Címke: fájdalom

Alapismeretek a valódi BDSM-ről

A BDSM sokak által ismert, még többek által nem ismert, és sajnos a legtöbbek által félreismert, sokszor félreértett világ. Maga a betűszó hat szexuális stílus nevéből kialakult rövidítés:

11403438_995855843778208_8252140079095240018_n

 

Bondage: ki- és megkötözés

Discipline: fegyelem és fegyelmezés

Domination: dominancia, uralkodás, irányítás

Subordination: alárendeltség, alárendelődés, szubmisszivitás

  • Sadism: szadizmus

  • Masochism: mazochizmus

A BDSM lehet szexuális fűszer, titkos vágy, de lehet lelki beállítottság vagy életforma is. A legtöbb ember már megtapasztalhatta, ha tudtán kívül is, a BDSM egy izgalmas részét, amikor bekötötte a partnere szemét, megkötözte a kezét vagy megvette az első bilincset az otthoni kelléktárba.
A BDSM két alapvető stílusa, amely tiszta formájában eléggé eltérő beállítottságokat is jelent.: a D/s és a SM. Aki tisztában van velük, megkímélheti magát kínos félreértésektől, egypár csalódástól a társkeresésben.
D/s: A dominancia, (vagyis az uralkodás) és a szubmisszivitás, (vagyis az alárendelődés) jellemző ebben a partnerkapcsolatban. Aki uralja a párkapcsolatot, az a Dom (ha nő, akkor Domina), aki aláveti magát az uralmának, az a szub. A szub önkéntesen veti alá magát a Dom/Domina akaratának, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy nő önként adja oda magát a szexben a kiválasztott férfinak.
Az uralom megszerzése a dominálás: a szub meghódítása, csábítás/udvarlás, majd az elért odaadásának megtartása. Aki kapásból parancsolgat, nem igazi Dom, csak türelmetlen, vagy udvarlásra képtelen alak, aki igazán odaadó szub helyett egy bárkinek könnyen kapható partnerre számíthat. fojtogatós
A D/s a szexuális életre, vagy tágabban az érzelmi kapcsolatra jellemző. A D/s partnerek kezelhetik egymást egyenrangú emberként. A szub felnézhet a Domra mint emberre, ez kedvező a D/s kapcsolat elmélyüléséhez. De a szobalány önmagában nem szub, és a háziúr nem Dom. A szubmisszivitás „A teljes én átadása az Úrnak” elven működik. A szubmisszív félnek nagyon fontos, hogy ne „csak” kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön Domja előtt, hanem valóban szolgálni tudja őt. Olyan apró szolgálatok, mint a reggeli készítés, az Úr fürdővizének elkészítése, a tálalás, a térdelés az Úr előtt stb, még akkor is teljesen kielégítő tud lenni, ha nem történik szexuális együttlét. (Ez az ún. agyi orgazmus.) A fájdalom ennek ellenére a szubmisszivitásnak is a velejárója. Bár a szub a fájdalmat sokszor, mint büntetést fogja fel, nem pedig feltétlen a szexuális kielégülését szolgálja.
SM: A mazochista (mazo) számára a partnere által neki okozott fájdalom szükséges az orgazmusához. A szadista (szado) partner szexuálisan élvezi ezt a fájdalomokozást, illetve a vele előidézett gyönyört. A szado és a mazo partner legtöbbször úgy fogadja el egymást, mint a Dom és a szub. Akármilyen fájdalmat egyformán elviselő, sőt élvező szub nemigen létezik, az ilyen kijelentéseket jobb óvatosan fogadni. A másik érzéseivel nem törődő, önző szadista veszélyes személy, a szexuális indíték nélkül verekedős alak egyszerűen csak brutális.
A D/s és a SM nem zárják ki egymást, sokaknál kombinálódnak, igen változatos formákban. Összepárosíthatóak egymással, az erotikus kötözéssel (Bondage), a fétisszex-el, és a szeretkezés bármilyen formájával. A szubmisszivitás gyakran összefér a mazochizmussal, az ilyen partner mazoszub. (A szadista Domra, aki szintén nem ritka figura, nem alakult ki külön szó.) Általában nehéz megállapítani, hol is van az a határ, amikor a szub már mazoszub. Eléggé igaz, hogy mazo az, aki a fájdalmat kifejezetten igényli a saját kielégüléséhez. A szub csupán elfogadja a fájdalmat és képes arra, hogy úgy élje meg: minden, ami történik, azért van, mert Ura azt szeretné, hogy jó rabnő legyen. Azáltal is, hogy a fájdalmat befogadja, Urának szerez örömet.  Nem könnyű megállapítani azt sem, hogy egy Dom mennyire szadista, esetleg kizárólag az-e. Aki inkább szadista, az a fájdalom okozását, és a vele partnerénél kiváltott gyönyört (ez a „jó” vagy „kéjes” fájdalom) élvezi. Szubjával szemben azért parancsoló, vagy azért kötözi ki, hogy az elfogadja tőle, önkéntelen védekezéssel se nehezítse meg a fájdalomokozást. Ha a szub alárendeltségét, alázatát, kiszolgáltatottságát élvezi inkább, akkor a szadizmustól a dominancia felé tolódik el orgazmusának forrása. Aki elsősorban Dom, azért okoz szubjának fájdalmat, hogy megbüntesse, vagy hogy éreztesse vele, akkor okoz fájdalmat vagy akkor gyengéd, amikor akar.

11143412_484488318386298_7555002690737238953_n
A domináns és szubmisszív szerep váltakozva is jelentkezhet valakinél – hangulatától, partnere viselkedésétől, a helyzettől függően. Ez a személy a switch.
A BDSM minden kedvelőjének „három énje” van. Az egyik a beállítottsága, vágyainak megérzése. A másik, amit mindebből felvállal maga előtt és többé-kevésbé kimutat. A harmadik, amit meg is tud valósítani belőle. A BDSM gyakorlásának alapkövetelménye, hogy törvényt nem sért (a törvénysértő kegyetlenkedést ez a szubkultúra visszautasítja). A BDSM páros célja – ha valamelyikük nem egy önző állat – a kölcsönös örömszerzés. Egymásra, egymás örömére figyelve a BDSM a törvények keretein belül játszható.
szeánsz sem úgy működik, hogy a Dom vagy a szub felizgul és akkor leszeánszozza a párját :D Randevúznak, vagy ha együtt élnek, szeánszos együttléteik úgy illeszkednek bele életükbe, mint egy átlag házaspárnál a szeretkezéseik.
A szeánsz színhelye lehet a BDSM eszközeivel berendezett stúdió, de lehet a hálószoba, a hitvesi ágy is. Szép és kedvelt műfaj a „BDSM a szabadban” is. Az intimitást és a környezet zavartalanságát egyaránt biztosító színhely.

11219079_472379669597163_3963007756498442043_n

A BDSM etikája

A BDSM gyakorlásának saját etikája alakult ki, amely kizárja a társadalomra, a család kiskorú tagjaira, illetve egymásra veszélyes magatartás-formákat:

  • Agresszivitás és gátlástalanság: A BDSM körben is bunkónak tartott alakok magatartása csupán.
  • Szenvedés élvezése: A szubmisszív fél csak akkor szenved, ha a BDSM nem olyan, ami neki örömet szerez, és ha olyan, akkor élvezi azt is, ami egy vanilla (teljesen BDSM nélküli szexuális életet élő) partnernek szenvedés vagy megalázó. (A pszichiáter talán jobban tudja a szubnál, hogy gyönyört vagy gyötrelmet érez?) A szadista Domot pedig nem a szenvedés okozása, hanem a fájdalom útján okozott gyönyör izgatja. Ha ez az egymásra hangolódás nem jön létre, az a BDSM etikája szerint elégséges indok a szakításra.
  • Szenvedés okozása: A domináns fél célja az előzőek értelmében nem testi vagy lelki károsodás, szenvedés okozása, hanem kölcsönös örömszerzés a BDSM gyakorlását tartalmazó szexuális játék útján. A másik fél egyoldalú testi vagy lelki kínzása nem BDSM, hanem kegyetlenkedés a BDSM művelői szerint.
  • Testi vagy lelki károsodás: Ez ellen a BDSM bevallott és tudatos művelése a legjobb biztosíték.
  • Felelős törődés: A BDSM alapszabályai közé tartozik. A Dom felelőssége a játék elfogadható keretek között tartása, mert a szub feltétlen bizalma alapján ő uralja a helyzetet.
  • A BDSM-ben, különösen a kapcsolat kezdetén, szerepe van a partnerlista egyeztetésének. A partnerlista a szexuális vágyak listája, vagyis a BDSM játékok kivánatos határainak egyeztetésére szolgál. Nem étlap, hanem egymás jobb megismerésének eszköze. Amit játékos formában, az udvarlásban is lehet használni.
  • Bűntudat és szégyenérzet: A BDSM páros tagjai egymással szemben nem bűntudatosak és nem szégyellik magukat egymás előtt, mert a másik örömét teljesítik be. Bűntudatot a társadalmi közegük megnemértése, a beléjük nevelt előítéletek miatt érezhetnek. Ez a lélektani háttere az átlagos szexuális kapcsolatot meghaladó mértékű diszkréció igényének a BDSM társaságban. A BDSM körben is terjed viszont az a felfogás, hogy vállaljuk önérzetesen szexuális beállítottságunkat.b18258f81533391b5ac8251eae10ee3b
  • Szociális normák figyelmen kívül hagyása : A BDSM körben nem jellemzőek a bűnözők, a futballhuligánok és más antiszociális alakok. A BDSM páros azoknak a társadalmi köröknek a normáit hagyja figyelmen kívül, amelyek az emberség és a tisztesség normáin túlmenően szabályozni akarják az intim szférát.
  • Önmagának, családjának egzisztenciális és erkölcsi veszélyeztetése: A BDSM páros tagjai önmagukban nem veszélyesek, mert vigyáznak egymásra. A BDSM párosra lehet veszélyes társadalmi közegük intoleranciája. A BDSM művelője akkor hibás ebben, ha provokatívan mutogatja beállítottságát, illetve művelésével ténylegesen zavarja mások életvitelét. A BDSM kör tagjainak többsége elutasítja azonban a demonstratív, provokatív megnyilvánulásokat, egyértelműen preferálja a diszkrét viselkedést (ez nem rejtőzést jelent).

Sem pszichiáterek, sem pszichológusok, sem filozófusok nem alkották meg eddig a szexuális élet olyan etikai kódexét, amelyet Magyarországon közmegegyezés elfogadott volna. A „normális szexuális viselkedés kereteinek” szabatos leírása sem született még meg vagy nem vált közkinccsé.

Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)

A szerelem emlékei: Cardiff

A szerelem emlékei: Cardiff

Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.

Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.

Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.

Dover, Kent

Dover, Kent

Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.

Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.

Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.

Erdély

Erdély

Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját,  és a ceremóniához szükséges dolgokat.

Grand Canyon

Grand Canyon

Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.

Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.

Hollywood

Hollywood

Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.

Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.

Dávid

 

Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És

Las Vegas

Las Vegas

Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök. 

Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk.  A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.

Los Angeles

Los Angeles

Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe? 

Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor:  „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.” 

Nassfeld

Nassfeld

 

 

 

 

 

 

 

 

Olaszország

Olaszország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Görögország

Görögország

 

 

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

 

 

Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.

Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.

 

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen irántunk érzett olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, Ő ki nem sarjaztatja belőlünk, titok marad.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen Olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, és Ő ki nem sarjaztathatja belőlünk: örökre titok marad.

Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút. 

S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk. 

És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.

A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…

 

Zoli

A hit ereje a gyógyulásban

napfelkelteSajnos volt rá alkalmam mostanság, hogy megtapasztaljam, az egyik hozzátartozóm betegségével kapcsolatban, mélyen, közelről átélni, hogy mennyire számít a hit a gyógyulásban. Akinek a létezését akarják a körülötte élők, azt mintha húznák vissza az életbe, az élők közé, még akkor is, ha nagy betegség érte. Elvárják szinte, hogy javuljon. /Ismerjük talán azt a példát, amikor azt hazudták a szülőknek, hogy a gyerekük zseni és a kicsihez ennek megfelelően viszonyult mindenki. Ettől a hozzáállástól a gyerek jóval átlag felettibbé vált./ Valahogy így van ez más téren is. Vagyis lehet még pozitív is egy hazugság. Hihetünk a placebók erejében és gyógyulni fogunk. Lényeg a javulás. Hihetünk a sportban, a vitaminokban, a jó szexben, a pszichoterápiában, a gyógynövényekben, a masszázsban, az egészséges táplálkozásban, a vallásunkban, a gyógyulásban, abban, hogy képesek vagyunk erőt segítséget adni a másiknak. Kívánom,hogy ez segítsen mindannyiunknak! :-) Kati

Életem a Shotokan tigris

karate1992 őszén kezdődött, amikor egy barátom kérésére elmentem a karate edzését megnézni. Hátha megszeretem ezt a sportot. Abban az időben futballoztam, tekéztem, a küzdősport nagyon távol állt tőlem. Mindig inkább szerénykedtem, kerültem a vitákat, konfliktusokat. (Becs szó, nem én írtam ezt! – Zoli)

Odaértünk az iskola betonos kosárlabda pályájához, ott sorakoztak már a karatékák. Leültem a palánk alá, erre az edző rögtön rám kiabál, hogy mit keresek én ott? Én mondom, hogy szeretném megnézni az edzést. A válasza az volt, hogy: „vagy beállsz, vagy elhúzol haza!”

Én, az akkor még törékeny fiú bevállaltam az edzést, természetesen mezítláb, mint a többiek. Húsz perc után megjelentek a vérhólyagok a talpamon, így küszködtem végig a tréninget. A sorakozónál jött a kérdés: „Nos, kölyök? Tetszett az edzés?” Nagyon fájt a lábam (és még néhány helyen a testem), de „igen”-t válaszoltam.

Másnap? Szinte összecsináltam magam, annyira sajgott mindenem. Mégis ott sorakoztam a többiekkel a betonon. Elkezdtem életem második karate edzését. A vérhólyagok sorra durrantak ki. Amerre jártam a pályán, vérfoltok jelezték utamat. Hihetetlen fájdalmaim voltak, mégis végigcsináltam a gyakorlatokat. A sorakozónál az edző azt mondta: „úgy látom, belőled egy igazi karatéka lesz.” Azt hiszem, ez a mondat adott erőt az egészhez, és hogy feladjam a focit és a tekét. Húsz év és három dan (harmadik fekete (mester) öv fokozat – Zoli) után egyáltalán nem bánom.

 

sensei

Munka mentsvár

Hallhattuk már többször, hogy nyaralások idején döbbennek rá sokan, amikor a párjukkal töltenek több időt, hogy mégis jó dolog a hétköznapokon elvonulni munkába. Az egyik nő ismerősöm is élt azzal a lehetőséggel, hogy 40 év után nyugdíjba mehetett. Ám otthon két dolog tört rá: az egyik, hogy úgy érezte, már kiöregedett, a másik, hogy túl sokat kellett összezárva lennie a férjével. Télen ez különösen erősen hat az emberekre, hiszen a kertben, a szabadban már nem tevékenykedhetnek. A lakás zártabb. Sőt az energiatakarékosság miatt sokan csak egy helységet fűtenek az otthonaikban. A nyári munkákkal a szabadban több feszültség elviselhető. Ahogyan a rejtett dimenziók könyv írója fejtegette, a szabad ég alatt minden feszültség jobban feldolgozható, mint zárt térben. (Különösen nehezebb alacsonyabb belmagasságú otthonokban.) Popper Péter mondta: „Legnagyobb gond a házasságokkal az, hogy túl sokáig tartanak.” A  másik fél szinte a részünkké válik. Elkezdünk vele is ugyanolyan szigorúan bánni, mint önmagunkkal. Az ünnepek idején is van 1-2 hét, amikor a párjával hosszabban kettesben van az ember. A következményeit tapasztalhatjuk a viselkedésünkben.

Mindezt tudatosítva talán jobban bírunk alkalmazkodni, elviselhetőbbé, sőt élvezetesebbé tenni az együtt töltött időket.párterápia Hiszen a mellettünk élőben is hasonló érzések keletkeznek. Amennyit lehet: mozogni, és a szabadban is lenni, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek az élet. Jobban meg is ismerhetjük egymást, ha társunkat is rá tudjuk bírni a kommunikációra. Igaz, nem könnyű ezt elérni sok magába zárkózó férfinél.

Van erről egy kedves vicc is: Nő gondolkodik: „Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal…”
Férfi gondolkodik: „Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?”

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Generációs kapocs?

imagesanya lánya képAmikor tervezzük a kicsinyünket, elgondoljuk, hogy a legjobbat fogjuk tenni vele. Aztán törekszünk is erre, több – kevesebb sikerrel. Kamaszodva, ha egészségesen fejlődik, a legnagyobb ellenségünk lesz. Hiszen két dudás egy csárdában, hogy is férhetne meg? Eltávolodik, és egy kitérő megtétele után, ismét közelít az övéihez. Kérdés, hogy van- e erőnk kivárni mindezt? Vívódunk, vergődünk kétségek közt. Próbáljuk a legjobbat tenni, az eredmény pedig kétséges. Visszatekintünk az elődeinkre. Vajon, miképpen értek el tőlünk nagyobb tiszteletet? Honnan volt nagyobb erejük egy-egy területen?

Érdemes mesélni mindezekről a gyerekeinknek. Hiszen lesznek ők is a helyzetünkben, amikor visszaemlékeznek a szavainkra, a nehézségeinkre. Mindezeket tudva talán megértőbbek lesznek.

Kati

Apám regénye 2. rész – Talita.hu – ról átvéve

2014. május 10. szombat, 08:13 | Írta: Farkaslaki Ábel

apafia6
– Hol vagy, kisfiam? Merre vagy? – kiáltotta, mert a szokásos bokától térdig tartó magassági sávban sehol sem látott.

– Itt! – kiáltottam vissza. – Apa! Apa!

 

 

 

Amikor már formálni tudtam a szavakat, apám mindenféle mondásra tanított, amiknek a tartalmát nemigen értettem eleinte, de azt igen, hogy valami vidám dolog lehet, mert mindenki nagyon örül, ha mondom. Sokszor megkérdezte például tőlem:
– Apa hogy vigyáz rád, kisfiam? – amire a helyes válasz az volt, hogy: – Mint a hímes tojásra.
Eleinte még nehezen ment kimondani a bonyolult szavakat, aztán egyre könnyebb.

Ugyanakkor anyám mást tanított nekem:
– Mije vagy anyának, kisfiam? – Anya kérdésére a válasz a következő volt: – Anya tündér babája – amire apám elkezdett nevetgélni, csak úgy magában, döcögve:
– Tündér? Hmm! Talán ha alszik. Szerintem egyébként inkább zsivány! Baba? Hol van már az a baba, akit az édesanyja szoptatott? Ahol a tavalyi hó, fiam! Legényke, igazi zsivány kis legény az én fiam! Most még kicsi, de majd megnő, és akkor aztán jaj a lányoknak! Nézzétek csak meg! Már most is leveszi a lábáról a nőszemélyeket!
Én is hamar megtanultam, hogy ha apám kérdezte, akkor egészen mást mondtam:
– Mi vagy te, kisfiam?
– Zsivány legény!

Apám gyakran reggelizett pirítós kenyeret. Vajat vagy margarint kent rá, és minden falatra rátett egy kicsi kanálnyi lekvárt, a saját készítésű fajtából. Amikor láttam, odaszaladtam hozzá. Ő feltett az etetőszékembe, tányért vett elő, és a kenyérből kis kockákat vágott:
– Ezek itt a katonák, kisfiam. A katonákat betesszük a szájadba, jó?
Nem válaszoltam, mert tele lett a szám a pirítóssal, a vajjal és a lekvárral. A finom házi ízvilág az otthon sütött kenyérrel varázslatos volt. Rögtön meg is tanultam a szót: – Vakká, vakká… – és gyakran mondogattam a felnőtteknek, ha megéheztem, és apám lekváros katonáira vágytam.

Ha elestem, apám az ölébe vett:
– Na, gyere csak, kisfiam, mi is történt? Mi ketten, férfiak jól megbeszéljük a dolgokat, rendben? – és ennyi vigasztalás után legtöbbször már nem volt semmi bajom. Néha azonban mégis jobban fájt valami. – Gyere kisfiam, mondok rá egy varázsigét… – és a Móra könyvből tanult igét olvasta rá a fájó végtagra, igéző, kimért, mély hangján:
– Nyúlmáj, kutyaháj, majd meggyógyul, ha nem fáj! Hukkk! – és az utolsó hangulatszóra szorosan magához ölelt, ami minden esetben elég volt ahhoz, hogy tényleg semmi se fájjon.

Egyszer tetőfedők jártak felénk. Felállították a hosszú létrát, úgy másztak fel a tetőre. Az egész nagyon érdekes, ismeretlen érzést keltett bennem. Milyen is lehet a világ onnan, magasból? Igaz-e, hogy onnan minden más? Igaz-e, hogy a magasból a lenti dolgok már csupa lényegtelen részletek? Igaz-e, hogy a magasból a dolgok legbelső lényegét is meg lehet érteni? Körülnéztem, és gyorsan döntöttem. Az otthagyott létrán gyorsan felmásztam, a tető széle talán 3-4 méteres magasságába, és azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan legyen tovább. A tetőn járó emberek olyan pillekönnyen mozogtak, mint a legyek a falon, hát miért ne tudnám én is megcsinálni? Törtem a fejem, végül mentő ötletem támadt:
– Apa! Apa! – kiáltottam. Nyilván majd segít, és megmutatja, hogyan is kellene a tetőre mászni.
Apám a ház sarkánál dolgozott, és pár percre kikerültem a látóköréből. Felnézett, letette a szerszámot a kezéből, közelebb jött, és körülnézett:
– Hol vagy, kisfiam? Merre vagy? – kiáltotta, mert a szokásos bokától térdig tartó magassági sávban sehol sem látott.
– Itt! – kiáltottam vissza. – Apa! Apa!
Apám felpillantott a létra tetejére, és komolyan megrémült.
– Nem jössz le rögtön? – kérdezte aggodalmasan, de ez már nem is kérdés volt, hanem rövid, tömör utasítás, keményen csattanó parancs. Közelebb húzódott a létra alá, és minden mozdulatomat erősen figyelte. Szépen lemásztam a létráról, apám pedig nagy-nagy örömmel vett a karjaiba, mint mindig. Amikor végül letett, gyorsan elvette onnan a létrát, és lefektette valahová a házfal mellé.

Nagyon szerettem kint, a kertben lenni. Amikor már elértem a kilincset, hamar megtanultam, hogyan nyílik az ajtó, és ha a felnőttek nem figyeltek, kiszöktem a kertbe. Ott aztán jöttem-mentem, nézelődtem, a kezem ügyébe eső dolgokkal én is dolgozni próbáltam, mint az apám szokott. Különösen érdekelt az apám biciklije. Közelebb mentem hozzá, vágyakozó szemekkel néztem, és hamar rájöttem, mire is való. Ráléptem először a pedálra, majd a lánckerékre. Áttettem a lábam a vázon, és ha a vázra ráültem, éppen elértem a kormányt is. Apám először megijedt, amikor észrevett, de aztán odajött. A kormányon egy kerek szerkezetet mutatott meg, ami a belőle kiálló kallantyú megnyomására szép, csilingelő hangot adott.
– Még ne indulj el vele, kisfiam, de ha akarsz, akkor csengethetsz! – mondta. Én pedig csengettem perceken keresztül, megrészegülve a tavaszi napsütéstől, a büszkeségtől, hogy felmászhattam apám biciklijére. Egyszer kicsit ügyetlenebbül másztam fel a biciklire, és rám borult. Először megijedtem, de láttam, hogy semmi baj nincs. Apám odaszaladt, felállította a vasparipát, én pedig a következő pillanatban már a ház másik oldalánál szaladgáltam.

Eléggé hamar megtanultam a testem részeit. Először csak mutogattam a kezem, a lábam, a fejem, aztán már a szavakat is kezdtem formálni.
– Kop-kop! – kopogtatta meg apám a kobakomat. – Mi van a fejedben, kicsi fiam?
Erre persze nem volt könnyű válaszolni, de máris a segítségemre sietett a válasszal:
– Sok-sok ész! – ez van a fejedben, kisfiam. És mit csinálsz az eszeddel, kisfiam?
Erre sem tudtam azonnal a választ, apám azonban most is előzékeny volt:
– Azzal gondolkodsz. – mondd csak utánam, kisfiam!
– Gombolkodsz!
Így aztán apám újabb és újabb bölcsességeket tanítgatott nekem.

apafia5Azon a bizonyos napon mindenki izgatott volt. Ha jól értettem, vendégek jöttek, és a faluházban vendégséget csapnak. Amikor apám elindult, anyám még nem volt kész, és még rám sem adott szebb ruhát. Nem mehettem vele, neki pedig sietnie kellett. Így aztán nélkülem indult el, pedig hej, de hányszor indultunk együtt. Ilyenkor apám megfogta a kezemet, és ketten kiléptünk az udvarra.
– Most pedig elmegyünk! – mondta ilyenkor, és én máris izgatott voltam.
Néha azt mondta: sétálni, vadászni, világgá megyünk, és mindezek nagyon izgalmas célpontoknak tűntek.
– Csak mi ketten, férfiak, de persze visszük magunkkal Anyát is. Jó lesz úgy, kicsi fiam?
Anyám legtöbbször még készülődött, de általában hamar utánunk jött. Én meg bólogattam, hogy jó, jó! Mi baj is érhet vadászat közben, ha Apa meg Anya is velem van?

Aznap azonban Apa előrement, és csak Anyával mentem utána. A faluházban sokan voltak a vendégek, apám nem sokat törődött velem, a vendégekkel beszélgetett, meg régi fekete-fehér képeket mutatott egy nagy kivetítőn. Az előadások után evés következett. Anyám az ölébe vonva megetetett, de utána letett, hogy maga is enni tudjon. Apám nagyon elfoglalt volt, szinte mindegyik vendéghez volt pár szava, másokkal hosszasan is beszélgetett. Evés után pedig sétálni vitte a vendégeket.

Mi, gyerekek az egyik szobába bújtunk be, én voltam a legkisebb. Ott sok gyerekjáték volt, építőkockák, kerekes járművek, plüssállatok. Valaki elindult ki a házból, és én is követtem a nagyobbakat.

Nekilódultam. A többiek a játszótérnek és az ugrálónak futottak, de engem más érdekelt. Egy kőhajításnyira vízfelület csillogott. A nap szikrázva sütött, mintha nyár volna, pedig még csak tavasz eleje volt. Nekem eszembe jutottak a nyári nagy fürdőzések. Anya már csecsemőkoromban is bevitt a vízbe. Aztán Apának adott, aki dobált, úsztatott a vízen, játszott velem addig, míg nem lett mindenem hideg, akkor kimentünk a partra a napon megmelegedni.

Most is hasonló kellemes érzések hullámoztak át rajtam. A part fekete, csúszós anyaga érdekes volt. Először csak leguggoltam. Szétnéztem – senki nem szólt rám, pedig Apa nagyon gyakran haragszik, ha a szabadban magam vagyok. Annak se örült, amikor a vízszűrő árokból a kavicsokat kidobáltam, teli raktam vele a talicskát, és a kert túlsó sarkában borítottam ki. Annak még örült, amikor veteményezés közben megfogtam a kapanyelet, de azért már nagyon haragudott, amikor a frissen vetett magokat kezdtem kikapálni. Pedig mennyire izgalmas volt, mennyire büszke voltam, hogy ilyen erős vagyok, és közben hogy ki is fáradtam! Máskor a gyümölcsfaoltványait vettem kezelésbe. Szépen letekertem róluk a szalagot, és kettészedtem őket. Nem értem, hogy Apa miért haragudott érte annyira.

De most itt semmilyen figyelmeztetés nem hangzott el. Először a kezemet lógattam bele. Kicsit hideg volt, de nem hidegebb, mint amikor Apa a tisztába rakáskor a hideg vízzel a popsimat mossa. Még jobban előre nyújtóztam, hogy elérjek benn a víz színén egy úszkáló falevelet.

Fejjel borultam bele a medencébe. A hideg víz megnyugtatott, lecsöndesített, átjárta a tagjaimat, minden sejtemet. Pillanatok alatt eljutott mindenhová, minden mozgást leállított. Megállt a szívem mozgása is, már nem fájt semmi, már levegőt sem kellett vennem, megálltak a vérsejtecskék is az ereimben.

Nem tudom, pontosan mennyi idő telhetett el, mire az egyik szomszédunk megtalált. Nagyon megrémült, a parthoz közel voltam, benyúlt értem, és kihúzott a vízből.

Hirtelen nagyon sokan körém gyűltek. Szívmasszázzsal próbálták a szívemet újraindítani, a számba levegőt fúva pedig a légzést segíteni. Hamarosan mentők érkeztek, utána ők folytatták az újraélesztést. Nemsokára apám is megérkezett, és fölém hajolt. A szeme rémült volt, de az arcán valami racionális beletörődés suhant végig. De ez is csak egy pillanat volt, aztán anyámhoz hasonlóan a kezemet fogta és melegítette, és lágy szavakkal szólítgatott.

Az újraélesztés sikertelen volt. Jó másfél órai próbálkozás után a mentők is feladták. Meztelen voltam. Anyám takaróba csomagolt, úgy vitt haza az ölében. Apám szorosan mögötte, mert félt, hogy esetleg elejt, vagy megbotlik. Anyám már korábban is alig állt a lábán, most is támogatni kellett.

Anyám letett gyorsan az ágyra. Most nem vittek be a fürdőbe, mint máskor, hanem kis vatta és papír zsebkendő csomókkal tisztított meg – közben még valami illatos olajat is rám kent, és szépen felöltöztetett. Apám egy csokor orgonát hozott be a kertből, és az ölembe tette. Így üldögéltünk mindannyian egy ágyon – én feküdtem, aztán anyám az ölébe vett. A testvéreim gyertyákat gyújtottak körülöttem.

Pár óra is eltelhetett, mire megérkezett egy nagy fekete autó.

Apám a karjába vett, mint már olyan sokszor. Az egyik karját a fejem alá tette, mint pici csecsemőkoromban, mert magam már nem tudtam tartani. Kihúzta magát, lassú, méltóságteljes léptekkel indult ki az ajtón, anyám belekarolt. Kimentek a ház elé, lementek a lépcsőn. Letett a hordágyra. Anyám mellette állt, valami iszonyatos törés és kín látszott mindkettőjük arcán. Apám arcán a szakáll és a bajusz mögött még egyszer mintha valami halvány mosoly rebbent volna át. Mintha azt mondaná:
– Ne törődj vele, kölyök, ez is csak egy jó móka, aztán majd hamar találkozunk… Mi ketten férfiak, de persze majd Anya is ott lesz.

Aztán behúzták a cipzárt, és nem maradt senki többé velem, akit szerethettem volna. Csak a vas, csak a hideg, csak a sötét.

Csak a halál.

Apám!

eredeti cikk: http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1887:apam-regenye-2&catid=48:gyerek&Itemid=71

Szandra, a szajha (vers)

prosti

*

Kecses, fénytelen bájaiddal ívelsz a messzeségbe,

közben földhöz ragaszt a jelen minden mocska,

s hajadról-bőrödről feslik már  az öröm nőpora…

*

                                                      Mosolyod mögött a reménytelen szajha léte,

feladva  a lényeget, behódolva a sorstalan  valónak,

a  kiárusított vízjeles papírnak  s némi aprónak!

*

Eltartod, kit el kell, üres tekintetű gyermeked,

tán ő sem kérdezi már : Anya szeretsz-e még?

Mert egyedül oldja már meg  a feladott leckét!

*

 Áldozat vagy, tudom, így mondják, kik nem azok!

Hogy mit mért rád a kényszerűség, hitetlen világ,

 már tudod, mert fizeted naponta az árát!

*

 Lekötöztek és én magam el nem oldozhatlak!

  Gyalázatod ma erénycsőszök fegyvere, de mit számít,

míg kint az utcákon  minden  fény  szemedbe világít!

**

Unman

***

Tehetetlen fájdalom

Tehetetlenül

Ilyen volt – ilyen lett.

Vajon az első klipp fájdalmas-haragos-csalódott hangulatából el lehet jutni a második örömteli, az Életet dicsérő, játékos és mégis komoly hangulatáig? Szerintem igen. A recept: nagy adag megértés – mi is mozgatja, miért csinálja, mi is lehet az igazi célja? (Nem amit mond! Sokszor magához se őszinte az ember: férfiak és nők. Apropó – gondolkoztatok rajta, hogy ember nem is létezik?  Férfiak vannak és nők. Egy férfi és egy nő – vajon ez lenne az Ember?)

A következő hozzávaló: megbocsátás. Ha már értem, túl tudok lépni rajta.

Végül elengedés: menj, éld világodat! Azért egy fohász nem árt az első klipp önimádó vámpírférfija után: „Uram, vigyázz rá, mert éppen a saját sírját ássa.”

(Egyébként én még kb. tíz mp-t hozzáforgattam volna.  A srác felkel, és kótyagos fejjel próbálja folytatni a lányok szívének összetörését. És már nincs hatalma. Kénytelen leülni elgondolkozni.)

Egyébként gyönyörűszép szenvedélyes zene az első. Mint amikor összetörnek az első álmaink. Boldog, aki mer újakat keresni helyettük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

 

Zoli