Apám húsvét hétfő reggelein mindig izgatott volt. Sürgetett minket, hogy készülődjünk, ha jönnének locsolók. Anyám ettől idegessé vált. Olyannyira, hogy egy alkalommal eltört nálam a készletből a tál. Ez aztán rányomta a bélyegét sok későbbi húsvétra. Kiderült, hogy apám második fiú volt a családban, és anyukája helyette már inkább egy kislányt várt. Mindezzel együtt szívesen járt locsolni és udvarolni. Sőt felnőtt férfiként is szívesen locsolta meg a rokonokat, szomszédokat. Anyámból ez azért féltékenységet váltott ki. Érezhető volt a feszültség emiatt a húsvét hétfőkön. Lám, az emberek hogyan befolyásolják az ünnepek hangulatait a saját szokásaikkal, érzéseikkel! Aztán a gyerekeknél mindez lecsapódik. Fontos kérdés: mit adunk hozzá az ünnepekhez? Hiszen készülünk rá nagy erővel. Takarítunk,  vásárolunk, költünk, sütünk, vendégelünk. Aztán az egészből valami felemás hangulatú emlék lesz. A gyerekek pedig tovább viszik ezt a hangulatot a saját életükbe.  :-) Kati

:-) Kati