Címke: fejlődés

Én, Farkas

Emlékszem, Zoét mennyire szorongattam a szerelmemmel. Későn érő, gátlásos fiú voltam, és nagyon kötődtem hozzá. Nálam kicsit fiatalabb lány volt. Minden figyelme kellett, ha elismerően szólt egy másik srácról, rögtön féltékeny lettem. Jelzés értékű volt, mikor egyszer felmenve hozzájuk, egy elnyomott nőkről szóló könyvet olvasott éppen.

Farkas-10

Nagyon nehezen viseltem, mikor dobott. Hívogattam, próbáltam ismét felkelteni az érdeklődését, vádoltam, hogy kifacsart, mint egy citromot. De éreztem, hogy valójában én telepedtem rá, én fojtottam meg (irántam érzett vágyát mindenképp) a túlzott ragaszkodással.

Szakításunk után bűntudat, önvád és kisebbrendűség érzése kísért. Próbálkoztam más lányoknál is, de túl hamar akartam, hogy szerelembe essenek, hogy epedjenek utánam (később volt ilyen is, mesélek róla mindjárt.) Sikertelen voltam.

Aztán találkoztam Évával. Na, neki kellettem! Hajnalban, amikor elmentem tőle, sírdogált a vállamon, nem beszélhettem egy Kati nevű fiatal nővel, mivel pár hónapja volt egy sikertelen randink, és ő a barátságot még tartotta volna.

Éva fokozatosan vont az irányítása alá. Büszke férfi énem darabokként törte szét, felelősségre vonások, féltékenység, és időnként megalázó jelenetek, pl. sikoltozva veszekedni velem az utcán… De KELLETTEM neki. Nagyon is. Értékesnek éreztem magam, ha vért izzadva is, lelkileg ezerszer pofon ütve.

Aztán nyugodtabb idő jött, szóba került a házasság is, amikor egyik nap hiába kerestem a munkahelyén. A kollégái sajnálkozva néztek rám, és közölték, hogy munkahelyet váltott, másik városba költözött a szeretőjéhez. Állítólag a gyerek is útban volt már. Mekkora balek és milyen szerencsés férfi voltam egyben! Hát ezért volt nyugtom az utóbbi időben! Áldásom adtam Évára és új családjára, és továbbléptem.

Életemben először akartam egyedül lenni. Új hobbi jött, gondoltam élek a szabadságommal és kipróbálok dolgokat. Jó helyre kerültem, olyan pecások közé, akik időnként összejöttek a botok nélkül is. Beszélgetések, közös halászléfőzés, egy – egy kirándulás velük – és férfibölcsességek. Például, hogy a hozzám hasonló átlagférfit mennyire az áldozathozatalra neveli a társadalom. Udvariasság a nőkkel szemben, gyereknevelés, házimunka és persze munka, munka és munka a gyerekekért, a közös nyaralásért, gyakorlatilag bármiért, amit az asszony kitalál, és cserébe Müller Péteres lejáratás a köszönet. Hogy szerintünk minden nő szőke nő (átverhető, és átverendő).

Az új barátaim szerint fel kell fedeznünk és újraalkotnunk a saját férfivilágunkat. Volt, aki kurvázott, volt, aki a drogról próbált lejönni, neki terápia volt a pecázás. De a legtöbben egyszerű családos férfiak voltak, akár nagypapák, akik vallották, hogy lehet nekik is szavuk az életüket illetően. Akár a társadalommal szembemenve, vagy feleségeik elképzelései ellenére is. Igazából azonban egyikük sem volt kifejezett lázadó, csak megvolt az életükben a maguk férfikuckója, jellemzően a horgászás és a „Csapat”. És ez szent volt. Ezért szinte mindent félretettek. Megadták a világnak, ami a világé, és ugyanakkor elvették a világtól, ami nekik járt.

Már vagy három éve jártam közéjük, amikor belépett az életembe Zsóka. Az elején vele is hasonlóan indult minden, mint korábban. Hiányoltam, hogy nem adja egyértelmű jeleit annak, hogy szeret és akar engem. Aztán beszélgettem a fiúkkal a tónál. És pár napig nem kerestem Zsókát. Időt akartam mindkettőnknek adni, de főleg magamnak, hogy igazából mit is akarok vele. Végül ő hívott fel, hogy most akkor eltűntem?

Igyekszem nagyon tudatosan megélni Zsókával a szerelmet, társa lenni, figyelni rá, és érzelmeket adni – kapni. De azóta is eltűnök időnként a „Csapattal”. Nőmentes zóna – és Zsóka tiszteli ezt.

Kell a Férfinek a maga fajtája társasága.

Tudnom kell miért is vagyok

2útÉnekli a Mama című számban Koncz Zsuzsa: „…Még mielőtt majd egyszer meghalok, tudnom kell, miért is vagyok.” Tudjuk- e olyan helyzetbe hozni önmagunkat, amiben kipróbálhatjuk a kvalitásainkat? Engedjük-e másoknak, hogy minket ilyen helyzetbe hozzanak? Van-e merszünk, az új dolgokhoz? Vagy csak legyintve konstatáljuk az ügyetlenségünket sok dologhoz? Olvastam a neten sokan halottá lesznek huszonévesen, de csak hetvenesen temetik el őket. Feladja önmaga keresését és valamilyen káros pótcselekvésbe süllyed. Olykor szakember segítsége is szükséges lehet, hogy az önismeret kerülhessen jobb szintre. Összegyűlhessen az egyénnek annyi mersze, hogy önnön magát mintegy elkísérje új helyzetbe, ahol rádöbben: Heuréka!  Jé, ehhez nekem van érzékem! Tetszik is. Egész ügyes vagyok ilyen téren. Eleinte talán csak apránként, hobbi szinten. Majd fejlesztgetve, akár megélhetést is teremthet. Ha pedig sikerül, ne felejtsük el, a bennünk lehetőséget látóknak, az útra indítóinknak, a bátorítást megköszönni! :) Kati

Az optimális arousal

elruggaszkodniAktiváltság, izgalmi szint. Nem egyszerű eltalálni, úgymond belőni azt a szintet amin optimálisan működünk. Amikor új dologba kezdünk, előfordulhat, hogy túl nagy a drukk, a stressz, szorongást kelthet. Túl magas az izgalmi szint. Elfáradhatunk.  A másik véglet amikor a kiégett  elkeseredett, megcsömörlött embernek nincs kedve semmihez. Ímmel-ámmal végzi a megunt tevékenységet, mert elfáradt már benne. Megöregedett szinte a helyzet. Ilyenkor a változtatáshoz erő kell. Bátorság kell változtatni, új helyre vinni önmagunkat, ahol fejlődhetünk. Új közegben kritikát kapunk. Ehhez is lelki erő kell. Belátni, korrigálni. Élni akarás mindez. Ha szeretnénk az új helyen lenni, akkor hajlandóak vagyunk tanulni, erőfeszítést tenni, új megoldásokon agyalni. Fejlődni. :) Kati

Fejlődés-kaland

bőség1Kihívást keresünk. A megszokottól eltérünk. Új dolog felé haladunk. A komfortzónánkból kilépünk. Vannak példaképeink, akik mutatnak utat és apránként lépegetünk, fejlődünk. Olyan teendőket tervezünk, melyek egy bizonyos cél felé visznek. Figyeljük az előttünk haladókat, akik már előrébb vannak ilyen téren. Fejlesztjük, jobbítjuk önmagunkat. A stagnálás fáraszt. Ismerjük az érzést, amikor valamit egyszerűen meg kell lépnünk, mert megérett rá a helyzet. Húz a változtatásra való késztetés, mint  egy mágnes. Mindannyian átéltük már. Megmagyarázhatatlan, de egyszerűen meg kell tegyük, mert ha nem, akkor rossz érzés töltene el. A lehetőséget nem szalaszthatjuk el. Van, hogy egyik reggel arra ébredünk, márpedig ezt meg kell tegyem. Aztán jólesően nyugtázzuk, ami tőlem telhető volt megtettem. Innentől kezdve legyen ahogyan lennie kell. :) Kati

Vesztes helyzetekből is kihozni a legtöbbet

tekintet-napsugarEzt a képességet kell fejlesztenünk. Például az egyik szemem nem tanult meg látni. Az orvosok szerint, ezt tudomásul kell venni. Nem egyszerű elfogadni, hogy ezen nem lehet változtatni. Próbálni kell ebből a vesztes pozícióból is a lehető legtöbbet kihozni. Például, aki szeretett volna a külső miatt vigasztalni, azt mondta: „Az asszimetria az arcot érdekessé teszi. Hiszen az erős napfénynél egy ilyen szem gyakran kacsintás szerű hunyorgással védekezik. A lelki oldalról tekintve az ilyen egyén, gyakran visszahúzódóbb, érzékenyebb, mint az átlag ember. A viselkedése pedig a tompán látóknak általában körültekintőbb, óvatosabb, ami sok helyzetben akár pozitív is lehet. Tehát ezeket a pozitívumokat kell méltányolni és ezekre már építkezni lehet. Többnyire olyan tevékenységet kell választani, amikhez ilyen jellemvonások szükségesek. Hallhattam sokaktól, akiket nagy trauma ért, hogy  visszatekintve, be kell lássák, a legjobb dolog, ami történt velük az életükben, mert olyan erőket mozgósított bennük és hozott a felszínre, amiktől hatalmasat változtak, fejlődtek. Még magam is csodálkoztam, amikor olyanok mondták mindezt, akik balesetek során sérültek. Éltem hosszú ideig szenvedélyfüggő közelében. Ez a helyzet nagy fokú alkalmazkodást, higgadtságot, megértő türelmet igényel. Ilyen téren megerősödve, később kamatoztatható ez az erősség más területeken. A szakmai végzettségemet tekintve 1 évig dolgoztam azon a területen, majd több mint 3 évtizedig a társammal egy vállalkozást vezettem. Gyakran panaszkodtam neki, hogy nekem nincs karrierem. Mire ő bölcsen vígasztalt: „Helytállni olyan helyen évtizedekig, ami nem is a végzettséged, az is egy karrier”. Amikor elveszítettem a hozzám legközelebb állókat, akkor azt hittem a vég jött el. Ám erők jöttek felszínre. Hallom ezt más hozzám hasonló helyzetbe kerülőtől is. Mindezek tudata jól oldhatja az aggódásokat, nehézségektől való félelmeket. Hiszen a nehéz helyzetek akár jól is alakulhatnak, mintegy provokálják erőinket.Kihívást jelentenek. :) Katikis-peterrel

Más szemében a szálkát….

A couple having an argument.…könnyebb észre venni. – mondják. Az tűnik fel, ami bennünk is ott van, és bizony dolgunk van vele. Ám kivetítve, projektálva, más kontextusba helyezve könnyebb vele foglalkozni. Eszembe jutott amikor egyik ismerősöm egyre csak hajtogatta a nálam fellelhető problémáját. Van ahol ezt analizálásnak, elemzésnek, néhol terápiának, másutt kivesézésnek, sőt a szlengben egyenesen „froclizás”-nak is hívják. Dolga van vele. Szeretné feldolgozni. Másként, ha nem lenne szintén érintve, hidegen hagyná, elsétálna mellette. Addig- addig közelíti meg a témát, más- más oldalról, mígnem olyan szintre kerül az elméjében, hogy már nem okoz feszültséget. Tehát tud élni vele, elviselhető lesz. Lehet az például anyagiasság, önzőség, irigység, féltékenység, önbizalom hiány vagy túlzott kötődés tárgyakhoz, emberekhez. Bármilyen túlzás. Könnyebben szembesülünk vele, ha másban is felfedezzük. Valami módon körbe járjuk, boncolgatjuk. Olyan ez, mintha csak a lelkiismeretünk jelezne: „Nincs ez így teljesen jól.”Mintha egy belső hang buzdítana.:”Módosíts kicsit ha lehet, kérlek!”   :) Katitukorben-no

…és országának soha nem lesz vége

tengerpart heggyelAbban a reményben próbálunk megoldani magunk körül problémákat, hogy majd egyszer csak elérünk egy optimális szintet. Ám amint sikerül elrendeznünk valamit, keletkezik egy új dolog, amivel foglalkoznunk kell. Az agyunk, mint a tenger sodor a partra midig valamit, ami figyelmet érdemel. Tökéletesíteni. Eljutni egy még jobb szintre. Ha pedig valahol visszaesést érzünk, akkor törekszünk, hogyan tudnánk feljutni a már korábban elért jobb helyre. Mintha a fejlődés egy belső késztetés, program lenne. Az utolsó percekig. Gondolkodunk. Problémákat generálunk, gerjesztünk. Tehetjük azt is, hogy hagyjuk  megtörténni a körülöttünk levőket. Sodródhatunk is. Dönthetünk, melyik utat választjuk. :) Katifodrozódó tengerpart

Önmagunk lekűzdése az egyik legnagyobb dolog

tériszonySikerült felül emelkedni a tériszonyomon. Noha a szüleimnek nem volt, én erősen tartottam a magasságoktól. A létráról gyümölcsszedéstől, a padlás használattól. A közlekedésben pedig a padkához szorított egy alkalommal egy túl magabiztos buszos. Másik esetben egy hasonló stílusú kamionos. Utána 10 évig egyre ritkábban vezettem. Ám amikor beteg lett a közeli hozzá tartozóm és egyre gyengébb volt kellet aki szállítja őt orvoshoz. Újra, fokozatosan egyre többet odaültem a volánhoz. Olvastam róla, hogy a zárt tértől irtózóknak milyen  hozzászokást javasolnak például a lift használatához. Belegondoltam, ha ilyen lelki tréningezéssel lehet valakinek lekűzdeni a saját félelmeit, akkor akár nekem is sikerülhet. Hát ne nyugodjunk bele egy életre, ha elakad a fejlődésünk valamilyen téren. A kedves ismerősöm megosztotta velem, hogy az italos időszakánál az i-re a pontot az tette fel, hogy az idős hölgyek kicsúfolták őt, amikor látták részegen. Elhatározta, ettől ő azért erősebb ember. Józan életű lett. Erőfeszítésére méltán büszke :) Az élete utolsó pillanatáig képes fejlődni az ember. Sőt talán még utána is, ha esetleg igazak a karma elméletek:)  Kati

Ariadné fonalán 5. rész

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában (V. rész)

fiúlányNos, Hölgyeim és Uraim! Mit gondolnak, mi az első kérdés amikor a baba megszületik? Legtöbbször: „Fiú?” esetleg: „Lány?” S csak ezután: „Egészséges?” Beza! Ilyen fontos a nemiség az életünkben! Messze többet jelent, mint: SZEX. Rengeteg minden más kapcsolódik hozzá, ahogy Verner atya szokta mondani (SVD, lelki vezetőm) „Bár emberek mind, de a nők tetőtől talpig nők, a férfiak tetőtől talpig férfiak. Nem is lehetnek mások.” Még defektekkel is azok vagyunk. A defektjeink is tipikusan férfiasak és tipikusan nőiesek. NAGYON kevés, ami beláthatóan eltér ettől a mintától.

Belülről programozottan nyílik ki, és bontakozik szexualitásunk, még mikor egyáltalán nem vagyunk ennek tudatában, akkor is. Más neműek társaságában testünkben különböző reakciók indulnak be, kisimul a bőrünk, vérrel teltebbé válik, csillog a szemünk, a tartásunkon javítunk – készülünk az erotikus jellegű interakciókra. Tudattalanul demonstráljuk, hogy szaporodóképes partnerek lehetnénk. Pl. a kisfiúk is a nagymama és barátnői előtt, akik persze reagálnak is erre: hangos, kedves nevetéssel. És a kis lovag első sikerét elérte a nőknél.

zapazanyaA kezdetektől szívjuk magunkba az intuitív tudást, hogy apa és anya között más a viszony, mint a többi ember között. Pl. apa időnként ráüt anya fenekére… és anya sikkantva megugrik erre és nevet. Apa ezt mással nem csinálja… egyszer véletlenül a villamoson a kézfeje hozzáért egy néni fenekéhez, és olyan pillantást kapott érte…

Szexuális énképünk bonyolult építmény. Nagyon sokat számít, mások hogyan reagálnak ránk. Ebből építjük fel magunkat – magunkban. A nonverbális jelek rengeteget nyomnak a latban – feltéve, hogy nem racionalizálunk mindent. Mert akkor mesterségesen magyarázzuk ki azokat valami megtanult gondolatmenet mentén. (Nincs vonzerőm. Csak hiszem, hogy a lányok úgy néznek rám.; Ciki, hogy nagy a mellem. Ahány fiú megszólít, mind azt akarja. stb.)

Egész múltunkból építjük fel szexuális énképünk. Apa és Anya viszonya, velem hogyan bántak ők, a kortársak, fiúk, mint leendő harcossal és szakemberrel, a lányok mint leendő fészekrakó társsal. Ez meghatározza, jelenbeli élményeinket mennyire merjük át és megélni, vagy attól tartunk, belénk épült félelmeink ördöge mikor ugrik elő, és szüntelen készenlétben szorongunk.

önmagam2Éberséget igényel pl. a felnőttektől, akár saját szüleinktől ránk aggatott becenevek, melyek saját sutaságunkat emelik ki. Belénk éghetnek ezek a „kedveskedő”, ám valódi tiszteletet nem sugárzó – igazából gúnynevek. Csak csípősségük rejtett.  Felnőttként is ezeknek megfelelően félszegen, bizonyos helyzetekben indokolatlanul zavartan, nevetgélve, elpirulva fogunk viselkedni – holott eleve semmi okunk nem volt rá. Játszmákba kényszerített, életerejükben megkötözött Föld lakókként, s nem felszabadult, gesztusaiban is őszinte, a jelent átélő Mars lakókként – Eric Berne nyomán. (Emberi játszmák)

Keresztneveink is elárulják, hogy mit vártak tőlünk szüleink. S beceneveink, hogy ebből mi valósult meg, illetve mit fogadtak el belőle. S szintén fontos: keresztnevünk egyediségünk jelzője is, s ezért sem szeretjük, ha nagyon tucat. Vagy a vezetéknév – keresztnév nem végiggondolt kombinációja: Végh Béla pl. Vagy női párja a: Bedi Lizett.

A lényeg: merjünk küzdeni az önbecsülésünkért, hogy mi tiszteletreméltónak éljük meg magunkat! Pl. nevünkön változtatni, ha nem vagyunk elégedettek vele, s a lehúzó beceneveket visszautasítani, s azokra nem hallgatni. Mint egyik ismerősöm, aki az „Öcsi” becenév helyett végül megkövetelte, hogy őt „Istvánnak” hívjuk, merthogy ez a neve. Igaza volt.

férfi12

folyt. köv.

;-)

Zoli

A keserű gyógyszer, mely gyógyíthat (avagy a házasság: férfi és nő egysége csodás, termékeny és hatalmas – ha néha nagyon nehéz is.)

rabulejtő szerelemTegnap este láttam Meg Ryan és Timothy Hutton főszereplésével a „Rabulejtő szerelem” című filmet, és remekül szórakoztam. Igazi tamese, élvezettel szívhatja az ember az Élet – a mi Életünk aktuális Igazságát: a problémát, és annak megoldását. Hogy közben néha megfájdul az oldala a nevetéstől, az a juticsoki, amiért időt szánt a lelki tanulásra. Szórakoztatva a lehatékonyabb tanítani. Tanulni meg nevetve a legkönnyebb.

Meg és Timothy (filmbeli nevük legyen teljesen mellékes) szerelemből házasodtak, boldog párként éltek, míg…

Meg arra megy haza, hogy férje rózsaszirmokkal szórta tele a lakást, gyertyát gyújtott, és zenét kapcsolt. Szinte elolvad a sikeres üzletasszony, az ő drágája 13 év után még ennyire szereti, és ilyen sok romantika szorult belé….

Aztán jön a ököl az arcba: nem, ez nem neki szól, hanem Timothy egy éve meglévő szeretőjének, akivel éppen Párizsba készül szökni, hogy ott megkérje a kezét. Nos, Meg tényleg nem piskóta. Nem omlik össze, nem zuhan önsajnálatba, pillanatokon belül összerántja belső erejét, és úgymond „párat kapálva a mellső lábával” máris rohamozza a meglobogtatott vörös posztót. Csak sejtjük, közben mit él át belül.

Leüti a férjét, mert érvei sorra pattannak le róla, és hajszálon múlik, hogy az kilépjen az otthonuk küszöbén. Márpedig a hatókörén belül KELL tartania! Ezután szépen, ahogy a legcélszerűbb, leragasztószallagozza egyszékhez élete párját. Mert az nem úgy van! Ő nem tehetetlen áldozat típus, ez a férfi mehet, de, hogy vért fog izzadni érte, az legalábbis olyan biztos, mint a kaszás eljövetele.

A magabiztos, sugárzó rivális. Na most gatyesz felköt! NEM szabad megrendülni! Neki nincs ezer közös emléke, csak a szépsége. Azt pedig egy "elnyűtt" háziasszony is visszaszerezheti. Úgyhogy gyerünk, ringbe szállni!

A magabiztos, sugárzó rivális. Na most gatyesz felköt! NEM szabad megrendülni! Neki nincs ezer közös emléke, csak a szépsége. Azt pedig egy „elnyűtt” háziasszony is visszaszerezheti. Úgyhogy gyerünk, ringbe szállni!

Elképesztő lélekjelenléttel fogadja a megbeszélt időben beállító szeretőt, őszintének ható kedvességgel és megértéssel (én, a bölcs és érett nő, mindent belátok, persze, jobb vagy neki, mint én, tudom, hogy az egyetlen dolgom kultúránk szabályai szerint félreállni és lelkileg meghalni) eléri, hogy az mint bizalmas barátnőjének kiönti a szívét: elmeséli a megismerkedésüket a férjével, boldogságát, és jövőbeli terveiket. Meg trécsel, mosolyog, és közben vérző szívében körbe-körbe forog a kés. De végigcsinálja, mert tudja, ezt most végig kell. Értékes információkat nyer, és időt, mert azt hazudja, hogy Timothy ugyan most nem tud menni, hiszen válni nem megy pikk-pakk, meg kell beszélni pár dolgot, de holnap reggel a párizsi gépen ott lesz. (Persze kispicsát aranyom, majd ha fagy!)

Minden oké, a kiscsaj el, és Meg összeszedi magát. Most jön a neheze. Visszahódítani Timothyt. Szinte mint a kríziseset tárgyalónak az ugrás előtt álló öngyilkost rábeszélni, hogy akarjon élni. És ez a bolond már követ kötött a lábára, és éppen készül azt a mélybe dobni! A kőnél meg ugrani se kell, nem kell bátornak lenni: rántja magától lefelé. Mindegy: Timothy még a párkányon, konkrétan kitikszózva egy székhez, szóval… van remény. KELL LENNIE reménynek.

Meg mindent bevet, gügyög, kedvenc sütit süt, anyuka emlékét hozza, aki úgy ment el a világból, hogy Meg-re bízta kisfiát „Süssd mindig a kedvenc sütijét!” – „Legyél helyettem az anyja.” És Meg vállalta. Fényképek, emlékek áradata következik – de ez a múlt, és Megben igazából még a saját egója dolgozik: szeretettel kevert birtokvágy. Valójában még Meg sem jutott el oda, hogy neki is újra kell értékelnie önmagát – az életüket, mert a proléma a JELEN – ben van.

Timothy egyszer majdnem mégis leveti magát a mélységbe. Elhiteti Meggel, hogy pisilni kell, de becs’ szó nem szökik el, mire a nő megenyhülve, bizalommal, sajátmagán nevetve szabadítja ki – csak hogy a férfi félrelökje az útból, szabadon engedje haragját, és teljes sebességgel és hangerővel a bejárati ajtó felé iramodjon. De nem számol Meg erős élni akarásával, spontán ösztönösségével. A nő másodszor is simán leüti a férjét – avagy mire is jó egy cserép virág, meg ha az ember hobbitot megszégyenítő módon dob célba!

Timothy a wc-hez ragasztózva tér magához.

Megfogalmazódik és előtör az Igazság. Menekülés helyett szembenézés. Ritkán tesszük, sajnos. Pedig ha fáj, csak az elején fáj. Aztán már épít.

Megfogalmazódik és előtör az Igazság! Menekülés helyett szembenézés. Ritkán tesszük, sajnos. Pedig ha fáj, csak az elején fáj. Aztán már épít.

Végre fontos dolgok hangzanak el. Nem lehetett gyerekekük. És Timothy itt rendülhetett meg először saját férfiasságában. Pedig Meg magát hibáztatta a dolog miatt, de a férfi szerint más volt az ok. Aztán Meg szakmai sikerek terén elhúzott férje mellől, aki olyan munkát kénytelen végezni, amit utál. Bizony – Meg bebizonyította, hogy tökösebb, talpraesettebb férfi, mint a párja. És Meg hiába mondja: „De hát nem elég, hogy szeretlek? Hogy tényleg, és igazán?” Szexi ruhában szerenádot ad a wc-n ücsörgő férjének. Megható, és rémisztő számomra. Nem mi szoktunk szerenádot adni a kedvesünknek? Meg megint kivesz egy férfiszerepet a férje kezéből (és szeretetből teszi! Esze ágában sincs rivalizálni.) És Timothy itt fontos dolgot mond el: nem, nem elég.

Csernus doki örömtáncot járna ez alatt a két perc alatt. Mert alapvetően az kell, hogy Timothy (a férfiak – de a nők is) ÖNMAGUKAT tudják szeretni és tisztelni. Ha ez meg van, akkor mások szeretete és tisztelete táplálhatja ezt a lángot. De kívülről nem lehet pótolni. Ezt Isten így találta ki, ez az Élet törvénye. Minden fontos dolog belülről kell fakadjon, a külső dolgok már csak erősítik, vagy gyengítik, de nem azok az igazán fontosak. Persze azért fontosak. És a legjelentősebb lecke kívánkozik ide, amit Csernus dokitól tanultam: nincs ingyen az önbizalom. Be kell bizonyítanom magamnak, és folyamatosan szinten tartanom, hogy méltó vagyok a saját bizalmamra. Hogy kimondatlanul elvárásaim vannak magammal szemben, és ezekkel foglalkozni kell. Akár lejjebb venni, vagy éppen feljebb, irányukat megváltoztatni, tervet kidolgozni a teljesítésükre, stb. VAN énképem, és ez életem szempontjából ez kulcsfontosságú. Tudnom kell: ez folyamatosan változik, és a változással együtt kell tudni mozogni: elfogadni, elhordozni és/vagy megküzdeni vele,  megfelelő eszközökkel tenni ellene, alakítani.

Timothy végül kimondja: „Drágám, csodára van szükséged arra, hogy ismét beléd szeressek.”

És lőn: a csoda eljön.

Le a kalappal, az eddig a félszeg, okoska jófiú kamaszt alakító Justin Long teljesen hihető a köcsög bűnöző szerepében.

Le a kalappal, az eddig a félszeg, okoska jófiú kamaszt alakító Justin Long teljesen hihető a köcsög bűnöző szerepében.

Egy fűnyíró fiú érkezik, akit Timothy hív be segítséget kérni, ám ez a fiú nem az a fiú. Ő bizony egy tökös gonosztevő (tökéletes megtestesítője Timothy menet közben, modern emancipációja során elvesztett nyers és brutális férfierejének – igazi Vasjankó Robert Bly után) Esze ágában nincs segíteni, helyette jól kirabolja a házaspárt, megveri a kiszolgáltatott férfit, mert tudni akarja, hol a pénze, és leüti a feleségét, majd férje szeme láttára megcsöcsörészi. Totális megalázás. Büszkeségeink falai le kell omoljanak, és szemtől szembe KELL álljunk a meztelen Igazsággal – magunk is lelkileg meztelenül. Ekkor minden kész a gyógyító műtétre. És ilyenkor már nem is fáj.

Uraim! EZ a keserű gyógyszer, ami nélkül nincs gyógyulás, nálam legalábbis nem volt. Szembe kell nézni az Igazsággal: kasztrált férfiak társadalma lettünk. Néhányan ugyan nem, de ők sokszor olyanok, mint a fűnyíró fiú – morális betegségben szenvednek. Pl. a profit kedvéért simán hagyják, hogy a sérült olajfúró torony továbbdolgozzon, nem törődve vele, mennyi olaj árad a tengerbe, és a vízben az ott teljesen idegen anyag mit művel. Fog az a víz még a nyakunkba esni! Kiadják

A csúnya, rossz kölök és a töketlen pöcs fájdalmas ám potenciálisan felszabadító találkozása.

A csúnya, rossz kölök és a töketlen pöcs fájdalmas, ám potenciálisan felszabadító találkozása.

Szíria civilekkel teli lakóhelyeinek bmbázására a parancsot; terhes asszonyaikat dolgoztatják a földeken, miközben ők egész nap punnyadnak a haverjaikkal, esznek, isznak, röhögcsélnek: egy csecsemő hasznosabb náluk; összekeverik az embert a világnézetével, és ellene támadnak: személyeskedve lejáratva, de akár tettlegesen is. Nem élik és hirdetik az Igazságot (folyamatosan növekedve benne), vállalják a szenvedést, és ha végképp nincs más lehetőség: a konfliktust. Eleve a konfliktussal kezdik. Mert különbség: Én vagyok (leszek) a Világ, vagy én is, mint minden és mindenki, a világ része vagyok.

A jófiúk viszont kasztráltak manapság. Félreállnak az útból, mert a nők ezt kérik (követelik), alárendelődnek; általában nem küzdenek a jó mellett, nem vállalnak kihívást, nem kockáztatnak az Értékek kibontakoztatásáért, punnyadnak, sodródnak – és közben férfiasságuk nem bontakozik ki. Nem kockáztatnak gonosz férfi vagy nőtársaikkal szemben, hiszen most ők a „nők”, sérülékenyek, érzékenyek (de orrvérzésig – ez már agybaj) vigyázni kell magukra! A gonosz (a fogalmat általában értve) pedig megerősödik, és szabad tombolását megkezdi a világban. Késő lesz sírni,  mikor majd orkánként ragad magával!

Timothy átéli, és belátja(!) – ő tényleg képes alázatra, befogadni Isten következő, aktuális igazságmorzsáját – hogy milyen kis, tehetetlen pöcs ő, és főleg: hogy évek óta ezzel az érzéssel küzd. Csak menekült az élmény elől, magának sem vallotta be. Ezért kellett a barátnő is: mellette újra Valakinek érezte magát: ismét lelkileg potens Férfinek.

A filmből nem találtam képet. Íme: megadó, passzív, bizalomteljes, várakozó. Kész el és befogadni. A legnagyobb esélyt adja meg magának, hogy Anyává váljék, élet figanjon benne, és Férfivá tegyen egy férit.

A filmből nem találtam képet. Íme: megadó, passzív, bizalomteljes, várakozó. Kész el és befogadni. A legnagyobb esélyt adja meg magának, hogy Anyává váljék, élet foganjon benne, és egyben Férfivá tegyen egy férit.

És ekkor változik a képlet. Az eddig alázatoskodó, de valójában még mindig rendkívül erős Meg tényleg magatehetetlen és kiszolgáltatott lesz. Tehetetlen, leütött, védelemre szoruló.  NŐ. Hirtelen VALÓBAN szüksége lesz Timothyra. A valóságnál jobb gyógyszer pedig nincs. Mert az maga Isten. Timothy magára ébred. Megtapasztalja, hogy férfias erejére szükség van – de most Tényleg. Ő kezdi vigasztalni magához térő feleségét, magához hívja, átöleli, és az egész éjjelt összeragasztózva, egymás karjaiban töltik a wc deszkán. Mint egy második nászéjszaka. Groteszk, de a belső gyógyuláshoz tökéletes.  Hiába jelenik meg másnap a barátnő is, hiába vet be mindent: Meg már viszakapta a férjét. És bizony kiderül: sehol sincs az igazi feleséghez képest a kis rivális. Szebb és fiatalabb. De nem annyival. Meg is szexi, ötletes, kitartó, szívós, mint az Anyatermészet,  mély hitű, szereti a férjét, okos, és bölcs (már sokat tapasztalt), és képes az őszinteségre (amit neki is meg kellett tanulnia közös kalandjuk során. Azok a fránya apró impulzusok belülről, amelyek mellett már megszokásból megyünk el, és nem tűnik fel, hogy ami ezredszer ötlik fel bennünk, az talán nagyon-nagyon fontos, és mivel kitartóan jelen van, szelísége ellenére rendkívül erős.)

Lám,mlám a korábbi magabiztos és sugárzó rivális. Változik a helyzet, és kiderül ki is lakik belül: egy ijedt, fiatal és tapasztalatlan kislány.

Lám, lám a korábbi magabiztos és sugárzó rivális. Változik a helyzet, és kiderül ki is lakik belül: egy ijedt, fiatal és tapasztalatlan kislány.

Minden helyreáll. A fiú és a barátnő elhúznak, persze külön-külön. Meg a férje mellé áll, aki elhatározza, hogy saját vállalkozást nyit, igaz, közben státuszszimbólumaik javát elrabolták tőlük, de legalább az anyagba rögzített teremtőenergia végre szabadságot kap – ismét önmaguk lehetnek, nem a társadalmi elismertségért fognak hajtani, hanem kettejükért, közös álmakiért. Pá-pá társadalmi közmegyegyzés, milyen is a Boldog Élet! És légy üdvözölve belsőleg szabad, potens, szerettettel teli, valódi Élet! Végül Meg egy igazivá váló Férfi mellett végre igazi Nővé tud válni: megfogan benne az új élet, és hamarosan gyermekük lesz.

Azt az idétlenséget, hogy a film végén az utcán találkoznak a fűnyírófiúval, aki spontán odaköszön Megnek, meg sem említem. Timothy döbbenten áll meg: Meg felbérelte a fickót???? De ez csak filmes poén. Az Élet nem így működik. Megpróbálhatunk Isten helyére állni, de abból mindig katasztrófa lesz. Szóval a srác magától került oda, és a filmesek poénkodjanak a jó édes…!

;-)

Zoli