Címke: életút

Kényszermacsó

Nem ezt akartam – megtörtént.

Lázadtam, kételkedtem – mindig visszaterelt.

„Hétköznapi boldogság!” – kiáltottam,

„Nem: különleges szerep!” – válaszolta.

„Összeroppanok” – nyögtem,

„Csak hiszed” – válaszolta.

„Ő kell!”

„Miért nem: Én? Végtelennél kevesebbel miért éred be?”

„Megölsz!”

„És? Nem támasztalak fel?”

„Legyen, ahogy akarod!”

„Na végre! Kezded sejteni: a Lényeget?”

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? Én nem nyafogtam...

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? És nem nyafogtam…

Keresők dala

Hát fiúk, lányok, és főleg: Tankcsapda! Legalább benéztetek hozzánk. Az igazi kereső megnézi a mi portékánk, és legfeljebb továbbmegy, nem köszönöm, ezzel nem tudok mit kezdeni. Elhiszem, hogy másnál működik, de nekem ez nem megy.

Ebben van mit tisztelni. Nem a nemrégiben elhangzott egyik nőtalálkozón: „Idejétmúlt felfogásokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni!” Upsz, a kis előítéletes! A másiknak az általad leszólt felfogás az élete, a mindene! Hogy akarsz te így párbeszédet? Lelki kényelmes!

Meg se nézed, mit utasítasz vissza. A Tankcsapda az más. Még tiszteletet is tanúsít. Csak nem tud mit kezdeni vele. Hát menjetek fiúk, a saját fejetek után! És nyugi, néha mi is összezúzzuk magunkat. A hit nem tesz emberfelettivé. Inkább pont nagyon is Emberré tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli