Neten megkeresett egy férj, apa, és megtisztelve bizalmával leírta a problémáját nekem.

Röviden: Szerelmes lett felesége barátnőjébe, aki rendszeresen jár hozzájuk beszélgetni. A férj nem akarta, hogy így legyen,küzd az érzéssel, de nem tudja elhessegetni, pótcselekvésekbe próbál menekülni. Legjobb lenne szerinte, ha a hölgy nem járna hozzájuk, de akkor a kevés barátjuk közül, őt is elveszítenék!

Mi lenne a legjobb megoldás, megmondja a feleségnek, valljon színt, várjon míg megszűnik az érzés….?

Sok-sok kérdés, de hol a válasz?

Egyet én próbáltam adni, mint családpedagógus, segítő szakember, és nem utolsósorban férfi:

Köszönöm, hogy megkeresett problémájával, remélem tudok segíteni a megoldásban, bár tudnia kell, hogy legyen bármilyen szakember vagy segítő, csak támpontot, eligazítást tud nyújtani! A megoldás kulcsa mindig a probléma hordozójánál van, s befektetett munkája kamatozik, vagy nem, ha nem igyekezett eléggé!

Nagyon helyes és igaz, hogy nem bízik az egzakt, bölcs válasz ideájában, mert szerintem ilyen vegytisztán nincs is! A mai internetes világban compact tanácsokat, útmutatókat nézhetünk meg, de a „kaptafa” elmélet nem működhet mindenkinél!

Két azonos probléma nincs, bár kétségtelenül vannak tipikus, hasonló problémák, de mindig célszerű külön is megnézni őket!

Az Ön problémája is sok embernek lehet szintén probléma, s ráhibázott, nálam is volt már az, bár én barátnő mellett

éreztem hasonlót.. Hogy szerelmet-e, nem tudom igazán, ugyanis ezzel az érzéssel kapcsolatban, mindig bizonytalan voltam, és ez az az érzés, amely könnyen tud játszadozni, adott esetben gúnyolódni az emberrel. Csupán kémia, vagy talán a transzcendens és a fiziológia tökéletes egybeolvadása, vagy a libidó tűrhetetlen sürgetésének egy mesteri fogása azért, hogy az aktus beteljesülhessen! Finoman fogalmaztam, bár lehetnék vulgáriasabb is, de nem teszem, bár az érzés néha nagyon is vulgáris eredetű! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokszor nem a megfelelő személy iránt táplálunk ilyetén érzéseket!

Ha én most leírnám, felsorolnám, hogy felnőtt fejjel kikbe voltam „szerelmes”, lehet, hogy néha megmosolyogna, és kiesnék a „bölcs” tanácsadói szerepemből! Nem teszem!

Talán már érti, mit szeretnék ezzel sugallni Ön felé! Ön bizonyára intelligens, jól szituált férfi, a világért sem szeretném megbántani, ráadásul hívő ember, mint jómagam, ezért higyje el, a segítő szándék mondatja velem, hogy Ön is rosszul választotta ki titkos imádata személyét!….Ja, hogy nem. és ő milyen tökéletes, szép és én honnan tudom!?

Onnét, hogy itt sem a személy a lényeg, hanem maga az érzés, érzet, s a belső konfliktus maga! Ezzel kell dolgoznunk, dolgoznia! Élje meg az érzést magában, elnyomni úgysem tudja igazán!

Vagy gyászolja meg, ha enyhül, de szerintem Önnek azon hölggyel nincsen ilyenfajta küldetése!

Egyéb persze lehetséges! Inkább a feleség helyét kell megkeresni ebben a zűrzavarban! és fontos, hogy amíg őt nem tudta érzelmileg rálehelyezni erre a „sakktáblára”, addig magán dolgozzon! Segítek ebben!

Elgondolkodtatóak a felvázolt gondolatok! De megerősít abbéli hitemben, hogy nem a hölgyről van szó és Önről. hanem a feleség illetve a házasság a probléma gyökere!

Ahogy írja: „elefántcsonttorony”-ban élnek, kissé bezárkóznak, elvonulnak a világtól. Attól, hogy keresztények, ami nagyon helyes, nem kell bezárkózni! A barátok nem fognak jönni csukott ajtókhoz, még ha Önök nem is szeretnék bezárni az ajtókat, de az életvitelük, szokásaik olyanok, hogy akarva-akaratlanul zárva tartják azt!

Azt javaslom, többet járjanak emberek közé, társaságba, akár idegenek közé is, majd megismerik őket! Az internet tele van jobbnál jobb, na és rosszabb rendezvényekkel, programokkal, akár keresztény összerjövetelekkel, s veszíteni valójuk nincs/ illetve van/, legfeljebb ugyanoda nem mennek többé!

A kirándulások, kerékpározások, sportos együttlétek nagyot lendíthetnek a dolgon, annak ellenére, hogy érzésem szerint nem ilyen beállítottságúak! Meglátják, mennyi új élményt, felisemerést adhat egy hétvégi kiruccanás! Egyszóval NYISSANAK a világ felé, az is fog nyitni Önök felé !

Persze szelektálni kell, és fontos, de én nem féltem Önöket, értelmes, jó gondolkodású emberek!

A másik: a keresztény (hiteles) ember folyton kontrollálja magát a világhoz képest. Jól csinálom, nem csinálom jól? Jézus mit szól ehhez? A lelki vezetőm helyeselné? etcetera, etcetera…

Kicsit könnyedebben, rugalmasabban, arra kérném! Mi, keresztények is kódolva vagyunk a hibákra, tetszik, nem tetszik: így van! Isten nem büntet azért, mert hibázunk akaratunk ellenére! Inkább mi büntetjük magunkat azzal, ha bezárjuk, leláncoljuk életünket. Nem feltétlenül tartom bűnnek azt sem, hogy egy idegen nő iránt táplál „érzéseket”! Emberi dolog, ami egy egészséges férfiban munkálhat! A bűn az lehet, ha ezzel nem kezd semmit, és hagyja elhatalmasodni, uralkodni ! De én úgy látom ez nem így van, dolgozik magán és a kapcsolaton, de még tovább kell ezt tenni, és várom további beszámolóját, eredményei(ke)t !

Barátsággal: Németh Zsolt László