Címke: apa-fia

Apa álma

apa álmaHajnalban ébredtem, mikor még a nap is csak az első sugaraival cirógatta a világot, mint egy szülő teszi óvón a gyermekével.

Még éreztem az álmom ízét, minden részlete bennem volt… Így rögvest papírra” vetettem…   

És most megosztom Veled…

 

Friss volt még a reggel. De a nap már melegen ragyogott a házak felett.

Kertvárosban sétáltam a járdán. Pár perce szálltam le a buszról.

Szeretek busszal közlekedni. Lehet közben a várost, az utcákat nézni. Vagy olvasni.

Takaros házak sorakoztak a járda mentén. Megérkeztem fiam és felesége házához. Egy téglalap alapú ház, a telek közepén, nagy ablakokkal, melyből sok volt mindegyik falon.

 

Már bent voltam a ház előszobájában, mely egy „T” – re hasonlított. Tágas folyosón álltam.

Dávid fiam engedett be. Magas (édesanyjától örökölte), sportos alkatú, hordó mellkasú fiatalember lett a fiamból, aki mégis mindig az én kisfiam lesz… Még így a harmincas évei elején is.

– Köszi apa, hogy eljöttél vigyázni a lányokra.

– Ez természetes fiam – válaszoltam.

– A lányok még alszanak. Lassan ébredeznek. Az előbb néztem őket.

– Rendben fiam. Addig majd iszom egy kávét, ha lehet.

– Persze – mosolygott Dávid. – Válassz kedvedre! – Mindketten nagy kávéfogyasztók vagyunk.

– A hűtőben találsz minden földi jót, mint mindig.

– Ok, fiam!

– Tejbedarát készítesz a lányoknak reggelire?

– Nagyjából: pont – mondtam félmosollyal a szám sarkában.

– Mindig szerettem a tejbedarádat. Amit gyermekkoromban főztél nekünk… Apa, ne sok kakaóval!

– Rendben van, akkor csak a fél dobozzal esszük meg.

Mosolyogtunk mindketten.

– Apa, ne engedd nekik, hogy sok édességet egyenek a lányok!

– Rendben fiam, csak módjával, hisz ismersz.

– Ezért szólók, apa – újabb mosoly…

 

 

Eddig tartott az álmom. Ízlelgettem még. Megformáltam minden szavát, hogy örökre bennem maradjon.

Olyan valós volt. Még feküdtem a hátamon, az ágyban.

Gyerekszobában ott szuszogott a három éves Dávid fiam. Remélem, megadatik, hogy az álmom megelevenedjen, s valósággá váljon, vagy harminc év múlva.

Még pillanatokig lazultam, majd kikászálódtam az ágyból, hogy tejbedarát készítsek…

 

 város

Toplak Béla