Címke: feszültség

Urbanizáció

urbanizációMég akkor is feszültség keletkezik bennünk, ha vásárlás közben haladunk előre és keresztül halad előttünk valaki. Ütközés nem is történik és mégis. Szóval természetes, mindennapi dolog. Nem is konstatáljuk a feszültséget. Csak tapasztaljuk, hogy egyre ingerültebbek vagyunk. Egyszerűen annyi történt, hogy behatolt valaki az auránkba. Igényelnénk teret. A sok inger terhelt. Nem volt idő lereagálni, feldolgozni mindent. Az információ özön csak áradt felénk, ránk. Tér kellene. Távolság. Bámulni hosszan előre. Kiüríteni a fejünket. Tengerparton, tisztáson, erdőben vagy a saját kertünkben. Csak úgy lenni. Biztosítani önmagunknak  „Vanni” időket. Amikor csak úgy vagyunk. Nem kell reagálnunk senkire semmire. Nem kell megoldanunk problémákat, teendőket. Nincs elvárás, feladat. Nem kell aktívan kitölteni a szabadidőnket. Nem kell edzenünk. Nem kell megfelelnünk senkinek. Szépnek vonzónak sem kell lennünk. Csak úgy létezni. Gondolkodnunk sem kell. Lehet üres a fej. Nem kell viselkednie. Évente a regenerálódásra 3 hét kellene. A napjainkat általában érzelmi deficitek helyett profittal kellene zárnunk. Vagyis, a jó történések javára kellene a mérlegnek billennie. Nem egyszerű, de mindenesetre tudjunk róla milyen irányba törekedjünk terelni önmagunkat, hogy lehessünk valamennyire kiegyensúlyozottak :) Kata

Tartósan túlpörögve

írnokA rajztanárnőnk többször mutatott egy képet egy rabszolgáról, aki meredten figyelt, mert az élete forgott veszélyben, ha bármilyen hibát ejtett. A mai kor embere is feszülten figyel. Hiszen bármikor elvesztheti a munkahelyét, partnerét, otthonát, vagyonát. Kitúrhatják. Túl stresszes. Szorong, fél, retteg. A belső szervei az ilyen drukkos állapot miatt sok gyomorsavat kapnak, sebesek, fekélyesek lesznek, véreznek. Elvéreznek a rohanásban az emberek. Láttam, tömeg vár tükrözéses vizsgálatokra. Sietnek, rohannak, feszültek. A test nem ilyen ritmust igényelne. A zsír mellőzendő, olvassuk sok helyen- így nincs ami kikenné, védené a belsőnket.
Popper Péter írta: „Az ember állandó készenlétben van.” Úgy mondanám: szinte térdelő rajtban, ugrásra készen. Szerinte ezért van ennyi cukorbeteg. Az ősember, ha elment a mammut, lazíthatott, de a mai kor embere a munkahely után kocsiba ül, ahol ismét sorozatos stressznek van közlekedés közben kitéve. Rohanásban élünk. A net ritmusa sem emberi. Az ember elmélázna. A net felvillant, kapcsol pillanatok alatt. Egy pszichológia konferencián többször is hallottam: „A tv csatornák közt szörfözve az agy épp csak felfogja a híradó képeit, és már vált is a kép. Ideje sincs az elmének, hogy végig gondolja, ráhangolódjon feldolgozza, lereagálja.”

Vagy itt, a Facebook-on, a fal képeit görgetve sem dolgozzuk fel az új információkat alaposan. Lehet, hogy igényeljük is a pörgést. Folyton energikusnak kell lenni, és ettől aktívnak és fontosnak érezzük magunkat. Persze ettől még árthat. Törekednünk kell tehát rá, hogy legyen mód lazításra, relaxálásra, oldódásra.

:-) Kati