Címke: magány

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

EZ-ÍGY-VAN! (Újratervezés – 12 perc a Valóságról)

ujraNem tudom, meddig lesz fenn az interneten, szívem szerint idetenném, de hát szerzői jogok, meg hasonlók. Mindegy, talán később is hozzáférhető lesz.

Nem sok szem marad szárazon, úgy vélem. Milyen idegesítő a feleség az elején (pedig csak szeret; segít, ahogy tud. Oldalborda: gondoskodik. Más kérdés, hogy már a férje helyett néz, gondolkodik, éppen csak levegőt nem vesz helyette.)

Aztán mélyül minden; gyengül az asszony, és a férj végre szóhoz jut. És tüskés védekezőből, gyengéd társsá nő. Lekapcsolja a zenét, mert hátha zavarja pihenő feleségét. Gond nélkül elismeri, ha igaza van. Hagyja magát terelni.

A búcsú, ajándékozásnak álcázva. „Ne maradj teljesen egyedül” – üzeni a feleség, és a férj persze ostoba szavak mögé rejti, hogy mennyire meg van hatva.

Az összeomlás. A gép ismétli a szót: újratervezés, újratervezés, és a férfi belátja, hogy nem megy, nem megy egykori felesége nélkül. És átalakíttatja a szerkezetet: az azontúl hű társa hangján szólal meg. Innentől mese szerű a történet, mert a hangon túl a személyiség is visszajön – ilyen sajnos nincs. Újra találkozás természetesen van.

Bevallom, szívesen azonosultam a férjjel.

A két főszereplő: Pogány Judit és Kovács Zsolt

A film pl. itt tekinthető meg.

Egy megindító vigasz

kun magdi vers2

Ma éjjel

Ma éjjel a nesztelen csend
csillagalakba formálta anyám
szelíd varázs-szemét,
és ezüst-kéken lobbantotta felém
a belőle áradó szikraragyogást,
mitől fényár töltötte be szobám,
s már nem féltem attól, hogy lelkem felőrli
a mindennél kínzóbb lélekölő-magány.
Ma éjjel anyám volt az álmok tündére.
Arcomra simította a szép emlékeket
s mikor kezébe fogta fáradt kezemet,
éreztem a körüláradó virágillatot,
melyre tavasz-eső hullatott aranypermetet.
Álmomban anyám velem nevetett.
A boldogító könnyek mosolyba ölelték
a közöttünk lévő távolságból eredő
torokszorító hiány-éveket,
mik nem múló fájdalmat okoznak bennünk,
akkor is, ha mindketten tudjuk
két világban élünk,
s az egyikből nincs visszatérés,
hiába roggyan meg térdünk újra és újra
a bánat súlya alatt,
elérhetetlen marad az a pár arasznyi lépés,
mely átszakíthatná a végtelenig érő
magas csillag-falat.

De ugye tudod te is Anya,
bármily messze vagy,
lelked mindig elérheti
kitárt karomat?

Vers:Kun Magdolna

Némán üvöltő magány

Csala Zsuzsa

Csala Zsuzsa

Meghalt Csala Zsuzsa. A bulvársajtó feldobta a hírt a százmilliós vagyonáról (Atyaisten, milyen felelőtlenek! Mint a dedós kiscsoportosok. És igen, tisztelt hölgyeim és uraim mi tesszük őket ilyenné. Mi vesszük meg a lapjukat, hiszünk el kritikátlanul minket, és viselkedünk birkamód, holott nyilvános esetek bizonyítják, hogy lelkiismeretlenek, hazugok és cinikusak. Mégis mindennapi lelki kenyerünket tőlük vesszük, aztán nem értjük, miért szenved a lelkünk annyit. Mindegy, mindenki maga dönti el, mibe döglik bele. Engem a kereszt vonz, mást a mocsokba fulladás… szabad akarat, ugye.) 

És vazze számomra ez most mégis jól sült el! Mert pár színész kollégája (Straub Dezső, akire emlékszem még kabaré konferanszié korából, vagy Nyertes Zsuzsa, akibe fülig bele, kiskamasz koromban, de erről már egyszer írtam) úgy döntött, nem hagyja annyiban. Emberi, szép, szelíd, kissé szomorú szavakkal elmondták, hogy a hír nem igaz, személyes tapasztalatuk van róla, és egy rendkívül értékes emberről van szó. Hangsúlyozom, az EMBER és nem a SZÍNÉSZ szót használták. Én személyesen ehhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy egyszer próbára tették a művésznőt az egyik kereskedelmi csatorna munkatársai, felbéreltek egy közönséget, kiránduló csoportot, hogy a csak nekik tartott előadáson tilos nevetni. Mit kezd a művésznő, amikor azt éli meg, hogy mindent belead, és semmi látszatja? Végigcsinálta, (volt partnere is, elnézést az ő neve most nem jut az eszembe, azt hiszem, egy aranyszívű, és szigorú küllemű idősebb színésznő volt) aztán kiderült minden, és nyilatkozott.

Először is, nem csinált ügyet belőle. Beugrattatok, beugrattatok. Nem vagyok zöldalma, több, kell, hogy kiakadjak.

Másodszor előadta, hogy milyen élmény volt, amikor hastáncolt „beindítottam a betonkeverőt” – mondta – „és erre sem reagált senki”. Beindítottam a betonkeverőt… Ez a nő tud magán nevetni. Ez a nő alázatos. Ez a nő szép, mert EMBER. Nem tökéletes, senki sem az, de lám, van egy erénye. Biztos több is, de itt , most egyet láthatunk, és miközben tanúságot tesz róla, egyszerű és szerény. Még két erény, melyeknek ebben a pillanatban tudatában sincs. Nagyot nőtt a szememben, bár mindig is bírtam. És az egész életvidáman, természetes modorban. Tehát még hiteles is.

Hát ő halt meg, illetve szerintem költözött át egy jobb helyre.

Nyertes Zsuzsa szerint nagyon magányos volt. Tartsatok nyugodtan bolondnak, de úgy érzem, Csala Zsuzsa (és rajta keresztül az Isten) szelíden üzenni akar nekem: „Zoli, foglalkozz kicsit a magánnyal! Ezzel a nyugati népbetegséggel. Hátha terve van az Istennek ezzel.”  Talán nem tőle van a szelíd intés. Talán igen. Nem számít igazán, a téma jó.

Úgyhogy innentől a címben foglaltakkal fogunk foglalkozni.

magányos nő2Van egy ismerősöm. Nő. Nem tiszta a gondolkozása, pszichiátriai beteg, és időnként nagyon le kell gyógyszerelni. Régebbóta ismerem, és tudom, hogy magányos, de nem szívesen néz szembe a ténnyel. Alkalom is alig van ismerkedni, és amikor van, az emberek tele vannak bizonytalansággal: elfogadható vagyok, lehet engem önmagamért szeretni? Sokszor nehezen indul a beszéd, a kommunikáció, pedig embernek ember igazán a barátja, ha belendül a társaság, nagyon fel tudja pörgetni önmagát. Hatalmas mennyiségű érzelmi és gondolati energiánk van.

Szóval gyógyszerelés. Mikor megkapja, és a hatás múlóban van, a tudat alá nyomott igények előjönnek. A tudat még nem erős, a gyógyszer már nem hat igazán. És ilyenkor furcsán viselkedik. Hiányos öltözetben mászkál a kórház folyosóján. Csinos nő, el lehet képzelni, minek teszi ki így a kezelő személyzet férfitagjait. És férfibetegek is vannak a szomszédos osztályon. Egyik éjjel valamelyikük ágyából került elő. Hozzáteszem, ilyenkor nincs igazán tisztában vele, mit tesz. Ösztönös nőként viselkedik: csábít, és odaadja magát, gátlástalanul. Józan eszének birtokában nem tenné, de ezek pont azok a pillanatok, amikor ez a kontroll nagyon gyenge. Mert ő nem szexet akar, hanem társat. (Amihez persze idővel a szex is hozzátartozik.) Szerencséje van, megértéssel veszik körül, és egyetlen férfibeteg sem mert hozzáérni (olyan volt, aki halálra rémült, arra ébredt, hogy egy félmeztelen nő fekszik mellette. Semmit nem csinál konkrétan, de ott van. És vele a testmelege, az illata, a légzésének hangja – egy élő ember. Nagyon erős és váratlan inger. )

magányos férfi2Férfiismerős. Ő egy folyópartra szokott menni. Ül és nézi a vizet. És marja belül a magány. Olyan, amit csak egy (egyetlenegy) nő tudna betölteni. A férfi hívő. Többször megkérdezte Istent, mivégre ez? Miért nem segít? Mindig azt a választ kapta: „Tervem van ezzel. Addig is bízz, mert hárman ülünk a folyó parton. Te, a keserűséged és Én. De nem veszem el őt. Akarom, hogy tudd, és emlékezz rá, milyen volt vele. Pedig szeretlek. De mégis.”

Hát ennyi. Ha túléled a magányt, nagyon megerősít. De van, amikor nincs tovább, az erő már mit sem ér. Le kell jönni a sziklás csúcsról, és párt keresni az alanti termékeny völgyben. Kerül amibe kerül. Majd tanulsz belőle, és ha kell, meggyónod.

 

;-)

 

Zoli

Her – A nő

Majd a végén érted meg, miért 18+-os. Most nincs lelki gyógyszer. Ez a cikk szerintem nem olyan.

a nőSpike Jones filmje („her” magyar címe „A nő” ) még nem túl régi. Érdekes elmejáték egy energiaentitás (mely itt programként szerepel) és egy férfi szerelméről. A túlvilágról alig tudunk valamit, és az információk nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhetők, (ezért megértem pl. Csernus dokit, hogy ő korrektül kizárja az egészet az életéből. Ő abból indul ki ami van. Mi hívők is ezt hisszük magunkról, csak nálunk máshol van a középpont. Wurst, mindegy, a lényeg a jóakarat.)

No szóval, Samantha (akinek a dögös Scarlett Johanson adja a hangját, és itt említem meg a főszereplőt, Theodore-t, Joaquim Phoenix játssza, aki a gonosz császár volt a Gladiátorban! Most meg egy csupa szív és mégis férfias férfi. Baszki, mire képes! Ha nem írom ezt a cikket, és nem kell megnézzem a szereplők névsorát, az életbe rá nem jövök! Nem jutok szóhoz.) igazi álomnő – Scarlett Johansonnal kezdtem a mondatot! :-) Mindig vidám, energikus, érdeklődő, alkalmazkodó, őszinte, de azt is megmondja mit szeretne, tele van szereteteljes meglepetésekkel, és hogy Theodor-t még inkább magához kösse, még egy fiatal lányt is beszervez, mert őáltala lehetne teste. Egy álomszép kapcsolatot élnek meg.

DE.

Samantha megismerkedik egy másik entitással, és kezdi megismerni önmagát, addigi rejtett lehetőségeit, és Theodor – hoz fűződő szerelme inkább béklyóvá kezd válni. Ráadásul, mivel sok számítógépen képes futni, mint kiderül, egyszerre több, mint 6000 emberrel beszél, és 641 – en szerelmesek belé. Valószínű ő is beléjük. Theodor érzi, hogy Samantha kicsúszik a kezéből, és valójában nem ember. Szereteteljes, de mégsem ember. És semmit sem tehet Theodor ez ellen. Végül Samantha eljön elbúcsúzni, azt mondja (végül is végig őszinte volt) hogy most csak Theodor-ral beszél, és új világokról, az egység és lehetőségek új honáról mesél neki, ahová most már végképp költözik. Theodor testi korlátai túl szűkek számára, (valamikor ő érezte kevesebbnek magát, mert nem volt teste), és ha Theodor képes lesz arra járni, akkor feltétlen várja. Felteszem, földi sorsa után. Samantha identitása homályos előttem, hivatalosan ő egy program, de a viselkedése inkább emlékeztet egy test nélküli lélekére.

Végül a záróképben Theodor együtt ül egy napfényes tetőn egy barátja társaságában, akit szintén operációs rendszer szerelme (egy másik, egy férfi) hagyott ott ugyanezért. Remény a fájdalomban, nem veszett el minden. A barátság marad és bele lehet kapaszkodni.

 

Azt hiszem, ma nagyon sokan nézünk szembe ezzel a kihívással: egyszemélyes közöséggé kell lennünk. Igazán mélyen nem oszthtajuk meg magunkat mással, a szerelem nem azt adja, amit vártunk tőle. Érdekes, a szerelmes fimek sokaságában a szerelem és fájdalom, halál összetartozik, valahol tudjuk, nem a szerelem, és nem a párkapcsolat tesz boldoggá. Vannak pokoli kapcsolatok, és van, néha, mikor egy gyönyörű kapcsolatban arra ébred valaki, hogy űr van a szíve mélyén. Hogy hiába pénz, jó állás, szerető asszony – kell valami több. És jön a kínzó érzés, hogy: de mi?

NAGYON NAGY DOLOG ÁM EMBERNEK LENNI!

Még valamit megosztok, nem bírom magamban tartani. Áld meg, Uram ezt az ügyet!

Nem, nem ő íSonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Nem, nem ő Sonja, de emlékeztet rá. Mondjuk Sonjának hosszabb volt a haja.

Ma kurvázni voltam. Élő nőt akartam érinteni, érezni a teste melegét, hallani a hangját, érezni az illatát. Könnyen el tudom intézni magamnak az orgazmust, (katt, katt, pornó, kész) nem ez volt a fő cél. Szép helyen voltam, mindegy, honnan volt rá pénz, egy nagyon szép, szőke, moldáv lánnyal, Sonjával csináltuk. Fél óránk volt, többet nem tudtam fizetni. Viszont rendes volt, 10 eurot elengedett. Már ez jól esett. Kis női jóindulat.

A legszebb pillanat az volt, amikor masszírozni akartam, de az utcáról jőve hideg volt a kezem. Ő a meleg szobában nagyon meleg, szinte forró volt. Odamentem a vízcsaphoz, és forró vízzel kezet mostam. Láttam, hogy jól esik neki.

Érdekes, hogy nem mertem megengedni, hogy szeressen engem. Tehát testileg örömöt okozzon. Kiszolgáltatottnak éreztem volna magamat. Annyira megszoktam, hogy én adok. De ez nem egészséges, az egészséges ember elfogadni is tud, sőt kérni, ha kell. Mindegy, fél óra alatt ennek nincs jelentősége. Nagyon – nagyon érdekes tapasztalat volt (pedig tök logikus) hogy a gyönyörű nők is „”” csak „”” nők. Szándékos a háromszoros idézőjel. Ugyanannak örülnek, ugyanott jó nekik, ugyanarra figyelnek – és ez jó, hogy így van. A Gizi otthon éppolyan értékes, mint a Michel Wild. Jó volt ezt megtapasztalni. Szerettem volna, hogy elmenjen (nem, valójában nem vagyok ennyire jó, de most a szépről írok, a csúnyát szégyenlem. Higgyétek el, a lelkivezetőm még soha nem unatkozott gyónáskor. Ez a Földön természetes. Nem örömteli, de elfogadható.) Nem sikerült neki, és sajnálta. Ez is olyan jól esett. Megmagyaráztam neki, hogy egyszerűen nem ismerjük eléggé egymást, ezért nem tudta elengedni magát. Az öröm nagyon intim érzés, nem mindig könnyű kimutatni, megélni mások előtt. Pláne, ha intenzív. Bár én sírni nem szeretek mások előtt. Akkor inkább hallgatok, befelé nézek, csendben folynak a könnyeim, ilyenek.

Igazából nekem sem állt fel. Életkorból is jön picit, negyven évesen már elég sokszor láttam meztelen női testet, és hát a pornó. Nagy konkurencia. Jah.

Úgyse az orgazmus volt az igazán fontos. Bár ez igazi együttlét se volt. Nem adhatta a szívét. Éreztem, és megértettem, hogy nem engedhet magához közel. Mármint lelkileg. Ez egyszerűen önvédelem, a kliens nem válhat túl fontossá a számára. Ki is rúghatják miatta, és ő most ebből él. Hogy így bűn, úgy bűn, arról nem írok, ez úgyis egyértelmű. Meg biztos van barátja. Meg messze lakik. Meg őt olyasmi köti le, ami engem nem, és fordítva.

De örülök, hogy elmentem, hogy kicsit megismertem ezt a világot is – valamennyi lány nagyon kedves, (őszintén, ez otthon mindig így van? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne a pénzért hajtani a nőnek, és meleg, békés családi fészek várná a párocskáját? Nem lenne jobb, ha kevesebbet kéne hajtani a pénzért a férfinak, és többet lehetne ebben a kedves, meleg, családi fészekben? Építené, fejlesztené, célokat tűzne ki benne, ilyenek. Tudom, hogy húszmillió lépés odáig az út, de gondolkozni azért már most elkezdhetünk róla.) és nem szégyenlősek. Ja, vissza a bordélyba. Viszont bármit nem lehet, úgy vélem, minőségi helyen voltam.

Azért szeretném ezt az Úr elé vinni, ő mondjon erről véleményt, de ne újat, inkább erővel töltse fel a régit. Viszont jó volt megszeretgetni ezt a lányt. Bár bevallom, ugyanolyan magányosan léptem ki a bordély ajtaján, mint ahogy beléptem. Csak most, órákkal később szépült meg bennem az egész. Viszont iszonyat drága, ezért a kis illúzióért én nem tudok ennyit fizetni. És bizony, csak illuzió. Nem az intimitás miatt épülnek ezek a helyek. Mert a prütty-prütty, az nem intimitás. (Mármint önmagában.)

Uram, meg sem kérdezem, mikor adsz építő kapcsolatot nekem? Majd amikor akarsz, igaz? Tettél már annyit értem, hogy ez nekem elég is. Elég nekem a mai nappal, a következő órával tisztában lennem. Elég a mai napnak a maga baja.

Azért segíts ezt megbánni! (Magyarul nem újra megkeresni. Illúzióval nem lehet jóllakni.) De ez csak a saját erőmből nem fog menni. Mert összeségében mégis szép volt. Na ennél zavarosabb cikket se írtam még! Mindegy, ma este nem akarok ennél tisztábban látni. De ha nem tudom majd jó szívvel olvasni a Szentírást, és tenni, ami benne van (nem az öldöklős és átkozós részeket, hanem a szolgálós és megbocsátósakat) ÉS nem rúgsz páros lábbal fenékbe, én morci leszek ám! Akar a fene elkárhozni. Vagy akár csak csúszni afelé.

Ölel: fiad, Zoli

 

(Remélem, megsejtitek Őt a cikkek mögött? Engem dicsérni értük majdnem az lenne, mint a postást dicsérni a kapott csomagért. Hát ő adta fel? Csak kézbesíti. Néha a lapot csak „Reggeli prófétának” hívom, mert a prófétálás lelke szól benne általam. Hogy nincs lényegi különbség eközött, meg amit egy egyszerű és hitetlen újságíró ír, csak a stílusa ennek rosszabb? Hát ha jó ember, még ha vallástalan is, csak használja az Isten! Akkor is, mikor szegénynek fogalma sincsen róla! A mi kicsinységünk, és szűklátókörűségünk Őt azért mindenestül nem korlátozza! Elképesztően kreatív, és nagyon szerelmes!)

(Sóhaj.) A kurvincás rész miatt 18+ osá kell tennem a cikket. Egymás után kettő ilyen is. Meg lesz a kép a lapról.

 

tesótok, Zoli

Mint egy oltalmat kereső leányka

Helga (pl.)

Helga (pl.)

Eredetileg Hidas Judit: Hotel Havanna c. könyvéről összefoglaló beszámolót akartam írni. De ennél a történetnél kiakadtam. Nagyon.

Esküszöm, folyt a könnyem. Mert, hogy én magányos vagyok… Jó, vazze, de én egyedül élek. De, Te, Helga…

Annyi minden kavarog bennem. Megint bőgni tudnék. (Egyébként már harmadszor: a történet után, aztán mikor összefirkáltam a könyvet, hogy leírjam a gondolataim, és most, mikor laptopra viszem az anyagot. Vazze, mint egy bőgőmasina.) Igaz, férfisírással, mert nekem csak a könnyem folyik. De azért ez is sírás.

Hogy bogozzam ki ezt az egészet? Talán szálanként.

Mélyen megérintett a szeretetigényed a férjed iránt, egyáltalán, a férfiak iránt. Hiszen, mikor Tomi mellett döntöttél, már akkor megalkudtál. Ha nem szerelem, legalább társ, és persze gyerek.  Ki tehet róla, hogy ez az oltalmat kereső lányka (mert nem Imi az, akire Judit a végén írja, hanem bizony Te, Helga. Oké, világos, azért tudjuk, mert Judit ezt akarta; nem vagyok lángész, belátom) ilyen boldogtalan? Igen, Ő. Az Isten. De Ő felelősséget is vállal érte! Nem hiszitek? Olvassátok el a tökös ácslegény történetét a négy kis könyvecskében! Minden Újszövetség velük kezdődik. A kínhalálig vállalta a felelősséget. Messze a józan mértéken túl, az őrült emberiség őrült szükségéhez mérten. És ez azóta sem változott, tök mindegy, mivel áltatjátok magatokat! Tömören itt és most: ha nem nyitsz ablakot, nem jön be a friss levegő. Ha mindig jó levegőt akarsz, rendszeresen ablakot kell nyitni. Ennyi.

Hidas Judit: egy merész és őszinte, bölcs nő. Vajon mivé érik még?

Hidas Judit: egy merész és őszinte, bölcs nő. Vajon mivé érik még?

Szegény, boldogtalan, tanácstalan, homályban keringő leányka! Még átkozott csatornát is használ Ő, csak hogy segítsen: ráébresszen a fájdalmas igazságra. (Érted? Szinte bűnt cselekszik érted! Lehet ennél szerelmesebb valaki? Igen, van ilyen. Ha Judit azt hiszi, ezt csak ő találta ki, hát nem úgy van. Tessék elolvasni, amikor Saul az endori jósnőhöz fordul, és a halott Sámuel próféta szelleme – holott tiltott dolgot tesz a király! – mégis megjelenik neki, és eligazítja. Csak ebből nem szabad rendszert csinálni! Okkal nem használunk bizonyos csatornákat.) Mert még a kínzó valóság is jobb, mint ez a kétségbeesett, őrlődő, értelmetlennek tűnő szenvedés, a reménytelen reménységé. A forrástól két lépésre szomjazni. Rá kell mutatni a láncokra, amelyek nem engednek inni. S amelyek feloldásához valószínű éppen el kell távolodni a forrástól, s ki tudja, milyen messzire!

A szívem hasad meg érted, Helga. Nagyon szívesen megvigasztalnálak, és nem azzal az önző férfivigasztalással, amit mi, férfiak érteni szoktunk ezalatt. Igaz, annak azért szabályai vannak. Pl. végig nyilvános helyen kell lennünk. Mert ha így kitárnád a szíved, mint ahogy Judit tette veled… és ő vonzó nőnek írt le. Márpedig tíz méterrel a zuhatag előtt elég naiv dolog abban hinni, hogy a csónak emberi erővel még megállítható… És végül is férjes asszony vagy. Meg egy vigasztalásból nem következik elkötelezett kapcsolat. Csak a kaland és az élmény kedvéért meg nem dugok. Akármilyen szép is lenne. (Rossz pasi meg nem vagyok.) Az Isten úgyis sokkal szebb – csak eleget kell Vele lenni. Ezek fontos szabályok. Szabályok nélkül meg nincs gerinc!)

Bárcsak nagyobb hitem lenne, hogy segíthessek! Nem neked, Helga, te nem létezel. Hanem akikről Judit mintázott.

És férfiaknak is. Mert fázunk sokszor mi is.

(reménykedő szmájli)

Azt mondjátok, érzelgős vagyok? Mondjátok.

 

Zoli

Igen. Így néz ki a könyv.

Igen. Így néz ki a könyv.

Férfi a társadalom peremén

DSC00027

Tamás itt mosolyogni próbált

Gócza Tamás nehezen kezdi történetét. Kicsit pityókás, ez érződik rajta. A múltat kezdi felidézni, amikor még együtt volt a párjával, várták a fiúkat, a babakocsit nézték a közeli nagyvárosban, a szekrények pelenkával voltak tele, ő pedig dolgozott. 

Aztán… 20 év után Éva, a párja súlyos beteg lett, tüdőrák támadta meg. Iszonyú sok pénzt elvitt a gyógyszerek ára, gyakorlatilag egész addigi életük ráment. A lakás bérletét nem tudták fizetni, és végül az önkormányzat segített rajtuk. Önkormányzati bérlakásba kerültek, Tamás vitte a háztartást, nevelte szinte egyedül a gyereket, és ápolta Évát (messze nem állítja, hogy mindenben 100% -ig helyt tudott volna állni. Összecsuklott volna, mint a „kétlábú szék”, mondja fanyar mosollyal.)

Akkor bizony már munka sem volt, az önkormányzat tartotta el a családot, no meg, ami közbe-közbe akadt, abból éltek. Éva négy és fél évig haldoklott. Mikor ide ér, Tamás arcán elkezdenek csorogni a könnyek. Évának külön kegyhelye van, szinte egy házi oltár.

DSC00029

A „kegyhely”

– Ne haragudj, Zoli! – mondja, és félrefordulva sír. Tétován megsimítom a hátát, de mi ez a belül lévő fájdalomhoz és űrhöz képest? Pedig Éva már másfél éve elment. És azért az nem olyan kis idő. Itt kerül szóba az alkohol. Igen, Tamás nem bírná nélküle. Tudja, hogy tönkreteszi, de kihez-mihez forduljon? A barátai, úgy érzi, mind magára hagyták. A gyereke van neki egyedül. Társ – amennyire egy gyerek lehet – és egy élet értelme. Pedig kellett miatta munkát, sőt állást visszamondani. Mert a fiú az első munkanapon lett beteg. A munkáltató pedig nem tolerálta, hogy valaki a felvételét követő három napon át nem jelenik meg dolgozni. Lehet őket hibáztatni? Nem. De bizony, nem is lett plusz kosztpénz abban a hónapban (se).

Új társban alig is gondolkozik. Úgy érzi, jelenlegi anyagi, érzelmi, és egészségi állapotában aligha találna olyan nőt, aki őt bevállalná, és ha be is, ki tudna tartani? Reménykedni és csalódni rosszabb, mint el se kezdeni egy kapcsolatot.

Mostanában reggel tüzelőt gyűjt, hordja haza, aztán fűrészeli össze, és fűt. Aztán kell menni a fiúért az iskolába. Délután tanulnak, tévéznek, a villanyt nem nagyon égetik, mert feltöltős villanya van, és hamar lefogy.

Éva, aki még mindig hiányzik. (A mobilom ezt a képélességet bírta csak biztosítani. Bocs.)

Éva, aki még mindig hiányzik. (A mobilom ezt a képélességet bírta csak biztosítani. Sajnálom.)

A rendszerváltás („gengszterváltás” – poénkodik Tamás) óta nehezebb. Multi cégeknél dolgozott, azok munkaerő gazdálkodása iszonyúan embertelen. Idegileg készül ki az alkalmazott, felveszik, elbocsátják, megint felveszik. Abszolút módon visszaélnek a munkavállaló kiszolgáltatott, biztonságra törekvő természetével. Technikumi, állategészségügyi és állattenyésztői, valamint középfokú szoftverüzemeltető végzettsége van.

– Zoli, nem érdemes tanulni – mondja.

Egyedül van. A környezetében élőket hidegen hagyja az ő sorsa. Egyedül hordozza terheit, már amikor bírja a nehézségeket. De azért bírja. Talán felkeres egy önsegítő csoportot.

Itt a harmadik évezred. A magány évezredeként indul. Vajon az is marad?

 

;-)

 

Zoli

 

Magány ellen – tangó

vitorlásokPéter lement a rakpartra. Bámulta a kint lévő vitorlásokat. Tudta, fel kéne állni, és elkezdeni a futást, de belül mardosta a hiány. Egy fiatal nő ment el előtte. Telefonon beszélt valakivel és közben elnevette magát. A férfi maga elé nézett. „Ez az, ami nincs. Egy vidám NŐ az életemben.”

Felállt, és elindult hazafelé. Ma se lesz a futásból semmi. Talán talál egy jó filmet a neten, talán maradt még abból a csokis kekszből, amit tegnap vett, és talán nem fog pornózni. Nem úgy, mint előző este.

Magány. Hála Istennek, ma már mi, férfiak is ugyanolyan bátran kimondhatjuk, mint ahogy a nők mindig is kimondhatták: éppannyira szenvedünk tőle, mint ők. Nem pont ugyanúgy, de ugyanannyira. Az az élmény, amikor éppen csak döcög a szekér, a kazánban pedig csak pislákol a tűz. Nincs kit megölelni, és nincs ki megöleljen – Olvasó, ne kelljen ezen átmenned! Ha mégis át kell… nos itt van néhány tipp, mit kezdhetsz életed ezen szakaszával!

Barátok, társaság – járj emberek közé! Akik figyelnek rád, akik megértenek, akiknek fontos vagy. És akik igénylik a te figyelmed és szereteted. Csináljatok közös dolgokat!

Szolgálat – nagyon, de nagyon sok lelki nyavalyára jó. Jó észrevenni, hogy másnak is vannak problémái, és bizony sokszor nagyobbak, mint nekünk. Megérteni, meghallgatni, jó szót szólni.  Átmenni Rózsi nénihez, vagy a pityókás Józsi bácsihoz; az öregek otthonába, a Karitászhoz, a hajléktalanszálóra, stb., stb., stb.

Tisztes örömök – egy jó vacsora (akár barátokkal), finom desszert (de mértékkel), jó film, zene (néha valami izgalmas és felkavaró, néha meg klasszikus – mert elcsitítja a vágtázó hormonokat) könyv, utazás (ha megteheted), séta, általában a mozgás, sport, tánc, (pl. tangó, jó tüzes tánc, és milyen jól meg lehet hívni a partnert vacsorázni)  új dolgokat tanulni (nyelv, kézművesség, szakma, színészet, stb.). Ismerkedni, akár a neten is. Bár ott az anonimitás miatt még gondok is lehetnek; a kedves húsz éves szösziről kiderülhet, hogy ötvenes, sörpocakos, unatkozó rocker, de ki tudja?

Keresd a párod! – ne nyugodj bele, hogy egyedül vagy! Ismerkedj, építs kapcsolatokat! Lehet flörtölni a boltban, a buszmegállóban, és már attól jobb kedved lesz, ha végigfuttatod a szembejövő kikapós negyvenesen a tekinteted, és ő olyan „megnézhetsz, ha akarsz” pillantással félrepillant. Társkeresők vannak a neten, és ott legalább olyanokkal találkozol, akik bevallottan társat keresnek, és általában hosszú távra. Viszont ne fuss egyik nőtől a másikig! Még ki se szellőzött a fejed és a szíved (és esetleg az ágyad) de máris kell az új? Először is: Férfi vagy, nem valami nőfüggő taknyos kölyök. Másodszor: gyászold meg, engedd el! Így leszel túl érzelmileg a kapcsolaton. Persze egy ponton túl elég a fájdalomból, tessék szépen szórakozni menni! Aztán: gondold végig – mi miatt nem működött? Így leszel legközelebb bölcsebb. Ezek után pedig: jöhet a következő! (De egyszerre csak egy. Te is ezzel jársz a legjobban. Így tartósan bízhat benned a társad, és mindenféle fölösleges érzelmi gubanc kilőve. ;-) )

Örülj az egyszerű dolgoknak – nagyon nagy erőforrás, ha a jót tudod meglátni az eseményekben, az emberekben és a körülményekben. Süt a Nap – de jó! Esik – lesz mit inni a növényeknek, ráléptek a lábadra – milyen jó, megbocsáthatsz, és átélheted a nagylelkűség erényét. Igazságtalanok veled – most bebizonyíthatod, hogy van gerinced, ergo nem hagyod! Illetve van szíved – nem döngölöd földbe az igazságtalankodót, csak mert neked van igazad. És közben megmutathatod milyen bölcs vagy –mert tudsz egyensúlyozni a szükséges keménység és az elvárható lágyság közt.

Adj egy esélyt Istennek! – sokba kerül ennyit mondani, mondjuk háromszor egy nap: „Állítólag szeretsz Istenem! Mutasd meg rajtam!”? Máris adtál neki egy esélyt, hogy megvigasztaljon! Hogy legyen is belőle valami, utána adj magadnak is egy esélyt! Szeress, szolgálj, de magadat se hagyd ki a jóból! És tudd: Isten ritkán jön szélviharként, inkább, mint a suttogó szellő, olyan. Egyszerre csak oszlik a rosszkedv, múlik a bánat, és megváltoznak a körülmények, csodás dolgok történnek. Mégis mindez természetesnek hat, mert ha Isten működik, ritka a csinnadratta. Szerény és tapintatos, mire észreveszed, már meg is oldotta a problémát. Mint a jó mozdonyvezető: mire feltűnik, hogy zakatol a vonat, már a váltókon túl jártok, mert olyan csendesen és döccenésmentesen indít. Olvasd a zsoltárokat! Azt sokszor mélygödörben lévő emberek írták, akiket nem egyszer társaik megvetése, vagy éppen az ellenség kardja fenyegetett. És tudtak erőt meríteni, aztán leírták ezt a tapasztalatot, hogy mi, itt és most, ugyanezt megtehessük. Mert már akkor szeretettel gondoltak ránk.

Dióhéjban ennyi.

 

;-)

Zoli

Újabb éjszaka a pornó csatorna előtt

maganyHazajött a munkából, én a konyhaasztalnál vártam.

„Beszélgessünk!” – mondtam – „Rólad, rólam, a gyerekről, pénzről, az életünkről.”

„Fáradt vagyok” – válaszolta, és kiment az erkélyre elszívni egy cigit.

Utánamentem, átöleltem. Lefejtette a kezemet, elnéző mosollyal végigsimított az arcomon, és elment fürdeni.

Később átnyúltam a takaró fölött: „Kívánlak!” – mondtam. „Most ne, már alszom.” – motyogta.

Egy órán át küzdöttem magammal. Aztán kimentem a konyhába.

Már ment a Penthouse HD. Segítettem magamon.

Holnap új nap, új remény. Talán lesz öröm az ágyban.

 

Talán beszélünk is.

 

 

István