Címke: Élet

Örömtelen örömlányok

Szép, törékeny, intelligens - mindjárt elmondja, mit keres itt.

Szép, törékeny, intelligens – mindjárt elmondja, mit keres itt.

A  prostituáltakról  különböző történetek  forognak közszájon, némelyik hiteles, némelyik pedig a „városi legendák”  kategóriájába tartoznak! Ugye az alap klisé: lelketlenül csak a pénzt áhítva „dolgoznak”,  persze sokszor megfélemlítve, kényszerítve arra, amit  nap mint nap tesznek!  Igen, ezekben sok igazság van sajnos, de vannak olyan hölgyek , akik önszántukból, mindenféle kényszer nélkül  „teszik a dolgukat”. Már, ha a gazdasági kényszert leszámítjuk persze, ami egyébként mindnyájunkra hat!

A következőkben két történetet szeretnék elétek tárni, mindkettő velem történt meg, az egyik jó pár évvel ezelőtt, a másik nem túl régen.  A lényeg, hogy mindkettő az ősi mesterséget űző hölgyekről szól, és kicsit amolyan sztereotípiaromboló, hozzáteszem: pozitív értelemben! A történetben ott leszek én is, mint társszereplő, mivel velem esett meg, de előre bocsátom, nem vagyok egy k….zós fajta,  viszont fiatalabb koromban előfordult, hogy a kíváncsiság s talán a meggondolatlanság kísértése elvitt ilyen helyre is! Jól tudtam integrálni élettapasztalataim közé, és tanúja  lehettem  annak a pozitív emberi  megnyilvánulásnak, amit nem is várnánk  egy ilyen embertől!

Az első történet kb. 4 éve esett meg velem, amikor egy kora őszi délutánon, autómat vezetve robogtam hazafelé vidéki telkemről. Kicsit már félhomály volt, és az ősz repertoárjához tartozó időjárási viszonyok uralkodtak, éppen ezért furcsa volt, mikor az országút szélén egy kis fényforrást vettem észre, amit egy törékeny hölgy tartott a kezében. Stoppolt, hazafelé tartott, lekéste a buszt. Hálás volt, hogy megálltam, és rögtön beszédbe elegyedtünk. Elmondta, hogy mikor megálltam először azt gondolta, hogy azért álltam meg, mert azt hittem, hogy…  Én ezt először  nem értettem,  és megkérdeztem tőle : – Te tulajdonképpen azt csinálod?!  Mire ő zavar nélkül elmondta, hogy igen, a 8-asra jár ki mindennap a városból, és önállóan űzi mesterségét, mindenféle kényszerítő, lelketlen strici nélkül… Az  ELTE hallgatója, de a tandíj  eszméletlen magas, így szükséges neki a plusz jövedelemforrás. Persze csinálhatna mást is, de újsághordásból esélye sem lenne kifizetni azt az összeget, amiért tanulhat, plusz a szállás, utazás meg miegyéb. Persze, én mondtam neki egy-két tippet, de be kellett látnom sajnos, hogy sok mindenben  igaza volt!

 – Na és a szülők, az édesapa, mit szól hozzá? – kérdeztem.

Erre csak annyit mondott, hogy mióta kifizette helyette a banki tartozását, nincs jogalapja reklamálni egyetlen leányzója mesterségét illetően! Na, ja!

 Tehát adott egy intelligens, szép, jól nevelt, fiatal nő, aki tanul (nem is akárhol), és bárhogy nem illik a képbe, de az ősi mesterséget űzi: gyűjti a kes – t, különben nem lehet az, amiről álmodott! Hányan vannak ilyen helyzetben? Megsúgom: sokan; ő kapásból többről is tudott, sőt együtt is „dolgozott” velük néha!  Még Ausztriában is, „sógoroknál”, ugyanannyi névértékben, mint itt, „csak” euróban! Nagyon kedves volt, és azt is mondta, hogy mivel ilyen segítőkész, és megértő voltam vele , ő ezt valamilyen módon szívesen viszonozná… Persze megköszönve „kedvességét”, udvariasan elhárítottam, és apukája háza előtt elbúcsúztunk,  egymásnak mindenféle jót kívánva. Azóta sem láttam, vagy legalábbis nem ismertem meg, de ő sem…

 

 

Idealizált kép, de van köze a valósághoz.

Kicsit idealizált kép, de van köze a valósághoz.

A következő történet jóval régebbi, vagy húszéves, de lehet, hogy több! Meglátogattam egy hölgyet otthonában, persze előtte lebeszéltük telefonon. Mikor beléptem  hozzá, már az előszobában beszédbe elegyedtünk, és a szobában ugyanez folytatódott. Valamiért szimpatikusak lettünk egymásnak, talán a feromonok miatt? Elmesélte, hogy jutott idáig, hogy a gyereket tartja el, közben kutyákkal foglalkozik, tenyészti őket, miegyéb. Szeretné, ha  a gyerek minél kevesebbet tudna az egészről, de bizony, ha kuncsaft jön, a másik szobában kell kuksolnia , vagy, ahogy mondta, játszania. Tarthatatlan helyzet, mondtam, s pár sztereotip tanácsot adtam neki, amivel persze egyáltalán nem volt kint a vízből! Okoskodásom jónéven vette, felajánlotta, hogy többször is találkozhatnánk, szívesen beszélgetne velem máskor is, mert én olyan más vagyok, mint a többi pasi! Na, hát, mit mondjak, NAGGYON jól eset pasi hiúságomnak, annyira, hogy a pásztorórából semmi nem lett, hanem csak dumáltunk és dumáltunk, már tervezgetve további dolgainkat! Igen, „így múlik el a világ dicsősége”, a világi csábítások, hívságok: mit nekünk! Pénzt nem is kért, viszont én mivel úgymond raboltam az idejét, némi jelképes összeget adtam „együttlétünkért”. Na, és család, gyerek, kutya, jövő, stb.

Ez így volt jó és szép, a történet így teljes, és ennyi! Nincs folytatás, mert nem kell, hogy folytatása legyen! Valamiért mégis teljes, vagy inkább beteljesedett történet számomra! Nem Love-story  giccsbe ágyazva, nem is „csupaszpisztolyos”  groteszk, hanem  egy hétköznapi  történés, ami nem is olyan hétköznapi!

Kis elbeszéléseim végére illene valamiféle kis összegzést, rezümét írnom, de én azt hiszem, a leírtak önmagukért beszélnek, sem hozzáfűzni sem elvenni nem kéne belőlük! Annyit azért úgy érzem, mégis, hogy nagyon könnyen ítélünk, ítélkezünk akár pillanatnyi benyomások alapján is, és végérvényesen, visszavonhatatlanul – sokszor!  Én is beleestem többször ebbe a hibába, de ez a két történet a prostituáltakkal kapcsolatban megtanított arra, hogy ők is hús-vér emberek, nők, és érző lények, akik valahol megakadtak, elakadtak, és nem rugdosni kell őket, hanem kezet nyújtani nekik, vagy legalábbis megérteni nyavalyás, fonákos élethelyzetüket, amibe sokszor mások kényszerítették őket!

 

Unman

Őszintén? Néha tele van a t…m veletek, mai csajok!

csúfolódó nő

Amire nevel ma a világ a férfival szemben.

Önteltek, makacsok, csúfolódók, értetlenek, együttérzésre képtelenek, gőgösen büszkék, férfimód élni akarók, egyre inkább erkölcstelenek vagytok. Tisztelet a kivételnek, ami néha úgy érzem: egy – kettő, ha akad köztetek.

Férfiakra nem hallgatók, de magatokat a végletekig kiszolgáltatók vagytok, akiknek a jelszava: „Én, Nekem, Enyém.” Elfelejtitek, hogy családban éltek, és birkamód bevesztek mindent, amit a fejetek fölött mondanak. Nem tiltakoztok a kevesebbb GYES ellen, nem szóltok, hogy többet szeretnétek a természetes közegetekkel, a családotokkal lenni, nem tiltakoztok, ha egy józanul gondolkodni képtelen, és gátlástalan feminista nő azt hirdeti, akkor lesz kánaán a Földön, ha az összlakosság 10% – a lesz férfi, nem szóltok, ha feminista nőtársaitok lehülyepicsáznak, mert szeretetből  kiszolgáljátok férjeteket és gyermekeiteket, mert szerintük csak az a jó, ha a család szolgálja a nőt. Hallgattok, amikor a feministák a családotokat simán parazitáknak nevezi, és két szalmaszálat

Kész.

Kész.

nem tesztek keresztbe azért, hogy elmondjátok: szeretitek azokat, akikkel együtt éltek; és felnéztek, igyekeztek felnézni, vagy legalább szeretnétek felnézni életetek párjára. Hogy a nő – nő szerelem számotokra beteg agyrém, és nem reklámozni, de gyógyítani kéne.

Hogy nem viselkedtek NŐ – ként. Nekünk se segítetek, hogy jó vezetőitek legyünk, hogy felnézhessünk magunkra, és megéljük: Férfiak vagyunk. Hogy kihívásokat keressünk, újraépítsük a férfihierarchiákat az életünkben és a férfibarátságokat, mert van, amit igazán férfi a férfival tud megbeszélni.

Na, abbahagyom, mert éppen az én benső udvarom sem patyolat tiszta, és ha valaki azt mondaná: „Zoli te egy csőlátó hatalommániás vagy” – azt kéne mondjam: „Öreg, bár ne lenne igazad!”

 

;-)

 

Zoli

Ilyen volt – ilyen lett.

Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik?  Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)

A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.

Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”

(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna.  A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)

Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli

Egy film az Élet igazi értékeiről. Hogy milyen gazdag és szép is az – ha úgy állsz hozzá.

időről időreA film: Időről időre. Nem tudok sokat írni. Két fontos szabályt csak.

I. Te szeress elsőként! Ne arra várj, hogy téged szeressenek! (Az igazi szeretet tettekben ÉS szavakban fejeződik ki.) Vagyis légy bátor, kockáztass, és kezdeményezz! Lepd meg a másikat jóságoddal! Egészen pontosan azt fog szólni hozzá – amit akar.

II. Egy idő után félreérthetetlenül közöld, hogy neked is szükséged van a többiek szeretetére. Ugyanis ember vagy, és nem tudsz meglenni nélküle. De most jön a neheze – mert ehhez is pontosan azt szólhatnak, amit akarnak. Ezért van a II/a szabály.

II/a Hallgass Presserre, és ha kell, hát: „Ringasd el magad!” Tudd magad szeretni és vigasztalni mások helyett. Én őszintén és mélyen hiszek Istenben. Mégis, még ő is sokszor sugallja, hogy „Nem, Zoli, nem kapsz különleges kegyelmet, bármilyen egyedül is érzed magad, nyomaszt az Élet terhe, csalódtál másokban, vagy földre nyom a küldetésed. Vannak egyszerű, szép, természetes eszközök, hogy felrázd magad. Legyél okos, és éljél velük! De te őszintén és mélyen hiheted, hogy én ott is veled leszek. Remélem, megelégszel velem. Mert vannak ideát, akik szívesen adnak bódító élményeket, kápráztatnak el, és veszik ki életed kormánykerekét a te, és az én kezemből. Szóval: csak józanul, kisfiam! (Szerető Apád és Testvéred).”

Ez a fajta bennsőséges kapcsolat a Szeretet Istenével, ennél ezerszer fejlettebb formában akár BÁRKI számára elérhető. Az egyetlen személy, akin múlik: Te magad vagy!

;-)

Zoli

Izomszagúak

Cindy Crawford

Cindy Crawford

Ugye két gyönyörű, vonzó, attraktív és sikeres nő képe látható itt? (A másik lentebb van.) És láttátok őket nyilatkozni, szerepelni, vagy éppen reklámban? Két macsó, semmi kétségem efelől. Ezért a csöppet sem hízelgő becenév a címben. Biztos tök nagy kaland őket meghódítani, ha ugyan ijedtemben az asztal alá nem pisilek közben, várva, mikor nyelnek le keresztben.

De komoly kapcsolatra?

NEM NŐK. Női testbe bújt férfiak, akkor is, ha a fütyi a menő náluk. Ez van. Egy éjszakára tökéletes, mert ott tényleg az számít, hogy jó az alakja, bízik magában, és szép az arca, meg csinos és ért a sminkeléshez. Meg lehet vele értelmesen beszélgetni.

De tudna alárendelődni? Beállni a férje szekerét tolni? A férfifeladatokat a férje számára fenntartani? Szakembert keríteni, tárgyalni vele, kisebb szerelő munkát vele elvégeztetni, bevonni a gyerek körüli teendőkbe, a fegyelmezést is beleértve? A végső döntés felelősségét a férfire hagyva? A végrehajtás és végrehajtatás terhét csak megosztani, de alapvetően a férfire bízva? Engedni, hogy szóvá tehesse ha pl. az orvosnál indokolatlanul sokat kell várni? Ha a tüzelő szállítója pofátlan árat kér, ha a kőműves az utolsó pillanatban emel árat? Hogy kiálljon a családjáért, a feleségéért, ha emiatt érzelmileg kellemetlen helyzetbe is kerül a nő? Hogy letisztázza a konfliktust a szomszéddal, és ne a feleségére hallgasson, aki inkább egy kényelmes kompromisszumba, vagy megalázkodásba menne bele, holott erre semmi szükség? Tudna két betüzesedő férfi közé állni: „Fiúk! Baj lesz, gyertek, főzök egy kávét, leugrik a gyerek két sörért, kóstoljátok meg a sütimet, stb. aztán folytassátok!”

A két izomszagú2.

Heidi Klum

Tudnak ezek az üzletasszonyok, pl. erőt adni? Biztatni? Megérteni? Lélekben hordozni? Enyhíteni? Vigasztalni? Közvetíteni? Felvidítani? Tapintatosan helyrerakni? Okosan terelgetni? Gyereket nevelni? Sütni, főzni? Utóbbi feladatokat legalább érintőlegesen?

Tudjátok a Zoliné most, lassan negyven évesen vonzóbb nekem, mint amikor megismertem. És ebben benne van, hogy évek óta gyakorló anya. Fogalmam sincsen miért, de ettől még szexibb. Kiteljesedett nő, igazából, lélekben. Tud valami többet, mint a kis fruskák. (Nem erről a két nőről írom ezt. Ők messze nem fruskák. Kőkemény, férfihervasztó amazonok.) Azt hiszem, kezd érteni engem, belülről. Azt hiszem, kezdem érteni őt igazán, belülről.

És ezt könyvből nem fogod megtanulni, se te fiam, se te lányom! (Bocs a keményebb stílusért.) Együtt kell élni a másikkal, éveken át. Akkor érik össze a tudás, belülről. Mert nagyon de nagyon sokszor az nevel igazán, amit a bőrödön érzel, amit belélegzel, és amiben létezel.

Ezt egyetlen spirituális mester, magát az Úristent is beleértve, kívülről meg nem adhatja neked.

Ez az Élet. A Sors.

Nehéz, ugye?

És sokszor szép.

;-)

Zoli

2012 ősze

Majka és Curtis BLR: Belehalok

Nem kedvelem Majkát. Pedig alig ismerem. Dicsőség és népszerűségvágyó, feltűnősködő, agresszív alak. Ráadásul üresfejű. (Ha úgy veszem, eléggé emlékeztet ebben-abban valami Zolira, aki ide is írogat.) De most láttam ezt a klippjét, és elgondolkodtam. Több van ebben a srácban, mint gondoltam? Előítéletes voltam? Felszínesen ítéltem? Másodszor történne velem, hogy a kereskedelmi televíziók által felkapott személyben kellemesen csalódom?

Az első Jáksó László volt, mikor a depresszióval való küzdelméről beszélt egy könyvben, mely férfiakról és megélt, maguk mögött hagyott depressziójukról meséltek.

Majka

Na de vissza Majkára! Tudjátok miről énekel? Hogy mit tartott fontosnak az életben, hogy csalódott, hogy meggörgette a Sors, hogy változnak a dolgok, és próbál együtt mozogni ezzel a változással. Igyekszel, Majka, ember és Férfi maradni ebben a korban? Igyekszel szembenézni az Élet nyújtotta kihívásokkal, és lelkileg talpon maradni? Írhatom vajon, hogy te próbálod teljesíteni a magad eszközeivel az Isten akaratát? Mert ugye, nézetem és hitem szerint a világ, a Sors az Ő eszköze, hogy neveljen bennünket.

Csak nem anoním keresztény vagy? Itt, most, ebben a kérdésben. Üdv, tesó a csapatban! Tart, amíg tart a testvériség.

;-)

Zoli