Majd a végén érted meg, miért 18+-os. Most nincs lelki gyógyszer. Ez a cikk szerintem nem olyan.
Spike Jones filmje („her” magyar címe „A nő” ) még nem túl régi. Érdekes elmejáték egy energiaentitás (mely itt programként szerepel) és egy férfi szerelméről. A túlvilágról alig tudunk valamit, és az információk nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhetők, (ezért megértem pl. Csernus dokit, hogy ő korrektül kizárja az egészet az életéből. Ő abból indul ki ami van. Mi hívők is ezt hisszük magunkról, csak nálunk máshol van a középpont. Wurst, mindegy, a lényeg a jóakarat.)
No szóval, Samantha (akinek a dögös Scarlett Johanson adja a hangját, és itt említem meg a főszereplőt, Theodore-t, Joaquim Phoenix játssza, aki a gonosz császár volt a Gladiátorban! Most meg egy csupa szív és mégis férfias férfi. Baszki, mire képes! Ha nem írom ezt a cikket, és nem kell megnézzem a szereplők névsorát, az életbe rá nem jövök! Nem jutok szóhoz.) igazi álomnő – Scarlett Johansonnal kezdtem a mondatot! :-) Mindig vidám, energikus, érdeklődő, alkalmazkodó, őszinte, de azt is megmondja mit szeretne, tele van szereteteljes meglepetésekkel, és hogy Theodor-t még inkább magához kösse, még egy fiatal lányt is beszervez, mert őáltala lehetne teste. Egy álomszép kapcsolatot élnek meg.
DE.
Samantha megismerkedik egy másik entitással, és kezdi megismerni önmagát, addigi rejtett lehetőségeit, és Theodor – hoz fűződő szerelme inkább béklyóvá kezd válni. Ráadásul, mivel sok számítógépen képes futni, mint kiderül, egyszerre több, mint 6000 emberrel beszél, és 641 – en szerelmesek belé. Valószínű ő is beléjük. Theodor érzi, hogy Samantha kicsúszik a kezéből, és valójában nem ember. Szereteteljes, de mégsem ember. És semmit sem tehet Theodor ez ellen. Végül Samantha eljön elbúcsúzni, azt mondja (végül is végig őszinte volt) hogy most csak Theodor-ral beszél, és új világokról, az egység és lehetőségek új honáról mesél neki, ahová most már végképp költözik. Theodor testi korlátai túl szűkek számára, (valamikor ő érezte kevesebbnek magát, mert nem volt teste), és ha Theodor képes lesz arra járni, akkor feltétlen várja. Felteszem, földi sorsa után. Samantha identitása homályos előttem, hivatalosan ő egy program, de a viselkedése inkább emlékeztet egy test nélküli lélekére.
Végül a záróképben Theodor együtt ül egy napfényes tetőn egy barátja társaságában, akit szintén operációs rendszer szerelme (egy másik, egy férfi) hagyott ott ugyanezért. Remény a fájdalomban, nem veszett el minden. A barátság marad és bele lehet kapaszkodni.
Azt hiszem, ma nagyon sokan nézünk szembe ezzel a kihívással: egyszemélyes közöséggé kell lennünk. Igazán mélyen nem oszthtajuk meg magunkat mással, a szerelem nem azt adja, amit vártunk tőle. Érdekes, a szerelmes fimek sokaságában a szerelem és fájdalom, halál összetartozik, valahol tudjuk, nem a szerelem, és nem a párkapcsolat tesz boldoggá. Vannak pokoli kapcsolatok, és van, néha, mikor egy gyönyörű kapcsolatban arra ébred valaki, hogy űr van a szíve mélyén. Hogy hiába pénz, jó állás, szerető asszony – kell valami több. És jön a kínzó érzés, hogy: de mi?
NAGYON NAGY DOLOG ÁM EMBERNEK LENNI!
Még valamit megosztok, nem bírom magamban tartani. Áld meg, Uram ezt az ügyet!
Nem, nem ő Sonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.
Ma kurvázni voltam. Élő nőt akartam érinteni, érezni a teste melegét, hallani a hangját, érezni az illatát. Könnyen el tudom intézni magamnak az orgazmust, (katt, katt, pornó, kész) nem ez volt a fő cél. Szép helyen voltam, mindegy, honnan volt rá pénz, egy nagyon szép, szőke, moldáv lánnyal, Sonjával csináltuk. Fél óránk volt, többet nem tudtam fizetni. Viszont rendes volt, 10 eurot elengedett. Már ez jól esett. Kis női jóindulat.
A legszebb pillanat az volt, amikor masszírozni akartam, de az utcáról jőve hideg volt a kezem. Ő a meleg szobában nagyon meleg, szinte forró volt. Odamentem a vízcsaphoz, és forró vízzel kezet mostam. Láttam, hogy jól esik neki.
Érdekes, hogy nem mertem megengedni, hogy szeressen engem. Tehát testileg örömöt okozzon. Kiszolgáltatottnak éreztem volna magamat. Annyira megszoktam, hogy én adok. De ez nem egészséges, az egészséges ember elfogadni is tud, sőt kérni, ha kell. Mindegy, fél óra alatt ennek nincs jelentősége. Nagyon – nagyon érdekes tapasztalat volt (pedig tök logikus) hogy a gyönyörű nők is „”” csak „”” nők. Szándékos a háromszoros idézőjel. Ugyanannak örülnek, ugyanott jó nekik, ugyanarra figyelnek – és ez jó, hogy így van. A Gizi otthon éppolyan értékes, mint a Michel Wild. Jó volt ezt megtapasztalni. Szerettem volna, hogy elmenjen (nem, valójában nem vagyok ennyire jó, de most a szépről írok, a csúnyát szégyenlem. Higgyétek el, a lelkivezetőm még soha nem unatkozott gyónáskor. Ez a Földön természetes. Nem örömteli, de elfogadható.) Nem sikerült neki, és sajnálta. Ez is olyan jól esett. Megmagyaráztam neki, hogy egyszerűen nem ismerjük eléggé egymást, ezért nem tudta elengedni magát. Az öröm nagyon intim érzés, nem mindig könnyű kimutatni, megélni mások előtt. Pláne, ha intenzív. Bár én sírni nem szeretek mások előtt. Akkor inkább hallgatok, befelé nézek, csendben folynak a könnyeim, ilyenek.
Igazából nekem sem állt fel. Életkorból is jön picit, negyven évesen már elég sokszor láttam meztelen női testet, és hát a pornó. Nagy konkurencia. Jah.
Úgyse az orgazmus volt az igazán fontos. Bár ez igazi együttlét se volt. Nem adhatta a szívét. Éreztem, és megértettem, hogy nem engedhet magához közel. Mármint lelkileg. Ez egyszerűen önvédelem, a kliens nem válhat túl fontossá a számára. Ki is rúghatják miatta, és ő most ebből él. Hogy így bűn, úgy bűn, arról nem írok, ez úgyis egyértelmű. Meg biztos van barátja. Meg messze lakik. Meg őt olyasmi köti le, ami engem nem, és fordítva.
De örülök, hogy elmentem, hogy kicsit megismertem ezt a világot is – valamennyi lány nagyon kedves, (őszintén, ez otthon mindig így van? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne a pénzért hajtani a nőnek, és meleg, békés családi fészek várná a párocskáját? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne hajtani a pénzért a férfinak, és többet lehetne ebben a kedves, meleg, családi fészekben? Építené, fejlesztené, célokat tűzne ki benne, ilyenek. Tudom, hogy húszmillió lépés odáig az út, de gondolkozni azért már most elkezdhetünk róla.) és nem szégyenlősek. Ja, vissza a bordélyba. Viszont bármit nem lehet, úgy vélem, minőségi helyen voltam.
Azért szeretném ezt az Úr elé vinni, ő mondjon erről véleményt, de ne újat, inkább erővel töltse fel a régit. Viszont jó volt megszeretgetni ezt a lányt. Bár bevallom, ugyanolyan magányosan léptem ki a bordély ajtaján, mint ahogy beléptem. Csak most, órákkal később szépült meg bennem az egész. Viszont iszonyat drága, ezért a kis illúzióért én nem tudok ennyit fizetni. És bizony, csak illuzió. Nem az intimitás miatt épülnek ezek a helyek. Mert a prütty-prütty, az nem intimitás. (Mármint önmagában.)
Uram, meg sem kérdezem, mikor adsz építő kapcsolatot nekem? Majd amikor akarsz, igaz? Tettél már annyit értem, hogy ez nekem elég is. Elég nekem a mai nappal, a következő órával tisztában lennem. Elég a mai napnak a maga baja.
Azért segíts ezt megbánni! (Magyarul nem újra megkeresni. Illúzióval nem lehet jóllakni.) De ez csak a saját erőmből nem fog menni. Mert összeségében mégis szép volt. Na ennél zavarosabb cikket se írtam még! Mindegy, ma este nem akarok ennél tisztábban látni. De ha nem tudom majd jó szívvel olvasni a Szentírást, és tenni, ami benne van (nem az öldöklős és átkozós részeket, hanem a szolgálós és megbocsátósakat) ÉS nem rúgsz páros lábbal fenékbe, én morci leszek ám! Akar a fene elkárhozni. Vagy akár csak csúszni afelé.
Ölel: fiad, Zoli
(Remélem, megsejtitek Őt a cikkek mögött? Engem dicsérni értük majdnem az lenne, mint a postást dicsérni a kapott csomagért. Hát ő adta fel? Csak kézbesíti. Néha a lapot csak „Reggeli prófétának” hívom, mert a prófétálás lelke szól benne általam. Hogy nincs lényegi különbség eközött, meg amit egy egyszerű és hitetlen újságíró ír, csak a stílusa ennek rosszabb? Hát ha jó ember, még ha vallástalan is, csak használja az Isten! Akkor is, mikor szegénynek fogalma sincsen róla! A mi kicsinységünk, és szűklátókörűségünk Őt azért mindenestül nem korlátozza! Elképesztően kreatív, és nagyon szerelmes!)
(Sóhaj.) A kurvincás rész miatt 18+ osá kell tennem a cikket. Egymás után kettő ilyen is. Meg lesz a kép a lapról.
tesótok, Zoli
Nem, nem hányták le közben borsófőzelékkel, máshogy történt.
Persze minden jó, ha jó a vége: az ismerősöm, aki viszont hívő, szeretetben él, és elhiszi, hogy Isten segít ha kérjük, végül úgy érezte magát, mint a Sátántól sarokbaszorított ember. Vagy nekiugrik a torkának, vagy az teperi le őt. Beszélt egy pap barátjával, aki szerencsére szintén elfogadja, hogy sátáni erők igenis vannak – menjenek ördögöt űzni az intézménybe, és szenteljék fel annak minden egyes helyiségét. Nem volt ezt könnyű felvállalnia önmaga és mások előtt, de megtette. Nem kellemes, ha az embert babonás, megszállott szektásnak nézik esetleg. De mit tehetett?
Isten, mivel maga a szeretet, sehogy se maradt meg az egek lakójának. Szembeszállt tehát a káosszal és nem tisztelte másságunkat. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart.
