Címke: hit

Egy film az Élet igazi értékeiről. Hogy milyen gazdag és szép is az – ha úgy állsz hozzá.

A film: Időről időre. Nem tudok sokat írni. Két fontos szabályt csak.

I. Te szeress elsőként! Ne arra várj, hogy téged szeressenek! (Az igazi szeretet tettekben ÉS szavakban fejeződik ki.) Vagyis légy bátor, kockáztass, és kezdeményezz! Lepd meg a másikat jóságoddal! Egészen pontosan azt fog szólni hozzá – amit akar.

II. Egy idő után félreérthetetlenül közöld, hogy neked is szükséged van a többiek szeretetére. Ugyanis ember vagy, és nem tudsz meglenni nélküle. De most jön a neheze – mert ehhez is pontosan azt szólhatnak, amit akarnak. Ezért van a II/a szabály.

II/a Hallgass Presserre, és ha kell, hát: „Ringasd el magad!” Tudd magad szeretni és vigasztalni mások helyett. Én őszintén és mélyen hiszek Istenben. Mégis, még ő is sokszor sugallja, hogy „Nem, Zoli, nem kapsz különleges kegyelmet, bármilyen egyedül is érzed magad, nyomaszt az Élet terhe, csalódtál másokban, vagy földre nyom a küldetésed. Vannak egyszerű, szép, természetes eszközök, hogy felrázd magad. Legyél okos, és éljél velük! De te őszintén és mélyen hiheted, hogy én ott is veled leszek. Remélem, megelégszel velem. Mert vannak ideát, akik szívesen adnak bódító élményeket, kápráztatnak el, és veszik ki életed kormánykerekét a te, és az én kezemből. Szóval: csak józanul, kisfiam! (Szerető Apád és Testvéred).”

Ez a fajta bennsőséges kapcsolat a Szeretet Istenével, ennél ezerszer fejlettebb formában akár BÁRKI számára elérhető. Az egyetlen személy, akin múlik: Te magad vagy!

;-)

Zoli

Mese két mai, modern, jólelkű nőről

Minden vélemény számít!

Két történetet mesélek el. Igyekszem értelmezni is, és következtetéseket levonni. Bátran lehet velem vitázni. Nem a TUTI-t mondom. Csak a véleményem.

Első Mese: Menny és Pokol

Futottam a közeli kis folyócska partján. Mások is szoktak, rossz az állóképességem, a karate edzőm tanácsára gyakorlom az iramfutást. Rám fér. Elértem a helyre, ahol a formagyakorlatokat szoktam gyakorolni, de mivel most beleadtam mindent, hát ki voltam fulladva. Egy kedves, fiatal nő ült a közelben, mellette bicikli, biztos éppen szünetet tartott ő is. Levetettem magam a pihenőre, sapka le, fújtatok. Látja, ki vagyok, résztvevően pillant felém. Mit mondjak, jól esett. Még köszönt is, Ő előre!

Kezdtem magam jól érezni. Felálltam, odamentem hozzá, lehajoltam hozzá (ült) és mondtam, kérnék valamit. Rögtön megkínált a jeges teájával. Hát majdnem szétfolytam a kedvességétől a betonlapok repedéseibe, de azt már mégse, inkább mosolyogva jót húztam finom italából. Megköszönöm, majd kibököm, mit is szeretnék. Olyan gyakran gyakorlom itt a katákat, de az emberek sose vetnek rá szinte egy pillantást se, úgy tesznek, mintha a leghétköznapibb dolog lenne, hogy ott harcművészetet gyakorolnak, nem néznél meg, mit tudok? Olyan jól esne. Meglepoődve ráállt, nem igazán tudhatta, mit is jelent a kifejezés: „Shotokan karate kata”. De jó. megnézi, úgysem tart két percnél tovább.

Beálltam, a „Bassai Dai” –t (Törd át a falat!), nagyjából szépen meg is csináltam, (az edzőm nem osztaná a véleményem, de ő ezért is edző, neki ez is a dolga) harci kiáltás, ritmusos mozgás. A lány gratulált, és mint a szél, eltekert. Én fapofával folytattam az utam.

Megkaptam, amit akartam, és elveszítettem, amit szerettem volna.

Szerintem ez a lány megijedt a bennem lévő harcostól. Rögtön az futhatott át a fején „addig jó, amíg a levegőt üti, és nem engem.” Mit tehetnék? Eszébe se jut, hogy attól még, hogy tudok harcolni (sensei, ne krákogj! Picit igenis tudok.) nem verek szét mindenkit magam körül? Már nem vagyok bizonytalan kamasz, aki azt hiszi, ha nem a győzés mámorában él, akkor nem is ember. (Ismerős szólam a média, a politika, és egyszerű hétköznapi életünk bizonyos tájairól?) Pláne, nem a gyengébbet? Hogy erre az erőre ő számíthatna is, ez őt szívesen védelmezné is, ha kell? Hogy ez nem csak harcolni, de dolgozni is tud? És akár nagyon szívesen érte? Mert különben haszontalan, és a haszontalan dolgok helye a szemétdomb.

Megfizetem minden fillér árát, hogy férfias férfi legyek. Egy picula nem marad a zsebemben. Csak bele ne keseredjek, mert az önsajnálat és a gőggé merevedő büszkeség még senkit nem tett boldoggá. Uram irgalmazz nekem, nyomorult bűnösnek!

A legjobb barátom lemacsóz, és nem érti, hogy enélkül az erő nélkül nem lenne békés demonstráció Pesten, nem lenne Férfiak Lapja, se kockázatvállalás, se Krisztus neve nem lenne hirdetve az utakon és tereken. Mint ahogy ez a barát ezeket nem is teszi, és az ő ereje a rendszerből származik főleg, melynek tagja, nem az Úrral való tiszta és erős kapcsolatából. Pedig kellene ő a világnak, mint dicső és fényes Férfilélek, Férfiszellem. De már belefáradtam, hogy a kishitűségével küzdjek, és megtanultam, nem az én dolgom mások kishitűségét megszüntetni. Csak segíthetek, azt is korlátozottan, de hinni és a hit mellett dönteni mindenkinek magának kell. Ha senki sem követ és hallgat rám, engem az én Atyám akkor is magához ölel és megvigasztal. Kénytelen szegényem, vagy megkeseredek.

Nyugi, ilyenkor még csdak ijeszt. Esélyt ada visszavonulásra, és maga is megkönnyebbül, hogy nem kellett harcolni. A következő lépéstől már nincs visszaút, mint a vízesés előtti utolsó pár méter. Még nem zuhansz, de már nincs természetes erő, ami megállítson.

Nyugi, ilyenkor még csak ijeszt. Hiába fut, morog. Esélyt ad a visszavonulásra, és maga is megkönnyebbül, hogy nem kellett harcolni. A következő lépéstől már nincs visszaút, mint a vízesés előtti utolsó pár méter. Még nem zuhansz, de már nincs természetes erő, ami megállítson.

Második Mese: A Farkas – Én

Utaztunk a fiaimmal hazafelé üdülésből. A vonaton leültünk, közelünkben elvált anyuka kislányával. Titokban méreget, nekem is szimpi, a kislánya is ott sündörög, elkezdünk beszélgetni. Félszavakkal leteszteljük egymást: múlt, csalódások, elképzelések, tervek, természet. Alakul a dolog, érzi farkas ösztöneim éberek szüntelen tapogatom környezetem, ki mit csinál, hol van, mi történik, és főleg ebben a rendszerben mit csinál, és hol van az én két fiam? Tetszik neki, megállunk, át kell szállni, automatikusan oltalmamba veszem az ő holmiját is, és figyelek az ő lányára is. A harcos innentől az övéké is.

Aztán az átszállás után minden összeomlik. Mert az Élet kaland is. Engedem a fiaimat a vonaton messze elcsavarogni. Ismerkedjenek a világgal, játszanak, legyenek kezdeményezők és bátrak. A nő lánya persze nem mehet. A pokolba kívánom a nők állandó, számomra agymenéses szintű biztonságra törekvését. Mi baja lehet a gyereknek? Csúnyán néz rá valaki? Visszajön, elmondja, és megyek is elsimítani az ügyet. Ezt a lányával is szívesen megtenném. Annából kibukik, hogy hiszen kieshetnek a vonatajtón.

Puff!

Erre nem gondoltam. Sprint a gyerekek után, és azonnal, nyugodtan, értelmesen elmagyarázom, hogy mi történhet, ha az ajtóval játszanak. A lehetséges érzelmeket sem kihagyva, az övékét és az enyémeket is. Nem kell, kiessenek. Csak lógjon a sötétben a kinyílt ajtón, és rémüljünk mindketten halálra, míg vissza nem húzom a biztonságba. Őszintén: kinek hiányzik ez? Mindkét gyerek bólint, megértette, én pedig bízom bennük. Tudják, nem okoskodok, azt tanítom meg nekik, amire szükségük van, és bízom képességeikben. Vagyis az ügy lezárva.

Visszamegyek Anna mellé, és megnyugodva beszélgetek tovább. Rajtam kívül mindenki halálra van válva, és érzem, hogy könnyelmű, felelőtlen alaknak tart. Nem vitatom az ő álláspontjukat, de elmondom az enyémet. Kockáztatok, mert az Élet kaland is, és játék is. Ezt a fiaimnak is meg KELL tanulniuk. Meg hogy vannak szabályok. Kiszámítható kockázatot vállalok be, nem vagyok vérbeli kalandor. Az ajtók kérdése egyszerűen nem jutott az eszembe. Korábban metrón utaztunk, ott az ajtók elektromosan vannak zárva, míg a szerelvény meg nem áll. De ez vonat volt. Amint Anna figyelmeztetetett, rögtön intézkedtem. Mert attól, hogy én vagyok a csapatkapitány nem minden hatalom, nem minden tudás és nem minden felelősség az enyém. Nem én vagyok Isten. Anna valójában a maga nőies módján nagyon jól kiegészített engem. Legyinthettem is volna: ugyan, elhanyagolható kockázat, de ha a gyerek ezt szokja meg, hogy az ajtó nem veszélyes, évek alatt, már nem elhanyagolható a kockázat. Meg ez annyira veszélyes, csak ha a halálos rémületet veszem is – és a gondatlanság miatti bírói eljárást még meg sem említettem – hogy haladéktalan intézkedést követelt a dolog. Meg is tettem. Úgy vélem,mnt férfi és mint apa minden tőlem elvárhatót meg tettem, és nem is történt baj. Az ellen, hogy mások a valóságot a félelmeiken és nem a konkrétumokon keresztül szemlélik, mit tehetek? Megrémülnek, mikor éppen elhárítottam a veszélyt. Gyerekek, ti nem mozogtok együtt a valósággal! Néztek, de nem láttok! Mentségetekre legyen mondva, kívülállóként ez kicsit mindig nehezebb. Hogy megtörténhetett volna? Létezik a Földön teljes biztonság? Merő gyerekes ostobaság a tartalma annak a közmondásszerű mondatunknak, hogy: „Kilépsz az utcára, és a fejedre esik egy tégla”? Legyünk józanok! Mindig rászorulunk Mennyei Atyánk óvó irgalmára.

Így hát az igazi kérdés nem az, kiesik –e a gyerek a vonatból, hanem az Atya oltalmában történik – e ez, vagy kívüle? (Ezt a kérdést nem fejtem ki ehelyt, legyen mire rákérdeznetek.)

De az én személyes kérdésem: van olyan nő, aki hajlandó nőstényfarkassá változni néha az oldalamon, és a csapát követni az éji vadonban? Aki velem vonyít a Holdra, és árkokat ugrik át? Aztán hazamegyünk, és lesz ő mamamaci én meg papamaci a bocsokkal. Néha meg két dolgozó ember, mert dologtalan nőt nem tűrök meg magam mellett. Pénzt elvben nem kéne keressen (gyakorlatilag akkor felkopna az állunk), de dolgoznia muszáj. A maga szintjén a gyerekeknek is. Az meg nem kérdés, hogy nekem is. Hogy lehetnék különben családfenntartó?

;-)

Zoli

Parker – ősi férfi és ősi női minta modern világunkban

2 hozzászólás

Claire. A nő, aki mindent ad, és mindent remélhet, de mindent el is veszíthet. Nem önmagában, kapcsolatában teljes. Számomra ő a legütősebb figura.

Megint bocsánatot kérek hagyományokhoz ragaszkodó keresztény tesóimtól, ez az újság nem igazán az övék (hacsak nem rettentően türelmesek). A példa megint modern, mai, nyugati. Férfiminta, egy férfiideál, és egy hozzáillő nőideál, amely a Parker című filmben öltött testet. Nézzük!

Akik fontosak nekünk: Parker – Jason Statham; Claire, a barátnő – Emma Booth; Leslie Rodgers, a bajban lévő, magányos nő – Jennifer Lopez.

Először is szögezzük le: Parker nem átlagos fickó. Nem azért, mert üt, mert vagány. Ezt annyira megszoktuk az akciófilmekben, hogy a hiánya tűnne csak fel. Hanem a fentiek mellett: van szíve, megértő, segítőkész, gyengéd, és van erkölcse. A kockázatos rablás során (tehát bátor is, bár akciófilmben ez is alap a főhőstől, önmagában nem üt nagyot) a pánikrohamot kapó biztonsági őrt megnyugtatja, kedves hangon beszél vele, kifejezi a tiszteletét, gyengesége miatt nem nézi le, és segít neki. Ha a társain múlna: golyót neki, és viszlát! Egy gonddal kevesebb. Parker úgy viselkedik, mint aki tudja, (bár a gondolatai közt tán végig se fut) hogy a férfihez feleség és gyerekek, szülők, rokonok tartoznak. Ezek mindegyike várja haza a férfit, tehát nem puffogtatunk csak úgy, pláne, hogy pénzért, és nem gyilkolni jöttünk. (A lopás is bűn, szóval Parker pont olyan, mint mi <kedvenc szalonképtelen kifejezésemmel élve: szarosseggű, mert a Föld a szarosseggűek (bűnösök) bolygója. Igen, ezt a cikket is egy szarosseggű, bűnös ember írja. Kulturáltabban, másképp: gyarló, tökéletlen, pont, mint mi többiek mind, a dalai lámával és Ferenc pápánkkal együtt. Csak pl. a pápa rendszeresen szembenéz ezzel, és meggyón. De így se különb nálunk, mint ember, csak bölcsebb és hívőbb.> – tehát Parker: tökéletlen. Ismétlem, mint mindenki más ezen a bolygón.)

A történet halad tovább, Parkerrel kitolnak, és cinikus módon elintézik. Csodával határos módon túléli, és bosszút esküszik. Itt megint van min gondolkodnunk. A bosszú természetesen úgy marhaság, ahogy van, de ez film, erre szoktattak minket (akárcsak arra az ökörségre, hogy a gyűlölet és a harag ad igazi erőt az igaz ügyed végig vitelére. Lehet, hogy ad, bár korántsem mindig, de hogy a lelked is szétrágja közben, arra mérget vehetsz) nem várhatjuk el, hogy hirtelen széllel szemben engedjék a sárgát. Mégis, mint szinte minden gonosz dolog mélyén ott az igazság szikrája, és Parker ki is mondja: nem hagyhatja, hogy ilyen méltánytalanul bánjanak vele. Elvész az önbecsülése, és esetleg mások is vérszemet kapnak vele szemben.

Parker. A Férfi, akinek tudnia KELL, mi a jó, és azt választani. Mert „A Nagymenő, ha táblát lát, megáll.” (Oroszlánkirály)

Javaslom, álljunk jóindulatúan kicsit innentől a filmhez (bár eddig is ezt tettük, mert Parker rablással indít, mégis pozitív hősnek tekintjük, tehát: fel, józan bölcsesség!) és vegyük annak az eseményeket, aminek lennie kéne: ne hagyjuk szó nélkül a jogtalanságot! Kiállunk a magunk, a családunk, a barátunk, az ismerősünk, végül az egyszerűen ránk szorulók igazáért. (De nem a „bibis lett az ujjam” szintűekért, mint ma néhány feminista teszi. A „Híztál, Gizi” mondatért már pipálja a Családon Belüli Erőszakot. <fejcsóválás Anyám! >) Szóvá tesszük, akkor is, ha az kellemetlen nekünk. Vannak a kellemes érzelmi állapotunknál fontosabb dolgok is az életben. Lehetne ragozni, akár annak a gizda kis nőnek az esetéig, aki kiállt a villamoson (vagy min) a bántalmazott fiú mellett, aztán megtapasztalta milyen a levegőben átszelni pár métert hátrafelé… Nos, én nem mertem volna lépni a helyében. Az a NŐ és EMBER milliószor nagyobb HŐS volt nálam. Igen, felettem állt akkor és ott, és jóval. Őszintén kérem az Istent, legalább egyszer az életben had lehessek csak megközelítőleg ilyen bátor és hősies és SZENT, mint az a nő volt akkor. Köszönöm kis testvérem, hogy köztünk élsz.

Szóval maradjunk annyiban, hogy Parker pusztán önérzetes. Némi jóindulattal.

Leslie, aki nem önmagában bűnös, hanem helyzete, magánya, kiszolgáltatottsága, Női illetve Parker Férfi mivolta teszi a csábítás eszközévé. A fenti kis botlástól eltekintve ő is megvívja harcát, és Emberként lép ki a történetből.

Itt indul a kaland másik fele. Mert belép Leslie (Jennifer Lopez) a képbe. És ő nagyon veszélyes. Először is jó. Terheket hordoz (munkahelyi rivalizálás, bunkó férfi beszólásai, kiszolgáltatottság anyunak, és ráadásul az éretlen ex által itt hagyott anyagi terhek.) Ezenkívül szép. Magányos. Őszinte. Ajjaj-jaj-jaj-jaj. És ahogy Claire alárendelődő patriarchális asszony (Parker „munkája” miatt életveszélyt, és halálos félelmet áll ki, <bérgyilkos támad rá>, és cserébe beéri egy őszinte bocsánatkéréssel és őszinte magyarázattal; párja egyetlen szavára kész egzisztenciát váltani, vagyis hallatlan áldozatokat vállal kettejükért – bizony, nem pusztán Parkerért) – úgy Leslie is hajlandó alárendelődni. A vetkőzős jelenet, amikor poloskát keres rajta a férfi; ennek egyedüli értelme, hogy Parker tesztelje: Leslie alárendelődik-e, megalázkodik-e, rábízza-e magát? Nem brutálisan, viszont egyértelműen ez történik. Patriarcha. És Leslie megteszi. Na innentől bivalyerős ellenfele Claire-nek.

Claire sejti mindezt (nem buta) és mit tehet? Szíve minden ragaszkodását odaadja a férfinek. Bízik az emlékek erejében, Parker szívének tisztaságában, józanságában (Isten kegyelmében?) Ez akkor történik, amikor Leslie anyjának otthonában ellátja férje (mert miután, mint tudjuk, a „papír nem számít”, nyugodtan nevezhetem őket férjnek és feleségnek) kézsebét. BÍZIK a férjében. (Nem tuti recept. Bár az lenne.) És Parkernek tényleg van érzéke a SZENT – hez. Valószínű ő az érzelmileg kevésbé elkötelezett, de sejti, ha Claire szeretetét, áldozatait és ragaszkodását semmibe veszi, és enged az ártatlanság és őszinteség köntösében jelentkező BŰN – nek, az annyi, mintha saját szívébe döfne mérgezett tőrt. Ami nem öl azonnal. Viszont garantáltan hatásos.

Parker – Férfi. Úgy DÖNT, kitart. Hiába nincs papír, hiába nincs egyházi áldás, ő házas ember és hűséges marad.

Nem hagyhattam ki. A megalázó mégis reményteli kiszolgáltatottság pillanata. "Úristen, azt tehet velem, amit akar. De csak nem él vele vissza?" Nem, Parker nem olyan.

Nem hagyhattam ki. A megalázó, mégis reményteli kiszolgáltatottság pillanata. „Úristen, azt tehet velem, amit csak akar. De csak nem él vele vissza?” Nem, Parker nem olyan.

A film többi része számunkra mellékes. Győz a jó (atyaisten, ha tényleg ilyen lenne a jó! :-) Oké, oké, ez csak játék. Mi lenne, ha még itt is mindent komolyan kéne venni?) és Leslie is megvigasztalódik megkapott szabadságával. Végülis fiatal, találhat magához illő férfit. De ebben a női rivalizálásban alul kellett maradjon, vagy… vagy az Isten szisszent volna fel fájdalmában a Mennyben. És nála nem az a rossz, hogy haragvó képpel vár minket odaát, és szórja a fenekünkbe az istennyilát, hanem részvétteljes, szomorú arccal, és egyben végtelen eltökélten fogad. „Látod, gyerekem, ide juthattál volna. (Mutat szíve közepébe, ahol elemészt szenvedélyes szerelme.) És helyette most ide mész. (Nem tudom, hova mutat, újabb inkarnáció, tisztítóhely, pokol; de hiszem, hogy bárhova, mi attól nagyon szomorúak leszünk. Rosszabb esetben nagyon rémültek is. Ebbe inkább bele se gondolok.)

Légy önálló, tudd, mit akarsz, becsüld meg a téged szeretőket, és legyenek elveid, melyekhez ragaszkodsz, akkor is, ha szívni kell miattuk! EZ nekem a Parker című film. Egy igazi, modern, mai tanmese. Amely mégis ősi igazságokat hirdet.

;-)

Zoli

A keresztény metódus 3.

2 hozzászólás

A borító

Az első két rész itt és itt olvasható. A szabály Eberhard Mühlantól van. Az esetleges magyarázat tőlem és az én életemből.

Csak néhány példa a bölcsesség megszerzésére: Jézus tanításának gyakorlása érettebbé tesz, tapasztalatokat ad, másokat meghallgatni, különösen, ha szintén hívők, lelki könyveket olvasni (a Marana Tha sorozat könyvei pl rendkívül jók), Szentírás tanulmányozása, lelkigyakorlatokon való részvétel, a bölcsesség lelkét kérni imában. Stb.

12. A Biblia igénye, hogy bölcs atyáink legyenek Krisztusban, akiktől tanácsot kell kérnünk. Minden különcködés a Bibliától idegen! Ha élni akarsz a természetfeletti vezetéssel, szükséged van elkötelezett keresztények egy csoportjára, akiknek kritikáját elfogadod, és követed!

Fegyelem nélkül nem megy. A jóbarátok, hívők tanácsáról már volt szó, a természetfeletti vezetés egyik támpontja pont az ő tanácsuk. Itt azonban szóba kerül, hogy legyen egy csoport, célszerűen imacsoport, amihez szorosan kötődünk, ahol minket jól ismernek, és hitelesen tudnak eligazítani fontos dolgokban. Ők objektívek tudnak maradni érzelmileg telített helyzetekben is, amikor minket a vágyaink túlságosan befolyásolnának.

13. A körülményeket soem szabad Isten vezetési kritériumának tekintenünk egymagukban! Csak a Szentlélek más szavával összefüggésben értelmezhetők, és az eddigi vezetés megerősítésének tekinthetők. Így tudod kitalálni, hogy a negatív körülmények Isten figyelmeztető beavatkozását jelentik-e, vagy a sátán elbizonytalanítási taktikái.

Fentebb már volt szó róla: kapunk olyan impulzusokat pl, hogy tanítói feladatunk lesz, és beiratkozunk teológiát tanulni. Már régóta érlelődött bennünk a vágy a tanítás iránt. Ugyanakkor elbocsátanak a munkahelyről, és meg kell szakítani a tanulást. Most Isten figyelmeztet, hogy mégsem szán tanítónak minket, vagy ez csak a sátán műve? Ilyenkor kell figyelni az egyéb jelekre. A Biblia szerint kellenek tanítók; meg kell hallgatni, mit mondanak a testvérek, és esetleg keresni olyan munkahelyet, ami mellett lehet tovább tanulni. Józanul is végig kell gondolni, vajon ez csak egy felszínes vágy-e bennünk, vagy komoly igény. Összetudnánk-e hangolni a családi életünkkel? Körbe kell járni a helyzetet: Biblia, hittől átjárt józan ész, hívők (jóbarátok) tanácsa, körülmények.

13.b) Fontos feladat előtt törekedj arra, hogy Isten vezetését valóban félreérthetetlenül, világosan meghalljad! Akkor a negatív körülmények az utadon nem nyugtalaníthatnak téged.

Célszerű akár böjtöt is tartani, várni, megerősítő jelet kérni, és főleg a Szentírást olvasni. Ha semmi nem történik, nyitottan Isten közbeavatkozására elkezdeni cselekedni.

14. A pozitív körülményeket és a sikereket megvizsgálás nélkül ne vedd Isten utalásának arra, hogy a megfelelő helyen vagy! Ítéld meg ezt a helyzetet a Szentlélektől már megkapott impulzusok fényében mielőtt pozitív útmutató megerősítésnek vennéd őket!

Itt tulajdonképpen ugyanarról van szó, mint korábban többször is. Soha ne egy jel után menjünk! Mindig a jeleket összeségében kell megvizsgálni, és várni, valamint kérni a jeleket, amíg biztosak nem leszünk a dolgunkban.

15. Soha ne cselekedj egyetlen impulzusra, indításra, hanem hagyd, hogy az megerősítést nyerjen! Ítéld meg azt a Biblia kijelentéseinek és megújult értelmed tanúságtételének fényében! Vesd alá érett és tapasztalt keresztények megítélésének és várj arra, hogy Isten a maga idejében megteremti a megfelelő körülményeket!

No komment, ismétlés a tudás anyja. Bizonyos esetekben kétségkívül érett keresztények tanácsára van szükség, egy jó barát esetleg csak a saját vágyai mentén adna tanácsot, bármennyire is jószándékú. Vagy eleve ostobácskának tartana, ha Isten vezetéséről beszélnénk neki. Néha, még ha különben hívő, akkor is! Jó, mi?

16. Sok olyan impulzus, amit Istentől eredőnek tartunk a saját lelkünkből származik: értelmünkből, akaratunkból és érzelmeinkből. Csak ennek tudatos felismerése, és e három alárendelése Isten Igéjének, fognak téged megőrizni a hibás döntésektől.

Évekig éltem abban a tudatban, hogy Isten híres írót akar faragni belőlem. Rengeteg szubjektív impulzust kaptam, és önképző körbe is bekerültem. De nem bíztam el magam, tudtam, csak egy forrásra (a szubjektív impulzusokra) nem támaszkodhatom. Aztán kiderült: nem vagyok elég tehetséges, és a kritikákat sem bírom eléggé feldolgozni. A reményeim kettétörtek. Csalódott voltam, és kicsit mérges Istenre, úgy éreztem, kicsit becsapott. De örültem, hogy tartózkodó maradtam, és nem hallgattam túlságosan a szubjektív impulzusokra. Ráadásul kiderült, pszichiátriai betegségem is van, és ez sok „impulzust” megmagyaráz, mint kizökkent pszichém termékét. Nekem még óvatosabbnak kell lennem az impulzusokkal, mivel a lelkem eleve hajlamos „termelni” ilyeneket. De nem vagyok ön vagy közveszélyes őrült! Nagyon kevés az ilyen pszichiátriai beteg, legtöbbünk, szépen megél a társadalomban orvosi segítséggel. Kisp..t fogom szégyelni, hogy defektes vagyok. Megtanultam vele együttélni, közös eredményeink a pszichiáteremmel inkább büszkeséggel töltenek el.

17. Vizsgáld meg, hogyan kaptál egy impulzust és mi annak a végcélja? Nyomasztó, kényszerítő hang-e, vagy olyan, mint egy jóbarát jóindulatú tanácsa? A sátán soha nem tudja utánozni Krisztus békéjét!

De tapasztalatom szerint mézes-mázas is és fenyegető is tud lenni. Rejtett bűntudatra hatni. De akkor se ő a főnök, csak szeretné elhitetni. Mindig idő és türelem kell, és valamennyi helyzetjelző figyelembe vétele, hogy egy impulzust helyesen meg tudjunk ítélni.

17.b) Végcélja (a sátánnak) az összezavarás és a gonosz cselekedetek, míg Isten szavának a jó gyümölcsök és a békesség.

Jó gyümölcsök: a jó tettek, lelkileg pedig: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, jóság. hűség, szelídség, kedvesség és mértékletesség. (Katolice: plusz – tisztaság, hosszantűrés, szerénység) Gal 5 22-23

18. Gyakorold szellemedben (kat. – lelkedben) a Szentlélek hangjának meghallását! Az Úr imádása nyelveken értékes segítség az Isten előtti elcsendesedésben. Tiszta, érzékeny lelkiismeret nélkül akadályozott lesz a vezetés, vagy félreérted azt. Isten hűséget vár el a kis dolgokban, mielőtt nagy dolgokat bízhatna rád!

A nyelveken imádás egyszerűen hablatyolás Isten színe előtt.
Értelmetlen szótag és hangözön, Istenre figyelő szívvel. Belsőleg Istenre figyelsz és közben engeded, hogy mindenféle hang és szótag kijöjjön a szádon. Be lehet gyakorolni, csak meg kell szokni. De a lényeg az Isten előtti elcsendesedés, erre meg egy csendes figyelemkoncentráció is nagyszerű, miközben Istenre irányítod a figyelmedet, a gondolkodást mellőzve. (Szemlélődsz. Természetben különösen jó gyakorolni, esetleg Oltáriszentség előtt.)

19. Isten nem ismer személyválogatást, de elvár bizonyos magatartást, mielőtt bölcsességét rád bízhatja! Szükséged van Dániel szilárd elhatározására a szívedben, hogy hűségesen Isten törvényeihez tartod magad, és arra, hogy nem szennyezed be magadat. Mózestől megtanulhatod, hogy Isten világosan szeretné látni, mit részesítesz előnyben. Aztán nevelni fog téged, és szelíd, alázatos és megbízható emberré tesz!

20. A Szentlélek a Te helyzetedbe is egész konkrétan akar beleszólni, mint ahogy az Apostolok Cselekedeteiben is tette! Ilyen konkrét utasítás soha nem jön derült égből villámcsapásként, hanem mindig egy előkészített helyzetbe ágyazódik bele. Ha nem ez az eset, akkor a jövőre való előkészítésnek vedd ezt az impulzust, vagy mint tévedést tedd félre!

21. Ha a Szentlélek egy konkrét utasítást adott neked, ez nem marad egy ködös, bizonytalan impulzus.

Megerősítő körülmények és a Szentlélek további szava fogják igazolni ezt az impulzust. Ne játszd ki Isten vezetését lelki életed bizonyítékaként, hanem mindig gyakorold a tartózkodó magatartást és udvariasságot!

Az örök alap. Kellően súlyozva! Az átokzsoltár nincs egy értéken Jézus szavaival, pl.

22. A Szentlélek sohasem fog teljesen új információt adni, hanem mindig az Írás összefüggéseit vagy bölcsességeit magyarázza vagy hangsúlyozza!

23. Még ha megerősítően szólt is Szentlélek, ez nem jelenti azt, hogy azonnal lázas tevékenységbe kezdj! Jó ha ezt mégegyszer megvizsgálod, és aláveted érett keresztények megítélésének, és kéred áldásukat!

24. Sokszor úgy látszik, hogy akkor is várnunk kell, ha Isten szólt, mert Istennek meg van a saját időrendje. Ezt az időt arra akarja használni, hogy bennünket, másokat és a körülményeket előkészítse.Ez az idő, amelyben sokszor csak negatív, visszatartó impulzusokat kapunk, nagyon értékes lesz lelki felfegyverkezésünk szempontjából.

25. Fontos, hogy abban az időben, amikor Isten útmutató üzenetére vársz, maradj mozgásban, mint ahogy egy autót könnyebben lehet egy adott irányba kormányozni, ha lassan gurul! Minden bezárkózás és görcs csak nehezítheti a helyzetet!

26. A Szentlélek szavának megítélésekor nem szabad a számunkra legkellemesebb és legveszélytelenebb értelmezést keresnünk. Értelmezzük azt az összes többi utalással összefüggésben! Nem mindig a legkényelmesebb út a helyes. Isten néha felkészít bennünket nehéz helyzetekre, hogy ha ezekben leszünk, a helyükre tudjuk tenni azokat, helyesen tudjuk értelmezni.

Jó példa erre Pál apostolé, akinek többször is megjövendölték, hogy fogságba fog esni. Többen próbálták ezért Jeruzsálemtől visszatartani. De ő elfogadta ezt Isten akaratának, és beteljesítette sorsát.

Több út vezet a célhoz. Néha éppen csak mozgásban szabad lenni. De igyekezet nélkül Isten sem tesz semmit. Aztán elkezd tisztulni a kép, és beindul minden.

27. Egy neked adott ígéret, akár ítélet, akár áldás, még nem jelenti azt, hogy feltétlenül úgy kell bekövetkeznie! Beteljesedése engedelmességedtől és lelki fegyelmezettségedtől függ!

28. A Bibliában az az ígéretünk van, hogy „Krisztus békessége” fog vezetni bennünket döntési helyzeteinkben. Ez azonban csak akkor lesz megbízható, ha megtanultunk állandóan ebben a békességben mozogni. Ez a békesség a Lélek gyümölcse. Több feltétele van annak, hogy ez a gyümölcs növekedhessen.

29. A Biblia különbséget tesz a prófétálás ajándéka és a próféta tisztje között. A prófétálás rendszerint építésre, intésre és vigasztalásra szolgál. A próféta tisztébe ezenkívül még a kinyilatkoztatás ajándékai is beletartoznak. Aki megkapta a prófétálás adományát, az még egyáltalán nem próféta, és ne értékelje túl adottságát!

30. Isten megígérte, hogy álmokon és látomásokon keresztül fog szólni. Ennek ellenére a Biblia egész józanul elismeri, hogy ezek a fantáziánkból vagy a vágyainkból is eredhetnek. Bölcsességre és megítélési készségre van szükségünk, hogy megbízhatóan tudjunk bánni ezekkel.

31. Nincs szükséged természetfeletti vezetésre ahhoz, hogy tanúságot tegyél! Isten erre vonatkozóan világosan kijelentette az akaratát! Használj fel minden alkalmat, hogy Uradról szóval és tettel tanúságot tegyél! Látni fogod, hogyan veszi majd kézbe Isten a helyzetet, hogy embereket magához vonjon.

32. Isten elvárja tőled, hogy használd megújult értelmedet és munkálkodj Érte, ahol lehetőségét vagy szükségét látod! Egész biztosan be fog avatkozni közvetlen, direkt szavával, ha rossz irányba haladsz, vagy irányváltoztatást szeretne, vagy ha egy bizonyos időben meghatározott helyen követeként használni akar.

Nem kell mindig különleges jelekre várni. Mi szól mellette, mi ellene? Mekkora a kiszámítható kockázat? Mit mond Isten? Hallgat? Oké. Dönts okosan, és cselekedj bátran! Isten gyermeke vagy isteni méltósággal. Élj is úgy!

33. Sok döntés esetében azt szeretné Isten, hogy nagy bölcsességgel, megújult értelmed alapján dönts! Nem akarja, hogy kiskorúak maradjunk! Az a vágya, hogy munkatársakká váljunk az Ő Országában!

34. Az „ujjal rámutatás” (bibliai szövegben) a „bibliai igék húzása”, a „gyapjú kitevés” és hasonló módszerek nem megfelelő magatartás arra hogy Istentől választ követeljünk! Ezzel úgy lépünk fel Isten előtt, mint aki dirigálni akarja Őt, és arra akarjuk rábírni, hogy úgy és akkor szóljon, ahogy és amikor mi akarjuk. Ezzel tiltott módon belenyúlunk Isten szavának szuverenitásába!

A „gyapjú kitevés” utalás Gedeonnak, Izrael egyik bírájának tettére, aki döntési helyzetben gyapjút tett a mezőre, és arra kérte Istent, hogy ha valóban ő a választottja, akkor a gyapjú legyen nedves reggelre és a föld körülötte száraz. Majd megismétli a próbát, hogy a gyapjú legyen száraz és a föld nedves. Alkalmanként segíthetnek ezek a fenti módszerek, de tartósan nem szabad ezekre támaszkodni, hanem inkább vegyük komolyan, amikre ezek az alapelvek és a Szentírás tanítanak.

35. A Bibliában ezt az alapelvet találjuk: a szilárd étel a felnőtteknek való. Amíg fiatal keresztény, illetve visszamaradt növekedésed miatt kiskorú vagy, minden foglalkozás a természetfelettivel veszélyes!

Sok rejtett bűnnek és bűncsírának kell a felszínre jönnie, míg igazán szabadon tud minket használni a Lélek. Megtisztít az Úr, mielőtt sokat bíz ránk.

Vagyis a hitben „fiatal keresztény” a szeretet és hit mindennapi cselekedetivel építse magát, mélyítse az Úrral való kapcsolatát, így idővel alkalmassá válik a természetfelettivel való kapcsolatra. A türelmes együttműködéssel gyorsítja legjobban ezt a folyamatot.

Zoli

;-)

Ennyi. Buli az élet Istennel. Meg szívás is. De akkor is jó.

Meg kell változtatnunk a világot

Minden vélemény számít!

” Az együttes a klip forgatásának helyszínén”

Most megy Jon Bon Jovi 2010– es száma, a „We weren’t born to follow”. „Nem követni születtünk”. Ez jutott az eszembe róla.

Urak és Hölgyek!

Még mindig sok magzatot abortálnak, a munkavállaló sokszor ki van szolgáltatva a munkáltatónak, vidéken védelem nélküliek a nők, dúl a radikál feminizmus hazugsággépezete, az állam ellenőrizetlenül költi adóforintjainkat és az egyházak hanyagolják Jézus hirdetését.

Le kell számolnunk azzal, hogy majd valaki megoldja helyettünk. Tenni kell, tennünk kell a rossz ellen, és A JÓ MELLETT! Az okos azonban nem egyedül cselekszik, hanem társakat gyűjt maga köré, mert együtt hatékonyabbak.

Én így csinálnám: választanék egy ügyet, ami közel áll hozzám. Például a kiszolgáltatott munkavállalók ügyét. Apró lépésekkel indítanék: elkezdeném keresni a környezetemben azokat, akik olyan munkahelyen dolgoznak, ami nekik, vagy a családjuknak rossz, de váltani nem tudnak. Nem ragaszkodnék hozzá, hogy csak a törvényszegést keressem, jöhet minden, ami pl. túlzott stresszt okoz a családnak. (Például ahol a szülők alig tudnak találkozni a váltott műszak miatt.) Elkezdenék társadalmi támogatottságot gyűjteni, pl. honlapot indítanék a témának, ahol közösséget is lehet szervezni, és informálni a társadalmat a tevékenységről, eredményekről. A barátaim között keresnék először társakat, aztán jöhetnek azok barátai, ismerősök, munkatársak, stb.

Kis célt tűznék ki először: melyik mikrovállalkozással vannak gondok? Lehetőleg a lakhelyem közelében. Igyekeznék a társaimmal nyilvánosságra hozni a problémát, vagy ennek lehetőségével nyomást gyakorolni a vezetésre. Az informátorokat védeni kell, hiszen ők az állásukkal játszanak!

” Egy férfi, aki küzd azért, amiben hisz”

Ha sikert értünk el, közzé tenném. Ezzel lehet újabb támogatókat szerezni. Felkészülnék: sok alázat, türelem, bátorság kell majd. Csak a közösség, mely valami jót tűzött ki célul, egysége sok energiát fog lekötni, minél nagyobb, annál inkább. Én azt is észben tartanám: ha nem leszek jobb ember attól, amit végzek, nem éri meg belefogni. Tetteim mindenképpen visszahatnak rám, és akkor már inkább pozitívan, mint negatívan. Igyekeznék minél több emberrel beszélni, megkérdezni az ő véleményüket, bölcsebbé válni. Megpróbálni meggyőzni őket, hogy támogassanak.

Pihenésre is szükség lesz, hiszen az ilyen küldetés teljesítése közben nagyon el lehet fáradni. Sokszor küzd az ember, küzd, és minden csak még rosszabb lesz.

Legalábbis látszólag. Meg kell néha állni, megkérdezni: honnan indultam, mi a célom, és hol tartok? Kellenek, akik tartják bennem a lelket, akik hisznek bennem és a küldetésemben. De ami nagyon fontos: én tudjam éleszteni magamban a lángot. Ha bennem kialszik, kívülről, mások által nagyon ritkán és nagyon nehezen lehet újra fellobbantani, pláne, hogy tartós legyen. Ha elveszett a lelkesedés, célszerű önvizsgálatot tartani: túl nagy pofont kaptam a világtól? Csalódtam valakiben, akiben bíztam, akire építettem? Monotonná vált a szolgálat, mókuskerékké? Nem oda értem, ahova akartam? Elvesztettem a bátorságom, visszariadtam a nehézségektől? Az őszinte válaszok után jöhet az ötletelés, hogyan lehetne kijavítani a bajt? Talán csak hátra kell lépni, hagyni, hogy minden történjen magától. Talán szakemberhez érdemes elmenni, pszichológushoz, remek motiváló, és problémamegoldó módszereket fejlesztett ki a pszichológia az elmúlt években. Ne feledjük, a szolgálatomra, ha őszinte, nem csak nekem van szükségem (de nekem is), hanem a többieknek, a közösségnek, a világnak. (Azért a család, a munka rovására ne menjen a világmegváltás! ;-) ) Meglehet, túl nagy falatot akartam egyszerre megrágni, kisebbet kell (legalábbis egyelőre) választanom. A problémamegoldó ötleteléshez ajánlom Kaszás György: Gondolkodjunk, mert vagyunk! c. könyvét. Nekem nagyon bevált.

Egy nő, aki küzd azért, amiben hisz

És bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség, bátorság és bölcsesség! Önfegyelem, csak mert jó ügy mellé álltam, mert érzem, hogy igazam van, nem ok, hogy akkor szabadon engedjem személyiségem árnyékoldalát. Hogy dühödt haraggal essek neki azoknak, akik szerintem „gonoszok”. Talán ők is félnek, talán szerencsétlen vakok, megtévesztettek, saját vágyaik foglyai. Meg kell próbálnom megérteni őket, mert lehet, ha azt látják, nem ítélem el a személyüket, fognak nyitni felém. És tehetünk egy kis lépést az általam elképzelt jó felé. És akkor még nem beszéltem a hit dimenziójáról, mikor Isten segítségét kéri az ember, esetleg egyházakkal szövetkezik. Ez messzire vezet, és mindig ára van. Isten sem segít ingyen, és egyházai sem. Hosszú távon az ár: a megtérés, Jézus követése. Aki fél ettől, ne keressen szövetségest a hitben! Nagy erő, de fel kell nőni hozzá.

Messze nem merítettem ki a témát.

;-)

Zoli

Ki lehetsz te valójában, Majka?

Minden vélemény számít!

Rejtély ez az ember. Iszonyú mocskosnak érzem, és… de ez csak egy sejtés, hiszen Majkát egyáltalán nem ismerem. Egy kukkoló show – ból lett ismert, műsorvezető volt, énekel, szerepelt filmben, a kereskedelmi televíziózás (mely sokszor – de nem mindig – viselkedik szellemi szajhaként) felkapta őt. Úgy látom, klippjeiben többször szerepel Isten, de mindig úgy, mint Valaki, aki NEM VÁLASZOL. És ez fáj, az ezredik elsuttogott, vagy elüvöltött kérdés után még mindig fáj.

Hogy csinálod ember? Hogy vagy képes kitartani a reményben, hogy egyszer talán, végre válasz jön, hogyhogy nem váltál cinikussá, nem adtad át magad végképp a bűnnek, egy kegyetlen Istennel szemben, aki korán elvette édesanyádat? Túl korán, még nem készültél fel rá. Ha jól értettelek, erről is énekelsz. Micsoda kib…tt erős hited van neked, basszus?

KI VAGY TE VALÓJÁBAN, Majka? Ki támogat téged ennyire? Anyu odafentről? S vajon Rajta keresztül – Ő?

Majka Papa: Mondd, ami fáj

Zoli

Belső szabadságunk egyik záloga

Minden vélemény számít!

Sensei Pál Tibor (jobbra) és kis tanítványai a shiai szélén egy soproni versenyen.

Krisz, piros arccal, kapkodva vette a levegőt. Éppen most jött le shiai -ról, a karate versenyek szőnyegéről, amin a karatékák küzdenek. Kapott pár erős ütést, és próbált nem sírni. Apja biztatta: „Nincs semmi gond. Jól vagy.” Az edző mellé lépett: „Krisz, ez most természetes, hogy fáj. Vedd mélyen a levegőt, kicsit húzd ki magad, és csorogjon csak az a könny. Sokkal nehezebben küzdesz meg vele, ha eljátszod, hogy nincs semmi bajod, erős és sebezhetetlen vagy. Ha vársz egy picit, mindjárt jobban leszel. A tested segít magán, annyi a dolgod, hogy együttműködj vele.”

Imre bácsi alattunk lakott. Dolgozott egész életében, mindene volt a kert, a szőlő, a munka, a munka, és a: munka. A SZENT tevékenység, és birtok. :-) Igazából ezek tényleg fontosak. Emlékszem, mikor mesélte, hogy a II. Világháború után bizony evangélikus hit ide, evangélikus hit oda, a szőlőt lopó orosz katonákat úgy megszórták kővel meg földdel, hogy csak na! „Fusson a muszka!”, nevetett akkor.

Aztán agyvérzést kapott, és beszorult a lakásba. Bizony meg kellett élnie, hogy ügyetlen, a bal kezét nem tudja használni, hogy csorog a nyála a szája bal sarkán, hogy azok a gyerekei, akik aktív életében sokat haragudtak rá, mert a termelés fontosabb volt, mint ők (vissza is döftek neki úgy, hogy míg élt, nem felejtette el) most pelenkázzák, etetik, és naponta kétszer látogatják. Lekerült róla az erő álarca, és többet nem is tudta feltenni. A haldoklást, a gyengülést, ahogyan az Életet és ajándékait fokozatosan csavarja ki a Sors (vagy irányítója és megalkotója, az Isten) a kezéből, évekig élte. „Csak elaludni, és többet nem felébredni”, mondogatta mindig. Megértettem őt, de naiv és önző vágynak láttam ezt mindig nála. Mert ő az az ember is volt (de nem csak az), aki – ne haragudj Jani bácsi, de – dölyfös hatni akarásában (egyszerűbben: munkamániájában) bizony megkeserítő érzelmi terheket rakott családjára. Volt mit lebontani a lelkéről, úgy vélem.

Olti Miklós, kitől már közöltünk cikkeket és fogunk is, írja, hogy a háromfai bajuszos (csuka), mikor hosszas küzdelem után kifogta, egyszerűen – megadta magát. Állati ösztöneivel felfogta, hogy kész, vége, nincs miért küzdeni tovább. És – ez a fontos – egyfajta béke sugárzott az állatból. Az van, ami van, megélem és kész. Félreteszem büszke illúzióimat, és egyszerűen: vagyok, aki vagyok. (A csukának valószínű nem voltak ilyen illúziói.)

Ez az a pillanat, amit kiemelek a cikkben, ami szerintem a központi magva a könyvnek, amiért szerintem Nobel díjat kapott az írója, amiért nem véletlenül ez lett a film plakátja.

Kertész Imre ír a koncentrációs táborok szépségéről. Persze, igazából nem folyamatosan voltak azok szépek. A Sorstalanságban említi, hogy délutánonként, mikor már nem kellett dolgozni, és sütött a Nap, az emberek ültek, talán álltak, beszélgettek, kinéztek a szögesdrótokon túlra – béke áradt el a táborban, de az író lelkében egészen biztosan. Nem lázadok, nem kesergek, nem készülök a visszavágásra: elfogadom a Sorsom. És ez nem tehetetlen Fatalizmus! Tudom, hogy mindig van dolgom: lesz, akit én vigasztalok meg, akire nekem kell rámosolyogni, akiért (akár magamért) nekem kell kiállni, az ökölharc mélységéig is esetleg, hogy holnap megint zsákot kell hordani a vagonokból, de most: itt és most Béke van. Legyőztél Istenem, hogy végre úgy szeress engem, ahogy Te akarsz! És úgy szeressek másokat és magamat, ahogy Te akarod! Minden passzív elfogadás mélyén ez a szándék kell legyen (szerintem) idővel indulni kell tovább, a világ következő szegletét átmelengetni a szívemmel, és a következő szegletét építeni alkotó kezemmel.

Úgy vélem, ezért nem kell félni a veszteségtől, a hírnév, mások tiszteletének, nem elég mély szeretetének elveszítésétől, a shiain kapott pofonok elismerésétől, az erősebb előtt való meghajlástól, a félelem és vereség elismerésétől, mert az Élet úgyis megy tovább, és ahogy a mélybe rántott, úgy emel fel hamarosan. És marad a bennünk lüktető életerő, és mi, akik rábólintunk, és kibontakoztatjuk azt, a kapott bölcsesség mértéke szerint. Mint Tom Hanks a „Számkivetett” -ben, amikor eljut oda, magányosan a távoli kicsi szigeten, hogy van ő meg a lélegzete. (A kereszténység tanítása szerint a Szent Lélek egyik feladata az éltetés, és a Teremtettséget a célja felé terelés). Vagyis a benne lüktető életerő, amivel együttműködhet, és együtt küzdhet, bár helyzete emberileg reménytelen, vagy menekülhet önsajnálatba, depresszióba, öngyilkosságba. Ő elfogadja a helyzetet, nem lázad (nekem ennél több jár, Isten!) majd feláll, és megteszi az aznapit. És idővel megmenekül.

Geszti Péter

Tudjátok, még ki biztatott a 2008 -as pénzügyi válság idején arra, hogy nem a szituáció az igazán fontos, hanem a hozzáállásunk, és amit kihozunk belőle? Geszti Péter. Állítólag nyugaton megtapasztalta, milyen az, amikor hisznek az emberben, támogatják, amikor úgy állnak hozzá: ” a te sikered az én sikerem is”. Aztán hazajött, és megpróbálta elültetni ezt a magyar közéletben. Hát elsőre a kemény magyar ugar kiforgatta az ekéjét, de úgy vélem, nem adta fel, csak kisebb gőzzel folytatja, mert szerintem ő már nem tud, és nem akar enélkül a filozófia nélkül élni. És tökre igaza van.

Mondható, hogy aki így él, az igazán szabad, (vagy halad afelé) és cselekszi az Isten akaratát?

(Persze a maga szintjén, mint I. Ferenc pápa is a magáén, de ennyi bőven elég is. A lehetetlent ugyanis nem kell teljesíteni – merthogy nem is tudjuk.)

;-)

Zoli

Tankcsapda – Mennyország tourist, egy anonym keresztény dal

Minden vélemény számít!

Oké, oké a zene, a hangzás nem keresztény, ez tény. Viszont vad és izgalmas. A szöveg ellenben ott van. Figyeld csak! Egyszerű és lényegretörő a mondanivaló: NEM TEHETSZ MEG AKÁRMIT! Előbb-utóbb szembekerülsz egy nálad nagyobb hatalommal, és akkor már késő gondolkodni, hogy másképp kellett volna. Ráadásul Bibliai fogalmat és alakot (Mennyország, Szent Péter) is használ a szerző, és meglátásom szerint az eredeti jelentésükkel nagyrészt megegyező módon. Szó szerint keresztény a dal, még kicsit – tényleg kicsit! – biblikus is. Beszél a halál utáni személyes ítéletről is. (Amikor a túlvilági tévén a főhősről szólnak a hírek.) Persze bele lehet kötni a dalba, hogy nyegle, meg tiszteletlen, de kell? Hahó, ez művészet, a művészek meg éppen attól is művészek, hogy nem minden társadalmi konvenciót tisztelnek. Mert a lényeg, az viszont kőkemény a szövegben. Egyértelmű és félreérthetetlen. Azonkívül pedig igaz.

Köszi fiúk, és gratulálok hozzá!

Örülök, hogy ott találok keresztény értékekre, ahol egyébként nem is várnám. Izgalmas és szép az élet.

Zoli

A szám fenn van a youtube -on. Szabadon meghallgatható és letölthető.

A keresztény metódus

Minden vélemény számít!

Uralmat kér, nem lacafacázik, férfiember a javából. De el nem múló boldogságot ígér. És megint férfiember, mert jót áll a szaváért.

Szóval az ezotéria, és számos – bocs, de – valláspótlék irány, sokszor azzal hódít (Müller Péter például azzal ajánlja egyik könyvét, <Ji csing? Pálcikával való jóslásról szól> hogy itt a módszer a természetfeletti konkrét, és segítő beavatkozásának elnyerésére. Hát egy vallásos érzékkel megáldott ember, ha erre nem harap, akkor mire?), hogy könnyen elérhető misztikát és isteni segítséget kínál.

Ettől tud eldurranni az agyam: erőket és csodákat emlegetnek, és azt hiszik, uralják, holott nagyon, de nagyon sokszor nem. Mire alapozom ezt a sommás véleményt? Hogy ismerem és gyakorlom a keresztény metódust. Össze tudom hasonlítani ezt a mai, alig pár évtizedes divatirányzatot (mert nekem az), egy több évezredes kimunkált (és működő!) úttal.

Persze pl. abban, hogy közösséget vagy közösségeket hogyan vezet az Úr, kevés tapasztalatom van. Remélem, barátaim a Keresztény Férfiak Társaságánál segítségemre lesznek, hogy ebben is kimerítő tapasztalatokat szerezzünk.

Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyve alapján írom mindezt. A könyv harmincöt alapelvet fogalmaz meg a vezetéssel kapcsolatban, és ezeket egységként kezeli. Én sem hagyok ki belőle egyet sem. (Megrendelhető a Marana tha kiadónál, a szerző sokkal profibb az elvek ismertetésében, és gyakorlásában, a könyv példákkal magyarázza ezeket a tömören megfogalmazott elveket. A mű vékony, olvasmányos, olcsó. És a bevételből nem részesedem. J Ajánlom mindenkinek.)

Kezdjük hát!

1. A Szentlélek vezetése csak akkor lehetséges, ha Jézust mint Urunkat és Megváltónak elfogadjuk, és így újjászületésünk révén Isten gyermekeivé leszünk.

A Szentlélek szimbóluma

Nincsen mese. Meg kell térni, vagyis el kell fogadni Jézust. Ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni foglalkozni az ő tanításával, a Bibliával (célszerű az evangéliumokkal kezdeni), és életünk középpontjába helyezni az ő akarata szerinti életet. Ha még nem tapasztaltuk meg Istent és az ő szeretetét, célszerű kérni tőle az ő bizonyságát, hogy tényleg él, és szeret, boldogító módon szeret bennünket. Ezután viszont elő a négy evangéliumot, és azt a néhány sor napi adagot, amit feldolgozunk, amin elgondolkodunk, azt próbálni gyakorlattá tenni! (Tehát szeretnünk kell magunkat, a körülöttünk élőket, és Istent. Mindennek pedig tettekben kell kifejeződnie. Nem feltétlen nagy tettekben, sőt! De mindennapi feladat a szeretet kis tetteinek gyakorlása.) Aki így tesz, az előbb-utóbb megtapasztalja Isten jelenlétét és békéjét, örömét és szeretetét, hiszen Isten ott fog élni már a szívében.

1.a) Istennek minden egyes gyermeke számára van életterve, és erre szeretné egészen személyesen rávezetni. Az Isten terve szerinti élet a legboldogabb, legteljesebb és legkalandosabb élet lesz, amit itt, a Földön meg lehet valósítani.

Tehát érdemes figyelni Isten jelzéseire. Ehhez több szó nem is kell.

2. Mérlegelj, és add át az életed feltétel nélkül Jézusnak az Újszövetség alapelvei szerint!

Ez ugyanaz, mint amiről már volt szó az első részben. Itt van feketén-fehéren: az Újszövetség alapelvei szerint. Tehát olvasni kell a Szentírást, elmélkedni fölötte. Most, ma mit mond nekem? Mit akarhatott mondani Jézus? (Pál, Péter, János, stb.) Aztán, amit így nyerünk gondolatot, elhatározást, azt igyekezni kell gyakorlattá tenni. Apró lépésekben, minden nap.

2.b) Tégy minden napot újra Isten kezébe, és járj utána éberen és teljes felebaráti szeretettel a felbukkanó feladatoknak!

Teljesítsem állapotbéli kötelességeimet (mint tanuló, dolgozó, főnök, beosztott, anya, apa, gyerek, férj, feleség stb.), és legyek nyitott, még kit/mit hoz elém az Úr, hogy segítsem, meghallgassam, elvégezzem, stb. Célszerű reggel Istennel közösen átgondolni a napot,és egy kis tervet készíteni a feladatokról. Este aztán el lehet számolni, hogy mit sikerült elvégezni, és hogyan, milyen lélekkel?

2.c) Így veted meg a legjobb alapját annak, hogy Isten gondoskodjon rólad és belenyúljon a helyzetedbe.

Tehát ez az alap, amihez mindig kell ragaszkodni. Akkor is, ha átmenetileg nehéz, hiszen majd lesz könnyebb, amikor ismét közel érezzük magunkat Istenhez. Erre építve működhet minden más kegyelem jól, az Istentől elrendelt módon és időben.

3. Isten az életed célját kitűzte számodra. Minden nap közelebb vihet ehhez a célhoz. Lelki restséged vagy buzgóságod és következetességed a krisztuskövetésben akadályozhatják vagy gyorsíthatják előrehaladásodat ezen az úton.

Tehát van célunk, ez maga Isten, illetve mindenkinek személyesen is van életterve, célja. Ezt általában nem ismerjük, csak vágyakat, késztetéseket élünk meg, melyek jó esetbe terelnek efelé. (Nem mindig! Eltérítő vágyaink is lehetnek.) Illetve körülményeink is az úton tartanak, ha jól viszonyulunk hozzájuk. Erről később. Tehát az előrejutás és beteljesedés feltétele a buzgóság és állhatatosság a krisztuskövetésben. Ima és ebből fakadó szolgálat. Család, munkatársak, barátok, ismerősök és végül az idegenek felé. (Akik végül pont a szolgálat révén válnak ismerősökké, akár barátokká. :-))

3.b) Nem csak egyetlen út vezet el a célhoz. Ha eltévesztetted az utat, vétkezel, de ha megbánod vétkedet, Isten új utat fog mutatni neked.

Tehát a bűnök, vétkek elválasztanak Istentől és életünk beteljesedésétől, céljától. Ha azonban belátjuk, hogy helytelenül cselekedtünk, és próbálunk javulni, akkor új lehetőséget kapunk. Az esti önvizsgálatok erre is jók, hogy hibás lépéseinket belássuk, és javulni próbáljunk.

4. Isten szava sokszínű és nem lehet egyetlen sémába belepréselni. De van egy vezetésünk, amely a mi korunkra érvényes: a Szentlélek szava. Az Apostolok Cselekedetei a Szentlélek vezetéséről szóló tankönyvünk. A Szentlélek hangjának meghallása feltétlenül szükséges a hatékony és teljhatalmú szolgálathoz.

Vagyis feltétlenül fontos, hogy megtanuljunk élni Isten személyes, szubjektívan nekünk adott impulzusaival. Ezt sajnos sok keresztény sem teszi. Isten építeni akarja egyházát általunk, és ehhez együtt kell működni vele!

4. b) Isten ránk bízza ezt a fajta vezetést, és a Bibliában kritériumokat ad a vele való bánásra.

Újra: Biblia olvasás és tanulmányozás! Ez még elő fog jönni többször is.

5. Minden szubjektív módon felfogott dolgot objektív ismérvekkel kell megvizsgálni. A természetfeletti impulzusokat, indításokat csak akkor vegyük Istentől jövőnek, ha egybe csengenek a Biblia kijelentésével, a megújult értelem tanúskodásával, a testvérek tanácsával és a megerősítő körülményekkel.

Utalnék az „Amikor fényes és sugárzó minden” esetére. Egy mégoly csodálatos szubjektív kijelentést is össze kell vetni a Bibliával, a Bibliai tanításon (nekünk, katolikusoknak még a hagyományon és az Egyházi Tanítóhivatal tanításán is) edzett józan eszünkkel, és a természetfeletti impulzusok megítélésében jártas, hívő tesók véleményével. Mindenkit el fogok szomorítani. Nagyon kevés ilyen van. Vagy van, de azt hiszi, hogy ilyen csak a Szűz Anyától jöhet. Nagyon feminin vallás a Római Katolikus. Aztán nem értjük, miért olyan kevés a férfi a templomokban. Végül megerősítő körülmények is kellenek. Erről még lesz szó, itt annyit, hogy pl. ha azt jelenti ki az Úr, hogy tanítóvá tesz minket, akkor elkezdhetünk tapogatózni, hogyan szerezhetnénk biztos ismereteket a hit dolgaiban. És ilyenkor biztosan találunk is erre lehetőséget. Esetleg egyik ismerősünk szól, milyen nagy szükség lenne itt meg itt egy jó tanítóra. Fel tudjuk magunkat nyugodt szívvel szabadítani minden olyan elfoglaltság alól, amely akadályozná a tanítói szolgálatot, stb. Tehát körülményeink is egybecsengenek a kapott kijelentéssel.

5.b) Soha ne cselekedj csak egy impulzusra! Várj, amíg további helyzetjelző fények megadják a megerősítést!

Tehát: szubjektív impulzus (sugallat, álom, megérzés, stb.), Biblia, az egyház teljes tanításán edzett józan ész, testvérek tanácsa és megerősítő körülmények.

Folyt. köv.

Még csak az ötödik alapelvnél tartunk!

;-)

Zoli