Címke: Joyce Meyer

Nők, akik mélyen lenyűgöztek (Nőnap felé közeledvén)

Álljon itt néhány nő, akik így – vagy úgy lenyűgöztek, hálára késztettek.

kálmán olgaEgy NŐ, akire mérhetetlenül büszke vagyok. Akikkel egy követ fújok (a konzervatív oldal, tényleg, rájuk szoktam szavazni), általában veszélyes liberális boszorkánynak tartják, de én nem akarom, hogy ez engem érdekeljen.
Ugyanis a Ceausescu rendszer idején, Romániába, amikor ott éjjel táncos mulatságot kellett rendezniük éjjel a falvaknak, ahol jártak a barátnőjével, mert csak nappal alhattak valamennyit, Bibliát csempésztek az ottani embereknek. Annyit, hogy majd beszakadt a hátuk a cipelésbe.
Olga, ha véletlenül olvasná ezt a bejegyzést, a következő pár sort, kérem vegye nagyon komolyan!
Folyt a könnyem, amikor arra gondoltam, írok ma Önről. Annyira átjárt annak a borzalma, mi történhetett volna magukkal, ha a rendőrség elkapja a Bibliás hátizsákokkal. Amit a vonaton elrejteni se tudtak, mert még a poggyásztartóig se bírták felemelni. Nagyon örülök, hogy bár a hatóságok végig gyanakodtak, de soha nem jöttek rá semmire.

Kálmán Olga a hölgy teljes neve.

 

bagdy emőkeA másik csapatból egy tiszteletreméltó asszony. Amikor a Férfiak Lapja munkatársa, Göröcs Sramkó Katalin „Transzperszóna” címmel leközölte egyik előadásának tömörített anyagát (Transzperszonális pszichológia témában), és értesítettük erről, bizony nem sajnálta az időt és energiát, és megköszönte. Pedig a lap ismertsége meg sem közelíti (még) az övét.
Amúgy a Református Ligában játszik (jó csapat, remek iszákosmentő szolgálatuk van, a Kék Kereszt). Vele egy követ fújunk. Akit elvetettek, de szegletkővé lett végül. (Alappá; Bázispont; Ahonnan indulunk és visszatérünk; Otthon; Alfa és Omega – Jézus Krisztus)

Prof. asszony Dr Bagdy Emőke.

 

angelinaTegnap éjjel láttam Angelina Jolie, tudtommal első filmjét, melyben nem játszik, hanem rendezte azt. Tavalyi film, az eredeti címe „Unbroken”, magyarul „Rendíthetetlen”. Az egész film egy mérhetetlenül erős tiszteletadás felénk, férfiak felé. Gyakorlatilag női szereplője nincs is. A főhős Louie Zamparini, aki lezuhant a II. Világháborúban, kb 45 napig hányódott a Csendes óceánon, elveszítette egyik bajtársát közben, japán hadifogoly lett egy személyiségzavarral küzdő altiszt táborában, ám maga volt a megtestesült lelki erő és oszlop társai számára. Igaz keményen sportolt és versenyzett előtte, az Olimpián is szerepelt Berlinben arannyal térve haza, hosszútáv futásban. „Ha megmered, elnyered” volt a jelmondata.
A film végén keresztény gondolatok sora következik (Angelina is hívő? Vagy „csak” tiszteli a keresztény hitet? Sorra érnek a meglepetések, egyszer már leesett az állam, mikor Beyoncé énekesnőről kiderült, hogy mélyen hívő keresztény, lásd önéletrajzi filmjét „Az élet egy álom” címmel) mint pl., hogy Zamparini kiengesztőlődött fogvatartóival, és sorra látogatta őket, békejobbot nyújtani. Érdemes megnézni a filmet!
Mennyire lehet erős és magabiztos egy asszony, aki ennyire mélyen képes tiszteletet adni nekünk, férfiaknak: EGYNEK az érdemeiért, egy olyan korban, amikor sok férfi is tehetetlenül gúnyolódik saját magán és férfitársain?
Tessék, egy lélekben erős NŐ képe: Angelina Jolie

JoyceBocsánat, találtam még két közfigyelemnek örvendő asszonyt, akiket ki kell tennem. Aztán valóban a még kellően el nem ismert nők következnek. Ha még száz hírességet találok, akkor is. Egyikük elismert igehirdető és tanító, valamelyik amerikai protestáns felekezetben, de ők egymástól gyakran átvesznek tanításokat, hatóköre szélesebb a saját felekezeténél. A New York Times bestseller szerzője, és a Joyce Meyers Ministries alapítója. Eddig több mint száz könyvet írt lélektani, és keresztény spirituális témában. És most jön a java: pedofíl apja évtizeden át zaklatta őt szexuálisa, kiszámíthatatlan, alkoholista, félelmetes alak volt. És Joyce, bár hosszú munka árán, de megtanult megbocsátani és elengedni, és nem igazságért és bosszúért lihegve dobolni pl. egy bírósági tárgyalás épülete előtt. Természetesen az erőszakot és a beteges viselkedést mélyen elítéli.
somaÉs úgy illik, hogy megemlékezzek magyar megfelelőjéről, Soma Mamagésáról, aki ugyan nem keresztény berkekben, és nem a keresztény szimbolikát használva tanít, de a maga körén belül szerintem igen pozitív módon hatékony. És az élete is mellette beszél, mert hiteles ember. Őt például érdekli nő létére az igazság férfioldala, előítélet mentesen igyekszik közelíteni a kérdéskörhöz és nem csak saját személyiségének és a nőiség fejlesztésével van elfoglalva, hanem igyekszik tőle telően segítő kezet nyújtani nekünk, férfiaknak is.

EZ, UGYE tiszteletre méltó?

Joyce Meyer és Soma Mamagésa

 

itterA következő asszonyról nem találtam képet, de amúgy is kétséges, hozzájárulna-e a közléséhez.
A neve Herta Astner. A fiát gondoztuk ketten, és egyértelműen irányítás problémái voltak: iszonyúan maximalista volt. Bevallom amíg náluk dolgoztam, havi 100 euroval többet kaptam, mert én a cég többedik alkalmazottja voltam náluk. Senki sem felelt meg neki, és akinek jönnie kellett, nem igazán bánta. Pedig nem volt alapvetően rossz természet, és nagyon tiszteletreméltóan hordozta, hogy felnőtt, ügyes, tehetséges fia egy váratlan hipoglikémiás állapot miatt (a vércukorszintje órákig a szükséges minimum alatt volt) agykárosodást szenvedett, és értelmi fogyatékossá vált, aki sem önállóan enni, mozogni, beszélni nem tudott, és pelenkát kelljen viseljen.
Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor egy átlátszó füllentéssel le akartam rázni, és ő elgondolkodott, mélyen a szemembe nézett, majd megmondta, szerinte hogy is van az. Akkor esett le, hogy zsigerből palira akartam venni. Nagyon megjegyeztem, hogy soha ne becsüljem le a velem szemben álló embert, mert józan esze, az van neki.
De amiért a legszívesebben emlékszem rá vissza, azok azok a kis nápolyiszeletek voltak, amik időnként vártak engem a konyhaasztalon, mikor a déli egy órai pihenőm véget ért. Ezt színtiszta nagylelkűség volt, egyáltalán nem volt kötelessége adni.

 

ágiNyúl Áginak hívják azt az asszonyt, aki közeli jó ismerősöm, és mélységesen kivívta az elismerésem. Egy otthonban dolgoztunk együtt, és váltunk barátokká. Egyedül nevelte fel a lányát, márpedig az amúgy igen csinos fiatal hölgy nagyon magas szintű képesítést szerzett, ha jól emlékszem, építőiparban, és mérnök szinten. Némi tévesztés lehetséges részemről.
Emlékszem, milyen szorgosan dolgozott a „C” osztályán az adott intézménynek 100%-ot beleadva, és amikor hétvégén az ő autóján mentünk dolgozni, csak hosszas unszolásra fogadta el a pénz hozzájárulást a benzinért, és csak mert éppen nem volt osztrák melója, ahol nagyon kemény fizikai munkát végzett, hogy két fős családját fenntartsa, és a lányát elindítsa egy minőségi életbe.
Évente egyszer mentek síelni a barátaival általában Franciaországba, és ki gondoskodott a csapatról? Ő.
Egy végtelen barátságos és nyílt szívű teremtés, aki végre nyugdíjas, és eljutott Románia csodálatos helyeire, és egy héten szívhatta töményen magába a természet és kultúra szépségeit.
Egy másik volt kolléganőnkről is röviden írnom kell, akiről az évek múltával sajnos kevesebb infomáció jut az eszembe, ő nem kőszegi, nagyon régen nem láttam. Zsuzsának hívják, Répcevisen lakik. Takarítónő volt az intézetben, szintén dolgos teremtés, munka, háztartás és beteg édesapjának a gondozása hárult rá (bár a férje se kutya, többször fiatalemberként megtette, hogy 36 órákat nem aludt, mert a 24 órás portai szolgálat után még elment nappal ide-oda dolgozni, ahol éppen alkalom volt rá. Azt akarta, hogy jól éljen a családja.)
Amiért Zsuzsára halálomig emlékezni fogok, hogy harmadik napja dolgoztam az intézetben, azon az osztályon, ahol ő, és megszorultam anyagilag. Első kérésre, szó nélkül adott ezer forintot. Mélyen meghatott a bizalma. Több új felvételis ugyanis pár nap után már nem ment dolgozni.
Nyúl Ágnes (Zsuzsáról sajnos nem találtam képet.)

v Kulcsár ISzerintem még kisfiú voltam, de már a Nők Lapjánál dolgozott. Emlékszem, vezette egy időben a „Ne félj, mesélj!” rovatot, de rengeteg cikket is írt. Én keveset olvastam ugyan tőle, (férficikkeket nem igazán írt) de úgy vélem, sok nőnek hozott szükséges információt, erőt, vigaszt és bölcsességet az életébe. Legalább egy könyvéről tudok, amiben párkapcsolatokban elakadt férfiaknak és nőknek igyekszik segíteni. Érdekesen szerkesztették a könyvet: az egyik oldaláról a nőknek szól, keresztbe megfordítjuk, és máris mi, férfiak vagyunk a címzettek.
Sejtek valami megfoghatatlan szigorúságot a lényében (de talán csak én képzelem oda), ami vonz. Vonz – mert amúgy meg aranyból van a szíve.
V. Kulcsár Ildikó

 

zsiraA következő asszony, egy jó értelemben egyszerű falusi asszony volt. Nekem öt évig volt főnököm. Segítgetett, elnézte a szórakozottságom, vezette az értelmi fogyatékosok egyik osztályát. Amikor azt mondtam neki, hogy mentálhigiénés tanfolyamra szeretnék menni, rögtön mellé állt, pedig ez azt jelentette, hogy szombatonként helyettem másnak kellett vállalni a szolgálatot. Mégis megbeszélte a többiekkel. Volt aki morgott miatta.
Neki köszönhetem azt a munkahelyet (így és közvetve), ahol három évig dolgoztam, és nagyon szerettem lenni. A Pszichiátriai Gondozót Szombathelyen. A mai napig tartjuk az ottaniakkal (igaz, hébe-hóba) a kapcsolatot, pedig ez olyan csajos dolog. De szeretem az ottani nőket. (Egyedüli kiskakas voltam köztük. Mondjuk kis emancipunci, sok vizet nem zavartam, de szerettek úgy is.)
Oláh Erzsi néninek hívják azt az asszonyt,akit tényleg, hiába engedte meg – nem voltam képes tegezni. ENNYIRE tiszteletre méltó volt. A csontja velejéből sugárzott elő.
Képet nem találtam róla, így az egykori közös munkahelyről teszek ki. A Zsirai Értelmi Fogyatékosok otthona. (Valahogy mindig kigazdálkodták, hogy kapjunk jutalmat. Szerintem zseni volt a gazdasági vezető. Szintén nő. Férfi is képes rá, de itt nő intézte.)
A mi osztályunk, és az irodaépület nem látszik a képen. Jobbra az ebédlő és a „B” osztály, balra a „C” osztály, ahol kezdtem. Szemben a kastély, ahol eljövetelemkor három osztály működött. Nagyon szép hely.

 
Andi és Viki története
barinő ölelésEgyszer volt, hol nem volt, volt két kolléganő: hívjuk őket Andinak és Vikinek. Viki Andi közvetlen főnöke volt, de nagyon jó barátnők voltak, a szó legjobb értelmében egy húron perdültek, és munkaidőn túl is összejártak, a családjaik is többször találkoztak, ahogy az a nőknél lenni szokott.
Egyszer Viki úgy érezte, szóvá kell Andinál tennie valamit szakmailag. Andi ezt meglehetősen zokon vette, hisz azt a bizonyos dolgot addig mindig úgy csinálták, most miért kell rajta változtatni, és eleve: pont Viki szól érte? Hát egy napig kerülgették egymást szótlanul.
Aztán másnap délelőtt a kis lakóinkat sétálni vittük a közeli focipályára, és Józsi bemutatta hogyan kell a pálya korlátján úgy átperdülni, hogy fejre érkezzen. Ennek mind nagyon örültünk, de legjobban annak, hogy nem történt baja. Amúgy is rendes gyerek volt, és a vezetőség sem szerette, ha kirándulás közben rongálódik a gondozotti állomány.
Tavasz volt, éppen Nőnap környéke, amikor is leginkább nyílik az ibolya. Hát Andi (ketten kísértük a lakókat) olyan csokor virágot szedett Vikinek, hogy még az én férfimarkomban is alig fért volna el. Azt hiszem, soha nem mondtam el neki, mennyire meghatott ezzel a töredelmes belátással és kiengesztelni akarással. Pedig közöm nem volt az ügyhöz, csak hát én is szerettem őket.
Mint minden mesének, ennek is jó a vége: úgy emlékszem, Viki egy hatalmas öleléssel köszönte meg a virágot, és hát azóta is jó barátnők.
Viva la barátság!

líviÉs végül, persze nem utolsó sorban, valaki, aki tudatosan szakított az otthonról hozott több generációs mintával, ahol a nők bizalmatlan kontroll alatt tartották a férfiakat, akik ittak, menekültek otthonról, és keserűen húzták a mindennapok igáját. Engedték, hogy kizsarolják belőlük, amit önként akartak adni. Amikor a bizalom, és nyitottság helyére a saját egóban való bizakodás, és erővel való kicsikarás áll. Interjút is ő készített velem a Talita.hu-ra, és a géppisztolyos prédikátorról készült filmről is ő írt ugyanoda: egy nő, aki képes megérteni teljes terjedelmében, mit is jelent az, hogy: Férfi. Fentről le, és balról jobbra.

Gedainé Kölnei Lívia

 

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

 

Álmodtam Apát magamnak. Anyának pedig egy Társat. (Joyce Maynard: Nyárutó)

Valószínű nagyképűen fog hatni, de a film férfi főhősében magamra ismertem. Szerintem Frank én vagyok. Igaz: Toplak Zolisan; nem Amerikában, Magyarországon; és nem a magam erejéből, hanem Isten kegyelméből. De ha megmaradok benne, megtart ebben az ideálban – miközben önmagam, egy valóban élő személy lehetek. Viszont tényleg meg kell maradnom a kegyelemben. Isten kertjében sincs mindig ingyenkonyha.

1. fejezet: A sebzett és ijesztő férfi.

nyárutó1 Frank mindenre elszánt: hosszú évek raboskodása után megszökik a börtönből, mert már belátta, hogy ártatlanul került oda, és élni akar. Megbocsátott magának, hogy hűtlen és csapodár, őt vérig alázó feleségét egy indulatkitörés közben akaratlanul megölte (nagyot taszított rajta, és az eleső nő, a halántékát beverte a fűtőtest sarkába. A valóságban több vér lett volna – de nem a szaft a lényeg, hanem a tragédia.) És mindeközben a gyermekük, aki vér szerint nem is az övé, de szeretett, belefullad a nyitva hagyott csap alatt a fürdőkádba. Kész a családját legyilkoló és elmezavarral küzdő férfi képe a társadalom számára.

Szökésekor a felfokozott helyzet előhozza a zsenit belőle, és helyzeti előnyéből a legtöbbet akarja kihozni. Az őrt ugyanis annak büszkeségére alapozva eltávolította. „Ha kimegy a kórházi szobából, kiugrom az ablakon.” <2. emelet> Az őr naná kiment. „Nem vagy te olyan tökös, hogy megtedd” – vagyis beugrott a játszmába, és Frank tényleg ugrott. Mondom: elszánt.

Henryvel a bevásárlóközpontban fut össze. Nem rejtőzik, és a búzatáblák közt menekül, hanem az egyik legforgalmasabb helyre megy. A többiek orra elé – akik még nem tudhatják, ki ő és honnan jött. A történet valódi főhőse egyébként Henry. De a Férfiak Lapjának nem ő a fontos, vele csak érintőleges foglalkozunk. Henry tizenéves fiú, a férfivá válás küszöbén, és depressziós édesanyjával él együtt. Nagyon szeretik egymást, és Henry képes fiatal kora ellenére megérteni, mi az édesanyja gondja: hiányzik egy férfi odaadó szerelme az életéből. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, de egy fiú egyszerűen nem alkalmas erre a szerepre, pláne a magára hagyott nő saját fia.

Frank lop (holott korábban végtelenül jóhiszemű és becsületes volt): ruhát, sapkát, és alakot vált, vérző oldalú, szökött rabból – átlagpolgárrá válik. Nem gondolkozik: cselekszik, a zseni ösztöne vezérli.

nyárutó2Nem bántja Henryt – de ez nem sokon múlik. Ha Adél, Henry édesanyja nem működött volna vele együtt, azt Henry bánta volna, még ha ezzel Frank esélyei a szökésre el is szállnak. Mert ha Adél látja Frank – en, hogy nem meri bántani a fiút, jó eséllyel nem működik együtt.

Frank kezd úgy viselkedni, mint ahogy korábban gondolták róla, és amiért elítélték. Vajon le tudja majd vetni ezt a sátáni maszkot? Vagy eddigi lappangó sötét énje magához kaparintja az irányítást? Az apátlan család nem tudja, de elindulnak hazafelé az autóval sorra hagyva el a társadalom kínálta menedék védőbástyáit: a pénztárost, és egy szembejövő rendőrautót. Otthon, vagy a Terror háza? Hova tartanak? Adél nem tudja, de mindhárman haladnak a jövő felé.

2. fejezet: A Hatalmamba kerítelek – hogy szolgálhassalak.

Frank az autóba szállva pár perc maradásról beszél, hogy pihentesse a lábát. De a házban már nem erről van szó. Tovább akar maradni. Viszont a fenyegetettsége csökken – és elkezd megjuhászodni. Apránként, ahogy a jég olvad, tavasszal. Mikor Adél nyíltan a szemébe mondja, hogy nem igazán tud megbízni benne, holott ezt kéri, biztosítékok nélkül, és az elejétől a végéig, Frank meghátrál: belátja a másik igazát. De nem engedhet, aligha van más esélye: végig kell csinálni, amit elkezdett.

Ekkor kerül sor az első erotikus aktusra Adél és Frank között. Frank azt mondja, hogy meg kell kötöznie, ha valaki jön, ne tűnjön úgy, hogy bűnözőt rejtegetnek. Adél kiszolgáltatottsága a maximálisra növekszik. És Frank a hatalmába hajtja a nőt, pont az ő érdekükben: székre ülteti és végtelen gyengéden hurkot köt a kezére, és finoman a szék lábához kötözi a lábszárát. A lábfejet óvatosan megemelve, és a két combot széjjelnyitva.

Aztán a farkasbőr levedlik róla, csaknem végképp. Kibújik a terrorista szerepből és előveszi valódi énjét. Ételt főz, és közben teljesen természetesen irányítja Henryt, pont ahogy egy apa tenné.

Aztán behatol Adél intim zónájába (nem azon a ponton): megeteti. Ezt is tőle telő finomsággal.

Folytatja családapai tevékenységét: szerel, olajat cserél, és hasznossá teszi magát.

Például elmondja Adélnek később, hogy nem jól vett fát, s minden bizonnyal azt is, hogyan kellene, hogy jól tegye.

Többet soha nem használ kötelet, és Henryből türelmes eréllyel elkezd férfit faragni. Nem akad ki azon, hogy Henry nem tudja, melyik a racsnis kulcs, viszont megmutatja neki. Kimutatja a bizalmát, hogy Henry képes megtanulni baseball- ozni, és használható tanácsokkal látja el, hogy tegye. És Henry megteszi. Nem engedelmességből, hanem mert akarja. Kereket cserélni is megtanul, és ezzel később kivívja egy lány tiszteletét.

nyárutó3És Adél. Igen, aznap este egymás mellett ül férfi és nő, és Frank megérinti Adél derekát. Mivel Adél nem áll ellen, tovább megy, és szinte átkarolja a nőt. Ő pedig vágytól elhomályosuló tekintettel a férfi arcába néz, és mélyről felszakadó sóhajjal a vállára hajtja a fejét. Önként adja, amit addig a férfi elvett.

3. fejezet Férfi a közösségnek

Azon a hosszú hétvégén a szomszédasszony áthozza értelmi fogyatékos fiát egy egész napra. Adél nem tud mit tenni, barátnője szorult helyzete (sürgősen az édesapjához kell mennie, aki egy otthonban él, és nem tudja magával vinni a fiát – és őmellette sincs férfi, aki segítene) ráveszi, hogy engedjen az erőszakos kérésnek, és magához fogadja arra az időre a fiút. És Frank lehajol az elesetthez: egyenrangú társként kezeli egész nap őt, és második fiaként foglalkozik vele. Minden bizonnyal jó szomszéd lenne, ha annyi ideig maradhatna, és úgy.  Ez most egy rövid fejezet volt.

4. fejezet A Társ

nyárutó4Közeledünk a őrlőkövekhez, úgyhogy gyorsan: Franknek nem okoz gondot nőies házimunkát is végezni: felsúrolja a padlót, főz, sőt új süteményt készít lassan kialakuló családjával. Pikniket szervez,és megadja Adélnak, amire vágyott: hogy Éljen és szeretve legyen. Eljött, hogy megmentse a nőt, és férfi mivoltát ajándéknak tekinti, amivel buzdíthatja, terelheti és erősítheti övéit, és bárkit,  akinek csak szüksége van rá. Már amíg a készlet tart. Mert utána árufeltöltésig zárva.

nyárutó5Nem ragaszkodik mindenáron domináns szerepéhez, később tud engedni Adélnak, amikor ő egy alkalommal védi tőle a gyermekét. Lehet, hogy nem ért vele egyet, de tiszteli az érzéseit. És elfogadja a nő segítségét: félreteszi a büszke, „majd megoldom/kibírom egyedül” férfimentalitást, és elfogadja Adél törődését – „Miért bírnád ki, hiszen itt vagyok neked segíteni – én.”

5. fejezet A Sors fogaskerekei

nyárutó7Frank megadja Istennek, ami az Istené. Kanadába akarnak szökni együtt, mint család, de a selyemgubó felszakad, és intim elzártságuk megszűnik a világtól. És Franknek is, és Adélnek is még vezekelnie kell – de már rég nem magukért, hanem a többiekért teszik ezt. Nem sikerül a szökés, és józan férfiként Frank szembenéz a Sorsával: lebeszéli Adélt valami végzetes tettről,  amit az álmuk védelmében tenne – ekkor már hallani lehet a szirénázó rendőrautókat. Fájdalmas arccal megkötözi Adélt ismét – és ezúttal Henry sem maradhat ki. Frank elviszi a balhét egyedül, és az ügyész is ezt javasolja később az őt menteni akaró Adélnek. Franken nem segít, de magát és a fiát nagy bajba ránthatja.

Isten azonban nem hálátlan: bár hosszú idő után, de Frank kiszabadul, és Adéllal (aki nem zuhant vissza a depresszióba, hanem végig megőrizte a lángot a szívében) kapnak néhány szép évet a Földön. Utána meg úgyis ott az Örökkévalóság.

 

nyárutó6

Dicsőség Istennek! (Mindörökké, ámen.)

Jason Reitman filmje, főszerepben Kate Winslett és Josh Brodin. Én itt láttam.

;-)

 

Zoli