Címke: hangulat

Önmagunkat a hajunknál fogva…

munchhausen..hogyan húzhatjuk ki a bajból. A mesebeli, nagyot mondásáról híres báró a saját hajánál fogva húzta ki magát és lovát a mocsárból. Azóta jelképe lett az önsegítésnek. Tulajdonképpen tanítani kellene a gyerekeinknek. Hiszen az életben normális például, ha a kedélyünk  leül időközként, bizonyos időre. Lehet akár havonta is rossz napunk. Ám ha már hetekig tart akkor érdemes segítséget kérni. Legyünk felfegyverkezve megoldásmódszerekkel. Mi több gondoskodjunk a megelőzésről, ha lehet. Szürke, hűvös idő beköszöntekor lehet számítani ilyen hangulatra. Az aktivitás, mozgás, munka, házimunka, kerti munka, állatgondozás segítő módszer ebben. A színház, mozi, tánc, sütés, főzés, barátok, társ, szex is segíthet. Fejlesszük önismeretünket. Ha megfigyeltük, tapasztaljuk, mi az ami elkeserít rendszeresen, akkor elébe mehetünk megelőzve, elkerülve, előtte önmagunkat megerősítve. Léteznek kedélyesebb és borulátóbb családok. Felnevelkedve példaként ivódik be a látott elődeink viselkedése. Ám ha tudatosítjuk, módosíthatunk. Nem kell passzívan megadnunk magunkat. Még az étkezésünkkel is befolyásolhatjuk a hangulatunkat. Léteznek olyan táplálékok amik segítenek. A vitaminok mindenképpen erősítik az idegeinket. A B vitamin tartalmúak különösen. Némely élelmiszer, például a mogyoró, dió, tojás, rizs, máj, karfiol, brokkoli, pulyka, lazac is segítenek. Teák közül az Orbáncfű, citromfű, kakukkfű, ginseng, galagonya és a zöld. A komló, a valeriána is segít. Tudatosítsuk magunkban, hogy garantáltan el fog múlni a levert állapot! :) Kató

„Úgy néztem magamra mindig…

tekintet-napsugar„…ahogy csodára nézni illik. Csodára az ember fiára…” Mennyire sokat is mond ez az idézet. Önmagunkat csodának látni, emelni, mikor lenyomni próbál rendre a napi kihívások tömkelege. Ébredve sorra vesszük a feladatokat, teljesítendőket. A napot, hetet, hónapot, évet kezdve. Ugyanígy teszünk amikor reggel feleszmélünk. Egészen keveseknek indul úgy a napja, hogy jólesően nyugtázza önmaga erősségeit. Idézzük csak fel az ébredésünk első másodperceit! Mi a helyzet? Hol vagyok? Ugornom  kell?  Vagy még alhatok? Szendereghetek?  Itt van az a pont, amikor a legtöbbünk elkezd problémák után kutakodni a fejében. A tegnap félbehagyottakat készül folytatni. Mi is volt tegnap, mikor elaludva eszméletem vesztettem? Mi dolgom is van még a helyzeteimmel? Milyen teendőim vannak? Kikkel leszek kontaktusban? Állítólag ezekben a percekben kellene önmagunkban nyomatékosítani, hogy  csodálatosak vagyunk. Nem az erősítendő tulajdonságainkat sorra venni, ahogyan szoktuk a legtöbben, hanem konstatálni, nyugtázni, nyomatékosítani, azt ami bennünk megvan. Elhinni azokat a pontokat, ahol zsenialitásaink vannak. Nagyképűen hangzik, de igenis mindannyiunknak vannak!  :) Kata
Szécsi Margit: Úgy néztem

Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.

Húsvét

husvet01Apám húsvét hétfő reggelein mindig izgatott volt. Sürgetett minket, hogy készülődjünk, ha jönnének locsolók. Anyám ettől idegessé vált. Olyannyira, hogy egy alkalommal eltört nálam a készletből a tál. Ez aztán rányomta a bélyegét sok későbbi húsvétra. Kiderült, hogy apám második fiú volt a családban, és anyukája helyette már inkább egy kislányt várt. Mindezzel együtt szívesen járt locsolni és udvarolni. Sőt felnőtt férfiként is szívesen locsolta meg a rokonokat, szomszédokat. Anyámból ez azért féltékenységet váltott ki. Érezhető volt a feszültség emiatt a húsvét hétfőkön. Lám, az emberek hogyan befolyásolják az ünnepek hangulatait a saját szokásaikkal, érzéseikkel! Aztán a gyerekeknél mindez lecsapódik. Fontos kérdés: mit adunk hozzá az ünnepekhez? Hiszen készülünk rá nagy erővel. Takarítunk,  vásárolunk, költünk, sütünk, vendégelünk. Aztán az egészből valami felemás hangulatú emlék lesz. A gyerekek pedig tovább viszik ezt a hangulatot a saját életükbe.  :-) Kati

:-) Kati

Minden relatív

Ez is elmúlik egyszerHa visszaemlékszünk arra az időre, amikor befejeztük az általános iskolát, sokszor nem is érezzük úgy, hogy milyen sok idő telt el azóta. A sok év, hónap mintha összetömörülne. Apám, amikor 40 év után a a munkahelyén visszatekintett az ott töltött időre, azt mondta:”Olyan érzés, mintha csak egy pillanat lett volna”. Gyakran érezzük, ha ránézünk egy kamaszodó gyerekre: Hiszen még nem is olyan rég volt, amikor megszületett. A mamám, aki 8 éve ment el, olyan, mintha,  csak tegnap hagyott volna itt minket. Amikor félünk valaminek a bekövetkezésétől, például egy gyógyíthatatlan hozzátartozó elmenetelétől, elengedésétől, akkor segíthet mindennek a tudata. Vagyis, hogy bár fájni fog, de minden elmúlik. Ahogy a jó dolgok is szinte elillannak, a fájdalmasak ideje, ereje sem végtelen. Létezik ugyan elhúzódó gyász, a gyászmunkával foglalkozó szakemberek tudnak róla. Ám akkor is fásul, tompul, gyógyul a sajgó seb a lelken. Saját tapasztalatomból tudom, amikor 5 év után sikerült beletörődnöm, megszoknom ami  a mával lett. A keleti tanmeséből talán ismerjük a királyt, akinek a borús és kitörő öröm- hangulati változását a népe nehezen viselte. Megnyugodott attól,hogy egy olyan gyűrűt kapott,amin az állt: „Minden elmúlik egyszer.”Minket is megnyugtathat a tudat, hogy bár sajnáljuk a jó dolgok gyors múlását, de a nehézségek sem terhelhetnek örökre. Még egy szicíliai mondás is álljon itt saját elmenetelünk feletti aggodalmunk oldására: „Az utolsó napod számodra ugyanolyan lesz mint a többi.”  :-)  Kati