Címke: Hamvas Béla

Isten Szerelméről – zenés, videós igehirdetés

Isten Szerelméről

Bob Gass: Mai Ige
Milyen csodálatos szeretet
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)

Képzeld el, hogy egy színpadon állsz, mögötted pedig levetítik életedben elkövetett összes bűnödet úgy, hogy az egész világ látja. Minden káros szenvedélyedet, önző indítékaidat, összes dühkitörésedet, kritikus megnyilvánulásodat, féltékeny szívedet. Hogy éreznéd magad? Nos, Jézus ennél sokkal-sokkal rosszabbat élt át. A Biblia azt mondja: „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2:24). Éppen elég rossz meghalni olyan bűnért, amit nem is követtél el, de képzeld még hozzá, hogy Isten is elhagyott! Ezt a szót használja Pál, amikor arról ír: „…Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott…” (2Timóteus 4:10). Pálnak szüksége lett volna Démászra, de nem tudta őt elérni. A kereszten Jézusnak is szüksége lett volna Atyjára, de elérhetetlen volt számára. Azt jelenti ez, hogy tévedett volna a zsoltáros, amikor azt írta: „… sosem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz…” (Zsoltárok 37:25 NIV)? Nem, ugyanis abban a pillanatban Jézus egyáltalán nem volt igaz. Ha felnézel rá, ahogy a kereszten függ, ott pletykást, hazudozót, megcsalót, alkoholistát, pornófüggőt, gyermekbántalmazót, gyilkost fogsz látni. Zavar, hogy egy sorban említem a nevét ilyenekkel? Nos, Jézus ennél még többet is tett. Ő maga vállalta, hogy a helyükbe lép — sőt a te helyedbe is. Ez a lépés összetörte Isten szívét, de nekünk örök életet ajándékozott, mert ezzel egyetlen fiára zúdította igazságos ítéletét. Amikor tehát Jézus így kiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”, ezt azért tette, hogy neked soha ne kelljen így kiáltanod. Milyen csodálatos szeretet!

Zoli:

Hamvas Béla - az örök gyermek és zseniális szellem az "átkos" idején.

Hamvas Béla – az örök gyermek és zseniális szellem az „átkos” idején.

Hamvas Béla írta, hogy amire irányítja az ember a képzeletét, azzá lesz. Afelé fog törekedni, teremtő energiáit az köti le. Ezért veszi majd annak jutalmát is. Ha jóra irányította, akkor a lelki felemelkedést, több boldogságot, növekvő Életet, ha a rosszra, akkor a lelki leronygolódást, összehúzódást, szűkebb életteret. Ha teljesen elsötétül, a kárhozatot. Tetteinek és gondolatainak gyümölcséből él, vagy hal. (Bár, ha a jóra törekszik, Isten a jutalmát megtoldja közbe-közbe.)
Jézus a mi helytelen tetteink, gondolataink helyébe lépett, generációkon át hagyományozott ostoba és szeretetetlen szokásainké helyébe, emberi gyarlóságunkból eredő tévedéseinkébe, melyeket mégis fix tényeknek veszünk. Benne ezeket engedte megölni az Atya. (Aki nem férfi és nem nő, hanem a kettő együtt, de patriarchális korban adtak nevet neki, akkor nő uralkodó igen ritkán lehetett, Isten meg soha. Mózesnek azért elárulta a nevét: „Lét”, „Vagyok, aki vagyok” „Vagyok, aki Van.” A Férfi és Női elv örök nászában élő, éppen ezért potens, alkotó és teremtő; szülő, létbe hozó, megtartó, és felnevelő – egyetlen Igaz Isten.)
Akihez utunk van, akibe belenövekedhetünk, akihez hasonlóvá válhatunk. Ingyen, kegyelemből, az Ő hívására, és az Ő erejéből. (Én még ma felütném a Szentírást, megnézném a Passiót, vagy az Isten fiát, esetleg a Találkozást, és keresnék egy igazi hívő közösséget magamnak. )

;-)
Bob Gass és Zoli