Hangoskodik a szomszédba érkező vendég. A tulaj nem szól rá. Nyáron a vendég egész nap marad. Hetente többször is érkezik. Harsány. Mi közünk nekünk ahhoz, hogy ő miről beszél? Semmi. Érdekel minket? Nem. Akarjuk hallani? Nem. Szeretnénk mi is pihenni. Lazítani. Aludni az árnyékban egy jót vagy napozni. Nem a meghívott gyereke visítását hallgatni. Sikít egész nap. Szól nekik valaki? Nem. Senki sem akar rossz nexust. Ne legyen rossz viszony. Kényes kérdés. Intelligens ember ezt tudja. Ahol már szólni kell, ott baj van. A napokban olvastam a neten:”Régen is voltak unintelligensek, csak valahogy nem volt ekkora egójuk.” Ma nagy arccal óbégat, erőszakosan, akiknek nincs igaza. Hogyan lehet helyre tenni a dolgokat? Mindenki mástól várja, hogy szóljon. Tűr a környék. Mindenesetre örülni fogunk, ha egyszer úgy dönt, hogy elköltözik. Jöhet  persze ettől rosszabb is. Sokan tudnának mesélni történeteket,  mit nem kedvelnek a szomszédjukban. Az ok: Más az érdeke. Ahogyan a párkapcsolatban az éjjeli bagoly és a hajnali rigó típus nehezen él együtt, úgy a szomszédoknál is szenved az  extrovertált, sok vendéget összeterelőtől, az introvertált csendkedvelő. Sokan vágyódnak nyugodt békés helyen élni. Kevesebb a világon az olyan ember, akinek nincs szomszédja. :) Kata