Először a „Hihetetlen család” (The Incredibles) c. rajzfilm ihletett meg. Amikor Mr. Hihetetlen mérgében felemeli a kis autóját, aztán észreveszi, hogy egy kisfiú figyeli, és villámgyorsan leteszi, a gyerek pedig tágra nyílt szemmel várja a csodát… Aztán ma megnéztem a „Justin, a hős lovag” című animációt, amely során egy suta fiúból igazi hős válik, és elhatároztam, megírom ezt a cikket. Mert ezek és más hasonló filmek feltárják az igényt, a vágyat, de megvalósítható receptet nem adnak hozzá. Hát, próbálok segíteni. Még valami. Ez is egy (nagyjából) uniszex cikk. Mert hősnők éppúgy kellenek, mint hősök.

Biztos nem fogom tudni kimeríteni a témát.

Nézz körül! Ne legyél olyan, mint az átlag! Ne elégedj meg: a „dolgozom, pihenek, nevelem a gyerekeim” bejáratott ösvénnyel! (Bár ha valaki csak ezt tisztességesen végzi, én már kalapot emelek előtte. Pláne, ha valahol 4-5 gyerek van, vagy még több, esetleg fogyatékos… Upsz, máris a hősök földjén járunk!) Tájékozódj szűkebb környezeted helyzete, gondjai felől, vagy olyasmik felől, amik országosan problémák.

Válassz célt! Ha igazi hős akarsz lenni, olyan célt válassz, ami túlmutat rajtad, és mások is jól járnak vele. De olyan cél legyen, amiért lángolni tudsz! Belőled kell, fakadjon! Sokszor az lesz az egyetlen öröm és erőforrás a számodra, hogy tehetsz azért, amiben hiszel. Lehet a célod a modell szakma, énekesi karrier, de kapcsold össze mások szükségével! Állj jótékony kezdeményezések mellé növekvő hírneveddel, egyre ismertebb arcoddal! És magánemberként is tedd a jót – lehet beszélgetni a szomszédokkal a liftben, az újonnan sütött sütiből kóstolót vinni a morgós bácsinak a negyediken, a metró megállóban koldulóval pár szót váltani, ha pénzt nem is adsz. Hiszen a többiek közönye, az az egyik dolog, ami bántja őket.

Hosszú ideig fog tartani, míg belenősz! Egyszerűen nem nevelnek minket hőssé. A tévéadók elhitetik, hogy álmod beteljesülése és közted csak egy ugrás van. EZ-NEM-IGAZ.  Volt, aki azért pattant vissza arról a falról, ami közte és a hőssé válás közt állt, mert nem számított rá, milyen nehéz lesz, és kevés sikerélményt adó az elején. De nem feladni kell! Átmenetileg lejjebb tenni a lécet! Sok kis lépés visz el oda, ahova igyekszel. Új készségeket kell elsajátítanod, pl. őszintén és tapintattal kommunikálni, meghallgatni (ez nagyon fontos), megszólítani, és kockáztatni. Erről mindjárt bővebben. Pihenni tudni, dolgozni tudni akkor is, mikor magadon (és Istenen) kívül a kutya se kíváncsi rá, mit csinálsz.

Vállald a megmérettetést! (Ez Csernus dokitól van ;-) Hát – jól tudja.)Lehet, pl. embereket kell meggyőznöd terved hasznosságáról. Nem baj, ha kételkednek, ha nem hisznek, ha lekicsinyelnek. Először is: ők kevesebbet tudnak rólad és céljaidról, mint te. Nem kötelességük bízni benned. Másodszor soha nem az a baj, ha mások nem hisznek a terveidben, hanem az, amikor te nem!  (Mer’ van, aki nem is akar! Hát ilyenre ne hallgass!) De nem azt mondom, hogy makacskodj! Esetleg gondold át! Válts stratégiát! De néha egyszerűen csak ki kell tartani. Ha pedig újra és újra nekiugrottál, míg a hátad közepére nem kívánod már az egészet, legalább nyugodt szívvel mondhatod: „én mindent beleadtam, rajtam nem múlott. Talán másvalaki kell, hogy sikerre vigye ezt az ügyet.”

Másrészt: merj új dolgokba kezdeni, új módszereket kipróbálni, új embereket, közösségeket megismerni! A belül lévő erkölcsi mércéd (mely karbantartandó!) alapján dönts: előbbre visz mindez, vagy sem? Ha nem: pápá! Ez viszont nem derül ki mindig rögtön az elején. Azt jó tudni, hogy minden hibából, földre hullásból van felállás. Meg fel is kell állni! Nincs helye túlzott önsajnálatnak, önostorozásnak, bűntudatnak! (Istenem, de jó, hogy én gyónhatok!)

Az, hogy vállalod a megmérettetést, nem azt jelenti, hogy „közbeavatkozom, ha biztos a dolog”. Ez a mi nyugati, konfliktuskerülő naiv ábrándunk. Az akciófilmek sokszor táplálják ezt az illúziót. Pl. Az „Éli könyvé” –ben, még a film elején Denzel Washington, ha jól emlékszem öt (5!) támadóval végez, kb. egy perc alatt, akik közül az egyik egy szívós motorfűrészes alak. És a haja szála sem görbül. Ahogy mi azt elképzeljük! J Tudnod kell, hogy nem akkor vagy bátor hős, ha belépsz az események sodrába (akár vitába, ökölharcba, tüntetésbe, ideológiai harcba, stb.) és nyertesként, pláne karcolás nélkül hagyod el a helyszínt. Akkor vagy bátor hős, ha megtetted, amiről úgy gondoltad, meg kell tenned. Lehet egy feminizmusról szóló vita kellős közepén bebizonyítja az ellenfeled, hogy kettőig sem tudsz számolni, és saját barátaid fejére hozol szégyent, a magad megítéléséről nem is beszélve! Hidd el, túl lehet élni, bár célszerű tanulni belőle. És az sem mindegy, hogy tízen állnak sorba egy szerencsétlen lány megerőszakolásához, vagy ketten próbálják meg ugyanezt. Előbbi esetben a rendőrséget, és esetleg a mentőket célszerű hívni, utóbbinál, ha elég határozott vagy („fegyver van nálam, és nem félek használni!”  – a két öklöd csak kéznél van, remélem) megfutamíthatod mindkettőt. De lehet a fogad bánja – a lány viszont elfuthat. Nos, a fogtechnika ma csodákra képes, ellenben a lány talán soha nem fogja megköszönni – de elfelejteni sem! Kockáztatni azt jelenti – hogy kockáztatsz. Vagyis pórul is járhatsz. És még áldozatot is kell esetleg hoznod. (Fizetni a fogtechnikust.) De így Életed lesz, szánalmas görcsölés és punnyadás helyett. De meg lehet ám kockáztatni azt is, hogy bekopogtatsz a szomszéd magányos nénihez, hogy van-e kedve meginni egy teát veled? Talán nem zavar el. És máris megint hős vagy.

Más kérdés a felesleges hősködés. Engem már fenyegettek meg, mert egy lánynak küldtem két SMS -t, aki járt valakivel. Az elsőben megkérdeztem, járna – e inkább velem, a másikban megkértem, válaszoljon. Erre megírta, hogy kösz, de nem. Azt válaszoltam: „Jóvvanna! Azért sajnálom.” Aztán az egyik ismerőse, akinek elmesélte a történetet, megfenyegetett. Háát, tájékozódhatott volna. Mondjuk a részemről elküldött tizedik SMS után már jogos a közbelépés.

Ne a rendkívülit keresd, viszont ne fuss előle! Hétköznapi hős bármikor lehetsz. Töltődj fel – ajándékozd szét! Töltődj fel – ajándékozd szét! Akár úgy is, ahogy általában nem szokás. Pl. szóba állni Szo.ós Gizivel, az utca k..jával, és emberi lényként beszélgetni vele. Hopp, máris a rendkívüli mezején járunk. Vagy egy suhanc előtted próbálja ellopni az idős néni retiküljét. Igen, megint a te időd jött el.

Legyenek erőforrásaid! Én az élő Isten hitnél jobbat nem tudok. De ez kegyelem, és van, hogy kitartóan kell kérni. Meg idővel minden vele jár: Tízparancsolat, gyónás – ha katolikus vagy, Bibliaolvasás, Szentmise, imacsopi, stb. És ebbe is bele kell nőni: megismerni, megszeretni; megismerni, megszeretni. Elképesztő csodákra képes az Isten általunk, ha odaadjuk magunkat neki.

De sokakat riaszt a merev, vallásos felszín. Mi marad hát? Önsegítő könyvek, tréningek, általad megbízhatónak tartott spirituális út, (de ezen tanításokhoz megint jó belső mérce ajánlott, és a négy evangéliumnál jobbat nem találtak fel – szerintem. Az Isten maga hozta el.) A kikapcsolódás ezer formája, jó párkapcsolat (bár sokszor inkább épp az a kereszt…) barátok (!), közösség, sport, kapcsolat a természettel. Nagyon ajánlott: erdő-mező, kiskert, állatok. Tánc, főleg, ha társas. ;-) (Lehet csajozni! Meg pasizni.)

Légy eltökélt! Akkor is tedd, ha más nem teszi! Ha te nem hiszel benne igazán, más hogy higgyen? Amikor kell, adj bele apait-anyait! Majd kipihened magad utána! De tudj leállni! Szintén fontos.

Az igazi ellenség mindig a helytelen gondolkodásmód! Elsősorban a sajátod. Tehát nem a másik ember! Helytelen az, ami hosszú távon árt neked, vagy másoknak. Meglehet, célul tűzöd ki, hogy másokat figyelmeztetsz az ő helytelen szemlélet és ebből következő helytelen magatartásmódjukra. De nem a te dolgod megváltoztatni azt! Az az ő dolguk! A helytelen cselekedeteikkel szemben viszont már szabad védekezni: magadat, vagy másokat megvédeni.

Légy lelkileg önálló, de ne független! Inkább adni akarj, időt, energiát, még pénzt is (mindegyiket kellő megfontoltsággal, de egyszersmind bátor nagylelkűséggel) mint másoktól kapni. De néha rá fogsz szorulni másokra. Ne szégyellj ilyenkor kérni! Időt, energiát, és ami a legnehezebb: pénzt is. De legyél mindig őszinte és elszámoltatható!

A legtöbbször, amivel találkozni fogsz: mások közönye. A ragaszkodás a kényelmes-megszokotthoz, a süket fülek intézménye, a „levegő-vagy-számomra” magatartása. De nyugi! Nem mindenki lesz ilyen, és később megtanulod, hogy mivel keltsd fel mások érdeklődését ügyed iránt; megtanulsz mások fejével gondolkodni, szóval fejlődni fogsz – és ez az eredményeiden is látszani fog. Ha pedig kitartasz, szép lassan azok fölé nősz, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha nem léteznél. Te akkor is vedd komolyan magadat és az ügyedet, ha mások ezt nem teszik!

 

Tudj vezetni, tudj követni! Amikor mások mögéd állnak, leginkább neked kell majd motiválni őket, feladatokat kiszabni, ötleteket kérni, meghallgatni, elbírálni. Legyél udvarias, tisztelettudó, szükséges mértékig türelmes, és következetes! Vagyis főnök és ne főnökösködő! Időnként népszerűtlen dolgokat kell tenned, és ezt el is fogják tőled várni, de ha lehet, próbáld ellensúlyozni! Görcsölni viszont ne görcsölj! Először is szabad hibázni, másodszor nem kell, hogy mindig és mindenki szeressen!

Néha neked kell mások nyomvonalába állni. Lehet, hogy létrehozol egy szervezetet, de olyan probléma merül fel, amiben az egyik követőd ismeri a megoldást. Itt az idő átadni (a probléma megoldásának idejére) a kormánypálcát! Viszont a trónbitorlókat tudd helyrerakni! Lesz, aki akkor is a helyedre pályázik, ha erre semmi igazi oka nincs. Ne félj felvenni a kesztyűt, és helyretenni!

Van azonban, amikor tényleg jobb, ha más viszi tovább az ügyet, áll végleg az élre, magánéleti gondok, kimerültség, vagy egyszerűen azért – mert tényleg alkalmasabb rá. Önkritika, néha szintén fontos.

És előfordul, hogy olyan célt tűzöl ki magadnak, amiben már dolgoznak, és kellő hatékonysággal –mások. Magányos idősek segítése, a Családon Belüli Erőszak áldozatainak megsegítése (tartozzanak bármely nemhez, vagy korhoz), stb. Ilyenkor célszerű neked csatlakozni a már meglévő közösséghez, mint egy újabbat létrehozni. Mert tökéletes a tiéd se lesz!

 

Légy kitartó! Ez nem azt jelenti, hogy nagy levegő, és jó sokáig benntartani a szuszt, aztán ezzel a kezdő lendülettel lefutni a távot! Komoly célokat így nem lehet megvalósítani. A „megújulás” a szó, amit keresek. Újra megvágyni a kezdeti álmot; átértékelni, megkeresni, most hogyan lehetne tovább vonzó a számodra; kicsit kilépni, és levegőt venni; másokat megkérni – motiváljanak; inspirációt kérni az Úrtól.

 

 

Élj teljes életet! Nem szólhat az életed csak a célodról! Kellenek: család (kevés embernek nem), barátok és egyedül töltött idő. És sokszor olyan munka, amiből megélsz, miközben karitatíve teszel másokért, vagy akár énektanárhoz jársz, és tehetségkutatókat keresel.

Hős az: aki túllép önmagán, és megtalálja a másik embert. Kis tettekkel, nagy tettekkel – egyre megy. Aki apró tetteket visz véghez, ne húzza be fülét-farkát; aki nagyokat, ne düllessze túlságosan a mellét! Egyenes gerinccel járhat mind a kettő. És ez éppen elég.

 

Íme, egy dokumentumfilm egy valódi hősről. Az illető talán még ma is él. A filmet azért is jó megnézni, mert valamit pótol abból, amire ma alig van időnk: beszélgetni nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel. Milyen volt az ő életük, ők miket álltak ki, és hogyan maradtak közben emberek?

Hát, többször folyt a könnyem a film alatt a megindultságtól. Amikor pedig az az ember, aki a főhőst megalázta a kiképzésen, és a főhős, aki később megmentette az életét, mosolyogva néznek egymás szemébe, évekkel később, kb. tíz cm-ről… akkor egyszerre mosolyogtam és törölgettem a szemem alját. (Én már csak ilyen kis bőgőmasina vagyok.)

 

;-)

Zoli