Címke: igazság

Megbocsátani Istennek

harag tüze1A harag tüze – most néztem meg a filmet, és mélyen, nagyon mélyen megindított. Mivel tartalmaz néhány olyan elemet, amellyel magam is találkoztam életem során, ezért írok róla. Tudjátok, Isten néha nagyon mélyen és konkrétan szeret, lehajol hozzánk, és olyat tesz velünk, amit nem hittünk volna soha, hogy megtesz – mert ezáltal békét szerez és kiengesztelődést a szívünknek. Egyszerűen nem kapcsojuk össze vele, mert amit tapasztalunk, az elüt attól, amit a templomban tanítanak róla, holott ha a részleteket összeillesztjük – akkor végül is mégsem.

A személyes történetemet most nem mesélem el, a dologra jó példa maga a film. Elmesélem és értelmezem.

Russel jó ember. Érdektelen, tisztességes életét éli, acélt gyárt, szereti haldokló apját, és kisegíti mindig bajba kerülő öccsét, és ezt harag vagy neheztelés nélkül teszi. Egyszerűen megérti, hogy a testvére ilyen, vonzza a bajt, és neki ott kell állni, és újra és újra talpra segíteni. Gyönyörű barátnője van, akivel annyira szeretik egymást, hogy Léna már gyereket szeretne tőle. Nagy szó, ha egy nő annyira rábízza magát egy férfira, hogy gyereket akar tőle. Nagyon nagy szó. Mert Léna nem magához láncolni akarja Russelt, nem birtokolni vagy uralkodni szeretne fölötte: egyszerűen kibontakoztatni kettejük szerelmét, és úgy látja, eljött az ideje, hogy családdá váljanak. Russel jó ember és igazi férfi olyan értelemben, ahogy egy anyának kell a férfi. Biztos pont, aki anyagilag és érzelmileg mindig ott van a háttérben, miközben Léna nőisége tovább növekszik: az anyaság szépsége és terhe kerülne a vállára.

Ekkor törik meg Russel élete: magas alkohol szinttel (ám nem részegen) vezet autót, és éjjel egy figyelmetlen anyuka kihajt elé. Totál eltrafálja a kitolató autó hátulját, ahol egy kisfiú ült. A gyerek meghal. Russel pedig börtönbe kerül.

Léna soha sem látogatja meg, irtózik a börtöntől, Russel öccse Irakba kerül, már negyedszer, és borzalmak emlékeivel tér vissza. Még kevésbbé találja a helyét, és végül igazi nehézfiúk hálójába kerül. Ám míg idáig jut a történet, Russel apja meghal, és Russel nem tud tőle elbúcsúzni, eltemetik, és Russel nincs ott. A Sors (Isten) elkezdi Russel lelki csuklóit átütni az ő vasszögeivel.

harag tüze2Léna elhagyja. Nem bírja az egyedüllétet, és talán az is tolja Russeltól, hogy annak már priusza van. Később beszélnek, és Léna nem tudja titkolni, hogy még mindig szereti Russelt, de már viselős az új partnere gyermekével. A második szög egy hatalmas csapással metszi át Russel másik lelki csuklóját.

És itt ki kell térnem az Egyház (a filmben is a Katolikus szerepel) felelősségére. Nem hajlandó növekedni. Ugyanazt hajtogatja, (ami nem baj), de ugyanúgy, és ezért sokszor nem táplál lelkileg. Russel kétszer is elmegy templomba a filmben, és bár a pap minden egyes szava igaz, a Biblia és az Egyház tanításának megfelelően prédikál, de szavai üresek, éltető erő nincs bennük, és látszólag kísérletet sem tesz, hogy kövesse a körülötte élő embereket, az írott igét összekapcsolja a körülötte élők mindennapi és folyamatosan változó valóságával. Nem igyekszik az Ige alapján az emberek konkrét kérdéseire konkrét válaszokat találni, nem nyúl utánuk, és főleg: NEM KÉRI BIZALOMMAL ISTEN RENDES ÉS RENDKÍVÜLI KEGYEMEIT! Én őszintén hiszem, hogy emiatt sokkal, de sokkal többet kell szenvedni a körülötte élő embereknek, és Sorsuk beteljesítése sokkal nehezebb feladat, mint egyébként lehetne. Vétkes az Egyház nagy része a mulasztás bűnében, pedig Jézus beszélt is erről. A talentumokról, vagy mínákról szóló példabeszéd, hogy nagyon haragszik az Úr azokra, akik nem használják tőle kapott képességeiket és adományaikat az Ő országa építésére. Akik ha kell, nem mondják a hegynek, hogy mozduljon odébb. Mert tudják, hogy kicsik ehhez. De bakker, nem is nekik kell a hegyet odébbmozdítani! A mi dolgunk a bizalomteljes kérés, majd dolgozni Isten dolgozik.

Russel éli tovább az életét, ahogy mindig is szokta, apja házába költözik, felújítja, termeli az acélt, ám esténként egyedül ül a ház előtt, a teraszon. Rodney, az öccse a saját fejét követi, amelyben szintén borzalmak képei törnek elő újra és újra, és Léna mást ölel magához. Azt hiszem, Russelben a fájdalom kezd nagyon, de nagyon haraggá válni Isten iránt. Nagyon – nagyon szenved: és nem érti, miért. Nem az a baj, hogy pontosan nem tudja, miért – ezt Isten rettentő ritkán tárja fel. Hanem hozzávetőleges támasza sincs, vagy reménye, hogy mindebből érték, és JÓ fakad – vagyis van bármiféle értelme. Az a kérdés, hogy mindezt be meri-e vallani magának?

harag tüze3De Russel útja még nem ért véget. Isten átszegezi a két lábát is. Rodney – t a kemény fiúk megölik. Russel megpróbálja a saját kezébe venni az ügyet, látva a rendőrség tehetetlenségét, ám a banda székhelyén lévő seriff megakadályozza ebben. Russel ismét magába folytja haragját, és próbálja tovább élni az életét. Megint Jófiú lesz. Ami mindig is szívesen volt; na, de növekvő belső Pokolban?

Aztán kiderül, hogy az öccse gyilkosa meglépett a különleges osztag elől. Russel dönt: most egy kicsit (vagy nagyon) Rosszfiú lesz.

Ugrok egyet a film legfontosabb pillanatáig, de némi felvezetéssel. Russel a vadászpuskájával ott áll az általa többször meglőtt gyilkos (tényleg brutális, ördögi alak) és a szerelmét elorozó rendőr között. Korábban ez a rendőr őszintén bocsánatot kért Russeltől, és nyitott szívvel bevallotta, hogy tudja, hogy közte és Léna közt nincs az csodás szeretet-szerelem, mint amit Russel élt át a nővel, de van más közük egymáshoz: a közös gyermek, és tulajdonképpen szeretik és becsülik egymást. Russel tényleg jó ember, (egy vadászaton a lövés előtti másodpercben a szarvas felemeli a fejét, és nem is gyanítva jelenlétét, egyenesen a férfi szemébe néz. És Russel nem bírja meghúzni a ravaszt.) megérti a rendőrt, megérti a szerelmét, és megbocsát. De ez egyben azt jelenti, hogy a lelkébe vert vasszög most már ott marad örökre. És már senkit sem hibáztathat érte, a magány fájdalmával végérvényesen egyedül maradt.

harag tüze4Most itt állnak hárman, a lábon, és oldalba lőtt bűnőző, akit az életösztön még visz előre, Russel, aki minden fájdalomát és haragját belelövi a lelketlen gazemberbe, és a rendőr, aki bár pisztoly van nála, még célba sem veszi vele Russelt, de próbál a lelkére hatni: ne válj gyilkossá!

Russel nem tudja, nem lövik-e hátba, de egyszerűen nem számít. Mindenki meghalt, vagy elhagyta, akit igazán szeretett, és nagyon régóta lelkileg csak vonszolta magát előre az életben. Gondosan céloz és lő. Én ezt gondoltam volna a helyében: „Kurvára nem tudtok ti semmit. Szentnek tartotok, pedig csak ember vagyok. És nincs értelme az életemnek.”

Sosem feledem azt a sóhajt, amit Russel kilehel magából, miután a drogdíler, többszörös gyilkos, nőverő holtan összeesik. Russel végre Isten képébe tudta köpni a haragját. Végre Isten terve megvalósulhatott, és Russelnek meg tudta mutatni, amit becsületes átlagéletet élve soha nem tudott volna: a benne rejtőző fenevadat, a gyilkos és emberkínzó démont. Akinek tette teljesen érthető – és teljesen helytelen. Bűn és irgalom együtt dolgozik most Russel lelkében, szabadságot kap a bűn, hogy Russel jobban megismerje magát. Hogy őszinte lehessen magához és Istenhez. Hogy megnyíljon egy addig bezárt kapu kettejük közt.

harag tüze5A férfi most ért a fenekére annak a mélyebb lelki szintnek, melynek addig lezárt ajtaját a balesettel nyitotta meg Isten. És az ott őrzött rejtett bűnök (melyek, nem is biztos, hogy a sajátjai, meglehet, a családjától örökölt generációkkal ezelőttről, lásd családállítás, vagy családfa kutatás) következményei rögtön előjönnek és gyötörni kezdenek. Ittas vezetés, börtön, magány, Rodney halála. És Russel tisztességesen küzd velük. Hordozza élete keresztjét, még Istenhez is fordul, ám a templomi élmény nem tud békét vinni életébe, de Russel akarta és őszintén kereste ezt a békét. Ezért tud az irgalom az ördögi gonoszság mellett dolgozni, és miután a gyilkos harag elhagyja Russelt, vélhetően fokozatosan és szelíden hatalmába keríteni őt.

Mert az utolsó képen Russel otthon ül, biztonságban, ám minden bizonnyal ismerkedve azzal, amit tett, amilyennek önmagát megismerte. A megölt piszkos gazemberből élete utolsó másodperceiben ugyanis előbújik az EMBER, és gyilkosával beszélget. És Russel csendesen figyel. A haldokló felfedezi, hogy a természet szép, hogy a madarak dalolnak, (mely mindig ott volt, de ő sose figyelt rá) hogy ő is legyőzhető, és, hogy: Russelnek igaza van, amikor megöli őt. Mert akkor már tudja, hogy a vadászpuskás férfi a szerető és gyászoló bátyja annak a fiúnak, akit csak úgy megölt, mert túl büszkének találta.

Nem tudjuk, de vélhetően elsikálják a kisvárosban az ügyet, hiszen az egyetlen szemtanú mélyen lekötelezett Russelnek, és Russel igazából szolgálatot tett a társadalomnak. Törvénytelenül, de mégis.

harag tüze6Viszont a férfi élete nem változik. Russel még csak úton van az áhított belső béke felé.  Már az övé, de még tisztulnia kell, mélyülnie. Ugyanazt a rendet és tisztaságot újra kell építenie önmagában gyilkosként is, ami az övé volt szerető fiúként, bátyként és jövendőbeli hitvesként. Meg kell tudnia bocsátania magának, és túllépni az életben. Új célokat találni, mert apja és öccse örökre halott marad, és Léna sem fog visszatérni.

Russel is Isten engedelmes fia, kicsiben olyan, mint Jézus Krisztus. És miattunk, rest és emberi szabályaik és szokásaik mögé rögzült hívők miatt, még csak nem is sejti ezt. Mennyi erőt meríthene ebből? Mennyi kacskaringót megspórolhatna az életében, és mennyi fájdalommal kevesebbet kellene elhordoznia?

És rajta nem múlott: ő kétszer is ott volt a templomban. Ő megpróbálta: kereste Istent.

Csak mi tehetünk róla.

Zoli

Igazság – gondolatok a Kényszerleszállás c. film kapcsán

kényszerleszállásFérficikk. Férfitéma. Pedig nőkre is igaz, még csak nem is kevésbé. Mégis: Férfi – Igazság. Férfi – Törvény. Férfi – a Valóság Szabályai.  Férfi – a szakember, aki eligazít, és megóv, hogy élhessük emberi, Istengyermeki életünk. Hogy építhessünk, szerethessünk, teremthessünk és felfedezhessünk. Hogy eljátszhassuk Isten végtelen távlatú (poklot és mennyet is magába foglaló) játékát: az Életünket.  

Életünk igazságokra épül. Maga az Élet, az ember növekedő, alkotó majd öregedő  jelenléte a Földön, nem más, mint haladás igazságról igazságra, megsejteni, megismerni, gyakorolni, és beépíteni azokat az életünkbe, míg csak húsunkká és vérünkké nem válnak, és a génjeinket nem kezdik átalakítani.

Ott van bennünk az éhség az Igazságra, de erőnk és merszünk hozzá ritkán van. Mert főhajtás nélkül nem megy: először magunkra kell alkalmazni, és csak utána ajánlhatjuk másoknak, hogy tegyék ezt ők is. Csak azt hirdethetem hitelesen, amit magam is gyakorlok. És be kell lássuk, legyen bármi is az ára: igen nagy ajándék, hogy másoknak segíthetünk a haladásukban. Tanúságot tehetünk életünk igazságairól. És, hogy mások segíthetnek nekünk, a mi haladásunkban. Meghallgathatjuk és elfogadhatjuk mások tanúságát.

Robert Zemeckis filmje, a Kényszerleszállás nem a mi olcsó bódítószereinket kínálja igazságkereső hajlamunk elaltatására. Amit a bulvár szállít: mocskol és leleplez, semmitmondó, ostoba dolgokat, teljesen érdektelen információkat, melyek jelentősége kb. azzal egyenlő, mint mikor túrom az orrom, és utána büszkén megnézem, mit is bányásztam elő. Hát ha úgy veszem, ez is valóság. De nem az ő hibájuk elsősorban! A miénk. Mert mi vesszük meg, olvassuk el, és hisszük el nekik, még azt is, ami szándékos és mocskoló hazugság, holott már nem is egyszer lelepleződtek. De MI újra és újra bebizonyítjuk: birkából vagyunk, és bármit beadhattok nekünk. Mert a Sötétséget akarjuk, és nem a Világosságot! Ti pedig hűségesen szállítjátok az annyira áhított lelki sötétet. És cserébe gazdaggá teszünk titeket, és néha híressé is.

Robert Zemeckis Jézus Krisztusról mesél nekünk, arról az aktuális „darabjáról”, ami a film főhősének életében tanulnivalóvá lett. Arról, hogy milyen nehéz is megküzdeni az Igazságért, az Igazsággal. Önmagunkkal. Mint mikor Jákób küzdött a gázlónál Istennel. Meg kell tennünk, a képébe üvöltve minden kétségünk és félelmünk, haragunk és fájdalmunk – bízva, hogy Ő akkor is a javunkat akarja, ha mi éppen az élve boncolás kínjait éljük át. Ha a jóra törekedtünk, Ő műt az asztalon. Ha nem – az Úr irgalmazzon nekünk!

Nos, itt az ideje, hogy végre a filmről meséljek. Whip, (Denzel Washington) a középkorú pilóta (elvált, exével és fiával a kapcsolatot alig tartja) éppen az egyik utaskísérővel töltött éjszaka után ébred, iszik, kokózik, és indul repülőt vezetni – mivelhogy utasszállító gép kapitánya.

fejjel lefelé

Az életmentő húzás

Elképesztő útjuk van. Már a felszállás után Whip hidegvére és gyakorlata teszi lehetővé, hogy egy viharzónából kikerüljenek, de ez még totálisan semmi ahhoz képest, ami később vár rájuk. Beragad a farokrészen az egyik terelőszárny, és olyan helyzetben, ami a gép orrát meredeken lefelé nyomja. Irányíthatatlanul zuhannak – magyarul. Az utaskísérő (nem az előző éjszakai kaland) bár őszintén hívő asszony, ám szemtől szemben a Halállal, és a másodpilóta (szintén hívő) teljesen kétségbeesik, de Whip nem (holott Őt az Élet Szolgája, és a Halál Ura egyáltalán nem érdekli. Istennek van humorérzéke. Fanyar, de humorérzék.)  Félig ösztönösen, félig tudatosan elképesztő döntést hoz: átfordítja a gépet fejjel lefelé, és háton repülnek. De így sem tudnak már célt érni, le kell tenni a gépet az első alkalmasnak látszó helyre. Ez pedig egy kis templom mögötti mező.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Az utolsó másodpercekben (immár hasrafordulva) elsuhannak a templom mellett – Whip oldalra néz – és a gép szárnya leborotválja Isten Házának a tornyát. Itt mindig Jézus Krisztus jut az eszembe, ahogy engedi, hogy szögeket verjenek belé, hogy a vére kifolyjon – mert még ezt is gyógyulásunkra tudja használni. Vagy az Eucharisztia a Szentmisén, amikor a testét adja, hogy együk Őt meg: fogunk belemélyesztve, lenyelve és megemésztve. Áldozatunk akar lenni, mert másképp meg nem menekülhetünk. A bennünk lévő démoninak szét kell őt tépnie, és magába fogadni – akkor megváltódhat, feltéve, hogy eleve ezzel a szándékkal (vagyis őszintén, és bűnbánattal) tette ezt.

A gép becsapódik: két utaskísérő és négy utas meghal. Mindenki más (96 fő) túléli.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

Whip küzdelme az Igazsággal ekkor kezdődik. Vizsgálat indul ellene, és hiába ment tönkre a házassága, mert nem nézett szembe alkoholizmusával, gyűlöli őt ezért a fia; hiába küld a Sors (Isten) egy jóravaló, a drogról leszokni akaró nőt az útjába. Whip ellenáll. Túl büszke, hogy belássa kudarcát. Még meg kell halnia magának, hogy élhessen az Életnek. A nő segít, ahogy csak tud, de mikor érzi, hogy Whip visszarántaná a függés poklába, otthagyja őt. Whip állja az ütést, de belül már kezd megrogyni. Volt családját is meglátogatja, és itt kapja a következő lelki öklöst: a saját fia majdnem verekedni kezd vele, mert az édesanyját felizgatta. Pedig ő most őszinte szándékkal jött: támogatásra, szeretetre vágyott, kinyitotta a szívét – és ezért nem zárhatta be, amikor múltja teljes erővel a képébe köpte önmaga őszinte és rút tükörképét.

Whip még áll. De a büszkeség páncélja már repedezik a lelkén.

összeroppanásA meghallgatás. Minden rendben megy, bár Whip csaknem elrontja az egészet. Be kell kokóztatni, hogy ne tűnjön részegnek, mert ájultra issza magát előző este. A „rettenetes” vizsgálóbiztos (egy nő) nem ravaszkodik, egyenes, egyszerű kérdéseket tesz fel, Whip higgadtan belehazudik a képébe, és közben megtalálták a karbantartási hibát is, ami az egész galibát okozta. Már csak egy kérdés van hátra: Whip utasítása ellenére, hogy alkoholt ne szolgáljanak fel a vihar miatt, találtak két üres vodkásüveget a gépen. A gép készletéből valókat, és csak a személyzet öt tagja férhetett hozzá. Három vérvizsgálat negatív lett, Whipét az ügyvédje érvénytelenítette, de az egyik halott utaskísérőé pozitív. Ekkor derül ki, hogy a lány, akivel az estét töltötte Whip, szintén alkoholista volt, és már vett részt kezelésen. A Sors hozza Whip elé a lehetőséget: mond, hogy a lány ivott, és megmenekülsz! Élheted az életed tovább, ahogy mindig is akartad!

Hogy is mondja az Ószövetség? „Ma elédbe helyezem az életet és a halált, hogy törvényem szerint járj, vagy a saját fejed szerint élj! Válassz közülük!” (Rettentő pontatlan idézet, abszolút nem így van a Bibliában, ez csak szerintem a lényege: a választás Isten akarata és a sajátunké között. Mózesen keresztül ajánlja fel a választást az Úr, amikor törvényt ad a zsidó népnek. Elnézést, iszonyú lusta vagyok pontosan utánanézni a Bibliában. De emlékszem, hogy olvastam.)

Whip tudja, hogy a szenvedélybeteg lány azért halt meg, mert egy gyereket megmentett. Kikapcsolta magát, odament a hátán repülő gépen a tetőre esett gyerekhez, visszasegítette az ülésbe, majd elindult a saját széke felé. Whip ekkor döntött úgy, hogy kényszerleszáll, és a gépet visszafordítja. A lány nem jutott el a biztonságba: átesett a forduló gép törzsének belső terén, beverte a fejét, és meghalt.

összeroppanás2Egy kép látszik a tárgyalóteremben a kivetítőn, a lehetséges gyanúsított képe. A lány tulajdonképpen jelen sincs. Kára sem származik belőle, ha Whip rákeni az ivást – már halott. Jézus és az Igazság jelenléte olyan szelíd és csendes, hogy egy lepke hangosabbat sóhajt. De Whip már készen áll a vizsgára. Gondos kezek felkészítették életének erre a fordulópontjára.

Habogni kezd, és végül összeroppan. „Alkoholista vagyok, részegen vezettem a gépet, és ebben a pillanatban is részeg vagyok” – vallja, miközben az önfeláldozó, beteg lány képét nézi, akit valamennyire, mint nőt is szeretett.

Kitör a káosz, Whip pedig elindul a megtisztulás útján.

Később a börtönben mondja fogolytársainak: „Nem tudtam többet hazudni magamnak, elég lett, hogy folyamatosan hazudjak. A következő négy-öt évet itt fogom eltölteni, és ez rendjén van. Soha többet nem repülhetek, ezt is elfogadtam. A barátaim azt mondták, elvesztettem az emberek bizalmát, akik hősként tekintettek rám, és most kiábrándultak belőlem. Igazuk van. Mégis, talán furcsa, de itt a rácsok közt érzem igazán először, és élem is: soha ilyen Szabad nem voltam.” (Az Igazság szabaddá tesz? Jézus határozottan mondott ilyet. És, hogy Ő az Út, az Igazság – és az Élet.)

A film záró képei: Whip cellája fala – fényképek: a volt családjáról, de új képek(!) a nőről, aki otthagyta, de akivel ismét felvette a kapcsolatot; igaz barátai levelei, és olyan embereké, akik felnéznek rá, mert vállalta a teljes felelősséget önmagáért és az életéért. Végül jön az őr, és szól, hogy látogatója van. Whip Férfivá érett. Kilépett a mindenáron érvényesülés – pénz – hírnév emberi játszmáiból, és elkezdte élni azt az Életet, amit Isten neki szánt.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt - ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt – ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

A fia az, akivel az udvaron leülnek egymással szemben, és a már régen megbékélt srác megkérdezi, készíthetne – e vele egy interjút, melynek címe: „A legérdekesebb ember, akit csak ismerek”. A gimibe szorgalmi feladat. Miután örömteli engedélyt kap, felteszi az első kérdést: „Apa, ki vagy te?”

Whip elgondolkozik, a fiára néz, és azt mondja: „Ez egy igen jó kérdés.” A vászon elsötétedik.

Olvasóm!

Te: Ki vagy?

;-)

 

Zoli

 

A zsidó hagyomány szerint a világnak két tartó pillére van: a Törvény és az Irgalom.

 

 

Elindult – 2014. Virágvasárnap előtt egy nappal

Rengeteg erőforrása a nők hite bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Rengeteg erő forrása a nők hite, bizalma. Igyekszünk valamennyiünkért használni.

Fenn ülök a vonaton. Mint a Férfihang segítő szervezet, keresztény „Párbeszéd” alcsoport per pillanat egyetlen aktivistája, egyben Férfiak Lapja munkatársa, úton vagyok találkozni az utca emberével Pesten. A vonaton az emberek barátságosak, érdekesnek tartják az ötletet, hogy nem a rossz ellen tüntetek, hanem valami jó mellett. „Ne álljatok ellen a rossznak, mert az csak annál jobban megerősödik” – valahogy így tanította az én uram, Jézus Krisztus.Logikus, ha egy patak elé gátat emelek, akkor duzzad mögötte, és végül kilép a medréből. Vagy új medret kell találni neki, vagy felfedni, honnan ered, és ott tenni valamit. Így akár teljesen ki is szárítható.

Vajon a Sors jele, hogy egy nő kellett, hogy beinduljon a dolog? Sőt kettő. A gyerekeim nevelőnője fogalmazta át a női molinót, mert az egy megbántott férfi

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

Akik hisznek bennünk és abban, ahogy élünk, amit mondunk. Köszönet érte.

hangján szólt, aki örülne, ha a nők végre becéloznák a konyhát és környékét, és a férfidolgokat végre ránk hagynánk, akiknek már ősember ősei is ezekkel foglalkoztak. És Kati tényleg patriarchális nő, aki SZERET patriarchális nőnek lenni. Ugyan dolgozik, de ott is anyaként, pótanyaként van jelen. Ő képes volt pozitívan

megfogalmazni, mit is jelent boldog és kiegyensúlyozott NŐ – ként élni. Sajnos a molinót a helyszínen kell elkészítenem, annak még csak a szövege van meg. De rengeteget segített érdeklődő figyelmével, miközben a férfimolinót alkottam. Izgalmas volt, ahogy figyelmének energiái keverednek az én alkotó kezem erőivel. Pár jó tanácsot is adott, pl. rövidebb, frappánsabb lett a mondanivaló. Utcán sétálva is elolvasható, és kulcsszavak erősödtek meg: erő; bátorság.  A színek a helyükre kerültek, melyik mondatnak milyen szín felel meg. A férfiak molinója piros-zöld, a nőké kék-piros lesz.

 

 

 

Sokak vélt irigysége helyett...

Sokak vélt irigysége helyett…

A másik nő régi barátom, Eta. Egyszerűen ő vitt le az állomásra, mert elaludtam a

busz indulását. Közben mesélt a helyzetéről a munkahelyén, az idegek játékáról, ahol a profit maximalizálás (értsd: kapzsiság) miatt, kiidegelik az alkalmazottakat. A középvezetők lelkileg hiába támogatják a beosztottaikat, az csak a túléléshez elég. A felső

...a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

…a hozzánk közelállók őszinte szeretete és támogatása. Kinek száma lassan-lassan nőhet.

vezetésnek kellene lemondani a felesleges luxus utakról, túlspilázott prezentációkról, sokmilliós otthonokról, többedik luxusautóról. Státusztfitogtatás helyett, szerényebb, mértéktartóbb életet kellene élni, és törődni a rábízottakkal. Státuszszimbólumok helyett, Élő

Szeretet és Tisztelet venné őket körbe. Nehéz elhinni, hogy valójában nem erre vágynak. A lelki restségről, a bölcsességre törekvés hiányáról, és a bátortalanságról kéne lemondani. Akkor működne.

Ami általános betegsége a nyugati kultúrának: a mértéktelenség. A megnyugvás, béke, megelégedettség, ne adj Isten! boldogság el is kerüli. A hajszoltság meg csak nő. Mindig így van, amikor az eszközt a céllal összekeverjük.

Szóval utazom. Folyt köv.

 

;-)

 

Zoli

 

Need for speed – férfifilm, avagy a patriarchák már a spájzban vannak

A plakát

A plakát

Kamaszok és örök kamaszok álma. Nem a valóság, csak az amit szeretnénk. Üzenet az ideák világából. Tipikusan amit aztán a hétköznapok rohanásban elszürkülő kötelességteljesítése közben szem elől tévesztünk. Forgatókönyvírók és rendezők segítségével sejlik fel időnként, csak, hogy megállapítsuk: nem, ez így úgysem lehetséges. De biztos ez? Semmit nem hozhatunk át a valóságba elképzeléseinkből?

A sztori: Tobey igazi jófej. Vagány, önzetlen és autóépítési és vezetési képességével tekintélye van barátai előtt. Mégis szerény: tudja, hogy képességei és szorgalma emeli őt ki a többiek közül, nem pusztán két szép szeméért kapja a tiszteletet. És ő is tiszteli a társait. Tudja, hogy szüksége van rájuk, hogy emberként még értékesebbek is lehetnek nála.

Tobey már igazi férfi: megsebezte az élet. Elvesztette egykori szerelmét, aki egy menőbb srác nője lett. Hipergámia, mint tudjuk. De Tobey férfiként állja a sarat: jóindulatú mindkettőjükkel; tudja, néha vesztes az ember. Az Élet ilyen. Nem nyerhetünk mindig.

Aztán történik a Tragédia, mely feltárja: kiben mi lakozik. Tobey egyik legjobb barátját elveszíti egy versenyen, és a harmadik versenyző, aki persze Tobey korábbi győztes riválisa a szerelemben, lelketlenül magára hagyja őket. Tobey a biztos győzelemből fordul vissza segíteni, de már hiába. Az már csak hab a tortán (hogy tudjuk, kit kell utálni) hogy a balesetet az egykori rivális: Dino okozta.

Mindenért Tobey lesz a felelős. Dino gondosan eltüntet minden nyomot, ami őrá utalna. Tobey innentől a tiszta harcos archetípusa, távoli lelki rokona Jézus Krisztusnak. Ő az Ártatlan Áldozat.

Tobey

Tobey

Kiszabadul, és illegálisan indul egy titkos versenyen, csak hogy bebizonyítsa mi az igazság. Igazság, becsület – hát ezek fontosak a férfiaknak. Hogy ők a szabályok szerint játszanak, ismerik és betartják a fair playt, az igazságos munkáért, igazságos bért, a törvény tiszteletét, melyért cserébe a törvény meg kell védje őket, és övéiket. Hiszen felelősek a rájuk bízottakért: a családjukért.

Természetesen semmi sem olyan egyszerű: Tobey társat kap, egy csinos nőt, aki el kell kísérje a versenyre. Naná, tehernek tekinti a nőt, plusz felelősség, rá is figyelni kell, szabad harcos létét nem élheti már úgy – megpróbálja lerázni.

Ám a nő állja a próbát, nem törik meg a mesterségesen előidézett rázós helyzetekben, vagyis túlesik a férfi beavatáson: kivívta a rangot, hogy a csapat tagja legyen. Tobey nem mondja, de elkezdi tisztelni. Egyben a nő is szelídül. Kezdetben még kikérte a tiszteletlenséget magával szemben, ám most kezd betagozódni a férfi (patriarchális) csapatba, az megnyílik előtte, és ő belátja: jobb, ha másodhegedűs lesz itt. Ettől fogva Tobey természetesnek veszi, hogy fél szeme mindig a nőn van. Nem kontrollálni, nem nyaggatni, csak tudni, hogy minden oké-e? Elkezdi védeni.

Julia

Julia

Hozzá kell tenni, Tobey végül is lovagias és udvarias, bár nem orrvérzésig, de az. Julia pedig egyszer kiáll Tobey mellett, a nyilvánosság előtt megvédi a férfi becsületét, és ezzel magára vonja vádlói haragját – osztozik a férfi sorsában. Kifejezi, hogy ő megérti, tudja, mi van a férfi lelkében, és hisz abban, mert az értékes. Tobey szemében megint nagyot nő. Ennek ezúttal hangot is ad. Szívből köszönetet mond a nőnek a bátorsága és önzetlensége miatt. (Emlékszünk, mikor a Dirty Dancing-ben Babe magára vállalja mocskos, bűnös nő szerepét a szerelméért? Ugyan nem menti meg, de ott a férfi (Patrick Swayze alakította) először tapasztalja meg, hogy valaki kiáll érte, hogy nincs egyedül a bajban. Meg is hálálja, ahogy tudja: a búcsúesten eltáncolják az igazak szenvedélyével a táncukat. Aztán a törvény érvényesül: a férfinak mennie kell, Babe pedig súlyos szégyennel és családi válsággal (apja bizalma omlik össze iránta) indul haza az üdülésből.)

Kihívás, khívás hátán, igazi férfifilm: Tobey-nak szüntelen bizonyítania kell a rátermettségét, hol egy rendőrautó hátsó tengelyének tönkretételével, hol azzal, hogy a barátja menti meg a szakadékba zuhanásból. Miközben ég és föld között lebegnek, természetesen ki van rosszul, és ki önt erőt a másikba? Igen, Julia esik kétségbe, és Tobey segíti át a válságon. Vagyis Tobey figyelmének középpontjába Julia kerül, és amíg a veszély el nem múlik, ott is tartja.

Vagy a pillanat, amikor Julia a rendőrök elől menekülve le kell ugorjon egy ház tetejéről. Alul Tobey várja, hogy elkapja, de a nőnek meg kell bíznia férfiban, hogy tényleg meg tudja őt menteni. (Szintén idei film, a Non Stop. Egy ügynököt próbálnak ekáztatni, hogy a repülőgépjáraton gyilkolássza az embereket. A látszat ellene szól, és van egy pillanat, amikor vagy hisz neki a stewardes, vagy mindennek vége. Egyedül nem tud segíteni a férfi (Liam Neeson alakítja) az utasoknak, akik szintén tőle tartanak. Nagy illanat: a színésznő nagyon ügyesen alakítja, ahgyan legyűri a kétségeit, végiggondolja, mit tud addig a férfiról, és kockáztat: bizalmat szavaz. Meg is oldódik a helyzet végül.

Mámor

Mámor

Vissza az autós filmhez. A kötelező mámor és szenvedély és extázis,  végig felettünk lebeg. Már a cím is ezt fejezi ki: „Szükség a sebességre”. Vágy a belső tűz után, a szenvedélyes életre, a férfierők szabad, de nem szabatos megélése felé. A tipikus kettős irányba: a Nő felé, aki majd az otthont adja (annak felelősségével és feladataival) és a Világ felé, amely szintén várja az építő, fejlesztő férfikéz illetve férfielme munkáját. Itt ezt az autók fejezik ki, a sebesség mámora, és a tudomáény ami kell hozzá. Megépíteni egy ilyen szép és erős eszközt, és aztán jól elvezetni, amit pusztán fejből nem lehet. Zsigeri tudás is kell hozzá. Szinte természetfeletti jól csinálni.

Visszatérve Juliára: másképpen is nőies nő. Amikor a gonosz vetélytárs piszkos módszerekkel támad, ő lesz az áldozat, (ősi női szerep) az ő karja törik el, és őt kell ölben a kórházba vivő kocsiig elvinni. Tobey ismét megmutatja, hogy férfi: erős, óvó, segítő, a nőért élő. Pont az alantas támadás előtt vallotta be a maga suta módján, hogy Julia iránt többet is érez, mint barátságot, és együtt maradhatnának éjjelre. Nehéz pillanat, hiszen onnantól, hogy bevallja többet is szeretne, függ és kiszolgáltatott. Mert kezdeményezett, megnyílt. És a nő válaszától függ, mi lesz. Ne feledjük: Tobey lovag, nem veszi el erővel azt, ami amúgy is csak önként adva lehet az övé. Hát egyelőre nem lesz, bár Julia mosolya sokat sejtet. Helyette kórház, ahova viszont illegális versenyzése miatt Tobey nem követheti Juliát. Tehetetlenségét mégis meg kell élje, kontroll vesztett, csak remélheti, hogy minden jól alakul.

Eljön a férfiálom csúcsa: a riválissal való megmérkőzés és győzelem. Pszichológiailag ez mindig az önmagával való küzdelmet jelenti. Aki tiszta, árnyék énjét legyőzte, azt a másik gonoszsága már nem érinti. Elszomorodik, felháborodik, de személyében sértve már nem érzi magát. Megérti a másikat, sejti, mi mozgatja, hiszen ugyanezeket az erőket már megismerte magában, és túljutott rajtuk. Már őt a többiekért, vagy egyenesen a másikért való aggodalom hajtja, hiszen tudja (sokszor csak a zsigereiben, tudattalanul emlékezve) hogy ennek rossz vége lesz. Mindenki megkapja életének gyümölcsét. Aki aranyat vetett, aranyalmát, aki bogáncsot, az szamárkórót.

Az Égbe nyúló világítótorony

Az Égbe nyúló világítótorony

Erről nincs mit mondanom: Dino ellen saját asszonya fordul, mert megismeri annak sötét lelkét, amivel nem hajlandó szembefordulni, és itt is megnyílvánul Tobey tiszta lelke: megmenti Dinot a biztos halálból, (ekkor győz önmaga felett, lép túl saját árnyékán) kihúzza a lángoló kocsiból. Beszédes a célvonalnál álló épület, egy hófehér, tengerparti világító torony. Mint egy templom, mely tisztaságával az Égbe nyúlik. (Istenhez? Igen, őhozzá.) És Tobey imádkozik is, a maga mélyen átélt, ám tudattalan módján. Amikor a rendőrök ismét elkapják; megalázva a földön fekszik és éppen a bilincs kattan a karján, mint bármely közönséges bűnözőén, a tornyot nézi, és egy könnycsepp csorog ki a szeméből. Az igazak fájdalma, akiket az evilág embertelen törvénye bedarál.

Minden jó azonban, ha a vége jó: fél év múlva Tobey szabadul, és Julia jön érte, egy gyönyörű tűzvörös Ford Mustanggal. Véletlenül pont vörös volt raktáron, a tűz, szenvedély, szerelem és egyebek jelképes színe… És Julia ismét megmutatja, hogy jó társ: nemcsak osztozik párja szenvedélyében (mint pl. a Shotokan karate megalapítójának felesége a karatében) de nem rivalizál benne. Átengedi a volánt Tobey-nak (Funakoshi mester is mindig tisztelettel emlegette felesége karate tudását. Tehette, felesége soha nem rivalizált vele, elfogadta felsőbbségét, és felnézett rá emiatt. De otthon biztos ő volt a főnök. Felteszem, a mester nem bánta, hogy egy teherrel kevesebb van a vállán. Cserébe mindig tiszta, rendezett otthon fogadta, amely szabályai viszont rá is érvényesek voltak. Hogy ez nem nagy dolog? Napi szinten se?)

Ezek a patriarchák kiírthatatlanok. Talán mert zsigeri szintről tör fel az erre való igény bennünk. Mit lehet mindebből megvalósítani? Leginkább ami vonzó. Vagy önmagában, vagy eredményét tekintve. Nem feledem pl. Ritát, korábbi kolléganőmet, aki örömmel mesélte, hogy noha a focit a háta közepére sem kívánta, de mikor rájött, milyen sokat jelent a párjának, hogy vele megy meccsre, azóta boldogan teszi ezt. A focit is megszerette kicsit: ami nem csoda. Őt a párja ugyanis nagyon az áldozata miatt .

És a férfiak olyanok, mint Tobey? Hát persze. Ha megtanulják ezt, ha segítve vannak benne, ha utánajárnak, ha gyakorolják, és ha érzik: ez jó nekik. Akkor azzá válnak. És amikor a génjeikbe kezd beépülni, hogy már továbbörökíteni is tudják: akkor azok, valóban.

;-)

Zoli

Tyima – a büszke, igazságkereső férfi

tyima egy büszke igazságkereső férfi

„Zádorvár – száraz és mélyen magyar gyökerű, mint Tyima„

– Kérlek, mondj pár szót magadról!

– Szent „őrült” vagyok. Ami fontos, az régen is az volt, és soká is az lesz… Az elvek, a becsület, mindenek felett!

– Érdekes a név, amin sokan ismernek: tyima. Mi az eredete?

– Tyima: szerintem mozaikszó. Egy régi cimborámmal iszogattunk, és kérdezte, miért mondják rám, Matyi? Mondtam, apám után. Erre mondogatta: ma-tyi-ma-tyi, egyszer csak rájöttünk: ott a tyima is… Talán ez lehet az eredet.

– Mi a honlapod, a „Tyimességek” célja, küldetése? Megjegyzem, hogy nagyon férfias szemléletűnek tartom.

– Tyimességek: egy igazságkereső portál, tabuk nélkül. Manapság azok maradnak talpon, akik beállnak valamely „táborba” együtt süvíteni a többivel, baksisért… Én nem! Minden dolognak, hírnek a meztelen igazságát keresem, az értelmét, szépségét, anyagi érdek nélkül.

– Filmezés. Szereted csinálni, és érdekes alkotások kerülnek ki a kezedből. Hogyan találtál rá, milyen élményeid vannak ezzel kapcsolatban?

– A legszínesebb, legsokoldalúbb, és ezért a legnehezebb önkifejezési forma. Filmjeink témája a Nagyvilág, és szintén tabuk nélkül! Természet, ember, sok rossz és jó történéssel. Ha kimegyek az utcára, vagy messzebb, a környező erdőkbe, egymillió „téma” jön szembe! Meg kell látni, érezni…

– Igazság. Fontos neked, úgy hiszem. Mit tartasz felőle? Hány arca van? Miről lehet felismerni?

– Igazság: belülről felfakadó érzés. Nem tudni honnan jön, de érzem az agyamban, zsigereimben, szívemben, elmémben. Érdek nélküli, ezért őszinte!

– Remek témájú dokumentumfilmet forgattál a közelmúltban. „Életiskolai nyílt nap Pécselyen”. Érdemes megnézni, kb. fél óra hosszú az egész, jó példa az összefogásra, a közös álomra, a szenvedélyre, amely ezúttal nem ellensége a józan észnek. Pár szót mondjál róla, pl. a kis hóvárról, amit megostromol a legényke a film elején, vagy személyes élményeidről a film szereplőivel. Úgy tűnik, különleges helyen élsz, ahol ennyi alkotó ember – téged is közéjük sorollak – össze tud jönni jó célért.

– Életiskola: jó kezdeményezésnek érzem. Persze még jobban meg kell ismerni, működés közben látni! A jelenlegi oktatási forma eltorzult, életszerűtlen, igazságtalan! Ők felismerték, tettek ellene. (Aki tanár, vagy bölcsőde-óvodapedagógus, az tudja, miről írtam.)

– Rockzene. Ide nehéz nekem téged követni, a rock fémes hangzása idegen nekem. Mesélj erről, kérlek!

– Nem csak rockzenét hallgatok! Ahogy az élet minden területén, úgy a zenében is a valódi dallamot, szöveget keresem! Ha ezt egy keményebb csapat adja számomra, akkor azt hallgatom… Számomra semmiféle értéket nem közöl, mondjuk Byalex az elsutyorgott kedvesemmel! De a Tankcsapda a „Magyarország mi a .asz van veled” – ben sokkal többet merít a valódi életből! Vagy egy Kárpátia, esetleg Farkasok. De Hobó a hiteles és konkrét szövegei mellé, még költészetet, és igényt is közöl. Vagy Bill kapitány, aki az életben soha nem politizált, „csak” zenélt…Ők nem rockot, bluest játszanak. Ahogy öregszem, egyre inkább megtanulom értékelni az autentikus népzenét, a folkrockot! Csík, Kormorán (az ős.)

– Utolsó kérdés, mely életed fényes oldalát célozza: futball. Máig emlékszem egyik kijelentésedre, mely szerint edzőként és pályakarbantartóként egyaránt szolgáltad a „szent” ügyet. Kérlek, mesélj erről!

– A labdarúgás egy életforma! Születéstől halálig egy mozgáslehetőség, melyben folyamatosan képezem magam, és a valódi csúcsokat is el tudom érni… (hogy mik a valódi csúcsok, egyszer majd  bővebben)!

;-)

Zoli

 

Isten vértanúja: Veronica Guerin

Veronica Guerin

Veronica Guerin

Nem, nem az Egyháznak akarom őt kisajátítani. És a cím, csak az én magánvéleményem tükrözi. Veronica Guerin valószínűleg nem volt túl nagy véleménnyel a vallásról, kétlem, hogy Isten érdekelte volna, és az Egyház több botrányos ügyét megírta. Szerintem elég cinikusan állt hozzánk, egyháziakhoz. De kit érdekel?

Kapott négy komoly támaszt, ami által vértanúvá (szerintem szentté) lehetett. Hatalmas adag büszkeséget, szerető családot, mély igazságérzetet, és hatalmas együttérzést a szenvedők iránt.

Veronica Guerin ír újságírónő volt, akit 1996-ban, az ír drogbárókról írt cikkei miatt meggyilkoltak. Én csak földig hajolhatok előtte. A közelébe nem mernék menni olyan embereknek, mint akik közül egyhez pl. egyenesen beállított, és nekiszegezte őszinte kérdéseit. Az illető véresre verte a jóval gyengébb testalkatú nőt.

Ennek az embernek az egyik bérence, aki bizalmasának adta el magát az újságírónak, a bérgyilkosa Szenteste lőtte combon őt. És nem ott akarta, csak elbénázta.

Előtte az otthonának ablakán lőttek be, akkor szándékosan úgy, hogy még senki se sérüljön meg.

Ez az asszony látta Dublin utcáin a bedrogozott kamaszokat, az utcákon tucatjával heverő fecskendőket, és ahogyan kisgyerekek játszanak az életveszélyes holmival. Beszélgetett azzal a pár szülővel, akik tenni akartak a szörnyen eluralkodott droghasználat ellen, mivel gyermekeiket vesztették el miatta. Mert férfiak és nők úgy döntöttek: Élvezni akarják az életet, kerül, amibe kerül ez másoknak.

a családdal

A családjával

Veronica volt, hogy félt, rettegett. De erről csak a férje tudott, büszkesége nem engedte, hogy bárki megtudja: ő is sebezhető, megtörhető. Elvben. Mert gyakorlatilag ez sose sikerült ellenfeleinek. Megfenyegették, hogy elrabolják a kisfiát, megerőszakolják, aztán őt pedig fejbe lövik. A saját családja próbálta többször lebeszélni arról, hogy folytassa a harcát a drogbárók ellen. Ráadásul cikkei ellenére nem változtatott az ír törvényhozás a drogkereskedelem ellen hatástalan törvényeken. Joggal tehette fel magának a kérdést: van – e értelme mindannak, amit tesz, hogy veszélynek teszi ki magát és az övéit?

Kollégái mélységesen tisztelték. Ők is próbálták a comblövés után lebeszélni a téma további feszegetésétől. Pedig nyereséget hozott a lapnak, a Sunday Independentnek.

Végül egy számára engedékeny bírói döntés után (nem vonták be a jogosítványát iszonyú vezetési stílusa ellenére) egy piros lámpánál bérgyilkosok törték be autója ablakát, és több lövéssel megölték. Életét adta az Igazságért, az Emberekért, az Ír Népért, akikért küzdött, szó szerint ezer veszélyen, félelmen és fájdalmon keresztül.

A film plakátja

A film plakátja

Halála nem volt hiábavaló: az Ír Parlament változtatott a törvényeken, a lakosság felébredt réveteg álmából, és tüntetés tüntetést követett. A drogbárók kiszorultak Dublinból, és egy év alatt 15%-al csökkent a bűnözés Írországban.

„Mert ha a mag el nem hal, és magában marad, nem hoz termést” – Jézus Krisztus

Ezt a cikket Veronica Guerinről szóló film megnézése után követtem el, hirtelen felindulásból. Meglehet, az újságja pontos neve nem Sunday Independent, a bűnözés talán csak Dublinban csökkent 15%-al (de szerintem nem), és valószínű Jézust sem szó szerint idéztem. És ráadásul én most ki nem keresem, melyik Evangélium melyik sorában van ez a tanítás. Igaz, Ő elsősorban ezzel a mondattal az önzetlen áldozathozatal szükségességére gondolt, és csak másodsorban a szó szerinti halálra, vagyis a vértanúságra.

Zoli

Válj érzelmileg Férfivá! A legtöbb nőnek bejön. De ha nem jönne is be – te boldogabb ember leszel.

Nem fogom tudni kimeríteni a témát, hiszen megint benyomás, impulzus, és megélt tapasztalat töredékeket adok át. Egy életmódot, amit próbálok gyakorlattá tenni. Bárki hozzáteheti hsz-ben a saját bölcsességét.

Ilyen is van. Ne azonosítsd magad vele. Úgyis elmúlik, és tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Nagy ostobaságokat megtűr.

Ilyen is van. Én is lehetnék a képen. Ne azonosítsd magad az ilyen helyzettel! Úgyis elmúlik, és amúgy is tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Mert az nagy ostobaságokat is megtűr.

Egy: ismétlem magam. Charlie énekelte jó régen, hogy „Legyél mindig önmagad”. Akkor is, ha ciki. Jogod van a tökéletlenségeidhez, a hibáidhoz, a tudatlanságodhoz, tapasztalatlanságodhoz és bizonyos képességeid hiányához. Nem kell, szégyenkezz ezek miatt, de szégyenkezhetsz is. De ha már a szégyenkezés miatt is szégyenkezel, akkor nagyon zizzencs vagy! Jogod van a képességeidhez, belső és külső erőidhez, szépségedhez, jól működő rutinjaidhoz, mindenhez, ami már szép és csiszolt benned. Az egyik miatt ne omolj össze (ha a világ azt sugallja, akkor se, mert mindig van, aki szeretné mondani neked, de nem meri, hogy melletted áll; valójában soha sem mindenki akarja a vesztedet) a másiktól pedig ne szállj el!

A legfontosabb értékünkben, emberségünkben, mind egyformák vagyunk. A Pokolban szenvedő testvéreinket se szereti Isten kevésbé, mint a Szűzanyát, vagy Szent Józsefet. Csak e kettő élt úgy, hogy Isten szeretetéből sokat befogadhatott, és ezért nagyon, de nagyon boldogok, akik meg a kínban töltik cseppet sem vidám perceiket, azok nem éltek úgy. Én hiszem, hogy még rajtuk is segít valahogy az Isten, különben egyszerűen kivonná őket a létből, mert nekik már az lenne a jó. Hogy szenvednek, az azt jelenti, hogy valami fortélyos módon, és talán sokára, de még mindig esélyesek az Örök Hazára.

Kettő: ne vonulj vissza egy helyzetből, csak mert érzelmileg kellemetlen. Ostobaságot csinált a párod? Akkor is vállald a közösséget vele. Majd később szeretetben megbeszélitek. A gyereked bajba sodort valakit? Segíts megoldani a helyzetet, ne engedd, hogy bűntudatot keltsenek benne, bár tanulnia kell az esetből, de azt majd inkább veled, és négyszemközt, de mások akár jogos, de gyerek számára elviselhetetlen haragjától védd meg! Családfő vagy! Védd a tiedeket!

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Három: nincs jogod feladni, csak mert elakadtál, és a többiek a bukásod várják. Először is nem mindenki fogja ezt tenni. Egy nagyon jó értelemben férfias barátom, aki ráadásul igazi úriember (imádja is a párja) mondta, ha elakadtál, és nincs tovább előre, visszafelé kell haladni. Egy mélyebb, már megoldottnak hitt szinttől kell új irányt venned. Akkor adhatod fel, ha utolsó erőd is elfogyott (nyugi, ekkor automatice megtörténik, üres tankkal, egy autó se megy soká), vagy ha ügyed teljesen értelmét vesztette. A fanatikusok nem igazi férfiak. Az igazi férfi meggyőződésből cselekszik, nem sulykolt igazságok, vagy éppen hazugságok alapján.

Négy: tudj a másik szemébe nézni! Az igazsághoz való hűség fontosabb, mint az, mit gondol rólad a másik. (Azért orrvérzésig ne légy őszinte! Kibírhatatlanul szent leszel te, és az életed. Brrr.) Ha kellemetlen dolgokat kell közölnöd számodra fontos személlyel, nem muszáj a legkeményebb penitenciát magadra róni, és rögtön szemtől szembe közölni. Ez számára is túl nehéz lehet. Írhatsz levelet, emailt, felhívhatod, de jelezd, hogy kész vagy személyes találkozóra. A nők várják el sokszor, hogy személyesen szakítsunk velük. Könnyen beszélnek, nem ők okoznak csalódást. De igazából ez kijár nekik.

Öt: tanulj a hibáidból! Természetesen vállald önérzetesen önmagadat, de lécci a hülyeségeidhez ne ragaszkodj! Nem szégyen továbblépni, és működőbb megoldásokat keresni az eddigi katasztrófamodellek helyett.

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben, hogy figyelmeztessen erre minket?

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben kisfilmjével, hogy figyelmeztessen erre minket?

Hat: mutasd ki gyengédebb érzéseidet is! Bárhol, bármikor, de ne másoknak mutogasd (van olyan nekik is, hidd el) hanem vigasztald meg a fiad, elkenődött feleséged öleld át, miután jól lebőgette magát mindenki előtt. Mit számít, akkor is összetartoztok. „Egy férfi sohase akkora, mint amikor lehajol egy gyerekhez”, írta Dr James Dobson az Egyenes beszédben. Hozzátehetem, vagy bárkihez, akinek szüksége van rá. Megfagyni készülő alkoholista, szidalmazott pap, karate versenyen ronggyá vert csapattárs, bárki.

Hét: akármilyen angyali, szubdomináns feleséged lesz is, el fog jönni a pillanat, mikor akkorát pancsol férfibüszkeséged kellős közepébe, hogy szikkrát vet a szemed. Pl. fontos döntést készülsz kimondani valakinek, de nem tudsz egy alapvető információt, amit hites párod viszont igen! Mit tehet szegény? Másodperceken múlhat sok minden. Leugat, bebizonyítja, hogy ő a góré, őt kell komolyan venni, és a rendelkezésére álló többletinformáció alapján hozott saját döntését nyomja át a megfelelő pillanaton. Ez bizony, ilyenkor neki kötelessége is. Először is, bízva párunkban ne menjünk át sértődött kismalacba, és toroljunk meg olyasmit, amiért később meglehet, hálásak leszünk. Alattomos farkasok se legyünk, hogy „jól van anyukám ezt most megtetted, de majd otthon…HÁHÁHÁ!” Meg kell beszélni a helyzetet, de mivel felnőtt férfiak vagyunk és nem cukordarabkák, ezért kicsit kell nyelni oldalbordánktól is. De ha ezzel visszaél, és elkezd hatalmaskodó rendszert csinálni a dologból… Na, akkor megmutathatjuk, mi az a férfispiritualitás, és hol egy nő helye otthon.

Vállald a sorsod!

Vállald a sorsod! Meghalunk így is, úgy is. Térden, vagy állva: ezt döntjük el mi.

Nyolc: legfontosabb. Vállalj felelősséget! Erről már itt-ott szétszórtan beszéltem. Ismerd be! Lásd be! De azt, amit kell, kivéve ha te vagy valaki más nagyot szív amiatt, hogy nem vagy hajlandó ártatlan áldozattá válni. Nyugi, Jézus is ezt tette, kicsit lehetsz te is Jézus – ha muszáj. Egyébként bűnbaknak nem kell lenned, mert sokan rögtön szívesen rád vetnék rejtett bűntudatukat, és gyűlölnék benned mindazt, amivel magukban nem tudnak szembenézni. De ha hibáztál, segíteni kell a hibád által másnak okozott érzelmi terheket elhordozni, vele őszintének lenni, bocsánatot kérni, és a helyzet megoldásáért őszintén és elszántan tenni. Ennél többet senki nem várhat tőled. Mert nem te vagy Isten – és ezt mindenkinek el kell fogadnia, önmagadat is beleértve. Hidd el, nincs felszabadultabb élet, mint mikor végre az ember elfogadja, hogy ő teremtmény. Nem több, és nem kevesebb. Tőle elég, ha halad a cél felé, oda úgyis Isten emeli majd be.

 

;-)

Zoli

A férfi: a világ rendőre

Nem kell kigyúrt alkat, földbe döngető izomzat. Mérlegelj: ha be tudod vállalni - kockáztass! Mindegy mi történik: te már hőssé váltál.

Nem kell kigyúrt alkat, földbe döngető izomzat. Mérlegelj: ha be tudod vállalni – kockáztass! Mindegy mi történik: te már hőssé váltál.

Buszmegállóban állsz. Egy idős bácsival beszélgetsz. A kocsmából egy fiatalember támolyog ki. Előveszi a micsodáját és belevizel a virágtartóba. Mit teszel?

Valóban megtörtént. A bácsi szólt a srácnak, olyan választ kapott, hogy nem tette el. Én meg sem mozdultam. Féltem. A srác kötözködő természet volt, félelmetes verekedő. Érthető volt a passzivitásom? Szerintem igen. Mégis helytelen.

Mi a teendő ilyenkor? Rendőrt hívni? Mire odaér, a srác már sehol. A biztos morog, minden jelentéktelen esetért kihívják, és az elkövető messze, meginteni se lehet. Meg, ha meginti is, mi haszna? Pár szó, az semmi.

Azt a szitut másképp aligha lehetett volna megoldani  – akkor és ott. De ezer másik van, amikor szintén férfias határozottság és bátorság kell. És nekünk kell helytállnunk, mert nem lehet mindig jogi és hivatalos úton érvényt szerezni az igazságnak, a helyes viselkedésnek, a rendnek.

Én ezt javaslom:

Tanuljunk küzdősportot, és járjunk versenyekre is! Váljunk harcosokká! Ma, akik ilyen sportot oktatnak, fegyelmezettségre is okítanak; egy normális edző nem tűri, hogy a tanulói visszaéljenek az erejükkel. Erre az edzőtársaknak is oda kell figyelniük. DE! Az élet nem csupa fegyelem, és biztonságba terelő szabály. Aki küzdött már élesben, az tudja ezt a legjobban. KELL élnünk a szabadságunkkal, természetes kreativitásunkkal is, vagy meg se mérettessünk! Folyamatos egyensúlyozás a rend és a szabadság közt – művészet helyesen élni. Vagyis élesben felejtsük el a következő két mentalitást: mindig betartom a szabályokat és így én leszek a Jófiú; pokolba a szabályokkal, majd megoldom Magam! A kettő között az igazság.

Nagyon sokszor nem kell, elcsattanjon pofon: elég a határozott közbelépés. Van, hogy megoldja a problémát az érvelés, a csitítás. Van, hogy ütni kell. (Azért szerintem Magyarországon elég ritkán. Hála Istennek!)

És vannak azok a szituációk, amiket nem tudunk mi megoldani. Túl erős az ellenfél, vagy túlságosan félünk tőle. Emberek vagyunk, férfiak, nem terminátorok. (Mert ugye, ők a Rozsdatemetőbe mennek. A férfiak viszont a Mennybe.) Próbáljunk mást, de ne maradjunk tétlenek! Ima, például. Adjunk már esélyt az Istennek, hátha csoda történik! Vagy természetes eszköz: rendőrt hívni. Még ha fölöslegesen is, a fent leírtak miatt, de jobb, mint gyáván félrenézni, és SEMMIT sem tenni. A körülöttünk állóktól segítséget kérni. Legfeljebb hüjjének néznek. Megsértődnek és gyáván hátat fordítanak. De ezt túl lehet élni.  Ne a sikereinken mérjük magunkat, hanem az őszinte próbálkozásainkon!

Ha a szomszédban már megint sikítozik az Erzsi, üvölt a Józsi, és tudjuk, hogy asszonyverés jön, mert kismilliomodszor pereg a forgatókönyv, legalább készítsünk hangfelvételt az esetről, jelentsük a rendőrségen, szóljunk a (nem szeretem ezt a társaságot, de most mégis ideírom a nevüket) NANE szervezetnek, a nővédőknek, mittudomén.

NE-HAGYJUK-ANNYIBAN-A-DOLGOKAT!

Egyik ismerősöm egyszer „csatázott” a párjával. Nem ütötte meg, de erőszakos volt vele. Asszonyka sivított, mint a szúrás előtt álló malac. Egyik szomszéd kihívta rájuk a rendőrséget. Tudjátok, mit mondott nekem az ismerősöm? „Zoli, nagyon megalázó volt a rendőrség kijötte, bár rendesek voltak. Figyelmeztettek, elmagyarázták a dolgokat, és a lehetséges következményeket. Ugyan nem bántam meg, amit tettem: (egy kulcsot csavartam ki a feleségem kezéből), de hálás vagyok a szomszédomnak. Mert nem volt neki mindegy, mi történik nálunk. Mert féltette a családomat. Mert bármi is történt, szeretem az enyémeket. És jó tudni, hogy másoknak nem mindegy – ha tévednek is.”

Világos, nem áll mindenki így hozzá. Vannak bosszúálló férfiak – és nők. (Bizony, nők is lehetnek erőszakosak, még családon belül is.) Hát szerezzünk be gázspray-t, járjunk önvédelmi tanfolyamra! Beszéljünk a barátainkkal, mit tehetünk a biztonságunkért. Ne akarjunk mindent magunk megoldani! Nem vagyunk mi kisistenek! Férfiak. Se több, se kevesebb. Mert nem kis szó az: Férfiként élni.

Most két nagyon fontos gondolat jön – mivel az egész cikket halálosan komolyan gondolom.

Egy – tudjuk hol a határ! Mi az, amibe nem kell, sőt nem szabad beleavatkozni. Minden butaságért nem kell a szomszédok életébe folyni. Illetve mi az, ami már nem a mi hatáskörünk. Mert azért szó szerint a férfi mégsem a világ rendőre – inkább rendőrfélesége. Vannak igazi rendőrök, egyenruhában, esküvel, kiképezve, felfegyverezve. Na, bizonyos szint után (amikor pár szó, jelzés, akár egy-két pofon után sem javul a helyzet, pláne romlik) az ő dolguk eljárni.

Másik – aki vállalja a felelősséget, hogy így mások életébe avatkozik, az nézzen szembe vele, az ő élete milyen! Az maga fedje meg magát, és ne sértődjön meg, ha őt is megfedik! Ha jogos kritikát kapott javulhat, ha nem, önérzetesen kihúzhatja magát. (Mondjuk nem mindig egyértelmű azonnal, mi jogos és mi nem.) Aki másoktól normális életvitelt vár, az maga is törekedjék erre – és őszintén. Nincs két mérce – ugyanaz vonatkozik rám is, ami másra. Viszont görcsölés nélkül! A fene megette a komor szenteket! Inkább éljenek a vidám bohócok!

Kicsit komolyabban: nem azt állítom, hogy dolgunk mások életét a mi elképzelésünk szerint alakítani. De dolgunk időnként kimondani: elég! Megvédem a gyengét, a kiszolgáltatottat, legyen férfi vagy nő. És nem tűröm a jogtalanságot, a gonoszságot. Ha tehetek ellene: teszek ellene.

Egy megtörtént eset a példa illusztrálására.

Legyünk Férfiak: büszkék és belátóak, türelmesek és józanok, de főleg: bátrak!

Ui.:  Némileg más módszerekkel, de nőknek is való ez a mentalitás.

Uniszex, ugyanis.

;-)

 

Zoli