Címke: álmok

Amikor a kövek dalolnak

Hé, a jövő nem a beszariaké! Kösd fel a gatyád és fogj össze másokkal! Ha lehet másokért, és ne mások ellen! Apró, de fontos különbség.

Hé, a jövő nem a beszariaké! Kösd fel a gatyád, és fogj össze másokkal! Ha lehet másokért, és ne mások ellen! Apró, de fontos különbség.

Ez a cikk személyes véleményemet tükrözi. A Föld globális átalakuláson megy át. Hatalmas természeti katasztrófák közelegnek, és az emberek java aligha fog tudni mit kezdeni vele. Háborúk és éhínség várható. De ez csak a dolog kihívás része. Mert „ahol nagy a szükség, közel a segítség”, és ahol „túláradt a bűn, ott kiáradt a kegyelem”.

Vedd fel a zászlót Olvasó! Válj éneklő, prófétáló kővé! Fektesd le a biztos alapokat (Szentírás, Hogyan vezet minket a Szentlélek? illetve az ebből készült Keresztény metódus cikksorozat itt a lapon.) Kérd Isten Szentlelkét! Imádkozz erőiért, sugallataiért, a megkülönböztetés adományáért, bátorságért, és megfelelő társakért! Bánd meg időnként bűneidet, mert anélkül nem megy! De minderről a fenti anyagok eligazítanak. Aztán szolgálj mások felé! Erőket és hozzá bölcsességet fogsz kapni. Ne várj a többiekre, a papokra se, mert akkor halálod napjáig fogsz otthon rostokolni! Légy bátor, indulj el, merj hibázni, és rábízni magad Istenre! Amit tudok, segítek. Ha tudok segíteni. Imádkozni mindenképp.

Reményünk van attól, aki mindig megtartja Ígéreteit. Nem elfelejteni!

Reményünk van attól, aki mindig megtartja Ígéreteit. Nem elfelejteni!

Közeledik Isten Országa, Krisztus Királysága. Emberileg valószínű még messze van, a tudósok szerint még évtizedek vannak hátra a katasztrófák tetőzéséig, de akkor is fel kell készülnünk rá, és segíteni másoknak is felkészülni.

Ezért e két film itt. A fantázia terméke, és a dokumentumfilm. Mindkettő arról szól, hogy adományink vannak, melyek használatába bele kell növekedni, és aztán be kell vetnünk az Úr érdekében.

 

Az Isten áldjon, testvérem!

 

 

 

 

 

 

 

;-)

Zoli

Férfiak a.d. 7, Közel – Kelet

keletHelyszín: Egyiptom, isz. 7. Valahol a Nílus mentén, egy kis ivóban, ahová zsidó és egyiptomi barátaival tér be estefelé Barnabás, a zsidó menekült, kicsit iddogálni és beszélgetni. Mindenféléről szó esik, egyszerre csak Barnabás kifakad:

– Eszter teljesen kiakaszt! Amikor elvettem, annyira tetszett, hogy mindent rám hagy, mindenben elfogadja az én döntésem, maga volt a totális alázat és alárendelődés. Igazi Férfinak éreztem magam mellette, aki irányít, vezet, dönt, és akinek hallgatnak a szavára, tekintélye van, engedelmeskednek neki. Az ágyban is tök király volt. De ma? A múltkor utánam küldte a kis Jakabot a földre, hogy két vagy három tojással készítse a tésztát? Úgy égett az arcom a többiek előtt, hogy milyen önállótlan feleségem van, aki ilyen egyszerű dolgot sem tud eldönteni.

– Neked jó, a te feleséged zsidó nő, ők tudják, mi a rend. Itt, nálunk másképpen van. Az én asszonyom reggel elzavar munkába, este várja a pénzt, aztán kész. A gyerekekhez alig szólhatok, azok az ő tulajdonai; szex, az semmi, és amit ma este hallgathatok, amiért veletek vagyok… De nem érdekel, legalább jól kiakasztom az én drágámat. Szex helyett az is jó – válaszolja egy helybéli kikötői munkás, Hotep.

– Tényleg jó? – kérdez vissza Barnabás.

– Nem – sóhajt Hotep. Arca ellágyul, látszik, befelé néz, miközben beszél. – Hiányzik a gyengédsége, a közelsége. Amikor elvettem, mindez megvolt. Most soha nem kérdezi, mi történt velem aznap. A múltkor a középső fiam, Poti odajött hozzám, gyorsan körülnézett, és azt suttogta: „ezt neked csináltam Apu.” Egy pici emberkét adott oda, fából. Hol szerzett hozzá kést? – ingatja Hotep a fejét. Arca egy pillanatra eltorzul, és szégyenkezve töröl le egy könnycseppet. – Értitek: körülnézett! Az anyja meg ne lássa, hogy szeret és ragaszkodik hozzám.

Csend. Halkan koppan az ivóedény az asztal lapján, ahova Hotep helyezi.

– Szóval mi a gond Eszterrel? Nekem ilyen feleségem lenne, aki ennyire hallgat a szavamra… – tér vissza Hotep az előző témára. József ránt egyet a vállán. Tényleg mi is? Hiszen engedelmes asszony, kedves is, szép is, jó anyja a gyerekeknek…

– Nem tudom. Néha úgy nem bánnám, ha önállóbb lenne. Aranyos, hogy ennyire meg akar felelni, de…

– Te csak hallgass, Barnabás! – szólal meg Pál, aki szintén zsidó, és eddig csendesen hallgatta a barátait. – Ruth a múltkor azt akarta megmondani nekem, hogy hány szög kell a tartógerendába, hogy erősen tartson. És nem otthon, vacsora közben. Mások előtt, az utcán, jó hangosan.

– És jól beégett legalább, hogy nem tudta? – kérdi Hotep.

– Fenét. Pontosan tudta. Annál rosszabb.

Egyetértő bólogatás. Barnabás őszintén kezdi szánni férfitársait. Ilyen asszonyok mellett férfinak lenni… Talán nem is olyan rossz Eszterrel.

– Én megértelek, Barnabás. Fontos a tekintély, de nem minden áron – kapcsolódik be az eddig a szomszéd asztalnál tevékenykedő kocsmáros. Neki fiatal felesége van, mióta kiadta az útját a réginek.

– Nefreti tök király, minden szempontból. Kicsit butuska is, és ráadásul szexistennő, az arca, az alakja; kedves, alárendelődő… de múltkor éppen a beszállítókkal beszéltem, amikor odajön, megfogja a micsodám, és kacéran rám mosolyog, vadul mordul egyet, és azt suttogja: te tigris!

Hangos nevetés az asztalnál. Hotep a padot csapkodja maga mellett.

– És mi bajod ezzel? – szólal meg, amikor végre levegőhöz jut. A kocsmáros zavarban van. Hogyan mondja meg ezek után, hogy mennyire szégyellte magát a másik üzletember előtt, amikor vén kéjencnek állította be őt a felsége? Amúgy is mindenki ezt beszéli…

Barnabás a kezére támasztja a fejét, és azon gondolkodik, hogy egyáltalán, milyennek is kellene lennie az ideális nőnek? Beugrik egy álma, és elpirul. Álmában a szobában voltak, Eszter hirtelen hanyatt lökte őt, terpeszben fölé térdelt, és azt kiáltotta:

– Most pedig azt csinálod, amit mondok! – a feleségének akkor hatalmas, duzzadó mellei voltak. Váratlan volt a tiszteletlen hang, de az egész mégis… huh, tiszta merevedés. Érdekes, Eszternek valójában helyes, kedves mellei vannak. „Bocsásd meg, Uram ezt az álmot!”, fohászkodik Barnabás, és igyekszik ismét a többiekre figyelni.

 

 

Csajok! Ne görcsöljetek azon, hogy megfeleljetek nekünk, srácoknak, mert látjátok, úgysem tudtok eleget tenni, ha akár a földre szállt Mennyország is vagytok.

Skacok! Ne a nőktől várjátok a boldogságot! Sok örömet (és bánatot) tudnak okozni, de Másvalaki dolga, hogy boldoggá tegyen minket. Összességében jobb (és egészségesebb) együtt, de őszintén? Nem vagyunk elegek egymásnak. Mert a Végtelenre lettünk teremtve, és kevesebb nem elég.

 

;-)

Zoli

Haikuk

ab
Az anyag titok
Falak erdeje  rejti
Kezeink áldják!

 

Lelki ablakok-
Lélegző téglák őrzik
A múlt árnyait

 

Kitárul a tér…
Tornyos, vízmosta magány
Kerete a lét!

 

Tükörkép csillan
Árnyjátéka köveknek
A háló szőtte térben..

 

Köd mállasztotta
S öröklétbe szenderült
A templomi csend..

 

Napfényt ízlelve
Kortalanul beszédes
A mohás cserép..

 

 Ablaknyi sóhaj
Mozaikok villannak-
Üzen a távol!

 

A párhuzamok
Soha nem találkoznak
csak kivezet
  • ab1

 

Németh Zsolt László versei