Nem, nem hányták le közben borsófőzelékkel, máshogy történt.

A barátom sérült, és családból kivetett gyerekekkel foglalkozik. Gyakori a szeretet teljes hiánya azoknál a családoknál, ahonnan ezek a gyerekek jönnek, sőt az agresszió és hanyagolás is rendszeres. Akár már nemzedékeken keresztül berögzülve. Generációk gyötrik egymást, és adják tovább negatív játszmáikat gyermekeiknek.
És félelmetes, mi történik, amikor pl. hat-nyolc ilyen sérült gyerek egy szobába kerül. A bennük élő fájdalom, és látott pokoli szerepminták miket hoznak ki belőlük, és hogy viselkednek egymással. A legtöbb nevelő ezzel szembe se tud nézni, lelkileg annyira felőrlő.
És itt jön be még egy dimenzió. A természetfeletti. Mert amikor az értelmi fogyatékos, vallástalan gyerek rendszeresen a sarokba menekül, és ezt nyögi, hogy „ez nem hagy békén, ez állandóan jön” akkor nehéz nem elhinni, hogy láthatatlan, de megtapasztalható erők működnek. (Mit tudhat ő a vallásról? És mégis mondja!)
Különösen egy baleset után, amely megmagyarázhatatlanul történt pár hónappal korábban, az egyik ott dolgozóval. Autóbaleset, egy értelmezhetetlen irányváltás után. Hirtelen áttért a szemközti sávba, és frontálisan ütközött az ott szabályosan közlekedő teherautóval. Érdekes véletlen, hogy ez az egyébként rajongva szeretett dolgozó (angyali kisugárzású ember, holott nem érdekelte a vallás) előtte való hónapokban intenzíven kezdett foglalkozni a halállal, és afrikai fekete mágiával. Számomra hátborzongató.
Persze minden jó, ha jó a vége: az ismerősöm, aki viszont hívő, szeretetben él, és elhiszi, hogy Isten segít ha kérjük, végül úgy érezte magát, mint a Sátántól sarokbaszorított ember. Vagy nekiugrik a torkának, vagy az teperi le őt. Beszélt egy pap barátjával, aki szerencsére szintén elfogadja, hogy sátáni erők igenis vannak – menjenek ördögöt űzni az intézménybe, és szenteljék fel annak minden egyes helyiségét. Nem volt ezt könnyű felvállalnia önmaga és mások előtt, de megtette. Nem kellemes, ha az embert babonás, megszállott szektásnak nézik esetleg. De mit tehetett?
Úgyhogy szenteltvízzel, imával és Istenbe vetett bizalommal végigjárták a helyiségeket.
És a panaszok szűntek. A szellemi zaklatások visszaszorultak.
A csoda megtörtént.
Szelíden, mint egy szerető mosoly.
Nagy bátorság kellett azt a szelíd, de erős mosolyt kérni. Mert püspöki engedély nélkül végezték. Ahol történt, ott a püspök nem bízik az ilyesmiben. Talán utánajárt volna – de nem volt idő várni.

Szent Mihály Főangyal, a mennyei seregek vezére. Aki legyőzte a mennyben a Sátánt. A Földön is esélyes a sikerre – teljesen Jézusé.

;-)

Zoli