Címke: Isten

Az Őrülten Szerelmes

áldozás2Hogyan kívánja egymást férfi és nő? Vad vággyal, a sarkától a feje búbjáig beleborzongva.

Hogy kíván minket az Isten? Mindent birtokolni akarva. Mindent birtokolni engedve. Napról napra átadva, a maga rendje szerint.

„Annyira szerelmes vagyok belétek, hogy azt szeretném, ha felfalnátok. Mindig, valahányszor találkozunk. Ha megennétek a testem és meginnátok a vérem. Belétek oltódnék, és a testetek, zsigereitek és csontjaitok legmélyébe épülnék: a sejtjeitekbe.

EGY AKAROK LENNI VELETEK!”

áldozásNos nem ezekkel a szavakkal, de lényegében ezt mondja Jézus, amikor közli, hogy aki őt követi, annak meg kell őt ennie. Már nem elég a rá hallgatás, a tanítás komolyan vétele, a vele való rendszeres párbeszéd (az ima) – Mindent oda akar adni. És az Utolsó Vacsorán meg is teszi. Már semmit nem tart vissza: étellé teszi a testét (kenyérként) és itallá a vérét (borként).

S másnap ugyanez ismétlődik meg, csak most azoknak engedi meg, hogy mindezt elvegyék tőle, akiknek önként nem adhatta. Testét megölik, s vérét kiontják.

Van akinek hasznára lesz: a kereszt alatt megtérő római katona; s van, akinek kárhoztatására: Júdás. S van, akinél még nem tudjuk – pl. Annás és Kaifás főpapok.

De bízni és remélni mindig lehet.

áldozás1

 

 

 

;-)

 

Zoli

Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)

A szerelem emlékei: Cardiff

A szerelem emlékei: Cardiff

Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.

Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.

Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.

Dover, Kent

Dover, Kent

Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.

Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.

Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.

Erdély

Erdély

Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját,  és a ceremóniához szükséges dolgokat.

Grand Canyon

Grand Canyon

Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.

Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.

Hollywood

Hollywood

Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.

Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.

Dávid

 

Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És

Las Vegas

Las Vegas

Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök. 

Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk.  A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.

Los Angeles

Los Angeles

Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe? 

Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor:  „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.” 

Nassfeld

Nassfeld

 

 

 

 

 

 

 

 

Olaszország

Olaszország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Görögország

Görögország

 

 

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

 

 

Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.

Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.

 

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen irántunk érzett olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, Ő ki nem sarjaztatja belőlünk, titok marad.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen Olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, és Ő ki nem sarjaztathatja belőlünk: örökre titok marad.

Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút. 

S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk. 

És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.

A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…

 

Zoli

Az újrakezdés filmje: Rambo 4

óvó apaNem a film agressziószintje miatt 18+ – os ez a cikk. Előre szólok, hogy egy helyen mélyen önfeltáró leszek. Mivel az a rész a bűnről és Isten Irgalmáról együtt szól, esetleges nehéz emészthetősége ellenére is elmesélem. A filmben is van egy hasonló jelenet, ezért el kell mondanom, hogy olyat én is átéltem. És, hogy ez mit jelentett nekem. Ha nem vagy elég érett hozzá, pláne ha gyerek, erről még a szüleiddel is nehezen fogsz tudni beszélgetni. Innen még simán vissza lehet fordulni. A lapon sok más is van, amit nyugodt szívvel ajánlok neked. Az internet megőrzi a cikket, és amikor készen állsz rá, hogy piszkos dolgokkal őszintén szembenézz, nehezen hihetőekkel valamiképp megbirkózz: nos, eljött az ideje a filmelemzés és prófétálás elolvasásának. Bár ez a cikk csak egy másik férfi prófétálásának értelmezése.

Ha itt vagy: kezdjük.

rambo 4 aMíg a Rambo első része inkább a valóságot volt hivatott feltárni (valójában a férfiak se háborúznak szívesen, és ennek meg van az oka) a negyedik rész inkább egy vízió, látomás és vágy. Az első rész a jelenről, a negyedik a jövőről szól. Itt már érdemesebb néhány jelenetnél elidőzni, mert mondanivalójuk van.

(Ha a filmmel indítanál, itt találod. Fekete négyszög, bal lent filmindítás, jobb lent teljes képernyőre váltás. Ha nem működik, a Google biztos kidobja, még hol találod meg.)

Eddig többször használtam egy fogalmat, az Igaz Harcosét. Olyasvalakit értek alatta, aki mindent beleadva küzd, tiszteli ellenfelét és sajátmagát is, tud méltósággal győzni és méltósággal veszíteni (majd a haverokkal kiörömködi, vagy kibúsongja magát), kellően tökös, de tiszteli a játékszabályokat is.

Most egy új fogalmat szeretnék bevezetni, és ő a Jó Harcos, vagy a Jó Harcosa. Sly őt álmodta meg. Élőben Sam Childers feltűnő módon ilyen, de tágabb értelemben mindenki, aki tesz és küzd a  Közösség Javáért. Sam Afrikában misszionárius és prédikátor, de a gyerekek kényszerkatonaságtól való megmentése sokszor csak géppisztollyal megy.  Sam életéről is készült film, Gedainé  Kölnei Lívia, a Talita.hu-ról írt egy jó cikket róla, mi itt hoztuk le tőle.

A helyszín ezúttal: Burma. Nagyon hosszú idő óta tartó háború és népirtás zajlik ott. (Bakker, de jó a dolgunk Európában! Nemcsak az életszínvonal miatt. Nekünk mennyi mindentől nem kell félnünk, amitől sokaknak igen. És a magyar életszínvonal bizony nagyon sok országét megelőzi a világon.)

rambo 4 bJohn nem túl messze, (motorcsónakkal talán fél nap lehet) éli békés, látszólag harmonikus egyedüllétben mindennapjait; a természet közelében, vérének megfelelő veszélyes módon keresve meg a mindennapit. Mérges kígyók begyűjtésével és eladásával. Közben halászik és a zsákmányból időnként ad pl. a helyi vallás papjainak. Elvégre jut is, marad is…

Egy kis keresztény csoport érkezik, akik halált megvető bátorsággal vállalták, hogy gyógyszert és némi orvosi segítséget visznek az országba. Johnt kérik meg, hogy juttassa be őket az országba. De ő tudja, mit jelentene ez a számukra nagyon de nagyon valószínűen, és nemet mond.

rambo4eEkkor történik meg a csoda. Este a csoport egyetlen nő tagja, mivel más esélyük nincs, hogy teljesítsék küldetésüket, ismét felkeresi Johnt. Egy rövid beszélgetésben elmondja a férfinak, hogy talán csalódott és megkeseredett, de ő hisz benne. Tudni kell, hogy ez a nő szoros kapcsolatban él Istennel. Isten lehel új életet rajta keresztül John, a felszínen békés, de belül sebzett és magányos lelkébe. Majd a végén látjuk meg, mennyire így van ez.

Másnap úton vannak Burma felé.

Nos, én egy pornófilm nézése közben találkoztam Isten ilyen kegyelmével. Nem azt mondom, hogy helyes pornót nézni, hanem azt, hogy az Isten Mindenható. Világos, ha nem küzdök tőlem telően a pornózás vágya ellen, és ha nem járok naponta Ővele, mindez nem történik meg. Ki-ki utána néz, egyik és másik mit is takar. Nem csak elfojtást, illetve többet a Rózsafüzérnél. A lényeg: vannak feltételei az ilyen kegyelmeknek.

Egy orosz lány adta magát oda egy fiúnak. Szerintem nem volt szerelmes a srácba, csak kurválkodott, láttam már szerelmes nőt is pornózni, belőle kiáradt valami plusz a férfiba: itt nem. De a lány őszintén és kedvesen odaadta mindenét a srácnak. A szépségét, a testét, és az önzetlen figyelmét. Mert a pénzt akkor is megkapja, ha lelketlenül csinálja, csak savanyúan ne, mert azt senki nem nézi meg. Ekkor éreztem azt, hogy a Szűzanyán keresztül lehajol hozzám Isten, és azt mondja: „Látod, Zoli, milyen mocskos is vagy? És így kellesz nekem. Csak kövess engem! Majd, ahogy mondom.” Lehet ekkora szerelemnek ellenállni? Biztos, de szerintem nagyon hülye, aki megteszi. A mai napig pornófüggő vagyok, de a helyzet tényleg komolyan és sokat javult, és javul tovább.

Van itt a filmben egy izgalmas jelenet arról, hogy szabad – e erőszakot alkalmazni, de nem mesélem el, nézzétek meg, mi most csak gondoljuk végig! Ha a rendőr nem használ néha fegyvert, ha a szülő nem üt időnként a gyerek fenekére, ha a gyerek a szívóskodó osztálytársát nem tanulja meg időnként helyrerakni, elég pokoli „szelídségben” fogunk élni. Csak azt kell tudni: az az utolsó, hogy ütünk; annyit ütünk, amennyit feltétlen szükséges, és utána illik megpróbálni rendezni a sorokat, ha az szükséges. Néha azonnal, néha kicsit később, embere, helyzete válogatja. Mert nem fájdalmat akartunk okozni, hanem magunkat, vagy a kialakult rendet, vagy a jót megvédeni. Még valami: veszíthetünk is. Ártatlanul kikapunk, és minket vernek földhöz. De van olyan vereség, ami akkor is megéri.

Nos, John visszatér a házába, és éli az életét, míg a csoport tiszteletese meg nem jelenik nála a hírrel, hogy a csapatnak tíz napja otthon kellene lennie, de semmi hír róluk. Szeretné, ha John elkísérné a felbérelt zsoldosokat, akik kiszabadítják a híveket.

rambo4gA zsoldosokban nem teng túl a harci morál, és ha John nem tekintené szívügyének a nő, és a nő hozzátartozói és barátai kimentését, a lelkészt meglopva (pénzét megtartva, a vállalt feladatot meg sem próbálva teljesíteni) távoznának a veszélyes területről. De John rákényszeríti a csapatot, egy a parancsnok szemétől centiméterre lévő nyílheggyel, melynek szára egy pattanásig feszített íjhúrhoz kapcsolódik, hogy teljesítsék a kötelességüket, és harcoljanak Isten Népért, ha már egyszer elvállalták.

A szabadítás közben van egy durva akciójelenet. A keresztény nőt éppen meg akarja erőszakolni az egyik katona, amikor John odaér. A jelenet szerint a volt katona puszta kézzel kitépi a másik férfi torkát. Ennyire felháborítja, amit az tenni készül. Persze gondolhatna rá, mekkora öröm ezt a nőnek végignézni – de ez nem az a pillanat. Amúgy meg: nincs mese, beleszeretett.

Végül, bár nem mindenkit, de sikerül kimenteni, és a helyi burmai ezred is megsemmisül. John szerény búcsúja a nőtől mélyértelmű még. Nincsenek is egymás közelében, de John látja a kezet, amely hálásan int, és ő öntudatosan visszabólint. Nem vette el, ami a másé, és megőrizte a tisztaságot.

S hogy a nő lelki csókja mennyi életet támasztott végül a férfiben? Az utolsó jelenetben John épp úton van a még életben lévő apja farmjának kapuja felé, akihez tán az első rész óta nem ért oda…

rambo4f

;-)

 

Zoli

 

 

Örömmel kommunikálni az Éggel avagy amikor nyomja az Úr a szelet a vitorládba

01vitorlIgyekszem folyamatosan imádkozni. Reggeltől estig nyomom magamban vagy a nyelveken szólást (vagyis Istenre nyitott szívvel értelmetlen szótagokat éneklek), vagy ilyesmit: „Dicsőség neked, Isten!”, „Szeretlek Uram!”, „Köszönöm Jézus!”. Hogy ne váljék unalmassá, és fárasztóvá én ezeket általában Bon Jovi, Rasmus, AC DC, vagy a Sportfreunde Stiller egyik számára éneklem. Mostanában Anastacia ritmusára imádkozom. Buli közben, olvasás közben, miközben mással beszélgetek, tévézéskor, mindig. Van, hogy nem sikerül (cikkíráskor nehéz, illetve a tévé is elveszi a figyelmet), de nem görcsölök. Amint észreveszem, hogy abbahagytam, nekiállok megint.

Az eredménye? Életem során, cikkíráskor, amikor másnak próbálok segíteni lelki problémáin, vagy csak egyszerű munka közben kapom a szelet a vitorlámba. Gondolatok, új irányok ötlenek fel, észreveszek rejtett dolgokat, mi van a másik szívében, mit szeretne valójában, mit mond valójában. Segít az unalom ellen, pl. krumplipucolás közben. Buliban segített túllépni a félénkségemen, és pl. felkértem egy nagyon csinos lányt, akiről azt hittem, túl idősnek és túlsúlyosnak tart magához. Többször táncoltunk, nevettünk, (mivel zártkörű buli volt, csupa ismerőssel) megtapsoltak minket, mert elsőként táncoltunk (és jól), a többi félénk kamasz és felnőtt közt.

Segít a férfiközösség szervezésében, segít bátran és szeretetteljesen önmagamnak lenni. Gyógyít.

De! Nem elég az ima önmagában. Fontos, de kevés. Meg kell tanulni Jézus kategóriáiban gondolkozni, és a szerint élni. Vagyis olvasni kell a Bibliát, főleg az Evangéliumokat, elgondolkodni, mit jelent nekem ez, hogyan tehetném gyakorlattá az életemben.

Ez NEM mágia.

Ez kereszténység. Mélykereszténység. A célokat Isten céljaihoz igazítani nap, mint nap (erről sokat lehet olvasni Eberhard Mühlan: Hogyan vezet minket a Szentlélek? c. könyvében. Izgalmas és közérthető, ráadásul az alapoktól indít és megvéd az eltévedéstől ;-)Marana Tha adta ki. Érdemes rákeresni a gugliban.)

És bátran! Ha valamit szeretnél elérni, és az nincsen ellentétben Isten törvényével, tegyél érte bátran! Leszólítani egy bombázót, vezetőnek lenni, jó állás, egy jó nyaralás – mindez a tiéd lehet, ebben semmi rossz sincsen. DE ne feledkezz el a körülötted élőkről sem! Család, barátok, munkatársak, a nélkülözők, a férfiak, a nők, az egyházad. A világnak szüksége van rád, ne vond meg magad tőle!

Figyelemfelkeltésnek ennyi.

 

Zoli

Tiszta lelkiismeret

indexAz alábbi elmélkedés Bob Gas-tól való, akinek írásai nyomán készül a Mai Ige c. kiadvány. www.maiige.hu

„Tiszta lelkiismeret

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet…” (1Timóteus 1:19)

A lelkiismeretről szólva Pál ezt mondja: „…magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt” (ApCsel 24:16). Timóteusnak is megírja: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Egyetlen kapitány sem azért indul el, hogy hajóját hajótörésbe vezesse. Ha azonban elalszik a kormánynál vagy leveszi tekintetét az iránytűről, végül mégis zátonyok között fogja végezni. A kérdés nem az: „Megúszhatom-e?” Nem, a kérdés az: „Hogy tudok ezzel együtt élni ezután? Nem fogom-e miatta elveszíteni biztonságérzetemet Isten előtt? Mit fog erről gondolni Isten? Ez a dolog akadályozni vagy előmozdítani fogja Isten áldásait az életemben?” Valaki azt írta: „Együtt kell élnem önmagammal, ezért olyan akarok lenni, akit szívesen ismerek; azt akarom, hogy minden nap képes legyek szembenézni önmagammal. Nem akarok úgy megállni a lenyugvó napban, hogy gyűlölöm magam azokért a dolgokért, amiket tettem. Emelt fővel akarok járni, azt akarom, hogy megérdemeljem az emberek tiszteletét. Itt, ahol minden a hírnévért és a gazdagságért való küzdelemről szól, szeretném, ha képes lennék szeretni magamat. Nem akarom, hogy ha magamra nézek, tudjam, hogy csupán hencegés, blöff és üres ámítás vagyok. Önmagam elől sohasem tudom elrejteni magam, látom, amit mások talán sohasem fognak látni; tudom, amit mások talán sohasem fognak tudni; magamat nem tudom átejteni, ezért, bármi is történjék, szeretném megőrizni önbecsülésemet és tiszta lelkiismeretemet.”

Onnan áld meg az Isten, ahonnan a legkevésbé számítasz rá

csókKépzeld el: állsz egy probléma előtt, és ráncolt homlokkal agyalsz hogyan jöhetnél jól ki belőle. Aztán édes, ismerős illatot érzel, és máris átölel hátulról, ő, és édes csókot lehel a tarkódra. Hirtelen biztos leszel benne, hogy minden meg fog oldódni. Megfordulsz, és máris megajándékoz ajkai puha melegségével.

Nna, így éreztem magam lélekben, amikor az alanti két zeneszámmal találkoztam. Anno földig esett az állam, mikor megtudtam Béyonce-ról, hogy mélyen hívő keresztény testvérem (és a saját szájával mondta ki, őszinte örömmel) hát most is a cipőm orrán koppant, amikor végighallgattam Ákos dalát, az „Igazán” – t. Mert Jézus Krisztusról énekel. Ez a leírás senki másra nem illik rá. Ákos, Te hívő vagy? Követed a mi Urunkat? Tudtam, hogy jó fej vagy, meg Szombathelyen voltál katona, de ezt azért nem hittem volna. Azt nem tudom, vallásos vagy – e, de a nem vallásosok csak csipegetni szeretnek Belőle, Full HD-ban a vallásgyakorlók élvezik (és hordozzák) Őt.

A másik számot úgy ismertem meg (teljesen más stílus, a fenti kifinomult eleganciához semmi köze) hogy kisebbik fiam, Bálint hallgatta, és ez milyen jó. Az ja, mondtam, egy ronda rap szám. De ha már a gyerek szereti, csak végig hallgatom, tudjam már mit szeret. Nos, ha sok ilyen élményem lesz, tuti kilazul az állam. Igen, megint a földről szedtem fel.

Nagyon fiatalosak az előadók, és elképesztően bölcsek. Nem hiszem el, hogy nem a saját életükből merítik (egyébként Ákoshoz hasonlóan) az ének szövegét. Egyszerűen nem tudom jellemezni. Csúnya szavakkal meg nem szeretném jelezni a megrendültségem.

Fanka és Kowa: Ez a mi mesénk

(A legenda szerint a penicillint egy szicíliai nyomornegyed szemétdombján virító penészgombából nyerték ki. Aki felfedezte, nem értette, hogy képes ott életben maradni. Hát a penicillintől.)

Ott csókol meg az Isten, édes, áldó csókjával néha, ahonnan a legkevésbé várjuk. Van érzéke a romantikához? Úgy vélem, van.

;-)

Zoli

Csak bajban fogunk össze? (Vendégcikk, eredeti címet lásd a cikkben))

Keresztényüldözés kell az egységhez?

Most, csak hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam klaviatúrát. A napokban elérte a nyugati sajtót is (illetve az inger küszöbét), az a megdöbbentő hír, hogy a szír és iraki keresztények egyes helyeken, rettenetes üldözésnek vannak kitéve, tömegesen végzik ki, fejezik le, feszítik keresztre őket, ahol a szélsőségesek megvetették a lábukat. Ettől a rémségektől, állítólag még a gyerekeket sem kímélik. Sajnos az iraki helyzet csak egy szelet, a világ kereszténységében. A keresztények körülbelül egynegyede él olyan békés társadalomban, ahol nem kell üldözéssel szembenéznie, egyenlőre.
Forrás: hetek.hu
Miközben mi a nyaralásunkkal vagyunk elfoglalva, nézzük a felhőket, időjárás jelentést, hogy vajon holnap fürdeni megyünk-e, vagy inkább kirándulunk, addig testvéreink ezrei rettenetes borzalmakkal néznek szembe. Az még hagyján, hogy ők, de a kis gyermekeik is, akik árván maradnak, vagy apa nélkül, aki nem jön mert a feje ki van tűzve egy karóra a főtéren(ez nem túlzás!). Ők talán éppen valami tömegszálláson, menekült táborban húzzák meg magukat, rettenetes félelemben. Ezek a borzalmak nem valami extrém ritkaságok, hanem, ma tömegesek. Nem ragozom tovább, az internet világában nem nehéz informálódni, (például, itt és itt).
Arab „N” így jelölték meg Irakban
a keresztény otthonokat

Attól tartok, hogy az „N” betűs szolidaritási akció, messze nem fogja elérni a célját (sőt, ma már, pont az ellenkezője látszik, sikerült ki irtani, teljesen elüldözni a keresztényeket bizonyos iraki területekről) mert, egész egyszerűen a világ azon a felén nem a nyugati demokrácia szerint gondolkodnak. Nem számít a szolidaritás és a jelentős társadalmi támogatottság. Lazán kivégzik a másként gondolkodót, de még a gyanú is elég. Ez még hagyján, hanem felhasználva a modern technika és internet világát, az elnyomók véres kivégzések tömkelegét teszik fel az internetre, vagy levágott fejekkel pózolnak, ezzel is megfélemlítve és pánikot okozva. A nyugati demokrácia, immár kezd megdöbbenni, azon a brutalitás özönön, ami most kezd széles körben ismertté és az internet miatt, nagyon is nyersen, horrorisztikusan megjelenni. A fasiszták és kommunisták, valamint más diktatórikus rendszerek, háborús felek is, rettenetes tömegmészárlásokat hajtottak végre, de van ma egy különbség, hogy régebben álcázták a gyalázatos népirtást (vagy legalábbis megpróbálták), míg ma ezek, videó felvétele és kitevése az internetre, részei a megfélemlítés eszközének, valamint ez üzenet is: te sehol nem lehetsz előlünk biztonságban!  –  és valóban, lehet, hogy tényleg ide is elér az üldöztetés előbb, utóbb. Mert miért lenne az én generációm, vagy a következők valamelyike, kivétel, amikor a többséget üldözik?

Egy-két tanulság ötlik most az eszembe: vajon most, akik meghalnak a hitükért, Isten előtt számít az ő dogmatikai nézetük? Vajon nem úgy van, hogy ez a jóléti kereszténység luxusa? Számít, hogy valamely katolikus egyházhoz, vagy, valamely protestánshoz tartoznak? Mi itt a jólétben, kegyetlen elméleti harcokat vívunk egymással, ki-ki a saját felekezetében, teológiai nézőpontjából kritizálva a másikat, megkérdőjelezve egymás hitének a valóságát is. Éppen a napokban olvastam(itt, itt és itt), hogy egy neves amerikai evangéliumi tesó, szentlélekkáromlással hozta összefüggésbe a karizmatikus táborhoz tartozókat. Nem az döbbent meg, hogy a szesszacionistáknak vannak vitáik a kontinuistákkal (csodás kegyelmi ajándékok ideje lejárt, vagy folytatódik), hanem a vita eldurvulása a probléma, amikor az egyik keresztény a másiktól egyáltalán az örök életet is elvitatja. Vagy: „én az igaz evangéliumot vallom, de te a hamisat” – jó lehet, én is, és a másik is, az élő megváltó Úr Jézus Krisztusban hiszünk. Mintha az evangélium, pusztán egy teológiai rendszer lenne – de nem az! Hanem egy személy, Jézus Krisztus és az Ő megváltói munkája. Van ennek értelme? – mármint az ellenségeskedésnek. Tényleg így kell nekünk élni a keresztény világban, bántva egymást, sarat dobálni (magamnak is mondom), amikor a többség, ráadásul mérget vehetek rá, hogy teológiai értelemben nagyon nem az én felfogásomat követő testvéreim az életüket áldozzák, vagy válnak hontalanná, jobbik esetben is állandó bizonytalanságban és a bármikor bekövetkező rémségek árnyékában élnek? Vajon nem kiált felém Isten, hogy állj! Én elfogadom őket, te miért nem? Sőt, ők sokkal többet és értékelhetőbbet tettek, mert szó szerint az életüket adták értem – mondhatja az Úr.
Attól tartok, hogy egy napon sírni vagy nevetni fogunk magunkon, de inkább sírni fogunk a saját szűk látókörű butaságaink miatt. Erősebben fejezem ki magam: megleszünk ítéltetve a biblikusnak tűnő igazsághajszolásunk, de a valóságban gyűlölködő, egymást kirekesztő teológiai sovinizmusunkért. Mert nem az a kérdés, hogy elméletben teológiai értelemben, ebbe, avagy abba a fiókba tolom be magam és másokat, hanem mire megyek a gyakorlatban, amikor valóságos tettekben mérve elfogadva, szeretnem kéne a testvéremet?
Gulácsy Lajos
Forrás: reformatus.hu

Az előző posztomban utaltam nagymamám testvérére Gulácsy Lajos bácsira, akivel néhányszor találkozhattam is, hallgatva az ő, igen mély hitéből fakadó bizonyságtételeit. Akit fiatalon elhurcoltak  egy szibériai szovjet lágerbe, azért mert lelkészként, de engedély nélkül prédikált. Egy valami igen megütötte a fülemet, hogy azokban az években a lágerben semmilyen felekezeti vita nem volt. Amikor Sztálin halála után némi enyhülés volt a fogságban, akkor együtt úrvacsoráztak a különböző felekezetű elhurcoltak, persze titokban, és bor helyett, vízzel. Egység volt, semmi teológia különbség nem jött elő, de amikor ki-ki visszakerült a saját környezetébe, akkor sajnos folytatódtak azok a felekezeti viták, melyek a fogságban megszűntek. Nos, bizarr a következtetés, mikor egyek igazán a keresztények? Amikor erős üldöztetést élnek át. Mert akkor mindenkit megérint az örömteli, de mégis félelmetes igazság, hogy ők testvérek, de a világ szemetei is, akiktől meg akarnak szabadulni. Komolyan, amikor sorba fektetnek, hogy kivégezzenek még egy tucat kereszténnyel, számít, hogy mi a másik teológiája?

Attól tartok, hogy nem a valóságban élünk, nagyon sokan. Olyan dolgok kötnek le, húzok képzeletbeli határvonalat testvér és testvér közé, magam és a másik közé, amely Isten előtt nincs is.
Foglalkozzak nyugodtan nehéz teológia kérdésekkel, beleáshatom magam az elméletekbe, követhetek általam jónak tartott téziseket, vitázhatok nagyokat, de jó ha tudom, hogy sokaknak ez most luxus és én jelenleg ebben élek, most még. Jó, ha foglalkoztat az a gondolat is, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy a határvonalak nem ott vannak, mint ahol képzelem, hanem Isten jobban kiszélesítette azokat!
Nagy L. Zoltán

Álmodtam Apát magamnak. Anyának pedig egy Társat. (Joyce Maynard: Nyárutó)

Valószínű nagyképűen fog hatni, de a film férfi főhősében magamra ismertem. Szerintem Frank én vagyok. Igaz: Toplak Zolisan; nem Amerikában, Magyarországon; és nem a magam erejéből, hanem Isten kegyelméből. De ha megmaradok benne, megtart ebben az ideálban – miközben önmagam, egy valóban élő személy lehetek. Viszont tényleg meg kell maradnom a kegyelemben. Isten kertjében sincs mindig ingyenkonyha.

1. fejezet: A sebzett és ijesztő férfi.

nyárutó1 Frank mindenre elszánt: hosszú évek raboskodása után megszökik a börtönből, mert már belátta, hogy ártatlanul került oda, és élni akar. Megbocsátott magának, hogy hűtlen és csapodár, őt vérig alázó feleségét egy indulatkitörés közben akaratlanul megölte (nagyot taszított rajta, és az eleső nő, a halántékát beverte a fűtőtest sarkába. A valóságban több vér lett volna – de nem a szaft a lényeg, hanem a tragédia.) És mindeközben a gyermekük, aki vér szerint nem is az övé, de szeretett, belefullad a nyitva hagyott csap alatt a fürdőkádba. Kész a családját legyilkoló és elmezavarral küzdő férfi képe a társadalom számára.

Szökésekor a felfokozott helyzet előhozza a zsenit belőle, és helyzeti előnyéből a legtöbbet akarja kihozni. Az őrt ugyanis annak büszkeségére alapozva eltávolította. „Ha kimegy a kórházi szobából, kiugrom az ablakon.” <2. emelet> Az őr naná kiment. „Nem vagy te olyan tökös, hogy megtedd” – vagyis beugrott a játszmába, és Frank tényleg ugrott. Mondom: elszánt.

Henryvel a bevásárlóközpontban fut össze. Nem rejtőzik, és a búzatáblák közt menekül, hanem az egyik legforgalmasabb helyre megy. A többiek orra elé – akik még nem tudhatják, ki ő és honnan jött. A történet valódi főhőse egyébként Henry. De a Férfiak Lapjának nem ő a fontos, vele csak érintőleges foglalkozunk. Henry tizenéves fiú, a férfivá válás küszöbén, és depressziós édesanyjával él együtt. Nagyon szeretik egymást, és Henry képes fiatal kora ellenére megérteni, mi az édesanyja gondja: hiányzik egy férfi odaadó szerelme az életéből. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, de egy fiú egyszerűen nem alkalmas erre a szerepre, pláne a magára hagyott nő saját fia.

Frank lop (holott korábban végtelenül jóhiszemű és becsületes volt): ruhát, sapkát, és alakot vált, vérző oldalú, szökött rabból – átlagpolgárrá válik. Nem gondolkozik: cselekszik, a zseni ösztöne vezérli.

nyárutó2Nem bántja Henryt – de ez nem sokon múlik. Ha Adél, Henry édesanyja nem működött volna vele együtt, azt Henry bánta volna, még ha ezzel Frank esélyei a szökésre el is szállnak. Mert ha Adél látja Frank – en, hogy nem meri bántani a fiút, jó eséllyel nem működik együtt.

Frank kezd úgy viselkedni, mint ahogy korábban gondolták róla, és amiért elítélték. Vajon le tudja majd vetni ezt a sátáni maszkot? Vagy eddigi lappangó sötét énje magához kaparintja az irányítást? Az apátlan család nem tudja, de elindulnak hazafelé az autóval sorra hagyva el a társadalom kínálta menedék védőbástyáit: a pénztárost, és egy szembejövő rendőrautót. Otthon, vagy a Terror háza? Hova tartanak? Adél nem tudja, de mindhárman haladnak a jövő felé.

2. fejezet: A Hatalmamba kerítelek – hogy szolgálhassalak.

Frank az autóba szállva pár perc maradásról beszél, hogy pihentesse a lábát. De a házban már nem erről van szó. Tovább akar maradni. Viszont a fenyegetettsége csökken – és elkezd megjuhászodni. Apránként, ahogy a jég olvad, tavasszal. Mikor Adél nyíltan a szemébe mondja, hogy nem igazán tud megbízni benne, holott ezt kéri, biztosítékok nélkül, és az elejétől a végéig, Frank meghátrál: belátja a másik igazát. De nem engedhet, aligha van más esélye: végig kell csinálni, amit elkezdett.

Ekkor kerül sor az első erotikus aktusra Adél és Frank között. Frank azt mondja, hogy meg kell kötöznie, ha valaki jön, ne tűnjön úgy, hogy bűnözőt rejtegetnek. Adél kiszolgáltatottsága a maximálisra növekszik. És Frank a hatalmába hajtja a nőt, pont az ő érdekükben: székre ülteti és végtelen gyengéden hurkot köt a kezére, és finoman a szék lábához kötözi a lábszárát. A lábfejet óvatosan megemelve, és a két combot széjjelnyitva.

Aztán a farkasbőr levedlik róla, csaknem végképp. Kibújik a terrorista szerepből és előveszi valódi énjét. Ételt főz, és közben teljesen természetesen irányítja Henryt, pont ahogy egy apa tenné.

Aztán behatol Adél intim zónájába (nem azon a ponton): megeteti. Ezt is tőle telő finomsággal.

Folytatja családapai tevékenységét: szerel, olajat cserél, és hasznossá teszi magát.

Például elmondja Adélnek később, hogy nem jól vett fát, s minden bizonnyal azt is, hogyan kellene, hogy jól tegye.

Többet soha nem használ kötelet, és Henryből türelmes eréllyel elkezd férfit faragni. Nem akad ki azon, hogy Henry nem tudja, melyik a racsnis kulcs, viszont megmutatja neki. Kimutatja a bizalmát, hogy Henry képes megtanulni baseball- ozni, és használható tanácsokkal látja el, hogy tegye. És Henry megteszi. Nem engedelmességből, hanem mert akarja. Kereket cserélni is megtanul, és ezzel később kivívja egy lány tiszteletét.

nyárutó3És Adél. Igen, aznap este egymás mellett ül férfi és nő, és Frank megérinti Adél derekát. Mivel Adél nem áll ellen, tovább megy, és szinte átkarolja a nőt. Ő pedig vágytól elhomályosuló tekintettel a férfi arcába néz, és mélyről felszakadó sóhajjal a vállára hajtja a fejét. Önként adja, amit addig a férfi elvett.

3. fejezet Férfi a közösségnek

Azon a hosszú hétvégén a szomszédasszony áthozza értelmi fogyatékos fiát egy egész napra. Adél nem tud mit tenni, barátnője szorult helyzete (sürgősen az édesapjához kell mennie, aki egy otthonban él, és nem tudja magával vinni a fiát – és őmellette sincs férfi, aki segítene) ráveszi, hogy engedjen az erőszakos kérésnek, és magához fogadja arra az időre a fiút. És Frank lehajol az elesetthez: egyenrangú társként kezeli egész nap őt, és második fiaként foglalkozik vele. Minden bizonnyal jó szomszéd lenne, ha annyi ideig maradhatna, és úgy.  Ez most egy rövid fejezet volt.

4. fejezet A Társ

nyárutó4Közeledünk a őrlőkövekhez, úgyhogy gyorsan: Franknek nem okoz gondot nőies házimunkát is végezni: felsúrolja a padlót, főz, sőt új süteményt készít lassan kialakuló családjával. Pikniket szervez,és megadja Adélnak, amire vágyott: hogy Éljen és szeretve legyen. Eljött, hogy megmentse a nőt, és férfi mivoltát ajándéknak tekinti, amivel buzdíthatja, terelheti és erősítheti övéit, és bárkit,  akinek csak szüksége van rá. Már amíg a készlet tart. Mert utána árufeltöltésig zárva.

nyárutó5Nem ragaszkodik mindenáron domináns szerepéhez, később tud engedni Adélnak, amikor ő egy alkalommal védi tőle a gyermekét. Lehet, hogy nem ért vele egyet, de tiszteli az érzéseit. És elfogadja a nő segítségét: félreteszi a büszke, „majd megoldom/kibírom egyedül” férfimentalitást, és elfogadja Adél törődését – „Miért bírnád ki, hiszen itt vagyok neked segíteni – én.”

5. fejezet A Sors fogaskerekei

nyárutó7Frank megadja Istennek, ami az Istené. Kanadába akarnak szökni együtt, mint család, de a selyemgubó felszakad, és intim elzártságuk megszűnik a világtól. És Franknek is, és Adélnek is még vezekelnie kell – de már rég nem magukért, hanem a többiekért teszik ezt. Nem sikerül a szökés, és józan férfiként Frank szembenéz a Sorsával: lebeszéli Adélt valami végzetes tettről,  amit az álmuk védelmében tenne – ekkor már hallani lehet a szirénázó rendőrautókat. Fájdalmas arccal megkötözi Adélt ismét – és ezúttal Henry sem maradhat ki. Frank elviszi a balhét egyedül, és az ügyész is ezt javasolja később az őt menteni akaró Adélnek. Franken nem segít, de magát és a fiát nagy bajba ránthatja.

Isten azonban nem hálátlan: bár hosszú idő után, de Frank kiszabadul, és Adéllal (aki nem zuhant vissza a depresszióba, hanem végig megőrizte a lángot a szívében) kapnak néhány szép évet a Földön. Utána meg úgyis ott az Örökkévalóság.

 

nyárutó6

Dicsőség Istennek! (Mindörökké, ámen.)

Jason Reitman filmje, főszerepben Kate Winslett és Josh Brodin. Én itt láttam.

;-)

 

Zoli

 

Egy megindító vigasz

kun magdi vers2

Ma éjjel

Ma éjjel a nesztelen csend
csillagalakba formálta anyám
szelíd varázs-szemét,
és ezüst-kéken lobbantotta felém
a belőle áradó szikraragyogást,
mitől fényár töltötte be szobám,
s már nem féltem attól, hogy lelkem felőrli
a mindennél kínzóbb lélekölő-magány.
Ma éjjel anyám volt az álmok tündére.
Arcomra simította a szép emlékeket
s mikor kezébe fogta fáradt kezemet,
éreztem a körüláradó virágillatot,
melyre tavasz-eső hullatott aranypermetet.
Álmomban anyám velem nevetett.
A boldogító könnyek mosolyba ölelték
a közöttünk lévő távolságból eredő
torokszorító hiány-éveket,
mik nem múló fájdalmat okoznak bennünk,
akkor is, ha mindketten tudjuk
két világban élünk,
s az egyikből nincs visszatérés,
hiába roggyan meg térdünk újra és újra
a bánat súlya alatt,
elérhetetlen marad az a pár arasznyi lépés,
mely átszakíthatná a végtelenig érő
magas csillag-falat.

De ugye tudod te is Anya,
bármily messze vagy,
lelked mindig elérheti
kitárt karomat?

Vers:Kun Magdolna