Címke: lelki erő

Versenytárgyalás

targoncaÚgy adódott, hogy költözni kellett és a két öreg hűséges targonca elszállítása problémát jelentett. Ám a szívvel teli gazdi csak megoldotta, mint általában mindent. Ám az új helyen jóval kevesebb munka volt, hát újabb töprengeni való lett, a 2 gépnek milyen sorsa lesz. Azt mondta a férj: „Nem kellenek ezek már senkinek. Szinte megoldhatatlan helyzet. Mire az asszonyka: „Semmi sem lehetetlen! „Majd érdeklődni, tudakozódni kezdett. Addig addig, míg a kis udvarban egész kis versenytárgyalás kerekedett. Szinte licitáltak a két kis öreg járműre az emberek. Végül mindkettő jó helyre került. Feljavították és működtek. :) A nehéz sorsú korosodó asszonykát leszólta gyakran a párja. Különösen, olyankor, amikor az italfüggés az urat, még jobban elragadta. Végül már a nő magában nyugtázta, kinek is kellhetne még egy ilyen negyvenes éveit is meghaladó nő. Hát beletörődött a sorsába. Ám amikor nagy fájdalmára, még az ura is oda lett, még nehezebb helyzet állt elő. Hiszen még anyagi nehézség is súlytotta. Csakhogy felfigyeltek rá! Hiszen olyan erőket kellett kifejtenie, amit még sok férfi sem szokott. Mikor már azt vette észre, hogy a férfiak javának az övétől könnyebb a munkája, rádöbbent, bizony teher alatt nő a pálma. Lelkileg is megedzette őt az, hogy az élet az erőinek kibontakoztatását is kívánta. Felfigyeltek ezekre az erőkre az urak. Ő csodálkozott a legjobban. :) Mondom én kedves egyedül levők: „Ne adjátok fel! Adódhat még olyan, hogy nem kell esténként mindent feladva keseregni magányosan. Lehet még valaki a világban aki pont hozzátok illik. Éppen pont a ti mozdulataitokat, mondataitokat akarja . :) Kataegyedül

Lelki boksz – okosan!

box.j1Amikor azt érezzük: az élet küldi a nehezítéseket, terheket szakadatlan, rendületlen, sokszor már fizikai, lelki, anyagi erőnk felett kell teljesítenünk, és olyan, mintha átok ülne a helyzetünkön. Felmerül: Miért kapjuk mindezt? Még mindig erősödnünk kell? Edződnünk?

Kimerülten csak találgatunk.

Ám   a kihívások valóban megedzenek. Szokták gyakran mondani: „Ahol eltörtél, ott leszel a legerősebb.” Hiszen kénytelenek vagyunk összpontosítani minden erőnket, hogy elhárítsuk a nehézségeket. Ha valóban teher alatt nő a pálma-amit szintén olyan gyakran idézgetnek – akkor a sok terheléstől a mi népünk tagjai tényleg igen erősek lesznek. Most nem?

Csak nézegetjük, mennyivel könnyebb más országban az embereknek. De azt is észre kell vegyük, amit a tőlünk szegényebb országok emberei üzennek! Mi szerint: A sok gondunk közt elfelejtjük észre venni, mi mindenünk van. A hiányainkat nagyítjuk fel. Ami rendben van, az evidens, nem foglalkozunk vele. (Így nevelődtünk.) Tudomásul vesszük ami rendben van, tovább lépünk és időzünk annál, amit javítgatni kell. Nem örülünk, és ünnepeljük a sikert. Úgy kell magunkat ráerőszakolni, hogy nyugtázzuk, értékeljük az eredményeket,  mert energiát fektettünk bele!

Az egyiptomiak, afrikaiak, dél – amerikaiak például a mi körülményeinktől sokkal szerényebbek  között létezve is képesek érezni elégedettséget. Örülni annak, hogy élhetnek. Egymásnak. Próbáljunk néha ilyen szemmel is nézni a helyzetünkre! Ők azt mondják: Nekünk hozzájuk képest mennyivel több mindenünk van!

Csak abban szenvedünk hiányt, hogy örülni tudjunk mindennek.

:-) Kati

Ha menni kell…

elmúlás3… adja az ég, hogy az egy elszenderedés legyen! Sokan gondolkoznak éppen ma is ezen. Bizony elmenni sem egyszerű. Azt sem adják ingyen. Ahhoz is erő és szerencse kell. Ha már gyógyíthatatlan egy baj és terheli a családot, kimerül fizikailag és szellemileg mindenki. Hazánkban nem könnyű az élet. Minden családban van beteg. Megértőek lehetünk tehát. Sokak problémája a sikertelen gyógyítás. Próbálkozások. Kisérletezések. Mindent átható segíteni akarás. Kűzdelem. Kitartás. Amikor egy naptól többre nem is mer tervezni az ember már. Próbálja megtartani a lélek jelenlétét. Némi egyensúlyát. Valamennyi méltóságát. Segít a jóakaratú emberekből ilyenkor ösztönösen elő jövő adni akarás.   Kati

Miért bántja önmagát az ember?

fakírElhatározhatná, hogy sportol, mozog ingyen, egyedül, önállóan. Ám igényel a legtöbb ember egy személyedzőt, aki unszolja, korholja. A maximalisták pedig egyre magasabb követelményeket állítanak önmagukkal szemben és gyötrik magukat állandó bűntudattal, ha nem sikerül azonnal elérni.

Miért teszik ők mindezt?

Fakírként adjuk a fájdalmat, a nehezítéseket testileg-lelkileg önmagunknak. Ahelyett, hogy megértőek lennénk kicsit magunkhoz. Igaz: „Teher alatt nő a pálma”. A fokozódó terheléstől erősödünk. A fájdalomtól morfin származék keletkezik az agyban, azért, hogy legyen erő elmenekülni a helyzetből vagy védekezni, harcolni, ellátni a sebeinket. Ám a ma embere marad és a terhelést fokozza. Rászokik szinte önmaga bántására, mint a fájdalomcsillapítókra. Pedig, ha megértő lenne önmagával, az olyan lenne a lelkének, mint a balzsam. Oldódna, lazulna tőle. Ha kevésbé görcsös, elfogadóbb, akkor megértést, több szeretetet sugároz a külvilágnak. Egy kölcsönhatás is elindulhat közte és környezete között.

Sajnos, sokszor az ellenkezője van gyakorlatban. Katonás dresszírozás önmagunkra és az állandó: „Kell, Kötelesség, Teendő, Feladat”. A legritkább esetben tekintünk lehetőségként a feladatainkra. Pedig ha szemléletet váltunk és átgondoljuk azokat, fejlődhetünk is általuk.

Mennyivel különb úgy érezni, hogy LEHET megtennünk dolgokat, mint az örökös KELL miatt szorongva tölteni a napjainkat.

:-)  Kati

Remény és Küzdelem

vágtató ló a tengernélBiztos éreztük már úgy, hogy egy látvány ihletet adott. Ma  a napfény, amint verőfényes – szikrázóan a süvítő széllel dacolt. Mintha csak kiáltotta volna: „Fújj szél, vihar: te csak tombolj, rövidesen a friss tavasznak magad úgy is meg kell adnod!”

Ebben élünk: a nehézségek dacára is küzdünk. A téllel, a hideggel, a betegségekkel, a munkánkkal, a gazdasági nehézségekkel. Összeszedve minden erőnket, és azért sem adjuk fel! Küzdünk – ameddig csak lehet. Kell, hogy eljöjjön az enyhülés! Csak lesz könnyebb! Régen a háborúk sem tarthattak örökké. Egyszer vége lett mindnek. Idézzük fel a mondatot, amit költőnk adott útravalóul: „Ember küzdj, és bízva bízzál!” – vagyis amikor ezt írta, akkoriban is küzdelmes volt az Élet. Keressük meg mi magunk, hogy kitől és miből meríthetnénk még erőt, bátorságot. Ki az, akinek a helyzete hasonló? Még az is erőt adó. Az hogyan oldódott, vagy oldódott meg teljesen? Segítőket kell találnunk és segítenünk kell! Beszéljünk a helyzetünkről, állapotunkról!

Különösen a férfiakra jellemző, hogy bezárulnak, mint egy dió. Vagy rossz vigasztaló megoldásokhoz nyúlnak, és rombolják magukat: ital, pornó, kalandok, túlzásba vitt virtuskodás, munkamánia – mind súlyosan romboló. Tél vége felé ürülnek a szervezetünkből a tartalékok.

Még egyszer: Tudatosítsuk, mi az, ami erőt adó! Gondoskodjunk lelkileg is magunkról! Személyek is vagyunk, saját személyiséggel. Csak így tudjuk megosztani magunkat  hosszútávon másokkal.

:-) Kati