Ott van örökre. A kiskorunkban elszenvedett sérüléseket szépen sorban, türelmesen helyre igazgathatjuk. Megértően gondoljunk azokra akik nevelgettek. Feltehetőleg sokszor ügyetlenkedtek, ejtettek rajtunk sebeket. Amikor mi próbáljuk nevelgetni az utánunk következőket, mi is gyakran rontunk el helyzeteket. volt amikor olvastam, kész csoda, hogy normális felnőtté cseperedünk fel, annyit hibázik, aki minket nevel. Hiszen érthető, ő is csak ember. Rohannia kell. Meg kell feleljen sok helyen. Annyiszor láthatunk gyerekeknél megértő tekintetet, ha kellően figyelmesek vagyunk. Olyankor a kicsi is magában nyugtázza, van ennek a szerencsétlen felnőttnek is elege. Vissza térve a bennünk örökre megmaradó kicsi sebeit orvosolgatnunk sosem késő. Gondoljuk végig, mi bántott. A mostani eszünkkel értékeljük át úgy az akkori történést, mintha saját kicsi énünk szülője lennénk. A szakemberek javallják több helyütt, hogy képzeljük el, amint kézen fogjuk azt a kis ént és tovább megyünk vele. Ez a fajta feldolgozás igenis segít. Hiszen tudjuk, agyunk fele képekkel gondolkodik. :) Kati