Címke: közösség

Reggel a varjak munkába mennek

varjak az égenSajátos alakzatot írnak az égre. Mintha csak üzennének. Repülés közben beszélgetnek. A közösségük az emberek közösségére emlékeztet. Teszik a dolgukat rendületlen. Haladnak előre. Nincs mese, menni kell. Bárcsak érteném ezek a varjak miről beszélgetnek, miközben repülnek. Az emberek is beszélnek munka közben. Valahogy úgy könnyebb. Mint hallgatni és magunkba zárni mindent. Nézem a friss ősz végi, tél eleji eget. A nap már nem jön elő, mégis élettel teli a reggel. A varjak együttességét figyelhetem. Micsoda tömeg! Minden tagja ugyanazt teszi. Ahogyan haladnak, figyelem az alakzatot, az égre írva. Megfejtettem, megértettem. Az jelzik, azt üzenik: Élni kell! :) Kati

Együttesség

szív lufikkalTartozni valahová valakikhez. Átélni, hogy része vagyok egy nagy egésznek, ahol elfogadnak, szeretnek, nem kell bizonygatnom, hogy jó a szívem. Milyen is egyedül lenni sokat? Vállalni mindenért a felelősséget? Aki átélte mindkét helyzetet tudja milyen. Meg lehet éppen szokni azt az állandó készenléti szintet, hogy mindig adódik valami, amiért intézkedni kell. Elhárítani az adódó hibákat. Kaland és teher is egyben. Lehet félelem, stressz.  Attól függ mennyire vagyunk képesek kezelni. Jó helyre tenni a lelkünkben. A párral élőknek osztódik a dolgok feletti felelőssége. Tehát az egyedüllét erős lelkierőt igényel. Cserébe egy szabadságot is átélhet az ember, persze. Ha hosszabb egyedüllét után ismét részese lehetünk  egy közösségnek, ahol helyünk van, megindító tud lenni. Megható haladni olyanokkal, akikkel sok dologban egyet értek. Megannyi közösség befogadhat. Család, vallás, munkahely, sportklub, hobbi. Jó közéjük menni. Érezni, hogy örülnek nekünk. Átéltem valamit, aminek az ábrázolásához nem találok képet. Csak szavakkal festhetem le, milyen jó állni egy közösségben.Helyem van egy nyájban. Nem vagyok a többiektől sem jobb sem rosszabb. Befogadnak. Az egykeként felnövő kicsik különösen érzik ezt, mikor mennek a hozzájuk hasonló többiek közé. Még a játékaikról is lemondanak, hiszen jobb érzés az együtt létet átélni, mint birtokolni bármely földi javat :) Kata

A 4 aspektus

BJ arany ruha4 fajta típust említ az Emberi játszmák című könyv az emberek egymáshoz való viszonyát tekintve. Az első szerint: „Mindenki oké, én is az vagyok.” A második úgy véli „Senki  sincs rendben”. A harmadik szerint: „Mindenki rendben, csak én nem”. A negyedik pedig Úgy véli, csak ő van rendben, rajta kívül senki sem. Ismerjük ezeket a típusokat. Az ismerőseink közt gyorsan felfedezzük. Egy egy elejtett félmondatból beazonosítható, ki hogyan helyezkedik a világban. Hiszen hallhatjuk például: „Senki sem teljesen normális”. Valami abnormitása van mindenkinek. Tulajdonképpen mindenki felfedezhet önmagán olyan megnyilvánulást amivel pszichológus kezelhetné. Ez tipikusan a senki sem oké kategória. A mindenki rendben, csak én nem típus, az örök szorongó, mindenkinek tiszteletet megadó. Aggodalmaskodó. Aki pedig ennek az ellenkezője, az igazán nehezen elviselhető típus. Fiatalok úgy is mondják: „Csak ő „helikopter” :) Az összes többi ember hozzá képest sehol sincsen. A tipikus hímsoviniszta. Vezetés közben mindenki mást leszól. Fölülről beszél hozzánk. Mintegy kinyilatkoztat. Az általa vélt okosságokat kéretlenül osztja. Ám ha alaposabban megfigyeljük ezt a típust felfedezhetjük, bizony túlkompenzál ezzel és a szíve mélyén tart attól,hogy pont az ellenkező helyzet áll fenn. Rejteni törekszik a gyenge pontjait. Önmagunkat is megfigyelhetjük ilyen szempontból. Melyik típushoz tartozunk leginkább? Miért lettünk ilyenek? Tudunk-e módosítani valamennyire? :) Kati

Bajtársak közt a helyünk

Férfiasan szembe kell néznünk az Élet kihívásaival. Ehhez nagy belső erő kell.

Férfiasan szembe kell néznünk az Élet kihívásaival. Ehhez nagy belső erő kell.

Kétségtelenül minden fiúban él a vágy, hogy Férfi és Férfias legyen, illetve azzá váljon. Gyermekkorunkban sokféle kimondott, vagy csak hallgatólagosan, gesztusokkal, utalásokkal közölt bölcsességet kapunk szüleinktől, a médiából, és barátainktól, vagy éppen ellenségeinktől. „Légy önálló!”, „Csak magadra számíts!”, „Segítséget csak a gyengék kérnek. S gyengének lenni – szégyen.”  Ma, amikor nagyon sok minden a feje tetejére látszik állni velünk kapcsolatban, ami évezredekig működött, célszerű megvizsgálni ezeket a szellemi kincseket is: melyik arany, s melyik csillogó kacat csupán?

Vonzó az önálló, saját erejéből létezni és feladatait megoldani képes férfi képe, akire másoknak van szüksége, de neki másokra nincs. Afféle félisten ő, aki mindig ad, (időt, képességet, szakértelmet), megold, elrendez és cserébe csodálatot és irányító szerepet kap a közösségtől.

A valóság azonban az, hogy az irányítóposztokért majd’ mindenki szívesen ringbe száll, egy idő után inkább kötelesség és teher, mint hódolat és rajongás kiváltója, és legbensőbb igényeink (tömören: szeretni és szeretve lenni) még a puszta csodálattól nem elégülnek ki.

Álljunk csak meg! Van olyan egy férfinak, hogy szíve? Igaz, hogy kapni is, és nem csak adni akarunk? Hogy vannak érzelmi szükségleteink, melyek kielégítéséért cserébe szívesen lemondunk függetlenségünkről, és kapcsoljuk magunkat máshoz/másokhoz? Vagy esetleg gáz arról beszélni, hogy egy férfinak van (speciálisan férfias, de): LELKE?

Nos, nem könnyű. Egyrészt senki sem érzi magát szívesen síró-rívó puncikának, akinek a gerince helyén zselé csordogál, és ezt mástól sem szívesen hallja vissza. Másrészt viszont igenis vannak érzéseink, és érzelmi szükségleteink, amelyek megkívánják a magukét. Előbb-utóbb ezeket valahogy ki kell fejezni, vagy jön: a kiégés, megkeseredés. Játszmák, pótszerek, addikció.

Sokakban kelt ez félelmet: ha bevallom, hogy szükségem van a másik figyelmére, elismerésére, szeretetére, azzal sebezhetővé, kiszolgáltatottá teszem magam. Ki szereti ezt bevállalni, és a visszautasítás és csalódás kockázatát? Van azonban erre gyógyszer! A „B” terv. Mit teszek akkor, ha kudarc ér, amikor őszinte vagyok? Kiüvöltöm a fájdalmam az erdőben, agyongyepálok egy párnát, levelet írok valakinek beleírva mindent, és eltépem, filmeket nézek, sportolok, régi baráthoz fordulok? Érdemes ezt belül végigjátszani, mert ha sikerül megkapni az őszinteségünkkel, amire szükségünk van, az eredménye: bensőségesebb kapcsolat magunkkal és másokkal, jobb önérvényesítés, érzelmileg kiegyensúlyozottabb és boldogabb Élet.

Védőpajzs egy jó férfiközösség

Védőpajzs egy jó férfiközösség

Érzelmi biztonság legkönnyebben és elsősorban hasonló gondolkodású férfiak közt alakítható ki. Másokkal is, nőkkel, családtagokkal, de legtöbbször férfi érti meg igazán a férfit. Ott, ahol le merjük és tudjuk venni maszkjainkat, ránk rögzült szerepeinket, be tudjuk vallani hiányosságainkat, fájdalmainkat, és meg tudjuk osztani örömeinket. Nagyon fontos tudnunk, hogy természetszerűen (vagy Istentől eredően) vagyunk tökéletlenek. Akár így, akár úgy, de valami vagy valaki nálunk nagyobb alakította úgy, hogy egyrészt lelket, másrészt akár fájó hiányokat is ad, férfias erőink és jól funkcionáló készségeink mellé. Magunknak teszünk szívességet, ha ezt szégyenkezés nélkül elfogadjuk.

Kell, hogy részei legyünk olyan közösségnek, közösségeknek, ahol ránk is szükség van, számítunk, és számítanak ránk. Ezért is tartom olyan fontosnak, hogy férfiak időről időre összejöjjenek, és őszintén megbeszéljék az életük dolgait egymással, arra a kérdésre is fókuszálva, hogy milyen is, és hogyan kell ma Férfiként élni? Gyereket nevelve, nővel közösen, dolgozva és feltöltődve pl. hobbik által.

Kell egy hely, ahol a férfias attitűdök megélése (barkácsolás, erőpróbák, fair play versengés, apaszerep – közös, családi programok által) fejlesztése is megtörténhet. Ahol feltárulhatnak, megfogalmazódhatnak  olyan élmények, melyekre amúgy nincs, vagy alig van idő.

Például annak az apának a története, aki a II. Világháború idején hazajöhetett szabadságra, de úgy, hogy szavát adta a hadnagyának: két hét múlva visszamegy. A családja, de a falu is marasztalta, mondván, nincs nyoma az eltávjának, bolond lenne visszamenni a pokolba. De az apa kötötte az ebet a karóhoz; a szavát adta, a hadnagya és a társai bíznak benne. Élve nem tért többé haza. (Kiemelendő az anya szerepe, aki táplálta a tisztelet érzését a gyerekekben, a már idős korú férfi ezért tudta ezt meghatottan elmesélni az édesapjáról. Hihetetlen, hogy az idősek mennyi tenniakarással tudnak bekapcsolódni egy körbe, és mennyi életszagú történetük van!)

Vagy a másik apa, aki kitartott szülőhelye mellett, pedig foszforral is bombázták őket (a foszfor még a téglát is átégeti, olyan magas hőfokon ég).

Kell a hely, ahol az is elhangozhat, ha a férj, mert veszekedtek, felesége bosszúja miatt az üvegházban töltötte az éjszakát, mert az asszonya fortélyosan kizárta őt a házból. És nincs megbélyegzés, gúny, háta mögött kitárgyalás.

Ahol meg lehet beszélni azt is, hogy mit kezdjen az ember azzal a ténnyel, hogy pl. a birtokszomszéd egy téglafalat húzott fel a kertjében, és nem hajlandó szóba állni erről. A példákat végtelenül lehet sorolni.

Ilyen közösségháló: a Férfiak Klubja, a Mentorformen és a Férfisátor, melyek oldalai megtalálhatók a Facebook-on. Alakulás alatt van a Férfihang Civiltársaság, mely többek közt mentálhigiénés munkát is végezni fog, s lehetőség szerint közösség, illetve közösséghálózat szervezést is.

Kit véd az én pajzsom? Kinek a pajzsa véd engem?

Kit véd az én pajzsom? Kinek a pajzsa véd engem?

Kétségtelenül a férfinak a családban van egy támasz, tartóoszlop szerepe. Erejéhez és lehetőségeihez képest anyagilag hozzá kell, járuljon a családi kasszához, és ha abban fogy a garas, leginkább az ő dolga új bevételt felhajtani. Viszont hazánkban is egyre inkább meghonosodik, hogy ez a megtartó szerep lelkileg is érvényesüljön. Legyen jelen a férfi a családja életében: a szülőszobában, a kisgyermek körül, a gyereknevelésben, játékban, tanulásban, és a nők is igényelnek maguknak időt és figyelmet. Egyre több oldalról tartanak ránk igényt a körülöttünk élők, ami nagyszerű, de ehhez idő és energia is szükségeltetik.

Remek feltöltődés és egyúttal személyiségfejlesztő hatású, tehát mindebben segítségünkre van, ha időnként elvonulunk a barátainkkal: pecázni, virtuskodni (pl. focizni, vagy kenutúrára) és BESZÉLGETNI.

Őszintén, megértőn: Férfiasan.

American Sniper

sniper1Egyszerűen ezt a filmet nézve teljesen szükségtelennek érzem, hogy cáfoljam a feminizmus (kivéve az értékelvű feminizmus) és kistestvére: az emancipáció (amely valójában egyoldalúan női emancipációt jelent, és ezért kell némi iránymódosítás, vagy jön a kisodródás.) tévedéseit, mantraszerű önigazoló, női ego-tornyozó (attól vagyunk értékesek, hogy jobbak vagyunk a férfiaknál) igazságait, melyekről egyre nyilvánvalóbb, hogy mindig is féligazságok voltak. És akkor még a hazugságokról nem is beszéltem.

Aki ezt a filmet nem érti, annak én is hiába magyarázom. Clint Eastwood egyszerre régimódi és kőmodern. Tudja mi a szélesség és magasság, hol van a lent és merre található a fent. És mi az a Bent, ahol még évek múlva is rezeg a légkalapács visszaütése.

Képes elmesélni (Bradley Cooperen keresztül, aki bemutatja – és fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi) mi az, hogy: Férfi.

sniper4

 

 

Amerikai mesterlövész

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével. Mindketten  nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével, Taya Kyle – al. Mindketten nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

 

Zoli

 

 

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

Kitörés a rutinból

menny2A férfiakat nem engedi a nejük kocsmázni, így újabban a Skype mellett isznak. A nyitott laptopnál poharaznak, beszélgetnek, mintha kocsmában lennének. Emlékszem, a papám fel volt élénkülve a kórházba járáskor, hiszen az ingerszegénység ugyanolyan stresszkeltő, mint a túl sok ingerrel teli élet. Újdonság, valami, ami kiemel a megszokottból. Lehet hétköznapi apróság, nem kell Hawaii – i egy hónapos nyaralás.

Olvastam, 25 évesen „meghalnak” sokan, de 70 körül temetik el őket, hiszen nincs új az életükben. Igen, lelkileg halnak meg, megfásulnak, vonszolják magukat. A húszas éveink közepén kezdünk rádöbbenni, hogy a korlátaink meddig terjednek. Sokaknak középkorúan már csak a betegségkarrier marad. Azzal foglalkozni a legérdekesebb, és egy beteg ember szinte mindig figyelmet kap.

Szóval elöregszik a nép. A negyvenesek nagy része Tari Annamária szerint, a fiatalokhoz hasonlóan lóg a neten. Ha már így van, beszélgetőtárs közvetítést szervezhetnénk a mozogni alig bíró időseknek. Önmagunkon túl, ezt az élményünket megoszthatnánk velük is. Magamra vonatkoztatva: például a papámnak találni egy idős embert, akivel anekdotázhat hosszasan, és emlegethetik a régi időket. Színesíthetik az életüket.

Próbáljuk megélni, túlélni a magányunkat! Van ugyan pozitív oldala is ennek az állapotnak, hiszen segíthet meditálni, nyugodt körülményeket teremtve eljuttatni az önismeretünket minél jobb szintre. Fejleszthetjük magunkat, kibonthatjuk egyéniségünket hobbi és alkotás által. De azért az ember mégiscsak közösségi lény, és vágyik a többiek, sőt a hozzá leginkább hasonlók társaságára. Ezért is annyira népszerűek a közösségi oldalak.

Ha átéljük, hogy érdekesnek tartanak, az élvezetes és erőt ad. Hosszú távon: Rengeteget!

 

vörös és fehér

Kati

Álmodtam Apát magamnak. Anyának pedig egy Társat. (Joyce Maynard: Nyárutó)

Valószínű nagyképűen fog hatni, de a film férfi főhősében magamra ismertem. Szerintem Frank én vagyok. Igaz: Toplak Zolisan; nem Amerikában, Magyarországon; és nem a magam erejéből, hanem Isten kegyelméből. De ha megmaradok benne, megtart ebben az ideálban – miközben önmagam, egy valóban élő személy lehetek. Viszont tényleg meg kell maradnom a kegyelemben. Isten kertjében sincs mindig ingyenkonyha.

1. fejezet: A sebzett és ijesztő férfi.

nyárutó1 Frank mindenre elszánt: hosszú évek raboskodása után megszökik a börtönből, mert már belátta, hogy ártatlanul került oda, és élni akar. Megbocsátott magának, hogy hűtlen és csapodár, őt vérig alázó feleségét egy indulatkitörés közben akaratlanul megölte (nagyot taszított rajta, és az eleső nő, a halántékát beverte a fűtőtest sarkába. A valóságban több vér lett volna – de nem a szaft a lényeg, hanem a tragédia.) És mindeközben a gyermekük, aki vér szerint nem is az övé, de szeretett, belefullad a nyitva hagyott csap alatt a fürdőkádba. Kész a családját legyilkoló és elmezavarral küzdő férfi képe a társadalom számára.

Szökésekor a felfokozott helyzet előhozza a zsenit belőle, és helyzeti előnyéből a legtöbbet akarja kihozni. Az őrt ugyanis annak büszkeségére alapozva eltávolította. „Ha kimegy a kórházi szobából, kiugrom az ablakon.” <2. emelet> Az őr naná kiment. „Nem vagy te olyan tökös, hogy megtedd” – vagyis beugrott a játszmába, és Frank tényleg ugrott. Mondom: elszánt.

Henryvel a bevásárlóközpontban fut össze. Nem rejtőzik, és a búzatáblák közt menekül, hanem az egyik legforgalmasabb helyre megy. A többiek orra elé – akik még nem tudhatják, ki ő és honnan jött. A történet valódi főhőse egyébként Henry. De a Férfiak Lapjának nem ő a fontos, vele csak érintőleges foglalkozunk. Henry tizenéves fiú, a férfivá válás küszöbén, és depressziós édesanyjával él együtt. Nagyon szeretik egymást, és Henry képes fiatal kora ellenére megérteni, mi az édesanyja gondja: hiányzik egy férfi odaadó szerelme az életéből. Meg is próbálja orvosolni a helyzetet, de egy fiú egyszerűen nem alkalmas erre a szerepre, pláne a magára hagyott nő saját fia.

Frank lop (holott korábban végtelenül jóhiszemű és becsületes volt): ruhát, sapkát, és alakot vált, vérző oldalú, szökött rabból – átlagpolgárrá válik. Nem gondolkozik: cselekszik, a zseni ösztöne vezérli.

nyárutó2Nem bántja Henryt – de ez nem sokon múlik. Ha Adél, Henry édesanyja nem működött volna vele együtt, azt Henry bánta volna, még ha ezzel Frank esélyei a szökésre el is szállnak. Mert ha Adél látja Frank – en, hogy nem meri bántani a fiút, jó eséllyel nem működik együtt.

Frank kezd úgy viselkedni, mint ahogy korábban gondolták róla, és amiért elítélték. Vajon le tudja majd vetni ezt a sátáni maszkot? Vagy eddigi lappangó sötét énje magához kaparintja az irányítást? Az apátlan család nem tudja, de elindulnak hazafelé az autóval sorra hagyva el a társadalom kínálta menedék védőbástyáit: a pénztárost, és egy szembejövő rendőrautót. Otthon, vagy a Terror háza? Hova tartanak? Adél nem tudja, de mindhárman haladnak a jövő felé.

2. fejezet: A Hatalmamba kerítelek – hogy szolgálhassalak.

Frank az autóba szállva pár perc maradásról beszél, hogy pihentesse a lábát. De a házban már nem erről van szó. Tovább akar maradni. Viszont a fenyegetettsége csökken – és elkezd megjuhászodni. Apránként, ahogy a jég olvad, tavasszal. Mikor Adél nyíltan a szemébe mondja, hogy nem igazán tud megbízni benne, holott ezt kéri, biztosítékok nélkül, és az elejétől a végéig, Frank meghátrál: belátja a másik igazát. De nem engedhet, aligha van más esélye: végig kell csinálni, amit elkezdett.

Ekkor kerül sor az első erotikus aktusra Adél és Frank között. Frank azt mondja, hogy meg kell kötöznie, ha valaki jön, ne tűnjön úgy, hogy bűnözőt rejtegetnek. Adél kiszolgáltatottsága a maximálisra növekszik. És Frank a hatalmába hajtja a nőt, pont az ő érdekükben: székre ülteti és végtelen gyengéden hurkot köt a kezére, és finoman a szék lábához kötözi a lábszárát. A lábfejet óvatosan megemelve, és a két combot széjjelnyitva.

Aztán a farkasbőr levedlik róla, csaknem végképp. Kibújik a terrorista szerepből és előveszi valódi énjét. Ételt főz, és közben teljesen természetesen irányítja Henryt, pont ahogy egy apa tenné.

Aztán behatol Adél intim zónájába (nem azon a ponton): megeteti. Ezt is tőle telő finomsággal.

Folytatja családapai tevékenységét: szerel, olajat cserél, és hasznossá teszi magát.

Például elmondja Adélnek később, hogy nem jól vett fát, s minden bizonnyal azt is, hogyan kellene, hogy jól tegye.

Többet soha nem használ kötelet, és Henryből türelmes eréllyel elkezd férfit faragni. Nem akad ki azon, hogy Henry nem tudja, melyik a racsnis kulcs, viszont megmutatja neki. Kimutatja a bizalmát, hogy Henry képes megtanulni baseball- ozni, és használható tanácsokkal látja el, hogy tegye. És Henry megteszi. Nem engedelmességből, hanem mert akarja. Kereket cserélni is megtanul, és ezzel később kivívja egy lány tiszteletét.

nyárutó3És Adél. Igen, aznap este egymás mellett ül férfi és nő, és Frank megérinti Adél derekát. Mivel Adél nem áll ellen, tovább megy, és szinte átkarolja a nőt. Ő pedig vágytól elhomályosuló tekintettel a férfi arcába néz, és mélyről felszakadó sóhajjal a vállára hajtja a fejét. Önként adja, amit addig a férfi elvett.

3. fejezet Férfi a közösségnek

Azon a hosszú hétvégén a szomszédasszony áthozza értelmi fogyatékos fiát egy egész napra. Adél nem tud mit tenni, barátnője szorult helyzete (sürgősen az édesapjához kell mennie, aki egy otthonban él, és nem tudja magával vinni a fiát – és őmellette sincs férfi, aki segítene) ráveszi, hogy engedjen az erőszakos kérésnek, és magához fogadja arra az időre a fiút. És Frank lehajol az elesetthez: egyenrangú társként kezeli egész nap őt, és második fiaként foglalkozik vele. Minden bizonnyal jó szomszéd lenne, ha annyi ideig maradhatna, és úgy.  Ez most egy rövid fejezet volt.

4. fejezet A Társ

nyárutó4Közeledünk a őrlőkövekhez, úgyhogy gyorsan: Franknek nem okoz gondot nőies házimunkát is végezni: felsúrolja a padlót, főz, sőt új süteményt készít lassan kialakuló családjával. Pikniket szervez,és megadja Adélnak, amire vágyott: hogy Éljen és szeretve legyen. Eljött, hogy megmentse a nőt, és férfi mivoltát ajándéknak tekinti, amivel buzdíthatja, terelheti és erősítheti övéit, és bárkit,  akinek csak szüksége van rá. Már amíg a készlet tart. Mert utána árufeltöltésig zárva.

nyárutó5Nem ragaszkodik mindenáron domináns szerepéhez, később tud engedni Adélnak, amikor ő egy alkalommal védi tőle a gyermekét. Lehet, hogy nem ért vele egyet, de tiszteli az érzéseit. És elfogadja a nő segítségét: félreteszi a büszke, „majd megoldom/kibírom egyedül” férfimentalitást, és elfogadja Adél törődését – „Miért bírnád ki, hiszen itt vagyok neked segíteni – én.”

5. fejezet A Sors fogaskerekei

nyárutó7Frank megadja Istennek, ami az Istené. Kanadába akarnak szökni együtt, mint család, de a selyemgubó felszakad, és intim elzártságuk megszűnik a világtól. És Franknek is, és Adélnek is még vezekelnie kell – de már rég nem magukért, hanem a többiekért teszik ezt. Nem sikerül a szökés, és józan férfiként Frank szembenéz a Sorsával: lebeszéli Adélt valami végzetes tettről,  amit az álmuk védelmében tenne – ekkor már hallani lehet a szirénázó rendőrautókat. Fájdalmas arccal megkötözi Adélt ismét – és ezúttal Henry sem maradhat ki. Frank elviszi a balhét egyedül, és az ügyész is ezt javasolja később az őt menteni akaró Adélnek. Franken nem segít, de magát és a fiát nagy bajba ránthatja.

Isten azonban nem hálátlan: bár hosszú idő után, de Frank kiszabadul, és Adéllal (aki nem zuhant vissza a depresszióba, hanem végig megőrizte a lángot a szívében) kapnak néhány szép évet a Földön. Utána meg úgyis ott az Örökkévalóság.

 

nyárutó6

Dicsőség Istennek! (Mindörökké, ámen.)

Jason Reitman filmje, főszerepben Kate Winslett és Josh Brodin. Én itt láttam.

;-)

 

Zoli

 

Budoka: egy férfiasan családias közösség 2. rész

Sensei Pál Tibor folytatja:

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

sensei Varjú Gyula, 5 danos mester

Az út a saját dojó – hoz úgy folytatódott, hogy edzői tanfolyamot végeztem el, de akkori mesterem (Varjú sensei) mellett már a gyakorlatot elkezdtem megszerezni. Falun oktattam, de megbízhatatlan volt a megjelenése a karatékáknak. Három éven keresztül Felsőcsatáron edzősködtem, aztán Vaskeresztesen kellett folytatnom a helyi óvoda tornatermében. Ekkor versenyen még úgy álltak ki a tanítványaim, hogy az általam felkészített, de Varjú sensei dojó – jához tartozó versenyzők. Aztán a csapatlétszám nagyon lecsökkent, és eljöttem Kőszegre, ahol amúgy is élek. Három gyerekkel kezdtük a Bersek iskola egyik arra alkalmas termében. Igen, a Máté volt az egyikük. Jöhetne megint… Mára harmincnégyen vagyunk, Szombathelyen pedig hat emberrel működik a Budoka. Nyolc év alatt ottani egyik tanítványom elérte az egy kyú fokozatot (Három csíkkal jelölt barna öv), halad a mestervizsga felé. Koltai Kadosának hívják. De ehhez több edzés kell, heti két edzéssel nem lehet mesterré válni.

Segédedző(k) kellenének, mert bizonyos létszám felett már nem lehet az egyes tanítványokra annyira odafigyelni. Egy edzőnek egyszerre túl sok tanítvány nem való, akkor a tanítványok és a csapatlégkör miatt jobb inkább egymás után több edzést tartani. A légkör személyesebb marad, és egyénileg lehet (mert kell is) közben figyelni a tanítványokra. A minél több, nem feltétlen kívánatos. Kivéve, ha van segédedző.

Különlegessége a Budokának, hogy itt nincs korosztályok szerinti szétbontás, a legkisebb és a legnagyobb egyszerre edz. Igaz, egy kicsitől a fekvőtámasz nincs olyan szigorúan számon kérve, mint a nagyobbtól, bár a nagyobbak meg maguktól várják el a minőségibb munkát. A gyerekek a nagyobbakkal közösen edzve természetesnek veszik, hogy tőlük ugyanannyi (bár nem teljesen ugyanúgy) van elvárva, és teljesítik.

A legifjabbak

A legifjabbak

Rendszeresen alkalmazom azt az oktatói módszert, hogy a haladók közé kezdőket teszek. Akár technikák gyakorlásánál, akár kata tanulásánál. Jobbról-balról láthatják a (vélhetően) helyes módját a végrehajtásnak, és hozzászoknak, hogy nem megy minden egyszerre, másolni kell, rá kell bízzák magukat a természetes ösztöneikre, (testérzékelés, belső kép alkotása a látottakról és annak személyes gyakorlattá alakítása – más látni valamit, és más megcsinálni). A különböző tudású, és korosztályú tanulók fel vannak egymáshoz zárkóztatva, össze vannak hangolva.

Bevallom, az önálló dojó megalapításától féltem először, de a mesterem biztatott, hogy ő maximálisan segít. És létrejöttünk, működünk, hivatalosan 2011 – től, mint közhasznú egyesület. Van öt magyar bajnokunk, Európa bajnok felnőtt harmadik helyezett. Ne vigyorogj, nem mondom meg, ki az. 2013 –ban hat versenyen, melyben két nemzetközi, három magyar bajnokság, egy megye bajnokság volt, 30 aranyérmet, 31 ezüst és 43 bronzérmet szereztünk. És ugye, a Budoka csapatának nagyobbik része nem versenyzik. Mert például olyan fiatal még. Sokan félnek versenyezni, holott meg lehet tanulni. Hozzá lehet edződni a pofonokhoz, és a Shotokan nem K1 ketrecharc. Itt van szelleme a küzdelemnek.

Másik téma – nyári táborok. Ábrahámhegyen immáron hetedik éve megyünk, két turnusban. Napi három edzés, ebből a reggeli, az egy lazább, átmozgató, ott szoktunk botos katát gyakorolni. Strandon edzünk, ebéd előtt erőnléti edzés, késő délután kombinált, kata, kumite, erőnléti edzés. Tavaly alakult úgy először, hogy a strandon edzettünk, és bízom benne, te pedig rábólintottál, hogy a mások előtti munka jót tesz a tanítványok személyiségének. Mernek hibázni, újrakezdeni, a vizsgákon természetesebben viselkednek, jobban megtanulnak koncentrálni a megadott feladatra.

Edzések közt szabad program van – kivéve a netezés, tévézés. Az nagyon mértékkel és a hazatelefonálás is meghatározott időben. Lehet a faluval ismerkedni, sétálni, fagyizni, strandolni, jó strandja van Ábrahámhegynek. De mindig tudnom kell, ki hol van, ki kiért felel. (Gyerekek esetében.) Aszketikus jellege van a tábornak, bár az este a nagyobbaké és a férfiaké. Közös beszélgetés, mértékkel iszogatás (kivéve… , hát a vizsga előtti este ki kellett engedni a feszültséget. Akkor volt éjjeli edzésen a karatemester a tanítvány hátán, „gyí te, paci”; vagy a karatéka belefutott a bokorba. És nem emlékezett rá másnap! :-) Igaz, egy évben egyszer van ilyen este.) Nők is összejöhetnek külön, beszélgethetnek, de eddig igény nem mutatkozott rá, ők amúgy is kevesebben vannak jelen.

Sokan nézték a strandon az edzést, még nem mertek beállni. Volt, aki kérdezte, hol edzhetne a gyereke, kiderült, hozzánk messze laknak, semmi gond, szívesen elirányítottam a hozzájuk legközelebbi dojó-hoz. Sőt, nekem nagy élmény volt Attilával találkozni, aki soproni fiatalember, egy danos mester, rendkívül szerény, és mégis öntudatos, a tudása pedig valóban mesterszintű. Már edzettetek vele, volt is partnered. Ja, akkor fáradtál úgy ki, mentálisan is. Igen, van mire figyelni edzésen, pláne edzőtáborban, amikor lemegyünk a dolgok mélyére. Egyébként ő is edző, egyelőre hat tanulóval.

Belső hagyományainkról pár szót. (Ezekrők kép nem készült, intim, hétköznapi jelenetek, nem szokás megörökíteni az ilyeneket. Az interjú kedvéért nem játszottuk el, hogy Mikulás vagy Szilveszter van)  Mikuláskor (ezer helyen alkalmazzák, nekünk is tökéletesen megfelel a módszer) maximum és szerény összeghatárral megajándékozzuk egymást. Kalapból nevet húzunk, és ki mit gondol, ajándékoz. Tavaly kezdtük, és rendszeresen szeretnénk évzáró bulit tartani. Közös szülő – gyerek edzés volt, aztán az edzőteremben asztalt állítottunk fel, és mindennapi edzéseink helyszínén, mint egy második otthonban, jót ettünk-ittunk, beszélgettünk, nevettünk. Egyébként a dojó az a hely, ahol edzünk. Tehát ha itt, a konyhában nekiállunk edzeni, a konyha dojó – vá válik.

A szülők is egyre inkább vonódnak be a Budoka működésébe, egyre többen vállalnak szerepet különböző feladatokban. Nyílt utcán is szoktunk futni, utcát kell keresztezni, nem kérdés, hogy a nagyobbak figyelnek a kisebbekre, az asztmás gyerekkel hátramarad valaki, ő se érezze magára hagyva magát; a kemény férfias karakter mellett hangsúlyos az egészséges mértékig gondoskodó hozzáállás. Mert viszont senki helyett semmit nem helyes megtenni. Küzdje ki maga az eredményt!

Pillanatok a dojó belső életéből. Fiatal karatéka születésnapos volt, megtudtuk, tapssal felköszöntöttük, jó bizonyítványt vitt haza a másik, őt is megtapsoltuk. Személyes figyelemmel vagyunk egymás felé. Bensőséges a légkör, és ez épül a jövőben is, mert ez célunk.

Közösségi szabályok, melyekhez szépen hozzá lehet idomulni: Pl. vizsgán nem csak a saját teljesítménnyel foglalkozunk, megvolt, spuri haza! Mindenki marad a vizsga teljes végéig. Megtiszteljük egymást a figyelmünkkel, hiszen aki vizsgázik, éppen bizonyít, élete egyik legkomolyabb erőfeszítését végzi. A másik teljesítménye is van annyira fontos, mint a sajátom. Mert ő is van olyan fontos ember, mint én.

A másik örömének is örülünk. A másik bánatában is osztozunk.

Személyes élményemet had szúrjam ide. Nyári táborban történt, hogy egy váratlan helyzetben két felnőtt karatéka csaknem összeverekedett. Leállítottad a dolgot azonnal, és az ő csapatuk közösen kapott büntetést. Mivel háromfős csapatban dolgoztunk akkor, a vétlen harmadik is –  bizony – szívott. Ez akkor éppen én voltam. Katonaságnál bevett módszer, a csapat közösen szív, közösen megy kitüntetésre. Mert a másik akkor is csapattársam, akkor is tanulótársam vagy barátom, ha éppen büntetést kapok miatta. A bajban is társak is vagyunk. Megmondom őszintén – megtiszteltetés volt azokat a büntető köröket futni a társaimmal. Ha többedszer fordult volna elő, akkor azért megkérdeztem volna, ez most miért jó nekik, de szóba se került hasonló helyzet. Az is igaz, hogy néha odaütsz: egyik fiú bottal olyat kapott a combjára, amikor hibázott, hogy bekékült, én is kaptam olyan gyomorütést, hogy fél percig próbáltam utána levegőt venni. De ez is kell, a fájdalmat is meg kell szokni. Viszont a Budoka akkor se Spárta! Mert ilyen esetek jó, ha félévben egyszer fordulnak elő. Szóval nem ütsz-versz senkit. Nem edzői módszer.

 

Kiegészítés: Shotokan karate felnőtt övfokozatok.

10-9 kyú: fehér öv.

8 kyú: sárga öv

7 kyú: narancssárga öv

6 kyú: zöld öv (innentől fogva egy vizsgán már csak egy fokozatot lehet teljesíteni)

5 kyú: kék öv, egy fehér csíkkal

4 kyú: kék öv, két fehér csíkkal

3 kyú: barna öv, egy fehér csíkkal

2 kyú: barna öv, két fehér csíkkal

1 kyú: barna öv, három fehér csíkkal

1-9 dan fokozatok: mindig fekete öv, a fokozat külön jelölése nélkül

;-)

Zoli