Címke: lelki nyomás

Anyuci pici fia? (Avagy a túlzásba vitt anyai féltés)

anyuci pici fiaKörnyezetünkben biztosan mindenki találkozott már ezzel a gyakori jelenséggel, ahol az édesanya nehezen tud elszakadni a fiától, vagy attól, hogy irányítsa az életét. Nem tudják elfogadni a fiúk választottját, mindenben segíteni szeretnének, mert a legjobbat akarják szemük fényének. De vajon mindig az a legjobb a fiúnak, amit az anya a legjobbnak tart? Gyermekkorban biztosan, na de egy felnőtt, döntésképes férfi esetében már egyáltalán nem biztos.

Az anya fontossága vitathatatlan, gondoljunk csak bele a régi családmodellbe, ahol az apa dolgozott, az anya pedig vezette a háztartást, ellátta a férjet és gondoskodott a gyerekekről. Az anya volt a biztos pont a gyermekek számára, akire mindig támaszkodhattak, gondoskodást, törődést kaptak tőle. Az anya hozzászokott, hogy fontos személy gyermeke számára, az egyetlen nő az életében. Nevelgeti, a jó irányba terelgeti, irányítja. Mikor a gyermeke beleszeret egy nőbe, azt a fia árulásának tekinti, és elkezd rivalizálni a fia választottjával.

Mindezt azért – mert fél.

anyuci pici fia3Nem érzi magát olyan fontosnak, hisz kevésbé szorul a fia őrá, és retteg, hogy egyedül marad, vagy a fia szeretetén kell osztozkodnia. A napi telefonos beszélgetések ritkulnak, a látogatások rövidebbek, mint amit az anya eddig megszokott. Ez az új helyzet megrémíti, bepánikol. és már nem a fia boldogságát látja szem előtt, hanem azt, hogy elveszítheti őt.  Egy fiúnak az anyja a legfontosabb személy az életében, az anya hozzászokott, hogy kikérik a véleményét, rajonganak érte. És ha ezt nem kapja meg ugyanúgy, akkor fia választottját hibáztatja ezért, biztos miatta van ez.

„Csak féltelek fiam, mert jót akarok neked!”

Hányszor hallottuk már ezt a mondatot? De a túlzásba vitt féltés balul is elsülhet. Ha nem hagyjuk, hogy maga döntsön az életéről, megeshet, hogy örök életében hibáztatni fogja a szülőt, mert hallgatott rá és a befolyására.

A gyerekeket sajnos nem tudjuk megvédeni a csalódástól és szenvedéstől, ellenben meg tudjuk tanítani őket arra, hogyan tudják könnyebben feldolgozni, és újra talpra állni. Emellett pedig biztosítani őket arról, hogy elfogadjuk a döntését – mert bízunk benne, hogy jól dönt, és képes lesz vállalni a döntése következményeit – és bárhogy alakul is, mi mindig mellettük fogunk állni, hogy könnyítsünk a fájdalmán. Hiszen minden ember a saját tapasztalataiból tanul. És ki milyen virágot szakított, olyat kell szagoljon.

„Válassz! Az a nő, vagy én?” 

anyuci pici fia 2Nehéz döntés. De gondolkodjunk reálisan! Ha az anya nem tudja elfogadni a fia választottját, és mindenbe beleszól, az a legerősebb szerelmet is megkeseríti, tönkreteszi. Főként a fiú életét, aki két tűz közé kerül. Így tulajdonképpen az anya – aki a legjobbat akarja a fiának – teszi tönkre a fia boldogságát. Mert úgy nehéz boldognak lenni, hogy ha a szeretteim nem kedvelik egymást. Ezt valóban lehet szeretetnek nevezni? Vagy egyszerűen csak irányításmánia? Túlzott ragaszkodás?

Másrészt, ha az anya nem tud elfogadni egyetlen nőt sem, és ezzel mindenkit elüldöz a fia mellől, akkor ha ő már nem lesz, a fia itt marad feleség, gyerekek és anyuci nélkül teljesen egyedül. Biztos, hogy ezt akarja egy anya a fiának? Vagy ha a fia elég férfi, és van vér a pucájában a sarkára állni és ellenszegülni az anya akaratának, vajon meddig tud haragudni a fiára? Egy anya, aki valóban nagyon szereti a fiát, akkor is mellette állna, ha a gyereke (ne adj Isten!) embert ölne.

Mert bármit tesz is, bármilyen rossz döntéseket is hozzon, mindig az ő pici fia marad.

 

Kyky