Címke: edzés

Virtus

– Utolsó öt! Ichi, ni, san… – az edző a másfél órás edzés végén, szinte rekedten a sok elkiabált utasítástól még vezényelte az ütéseket.

– Fáradtak vagytok? – állt meg az ötödik ütés után a két sor előtt. Egyik sor ütőpárnát tartott maga elé, másik ütött, de gumikötéllel tette nehezebbé az ütések kivitelezését.

– Hát… – senki nem merte mondani, hogy: „igen”.

– Nem baj, még egy kis kata! – mondta szinte mámorosan a mester. Élvezte, hogy a legvégsőkig elvitte a tanítványait, és újra és újra bebizonyíttatta velük, hogy túlszárnyalhatják addigi korlátaikat.

Megvolt a formagyakorlat is. Sorakozó.

– Mi a karate gerince? – kérdezte búcsúzóul a mester.

– Tisztelet, akarat, szorgalom… – hallatszottak innen is, onnan is a dójó kun szavai.

A mester csak legyintett.

– A VIRTUS! Hogy küzdjél, és ne add fel! Állj talpra, és kezd újra ha nem megy is! Mert majd fog.

Intett a kijárat felé.

– Hétfőn hat óra! Egészségetekre!

virtus

Miért bántja önmagát az ember?

fakírElhatározhatná, hogy sportol, mozog ingyen, egyedül, önállóan. Ám igényel a legtöbb ember egy személyedzőt, aki unszolja, korholja. A maximalisták pedig egyre magasabb követelményeket állítanak önmagukkal szemben és gyötrik magukat állandó bűntudattal, ha nem sikerül azonnal elérni.

Miért teszik ők mindezt?

Fakírként adjuk a fájdalmat, a nehezítéseket testileg-lelkileg önmagunknak. Ahelyett, hogy megértőek lennénk kicsit magunkhoz. Igaz: „Teher alatt nő a pálma”. A fokozódó terheléstől erősödünk. A fájdalomtól morfin származék keletkezik az agyban, azért, hogy legyen erő elmenekülni a helyzetből vagy védekezni, harcolni, ellátni a sebeinket. Ám a ma embere marad és a terhelést fokozza. Rászokik szinte önmaga bántására, mint a fájdalomcsillapítókra. Pedig, ha megértő lenne önmagával, az olyan lenne a lelkének, mint a balzsam. Oldódna, lazulna tőle. Ha kevésbé görcsös, elfogadóbb, akkor megértést, több szeretetet sugároz a külvilágnak. Egy kölcsönhatás is elindulhat közte és környezete között.

Sajnos, sokszor az ellenkezője van gyakorlatban. Katonás dresszírozás önmagunkra és az állandó: „Kell, Kötelesség, Teendő, Feladat”. A legritkább esetben tekintünk lehetőségként a feladatainkra. Pedig ha szemléletet váltunk és átgondoljuk azokat, fejlődhetünk is általuk.

Mennyivel különb úgy érezni, hogy LEHET megtennünk dolgokat, mint az örökös KELL miatt szorongva tölteni a napjainkat.

:-)  Kati

Életem a Shotokan tigris

karate1992 őszén kezdődött, amikor egy barátom kérésére elmentem a karate edzését megnézni. Hátha megszeretem ezt a sportot. Abban az időben futballoztam, tekéztem, a küzdősport nagyon távol állt tőlem. Mindig inkább szerénykedtem, kerültem a vitákat, konfliktusokat. (Becs szó, nem én írtam ezt! – Zoli)

Odaértünk az iskola betonos kosárlabda pályájához, ott sorakoztak már a karatékák. Leültem a palánk alá, erre az edző rögtön rám kiabál, hogy mit keresek én ott? Én mondom, hogy szeretném megnézni az edzést. A válasza az volt, hogy: „vagy beállsz, vagy elhúzol haza!”

Én, az akkor még törékeny fiú bevállaltam az edzést, természetesen mezítláb, mint a többiek. Húsz perc után megjelentek a vérhólyagok a talpamon, így küszködtem végig a tréninget. A sorakozónál jött a kérdés: „Nos, kölyök? Tetszett az edzés?” Nagyon fájt a lábam (és még néhány helyen a testem), de „igen”-t válaszoltam.

Másnap? Szinte összecsináltam magam, annyira sajgott mindenem. Mégis ott sorakoztam a többiekkel a betonon. Elkezdtem életem második karate edzését. A vérhólyagok sorra durrantak ki. Amerre jártam a pályán, vérfoltok jelezték utamat. Hihetetlen fájdalmaim voltak, mégis végigcsináltam a gyakorlatokat. A sorakozónál az edző azt mondta: „úgy látom, belőled egy igazi karatéka lesz.” Azt hiszem, ez a mondat adott erőt az egészhez, és hogy feladjam a focit és a tekét. Húsz év és három dan (harmadik fekete (mester) öv fokozat – Zoli) után egyáltalán nem bánom.

 

sensei

Budoka: egy férfiasan családias közösség 2. rész

Sensei Pál Tibor folytatja:

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

Az út a saját dojó – hoz úgy folytatódott, hogy edzői tanfolyamot végeztem el, de akkori mesterem (Varjú sensei) mellett már a gyakorlatot elkezdtem megszerezni. Falun oktattam, de megbízhatatlan volt a megjelenése a karatékáknak. Három éven keresztül Felsőcsatáron edzősködtem, aztán Vaskeresztesen kellett folytatnom a helyi óvoda tornatermében. Ekkor versenyen még úgy álltak ki a tanítványaim, hogy az általam felkészített, de Varjú sensei dojó – jához tartozó versenyzők. Aztán a csapatlétszám nagyon lecsökkent, és eljöttem Kőszegre, ahol amúgy is élek. Három gyerekkel kezdtük a Bersek iskola egyik arra alkalmas termében. Igen, a Máté volt az egyikük. Jöhetne megint… Mára harmincnégyen vagyunk, Szombathelyen pedig hat emberrel működik a Budoka. Nyolc év alatt ottani egyik tanítványom elérte az egy kyú fokozatot (Három csíkkal jelölt barna öv), halad a mestervizsga felé. Koltai Kadosának hívják. De ehhez több edzés kell, heti két edzéssel nem lehet mesterré válni.

Segédedző(k) kellenének, mert bizonyos létszám felett már nem lehet az egyes tanítványokra annyira odafigyelni. Egy edzőnek egyszerre túl sok tanítvány nem való, akkor a tanítványok és a csapatlégkör miatt jobb inkább egymás után több edzést tartani. A légkör személyesebb marad, és egyénileg lehet (mert kell is) közben figyelni a tanítványokra. A minél több, nem feltétlen kívánatos. Kivéve, ha van segédedző.

Különlegessége a Budokának, hogy itt nincs korosztályok szerinti szétbontás, a legkisebb és a legnagyobb egyszerre edz. Igaz, egy kicsitől a fekvőtámasz nincs olyan szigorúan számon kérve, mint a nagyobbtól, bár a nagyobbak meg maguktól várják el a minőségibb munkát. A gyerekek a nagyobbakkal közösen edzve természetesnek veszik, hogy tőlük ugyanannyi (bár nem teljesen ugyanúgy) van elvárva, és teljesítik.

A legifjabbak

A legifjabbak

Rendszeresen alkalmazom azt az oktatói módszert, hogy a haladók közé kezdőket teszek. Akár technikák gyakorlásánál, akár kata tanulásánál. Jobbról-balról láthatják a (vélhetően) helyes módját a végrehajtásnak, és hozzászoknak, hogy nem megy minden egyszerre, másolni kell, rá kell bízzák magukat a természetes ösztöneikre, (testérzékelés, belső kép alkotása a látottakról és annak személyes gyakorlattá alakítása – más látni valamit, és más megcsinálni). A különböző tudású, és korosztályú tanulók fel vannak egymáshoz zárkóztatva, össze vannak hangolva.

Bevallom, az önálló dojó megalapításától féltem először, de a mesterem biztatott, hogy ő maximálisan segít. És létrejöttünk, működünk, hivatalosan 2011 – től, mint közhasznú egyesület. Van öt magyar bajnokunk, Európa bajnok felnőtt harmadik helyezett. Ne vigyorogj, nem mondom meg, ki az. 2013 –ban hat versenyen, melyben két nemzetközi, három magyar bajnokság, egy megye bajnokság volt, 30 aranyérmet, 31 ezüst és 43 bronzérmet szereztünk. És ugye, a Budoka csapatának nagyobbik része nem versenyzik. Mert például olyan fiatal még. Sokan félnek versenyezni, holott meg lehet tanulni. Hozzá lehet edződni a pofonokhoz, és a Shotokan nem K1 ketrecharc. Itt van szelleme a küzdelemnek.

Másik téma – nyári táborok. Ábrahámhegyen immáron hetedik éve megyünk, két turnusban. Napi három edzés, ebből a reggeli, az egy lazább, átmozgató, ott szoktunk botos katát gyakorolni. Strandon edzünk, ebéd előtt erőnléti edzés, késő délután kombinált, kata, kumite, erőnléti edzés. Tavaly alakult úgy először, hogy a strandon edzettünk, és bízom benne, te pedig rábólintottál, hogy a mások előtti munka jót tesz a tanítványok személyiségének. Mernek hibázni, újrakezdeni, a vizsgákon természetesebben viselkednek, jobban megtanulnak koncentrálni a megadott feladatra.

Edzések közt szabad program van – kivéve a netezés, tévézés. Az nagyon mértékkel és a hazatelefonálás is meghatározott időben. Lehet a faluval ismerkedni, sétálni, fagyizni, strandolni, jó strandja van Ábrahámhegynek. De mindig tudnom kell, ki hol van, ki kiért felel. (Gyerekek esetében.) Aszketikus jellege van a tábornak, bár az este a nagyobbaké és a férfiaké. Közös beszélgetés, mértékkel iszogatás (kivéve… , hát a vizsga előtti este ki kellett engedni a feszültséget. Akkor volt éjjeli edzésen a karatemester a tanítvány hátán, „gyí te, paci”; vagy a karatéka belefutott a bokorba. És nem emlékezett rá másnap! :-) Igaz, egy évben egyszer van ilyen este.) Nők is összejöhetnek külön, beszélgethetnek, de eddig igény nem mutatkozott rá, ők amúgy is kevesebben vannak jelen.

Sokan nézték a strandon az edzést, még nem mertek beállni. Volt, aki kérdezte, hol edzhetne a gyereke, kiderült, hozzánk messze laknak, semmi gond, szívesen elirányítottam a hozzájuk legközelebbi dojó-hoz. Sőt, nekem nagy élmény volt Attilával találkozni, aki soproni fiatalember, egy danos mester, rendkívül szerény, és mégis öntudatos, a tudása pedig valóban mesterszintű. Már edzettetek vele, volt is partnered. Ja, akkor fáradtál úgy ki, mentálisan is. Igen, van mire figyelni edzésen, pláne edzőtáborban, amikor lemegyünk a dolgok mélyére. Egyébként ő is edző, egyelőre hat tanulóval.

Belső hagyományainkról pár szót. (Ezekrők kép nem készült, intim, hétköznapi jelenetek, nem szokás megörökíteni az ilyeneket. Az interjú kedvéért nem játszottuk el, hogy Mikulás vagy Szilveszter van)  Mikuláskor (ezer helyen alkalmazzák, nekünk is tökéletesen megfelel a módszer) maximum és szerény összeghatárral megajándékozzuk egymást. Kalapból nevet húzunk, és ki mit gondol, ajándékoz. Tavaly kezdtük, és rendszeresen szeretnénk évzáró bulit tartani. Közös szülő – gyerek edzés volt, aztán az edzőteremben asztalt állítottunk fel, és mindennapi edzéseink helyszínén, mint egy második otthonban, jót ettünk-ittunk, beszélgettünk, nevettünk. Egyébként a dojó az a hely, ahol edzünk. Tehát ha itt, a konyhában nekiállunk edzeni, a konyha dojó – vá válik.

A szülők is egyre inkább vonódnak be a Budoka működésébe, egyre többen vállalnak szerepet különböző feladatokban. Nyílt utcán is szoktunk futni, utcát kell keresztezni, nem kérdés, hogy a nagyobbak figyelnek a kisebbekre, az asztmás gyerekkel hátramarad valaki, ő se érezze magára hagyva magát; a kemény férfias karakter mellett hangsúlyos az egészséges mértékig gondoskodó hozzáállás. Mert viszont senki helyett semmit nem helyes megtenni. Küzdje ki maga az eredményt!

Pillanatok a dojó belső életéből. Fiatal karatéka születésnapos volt, megtudtuk, tapssal felköszöntöttük, jó bizonyítványt vitt haza a másik, őt is megtapsoltuk. Személyes figyelemmel vagyunk egymás felé. Bensőséges a légkör, és ez épül a jövőben is, mert ez célunk.

Közösségi szabályok, melyekhez szépen hozzá lehet idomulni: Pl. vizsgán nem csak a saját teljesítménnyel foglalkozunk, megvolt, spuri haza! Mindenki marad a vizsga teljes végéig. Megtiszteljük egymást a figyelmünkkel, hiszen aki vizsgázik, éppen bizonyít, élete egyik legkomolyabb erőfeszítését végzi. A másik teljesítménye is van annyira fontos, mint a sajátom. Mert ő is van olyan fontos ember, mint én.

A másik örömének is örülünk. A másik bánatában is osztozunk.

Személyes élményemet had szúrjam ide. Nyári táborban történt, hogy egy váratlan helyzetben két felnőtt karatéka csaknem összeverekedett. Leállítottad a dolgot azonnal, és az ő csapatuk közösen kapott büntetést. Mivel háromfős csapatban dolgoztunk akkor, a vétlen harmadik is –  bizony – szívott. Ez akkor éppen én voltam. Katonaságnál bevett módszer, a csapat közösen szív, közösen megy kitüntetésre. Mert a másik akkor is csapattársam, akkor is tanulótársam vagy barátom, ha éppen büntetést kapok miatta. A bajban is társak is vagyunk. Megmondom őszintén – megtiszteltetés volt azokat a büntető köröket futni a társaimmal. Ha többedszer fordult volna elő, akkor azért megkérdeztem volna, ez most miért jó nekik, de szóba se került hasonló helyzet. Az is igaz, hogy néha odaütsz: egyik fiú bottal olyat kapott a combjára, amikor hibázott, hogy bekékült, én is kaptam olyan gyomorütést, hogy fél percig próbáltam utána levegőt venni. De ez is kell, a fájdalmat is meg kell szokni. Viszont a Budoka akkor se Spárta! Mert ilyen esetek jó, ha félévben egyszer fordulnak elő. Szóval nem ütsz-versz senkit. Nem edzői módszer.

 

Kiegészítés: Shotokan karate felnőtt övfokozatok.

10-9 kyú: fehér öv.

8 kyú: sárga öv

7 kyú: narancssárga öv

6 kyú: zöld öv (innentől fogva egy vizsgán már csak egy fokozatot lehet teljesíteni)

5 kyú: kék öv, egy fehér csíkkal

4 kyú: kék öv, két fehér csíkkal

3 kyú: barna öv, egy fehér csíkkal

2 kyú: barna öv, két fehér csíkkal

1 kyú: barna öv, három fehér csíkkal

1-9 dan fokozatok: mindig fekete öv, a fokozat külön jelölése nélkül

;-)

Zoli