Tudunk higgadt, türelemmel, megértően eltekinteni az emberi gyarlóságok felett? Tudjuk igenis gyarló az ember. Mindig is az volt. Mikor megtapasztaljuk az irigységet, a halmozást és egyebeket. Felül tudunk emelkedni. Képesek vagyunk mindezek dacára is szeretni. Elfogadni és keresni a szépet benne. Hiszen van mindenkiben. Rajtunk múlik meglátjuk e. Ahogyan a hibák közül is az tűnik fel, ami bennünk is meg van és  dolgunk van még vele. Különösen ünnepek idején, ha találkoznak a rokonok, közelebb kerülnek összejövetelek alkalmával az emberek, együtt esznek, megtapasztalják egymás szokásait. Szembesülnek a másik gyengébb pontjaival. Ilyenkor jobban látható a másik mennyire bizonytalan, határozatlan, erőszakos, tolakodó, önző, egoista, kicsinyes, irigy, aggályoskodó, körülményes és egyebek. Legyen szemünk ilyenkor annak meglátására is, hogy miért is ilyen! Mitől lett ilyen? Bírunk rajta valamennyit mozdítani jó fele? Legalább némileg. Szembesülhet általunk mutatott példával is. Elgondolkodtatja és módosulhat a viselkedése. Hiszem, hogy az utolsó percekig képes fejlődni az ember.  :) Kati