Melyik a vonzóbb? A gondoktól gyötört nő?

Édesanyám lassan 65 éves. Egyedül él (illetve velem) és állandó teljesítménykényszerben él, a család terhe az ő vállán nyugodott, (szerető férje volt, aki közben a mezőn dolgozott!) mentegetőzik nekem, a fiának (!), ha lefekszik nyugdíjasan a saját otthonában, ahová szeretetből fogadott be, hogy ne kelljen hajléktalanszállón élnem; nem meri bevallani, hogy vágyik rá, hogy néha én gondoskodjam róla, és ne neki kelljen a háztartás napi robotját a vállán hordania állandóan; meggyőződése, hogy csak akkor méltó mások szeretetére, ha teljesít érte, és lehetőleg ember felett, mert csak úgy a kötelességet teljesíteni, az semmi, az smafu!

B…a meg, bőgni tudnék!

Én ezt nem értem patriarchátus alatt, és minden feministával egyetértek, és tüntetni is hajlandó vagyok elmenni velük, ha ezt tűzik a zászlajukra, hogy „TÖBB LEVEGŐT A NŐKNEK!” (Már amelyiknek tényleg kell. Nem minden nő él ilyen életet. Ezt nem szokták megemlíteni, hogy sok nőnek van szerető, megértő, segítő párja. Ejnye-bejnye!)

Keménykezű Uraim! A félelem NEM alázat! A szorongás NEM alázat! Az az alázat, amikor valaki valamit önként, szeretetből ad oda; hajt fejet; vonul vissza. (Férfiaknak is jól áll, különben.) Egy igazi Férfi meri kiszolgáltatni magát – kér, és vállalja, hogy szembe kell néznie vele, nem kapja meg, amit akar. Vagy nem úgy, vagy nem akkor. Ettől is Férfi, hogy nem függ másoktól, talpon marad akár az egész világgal szemben is. Akár a legszeretettebb teremtménnyel szemben is, akiért az életét adná, ha tehetné, és büszkén, örömmel tenné.

Én élő Isten kapcsolat nélkül bele nem mernék vágni. Élő Isten kapcsolattal? Nézz a kereszten fuldokló Megváltóra! Előre tudta, és végigcsinálta! Egyedül szinte a világgal szemben! Pár nő és egyetlen részvétteljes férfi állt keresztje lábánál.

Vagy a boldog és kiegyensúlyozott?

Egy öntudatos Férfi elvárja, hogy a társa megmondja, ha valami nem jó, ha van egy megvalósítandó ötlete, ha eltérő a véleménye. Hogy szabadon és igazán, és sugárzón Önmaga legyen. Mert ilyen NŐ – vel jó együtt lenni. És ez a Férfi elvárja, hogy hallgassanak rá, hogy ne lépjék át a hatáskörét, hogy a végső szót ő mondja ki, és rá is éppúgy odafigyeljenek. És van türelme nem erőt alkalmazni a legvégsőkig. Mert bízik a másikban, hogy össze tudják csiszolni azt, ami éppen, per pillanat nem illeszkedik.

Az alázat édestestvére az önérzet. Csak önérzetes ember tud igazán alázatos lenni. Hiszen neki van miből adnia. Önérzetét háttérbe szorítja és meghajol más előtt. Csak alázatos ember tud igazán önérzetes lenni. Valami fontos miatt, háttérbe tolja eredendő empátiáját, és magát, valamint az ügyet, amit képvisel, tolja előtérbe.

Alázat önérzet nélkül: meghunyászkodás, lábtörlő pozíció.

Önérzet alázat nélkül: gőg és önteltség, világtaroló kegyetlenség.

Ez férfire-nőre egyaránt igaz.

VAN igazsága az emancipációnak és a feminizmusnak. És Férfi, aki erre is tekintettel van.

;-)

Zoli