Címke: Élet

Ariadné fonalán 14. rész (Némi muníció. Olyan küzdelmekhez, melyekről sokszor nem is tudunk.)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIV. 

hevesi31

Hevesi Krisztina

„Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”.” Így foglalja össze Kriszta a médiából ránk zúduló hatásdömpinget. Olyan szereplőket látunk, akik sugallják, hogy a szexuális életük pazar, velük minden rendben, és mi önkéntelenül hasonlítjuk magunk. Elhisszük, hogy gondunk van, csak mert nem mindig szuperál vágyálmainknak megfelelő tökéllyel a szexuális életünk, nem kapunk annyi érdeklődő figyelmet, mint szeretnénk – és máris készséges vásárlói vagyunk a legkülönbözőbb termékeknek, amelyek mindezen mesterségesen támasztott igényünket hívatottak beteljesíteni.

Férfiaknál elég a külső nemi jelleg hangsúlyozása, nőknél: romantika, hűség, család, és kutya. Így működik ez. Sokan mondják, s itt Kriszta is, hogy a médiából és a reklámiparból érő vizuális ingerek rontják a nők önbizalmát. Az ideális fogalmát nagyon leszűkítik, s a férfivágyakat is abba az irányba vonzzák. Ezáltal csökken az átlag nők felé irányuló figyelem és elismerés, s a nők sokasága érzi értéktelenebbnek magát. S az ipar reagál erre: ontja a megoldásokat a felnagyított bajainkra. Tipikus ilyen „probléma” a narancsbőr. Egyidős az emberiséggel, ám korunkban vált óriási gonddá. Részemről: az exemnek is volt, mégsem zavart különösebben. Másért váltunk el.

Nagyon tetszik a kép, jót mosolyogtam rajta, amikor Kriszta leírja, hogy a strandon mit néz a férfi? A nő alakját, mozgását, kisugárzását. És a nő? A másik nő cellulitiszét! És ez sokszor tényleg így van. Tapasztaltam. :-)

Nagyon elterjedt kultúránkban a folytonos testkarbantartás, a vonzó külsőn való szüntelen ügyködés. (Bár szerintem sokan nem teszik, vagy  nem csinálnak igazán nagy ügyet belőle.) Ugyanakkor kultúránk (melynek meghatározó része a reklám, hiszen szüntelen elénk furakszik: otthon, az utcán, és a boltokban is) ellentétes üzenetekkel bombáz: élj a mának, fogyassz! Olyat, ami kielégít és hízlal. Másrészt a fogyasztó termékekből, melyek kompenzálnak. Vagyis éljünk mégis tudatosan, egészségesen.

Érdekes fogalmat vezet be Kriszta a belső test és külső test révén. Előbbi a valódi egészségi állapot jelzője, pl. a rejtett vashiányé, vitaminhiányé is; utóbbi – amilyennek látom és láttatom magam – karcsú, izmos, fitt.

És: félünk az öregedéstől! Fiatalság imádatban élünk, mintha a korosodás nem a kiérlelt bölcsesség és béke állapota lehetne. Vagyis egy kívánatos állapot. Már ha arra fordítottuk az életünket, amire kellett. Így alakul aztán ki az agism (ejtve kábé: édzsizm(us)) a bakfis kor sovinizmusa, mivel az ideált (szép, fiatal és egészséges) ők testesítik meg, és aztán minden más kort viszolyogva kezelnek.

Elképesztő. A kis zöldfülűek.

Egyébként ez az édzsizmus a fiatalokkal sem bánik jóságosan, ha eltérnek az ideáltól. Itthon végzett felmérés szerint a megkérdezettek 76%-a változtatna a külsején, ha tehetné. Egyre inkább mások véleményeiben élünk, „azok vagyunk, amit másokban el tudunk hitetni”.  Micsoda belső rabszolgaság ez!

Érdekes jelenség a sexercise – é. A szexet is építsük be a mindennapi edzésprogramunkba, így kalóriaemésztő hatására is számíthatunk, ha a mozdulatokat helyesen végezzük. „Ennyit a buja erotikáról” – Kriszta szerint. És szerintem is. KO, ez padló nekem.

hevesi32Nem állom meg, ide kell írjam, hogy milyen érdekes amiről Kriszta ír: filmeken középkorúak szeretkezéseit sose látjuk. És tényleg! Fiatalok együttlétei, tilosban járó szeretőké is – ez rendben van. Menő. S mit sugall? Hogy jó szex kirárólag házasságon kívül lehetséges – és a fiatalok priviléguma. De most nem ezt sugallja?

És rosszabb, hogy ez sokszor hat ránk, valóságosan. Vagy testi tökéletlenségeink miatt aggódunk (főleg a nők), holott azok a partnert legtöbbször nem is igazán érdeklik, vagy lemondunk életünk egy fontos szeletéről. Pedig a cölibátus a felszentelteknek kötelező. Átlagembernek nem, sőt javalt az ellenkezője. (Igaz, házasságon belül.)

Álítólag akár félórányi tévézés is rombolhatja az önértékelésünket. Évtizedekig tart, míg belül felépül bennünk, hogy a filmesek a hatás kedvéért szinte mindig túloznak. Nem a hétköznapit láttatják, azért, hogy ámuljunk. Én meg is értem, hisz pont azért nézünk filmeket, de ezt jó meg is fogalmazni. Pl. tiszta zsenik lennének a film főhősnői, ha tényleg makulátlan frizurával és karcolás nélküli körömlakkal kerülnének ki egy több hetes sivatagi üldözésből, vagy le a kalappal az előtt a férfi főhős előtt, aki tényleg olyan könnyen dobja oda az életét a nőért, mint ahogy kimondjuk: bikkmakk. Szerintem az ilyen ember valójában pszichiátriai eset. Mer: mér’ nem akar élni? Rendesen ezek K kemény döntések. Nem úgy hozzuk meg őket, mint ahogy tüsszentünk. Bár az őszinte és szükséges önfeláldozás engem is lenyűgöz, mint minden egészséges mentalitású embert.

Röviden: a nők mindig tökéletes külsejűek a filmeken, a férfiak pedig lehengerlő teljesítményűek. Fizikai és erkölcsi értelemben is. Egyébként én miattam legyenek, csak jó tudnunk, hogy az életre alkalmazva célszerű a láttottakat legalább hárommal elosztani. És ez így is tökre működik és jó és megfelelő.

Általában azonban nem ezt tesszük. Fel akarunk nőni ahhoz, amit láttunk, megfeledkezve, hogy a színésznőkön akár órákat dolgoznak a sminkesek forgatási naponként, és a férfi lenyűgöző attrakciói mögött akár száz felvétel is lehet, míg azt olyanra hozzák össze, amilyent a rendező megálmodott. Vagyis hogy a mese – tényleg mese. De mi felnőni akarunk, és ezért vásárlunk. Szépségipari és teljesítményfokozó szereket.

Kimutatták, hogy a férfiak (igen, én is, nem vagyok rá büszke, de ez ösztönösen működik – ezért kell tudatosnak lenni) az átlagnál csinosabb nők képeit nézve a saját partnerüket jóval kevésbbé értékesnek, magukat pedig pechesebbnek tartják. Így jár, aki csak reagál és nem gondolkozik. Ez a cikk is ezt segíteni íródott.

A férfiak szexuális vágyát elsősorban a látvány indítja be, míg a nőkét a hangok és érintések. (Avagy kik sikoltoznak rockkoncerten teljes extázisban? Talált, süllyedt – a csajok. ;-) ) Ha viszont irreális képekkel „vesszük körbe” a férfiakat, akkor ezzel közvetve a párkapcsolatokba avatkozunk bele. És nem igaz, hogy a nők isszák meg a levét ennek. Az elején, meglehet, jobban. Idővel azonban mindenki issza.

Persze mindenre van kultúránkban „megoldás”. Az átállított férfipotenciálra mi? Pornó! Elképesztő bevételt hoz, az USA lakói évi 10-14 milliárd dollárt költenek szexipari termékekre. Élcelődjünk kicsit: van a filmek mellett műszűzhártya, lökésszámláló péniszgyűrű, és Örömódát játszó vibrátor. Népművelő hatása vitathatatlan. (Kriszta poénja. Köszi művésznő, ott volt! Ha ilyen előadó is vagy, akkor igen jól csinálod.) 

És akármilyen lusta is vagyok, ennek a fejezetnek az utolsó bekezdését szóról szóra idemásolom, mert kár lenne tömöríteni:

hevesi 33

Gyerekes  technikájú és  nagyon kifejező kép

„E „megoldások” megítélése változó, azonban napjaink abszolút listavezetőit, a szexfilmeket tekintve folyamatosan újabb és újabb kérdések merülnek fel. Most e helyütt csupán a párkapcsolati hatásokra utalva: egy átlagos pornófilm megtekintése után közvetlenül a férfiak inkább gondolják azt, hogy a nők is élvezik a szexuális erőszakot (hiszen hogy visonganak közben örömükben…), jobban egyetértenek a szexista, a nőket leértékelő, alacsonyabb rendűnek tekintő nézetekkel (lásd férfidominanciát sugalló szexuális helyzetkialakítások és jellemzően alárendelt vagy szolgáltatói női szerepek: titkárnő, pincérnő, ápolónő, diák) kevésbé érzik magukat szerelmesnek a párjukba (egoista, vad és izgalmas szex kontra szerelem), és kevésbé látják szexuálisan attraktívnak, vonzónak saját partnerüket (így persze nehezebb is megkívánni) (Bob Gass, protestáns igehirdető dettó ugyanezt állítja). Kultúránk fiktív képei, jelenetei tehát elveszik tőlünk természetes működésmódunkat – majd az általuk kínált orvosság nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz, internetes szexaddikció kialakulásához vezet. Túladagolás esetén feltétlenül…”

És ott a pont. Folyt köv.

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 13. rész (Arról amikor, izé… amikor nem kívánjuk)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XIII. rész

 

nemEgy érdekes anomália az elejére: ha a nő nem kívánja a szexet, attól még valószínűbben létrejöhet az aktus, mintha a férfi nem kívánja. Avagy a síkosítók elterjedtebbek, mint a pénisz… merevítők(?) Tudjuk, a pumpás változat.

Ezenkívül a mi, fiúk alacsony vágyszintje alig feltárt más szexuális zavarokhoz képest. Oka lehet a mi funkcionálisabb szemléletünk (nem merevedik, inkább megyünk orvoshoz), a lelki folyamatok iránti vakságunk (nem kívánjuk, arról csakis a másik tehet, vagy a körülmények. Bennünk biztos nincs oka.)

Igaz, hogy a kapcsolat minőségének romlása lehet oka a hipo aktívitásnak, de a férfi hangulati zavara (szorongás, depresszió), vagy alacsonyabb tesztoszteronszintje is okozhatja. A gond, hogy ezenközben a partner sokszor magát hibáztatja, és van, hogy a férfi is. Csökken az intimitás szintje is, és ez önmagát rontó ördögi körré válhat. Kevesebb a simogatás, a csókok száma is csökken, és inkább az elkerülés, menekülés, hibáztatás lesz a jellemzőbb. Sokszor a rossz férfiúi önértékelés elől a nő külsejének becsmérlése lesz a védelmi zóna, s mi a női vágy első számú gyilkosa? Igen, a saját vonzerővel való elégedetlenség. Ismét egy ördögi kör. Elengedni magát a nő a férfi ölelésében akkor tudja, ha azt érzi, hogy elfogadja és kívánja a testét a férfi, és egyben egész valójában kell, teste és lelke is. Nem csak szexre.

aszexLelombozhatja a vágyat a terhességtől való félelem is, illetve a túlságosan korlátozó nevelés miatti szégyen is. Könnyűvérűnek tűnhet vagy nevetségesnek, ha egyszerűen kimutatja az érzéseit, vágyait. Fontos a férfi kezdeményezésének formája is és az érzelmi környezet. Fontos az intimitás önmagáért is. Az együttlét öröméért, a megélt bensőségességért és nem csak a szexért. És, hát, az se mindegy, mi milyen benyomást teszünk vágyunk tárgyára. Ha a külsőnk a társadalmilag ideálisnak tartottat közelíti, széles váll, keskeny csípő, szimmetria arcban és testalkatban, akkor a vágy mértéke és az orgazmusok gyakorisága is nő.

Érdekes, hogy ha a nő vágya csökken az életkor előrehaladtával, azt nem éli meg annyira drámaian, mint a férfi. Sőt van, hogy nem is a vágy csökkent… hanem az unalom szintje nőtt. (Az az érzésem, Kriszta kicsit hazabeszél. Mintha a női panaszokra empatikusabb lenne, mint a férfiakéra. A férfipanaszoknál is a nőket igyekezett felmenteni, a női panaszoknál is az derül ki, a férfiakkal van a gond. Hát, nem tudom. Vagy én vagyok bősz és elfogult férfiemacipátor? Minden lehet… ) Szóval a megszokás elleni csendes lázadás a szaporodó „most nincs kedvem”. Illetve még egy akadály: sokszor ma a pár mindkét tagja munka, aztán otthoni munka (nő) főállás, másodállás, fusi, vagy gazdálkodás (férfi) és este szabadok, miután a gyerekek is alszanak… nem könnyű átkapcsolni, ellazulni – és nem elaludni.

Bonyolult jelenségkör a „vágy hiánya” feliratú? Vagy – nagyon bonyolult? Még idehathat, ha rendszeresen van negatív élmény a szexuális visszacsatolás folyamán, pl. fájdalom behatoláskor, vagy gond az erekció megtartásával, máris kevesebb kedvünk van hancúrozni. Kezd kaotikusan összetetté válni a dolog?

Gyakori a vágy hiányának jelenléte más szexuális zavarokkal közösen. Pl. ha valakiből a szexualitás gondolata is undort vált ki, az kevésbé lesz kezdeményező – máris kettő az egyben! Egyébként teljesen logikusan. Mentális zavarokkal is párosulhat, pl. depresszióval. A szexuális kezdeményezés hiányához köthető napjaink jelensége az aszexuálisok mozgalma is, akik egy normális viszonyulásként szeretnék elfogadtatni a szexualitást elutasító, vagy háttérbe toló orientációjukat. Állítólag legtöbbjüknél azonban kimutatható valamilyen szexuális zavar a háttérben, szóval a hozzáállásuk gyökerében éppen nem nevezhető egészséges „normális” – nak. Egyébként napjaink tolakodó és agresszív szexuális dömpingjében érthető, hogy miért alakul ki pont ezzel szemben ellenállás. Itt lehet megemlíteni a szexuális anorexia jelenségét, amely lényege a szexuális étvágy megtagadása. (Óh, keresztényi önmegtagadás! Hogy ünnepelnél ezt látva.)

A férfiak három csoportját vizsgálva a szexuális étvágytalanságról kiderült, hogy az ide sorolt férfiak igen gyakran önkielégítenek. Vagyis nem a szexualitást utasítják el, hanem a valódi partner és aktus ellen vannak. Napjaink szexuális dömpingjében a látott és megvágyott szexualitás a valós, „hús-vér” helyzetek ellen hat. Ugyanezt mondja Bob Gass protestáns igehirdető is a „Mai Ige” egyik kiadványában. Mégpedig szóról-szóra. Kitaláció? Gyógyuló pornófüggőként valódi partneremmel éppen ezzel küzdünk.

jó

;-)

 

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 12. (Avagy az szexuális kévánságrúl)

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XII. rész

vágyVágyunk a kívánság tárgyának lenni? Kövessen a másik nemn tekintete, ha vonulunk? Vágyunk a másik nemre? Beindít egy jól sikerült fotó, egy csábos tekintet? Néha még két gömbölyded ceruzavonás is, minket: fiúkat. Mégis meglepő milyen gyakori a vágy hiánya, mint szexuális zavar. Németországban a 18 év feletti nők fele inkább a netet választotta a szex helyett, ha arról volt szó, miről nem szeretne lemondani.

De mi is ez a gyötrően édes vágy?

Egy nagyon komplex jelenség, mely a szexuális jellegű fantáziálást is, és a szexuális ingerekre való reagálást és figyelmet is magában foglalja. Három szinten ragadható meg.

biológiai hajtóerő mértéke nagyrészt örökletes, azonban tanult tényezők is befolyásolják, pl. a papi cölibátus ilyen, ahol az elfojtás és szublimálás meglehetős erővel jön szóba. De minden kultúra felállít kereteket amelyen belüli működését megkívánja.

Motiváció: ez az egyén jellemzője, de a pár közötti kapcsolati dinamika része, „van kémia köztük” szoktuk mondani. A jó párkapcsolat maga oka lehet a több szexnek, de a másik megtartása, vagy a neki való örömszerzés is ok lehet.

pamfffiKulturális hatások: nagyon erősen befolyásolja, mi az, ami a vágy kiváltója lesz. Minden társadalomban van „ideális nő” kép, és „ideális férfi” kép, amihez aztán hasonlítjuk magunkat és partnerünket. (Aztán szorongunk egy jót.) A kultúra szerepelvárásokat is tartalmaz. Tehát férfiak és nők miként viselkedjenek. Példa: mifelénk sok nő órákat izzad edzőteremben és kalóriákat számol, addig másutt a lecsüngő has és a lógó mell a szépségideál. Ott hizalóházakba járnak fittnes helyett az asszonyok.

A vágy valójában egy egyéni érzelmi állapot, mely belső (fantázia) és külső forrásból egyaránt származhat és eredményezhet szexuális viselkedést. Érdekes adat: a 25 év feletti férfiak 71% – a, és a nők 97 %-a vett már részt olyan szexben, amihez nem is volt igazán kedve. Vagyis időnként akkor is szexelünk, ha nem is vágyunk rá igazán. Egyrészt ez a funkciózavarok melegágya, másrészt felmerül a kérdés: és mennyire élvezzük? Vágy és viselkedés nem feltétlenül függ össze. Egyrészt amit nem élvezek, azt hogyan kívánjam meg, másészt egy konkrét példa: az örömlányok a pénzre vágynak, és ezért viselkednek szexuálisan. Vagyis tárják szét.

A libidó egy adott szintje velünk született, ám még egy-két körülmény befolyásolja. Pl.: életkor, nevelés, tapasztalatok, egészségi állapot, élethelyzet (munkahelyi gondok, gyász, stb.) a partner személye, és-a-többi. Így állandóan változik, hullámzik.

Férfiaknál a vágy és megvalósulás közt szorosabb az összefüggés, a nőknél hozzájuk képest általában jóval gyengébb. A férfiak szexuális motivációja serdülőkorukra van a toppon, és aktivitása is (pl. szorgos maszturbálás) a nőknek fiatal felnőttkorukra, úgy húszas évek vége, harmincas évek eleje. Eddigre ismerik meg magukat eléggé ehhez. Igaz kultúránk (pl. női magazinok) a nőket elsősorban a férfiak igényeinek való megfelelésre neveli, míg a férfiakban a férfimagazinok inkább a vágyfantáziákat erősítik meg. Tények kevésbbé rúgnak labdába. Hiányzik a nők önismeretre nevelése, és, hogy felismerjék és kifejezzék saját szexuális érzéseiket. Szexuális önismeretre nevelés, és pont a nőknél hiányzik, akik örömkészsége bonyolultabb.

Nos, átlag nem hét másodpercenként gondolok szexre, hanem nagyjából óránként egy – két alkalommal. Én meg simán elhittem a korábbi adatot. Igazából úgy vettem észre, ez függ az élethelyzettől és függ az életkortól is. Ld. fentebb. De a hét mp nem igaz, ezt Kriszta konkrétan cáfolja. A nők átlagban nagyjából húszszor gondoltak egy nap alatt a szexre. A férfiak kábé harmincnégyszer. Amerikában és egyetemisták mind, Ohio – i pszichológia tanszék felmérése.

Mindenestre az a kő-hiedelem, hogy a férfiak szinte mindig, a nők pedig szinte soha nem gondolnak a szexre, nos: megdőlt.

női

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 11. rész – Szexuális medicina

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában XI. rész

medicinaSzexuális gondok esetén első lépésként jó egy általános orvosi vizsgálattal kezdeni. Erekciós zavarok esetén ugyanis a szív és érrendszeri problémák állnak sokszor a háttérben. Nálunk, férfiaknál közelgő katasztrófa első jele, akár két évvel korábban is – a rossz erekció. Megdöbbentő számomra, hogy sok évvel a Viagra felfedezése után a férfiak 80%-a nem fordul orvoshoz, ha ilyen jellegű problémája van. Fiúk, ennyire azért nem kell szégyelni!

Sokszor szervi okai vannak a szexuális gondoknak. Nem mindegy az erek állapota, dohányzás, magas vérzsírszint, cukorbetegség – ezek rizikófaktorok. Bármi ami a vér péniszbe áramlását akadályozza illetve kiáramlását segíti, az nekünk nem jó. Ezért alkalmaznak megoldásként pl. vákuumpumpát (beáramlást segíti) és péniszgyűrűt (kiáramlást akadályozza).

Segít: egészséges táplálkozás és sport. Nem egyszerűen segít: rengeteget segít! Na figyu, ezt be kell gépelnem! Kriszta megint alkotott: „…valamint, ha már feltettük az asszonyt a konyhaasztalra, ne billenjünk el mellőle, magunkkal rántva a tálalót, a faliszekrényt és a fűszertartót…” Na? Tetszett?

A sport ugyanis segít az egyensúlyérzék fejlesztésében. Fontos a sportág kiválasztása, sporthorgászat és sakk kilőve… és a biciklinyereg se péniszbarát.

Az se mindegy, hogy mi, mint főköccsővezetők, hogyan orvosoljuk problémáinkat. Szexuális retteneteket (Kriszta sajátja) vásárlunk a fekete piacról (Sárkány ereje bogyó pl.), vagy megvalósítjuk az unalmassá váló szlogent: „egészségesebb étkezés, rendszeres testmozgás és nuku dohányzás”.

Egyébként a bűntudattal végzett maszturbálás sem igazán növeli a tesztoszteronszintet. Szóval jótanács: ha már vétkezel, legalább élvezettel tedd! A megbánás majd utána. (Lehet kérni az ajándékát Istentől – nem kínzó bűntudatot, csak józan belátást. Nem szenvedni kell, hanem bölcsen élni.)

Nagyon fontos testi és lelki valónk integrált szemlélete. A háziorvos és a pszichológus szükséges szintű együttműködése és mindkettő felkeresése. Test és lélek hatásos szétválasztására állítólag Madam Guillotine képes csak.

Egy frappáns példa az együttműködés szükségességére. Krisztát felkereste egy fiatalember korai magömlés és merevedési zavar problémájával. Az első vizsgálat után valahogy nem mutatkozott igazán pszichés oka a problémának, Kriszta továbbküldte urológushoz a fiút. És lőn! Meg lett műtve fitymaszűkülettel. A fájdalommal szembeni védekezésként alakult ki ez a kombinált zavar.

Ugye, milyen jó együttműködni?

medicina2

 

;-)

Zoli és Kriszta

Ariadné fonalán 10. rész (lesz még vagy 30 ;-) )

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában X. rész

erotika2Annyira bölcs idézettel kezdődik a következő fejezet Krisztánál, hogy a lényegét ideírom. Hippokratésztól van, aki azért odahatott az orvostudományra. Mélyen etikai jellegű esküjüket máig tőle idézve teszik le az orvosok. Nos: bármely funkcióval bíró részünk (és adottságunk, pl szellemi képességek) használva kifejlődik és egészségesen működik. Hanyagolva viszont gyorsan öregszik, és betegségre hajlamos lesz.

Szexuális diszfunkcióknál, kérem szépen, megkülönböztetünk: velünk született, és szerzett zavart. Lehet még általános (soha nem mozdul a lompos) vagy speciális (csak valakire nem, vagy csak pl. világító lámpánál nem.) Végül lehet pszichés alapú (meglátom azt a nőt, erekcióm lesz) vagy kombinált (túl kicsi, így bemagyarázom, hogy úgysincs értelme – és tényleg nem lesz.)

Hogyan tehetünk szert ilyen funkciózavarra? Ó könnyen, még sorbaállni se kell érte! Pl. itt a szexuális averzió (nem, nem perverzió, jól írtam) amikor vágy és öröm helyett undor és irtózás, vagy félelem tör ránk adott helyzetben. Oka lehet a túlzottan szigorú vallásos nevelés (a fütyit és a puncit nem Isten teremtette – azokat mi találtuk ki <vagy az ördög…>), téves hiedelem (idősebb korban már nem illik, na), kontroll elvesztésétől való félelem, teherbe eséstől való félelem, stb.

erotikaA szituatív zavar helyzetre vagy személyre vonatkozhat. Pl. volt egy prosti (ez Krisztától van, már a történet, szóval hiteles) aki vidáman dolgozgatott (vagyis fűvel-fával, orrba-…khm -ba) de az élettársával nem tudott. Valakire vagy valamire emlékeztethette a fickó. Valami rosszra. Hm, ki tudja? De érdekes lehet az is, amikor a vallási tilalmat a házasság feloldja és a tilosból kötelezőbe vált a menetrend. Az addig vadászó férfiből, hirtelen otthoni préda lesz. Jujj!

Általánossá úgy válhat egy zavar (vallásosabb és női olvasók most ugorjanak át egy fél mondatot!) amikor a megélt kudarcok után pl. a férj otthon se tud teljesíteni, vagy az otthoni kudarcok után mással se megy. Jó, most már mindenki visszanézhet.

Ahogy idősödünk, mi férfiak, egyre inkább jelentkezhetnek potenciaproblémák. Ám a kezdő ifjoncok is sok buktatónak vannak kitéve! Pl. a szorgos maszturbálással remekül ránevelhetik magukat a seperc orgazmusra, ami hölggyel átélve már ciki lesz…

És egy roppant érdekes példa, hogy lesz a bolhából elefántcsorda. Ifjú titánunk közösségi maszturbációkat ejtett barátaival, minek során remekül konstatálhatta, hogy pici is, kevés is jön ki belőle, és nem is spriccel hosszan előre – szinte egy csődtömeg ő. Ezekután egy rámenős idősebb nővel jött össze, és tapasztalatlan ifjoncunk máris úgy érezte, hogy ő nem akarja eléggé. Maszturbációról leállt, és igyekezett tiszteségesen teljesíteni a normát otthon, de az is egyre nehezebben ment. Kipróbálta magát ismét maszti közben – ám a sok kudarctól már megteremtette magának a még nagyobb kudarcot. És a lényegtelen tünetekből (picit kisebb, kevesebb, stb.) egy szép nagy problémahalmazt generált. Ja, ilyen is van. Kriszta írta le, úgyhogy már biztos jól van a srác.

Egy tanulságos ismertető, hogy a tesztoszteron (a nőknél is!) a legfontosabb szexhormon. Akiben kevésbbé működik, az kevesebbet akar… De kevesebb szex …, akkor kevesebb a hormon is. Tehát még kevesebb szexet akar… és még kevesebb hormonja lesz. És így tovább, és így tovább, és így tovább. Márpedig a tesztoszteron nemcsak a szexuális életünk minőségét befolyásolja, de az önérvényesítő készséget, fizikai állóképességet, általános jó közérzetet, élettel való elégedettséget, és antidepresszáns hatása is van.

Tehát: Szexelj az egészségedért! (Istenem, ha ilyen egyszerű lenne! De jó’ hangzik.)

Vagy: Ha éni akartok, akkó’ dugtok!

erotika3

;-)

Zoli és Kriszta

Fejben dől el minden

akaratero1Amikor tervezünk reggel, hogy mit fogunk elvégezni aznap, akkor egy bizonyos beállítódással tesszük. Hangulattal, ami megalapozza a tevékenykedéshez való hozzáállásunkat. Ha nem vagyunk eléggé kipihenve, akkor vágyunk még lazításra és alig várjuk, már a tervezés során is, hogy mikor jutunk a teendőink végére és ismét a pihenés állapotába. Ám, ha olyan helyzetben vagyunk, például egy szombaton vagy vasárnap, szabadságon vagy nyugdíjasan, hogy dönthetünk: pihenhetnénk is, de tevékenykedhetnénk is: akkor szívesen töltjük ki tennivalókkal a napunkat. Mert a mozgás egyenlő az élettel.

A tevékenykedés mindig változatosabb, mint a tétlenség.  A kipihent, egészséges elme természetes módon választja azt. „Az élet él és élni akar.” Ha ebbe belegondolunk, sokat segíthetünk önmagunkon, a tevékenységekhez való hozzáállásunkkal. Sőt az önmagunkról alkotott véleményünk is változhat. Sokan elkönyvelik önmagukat „lusta disznónak”. Próbálják mások előtt rejtegetni, titkolni, vagy ha még fel is vállalják, akkor is szinte teljesen leírják önmagukat. Pedig csak megértéssel kellene fordulni maguk felé, egy bizonyos empátiával. Próbáljuk ki, váltsunk néha nézőpontot! Tekintsük a teendőinket nyűg helyett lehetőségnek! Gondoljunk arra: volna, aki szívesen lenne a helyünkben és végezné örömmel a mi munkánkat.

Ugye, hogy mindjárt más a helyzet? :)

Jó munkát kívánok mindehhez: Kati  :-)

Életben maradni

3617_2_960PARADICSOMAz új stratégiai játék neve: Életben maradni. Megpróbálkozni vele. A sok nehézséggel, betegséggel. A megszorítások  ellenére, melyek egy része kívülről jön, másik részét belülről teremti önmagának az elme. Persze a túlterhelt ember pszichéje sérülékeny is. Teremthet önmagának betegségeket. De ha kimerül testileg lelkileg, akkor még inkább félhet. Pszichoszomatikus a betegségek nagy része. Gyakran halljuk: „Fejben dől el minden”. A placebótól is gyógyulnak emberek és önmagukat betegíthetik is elkeseredésükben. Mindezek tudatában, ilyen szabályok közt evezve próbálunk fenn maradni az élet tengerén a tömegben. Hiszen velük is számolni kell. A többiekkel, akiket sokszor az érdek vezérel. Hányszor tipornak el, löknek félre a testileg – szellemileg erősebbek. Ezek bizony farkas törvények.

Ha láttunk már falkát  élni, megfigyelhettük, hogyan rendeződnek. Könyörtelenül érvényesülnek a szabályok. Kialakulnak a szerepek: pl. az erősebb ehet. Nincs ez másként köztünk sem. A gyengének, vagy gyengülőnek vesznie kell. Át kell adja a helyét az erősebbnek. Így van a párkapcsolatban, a családban, a munkahelyen. A fiatalabb, erősebb helyet követel. Nyomul előtérbe. Érvényesülnie, kiteljesednie kell – szükségszerűen. Dolga van az életben, küldetése. Mintha valamilyen programnak teljesülnie, futnia kellene. Nevezhetjük sorsnak, karmának, elrendeltetésnek. Változó, ki hogyan teszi helyre önmagában mindezt. Az ereje teljében levő kihívásnak érezheti, alkalomnak, amikor megmutatkozhat végre, kihozhatja magából azt, amit ő adhat ehhez a nagy játékhoz, amit úgy hívunk: ÉLET. Nevezhetjük ezt kiteljesedésre való késztetésnek. A kudarc-kerülő pedig állandó szorongással élheti meg. Hisz az Élet kihívás, és ő pont ettől tart. Hallottam egy mondást: „Ne siettessük mindig a görcsös megoldást, élvezzük kicsit a problémát magát!”  Hiszen tudjuk, ha megoldjuk és elérünk a fennsíkra, a siker feletti elégedettség csak rövid ideig tart. Az elme új célt tervez, és  az egész értelme végül a folyamat, a küzdés maga. Ehhez kívánok erőt és örömöt mindannyiunknak.

:-) Kati

Kűzdés

Legyen humor!

HumorNEM IS AKÁRMILYEN!

A jó humor áldás. Segít kreatívan szemlélni a dolgokat. Ezt tőled majd kaphatja, ha valamennyire örökli és tapasztalhatja. : ) Szerencsés ember, akinek jó humorú ember él a családjában! Aki segít szemlélni  dolgokat a fonákjáról és vidáman. Egy bensőleg laza férfi mellett egy nő egy életet képes leélni, még ha az illető léha alak is. Ismerjük a  szólást: „Soha ne bízz meg olyanban, akinek semmi humora”. Hiszen élni nevetés nélkül is lehet: de érdemes? Adjunk a gyerekeinknek mintát arra, hogyan szemléljék a fonákjáról is a dolgokat! Ne legyen sótlan a világ körülöttünk! Úgy tartja a fáma: „Minden igaz – és az ellenkezője is.” A lényeg, hogy ne erőltessük úgy, mint pl. a rossz műsorvezető a „Jó reggelt, Vietnám!” című filmben, csak hagyjunk teret a humornak! Fogadjuk el, és engedjük kellően szabadjára a sziporkázó egyént, hogy oldja a légkört a családban, munkahelyen, ügyeink intézése közben. Legyünk rá fogékonyak, figyeljünk rá fel! Nagy erő ez neki, szüksége van rá. Egyénisége, adottsága még sziporkázóbb lehet tőle. Mi pedig oldódhatunk.

Annyira stresszes, túlzottan hajtós, beszabályozott, programozott lett az életünk! Mindennek az elintézése szabályokhoz kötött és körülményes. Az „élés”, az Élet lehetősége lassan már alig kap teret. Pedig nem vagyunk gépek, hanem vannak hibáink, faramuci furcsaságaink. Bár manapság sokunk sebhelyekkel tele;  annyi a feladata, kötelessége, terhe, hogy örül, ha végre valamelyest megpihenhet.

Figyelem a hazámban élőket: próbálunk túlélni, fennmaradni. Segítsük hát azokat, akik még képesek oldani az életünket, a görcseinket! Kaphatunk tőlük – más szemszögből látást, a továbbiakhoz új lendületet.

Kell ez a balzsam mindnyájunk lelkének!

Kati :-)

Beérett Szerelem

indexöreg párÁlltam a piros lámpánál, és láttam a verőfényes tavaszi napsütésben két embert. Egy szatyrot vittek ketten, egy-egy fület fogva, apró léptekkel. Lassan haladtak, kicsit görnyedten. Éreztem az éveket, amiket együtt töltöttek. Megannyi szépet és nehézséget. S most itt vannak. Viszik a szatyrot és mennek előre. Együtt – apró léptekkel.

Hullott a könnyem, amíg őket néztem. Eszembe jutott sokminden. A nagyszüleim, akik ugyanígy lépegettek: egymásra támaszkodva, amikor a gyerekükhöz látogatóba mentek. Az apám, ahogyan búcsúzott anyámtól, amikor utoljára kórházba vitte. Majd megszakadt akkor a szívem.

De az ember sokat kibír.

Alig láttam az utat, amíg a következő lámpáig elértem.

Vinni a szatyrot, amibe rakjuk a dolgainkat. Húzzuk vele a másikat is, ha lemaradna, hisz a másik fülét fogja. Közös a holmink, az utunk. Igazodunk egymáshoz, amíg lehet, lassan-lassan. Nem felejtem el a képet. Köszönöm, Isten, hogy láthattam.

:-) Kati