tettrekészséggel. Érzelmek, szenvedélyek lángolnak fel, és szoknak meg vannak a saját törvényeik. Nem mindig racionális törvényeik. Pl. amikor az útlezárásokért felelős önkormányzati ember telefonszámát keresteti John az egyik fiával, édesanyja rajtakapja a fiút. Ő egészen másnak a telefonszámát gyanítja, és kétségbeesik az érzéstől, hogy a férje nem pusztán „félredugott”, hanem másba szerelmes. Egy ilyen helyzetben arra a kérdésre, hogy „John, még mindig azt állítod, hogy szükséged van annak a Cilliersnek a számára?” (Magyarul: „Tehát, John: őt vagy engem szeretsz?”) adott színtiszta, őszinte válasz: „Igen” egy házasságot dönthet romba.

locke4Telefonhívás telefonhívás után, a gyermeke édesanyjával is beszélnie kell, tartani benne a lelket, hisz annak a nőnek is nagy szüksége van rá, ráadásul a köldökzsinór folytja a babát, császározni kell, és rá kell vennie Bethant, hogy noha másképp akarták, egyedül nézzen szembe a gyerek világra jöttével, mert ez a gyerek érdeke. Közben végig vitázik a magában hordott apaképpel, szíve minden keserűségét és gyűlöletét kiönti, és kijelenti: „Én helyrehozom, amit te nem tettél meg. Ismét jelenteni fog az a név, hogy „Locke”, valamit.”

Végül az építkezésen minden rendbe kerül, viszont Johnt kiteszi otthonról a felesége. Mélyen megbántott önérzete, megalázottsága maga alá temeti. Mentségére legyen mondva, olyanokkal beszéli meg helyzetét, akik a „vegyél revansot”, ill. „üss vissza, hisz te kaptad az első pofont, ez kijár neked” elterjedt elvét követik. A „legyen fontosabb az önérzeted a családodnál” tanács betalál. John, miután közli vele a felesége, hogy esélyt sem ad neki bármit helyrehozni, elveszti  a kontrollt. Nem tombol, nem tesz őrültséget. locke2Percekig apátiába esik. Problémamegoldó módszerei érzelmi ügyekben csődöt mondanak, de 90 km/óránál, négy – öt fronton küzdve nem is lehet alkalmazni olyan eszközöket, amely mély sebek és egy összetört szív helyreállítására alkalmasak. Pl. nincs neki most az, ami nagyon kell: idő és erő nyitott szívvel meghallgatni, elfogadni, a fájdalommal és keserű haraggal teli körítésből a mélyben húzódó lényegre fókuszálni. Amúgy is kérdéses, ilyen pszichológiai eszközökhöz mennyire ért egy intelligens, jó lelkű, de rendkívül gyakorlatias ember.

Végül visszatér a valódi világba. Addig csörgetik telefonon, míg ismét fókuszálni tud, és  megint kézbe veszi addigi élete elvarratlan szálait. Melyek közül egyet sem akart elszakítani.

Megérkezik: London külvárosában éri utol két hívás. Az egyik fia hívja a takaró alól, és biztatja az apját, hogy noha most minden rossz, de remek tervük van: mindent felvettek a meccsről videóra, és majd másnap úgy tesznek, mintha semmiről nem tudnának semmit, és Anya süt kolbászokat, és végignézi velük, és örülni fog. Ugyanis egész végig a wc-ben volt, utána meg tányérokat tört össze a konyhában, de majd Apa hazajön, és minden jó lesz megint. John szemét ekkor lepik el először igazán könnyek. Az ő ártatlan, tudatlan és bízó fiai!

Aztán Bethan hívja, és John a megszületett, új, kis Locke sírását hallja a telefonban. A remény és jövő hangját. Bármi is lesz vele, ez a kis ember élni fog, és tudni fogja, ki az apja.

Továbbhajt a kórház felé, otthon, család és munka nélkül. De nem engedte ki a kezéből, hogy Apa, aki felelős a gyermekéért, még ha az édesanyját gyakorlatilag nem is ismeri.

;-)

Zoli

Onnan áld meg az Isten, ahonnan a legkevésbé számítasz rá

csókKépzeld el: állsz egy probléma előtt, és ráncolt homlokkal agyalsz hogyan jöhetnél jól ki belőle. Aztán édes, ismerős illatot érzel, és máris átölel hátulról, ő, és édes csókot lehel a tarkódra. Hirtelen biztos leszel benne, hogy minden meg fog oldódni. Megfordulsz, és máris megajándékoz ajkai puha melegségével.

Nna, így éreztem magam lélekben, amikor az alanti két zeneszámmal találkoztam. Anno földig esett az állam, mikor megtudtam Béyonce-ról, hogy mélyen hívő keresztény testvérem (és a saját szájával mondta ki, őszinte örömmel) hát most is a cipőm orrán koppant, amikor végighallgattam Ákos dalát, az „Igazán” – t. Mert Jézus Krisztusról énekel. Ez a leírás senki másra nem illik rá. Ákos, Te hívő vagy? Követed a mi Urunkat? Tudtam, hogy jó fej vagy, meg Szombathelyen voltál katona, de ezt azért nem hittem volna. Azt nem tudom, vallásos vagy – e, de a nem vallásosok csak csipegetni szeretnek Belőle, Full HD-ban a vallásgyakorlók élvezik (és hordozzák) Őt.

A másik számot úgy ismertem meg (teljesen más stílus, a fenti kifinomult eleganciához semmi köze) hogy kisebbik fiam, Bálint hallgatta, és ez milyen jó. Az ja, mondtam, egy ronda rap szám. De ha már a gyerek szereti, csak végig hallgatom, tudjam már mit szeret. Nos, ha sok ilyen élményem lesz, tuti kilazul az állam. Igen, megint a földről szedtem fel.

Nagyon fiatalosak az előadók, és elképesztően bölcsek. Nem hiszem el, hogy nem a saját életükből merítik (egyébként Ákoshoz hasonlóan) az ének szövegét. Egyszerűen nem tudom jellemezni. Csúnya szavakkal meg nem szeretném jelezni a megrendültségem.

Fanka és Kowa: Ez a mi mesénk

(A legenda szerint a penicillint egy szicíliai nyomornegyed szemétdombján virító penészgombából nyerték ki. Aki felfedezte, nem értette, hogy képes ott életben maradni. Hát a penicillintől.)

Ott csókol meg az Isten, édes, áldó csókjával néha, ahonnan a legkevésbé várjuk. Van érzéke a romantikához? Úgy vélem, van.

;-)

Zoli

Keresztrefeszítés Szíriában

áldozat3Már Aleppó városában is keresztrefeszítéssel végzik ki a kormánypárti civileket!

Sajnos nem túl nagy nemzetközi botrányt okoztak a hetekben elterjedt képek, melyeken a Nyugat által támogatott kannibálok és Al-Kaida terroristák szír civileket (főleg keresztényeket) feszítenek keresztre kivégzés gyanánt. Ezt a barbár kivégzést eddig csak Raqqa és Deir Al-Zor városokban alkalmazták, az általuk elfoglalt területeken (melyeket a nyugati média felszabadított területeknek hív, a demokráciára vágyó civil lakosság által).

Szokás szerint a Vatikánt sem igen érdekli a tény, hogy keresztényeket végeznek ki e barbár módszerrel, míg a NÁTO egyenesen áldását adta a gyilkosokra.

A megrázó kép Aleppó városában készült a napokban, és bár Aleppóban folyamatosan hatalmas harcok folynak, és a Szíriai Arab Hadseregnek sikerült is a város nagyobb részét visszafoglalni, de az áldozat sajnos nem e területeken fejezte ki véleményét és nézeteit…

Ami a képen látható mutatja, hogy milyen Szíria jövőképet képzel is el a híres demokratikus Nyugat Szíriának, annak az országnak mely nem hódolt be sosem Izraelnek, Amerikának, sem a cionista lobbi által irányított bankrendszernek.

Szíria a világ harmadik legbiztonságosabb országa volt pár évvel ezelőtt.

2014,05,04 forrás: Valós Hírek Szíriából oldal

Zoli: Nem a felháborodás kiváltása miatt közlöm ezt a cikket. Célom a részvét és együttérzés kiváltása. Az áldozattal, családjával, és a gyilkosokkal. Mert utol fogja őket Isten Igazsága, és én csak azt tudom kívánni, és könyörögni az Úrhoz, hogy még az előtt megbánják tetteiket, és forduljanak el gyilkos útjaikról! Mert ha valaki tud büntetni, hát Isten tud. Nem haragból, nem bosszúból, színtiszta Igazságból. Még csak szavunk se lehet ellene. Ne kelljen ezt megélnie senkinek! Ámen

Van még remény

Katolikus közösség

Katolikus közösség

Bár megígértem, hogy csak mértékkel lesz vallás ebben az újságban (és az első cikk rögtön vallásos volt), de ez most nagyon aktuális, ezért kivételt teszek, lehozom. Egyik barátom mesélte.

Valahol Miskolc környékén történt az eset, de barátom azt szeretné, ne írjam meg, pontosan hol, a szereplők nem tudják, hogy közzéteszi a történteket.

A falu takarítónőjét elbocsátotta az önkormányzat. Forráshiány, mondták, és tudjuk, ma Magyarországon ez szomorú igazság. A takarítónő idős, roma, alulképzett. Barátom egy ideje már ismerte, szoktak beszélgetni, kicsi a falu, mindenki ismer mindenkit. A takarítónő (hívjuk Erzsinek), elmondta, nem tudja a villanyszámláját kifizetni, már a harmadik felszólítást kapta. Barátom úgy vélte, ez a tétel (9045 forint), az ő anyagi lehetőségeit is meghaladja, úgy gondolta, a közösség elé kell vinni. Elmentek a falu plébánosához, nevezzük őt mondjuk Péter atyának. Péter atya meghallgatta őket, és azt mondta, hogy szívesen segítene, de a falu plébániájának az éves kiadása kb. másfél millió forint, és a hívek addig (ez az eset pár hete történt) nagyjából egymilliót adtak össze. Ha nem állna üzleti kapcsolatban a Vodafone-nal, és nem adta volna bérbe a plébánia tornyát az antennájuknak, a faluban nem működne már plébánia.

Barátom már az ajtóban állt, készült távozni (arra gondolva, hogy a helyi imacsoporthoz fordul), mikor Péter atya utána szólt, hogy ha nem tudnának pénzt szerezni, menjenek vissza. Másnap volt az imacsoport összejövetele. Hárman jöttek össze a csapatból. Erzsit nem vitte el a barátom, nehogy túlzott érzelmi nyomásnak tegye ki a barátait. (Szemtől szembe sokkal nehezebb nemet mondani.)

Sok tanács elhangzott, kicsit feszült volt a hangulat (Erzsinek nem volt kifejezetten rossz híre a faluban, csak éppen kimondottan jó sem), végül barátom bátran megkérdezte: hozzá tudnak-e járulni a jelenlévők a villanyszámlához. (Melyen ott állt fekete-fehéren, hogy azonnal fizetendő, valamint, hogy nem fizetés esetén jogi lépések következnek.) Az imacsoport tagjai kifejezetten barátom (akit hívjunk ezek után mondjuk Balázsnak) személyére való tekintettel adakoztak. Ki ezer forintot, ki ötszázat. Tették ezt úgy, hogy volt, aki azt mondta, nem tudja, hogyan fogja hó végén kigazdálkodni ezt a (látszatra) csekély összeget. Arrafelé elég kevés a munkalehetőség.

Másnap Balázs és Erzsi elmentek Péter atyához. Elmondták, hogy mit tett a közösség, és, hogy nem tudták megoldani a problémát. Péter atya kb. öt másodpercig nézett maga elé (ezt Balázs valamiért nagyon kihangsúlyozta), aztán kiment az irodából a szobájába, és hozta a hiányzó összeget. Tette ezt úgy, hogy fogalma sem volt, év végén ki lesznek-e fizetve a számlái.

Balázs és Erzsi kimentek a plébániáról, barátom bement a templomba, és letérdelt a vasrács elé. Nekiszorította a homlokát a hűvös vasnak, és pár percig folyt az arcán a könnye. (Mert ő nem sír. Ennyi kib…tt férfibüszkeség kell az élethez, mondta. Szerintem tökéletesen igaza van.)

Most Erzsin a sor. Reméljük, ezek után elkezd ismerkedni a gyónással, a rendszeres szentmisére járással, és áldozással. Esetleg eljár imaközösségbe is. Ami egyébként mind az ő érdeke, mert ettől az ő lelke épül, pénzt tőle a plébánia nem remélhet.

Úgyhogy kedves olvasók fel a fejjel! Vannak még emberek, akik hisznek és tesznek. Még nem veszett el a haza!

 

;-)

 

Zoli