Címke: feminizmus

Asta, avagy a keleti nők még tudnak valamit

oroszAsta litván nő, és éppen hazautazott a nővérétől. Csinos alakja, vonzó melle, kedves arca van. Elvált, a kisfia volt vele.

Másfél órát beszélgettünk, s meglepett, milyen mélységig enged bepillantani az életébe. A válásáról esett szó, (egy másik nőért hagyta ott a férje), a hitéről (katolikus), a munkájáról (tanárnő). Lubickoltam a lelkében, nem volt előttem zárt kapu. Készséges volt, alárendelődő és érdeklődő. Elrohant az a másfél óra. Semmire sem mondta, hogy nem, kicsit meg is ijesztett, vajon nincs valami pszichés defektusa, hogy ilyen engedékeny?

A házasságom sokkal nagyobb veszélyben forgott ezalatt a másfél óra alatt, mint korábban bármilyen bombázó mellett a Balatonon.

Mert ez a nő elsősorban a LELKÉVEL fogott meg. Az őszinte odaadásával. A NŐ – iességével. Meg van az email címe, de nem tudom, írok-e neki. Ez nem szimpla mellészexelés lenne (ami szintén gáz), hanem szerelem.

Jobb lesz lapítani, és eléggé felejteni.

 

férfi

 

Radikális feminista és férfigyűlölő túlkapás

Az alábbi cikk a Férfihang portálon jelent meg, és Deansdale követte el. Engem elszomorít, hogy kénytelen volt ilyen jelenségről írni. 

Férfiakat véresre rugdosni? Nem kell félnetek, jó lesz…

Deansdale – 2013. november 21. csütörtök 13:15 

index-ablakos-bordatores

Az Index.hu tájékoztató anyaga: Így okozzunk férfiaknak ablakos bordatörést.

Múltkor említettem, hogy Ertsey Katalin nem volt eléggéfeminista, ezért saját, radikálisabb természetű társnői ugrottak a torkának. Namármost mit gondoljunk egy olyan “botlásról”, amit már ezek a radikálisok is kifogásolnak?

Sztorink az indexen kezdődik, ahol valamelyik szélütött jó ötletnek tartotta, hogy egy nőknek szóló önvédelmi tanácsadó cikket férfigyűlölő, radikálfeminista köntösbe öltöztessen. Miért is ne köphetné a feminista halandzsát, miszerint országunkban a mocsok férfiak minden nőt naponta vernek és fojtogatnak, tehát az egyetlen “megoldás” ezeket a latrokat addig rugdosni, amíg csak pislákol bennük az élet. A kedves olvasó azt hiszi, hogy túlzok? Nézzünk egy idézetet az indexről:

És ha a támadó lekerült, akkor ne kockáztassuk meg azt, hogy dühösen feláll, rúgjunk inkább bele két-három nagyot! Itt a fejet és a bordákat egyaránt tudom ajánlani, de fontos, hogy cipőorral találjuk el az erőszakoskodót, így lehet csak finom ablakos bordatörést okozni, vagy eltüntetni az orrát. Férfiak esetében – már csak a büntetőjog miatt is – a földön fekvő ember cipőzésében fontos az önmérséklet, de ha nőként védekezünk, akkor erre nem kell ügyelni.

Ha leküzdtük a hányingert, akkor külön felhívnám a figyelmet az utolsó mondatra, amiből bizony kiderül, hogy a magyar igazságszolgáltatás pozitívan kivételez a nőkkel – mert ez már csak egy ilyen nőelnyomó patriarchátus. Egy nő nyugodtan rugdoshat egy férfit 28 napon túl gyógyulóra, mert a bíróságon úgyis megvédi a női mivolta. Feministáink ezt nem csak tudják, de egyenesen buzdítanak az ezzel való visszaélésre!

Ez persze minden normális embernél kiveri a biztosítékot, sőt, többnyire még a nem egészen normálisoknál is. Éppen ezért az a baloldali feminista közösség, ami Ertsey Katalint még megfeddte, amiért nem volt eléggé radikális, most felszólalt, hogy ez azért már mégiscsak sok. Meglátásaik jók és jogosak:

Az Indexes gyűlöletművelet első része, hogy az erőszak konkrét helyzetét, valóságát és a személyeket kiiktatja a diskurzusból, a helyét egy általános és elképzelt erőszakszituáció veszi át, ahol a szereplőknek nem személyük van, hanem csak nemük. Az erőszaktevő pedig „Férfi”.

Majd a második lépésben minden szabad erőszak és gyűlöletpotenciált, a fizikai bántalmazás glorifikálásával, a deperszonifikált „elkövetőre” irányítja.

Ez egy Youtube video, ahol néhány fiatal lány eljátssza, hogy egy békés férfit agyonlő, majd boldog táncba kezdenek. Itt éppen a tánc látható a halott férfi mellett.

A véresszájúaknak viszont eszük ágában sem volt magukba szállni, és kicsit lejjebb tekerni a gyűlölködés hangerejét – inkább írtak egy válaszcikket, hogy igenis jogos a férfiak démonizálása és a velük szembeni erőszakra való uszítás, mert a feminista statisztika szerint minden férfi aljas mocsok, míg minden nő ártatlan angyal. Eközben mintegy mellesleg olyan poénokat is elsütöttek, miszerint az Ertsey Katalint megfeddő feministák őszerintük valójában antifeministák… Bravó!

És most, hogy eljutottunk a lényegi részhez, részletesebben is kivesézném ezt az erőszakpártoló szennyhalmazt. Lehet, hogy hosszas lesz, ezért az olvasóktól vagy türelmet, vagy elnézést kérek :)

Néhány hónapja egy szociológia szakos PhD hallgató közölte velem, hogy férfi és nők között nem léteznek egyenlőtlenségek. Próbáltam rámutatni, hogy a kutatások nem ezt mutatják és példaképpen a bérek közti különbségeket hoztuk fel.

Frappáns dolog egy nem létező egyenlőtlenség bizonyítására a nem létező fizetési különbségeket felhozni. Aki esetleg nem olvasta volna a vonatkozó magyarázatainkat, annak összesűrítem a lényeget: a közszférában a bértáblák nem tesznek különbséget férfi és nő között, a versenyszférában pedig hülye lenne bármely cég a szükséges minimumnál többet fizetni valakinek csak azért, mert lóg valami a gatyájában. Aki szerint a multik filléreken marakodó menedzserei önként “fütyibónuszt” adnának bárkinek “patriarchális összekacsintás” okán, az kezeltesse magát egy megfelelő intézményben.

Erről ment egy kis vita, amelyet az említett hallgató azzal zárt, hogy különben is, minden genderrel foglalkozó kutató feminista, tehát elfogult és férfiellenes. Erre én megkérdeztem, hogy például ki? „Hát mindegyik.” „Na jó, de akkor néhány nevet tudnál mondani?” „Mindegyik.” „Jó, de azért egy nevet mondj…” És persze név az nem volt (…)

Mondok én egyet szívesen, kedves Ámon Kata: Ámon Kata. Ennek az illetőnek a megnyilvánulásaiból teljesen egyértelmű, hogy elfogult és férfiellenes. Miért? Mert olyan bizonyítottan hazug vádakkal támadja a férfiakat, mint hogy valamiféle láthatatlan és értelmetlen összeesküvés segítségével elnyomják a nőket – például kevesebb fizetést adnak nekik. Aki ilyen hülyeségeket elhisz, az máris elfogult és férfiellenes;  ha terjeszti is őket, azt nevezik gyűlöletkeltésnek.

Ahogyan a Fent és lent cikkben is ugyanez a rejtőzködő, megfoghatatlan férfiellenes feminista szellem bújik meg, amelyet csak az tud felfedezni (és ezáltal a szöveg „logikáját” is), aki azonosulni tud ezzel az ellenségképpel.

Nem nagyon rejtőzködik az a férfiellenes feminista szellem, ami az egyik legnépszerűbb magyar online portálon nyíltan hirdeti, hogy ha nő vagy, nyugodtan rugdosd pépesre a földön fekvő magatehetelen férfi arcát, mert a bíróság úgyis elenged egy ejnye-bejnyével… Most Ámon Kata tényleg úgy tesz, mintha az a cikk, amiről az általa kritizált írás beszél, nem is létezne??? Mintha itt valakik minden ok nélkül támadnák a szegény ártatlan feministákat, nem létező fantomokra hivatkozva.

Ámon Kata

Sőt, erre a dupla leszúrt rittbergerre még rádob egy hátraszaltót két csavarral: arról beszél, hogy “az ellenoldal gyárt ellenségképet”. Ezt már nehezemre esik áttolni a billentyűzeten, de a férfiakat en bloc mocskoló, az ellenük durva fizikai erőszakra buzdító nyílt uszítás nem ellenségképzés – de ez ellen felemelni a szavunkat, az igen?!

Ez kész. Erre nem lehet mit mondani.

„a feminizmust” kritizálóknak fogalmuk sincs arról, ki az a feminista, mi az a feminizmus (…)

De, sajnos van. Annak ellenére, hogy többségük szándékosan hazudik a kép eltorzítására. Mint például Ámon Kata, aki egy kritikán aluli férfigyűlölő szemétkupac védelmében ilyen blőd színfalak mögé próbál rejtőzni, mint hogy az őket kritizáló tulajdonképpen nem is tudja mit kritizál. Ami már csak azért is félcédulás mellébeszélés, mert a Fent és Lent írása nem “a feminizmust”, vagy “a feministákat” kritizálja, hanem egy konkrét cikk fortyogó gyűlöletét.

A Fent és lent cikk tehát részben azért zavaros, mert hasonlóan nem képes megnevezni a kritikája alanyát. Néha az Index az, néha azok, akik Balogh családon belüli erőszak ügyéből politikai kampány csinálnak, néha feministák, akik „rámenős civilek”, később meg CEU-sok.

Nincs ebben semmi zavaros – a hiba az ön készülékében van. Egyetlen csoportról van szó, a radikális feministákról, akik az indexhez éppúgy betelepedtek, mint a parlamentbe. A mismásolástól függetlenül teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar közéletben van egy nem túl széles, de annál hangosabb tábor, ami a saját politikai és anyagi hasznára előszeretettel mocskol férfiakat, hamisít statisztikákat, vagy importál svéd propagandát. Ezek a szexista megélhetési gyűlöletkeltők azzal védekeznek, hogy az ő gyűlöletük nem támadható, mivel a láthatatlan és megfoghatatlan patriarchátus elnyomja őket. Mármint őket, akik a parlamenti, felsőoktatásbeli, államilag támogatott alapítványi, vagy médiabeli állásaikból viszik haza azt a fizetést, ami a férfiak 98%-a számára elérhetetlen. Vagyis mivel szegények hátrányos helyzetűek, nekik szabad a rablás uszítás terén, némi képzavarral.

A férfiakat mocskolni, ellenük erőszakra buzdítani polkorrekt, tehát büntethetlen. Sőt, ahogy fentebb megtudtuk, férfiak ellen erőszakot elkövetni is büntethetetlen, amennyiben nő teszi azt.

sokan, de elsősorban a rendszerváltás környékén születettek a liberalizmust és a liberálisokat okolják a rendszerváltás utáni politikai-gazdasági rendszer kudarcáért

A tündérmesékben. Amiknek az ideje lejárt. Az embereknek azért van baja a “liberálisokkal”, mert a cselekedeteik egyértelműen kultúra- és emberellenesek – hogy a magyarellenességről ne is beszéljünk. A liberális szót pedig azért tettem idézőjelek közé, mert akik ma annak nevezik magukat, a közelében sem járnak a fogalom eredeti jelentésének. A szabadság eszméje nem arról a burkolt, de szándékos társadalom- és értékrombolásról szólt, amit manapság a leszaggatott rongyai mögé rejtőző ideológusok képviselnek.

Míg a lakhatási szegénység „belefér” az egyenlőtlenség kategóriába és ki kell állni ellene, addig az LMBT jogok és a nők jogai automatikusan a liberális középosztállyal azonosítódnak.

Félretéve, hogy micsoda képtelenség a “lakhatási szegénység” szóösszetétel, ezt a verbális maszatolást így lehetne lefordítani magyarra: a szegénység egy létező hátrány egyes emberek életében, míg a “nők jogairól” ebben a formában papolni csak (neo)liberális szócséplés – a valódi problémákkal már nem szembesülő, jólétükkel mit kezdeni nem tudó entellektüel nők hobbija. Nem véletlen, hogy a paraszti józan ésszel még rendelkező egyszerű emberek nem ugyanúgy kezelik a két témát, hiszen érzik az erkölcsi különbséget a szegények megsegítése, illetve a hamis feminista áldozati kultusz építése között.

A feminizmus mint férfiellenesség nézet népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy rögtön az első kommentben eldördül egy jó kis feminácizás.

A körülményeket tekintve ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Ahogy azon sem, hogy aki nem hülye, az azonnal rájön: ezek a feministák bizony tényleg férfiellenesek. Épelméjű embernek hogyan lehetne azt bemagyarázni, hogy a földön fekvő férfiak véresre rugdosását népszerűsítő cikk nem férfiellenes?!

Egy amerikai férfijogi mozgalom logo-ja

nyilván nem véletlen, hogy a cikkel egyetértők kb. az amerikai férfi jogi aktivisták szintjén érvelnek.

Ámon Kata lekezelőleg egy wiki bejegyzésre linkel, ami többé-kevésbé épkézláb módon elmagyarázza, hogy a feminizmus hol téved, és a férfiaknak milyen jogos problémafelvetései vannak. Ehhez képest hogyan kellene értelmezni azt, hogy “ezen a szinten érvelnek”? Ez az üres nagyképűsködés jól jellemzi a feministákat; úgy tesznek, mintha politikai ellenfelük minden érve megbukott volna, holott ez gyakorlatilag pont fordítva igaz (mint pl. a fentebb említett fizetési különbségeknél).

Azaz a férfiak és a nők közötti hatalmi különbséget ignorálva, a feminista beszédmódot átfordítva (nőgyűlölet helyett férfigyűlölet, a férfi privilégiumra rámutatás mint uszítás, szexizmus, stb.) érvel a feminizmus ellen.

Férfiak és nők között nem létezik “hatalmi különbség”, mert a férfiak és a nők nem homogén csoportok. Ahogyan a nők, mint csoport, nem gyakorol hatalmat, úgy a férfiak, mint csoport, sem gyakorol hatalmat. Ezt egy hatéves gyerek is azonnal belátja, amint megmutatunk neki egy híd alatt lakó hajléktalan férfit, aki semmiféle privilégiumban vagy hatalomban nem részesül csak azért, mert Orbán Viktor történetesen férfi. Ez a “férfiak a nők ellen” csoportos számháború a marxista osztályharc elvének egyszerű lemásolása, illetve elferdítése – csak míg a gazdagok-szegények viszonylatban van értelme, hiszen minden gazdag gazdag és minden szegény szegény, addig férfi-nő kontextusban teljesen értelmetlen, hiszen nem minden férfi gazdag és nem minden nő szegény. Vagyis vannak “elnyomott” férfiak és “elnyomó” nők, akik megtorpedózzák a feministák szexista dogmáit.

A “feminista beszédmódot” egyáltalán nem kell átfordítani (sőt, botorság lenne), hiszen a férfirugdosás reklámozása tökéletesen bemutatja a háttérben megbújó szellemiséget. Különösnek tartom, hogy Ámon Kata nőgyűlöletről beszél, amit a csúnya gonosz hókuszpókok “átfordítanak” férfigyűlöletre, mivel én még sosem láttam olyan cikket, ami a nők véresre rugdosásához adott volna képes útmutatót, illetve jogi jellegű megnyugtatást, miszerint ne fogd vissza magad, a bíróság úgyis szemet huny. A valós férfigyűlöletet akarja egy nem létező nőgyűlölettel kimagyarázni, és még van bátorsága azt állítani, hogy mi forgatjuk ki a tényeket.

A “férfi privilégiumok” emlegetése sem menti meg, ugyanis ez is csak tartalmatlan mellébeszélés. Semmiféle valós példát nem tud hozni arra, hogy miféle privilégiumai vannak egy férfinak egy nőhöz képest. A törvényeink, az alkotmányunk a nők többletjogait rögzítik, amihez képest minden feminista hablatyolás jelentéktelen.

a szerző nem ismeri a statisztikákat, amelyekkel bizonyítható (nem félreveztő femináci-statisztikák ezek amúgy, hanem rendes, jóravaló bírósági, rendőrségi adatok): a bántalmazók többsége férfi, az erőszakot elszenvedők többsége nő.

Amikor valaki azzal kezdi, hogy magyarázza a bizonyítványt, veszett fejsze nyele után kapkod. De az igazi röhej, hogy fából akar vaskarikát csinálni, mert hiába mutat bármilyen statisztika bármilyen arányt az elkövetők terén, bizonyos tények mindenképpen elkerülhetetlenek:

– Nem minden férfi bántalmazó.

– Nem minden bántalmazó férfi.

És aki ezekkel tisztában van, az nem beszélhet “férfierőszakról”. Egyszerűen nem teheti meg. Ha mégis erre vetemedik, az csak annyit bizonyít, hogy elfogult és férfiellenes, hiszen a tényeket félresöpörve a férfiak ellen uszít. Különösen akkor szembeszökő ez, ha – mint az index cikkben – ott lebeg a hallgatólagos megegyezés bűze, miszerint mégiscsak minden férfi bántalmazó, nő meg egy sem. Ezt például onnan lehet észrevenni, hogy nem elkövetőről, nem erőszakos emberről, de még csak nem is erőszakos férfiról, hanem A FÉRFIAKRÓL beszél. A férfiak erőszakosak, a férfiak vernek, és ezért a férfiakat halálra kell rugdosni. Aki bármiféle statisztikából ezt az eredményt hozza ki, az beteg.

Igen, ezt szó szerint értem: beteg. Titkos féreg foga rágja az ő lelkét, szellemét. El kellene zárni a közterületektől, mert nagy valószínűséggel ön- és közveszélyes.

A probléma az, hogy nem látja, a feminizmusok többsége alapvetően rendszerkritika, de egyik sem férfikritika.

Ha a rendszer meg akarja tapogatni a melled, két-három ütéssel vidd földre és aztán törd el néhány bordáját… Biztos én olvastam rosszul a cikket. A feministáknak semmi bajuk a férfiakkal, csak teljesen véletlenül terejesztik róluk, hogy mind egy szálig nőelnyomó, agresszív állatok. Miféle férfiellenesség???

A feminizmusok döntő többsége nem úgy tekint a társadalmi nem alapú egyenlőtlenségekre mint egyéni döntésekre, hanem mint egy társadalmi nem alapján létrejövő hatalmi szerkezet működésére.

Igen, és itt van a bibi. Hogy egy marxista elmélet csontvázára ráfeszített idióta nemi háború torzképét vetítik minden egyes emberi élet, minden egyes emberi cselekedet hátterébe. Géza nem azért üti meg Julist, mert ideges, hanem mert szerves része a nők elnyomására szőtt összeesküvésnek. Pontosan ez az aberrált elmélet a gond, mivel elkerülhetetlenül leszögezi, hogy minden egyes férfi “gyalogos katona” a patriarchális nőelnyomás háborújában – vagyis a nők ellensége. Hiába a díszes körítés, a könyvespolcokat megtöltő mellébeszélés: a feminizmus egyetlen valódi központi gondolata az, hogy a férfiak elnyomják a nőket, tehát legyőzendő ellenfelek egy örök küzdelemben. És nincs kivétel, nincs kiút: a híd alatt élő hajléktalan is élvezi a “férfiprivilégiumokat”, ő is fogaskerék a gépezetben, akinek a körülményei és tettei rávetíthetőek az egész férfinemre. (Természetesen csak azok a részletek, amik a férfiak ellen felhasználhatóak: a férfiak felső 1%-a vezető, tehát minden hatalom a férfiak kezében van; a férfiak alsó 1%-a bűnöző, tehát minden férfi bűnöző. Hogy a férfiak x %-a kedves, tiszteli a nőket, segíti az elesetteket, az lényegtelen.) Paradox módon még a feminista férfiaknak sincs menekvés: nekik kiadják az ukázt, hogy pofa be, és csak serényen az önostorozással!

A privilégiumok része, hogy bizonyos erőszakfajtákat nekik nem kell megtapasztalniuk és bizonyos erőszakfajtákat nekik elnéz a társadalom.

És van bőr a képén nyíltan az olvasó arcába hazudni. Ráadásul gyermeteg módon olyat, amiről messzire süt a hiteltelenség. A férfiak sokkal több erőszakot tapasztalnak meg életük során, mint a nők. Másfelől bármit is tesznek, azt senki nem nézi el nekik. Főleg a társadalom nem, ami a fizikai erőszakot börtönnel szankcionálja. Az ilyesfajta hagymázas feminista képzelgés, amit Ámon Kata delíriumos állapotában világra hozott, precízen jelzi, hogy ezek az emberek semmilyen kézzelfogható kapcsolatban nem állnak a valósággal. Az ő álomvilágukban a férfiakat soha nem éri semmilyen baj vagy nehézség – mindannyian lubickolnak a privilégiumaikban, és ha épp nem túl lusták, kicsit elnyomogatják a nőket szórakozásképpen. És ezt elnézi nekik a társadalom, sőt, kifejezetten tapsol hozzá – hiszen a társadalom is ők maguk. (A nőket rég kizárták.)

több az esélyem nőként, hogy megerőszakolnak, megjegyzéseket tesznek a külsőmre, kevesebb fizetést adnak azonos munkáért, stb.

Feminista igazság. Fogat fogért, szemet szemért. Szempillarebbenésért pedig lincselést.

“Sajnos” még ezt is rosszul tudja, mert ha a statisztikákból nem felejtjük ki a börtönöket (végső soron miért is tennénk), akkor számszerűen megállapítható, hogy több férfit erőszakolnak meg, mint nőt. A megjegyzések többsége dícsérő (oh, a borzalom!), s mellesleg férfiak is kapnak belőle bőven – a fizetést meg már tárgyaltuk.

létezik egy társadalmi nem alapján szerveződő hatalmi struktúra, amelyben a férfit megilletnek bizonyos privilégiumok, a nőket pedig nem.

Van palatáblám egy marék krétával, megkérném Ámon Katát, hogy rajzolja le az összefüggést a külsőjére tett megjegyzések, és bármiféle “hatalmi struktúra” között. Orbán Viktor, mint hatalommal rendelkező férfi, abból nyerte varázserejét, hogy jó sok nőnek a külsejére tett megjegyzést? Vagy Parafa Gedeon, a sudárpusztai munkanélküli azért tesz megjegyzést kedvenc pultosnője szoknyájára, mert a patriarchális államhatalom erre feljogosítja? És ha a pultosnő visszaszól, akkor Gedeon privilégiuma (sőt, hatalma) hová lett? Mehet a rendőrségre feljelentést tenni rablás címén?

A feministák civilek és ezzel a liberalizmus által propagált civil társadalomhoz tartoznak

Ja, olyan civilek akik nem csak a parlamentben ülnek, de az EU és az ENSZ kifejezetten nekik dedikált bizottságaiban is. Ami tulajdonképpen a civil-ség, vagyis a mezei állampolgárság tökéletes ellentéte.

valaki vagy érzékeny az osztályalapú egyenlőtlenségek iránt és eluasítja a feminizmust, vagy pedig feminista és akkor érzéketlen marad az osztályhelyzet iránt

Ez tulajdonképpen elég jól fedi a valóságot, és bizonyíték rá az, hogy a feministák kifejezetten a szegény nők ellenmunkálkodnak (valamint hogy radarjaikon egyáltalán fel sem tűnnek a szegény férfiak). A GYES lerövidítésére tett folyamatos kísérleteik például szegény magyar nők százezreinek okoznak közvetlen, kézzelfogható kárt. Ahogyan az sem véletlen, hogy tulajdonképpen nem létezik szegény feminista. Lehet felháborodni – de amíg a nőkertben a banki középvezető állásban lézengő feministák tárgyalják a parlamenti feministák és a felsőoktatásbeli feministák dolgait, addig inkább csak csendben. Ráteszem egy havi fizetésem, hogy Ámon Kata anyagi helyzete sem indokolja, hogy hátrányos helyzetűként tekintsen magára.

(például a radikális, szocialista, posztkolonialista feminizmus, queer elmélet)

A mákos zserbó feminizmus, az uránbánya feminizmus, az egyenlő felelősséget akarunk feminizmus, ésatöbbi.

a Magyarországon a családon belüli erőszak ellen küzdő feminista emberek, csoportok abszolút nem a feminizmus liberális ágát képviselik.

Nyilván nem, hiszen a férfigyűlölő, hazugságokból anyagi hasznot húzó ágát képviselik. Illetve pardon, az pont a liberális. Vagyis… Ez maga a feminizmus. Üres jelzőkkel dobálózni (posztkolonialista, ez valami vicc?!) teljesen értelmetlen, amíg a közös mag lényege egy férfiellenes hazugság.

a magyarországi feministák nagy része valószínűleg éppen úgy problémásnak tartják az Indexen megjelent gifeket, ahogyan a szerző is, de ők azért, mert az Index újságírói ezzel azt sugallták, a nőn múlik, meg tudja-e védeni magát

Csak találgatok: Ámon Kata szerint, pusztakezes harc helyett, inkább rögtön eszközhöz, pl. késhez kéne nyúlni?

Áhá, és most jön a slusszpoén, miszerint a “rugdosd halálra a férget, úgyis megúszod” cikk tulajdonképpen azért problémás, mert még mindig nem eléggé feminista. A “cipőorral rúgj, hogy eltörjön a bordája” nem azért gáz, mert erőszakra uszító szellemi okádék, hanem mert a nőre helyezi a rúgás nehéz feladatát. Holott mindenki tudja, hogy azt a kivezényelt rendőrségnek kellene kivitelezni, amihez egy valódi feminista államban a nőnek csak asszisztálnia kell…

a családon belüli erőszak alapvetően nem azért történik meg, mert a nő nem tudja megvédeni magát, tehát hibázik, vagy mert a férfi fizikailag erősebb, hanem mert hatalmi pozícióban van

Akkor is hatalmi pozícióban van, ha éppen magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyon kómában, hiszen a nem létező patriarchátus illuzórikus hatalmának kerge ábrándja varázserőt kölcsönöz neki. Minden férfinak hatalma van minden nő felett, hát nem értjük? Ez a feminizmus lényege. Orbán Viktor patriarchális pénisze engem feljogosít nem csak a feleségem verésére, de akár Ámon Kata vagy Ertsey Katalin lilára püfölésére is. És a rendőrség nem tartóztat le, a bíróság nem ítél el, hiszen patriarchátus. Családon belül nem azért történik erőszak, mert az emberek együttélése olykor óhatatlanul is súrlódásokkal jár, vagy bonyolult érzelmi helyzeteket teremt, hanem mert a rohadt, gonosz nőelnyomó férfiak rendszerszintű hatalmat birtokolnak a szegény ártatlan elnyomott nők fölött, függetlenül attól, hogy esetleg a női MMA-bajnok gümőkóros férjéről van szó.

És ha történetesen a nő kezdeményez erőszakot, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban, és akkor is ő a hibás.

Vagy ha a nő válik, és a bíróság neki ítéli a férfi élete munkájának gyümölcsét, meg persze a közös gyerekeket, akkor is a férfi van hatalmi pozícióban.

Neki van fütyije, tehát ő a főgonosz. Ennyi, téma lezárva. A feminista verdikt előre le van vajazva, fénymásolata szabadon kiosztható bárhol és bármikor. Egyéni mérlegelés nem szükséges, hiszen az egyenjogúság élharcosai pártatlan kutatásaikkal kiderítették: mindig minden a férfiak hibája.

a kifinomult középosztálybeliek ugyanúgy bántalmaznak nőket mint az alsóbb osztálybeliek

Gandhi ugyanúgy verte a feleségét, mint Lakatos Mikelandzseló megélhetési agresszor… Nyilván. Tisztelt Ámon Kata, tagadja-e, hogy olyan propagandát terjeszt, ami szerint minden férfi egyformán erőszakos? Próbál-e hazugságok spanyolfala mögé bújni, miközben a szavai magukért beszélnek?

Az, hogy a figyelem most a bántalmazó politikusokra irányul, szintén ezt bizonyítja.

Aha. A rendszerváltás óta a mostani volt talán a harmadik (de lehet, hogy a második) eset, amikor ilyesmi került szóba. Ezek szerint a férfi politikusok ~0,1%-a bántalmaz, és ha ezt ki lehet vetíteni a néptömegekre is, akkor jöhet a halleluja, mert a CSBE problémája megszűnt létezni.

Komolyabban szólva: a politikai botránykeltés külön műfaj, nem kellene belőle messzemenő következtetéseket levonni a társadalom egészére nézve.

A családon belüli erőszak ellen „rámenős civilek” ráadásul az esetek döntő többségében teljesen ingyen végeznek olyan szociális munkát…

…amit az állam és (többek között) Soros Gy. százmilliókkal jutalmaz.

Az persze igaz, hogy a feminizmus láthatóságát növelni kellene…

…mert az EU és az ENSZ széksoraiban szinte láthatatlanok.

No, kellően elfáradtam az Ámon-cikk végére, úgyhogy különösebb tüzijáték nélkül a sajátomat is befejezem – remélem akadtak páran, akiknek volt elég türelmük végigrágni a feminista agyhalál eme friss látletetét.

Deansdale

Azért van valami igazsága annak a k..va emancipációnak!

szorongó nő

Melyik a vonzóbb? A gondoktól gyötört nő?

Édesanyám lassan 65 éves. Egyedül él (illetve velem) és állandó teljesítménykényszerben él, a család terhe az ő vállán nyugodott, (szerető férje volt, aki közben a mezőn dolgozott!) mentegetőzik nekem, a fiának (!), ha lefekszik nyugdíjasan a saját otthonában, ahová szeretetből fogadott be, hogy ne kelljen hajléktalanszállón élnem; nem meri bevallani, hogy vágyik rá, hogy néha én gondoskodjam róla, és ne neki kelljen a háztartás napi robotját a vállán hordania állandóan; meggyőződése, hogy csak akkor méltó mások szeretetére, ha teljesít érte, és lehetőleg ember felett, mert csak úgy a kötelességet teljesíteni, az semmi, az smafu!

B…a meg, bőgni tudnék!

Én ezt nem értem patriarchátus alatt, és minden feministával egyetértek, és tüntetni is hajlandó vagyok elmenni velük, ha ezt tűzik a zászlajukra, hogy „TÖBB LEVEGŐT A NŐKNEK!” (Már amelyiknek tényleg kell. Nem minden nő él ilyen életet. Ezt nem szokták megemlíteni, hogy sok nőnek van szerető, megértő, segítő párja. Ejnye-bejnye!)

Keménykezű Uraim! A félelem NEM alázat! A szorongás NEM alázat! Az az alázat, amikor valaki valamit önként, szeretetből ad oda; hajt fejet; vonul vissza. (Férfiaknak is jól áll, különben.) Egy igazi Férfi meri kiszolgáltatni magát – kér, és vállalja, hogy szembe kell néznie vele, nem kapja meg, amit akar. Vagy nem úgy, vagy nem akkor. Ettől is Férfi, hogy nem függ másoktól, talpon marad akár az egész világgal szemben is. Akár a legszeretettebb teremtménnyel szemben is, akiért az életét adná, ha tehetné, és büszkén, örömmel tenné.

Én élő Isten kapcsolat nélkül bele nem mernék vágni. Élő Isten kapcsolattal? Nézz a kereszten fuldokló Megváltóra! Előre tudta, és végigcsinálta! Egyedül szinte a világgal szemben! Pár nő és egyetlen részvétteljes férfi állt keresztje lábánál.

Vagy a boldog és kiegyensúlyozott?

Vagy a boldog és kiegyensúlyozott?

Egy öntudatos Férfi elvárja, hogy a társa megmondja, ha valami nem jó, ha van egy megvalósítandó ötlete, ha eltérő a véleménye. Hogy szabadon és igazán, és sugárzón Önmaga legyen. Mert ilyen NŐ – vel jó együtt lenni. És ez a Férfi elvárja, hogy hallgassanak rá, hogy ne lépjék át a hatáskörét, hogy a végső szót ő mondja ki, és rá is éppúgy odafigyeljenek. És van türelme nem erőt alkalmazni a legvégsőkig. Mert bízik a másikban, hogy össze tudják csiszolni azt, ami éppen, per pillanat nem illeszkedik.

Az alázat édestestvére az önérzet. Csak önérzetes ember tud igazán alázatos lenni. Hiszen neki van miből adnia. Önérzetét háttérbe szorítja és meghajol más előtt. Csak alázatos ember tud igazán önérzetes lenni. Valami fontos miatt, háttérbe tolja eredendő empátiáját, és magát, valamint az ügyet, amit képvisel, tolja előtérbe.

Alázat önérzet nélkül: meghunyászkodás, lábtörlő pozíció.

Önérzet alázat nélkül: gőg és önteltség, világtaroló kegyetlenség.

Ez férfire-nőre egyaránt igaz.

VAN igazsága az emancipációnak és a feminizmusnak. És Férfi, aki erre is tekintettel van.

 

;-)

 

Zoli

 

Bakos Zoltán: A helyes asszonytartás

asszonytartásEgy bájos történet az elejére: elvittem a férfiközösségünk összejövetelére a könyvet. A papunk, Árpád testvér, megnézte a borítót, és kijelentette: ez egy gyűlöletkeltő könyv. Hogy biztos legyen állításában, jelet kért a Szűzanyától. Röviden imádkozott, majd felcsapta a könyvet. Éppen egy nőket kissé lehúzó helyen nyílt ki a könyv. (Ilyen elég sok van a műben). Árpád igazának biztos tudatában adta vissza nekem az alkotást: „ilyet ne olvass!”. Tündér!

Mert ugye, jelet kérni könnyű, de élni vele! Honnan jött: a fantáziámból, az Ördögtől, Istentől? Aztán: ha valami természetes úton elérhető, vajon fog-e Isten jelet adni? A könyvet végigolvasni, és ez alapján megfogalmazni egy saját véleményt nem nagy művészet. Ilyenkor jelet kérni… minek? Na, ennyi személyes után jöjjön a vélemény!

Az elejére ronda módon a fikát teszem. Ha Bakos Zoltán célja a mondandója népszerűsítése volt, (vagyis társadalom, és közgondolkodás formálás) akkor a címlappal kissé melléfogott. (Vagy aki kitalálta.) Erénye a címlapnak, hogy tökéletesen passzol a tartalom lelkületéhez, helyenként tartalmához. Vagyis őszinte. (Egy csinos nő két rekesz sört cipel egy őt éppen kioktató férfi mellett, miközben az okításra figyel.) És itt a legtöbb olvasó vissza is fordul. A lovagiasság olyan mélyen beleivódott a kultúránkba, hogy egy ilyen címlap iszonyú negatív színben tünteti fel az írót és mondandóját is. A könyv egyébként nem volt ismeretlen előttem, évekkel korábban már felhívta a figyelmemet rá egy ismerősöm a neten. Ő jót nevetett az egészen, (nőről van szó) én akkor elborzadtam. Tudni kell, hogy akkor még emanci férfi voltam, (bár utáltam annak lenni, de JÓ akartam lenni, így beálltam a sorba), és ténylegesen hittem, hogy minden nő SZENT csak mert puncival született. (Mely gondolatot egyébként szorgalmasan a Nők Lapja újságírói és Müller Péter, valamint Molnár Edit médium ültette el bennem évek kemény munkájával. De kellettem hozzá én is, aki mindezt kritikátlanul lenyeltem. Szóval közös munka volt. ;-) Mindegy, több lettem tőle.)

Még egy apróság: a címlapon olvasható piros keretben: „Feministák reszkessetek!”. Szóval a feminizmus alapvetően még pozitív mozgalomként van Magyarországon elkönyvelve, és idő kell, míg annyit szenvednek a hazugságaitól és túlzásaitól az emberek, hogy belátják, ez így nem igaz. Ez a mondat megint nem könnyíti meg az elfogadását. Ráadásul én a könyvben semmit sem találtam, amit egy normálisabb feminista ne láthatna be, illetve ne nézhetne szembe vele. A könyv tiszteletlen a nőkkel szemben – de ez a legrosszabb, amit elmondhatok róla. Kb. a hatvanadik oldalnál kezdtem megszokni a stílust, onnantól már nem zavart.

Még egy fika a végére: rengeteg, számomra érdektelen adatot tartalmaz a könyv. Tiszteletre méltó munka volt ezt összehordani, a görögöktől kezdve az ősemberien át Kínáig, hogy hogyan bántak a nőkkel – engem bizony nem érdekel. A cím alapján én arra kerestem választ, hogy ÉN, ITT és MOST hogyan bánjak a feleségemmel, a kollégáimmal, a gyerekem óvodástársainak anyukáival, a fiam tanárnőjével, stb. A feministákkal. Ebből többet vártam. Néhány a magvas gondolataiból:

„De mára a nők komoly pozíciókat szereztek a közéletben, kiszabadultak elzártságukból, és komoly társként küzdenek a férfiak mellett vagy ellenében az üzleti életben, a különféle munkahelyeken. Viszont az udvariasságot is keményen megkövetelik – ez már aránytalan. Ha egyszer egyenjogúak, akkor legyenek valóban azok.” 114. old. lap alja. Hozzátenném, Amerikában sok nő sértőnek veszi a férfiak udvariasságát. Ők ezen túljutottak. Szerintem a megoldás: a nőnek legyen mindegy, hogy udvarias, vagy udvariatlan a férfi vele szemben. Meg tudja köszönni az egyiket, és el tudja viselni a másikat. Nem tudom, egyenjogú-e ilyenkor, de az biztos, hogy felnőtt, szabad és önálló.

mérleg„A mai házasság sok veszélynek van kitéve, és a veszélyek elkerüléséhez sem a férfiaknak, sem a nőknek nincsen meg a kellő képességük, a neveltetésük hiányosságai miatt. Azok, akik jól megvannak egymás mellett, inkább kivételnek számítanak. Bármerre néznek a házasfelek, mindenhol a csábítások, az itt és most valósága, a „ragadd meg!” sokféle szuggesztiói kísértenek. Nem lehet tévét nézni úgy, hogy valami ne izgassa a nézőt morálisan, vagy erotikusan.” 164. old. harmadik bekezdés. Hozzátenném: a közgondolkodásban is ez terjedt el. Szomszédasszonyom simán kilépett második házasságából, mert fülig belezúgott egy másik férfiba. Közös gyereket vitte, az elsőből származó fiú ment vissza, az apjához, mert az új férfiből nem kért, a szerencsétlen második férj meg maradt a lakásban, csendes estéken gondolkodhatva rajta, mit rontott el. És ez a nő még „rendes”, mert nem semmizte ki a férfit anyagilag, és biztosítja a láthatást az apának! „Csak” megint felrúgott egy családot, a kisebbik fiának idegen férfit kell(ene) „papának” szólítani. A neveltetési hiányosságokról: csak az elmúlt évtizedekben is rengeteget változott a társadalom. Egyszerűen képtelenség lett volna egy generációval ezelőtt felkészíteni a gyermekeket azokra a kihívásokra, amelyekkel ma kell szembenézni. (Felelőtlen költekezésre buzdító bankok, mese és pornó csatornák, a házasságtörését nyílt színen védő Gregor Bernadett, aki áldozatnak állítja be magát, holott szétrombolt egy családot. (Bár azt nem mondom, hogy őt nem kell megérteni, és az igényei nem fontosak. De milyen áron?)

És még van néhány jó gondolat a könyvben. Nekem relatív kevés. Ez alól a véleményem alól kivétel a „Nőuralom” című fejezet, a „Feminizmus” című rész (melyből a „Beauvoir, a feminista” című fejezetet külön is kiemelném), valamint „A zsarnok asszony gonoszsága” című fejezet. Ezek rendkívül jók, számomra sok új információt tartalmaztak. A „Nőuralom” mellé oda is írtam: „egyik legtartalmasabb fejezet”, de végül is tévedtem, mert a „Feminizmus” című rész sokkal jobb volt. Igaz, én külföldi írásokhoz egyáltalán nem jutok hozzá, tekintve, hogy idegen nyelvismeretem kevés azok megértéséhez, talán ezért is voltak a fenti részek olyan hasznosak számomra.

Kiemelném, hogy Bakos Zoltán értelmesen, világos érzelmi elkötelezettséggel, de mégis kellő objektivitással ír. Képes elismerni az ellenfél igazát, fejet hajt értékei előtt, de ebben nem esik túlzásba. Írása igazi férfias írás. Kerüli az olyan fanatizmust, mint ami pl. a Nőkertben érhető tetten, vagy a Gender feminizmusban. (Amelyek szemlélete a legrosszabb szektákéval vetekszik.)

Hangvétele (és számomra ez a legfőbb értéke) igazi, önálló, szabad. Robert Bly szavaival élve: „Vasjankós.” Szörnyű, amikor férfiak szónokolják (ld. Müller Péter), hogy „tagadd meg férfias ösztöneidet, felelj meg mindenben a nőnek, és akkor talán jó leszel.” Nem kétlem jó szándékukat, de hosszútávon a jó szándék kevés. Igazság (is) kell.

És az igazság az, hogy férfiak vagyunk. Akkor is, ha ez nem mindig szalonképes.

 

Zoli

Bocsánatkérés

Az adminisztrátor, főszerkesztő

Az adminisztrátor, főszerkesztő: Toplak Zoltán

Kedves Nők, Feministák, és Radikálfeministák!

 

Belátom, a múltban és jelenben, mi, férfiak sokszor bántunk, bánunk rosszul veletek. Önzésünk sokszor legyűrte a szeretetet, melynek megélésére kaptunk hívást a Jóistentől, s mely szívünk mélyéről szüntelen szólít bennünket, hogy éljük a jót, tegyük a jót egymással, és veletek. Sajnálom, hogy szenvedést okoztunk nektek, bár ez itt, a Földön sajnos elkerülhetetlen.

Mentségünkre szolgáljon, hogy mélyen bűnös világon élünk, mélyen bűnös természettel. (Legalábbis a Biblia tanítása szerint, de ezt, aki körülnéz a világban, maga is beláthatja.)

Csak, hogy teljesen egyértelmű legyen: mindenki mélyen bűnös természettel él: a hímsovén férfiak, én, és ti is, kedves Nők, Feministák és Radikálfeministák!

Aki úgy gondolja, nincsen igazam, olvassa el Máté evangéliumának 5,6,7 fejezetét, a Hegyi Beszédet, és vizsgálja meg magát! Él – e úgy, mint azt Jézus tanította? Számomra EZ a bűntelen élet.

Kívánok Nektek sok boldogságot, sok sikert a magán- és közéletben egyaránt, és érjétek el céljaitokat! (Melyek közül több ellen én viszont teljes erőmből küzdeni fogok, mert a meggyőződésem ezt diktálja. De lehet az ellenfelet is tisztelni, és elismerni, hogy ő is jót akar – a maga elképzelése szerint. Pont, mint én.)

Sajnálom a sebeket, melyeket kaptatok és kapni fogtok. És megbocsátom a sebeket, melyeket adtatok, és adni fogtok.

 

Dicsőség az Úrnak, hogy élhetünk, küzdhetünk, megbocsáthatunk és szerethetünk!

 

Toplak Zoltán

Férfiak Lapja főszerkesztő

 

Feminizmus tabuk nélkül

"A" feminista idol: nő, de valójában férfi.

„A” feminista idol: nő, de valójában férfi.

Ahhoz, hogy a témát érdemben kibontsuk, muszáj megismernünk azt! „A feminizmus politikai eszme és mozgalom, amely a nők egyenjogúságáért küzd.A nők jogait követelő hangok már a 17. században megjelentek, de a feminizmus első hulláma csak a 19. század második felére teljesedett ki. Ahogyan a társadalmak fokozatosan demokratizálódtak és az egyes társadalmi osztályok között a különbségek – legalábbis jogi értelemben – megszűntek, úgy vált egyre fenntarthatatlanabbá, hogy a nők nem rendelkeztek választójoggal.”

-Úgy gondolom, a mozgalom alapítóinak szándéka, tökéletesen kirajzolódik! Aki egy kicsit is jártas a történelemben, az tudja, hogy volt olyan kor, amikor a női nem életét, teljesen más feladatok jellemezték, mint a férfiakét. Valamikor elég volt, hogy a férfi harcolt, és zsákmányt ejtett. A nő feldolgozta azt, és nevelte a gyerekeket, háztartást tartott fent. Ám változtak korok, fejlődött a világ. Ahogy a két nem együtt élésének szokásai is. A hangsúlyt, az együttélésre helyezem, szándékosan! A Természet bizonyos tulajdonságokkal ruházta fel a nőt, és más, bizonyos tulajdonságokkal a férfit. E tulajdonságok (képességek)nem cserélhetőek fel! Az ember folyamatosan feszegeti a Természet alkotta határokat, feleslegesen…Úgy alakította Természetanyánk, hogy a férfi nem, alapjaiban fizikálisan erősebbé vált, a női nem (lélek) pedig érzelmileg gazdagabbá! Ez a két tulajdonságkülönbség, ki kell, hogy egyenlítse egymást hosszabb távon! Tehát a két nem egymás mellett élése így válik teljessé, kiegyensúlyozottá! A jól működő Családban ki kell(ene) alakulni a női feladatoknak, és a férfiénak is! Mivel a nő képes teherbe esni, gyermeket szülni, valahol értelemszerű, hogy egy másabb-mélyebb kapcsolat alakul ki közte, és gyermeke között. Ebben a kapcsolatban kell megtalálni az apa szerepét, amely fenntartja, működteti a Családot! Pótolva azon feladatokat, melyeket a gyermeknevelés miatt (mellett) az anya nem tud ellátni…

Szándékosan bontottam ki, és részleteztem egész az egyedi Családig a témát, mert szerintem ez a lényeg, innen kell kiindulni! Az, hogy a nőknek is jár választójog, és minden más jog ugyanúgy, mint egy férfinak, szerintem természetes…és a nők ki is vívták ezen jogokat, ám mégis divat a feminizmus bizonyos körökben, vajon miért?!

…” Szerinte a háború legfőbb oka, hogy nincsen valódi szabadság és egyenlőség az emberek között. A feminista mozgalomnak ezen programját egyrészt a pacifizmus legfőbb eszközeként jelöli meg, másrészt kiterjeszti minden emberre, legyen az férfi, nő vagy gyermek. Woolf magát a feminizmus szót is elavultnak tartotta, mert kirekesztőnek érezte. Később a Woolfot követő feministák nem találtak új szót az új mozgalomra, helyette csupán új jelentéssel ruházták fel a régit. A feminizmus egy széles körű társadalmi programot hirdet, amelyet minden embernek magán kell elkezdeni. Nagyfokú tudatosságot követel meg mindenkitől, hogy az elnyomás összes megnyilvánulási formáját, még „peteként” kiiktassuk a saját életünkből.”

-Valódi szabadság és egyenlőség soha nem lesz, amíg él ember a Földön. Mert az ember tulajdonságai között ott van a pénz szeretete, és ez mozgatja valójában a világot! Minden más a haszonnak, érdeknek van alárendelve. Ez vonatkozik nőre férfire, egyaránt. S’ bizony hiába követel tudatosságot a Woolf nevű gondolkodó, a tudatosság, a célok elérését, azaz a megélhetést jelenti az emberek életében elsősorban! Aztán jöhet bármi más mozgalom, vallás, sport!

Elérkeztünk napjainkig:

„A II. világháború után a feminizmus új irányzatai jelentek meg, például a szocialista feminizmus, a liberális feminizmus, a kulturális feminizmus, a radikális feminizmus stb.”

-Tehát ahogy mindent, úgy az eredeti feminizmust is igyekszik kihasználni a mindenkori aktuálpolitika, és divatirányzat! Épp mely párt(ok) van(nak) hatalmon, ahhoz igazítja mozgalmát! Tisztán kirajzolódik, már az elnevezésből! Ami egyforma, a jelen világában szinte mindenütt, az a régi bevált szabályok feszegetése, a megszokott sémák, viselkedési formák megtagadása…Miért..?!Valaha érthető volt, hogy választójogért, fedetlen arcért, jogokért harcoltak a nők. Mára a világ legtöbb táján elérték céljukat. Mozgalmuk kifulladni látszott, kellett valami új idea, amivel fenn tudnak maradni az ideológiai vezetők. Jött a liberális eszme jegyében, a szingli női modell, a gyermek egyedül nevelésének divattá akarása. Aztán a még torzabb nézet, nem kell család gyermek, valósítsd meg önmagad…Élj egyedül, legyél gazdag és élvezd az életet…Indulj –ének-tánc-celeb, meg a világ mindenféle versenyén…Hamis sugallat, ahogy a Gender-ideológia, túlzottan szabados nézetei is. Ahol már a nemünket is magunk akarjuk megválasztani.

A szabadságban épp addig és azt szabad, ameddig a veled élő társad nem korlátozod! Akkor kapod meg visszafelé, az ugyanakkora „jogot” így tudsz csak működni olyan formában, ahogy a nők s férfiak túlnyomó többsége, mióta világ a világ.

-Összegezve, valaki ellen szövetkezni, nem jó dolog ilyen értelemben. Inkább valakiért kössünk dacszövetséget… Pont ugyanakkora szükség van a férfi nemre, mint a nőire! Ahogy azt a Természet elrendelte annak idején, és ahogy kialakította benne feladatainkat! Csak nekünk embereknek kellene tisztában lenni velük,  végre-valahára…

tyim