Címke: lélek

A szerelmes királynő, és az ő hű lovagja – pár szó a A fodrásznő férje című filmről

 

A film plakátja

Persze, mese. Ilyen nincs a valóságban, vagy ha van, nagyon ritka. De mégis, igaz mese, mert rólunk szól, belőlünk mutat fel valamit, ami tényleg ott van. Vagyis hiába mese, mégis igaz.

A kis Antoine már gyermekként a női nem varázsának édes rabságába kerül. A közeli fodrásznő, a telt Madame Cheffer teljesen személye és testi vonzereje rabságába keríti. Semmilyen szexuális nem történik közöttük, mégis a fiú képessé válik arra, amire nagyon kevés férfi: lelki szinten megélni az erotikát. Így számára a különböző ürügyekkel, amúgy indokolatlanul megismételt hajvágások sora (melyeket mindig az anyjára fog), a szeretkezés és lelki kielégülés élményévé válik.

Itt dől el sorsa: visszavonhatatlanul a női nem hódolója és szolgája lesz, amíg csak él. Különösen pedig egyé.

Mathilde ajándékba kapja fodrászüzletét, tehetsége, szerénysége, szorgalma és rejtett erotikus kisugárzása olyan erős hatást gyakorol idős alkalmazójára. De ő valójában királynő, és birodalmában (a férfifodrászatban) nem tűr konkurenciát. Kolléganőit sorra elbocsátja.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A körülmények készen állnak, Mathilde is felkészült rá lélekben (bár erről fogalma sincs), így belép életébe örök lovagja, szerelmese, rabszolgája. Akinek ő örök királynője, szerelmese és rabszolganője lesz. Antoine érkezik hajat vágatni, és Mathilde ösztönösen kiveti rá a hálóját, bár meg mernék rá esküdni, hogy ha megkérdezném, csak ennyit válaszolna (teljesen őszintén) „Ó, hát nem is tudom. Valahogy pont ehhez volt kedvem.”

Mert elküldi Antoine-t, egy vendégre hivatkozva, aki nem létezik. Antoine a következő sarokig megy, és onnan figyeli Mathilde -ot, aki fél órán át olvassa kedvenc újságját. Sose hallott róla, hogy Antoine-t az apja arra nevelte: az akadály arra való, hogy fokozza az erődet. Hogy még jobban kívánd, amit akarsz. Mint a gát a folyó útjában: felduzzad mögötte, és annál nagyobb erővel robajlik tova, ha ledöntötte azt. Mathilde úgy tudta ezt, hogy nem tudta. De eszerint cselekedett.

Itt megint mesebeli elem következik, mert Antoine következik a szerelmi sakkban, és ő hozzá illően vadászként lép fel. Becserkészi a vadat: fegyelmezett, békés nyugalommal engedi, hogy kiszolgálják, és hallgatása mögött nincs sértődés. Aztán, mikor a vad megállapodott előtte: lő. A szíve közepébe. Megkéri Mathilde kezét.

A vad megrogy egy pillanatra, aztán továbbsétál. A kasszához lép, látszólag nem hallott semmit, Antoine fizet és úgy viselkedik, mint aki nem mondott semmit. Nem tudhatja mi történt, de ahogy Mathilde-ot vezette az ösztöne, most őt is vezeti az övé. Érzi, hogy talált, ez a vad már többé nem a vadoné. De még várni kell rá.

Három hét múlva megy vissza, eddigre hatnia kellett a kérdésbe rejtett édes méregnek, és torokszorító húsz perc telik el a fodrászatban: két látszólag teljesen közönyös ember végzi a dolgát, egy szó nélkül. Az egyik átadja magát, hogy a másik kiszolgálja, majd átadja a szolgálat ellenértékét: a hajvágás árát. Ekkor derül ki, hogy Mathilde közben meghalt magányos nőnek lenni, és már a férfihoz akar tartozni.

a fnő férje2„Ha komolyan mondta az ajánlatát, akkor a válaszom: igen” – rezdül meg a pillája, mert egy pillanatig nagyon sebezhető: sok függ attól, mit mond a férfi. Csakhát ez Antoine-nak már rég nem kérdés. Amint Mathilde elküldte a nemlétező vendég miatt, ő már mindent eldöntött.

Mi jön ezután? Számomra valami elképesztő csoda. A varázslatos hétköznapi pillanatok (Mathilde a kirakaton betűző nap fényében olvassa újságját, miközben férje szerelmesen gyönyörködik benne, Mathilde tudja ezt, és kiélvezi királynői hatalmát – odalép lassan Antoine-hoz, egy újságért lehajol, hogy az belásson a dekoltázsába, miközben egyenesen a férfi szemébe néz. És Antoine szerelmes-megértőn fogadja kedvese lehengerlő hatalmát. Ahogyan finoman visszaél női vonzerejével, elveszi a férfi vágyát, és nem ad érte cserébe semmit. Térdre kényszeríti lovagját.  Dehát mindketten tudják: később lesz ez másként is. Vagy amikor a vendég hajmosása közben Antoine valóban térdre ereszkedik Mathilde mögött, benyúl a szoknyája alá, lehúzza fehér bugyiját, és addig simogatja a combjai között, míg teljesen jó nem lesz a feleségének. Ha van egy kis kamaszvér a férfiben, estig nem mos kezet, és néha megillatozza az ujjait. Aztán visszahúzza a bugyit szerelmére, és az elbocsátja a vendéget (akivel végig kommunikált, ha kissé remegő és mélyebb hangon is, és nagyobb szünetekkel a mondatok közt, mint egyébként.) Dehát a vendég tehet az egészről: ő kezdett el idézni szerelmes versekből, és gyújtotta be a szerelmes házaspárt.

a fnő férje5Megdöbbentő volt, hogy rendező illetve a forgatókönyvíró mennyi árnyalatát elő tudta hozni, talán egy egész órán keresztül, vagy még tovább férfi és nő összetartozásának, akik közösen élnek a nő birodalmában: a férfifodrászatban. Ahogy háromnegyed hétkor Antoine azt mondja: bezárunk, (na most ő a főnök, és rabszolganője engedelmeskedik akaratának) és az utolsó vendég talán még látja az esti lámpák fényénél, ahogy a kis asztalon, a nagy fodrásztükör mellett, Antoine felesége mellét csókolja. De ő már egy holnapi vendég, csak még nem tudja.

És persze a halál: nem öregednek meg egymás mellett. Mathilde nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy szublimálja a szexuális energiát, a testéhez, külsejéhez köti azt, így megöli magát, hogy örökre Antoine – é lehessen: az emlékeiben. Fél, hogy elveszti a férfi érdeklődését, női vonzereje odalesz. Odaadja magát neki egy hatalmas vihar elején, a fotelben, gyorsan, épp, csak a bugyiját lehúzva, és belemenekül a viharba, a félelmébe, az örvénylő, áradó vízbe. Búcsúlevelében mindent megírt Antoine-nak, és a férfi magára marad.

A zárókép: egy közel keleti csupa szív férfi jön vendégnek, és Antoine megpróbálja pótolni Matildot, hajat mos, majd táncol (szenvedélye az arab zenére táncolni) vendége ebben szakavatott, segít neki. Majd Antoine leül keresztrejtvényt fejteni, és közli: a fodrásznő mindjárt jön. Az arab férfi hirtelen jóbaráttá válik, noha valójában nem az: együtt vár Antione-nal Mathilde-ra.

Mert a férfi nem engedte el a nőt, és haláláig nem is fogja. Ez a sorsa: örökre a rabszolgájának lenni. Ezen mit sem változtat, hogy Mathilde nem bízott magában, és átmenekült a túlsó partra (valószínű befejezetlen feladatot hagyva hátra. És ennek a szublimáláshoz lehet köze.) Mert Mathilde (is) mélyebbről nő, mint vagina meg mellek, és egy öreg mosoly és kézsimítás, ujjak összefonódása több órás szeretkezéssel érhet fel idős korban, mert mindezek emléke tényleg ott van mögötte.

Antoine csendes szenvedése, ahigy várja többet az életben vissza nem térő feleségét, talán felbátorítja Mathilde-ot, hogy az érzéki nőtől elinduljon a tiszta nő irányába. Hogy elhiggye: van ösvény odaátra, és az erotika örökre a miénk. (Szent József biztos sokszor  megérintette és megölelte a Szűzanyát, holott a melléből talán soha többet nem látott, mint a ruhán átsejlő kontúrt.)

Mert minden átvihető, ami igazán (lényünk legmélyéről) fontos – de meg is kell tenni.

Szerintem az angyaloknak van nemük.

a fnő férje6

 

 

;-)

 

Zoli

Csábítsd el!

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

A szokásos védőoltás,mielőtt szakadéktúrára megyünk. Keresztény lap, ez van.

Kedves fiatalkorúak 18 – on innen és túl! Ha úgy gondoljátok, ezekről nem helyes semmilyen formában beszélni, de mégis elolvassátok a cikket, picit figyeljetek a stílusra, köztes beszúrt tartalomra, a botrányos (nak tűnő) részeken túl! Ha ez sem győz meg, ezek a cikkek nem nektek valók. Tessék nem olvasni! Ha károsnak tartjátok, küzdeni ellene! (De jó lesz nekem…)

A cikkek olvasása, kép nézése közben kísértést élhettek át. Ez egyéniség és életmódfüggő, de veszélye van. Böjt, testgyakorlás, hideg vizes zuhany, a természetben járás, hosszú séta, a gondolataitok elterelése, jó társaság, semlegesebb örömforrások, egyszerű munka, ami koncentrációt igényel, mind segíthet. Ne vedd félvállról a tisztaságot, mert az önkielégítéstől is lehet függővé válni, elvégre a jobb kezed mindig „kéznél van”. A gyors orgazmushoz is hozzászoktathat, ez fiúknál gondokat okozhat, mert a korai magömlés azért nem kellemes élmény. Megoldható, de nem kellemes.

Ha túl erősen hat rátok, nem értetek dolgokat, akkor beszéljétek meg egymás közt, partnerrel, baráttal, szülőkkel! Tudom, hogy 18 alattiak is fogják olvasni az ilyen cikkeket. Ha még mindig gond adódna (ez csak hosszabb távon derül ki) még mindig nem vagytok segítség nélkül! Orvos, pszichológus, pszichiáter, pap és lelkész/nő áll rendelkezésetekre.

Beszélgessetek, de olyanokkal, akivel őszintén mertek! Nem buszon, kocsmaajtóban, vasúti megállóban, ahol előzetes információ nélküli, sokszor jó szándékú emberek értik félre a témát, mert lehetetlen, hogy ne értsék félre. Nincs megfelelő előzetes információjuk. Olyanokkal beszéljetek, akiket ismertek. Akikben bíztok. (Így is lesz néha meglepi, de hát aki él, az kockáztat, fejünkre eshet a tégla, mint tudjuk…) Mert az élményeiteket kell elmondanotok, és lehetnek olyan mély élmények, vagy nehezen érthetők, amelyeket tapasztalt lelkivezető (nem feltétlen pap), pszichoterapeuta, stb. tud helyrerakni segíteni! Mert Te dolgozol magadon! A másik csak segít. Ez ma már alapszabály, amelyik segítő nem így segít, azt a szakma, ill. a lelkészi/lelkésznői, papi testület előbb-utóbb kiközösíti. Már ha nem hallgatnak az okos szóra.

Természetesen hsz-ben is kérdezhettek, de én csak mentálhigiénés asszisztens vagyok, a szakmai kompetenciám behatároltabb, mint egy orvosé vagy papé. De ha tudok, segítek. Mást nem, tovább terelni, kinél van valódi segítség, melyik irányba ajánlott tovább kutatni.

;-)

Zoli

A cikk:

Itt már sínen vannak a dolgok...

Itt már sínen vannak a dolgok…

Én a tartós párkapcsolatokban hiszek. Megértem kamasz, vagy kamaszos lelkületű férfitársaimat, akik szexuális hatalmukat azzal akarják megtapasztalni, és megmutatni, hogy minél több jó nőt hódítanak meg, esetleg ráveszik őket, hogy hármasban, és egyebek.

De így intimitás nem tud kialakulni. Mert annak feltétele az állandóság, a megbízhatóság, az, hogy számíthatok a másikra, mellettem áll, igazán és mélyen elengedhetem magam lelkileg is, teljes valóm felvállalhatom mellette. És nem csak a férfi a nő mellett, hanem fordítva is. Nagy kísértés nekünk, férfiaknak, hogy saját potenciákba legyünk szerelmesek, mindent veszni hagyjunk egyetlen lenyűgöző tervért, egy szédítő alkalomért, ezer afférunk legyen a nőkkel, a kalandot hajszoljuk, de közben elhanyagoljunk egy illékony és állítólag 21 gramm súlyú részünket: a lelkünket. Annyi, mint a sóhaj, könnyű elhessegetni, de megszüntetni nem lehet. És ebben rejlik az ereje. Minden játékunkat lejátszottuk, minden kalandba belefásultunk, és ő még ott él, és ott vár. Hogy érezzünk, sírjunk, együtt érezzünk, hogy kötődjünk, de végre úgy igazán, hogy megosszuk a szívünket, és kérjük másvalaki szívének felét; hogy végre az egész tortát akarjuk, ne csak a krémet a tetejéről, hanem az égettjét is, alul. Mert már azt is képesek leszünk szeretni, pusztán mert HOZZÁ tartozik. Szóval én intimitáspárti vagyok, amikor a végén már csak azt nem tudom róla, ami Istenen kívül másra nem is tartozik. És ő velem ugyanígy.  Benne én, és bennem ő. Na, ez eltart egy darabig, míg ide eljutunk, de már az úton levés is gyönyörűség.

 

Az egyes számú spontán elismerés: nevet. (A kettes: enged; a hármas: jó volt neki.)

Az egyes számú spontán elismerés: nevet. (A kettes: enged; a hármas: jó volt neki.)

Hétköznapok.  Majdnem mindig a szívével kell kezdeni. Tegye le terheit, gondjait, bánatát! Nevettesd meg! Nem vagy mókamiki? Végy elő egy zseb viccgyűjteményt, mond meg bátran, hogy vidámmá akarod tenni, és olvass fel pár viccet! A szívét máris biztos eltaláltad.

Bókolj! Ne sablont! Ami akkor éppen vonzó rajta. Szokatlan dolog is lehet. Én egyszer egy nőnek, aki tetszett, azt mondtam, hogy ő olyan „tömör”. Nem értette. Én meg nem tudtam elmagyarázni, hogy energikusnak és tömören keménynek látom, mint egy kis gumilabdát, amit ha a földhöz kennek, akkor is rögtön továbbpattan. Nem számított: elhitte, hogy valahogy számára is szokatlan módon lenyűgözött.

Jöhetnek az érzékek. Masszírozással tipikusan jó indítani, közben lehet vetkőztetni, és olajokat, krémeket használni. Innentől már tudnia kell, mit is akarsz. Csábítunk, nem behálózunk. A leitatás messze felejtős, de becsiccsenni szabad. Lehet puszilni az ujjakat, masszírozni a lábfejet, de a társad érezze magát tisztának, mert ez egy nőt sokkal jobban zavar, mint egy férfit. Akár játékosan (pl. bekötött szem) akár átlagos módon, de gyümölcs, desszert, hab: nyakról, szájról, karról, főleg a belső oldalról, ott érzékenyebb. Vajon mennyire lehet szép és szexi, ha a társad keblét csak két tejszínhabpötty takarja?

A nő legfontosabb szexuális szerve: a bőre. Ősöreg tipp: tollal simogatni – ez lehet higiénikus toll is, de legalább garantáltan tiszta. Vagy ajakkal, nyelvvel. Vajon mennyire érzi, hogy szereted, ha szó szerint végigcsókolod az egész testét? Közben kis szüneteket tartva, hogy aztán annál inkább folytathasd. Ezt hívják a katonaságnál kumulatív (összeadódó) hatásnak. Hmmm? Tudományosan szerzünk örömet a szeretett nőnek? Mindent a célért! Hát csak élvezze férfitudományunk gyümölcseit, érte is dolgozunk, elvégre. Nagyon romantikus pl. vörös rózsa szirmával megcirógatni ott, a combok közt. Igen, ott: nagyon közte. Nem én találtam ki, úgy vettem át mástól. És a combok belső oldala szintén érzékenyebb! Cirógatásra, de finom karmolásra is! Kis fájdalom is lehet kéjes, és borzongató. Ssssz, olyan ördögi.

Nem, az őskáoszt itt nem mutatjuk meg, majd megnézed szépen élőben! Utalni azért utalunk rá...

Nem, az őskáoszt itt nem mutatjuk meg, majd megnézed szépen élőben! Utalni azért utalunk rá…

Gondolkoztatok, hogy a belső szeméremajkak miért olyan szabálytalan alakúak? Lehet ennek valami köze az őskáoszhoz, ami rögtön beindítja a férfifantáziát, hogy ő ebbe új életet, alakot, rendet akar belevinni? Csak jár az agyam, kicsit mellétrécselek. Mert a külső ajkak nagyon szépek, szimmetrikusak. Hopsz, egy érdekes talány, amit mégis inkább megtapasztalni akarunk, semmint agyalni rajta. Talán utána. Mond neki, tudni akarod, milyen az íze, ott, középen! És egy csomó ízt oda lehet vinni, de óvatosan, mert ő ott befogad, meg ne betegedjen!

Szívogattátok már az ajkait? Felül. Igen, a száját. Olyan birtokló. Huhh! Lehet a nyelvét is, vagy körbesimogatni a te nyelveddel az övét. Jó kis családi baciállomány cserélődjön csak! Le az egészségtelen higiénével, éljen a tisztaság! Abban mindig van némi piszkosság, de főleg sok szeretet.

Figyelj rá! Nincs kielégíthetetlen nő, csak figyelmetlen pali. (Na, jó, ez néha nem igaz. De csak néha.) „Akkor dógoztál jól, ha a nőnek megvót.”  De a cél nem az orgazmus, hanem az őszinte, elfogadó és így kikerülhetetlenül intim együttlét. Az orgazmus a juticsoki. Általában úgyis meglesz. Nekünk, fiúknak ritkán bonyolult. Ha a csapat együtt akar haladni, a legkisebbhez méri a tempót. Vagyis az együttlét hosszát a nő határozza meg, mert az ő orgazmusa összetettebb. Szerintem a legjobb elmenni, ha neki már megvolt. Akkor könnyű tűzzel ingerelni. Prütty-prütty után már kevésbé izgató a mégoly szeretett és vadító kedves is.

 

Együtt egy ilyenben? Egy évben egyszer, csak összejön.

Együtt egy ilyenben? Egy évben egyszer, csak összejön.

Néha ünnep. Váratlan kirándulás, amikor az egyetlen dolga, hogy rád bízza magát. De akkor tudd, mit szeret, és hol, mert ne a fancsali képe legyen a meglepetés – neked. Vagy: a szomszédok mind tegyenek ki egy piros szíves papírt az ablakba a nevével, amikor hazajön a munkából; a focistadion közvetítőjén egy nagy szív mellett, egy neki szóló szerelmes üzenet jelenjen meg; a troli bemondója közvetítse a te szerelmetes igéidet két megálló közt; egy héten át minden nap találjon valahol (szennyeskosár, ruháspolc, kenyeresláda, szemetes teteje, dolgozótáska, autó volánja, hűtő ajtaja, stb.) valami kedves és/vagy szexi üzenetet. Ha nyilvánosan vallasz neki szerelmet, tudd, szereti – e ha váratlanul egy jelenet főszereplőjévé válik! Láttam már szégyenében majd elsüllyedő asszonykát, holott szerelmetes ura mindössze zenészt, vörös rózsát, pezsgőt szerzett, és a szomszédságot, azok vendégeivel együtt hívta meg, mikor ő térden állva vallotta meg olthatatlan szenvedélyét neki.

Valamiért valamit.

Valamiért valamit.

Utolsó tanács: ne tedd teljesen önzetlenül! Megszokja, és nem értékeli. Ne csináld állandóan, (fojtogató lesz) és egy idő után, miután elég sokat befizettél az érzelmi bankba, közöld, te mit szeretnél. Jártasd ezen is a fantáziádat! Extrémebb szex? Ez tág fogalom, a popsitól, pusztán orálison át, sokminden belefér. Szexuális (kétszemélyes, bár ha mások kötélnek állnak, lehet több személyes is, de ebből akkora kavar lehet, hogy én ezt valójában nem tanácsoltam, csak megemlítettem. Hidd el, jobb nem bevonni ebbe az intim szférába másokat! De mindenki maga tudja, mit kockáztat, utólag azonban már késő sírni. Gondold meg: a legjobb haverod nője nagyobbat élvez alattad, mikor négyesben vagytok, mint vele! Hogy lesz tovább? De ez a cikk felnőtteknek íródik, akik állítólag tudják, mit csinálnak.) szerepjáték, akár jelmezekkel?

Mélyebb megértés, több áldozat, pl. kevesebb karrier, több veled töltött idő? Több a családdal töltött idő? Kövessen ő téged a te hobbidba, még ha ehhez tanulnia is kell, és új készségeket elsajátítani? Viszont támogató, bénázásait is felvállaló jelenlétedben biztos lehessen! Vagy a háztartás legyen inkább az ő gondja? Több idő neked a haverokkal? (Otthoni kötelességek letudása után.)

De az érzelmi bank soha ne ürüljön ki, (közös, kellemes, romantikus élményekkel, és hétköznapi szeretet cselekedetekkel lehet feltölteni, no meg őszinte, szerető beszélgetéssel, és hát, ha segítesz neki, az ő feladataiban. Pl. akár munkahelyiekben is. Lehet olyan munkahelye.) és a szexualitás ne rögzüljön olyan elemeken, amelyek inkább különleges kipróbálásra valók. (Kivéve, ha mindkettőtöknek tökéletesen megfelel. Csak azért másnap be tudjon menni a munkahelyére. ;-) ) Mert megborulhat a hajó. Akkor is van segítség, de szépen orvoshoz, szexuálpszichológushoz, pszichiáterhez, önismereti trénerhez kell menni. Amíg kellő bölcsességűt nem találtok. Mert nem mindegyik van a helyén. Bár nagy baj, azért úgy tudom, nincs velük. Segítséget kérni, amikor szükséges, a közhiedelemmel ellentétben, ugyanis nem szégyen.

Valójában helyénvaló és bölcs dolog.

;-)

Zoli

Gyávák és hősök

gyávák és hősökRobert Redford készített pár éve egy filmet, aminek a magyar címe: Gyávák és hősök. Akit érdekel a hősiesség, hogy milyen életet is kellene élni, minek van értelme az életben, kérem, nézze meg! Én nagyon szeretnék olyan lenni, mint Ernest (ő a mexikói fiú) vagy Arian (ő a néger). Hisznek, elkötelezettek, bátrak és cselekszenek. És szembenéznek döntéseik és tetteik minden következményével. És ez a film, az agyonliberalizált és orrvérzésig feminizált Amerikai Egyesült Államokban készült. Ott fú a Lélek, ahol akar? Vagy ott fú a Lélek, ahol akar? Mert Ő mindenhol akar, ahol lehetővé teszik a számára.

És Meryl Streep, aki SZŐKE és NŐ, szintén hősies karaktert alakít. Hősnek lenni ugyanis, uniszex elfoglaltság. De naiv, aki azt hiszi, nem kell megfizetni az árát. Szóval semmi fanatizmus, „csak” józan bátorság. Kivéve azon a ponton túl, ahol az érvek elhallgatnak, és már csak a szív, a hit és a meggyőződés marad.

Gyönyörű film, most néztem meg, és csorog a könny a szememből.

Annyira szeretnék hős lenni!

(Na, de ki nem, igaz?)

;-)

Zoli

Női szépség – ezúttal kevesebb erotika, több költőiség

Aki szeretne sok és nagyon szép nőről készült képet megnézni, játssza le ezt a videót! Én sajnos a címén kívül semmit sem értek belőle (A lélek sötét éjszakája), de mivel a hangulat átjön, én ezzel úgy el is vagyok.

Loreena McKennitt az előadó.

;-)

Zoli

Van – e lelke a férfinak?

A költő, aki a Keresztény Férfiak Társaságának aktív tagja

A költő, aki a Keresztény Férfiak Társaságának aktív tagja

Jelenések

 

Láttalak a reggeli fényben,

árnyas lámpaburák öblében,

kitárt ablakok üvegszárnyán

míg a szoba levegőt vett lustán ..

Láttalak pupillák víztükrében,

szürke ködben, mégis tejfehéren,

ma reggel ámokfutó autók felett ,

hol törékeny, áttetsző angyal lebegett!

van-e lelke a férfinak2.

Mozaikok 

 

Neked hittem tegnap még, s ennek ára,

hogy nem értlek, és válaszodra várok,

 bár konokul hazudnak a szikár számok,

mégis időt koldulok makacs vágyaimra!

.

Szemeid tiszta fénybetűs papírlapok,

kiolvashatom belőlük alfától- ómegáig

rezzenéstelen, vibráló érzelmeid kottáit,

a szavaid szabálytalan, rejtjeles ritmusok,

általuk állnak össze  a megfeneklett mondatok….

 Kozmoszlátó

(Weöres Sándornak)

Játszottál a szavakkal, mint Bach hangjegyeivel

Költők gyöngyszeme, még múzsád is irigyel

Jöttél ködből, kozmoszt hoztál ládafiában

Hogy nyolcpatkós szánodon repíts álomigádba!

Weöres Sándor

Csillagvizsgáló

Álmom egy csigalépcsős tornyocska, vagy háztető,

s meghitt csendjében egy távcső, égre meredő!

Ha esténként szétfolynak bennem a gondolatok,

a recsegő fokokon felérve halkan matatok,

s a rideg fémet ujjpárnámmal érintve megérthetem:

                          e játszótér a lencsével fogható isteni értelem,

a bántó, önhitt egót ott csak hírből ismerik,

nem imádnak mást, csak a véghetetlen Istenit,

égi hintán tejútfényű angyalok köröznek, függenek,

s az üstökös csóvájáról az Isten nekem integet!

van-e lelke a férfinak5.

Szesztestvérek

 

Alagsori söntésben, dohos állott levegőben

esetlenül tántorog egy itt maradt élő kövület..

Kocsmaszagú magányában megértő társat keres,

 a hátsó sarokban máris valaki feléje integet.

Opálos pupillái veszik a jelet, elbotorkál felé,

a gyatra, zavaros lé ki-kilöttyen, ő megzökken,

majd céljához érve rongybábként huppan  mellé,

s elvesznek az orrfacsaró kékesszürke ködben..

 

 van-e lelke a férfinak 6

Alkonyat

Kisimulnak a nap mélyráncai:

az  elaggott aggódások redői-

hasztalanul keresett megnyugvás

elhintett félelmei csitulnak

elmosódott képek élessé válnak

az esteledő karcos homályban

s mit a nappal rávarázsolt arcokra

a vörössel elegyedő szürkület

az isteni aurába szelíden belesatírozza…

van-e lelke a férfinak7

 

 

 

A szerző  rövid versértelmezése: 

Ezek a  versek is valahol a férfiről szólnak! Nem a macsóról, nem az izomagyúról. nem a piperkőc önimádóról, hanem az érzéki,  a mindenségre-teljességre  figyelő,  néha megbicsakló de őszinte férfiról!

Ezek is mi vagyunk, vagy lennénk, mert nem szégyen és kell az égre tekinteni, őszintén szeretni. és nem bolondság az alkonyat szürreális, kozmikus fényeiben elgyönyörködni!

Szeretettel  küldöm, nem csak férfiaknak!

 

Németh Zsolt László  

 

A Szűzanya szavai a férjéről, a családfőségről, és a modern nőkről.

A Sz�zanya szavai a f�rj�r�l, a csal�df�s�gr�l, �s a modern n�kr�lKépzelt beszélgetés!

„Emlékszem, mikor Józseffel menekülnünk kellett Egyiptomba. Karomon a kicsi Jézus, mi meg idegen országba mentünk, idegen nép közé, idegen nyelvet használó emberek közé. Ma ez nem olyan szokatlan, sokan hagyják el a hazájukat, de a mi időnkben nem volt megszokott.

Megsirattam azokat a csecsemőket, akiket megöletett Heródes a fiam miatt, és végtelenül féltettem a sajátomat. Sokat imádkoztam, és bíztam. És nem csak Istenben. Józsefben, az én Józsefemben. Aki nem taszított el magától, amikor látta, hogy gyermeket várok, pedig tudta, hogy nem tőle várom. Aki mellettem volt, amikor az istállóban, bába és orvosi segítség nélkül megszültem fiunkat. Aki hitt az álmának, és elfogadta, hogy az Isten adott neki gyermeket, és aki hitt az álomnak, és elvitt minket a biztonságba, Egyiptomba, mikor Heródes halálra kereste azt a fiút, aki soha, semmilyen formában nem kívánta az ő trónját. Én pedig hittem Józsefnek, amikor azt mondta, mennünk kell, pedig soha, egyikünk sem járt még Egyiptom közelében sem.

Tudtam, hogy a férjemre bízhatom a magam és a gyermekem életét. József fáradhatatlannak tűnt a szememben. Jött a szamarunk mellett, és este, a pihenőkor, mégis mindig utánajárt, másnap merre kell mennünk, hol találunk vizet, szállást, élelmet. Mikor eljött az ideje, karaván után nézett, később helyet keresett nekünk az idegen földön, munkát, majd pénzt hozott haza, amiből el tudtunk élni addig, amíg végül hazatérhettünk. Az én gondom maradhatott a fiunk, az otthonunk, és női munkák. Mert persze később én is eljártam otthonról időnként dolgozni, más nőkkel együtt, mindazt, amit akkor, mi nők végeztünk a házon kívül. Jézust magamra kötöttem, és mentem.

Mindig felnéztem erre a férfira, Józsefre, és mellette álltam, mikor szüksége volt rám. Volt ő is elkeseredett, és fáradt. Ő sem tudott mindig bízni a jövőben, és nem mindig érezte maga mellett az Istent. Hittem benne, mint férfiban, mint családfőben. Soha nem romboltam a tekintélyét a fiunk előtt, soha nem beszéltem elítélőleg róla a háta mögött, pedig József sem, mint soha senki, nem volt tökéletes. Tudtam neki megbocsátani, és elfogadni a döntéseit.

Ma ti, nőtársaim, sokszor nem tisztelitek a férfiakat, mert korotok terméke, a feminizmus erre tanít. Nem hisztek a társatokban, nem álltok mellette, ha gondja van, viszont elvárjátok, hogy udvaroljon, pénzt hozzon haza, méghozzá nem is akármennyit, hanem mindig ELEGET. Tiszteljen titeket, ne gátolja érvényesülési vágyatokat, mert sokszor karriert akartok, és lenézitek nőtársaitokat, akik családban gondolkoznak, akik rábízzák magukat férjükre, akik elfogadják társuk vezetését. Tudok köztetek olyan katolikus hitoktató (!) nőről, aki barátnőjének a válást tanácsolta, amikor a férje megverte őt. Nem a brutalitást védem, de az a nő mit kezdhetett volna az életével egyedül,több gyerekkel, szinte pénz nélkül? Egy dolog a feminista büszkeség (amivel TELE van a fejetek, kedves nőtársaim) és egy dolog a valóság. Nem vált el, adott esélyt a párjának, (igaz, feltételek mellett), és évek alatt eljutottak ismét a kölcsönös szerelemig. Válás helyett terápiát és lelki vezetést, megértést és megbocsátást választották. Ma már hét gyermeket nevelnek, és más családokat erősítenek meg abban, hogy miképpen tartsanak ki egymás mellett ebben az őrült, modern világban. Mely folyton a nő szabadságát és függetlenségét szajkózza, és a börtönöket tölti meg az elvált, és gyermekeit egyedül felnevelő nők fiaival és lányaival.

Én még tudtam NŐ lenni. Anya, hitves, a tűzhely és családi egység őrzője, az otthon kialakítója, a család szíve.

Ha akartok is, ti tudtok?”

 

Zoli

Belső szabadságunk egyik záloga

soproni verseny

Sensei Pál Tibor (jobbra) és kis tanítványai a shiai szélén egy soproni versenyen.

Krisz, piros arccal, kapkodva vette a levegőt. Éppen most jött le shiai -ról, a karate versenyek szőnyegéről, amin a karatékák küzdenek. Kapott pár erős ütést, és próbált nem sírni. Apja biztatta: „Nincs semmi gond. Jól vagy.” Az edző mellé lépett: „Krisz, ez most természetes, hogy fáj. Vedd mélyen a levegőt, kicsit húzd ki magad, és csorogjon csak az a könny. Sokkal nehezebben küzdesz meg vele, ha eljátszod, hogy nincs semmi bajod, erős és sebezhetetlen vagy. Ha vársz egy picit, mindjárt jobban leszel. A tested segít magán, annyi a dolgod, hogy együttműködj vele.” 

Imre bácsi alattunk lakott. Dolgozott egész életében, mindene volt a kert, a szőlő, a munka, a munka, és a: munka. A SZENT tevékenység, és birtok. :-) Igazából ezek tényleg fontosak. Emlékszem, mikor mesélte, hogy a II. Világháború után bizony evangélikus hit ide, evangélikus hit oda, a szőlőt lopó orosz katonákat úgy megszórták kővel meg földdel, hogy csak na! „Fusson a muszka!”, nevetett akkor.

Aztán agyvérzést kapott, és beszorult a lakásba. Bizony meg kellett élnie, hogy ügyetlen, a bal kezét nem tudja használni, hogy csorog a nyála a szája bal sarkán, hogy azok a gyerekei, akik aktív életében sokat haragudtak rá, mert a termelés fontosabb volt, mint ők (vissza is döftek neki úgy, hogy míg élt, nem felejtette el) most pelenkázzák, etetik, és naponta kétszer látogatják. Lekerült róla az erő álarca, és többet nem is tudta feltenni. A haldoklást, a gyengülést, ahogyan az Életet és ajándékait fokozatosan csavarja ki a Sors (vagy irányítója és megalkotója, az Isten) a kezéből, évekig élte. „Csak elaludni, és többet nem felébredni”, mondogatta mindig. Megértettem őt, de naiv és önző vágynak láttam ezt mindig nála. Mert ő az az ember is volt (de nem csak az), aki – ne haragudj Jani bácsi, de – dölyfös hatni akarásában (egyszerűbben: munkamániájában) bizony megkeserítő érzelmi terheket rakott családjára. Volt mit lebontani a lelkéről, úgy vélem.

Olti Miklós, kitől már közöltünk cikkeket és fogunk is, írja, hogy a háromfai bajuszos (csuka), mikor hosszas küzdelem után kifogta, egyszerűen – megadta magát. Állati ösztöneivel felfogta, hogy kész, vége, nincs miért küzdeni tovább. És – ez a fontos – egyfajta béke sugárzott az állatból. Az van, ami van, megélem és kész. Félreteszem büszke illúzióimat, és egyszerűen: vagyok, aki vagyok. (A csukának valószínű nem voltak ilyen illúziói.)

Ez az a pillanat, amit kiemelek a cikkben, ami szerintem a központi magva a könyvnek, amiért szerintem Nobel díjat kapott az írója, amiért nem véletlenül ez lett a film plakátja.

Kertész Imre ír a koncentrációs táborok szépségéről. Persze, igazából nem folyamatosan voltak azok szépek. A Sorstalanságban említi, hogy délutánonként, mikor már nem kellett dolgozni, és sütött a Nap, az emberek ültek, talán álltak, beszélgettek, kinéztek a szögesdrótokon túlra – béke áradt el a táborban, de az író lelkében egészen biztosan. Nem lázadok, nem kesergek, nem készülök a visszavágásra: elfogadom a Sorsom. És ez nem tehetetlen Fatalizmus! Tudom, hogy mindig van dolgom: lesz, akit én vigasztalok meg, akire nekem kell rámosolyogni, akiért (akár magamért) nekem kell kiállni, az ökölharc mélységéig is esetleg, hogy holnap megint zsákot kell hordani a vagonokból, de most: itt és most Béke van. Legyőztél Istenem, hogy végre úgy szeress engem, ahogy Te akarsz! És úgy szeressek másokat és magamat, ahogy Te akarod! Minden passzív elfogadás mélyén ez a szándék kell legyen (szerintem) idővel indulni kell tovább, a világ következő szegletét átmelengetni a szívemmel, és a következő szegletét építeni alkotó kezemmel.

Úgy vélem, ezért nem kell félni a veszteségtől, a hírnév, mások tiszteletének, nem elég mély szeretetének elveszítésétől, a shiain kapott pofonok elismerésétől, az erősebb előtt való meghajlástól, a félelem és vereség elismerésétől, mert az Élet úgyis megy tovább, és ahogy a mélybe rántott, úgy emel fel hamarosan. És marad a bennünk lüktető életerő, és mi, akik rábólintunk, és kibontakoztatjuk azt, a kapott bölcsesség mértéke szerint. Mint Tom Hanks a „Számkivetett” -ben, amikor eljut oda, magányosan a távoli kicsi szigeten, hogy van ő meg a lélegzete. (A kereszténység tanítása szerint a Szent Lélek egyik feladata az éltetés, és a Teremtettséget a célja felé terelés).  Vagyis a benne lüktető életerő, amivel együttműködhet, és együtt küzdhet, bár helyzete emberileg reménytelen, vagy menekülhet önsajnálatba, depresszióba, öngyilkosságba. Ő elfogadja a helyzetet, nem lázad (nekem ennél több jár, Isten!) majd feláll, és megteszi az aznapit. És idővel megmenekül.

Geszti Péter

Tudjátok, még ki biztatott a 2008 -as pénzügyi válság idején arra, hogy nem a szituáció az igazán fontos, hanem a hozzáállásunk, és amit kihozunk belőle? Geszti Péter. Állítólag nyugaton megtapasztalta, milyen az, amikor hisznek az emberben, támogatják, amikor úgy állnak hozzá: ” a te sikered az én sikerem is”. Aztán hazajött, és megpróbálta elültetni ezt a magyar közéletben. Hát elsőre a kemény magyar ugar kiforgatta az ekéjét, de úgy vélem, nem adta fel, csak kisebb gőzzel folytatja, mert szerintem ő már nem tud, és nem akar enélkül a filozófia nélkül élni. És tökre igaza van.

Mondható, hogy aki így él, az igazán szabad, (vagy halad afelé) és cselekszi az Isten akaratát?

(Persze a maga szintjén, mint I. Ferenc pápa is a magáén, de ennyi bőven elég is. A lehetetlent ugyanis nem kell teljesíteni – merthogy nem is tudjuk.)

;-)

 

Zoli

Magány ellen – tangó

vitorlásokPéter lement a rakpartra. Bámulta a kint lévő vitorlásokat. Tudta, fel kéne állni, és elkezdeni a futást, de belül mardosta a hiány. Egy fiatal nő ment el előtte. Telefonon beszélt valakivel és közben elnevette magát. A férfi maga elé nézett. „Ez az, ami nincs. Egy vidám NŐ az életemben.”

Felállt, és elindult hazafelé. Ma se lesz a futásból semmi. Talán talál egy jó filmet a neten, talán maradt még abból a csokis kekszből, amit tegnap vett, és talán nem fog pornózni. Nem úgy, mint előző este.

Magány. Hála Istennek, ma már mi, férfiak is ugyanolyan bátran kimondhatjuk, mint ahogy a nők mindig is kimondhatták: éppannyira szenvedünk tőle, mint ők. Nem pont ugyanúgy, de ugyanannyira. Az az élmény, amikor éppen csak döcög a szekér, a kazánban pedig csak pislákol a tűz. Nincs kit megölelni, és nincs ki megöleljen – Olvasó, ne kelljen ezen átmenned! Ha mégis át kell… nos itt van néhány tipp, mit kezdhetsz életed ezen szakaszával!

Barátok, társaság – járj emberek közé! Akik figyelnek rád, akik megértenek, akiknek fontos vagy. És akik igénylik a te figyelmed és szereteted. Csináljatok közös dolgokat!

Szolgálat – nagyon, de nagyon sok lelki nyavalyára jó. Jó észrevenni, hogy másnak is vannak problémái, és bizony sokszor nagyobbak, mint nekünk. Megérteni, meghallgatni, jó szót szólni.  Átmenni Rózsi nénihez, vagy a pityókás Józsi bácsihoz; az öregek otthonába, a Karitászhoz, a hajléktalanszálóra, stb., stb., stb.

Tisztes örömök – egy jó vacsora (akár barátokkal), finom desszert (de mértékkel), jó film, zene (néha valami izgalmas és felkavaró, néha meg klasszikus – mert elcsitítja a vágtázó hormonokat) könyv, utazás (ha megteheted), séta, általában a mozgás, sport, tánc, (pl. tangó, jó tüzes tánc, és milyen jól meg lehet hívni a partnert vacsorázni)  új dolgokat tanulni (nyelv, kézművesség, szakma, színészet, stb.). Ismerkedni, akár a neten is. Bár ott az anonimitás miatt még gondok is lehetnek; a kedves húsz éves szösziről kiderülhet, hogy ötvenes, sörpocakos, unatkozó rocker, de ki tudja?

Keresd a párod! – ne nyugodj bele, hogy egyedül vagy! Ismerkedj, építs kapcsolatokat! Lehet flörtölni a boltban, a buszmegállóban, és már attól jobb kedved lesz, ha végigfuttatod a szembejövő kikapós negyvenesen a tekinteted, és ő olyan „megnézhetsz, ha akarsz” pillantással félrepillant. Társkeresők vannak a neten, és ott legalább olyanokkal találkozol, akik bevallottan társat keresnek, és általában hosszú távra. Viszont ne fuss egyik nőtől a másikig! Még ki se szellőzött a fejed és a szíved (és esetleg az ágyad) de máris kell az új? Először is: Férfi vagy, nem valami nőfüggő taknyos kölyök. Másodszor: gyászold meg, engedd el! Így leszel túl érzelmileg a kapcsolaton. Persze egy ponton túl elég a fájdalomból, tessék szépen szórakozni menni! Aztán: gondold végig – mi miatt nem működött? Így leszel legközelebb bölcsebb. Ezek után pedig: jöhet a következő! (De egyszerre csak egy. Te is ezzel jársz a legjobban. Így tartósan bízhat benned a társad, és mindenféle fölösleges érzelmi gubanc kilőve. ;-) )

Örülj az egyszerű dolgoknak – nagyon nagy erőforrás, ha a jót tudod meglátni az eseményekben, az emberekben és a körülményekben. Süt a Nap – de jó! Esik – lesz mit inni a növényeknek, ráléptek a lábadra – milyen jó, megbocsáthatsz, és átélheted a nagylelkűség erényét. Igazságtalanok veled – most bebizonyíthatod, hogy van gerinced, ergo nem hagyod! Illetve van szíved – nem döngölöd földbe az igazságtalankodót, csak mert neked van igazad. És közben megmutathatod milyen bölcs vagy –mert tudsz egyensúlyozni a szükséges keménység és az elvárható lágyság közt.

Adj egy esélyt Istennek! – sokba kerül ennyit mondani, mondjuk háromszor egy nap: „Állítólag szeretsz Istenem! Mutasd meg rajtam!”? Máris adtál neki egy esélyt, hogy megvigasztaljon! Hogy legyen is belőle valami, utána adj magadnak is egy esélyt! Szeress, szolgálj, de magadat se hagyd ki a jóból! És tudd: Isten ritkán jön szélviharként, inkább, mint a suttogó szellő, olyan. Egyszerre csak oszlik a rosszkedv, múlik a bánat, és megváltoznak a körülmények, csodás dolgok történnek. Mégis mindez természetesnek hat, mert ha Isten működik, ritka a csinnadratta. Szerény és tapintatos, mire észreveszed, már meg is oldotta a problémát. Mint a jó mozdonyvezető: mire feltűnik, hogy zakatol a vonat, már a váltókon túl jártok, mert olyan csendesen és döccenésmentesen indít. Olvasd a zsoltárokat! Azt sokszor mélygödörben lévő emberek írták, akiket nem egyszer társaik megvetése, vagy éppen az ellenség kardja fenyegetett. És tudtak erőt meríteni, aztán leírták ezt a tapasztalatot, hogy mi, itt és most, ugyanezt megtehessük. Mert már akkor szeretettel gondoltak ránk.

Dióhéjban ennyi.

 

;-)

Zoli

Haikuk

ab
Az anyag titok
Falak erdeje  rejti
Kezeink áldják!

 

Lelki ablakok-
Lélegző téglák őrzik
A múlt árnyait

 

Kitárul a tér…
Tornyos, vízmosta magány
Kerete a lét!

 

Tükörkép csillan
Árnyjátéka köveknek
A háló szőtte térben..

 

Köd mállasztotta
S öröklétbe szenderült
A templomi csend..

 

Napfényt ízlelve
Kortalanul beszédes
A mohás cserép..

 

 Ablaknyi sóhaj
Mozaikok villannak-
Üzen a távol!

 

A párhuzamok
Soha nem találkoznak
csak kivezet
  • ab1

 

Németh Zsolt László versei