Címke: Jézus

Mária Magdolna – a feminista propaganda

Miután ismerőseim beharangozták a filmet, türelmetlenül vártam, hogy megnézhessem. Nagyon érdekelt, hogy hogyan ábrázolja a nőt, a nőket, és a férfiakkal való kapcsolatukat. Hitélményt is vártam a filmtől, tanítást Jézusról és az Isten Országáról. Aztán rá kellett jönnöm, hogy feminista propagandával állok szemben, olyan mértékben „szállítja” a rendező (Garth Davis) a feminista kliséket, hogy a forgatókönyvet akár a hazai nagy feministánk, Müller Péter is írhatta volna.

Bevallom, kétszer kellett nekifutnom a filmnek, elsőre még keresztény tanításként kezeltem, s csak másodjára esett le, hogy egy intellektuális kalandról van szó, vallásos köntösbe bújtatva. Olyan véleményt is olvastam a neten, hogy apokrifekre támaszkodik a történet… esetleg legközelebb Comics képregények szolgálnak majd alapul? Bár, ha figyelembe veszem, hogy a hit itt csak keret, de nem a lényeg, akkor végül is miért ne? Ha a mondanivaló kibontásához az kell.

mmmmm

Feminista klisé egy: itt a férfiak gonoszak. Máriát még a saját apja is (igaz, megfélemlítve, megtévesztve, de akkor is) csaknem belefojtja ördögűzés címén a Genezáreti tóba. Jézus tanítványai mind erőszakkal akarják létrehozni Isten Országát a Földön, Mária az egyetlen, aki megérti, és gyakorolja a könyörületet másokkal szemben. Rendszeres a konfliktusa Péterrel, aki a kanonizált evangéliumok szerint az apostolok feje lett Jézus szavai alapján. Vagyis ő a férfihatalom maga, ami feministáék szerint csakis gonosz és erőszakos lehet. Míg Péter az egészségesekhez akar menni a jézusi kiküldetés alatt, Mária megkönyörül a haldoklókon, és ápolja őket. Végül Péter irigyen megtagadja Máriát, mert Jézus feltámadásakor neki külön és először jelent meg.

Feminista klisé kettő: A nők a férfiak által el vannak nyomva és pont. Nincs szeretet, nincs gyengédség, nincs előzékenység, vagy áldozathozatal a nők felé. Egy dolog van: elnyomás. Máriát is erőszakkal férjhez akarják adni, és kemény halászmunkát kell végeznie (eleddig soha nem hallottam róla, hogy az ókorban ezt a munkát nők végezték volna), holott a bábáskodáshoz lenne tehetsége. Mikor Jézus prédikál a mosó nőknek, egyikük egy szörnyű bosszú történetét meséli el, amikor egy házasságtörő nőt csoportosan megerőszakolnak a férje és a férje testvérei, majd vízbe fojtják. Az egyoldalú férfiszemlélet az mindig is sikk volt feministáék körében, árulkodó Müller Péter egyik könyvének a címe is: „Férfiélet, női sors”. Értjük, művész úr: a férfinak élete van, tele élvezettel, és önző örömmel, míg a nők élete az sors, kötelességekkel, terhekkel és korlátozó szabályokkal. Nemrég tartottam Kőszegen egy kiállást a Fő téren a két nem együttműködéséről. Ott is elhangzott a vélemény: a férfiak szívesen dolgoznak sokat a munkahelyükön, előléptetésért, utaztatásért, élményekért, pénzért. Nem, nem a családjukért, hogy legyen ajándék a karácsonyfa alatt, legyen közös nyaralás, legyen új mosogatógép. Személyes előnyökért kifejezetten. Gratulálok művész úr, terjed a propaganda, lehet egyre jobban gyűlölni a férfiakat.

Feminista klisé három: a nők erkölcsileg felsőbbrendűek a férfiaknál. Egy nő megbízható, míg egy férfi legalábbis veszélyes. Itt csak Mária érti meg Jézus tanításának lényegét, Péter elutasítása után az elnyomott zsidó nőkhöz megy igét hirdetni, ő megkönyörül a haldoklókon, míg Péter magára hagyná őket, és Jézus kivételezettként bánik vele: többször kifejezi csodálatát felé, hogy mennyire helyes módon közelít a tanításához, külön küldetést bíz rá, stb. Háát nem tudom. Antoni Rita nagy magyar fehér férfiakon gúnyolódik a Parlament előtt száz decibellel, Írországban most szavazták meg az abortuszt, sok nő bankkártyának nézi a férfiakat, váláskor az Isten irgalmazzon nekünk, férfiaknak… nem látom azt a nagy erkölcsi felsőbbrendűséget. Feminista önigazultságot inkább.

Azért volt ami tetszett a filmben. Pár szó erről is. Lázár feltámasztása után Jézus kétségbeesik, látja a közeledő kereszthalált és fél. Mária van egyedül mellette, és hite, bizalma, szeretete erőt önt Jézusba. Ha a feleségem ugyanezt tenné velem hasonló helyzetben, biztos nagyon hálás lennék érte. „Adj hitet!” – énekelte Ákos évekkel ezelőtt, és igen. Bárcsak a mai nők képesek lennének erre!

Júdás a történetben nem egy kapzsi tolvaj és áruló, hanem megtévedt, szenvedő ember. Ez nekem is jobban tetszett, mintha kijelentjük, hogy gonosz volt, és ezzel letudtuk őt.

Jézus halálának ábrázolása sokkal hitelesebb volt, mint akármelyik róla szóló filmben eddig. Mint embert amúgy is közelebb hozta ez a film hozzám, a megnézése után úgy éreztem, ezzel a Jézussal minden további nélkül megihatunk együtt valamit, és beszélgethetünk. Nem utasítana el. Viszont szörnyű költői képekben és szóvirágokban prédikált. „Hiteteket túszul lehet-e ejteni” – pl. egy a sok költői kép közül. Ki érti ezt meg? Ő ez egyszerű emberekhez szólt, mint amilyen én is vagyok, nem pedig költői kultúrestet adott, valahányszor szóra nyitotta a száját.

Szerintem a megújuló nő mozgalomnak egyre inkább gyakorolnia kell a megértést, a bizalmat és a tiszteletet a férfiak felé. Észre kell venni, milyenek is vagyunk valójában. Nem a szűk elitre és a még szűkebb elsötétült pszichéjű kisebbségre koncentrálni. Irigyelni az egyiket, megvetni a másikat. Közben itt vagyunk mi, a fennmaradó 99% küzdelmeinkkel, reményünkkel, szeretni és szeretve lenni vágyásunkkal. Tessék végre észrevenni minket is!

 

Mária Magdolna (2018)

rendezte: Garth Davis

Mária Magdolna: Rooney Mara

Jézus: Joaquin Phoenix

Tessék mosolyogni!

fenykep0616Kiállás. Kiállások. Emberek elé, szelíden és derűsen. Megértően. Bátran. Évek óta teszem, immár társsal, van, hogy társakkal. Mindig az utcán, a járókelőket megszólítva. Ezúttal Isten szeretetéről.

Kőtörés volt az eleje. Minden ember energiabefektetés. Köszönni, a véleményét kérdezni. Egyetért azzal, amit a zászlónkra (molinónkra) kiírtunk? Tényleg úgy van? Másképp tapasztalta? De nem mindenki köszön vissza és nem mindenki válaszol. Ezúttal az első másfél órában sokszor látszott, hogy megérintjük az embereket, de magukban tartják a választ. Provokál a szeretet. De miért?

Mert az Egyház oly sokszor tűnik egy pusztán hatalmi és érdekvédelmi szervezetnek? Mert látszólag a hívek nem tesznek mást, mint hetente összegyűlnek a templomaikban, bonyolult és érthetetlen szertartást végeznek, aztán hazamennek? Élni tovább, az átlagtól látszólag cseppet sem erkölcsösebb, és főleg cseppet sem szeretet teljesebb, cseppet sem boldogabb életüket? Vagyis tulajdonképpen nincs mit átadniuk? Látszólag nincsen semmi vonzó és értékes plusz az életükben? Nos, nem derült ki, a megmozduló érzések bennmaradtak az emberekben.

Kifáradva nem lehet szívből mosolyogni. Mosoly és derű nélkül nem lehet hitelesen beszélni egy szerető Istenről. Így mikor egy néni megállt előttünk, és azt mondta: „Fiúk! Tessék mosolyogni! Az a szmájli nem teszi meg helyettetek!” – igazat kellett adjunk. Félre is álltunk imádkozni. És a helyzet megváltozott.

Több hívő jött pl. és beszélgethettünk velük a felekezetekről. A kölcsönös tiszteletről és egymás megbecsüléséről. Aztán akadt, aki meghallgatta, miért nem tapasztalhatta meg még Isten szeretetét. Hiszen Isten szellemi létező. Találkozni vele szellemünkben lehet. (Vagy lelkünkben.) Vagyis az elmélyült ima gyakorlásával, különösen a dicsőítés emel fel; vagy a tartalmas csend, amit az Ő jelenléte jár át. Illetve a tanításának fokozatos megvalósítása visz hozzá közel. A Szentírás, és különösen a négy evangélium olvasása, tanulása, fokozatos gyakorlattá tétele.

Aztán találkoztunk Sanyival, aki nemcsak meghallgatott, de azt mondta, több is érdekelné. Elhívtuk férfiközösségbe. Ugyan az ilyen elhatározások nem szoktak sokáig tartani, de… ne döntsük el előre, mi lesz még ebből!

Beszélgettünk álmokról. Egy férfi rendszeresen álmodik meghalt barátnőjével. Újraéli a régi emlékeket álmában, együtt vannak. Nem érti – jó ez? Az ördög játszik vele? Nem elengednie kéne már a lányt? Abban maradtunk, ha az álmai segítik, hogy a hétköznapi életét (és vannak gondjai: pénztelenség, munkanélküliség, kevés tüzelő, magány) akkor nincsen vele különösebb dolga. Köszönje meg Istennek, és merítsen erőt belőlük!

És voltak, akikért imádkozhattunk. Betegségből gyógyulásért, vigasztalásért – kell az imádságos segítés.

Végül egy csinos fiatalasszony is odaperdült, a fázó férfiaknak (nekünk) hozott egy – egy kakaóscsigát. (Ó, azok a gondoskodó Nők! Mmmm…) Még kétszer visszajött: vajon Isten szeretete vonzotta vissza, vagy valamelyik férfi mosolya? Már nem fogjuk megtudni.

;-)

Zoli

fenykep0615

Isten bennünk van? (Krisna tudatú megközelítés)

tamás„Isten országa bennetek van és körülöttetek, nem kőből és fából épült házakban. Hasítsd szét a fát és én ott leszek, emeld fel a követ és megtalálsz. Ezek az élő Jézus titkos szavai. Aki megfejti e szavak értelmét, az nem ízlelé meg a halált.” (Nag – Hammadi tekercs, Tamás evangéliuma)

 

Ezt a leletet a Vatikán apokrif iratnak minősítette, de ha összevetjük az indiai kultúrával, vaisnava (Krisna-tudat) hittel, az megmagyarázza a leírtak igazságát. Isten minden ember szívében (és minden atomban) jelen van, az egyéni lélek mellett Felsőlélek (paramatma) formájában. Ahogyan a napfény is visszatükröződik millió ékkövön, úgy Isten is jelen van a legparányibb atomban is. A Felsőlélek mint egy “kamera” rögzíti az egyéni lélek tetteit (karma) és szándékait. A karma, a hatás és visszhatás törvényszerűsége az emberi cselekedetek területén, amely áttekinthetetlenül szövevényes. Minden tett egy ugyanolyan súlyú, és azonos irányú következményt von maga után. Ha valakivel jót teszünk, akkor a jövőben (akár későbbi életeink valamelyikében) ugyanolyan jó fog történni velünk. Ha viszont valakinek ártunk, akkor később nekünk is pontosan ugyanolyan ártalmat kell elszenvednünk. (“Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is” [Márk 4:24]) Így a saját múltbéli cselekedeteink alakítják ki a jelenlegi sorsunkat, és a jelenlegi tetteink határozzák meg a jövőnket. A tettek jó és rossz minősítését a szentírások törvényei határozzák meg. Isten mindenki szívében jelenlévő formája, a Felsőlélek biztosítja, hogy előbb vagy utóbb (akár sok-sok élet után) mindenki megkapja saját cselekedetei visszhatását.

 

Kyky

Közeledik, de miért van rá szükség? (BDSM szexről sorozat a lapon)

én

BDSM SZEX

Pornófüggő vagyok. Már lábalok ki belőle, de megjártam a mélységeit. Mit találtam ott? Kéjt, örömet, szabadságot, kiélést. Mivel mindvégig bíztam Istenben, soha nem mulasztottam el, hogy hozzá szaladjak minden egyes pornó nézés után (Apu! Nézd mit csináltam! Megbüntetsz érte?), s a válasz mindig ugyanaz volt: (Nem, de Igazságomat sem rejtem el, viszont megértő, türelmes, irgalmas szívem sem.) így lassan – lassan szabadulást leltem nála.

Miért írom ezt?

Aki a bűn reklámozásától tart, annak tudom mondani, hogy azt, aki hajlandó megbánni a bűnét, aki az Istenbe vetett bizalmát nem adja fel, a bűn sem tudja örökre távol tartani Istentől, és az emberhez méltó, tisztuló élettől.

Aki rabja lesz a bűnnek, van számára szabadulás (én az lettem) csak vágyjon a tiszta (tisztuló) élet után, és kérje azt, maga iránt is türelemmel. Aki pedig a bűnt vágyja mindenáron, és a hétköznapit, tisztességest elutasítja, azon semmi sem tud segíteni. Aki még vágyni sem hajlandó rá, az cikksorozattól függetlenül nagy bajban van.

És még valami.

Sokkal mélyebben megismertem magam, és a kiélés is segített megszabadulni lassan – fokozatosan néhány nem igazán emberi hajlamomtól.

Isten hosszú tűrését és szelíd igazságát tapasztalva pedig Vele mélyült el a kapcsolatom. És egyébként önmagammal is. Sőt! Azzal a csúnya – csúnya Egyházzal is. Nem igaz, mennyi megértést és segítséget tapasztaltam!

Nem a bűn a legrosszabb, ami történhet velünk. Hanem hogy nem bízunk Isten Szerelmében és ezért elutasítjuk Igazságát is.

Tehát, végül is:

Mit remélek a sorozattól?

Párok színesíthetik szexuális repertoárjukat és mélyíthetik el kapcsolatukat.

Önismeret és belső szabadulás fejlődhet hatására. Persze orvosi és vallásos segítség szükséges lehet (én is mindkettőt igénybe vettem és veszem.)

Merünk bízni benne? Annyira is, hogy bűnbánatot kezdjünk tartani? Barátkozni a gondolattal legalább?

Gyónás 2.0 – újratöltve?

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

Az elsütőbillentyűnél: a Természet

Emberi elbeszélés alapján, egy szemtanútól. 1996, Románia, egy kis falucska (sajnos sem az információ forrását, sem a megtörtént esemény helyszínét nem tárhatom fel.) Nyár, hónapok hosszú sora. És a falu lakóit terrorizálja: az Anyatermészet.

villámVannak kárhozatos erők világunkban. Ilyen volt (szerintem), mikor maga az Úristen volt kénytelen kínhalált halni, hogy megbékéltesse ezeket. Ám időnként áldozatul enged gyermekei közül is néhányakat ezeknek.

Nem sokkal ezelőtt azt gondoltam, a villámok olyan elektromos energiakisülések, melyek lecsapnak, hagynak pár cm átmérőjű lyukat valamerre, és azzal kész. De nem, nem így van. Tudományosan nem tudom, miképpen van, de emberi megfigyelés szerint többféle villám van, és a legismertebb, hagyományos sem így viselkedik.

A faluban volt, hogy házat roppantott ketté egy villám, és ahol „csak” lecsapott, ott is gyújtott a környezetében, amit tudott. Túlélők szerint a fényes villám leszökik a földbe, ám ezzel nem kész. Mire ez eltűnik, forrósodik fel a levegő annyira, hogy meggyúl minden a környéken, ami éghető.  Gyakorlatilag, mint egy széles sugarú lézernyaláb, amit a Természet küld, s csap le véletlenszerűen és pusztít, kivédhetetlenül. Mármint ebben a titkos kis faluban, mert a templomra szerelt villámhárító nem működött. Nem tudni, miért. Ha közeledett a vihar, az emberek már rémülten futottak a házba. Irén, aki meséli, elmondja, hogy ő nyugtalanul járt az asztal körül, mert a tető, a gerendázat: semmi nem védett a villámoktól. A csattanásra figyeltek, s hogy az izzó istennyila megjelenik – e közöttük?

okító jézusKésőbb jöttek tudósok, mondták, a földbe került valamiféle anyag az vonzotta be a villámokat, de őszintén: ki érti ebből ezt meg? A halálfélelem és kiszolgáltatottság kézzelfogható volt. Akárcsak amikor olyan villám jött, ami a tetőcserepet szórta le az egyik gazda csűrjéről, vagy amikor vége volt a zivatarnak, s egy másik gazda portája akkor kezdett lángolni. Mintha csak egy ördögi elme időzítette volna… a lelkileg legnyitottabb pillanatra.

Akkor, azon az egy nyáron volt ilyen. S volt, aki belebolondult a kiszolgáltatott halálfélelembe.

Aki beszél Istennel, azt ilyenkor is át tudja vezetni az örvénylő félelemszakadékok közt. És másokat is vezethet maga után. Csak bízni kell benne, és tanulni Tőle.

 

;-)

Zoli

Isten… tényleg ott van (tanúságtétel – valós epizód)

karatékaAz első karateversenyemen az utolsó pillanatban egy fiatal mester úgy döntött: siaira lép. Ő: jó tizenöt évvel fiatalabban, ezernyi technika ismeretében, gyorsan, szívósan, s mi – negyven és ötven fölött, én még csak három vizsgán túl. A tizedik a mester vizsga.
Szerencsére Attila 8 : 1 – re kivert az első összecsapásban, így nem kellett átélnem, milyen az, ha az ellenfél azt tesz velem, amit akar. Iciripiciri az esélye, hogy találatot érjek el, annak ellenben nagy, hogy csak véletlen tudjam kivédeni az ellenfelemét. Ugyanis trükkös is volt, kedvenc támadása volt úgy indítani egy rúgást, hogy két eltérő módon fejezhesse be. Melyiket védje az ember? Századmásodperc alatt…
Na, már túl voltunk az egészen, de magamban még birkóztam az élménnyel, mikor szelíden becsúsztatta Isten a gondolatot az enyémek közé:
jézus szeret„Zoli nem akarnál behívni ebbe a helyzetbe? Tényleg egyedül akarsz birkózni a félelmeiddel?”
Meglepődtem a figyelmességen és előzékenységen. Főleg mert a gondolat mögött az erőket is éreztem gyülekezni, nem csak afféle odavetett mondat volt. Isten – Isten.
„Öööö, elég…”
„Ja, buta vagy, hogy nem jutott az eszedbe magadtól. De nem gáz, ha nem ragaszkodsz a butaságodhoz. ;-)”
„Megtennéd? Segítenél?”
„Szerinted? Akkor ez felteszem: igen volt.” Gondolatban bólintottam. Abban a pillanatban mint a rossz levegőt kifújták a félelmet belőlem és derűs napfény áradt szét bennem.
A helyzet egyébként roppant egyszerűen oldódott meg: a versenyen felnőtteknél is bevezették a korosztályos bontást. Soha nem kellett ilyen Ifjú Titánnal szembeállnom.

 

Zoli

 

Egy bátorító dal:

 

Keresztény vagy? Tessék örülni! ;-) (Vendégcikk a Talitáról)

Keresztény vagy? Örülj!

2015. április 08. szerda, 06:01 | Írta: Ferenc pápa


ima3Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül. Pedig az Ószövetség könyvei felmutatták az üdvösség örömét, mely túláradó lesz a messiási időkben. Az evangélium is, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.

Izajás próféta a várt Messiáshoz fordul, és ujjongva köszönti: „Nagy ujjongással töltöd el őket, kitörő örömet adsz nekik” (9,2). És bátorítja Sion lakóit, hogy énekelve fogadják őt: „Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát” (12,6). A próféta arra szólítja azt, aki már látta feltűnni a láthatáron a Messiást, hogy legyen hírvivő a többiek számára: „Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek!” (40,9). Az egész teremtés részesedik az üdvösség eme örömében: „Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein” (49,13).

öröm3Zakariás az Úr napját látva felszólít, hogy kiáltsák ki a királyt, aki alázatosan és szamárháton jön: „Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzelmes” (9,9).

Szofoniás próféta felhívása a legmegragadóbb talán, aki úgy mutatja be Istent, mint az ünnep és öröm ragyogó középpontját, aki közölni akarja népével ezt az üdvhozó kiáltást. Élettel tölt el, ha újraolvasom: „Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel” (3,17).

Sirák fia könyvében ez az öröm a mindennapi élet apróságai között él, mint válasz Istenünk és Atyánk szerető meghívására: „Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól. (…) Ne vond meg magadtól a ma boldogságát” (Sir 14,11.14). Mekkora atyai gyöngédség rejtőzik e szavak mögött!

Az evangélium, melyben dicsőségesen ragyog Krisztus keresztje, nyomatékosan meghív az örömre.

öröm2Legyen elég csak néhány példa:
Az angyal így köszönti Máriát: „Örvendj!” (Lk 1,28).
Mária Erzsébetnél tett látogatásakor János repes az örömtől anyja méhében (vö. Lk 1,41).
Énekében Mária azt kiáltja: „Szívem ujjong megváltó Istenemben” (Lk 1,47).
Amikor Jézus megkezdi szolgálatát, János felkiált: „Az örömöm most teljes lett” (Jn 3,29).
Maga Jézus „kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben” (Lk 10,21).
Üzenete az öröm forrása: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és teljes legyen az örömötök” (Jn 15,11). A mi keresztény örömünk az ő túláradó szívének forrásából fakad.
A tanítványoknak ezt ígéri: „Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik” (Jn 16,20). Majd hozzáteszi: „Viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki” (Jn 16,22).
Amikor meglátták a Feltámadottat, „öröm töltötte el” (Jn 20,20) a tanítványokat.
örömAz Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy az első közösségben „örömmel vették magukhoz az ételt” (2,46).
Amerre a tanítványok jártak, „nagy volt az öröm” (8,8), az üldözések közepette pedig „eltöltötte őket az öröm” (13,52).
Egy éppen megkeresztelt eunuch „boldogan folytatta útját” (8,39), és a börtönőr „örült egész háza népével, hogy az Isten híve lett” (16,34).

Miért ne lépnénk be mi is az örömnek ebbe a folyamába?

Vannak keresztények, akiknek látszólag nagyböjti stílusuk van, húsvét nélkül. Azonban elismerem, hogy nem azonos módon éljük meg az örömöt az élet minden szakaszában és olykor felettébb kemény viszonyai között. Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny világítóablakként mindig megmarad, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül, mindent meghaladó módon szeretve vagyunk.
Részlet Ferenc pápa Evangelii gaudium – Az evangélium öröme – kezdetű enciklikájábó

öröm4

 

 

 

 

Két kedves zene az örömhöz:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ISTEN SZERET!

;-)

 

Zoli

Kényszermacsó

Nem ezt akartam – megtörtént.

Lázadtam, kételkedtem – mindig visszaterelt.

„Hétköznapi boldogság!” – kiáltottam,

„Nem: különleges szerep!” – válaszolta.

„Összeroppanok” – nyögtem,

„Csak hiszed” – válaszolta.

„Ő kell!”

„Miért nem: Én? Végtelennél kevesebbel miért éred be?”

„Megölsz!”

„És? Nem támasztalak fel?”

„Legyen, ahogy akarod!”

„Na végre! Kezded sejteni: a Lényeget?”

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? Én nem nyafogtam...

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? És nem nyafogtam…

Mindenütt jó, de legjobb: az Otthon! (Férfitalálkozó Erdély közelében)

szent józsefA XXI. -ik század: A Magány Kora. Széthulló családok, tönkrement kapcsolatok, ezerarcú, éppen ezért láthatatlan ellenség, mely emberi kapcsolatainkat rombolja. Lövészárkot húz férfi és nő, szülő és gyermeke, ember és ember közé. Milyen jó annak, aki, ha természetes módon már nem lehet családja, talál olyanokat, akik közt igazán otthon érezheti magát. Nekem a Szatmárnémeti – beli Szent József férfiközösség egyre inkább ilyen. Már építjük hazai megfelelőjét.

A Koczinger Tibor és barátai által alapított közösség március végén lelki napokat tartott az otthonukban, és várta a szövetséges közösségek tagjait. Az idei már a sokadik rendezvény volt, ilyenkor már csak azok jönnek el, akik komolyan gondolják. Az érdeklődő turizmus ideje eddigre lejárt.

Körülbelül harminc férfi gyűlt össze a fenti teremben a Szent János apostol plébániáján. Szombat délelőtt, első nap. A program rögtön a központi témával kezdődik. Személyes gondok, és erőforrásink hozzájuk. Két hatalmas papíron gyűlik az információ. Örömmel tölt el, hogy a zölddel írott gondok lapja, se címet nem kap, se utol nem éri a piros, „ERŐ” feliratú lap szó mennyiségét.

Fénykép0336

Fénykép0337

És bebizonyosodik: nehéz a férfiembernek, hogy ne tevékenységén keresztül szemlélje önmagát. Már egy óra elment a találkozó idejéből, és bár hangosan ki lett nyilvánítva a szándék, hogy magunkról meséljünk, élményeinkről, gondjainkról, hogy mi hogyan éljük meg a világot, életünket éppen ott, ahol tartunk, egyre a tervek, munkák, eredmények vagy azok hiánya van terítéken. Akad, aki kiselőadást tart a magyarság jövőjéről, én ezt a szónoklatot bírom legkevésbé, ki is megyek a WC ürügyén. Mire visszaérek, már egy rutinosabb református lelkész viszi a szót, és ő mer megnyílni, és meri mesélni életét, önmagát. „Amikor eljön az ideje, engedd fiadat a helyedre!” figyelmeztet, elmesélve egy közeli élményét valakiről, akit hiába adott bele mindent, édesapja nem jutalmazta elismeréssel, és nem bátorította szabad, önálló szárnyalását. Ma az apa kénytelen lassan felszámolni a gazdaságot, mert nincs, aki továbbvigye, a fia pedig lelki segítségre szorul.  Mivel nem növekedhetett, hát összeomlott. Ki járt mindezzel jól? Úgy tűnik, senki.

Ő András, gyök alatt dével. Már a megjelenése is sugallta: nem kell feladni valamit azért, mert elsőre nem sikerült jól. Kis ötletesség, és minden a helyére kerül. Pl. egy névkitűző tartalma.

Ő András, „gyök alatt dével”. Már a megjelenése is sugallta: nem kell feladni valamit azért, mert elsőre nem sikerül jól. Kis ötletesség, és minden a helyére kerül. Pl. egy névkitűző tartalma. A háttérben, aki ötletelt.

Amikor az Erő témáját vesszük elő, olyan történetek sora következik, hogy csak bámulok. Az apa, aki a világháború során otthon maradt, noha szinte mindenki elmenekült. Pedig kaptak „áldást” eleget. Ellenség katonái, foszforos bombázás, csatározások. Mikor kérdezték a gyerekei, miért maradt, mindig azt válaszolta: „Mert ti üzentetek a jövőből.”

Az apa, aki meghalt a becsületért. Szó szerint. A tisztje látatlanba, pusztán bizalomból hazaengedte, mert hitt benne, hogy betartja a szavát és visszamegy frontszolgálatra. S bár sokan mondták neki: „Maradj itthon, soha senki nem kéri ezt rajtad számon!”, ő visszament. Megígérte a tisztjének. A Don kanyarnál aztán meghalt. A nagypapa korú fia még ma is büszke rá, holott hat éves volt, mikor ez történt. Az arcára sem emlékszik talán, de a hősiességére igen. Minden bizonnyal az édesanyja sem úgy értékelte a helyzetet, hogy a hülye férje, aki ha hazuggá lett volna, még most is velük lenne. Inkább: a férfi, aki jót állt a szaváért.

Őszinték vagyunk, bizony kiderül (újfent), hogy kihívás lehet az időskori szexualitás megélése is. Attól, hogy valaki idős, még eléggé férfi. Ebben is.

Kihívás az elerőtlenedés megélése. Nagy tanítónk a természet, hisz mindnyájan megöregszünk. Ám a kihívás sokszor a teljesítéséhez szükséges erőt is magában hordozza. Megijednünk nem kell.

Délután Keresztút. Végig elmélkedjük Jézus halála előtti utolsó óráit. Laci, aki a kezdetektől őrangyalunk, teszi lehetővé, hogy részt vehessünk rajta. Az időeltolódás miatt a megérkezéstől fogva csúszik és szakadozik a közreműködésünk: állandó gond beazonosítani, hol helyezkedünk el az időben. Vendéglátóink egy órával előbbre vannak, mint mi. Már első este Laci ment meg minket, és visz el a város közepéből a szállásra, majd az ő figyelmének köszönhetően érünk oda a Keresztútra, de a legnagyobb szolgálatot a végén teszi nekünk. Mivel ötven perccel lekéssük a hazavivő vonatot, ezért hirtelen kitalálja, hogy elvisz minket Debrecenig. Emiatt tudtuk minden más tervünket megvalósítani később, ami még várt ránk Pesten.

11086000_948795175153949_311975421_n

Úgy éreztem magam, mint egy alkoholista. Pornófüggés: rulez!

Érzem, a Keresztúton Isten mondani akar valamit nekem, életemre, terveimre vonatkozóan. Ezért örülök annak, hogy eljutunk rá. Helyi különlegesség, hogy egy parkban, kihangosítással járjuk végig a stációkat, és mindenki láthatja ahogy megéljük a hitünk. Élet van az öreg fában. Eljön a 13. állomás: Jézus holtteste édesanyja ölében. Valamiért azt hittem, itt hal meg, de nem. Vállamra kerül a kereszt, érzem súlyát magamon. Aztán különös élmény veszi a kezdetét: szédülés kezd környékezni, lépés közben meg – megrogy a lábam. Ismerem, már találkoztam vele párszor. Aki sokat maszturbál, az élheti át. Keményebb fizikai terheléskor a mozgató izmok idegei izomremegést produkálnak. Állok a kereszttel a 14. stáció előtt, és nem tudom eldönteni a kereszt tart engem,

Adrián

Adrián

vagy én a keresztet? „Uram, ne hagyj megszégyenülni, add, hogy ne essek össze!” – fohászkodom. Közben mindennél erősebben belém ég a következő néhány szó: „Velem törődj, Zoli! Ha velem minden rendben van, a terveid, álmaid, vágyaid nyugodtan ide bízhatod. Ezek másodrangú kérdések. Mivel van feleséged előttem, noha elváltál, ezért tisztaságot várok tőled. EZ az én akaratom a számodra.” Végül elmúlik a végtagjaim remegése, elmúlik a szédülés. Tapintatos az Isten. Más veszi át a keresztet.

Tibor, az alapító, kérdezte délelőtt: ki a mi pajzshordozónk? A római katonák falanxában mindegyik katona a mellette harcolót védte a pajzsával. Mi kikre számíthatunk?  Az esti szentségimádáskor (az egyik legbensőségesebb találkozási lehetőség Jézussal, mióta visszament a Mennybe. Az átváltoztatott ostya előtt ülünk, és közösen imádkozunk, éneklünk, és elmondjuk a Jelenlétben kéréseink, gondolataink.) lassan egy kép alakul ki bennem: csendes nyár este, békésen hömpölygő folyóval. A folyón mi vagyunk rajta, a közösség tagjai, egy tutajon. Evezünk, de én nem bírom. Leheveredem a tutaj gerendáira, s bár mindenki látja és tudja mit teszek, szó nélkül bevállalják az evezés rám eső részét. Ők az én „Pajzshordozóm”. Remélem, alkalmas leszek rá, hogy én is hordozzam a pajzsot, mely őket védi.

Adriánnal, szombathelyi társammal beszélgetünk, immár hazafelé. Ilyen összetartó, bensőséges csapatot, később csapathálózatot szeretnénk otthon is. Szerencsések vagyunk, hogy itt a jó minta előttünk.

;-)

Zoli

A rendezvény plakátja

A rendezvény plakátja

Az Őrülten Szerelmes

áldozás2Hogyan kívánja egymást férfi és nő? Vad vággyal, a sarkától a feje búbjáig beleborzongva.

Hogy kíván minket az Isten? Mindent birtokolni akarva. Mindent birtokolni engedve. Napról napra átadva, a maga rendje szerint.

„Annyira szerelmes vagyok belétek, hogy azt szeretném, ha felfalnátok. Mindig, valahányszor találkozunk. Ha megennétek a testem és meginnátok a vérem. Belétek oltódnék, és a testetek, zsigereitek és csontjaitok legmélyébe épülnék: a sejtjeitekbe.

EGY AKAROK LENNI VELETEK!”

áldozásNos nem ezekkel a szavakkal, de lényegében ezt mondja Jézus, amikor közli, hogy aki őt követi, annak meg kell őt ennie. Már nem elég a rá hallgatás, a tanítás komolyan vétele, a vele való rendszeres párbeszéd (az ima) – Mindent oda akar adni. És az Utolsó Vacsorán meg is teszi. Már semmit nem tart vissza: étellé teszi a testét (kenyérként) és itallá a vérét (borként).

S másnap ugyanez ismétlődik meg, csak most azoknak engedi meg, hogy mindezt elvegyék tőle, akiknek önként nem adhatta. Testét megölik, s vérét kiontják.

Van akinek hasznára lesz: a kereszt alatt megtérő római katona; s van, akinek kárhoztatására: Júdás. S van, akinél még nem tudjuk – pl. Annás és Kaifás főpapok.

De bízni és remélni mindig lehet.

áldozás1

 

 

 

;-)

 

Zoli