Címke: munka

Értsd meg – ez nem csak a pénzről szól

„A férfiak sokat dolgoznak.” „Kevés időt vannak a családjukkal.” „Csak a karrier érdekli őket, vagy a pénz felhalmozása.” Sokszor találkozom ilyen sztereotípiákkal filmekben, sorozatokban. Tipikus a gyerekét elhanyagoló apa, aki persze megbánja idővel, és családja felé fordul. Emlékszem, kamaszkoromban láttam a „Hook” című remek filmet Steven Spielbergtől, és már annak az volt a fő mondanivalója, hogy az apák túl sok időt töltenek a pénzkereséssel, és túl keveset a gyermekeikkel. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.

Lassan egy éve lesz, hogy az építőiparban dolgozom, és ebben az egyértelműen férfiak dominálta szektorban kezdem magam kicsit kiismerni. Van munka, kevés a jó szakember, aki odateszi magát, és ért is a mesterségéhez, az jól kereshet. Van munka sz*rásig, ahogy egymás közt emlegetik. Azonkívül tény: nagyon kellemes, ha az embernek nem kell a boltokban az árcédulákat nézni. Amire szüksége van, megveszi. Csepp, por és ütésálló mobiltelefon kell? Megveheted. Egy új gép a vállalkozásba? A tiéd. Életbiztosítás, hogy a család ne éhezzen, ha veled valami történik? Kösd meg! Kindertojás, egyszerre húsz liter tej, hús a hentestől? Menj be a boltba, rád várnak az eladók és a pénztárosok.

De ez az egész nem merül ki ebben.

graffiti-1900289_1920

Először is, az általam megismert szakemberek mind jó térérzékkel, kézügyességgel, előrelátással, és szakmájuk jó ismeretével, anyagismerettel és praktikus mozdulatok ezreivel bírnak. Beléjük idegződött a ma elérhető technológia és szakismeret. Önmegvalósítás, napi kihívás és kemény munka, egyben sikerélmény a pénzkeresetük. Szeretik a munkájukat. „Sz*punk mint a torkosborz” – emlegetik, és büszkén mesélik egymásnak a munkájuk közbeni rendkívüliségeket. Éjszakába nyúló szereléseket, a korábbi kivitelezők pontatlanságai, más önjelölt „szakemberek” „monyákolásai” miatti plusz kihívásokat, és, hogy miképp sikerült azokat leküzdeni és megoldani.

Másodszor viszont van még egy szempont. A másokon segítésé. Villanyszerelő ismerős mesélte, hogy ő kénytelen éjjel-nappal ügyeletben lenni az egyszemélyes vállalkozásában, mivel a környékükön sokan fűtenek árammal. Ha pl. valakinek karácsony éjjel megy tönkre a fűtése, neki a bejgli mellől is el kell mennie dolgozni, mert másnapra az illető már egy tüdőgyulladást is összeszedhet. Ez egy idős embernek akár halálos is lehet. Nem egyszer a szakembereknek jól össze kell hangolni a munkájukat, teszem azt a gázszerelőknek és a kéményépítőknek, mert így egy napig (reggeltől estig) nincsen fűtés az adott helyen, de estére már kész a munka, és melegben lehet a család. Ha csecsemő, vagy kisgyermek van a családban ez kiemelkedően fontossá válik.

Van egy pont, amikor már nem a pénzkeresetről, nem az egyéni kihívások leküzdéséről szól a történet, hanem őszinte segítéssé változik. Amikor éjfélig kell fáradtan, koszosan dolgozni, és semmi plusz pénzt nem kér érte a mesterember, mert megérti, hogy a családnak így is komoly anyagi áldozatába kerül a megrendelt munka kifizetése. Amikor a tetőn dolgozva, a korábban eltört cserepek is cserére kerülnek, holott nem tetőfedő aki épp ott munkálkodik. Amikor a becsületes szakember az első felméréskor közli, hogy a saját pénztárcája ellen beszél, de a kiötlött megoldás helyett mást javasol, amihez mást kell hívni, de a tulajdonosnak kevesebbe kerül – ez már emberségről szól. Egyébként hosszú távon gazdaságilag is megéri, mert az emberek találkoznak egymással, elmondják kivel mit tapasztaltak, és van, hogy a „szakit” megelőzi a jó híre. Az emberek egymásnak ajánlják.

Nem akarom én védeni azt a helyzetet, hogy a férfiak, az apák keveset vannak odahaza, és így nagyon sok hárul a feleségekre. Tény, hogy a férfi magának tesz óriási, és hosszú távon nagyon kifizetődő szívességet, ha törődik a feleségével, nem hanyagolja el érzelmileg, és időt tölt a gyermekeivel. De ez bonyolultabb kérdés annál, hogy ne a fényes karriert válassza, hanem a szeretteit. A legtöbb férfi előtt semmilyen fényes karrier nem áll, legfeljebb egy tisztes vállalkozás futtatása. Hozzon haza inkább kevesebb pénzt, és legyen időben itthon – mondja az áldozatkész feleség. Majd ő beosztja a kevesebbet.

De értsük meg – ez nem csak a pénzről szól.

A cikk párja, kvázi válasz egy képzelt feleségtől.

Bújtatott öttalálatos

házA tevékenység, ami által a kenyerem évtizedek óta biztosítani tudom. Az számomra  különb, mint egy egyszeri nagy nyeremény. A saját erőfeszítésem által érem el. Gyakran nehéz, ám amikor végre működik, akkor van sikerélményem. Sokszor ad olyan érzést mintha áramlatban lennék, Flownak is nevezik az érzést. Gyerekként tervezve megfogalmaztam: Szeretnék gyereket, férjet és egy házat. Tudtam egy saját ház nagy dolog, hát kérleltem az égieket esetleg egy öttalálatos kell majd, hogy saját házikóm is lehessen. Nos a munka az öttalálatos, ami segített és házam is lett. A ház a lélektan szerint az identitás szimbóluma. Ahogyan lerajzolunk egy házat egy papírra, abból lehet arra is következtetni, hogyan gondolunk önmagunkra, önállóságunkra.  :)Kata

A Láthatatlan Munka Világnapja

Április első keddje a Láthatatlan Munka Ünnepe!

Uraim! Köszöni a Világ az érte végzett áldozatos, és emberségből végzett munkánkat.

férfi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

férfi2

 

 

 

 

férfi4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

férfi5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

férfi7

férfi8

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

férfi9

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

férfi10

 

 

férfi11

 

 

 

 

 

 

 

 

;-)

Zoli

Munka mentsvár

Hallhattuk már többször, hogy nyaralások idején döbbennek rá sokan, amikor a párjukkal töltenek több időt, hogy mégis jó dolog a hétköznapokon elvonulni munkába. Az egyik nő ismerősöm is élt azzal a lehetőséggel, hogy 40 év után nyugdíjba mehetett. Ám otthon két dolog tört rá: az egyik, hogy úgy érezte, már kiöregedett, a másik, hogy túl sokat kellett összezárva lennie a férjével. Télen ez különösen erősen hat az emberekre, hiszen a kertben, a szabadban már nem tevékenykedhetnek. A lakás zártabb. Sőt az energiatakarékosság miatt sokan csak egy helységet fűtenek az otthonaikban. A nyári munkákkal a szabadban több feszültség elviselhető. Ahogyan a rejtett dimenziók könyv írója fejtegette, a szabad ég alatt minden feszültség jobban feldolgozható, mint zárt térben. (Különösen nehezebb alacsonyabb belmagasságú otthonokban.) Popper Péter mondta: „Legnagyobb gond a házasságokkal az, hogy túl sokáig tartanak.” A  másik fél szinte a részünkké válik. Elkezdünk vele is ugyanolyan szigorúan bánni, mint önmagunkkal. Az ünnepek idején is van 1-2 hét, amikor a párjával hosszabban kettesben van az ember. A következményeit tapasztalhatjuk a viselkedésünkben.

Mindezt tudatosítva talán jobban bírunk alkalmazkodni, elviselhetőbbé, sőt élvezetesebbé tenni az együtt töltött időket.párterápia Hiszen a mellettünk élőben is hasonló érzések keletkeznek. Amennyit lehet: mozogni, és a szabadban is lenni, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek az élet. Jobban meg is ismerhetjük egymást, ha társunkat is rá tudjuk bírni a kommunikációra. Igaz, nem könnyű ezt elérni sok magába zárkózó férfinél.

Van erről egy kedves vicc is: Nő gondolkodik: „Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon miről gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal…”
Férfi gondolkodik: „Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?”

 

Kati

Stressz-skála

karacsonyi_stresszAz ünnepek közeledtével emelkedik az izgatottságunk. A stressz-skálán a karácsony is megtalálható, hiszen minden évben az ünnepek idején az emberek nagy része nyugtalan. Az idegesség oka az, hogy szeretnénk, ha elégedett lennének velünk. A munkahelyen és a rokonaink is. Igyekszünk ajándékot adni. Már az is feszültséget teremt, hogy kitaláljuk, mi legyen. A beszerzésére, készítésére, csomagolására, átadására idő kell. Az otthonunkat is szeretnénk kitakarítani, széppé tenni, feldíszíteni. A finom ennivalókat bevásárolni, tárolni, elkészíteni, szervírozni. Jó lenne, ha a hozzánk érkezők elégedetten távoznának. Ám ahogyan egy lakodalomban sem lehet mindenki elégedett, mindig lesz olyan, akinek valami kevésbé tetszett. Ez az érzés bizony bennünk feszültséget teremt. Meg kell önmagunkat erősíteni lelkileg, hogy együtt tudjunk élni ennek az érzésnek a jelenlétével.

Segíthet a megértés. Hiszen az emberek sokfélék. Sokféle igénnyel.

Sokan, kifejezetten megkönnyebbülnek, ha a vendégség levonul, és eltelnek az ünnepek. Ugyanakkor ez az egész adrenalin szintet is emel. Izgalommal tölti el a szürke, borús, napfénymentes időket. Ha feloldódik a kezdeti feszültség, akkor az együttlét során a családokat melegség tölti el. Az együttlét öröme.

Próbáljuk felidézni ezeket a perceket, és így várni az ünnepet! :-)

A stresszről tudjuk, hogy gyorsabb a szív és a légzés ritmusa, magasabb a vérnyomás és a cukorszint. Elhúzódva alvászavart okoz, és keményebb izmokat, hideg, fájó végtagokat, zavart bélműködést. Sérül az immunrendszer, a szív és a gyomor. Pozitív esemény is lehet megterhelő. Holmes és Rahe ezt mérve pontozva skálába sorolta. Ezen a karácsony 20-as, problémák rokonnal 30-as, házastárssal 35-ös, maga a házasság, pedig önmagában is 50-es értéket kaptak. Az anyagi helyzet változása 40-es értéken van. Ezek a helyzetek ünnepek idején fennállnak, vagy fennállhatnak. Legyünk amennyire lehet, megértőbbek önmagunkkal és másokkal! Próbáljuk mindezek tudatában, amennyire tőlünk telik, oldottabbá tenni az ünneplést, lazítani az elvárásokat önmagunkkal és másokkal szemben! Megértően kezelni a saját és a többiek feszültségét. Amennyire lehet, lazábbá tenni az együtt tölthető perceket! Minden jót kívánok ehhez!

 

Kati

Ez is feminizmus – vendégcikk a Talita.hu-ról

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

2014. június 04. szerda, 06:46 | Írta: Kölnei Lívia, Kóczián Mária

the new feminist
A feminizmus ma nem túl népszerű: elkoptatott, ugyanakkor mégis indulatokat gerjesztő fogalom lett. Pedig eredetileg ez a női érdekérvényesítő mozgalom fontos érték megvalósítását tűzte ki célul: a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségét.

 

 

 

 

Mi lehet az oka, hogy a feminizmust ma a társadalom számos csoportja elutasítja, vagy legalábbis ellenérzéssel fogadja – és nemcsak férfiak, hanem nők is? Feltehetően úgy érzik, hogy a feministák szembemennek az érdekeikkel, vagy nem megfelelően képviselik azokat. A férfiak nagy része veszélyt érez a feminista törekvésekben, a nők egy kisebb(?) része pedig úgy érzi, számára nem jelentenek problémát a feministák által kifogásolt élethelyzetek.

Azok a nők, akik fontosnak tartják a feminizmus eszméit, szintén nem gondolkodnak egységesen. Ma már láthatóan elválik egymástól legalább két főbb irányvonal (nevezzük az egyiket konzervatívnak), és minden fő irányvonal perifériáján vannak szélsőséges, párbeszédre képtelen csoportok.

A mai nyugati civilizáció (Közép- és Nyugat-Európa, valamint Észak-Amerika) valamennyi fő politikai irányvonala rendelkezik keresztény gyökerekkel, hiszen a mai, nyugati értelemben vett demokráciák csak keresztény hagyományú országokban jöttek eddig létre. A gyökereken túl azonban a kötődés a keresztény hagyományhoz már eltérő mértékű. A konzervatív feminizmus sok hasonlóságot, átfedést mutat a keresztény feminizmussal, amelynek alapelveit Slachta Margit és Farkas Edith fogalmazták meg 1918-ban.

A közelmúltban megjelent egy gondolatébresztő interjú Pető Andreával, a CEU gender tanszékének docensével „Ez így alapvetően igazságtalan” címmel (Magyar Narancs, 2014.05.22, 18-20.). A szerző a feminizmus mai hazai, közép-kelet-európai helyzetét tekinti át saját (talán leginkább liberálisként definiálható) nézőpontjából, és arra a következtetésre jut, hogy az általa progresszívnek, modernnek tartott feminista vonulat mára erőtlenné vált, válságban van, miközben a konzervatív vonalba sorolható (általa antimodernistának és az emberi jogi diskurzussal szembenállónak tartott) női szervezetek száma egyre nő.

Ez a témafelvetés bennünket, a Talita szerkesztőit arra ösztönzött, hogy tekintsük át a nem annyira harsány, de kétségkívül létező, növekedést mutató konzervatív feminista mozgalom jellemzőit. Vállalkozásunk csak egy tisztázó folyamat kezdete, távolról sem mutatja a teljes képet.

 

Mi jellemzi a konzervatív nőmozgalmat?

1. Célja a nők és férfiak egyenlő társadalmi esélyeinek a megteremtése.

2. Elsőrendűen családcentrikus. Hosszú távon úgy látja, hogy a társadalom, sőt, a nyugati típusú civilizáció fenntartását, önreprodukcióját a – minél teljesebb – családban felnövő gyerekek biztosítják. Minden olyan tendenciát, amely a család atomizálásának, háttérbe szorításának, gyengítésének veszélyét hordozza magában, elutasít vagy legalábbis a saját törekvéseivel ellentétesnek tekint. (Ez utóbbiak közé tartozik pl. a törekvés a homoszexuális kapcsolatok egyenrangúsítására a hetero házassággal, az abortuszhoz való jogok, a reproduktív jogok és lehetőségek szélesítése, stb.)

A fenti megfontolás miatt a házasságot (a közösség előtt hivatalosan is felvállalt és kinyilvánított, férfi és nő közötti élettársi kapcsolatot) előnyben részesíti az együttélések másféle formáival szemben. A családcentrikusság nem jelenti az egyedülállók, gyermektelenek problémái iránti érzéketlenséget, pusztán a preferencia-irányt jelzi az előnyösebb társadalmi folyamatok érdekében.

3. A nők társadalmi egyenjogúsítására az élet három területén: anyaként, dolgozó nőként és társadalmi szereplőként egyformán nagy szükség van. E területek egyformán értékesek, elkerülendő azonban, hogy utóbbi kettő az anyai szerep rovására menjen, vagy azt lehetetlenné tegye. A gyermekvállalás (vagy örökbefogadás) és gyermeknevelés anyagi és erkölcsi elismertségét egyenrangúvá szeretné tenni a társadalmi karriert építő nőével és férfiéval.

4. A férfiakat semmilyen körülmények között sem tekinti ellenfélnek, akiket „le kell győzni”. Nem akar a férfiakban bűntudatot kelteni az elmúlt évezredek patriarchális társadalmi viszonyai miatt, nem akarja leverni rajtuk azt, hogy eddig egyértelmű „előnyben” voltak, sőt látja és elismeri, hogy a férfiak számára is számos problémát jelent a társadalmi szerepek jelenkori gyors átalakulása. A konzervatív feminizmus törekvéseinek az egész társadalom elégedettebbé tétele a célja. Vallja, hogy a férfi és a gyerek boldogsága a nő boldogságának feltétele, és viszont, tehát mindenképpen a férfiakkal való együttműködésre törekszik.

5. A konzervatív feminizmustól távol áll az az elmélet, hogy a nemek közötti egyenlőségért úgy lehet a leghatásosabban küzdeni, ha a biológiai nemek közötti határokat nemlétezőnek tekintjük. Nem osztja más esélyegyenlőségi mozgalmaknak azt a szemléletét sem, amely a nemi szerepeket egyfajta (társadalmi) kényszerként éli meg. A nemek közötti átmeneti, átfedést mutató emberi szerepek, szexuális adottságok nem kérdőjelezik meg, és nem is írják felül a két nemről alkotott felfogást. Ez utóbbi határeseteket nem tekinti általános érvényűnek, és nem is akarja azzá emelni, a norma részévé tenni.

6. A konzervatív női civil szervezetek tevékenységeinek jelentős területei: a családvédelem (pl. válságba kerülő családok segítése, felelős párválasztásra és szexuális életre nevelés); a válságba került várandósok segítése, hogy gyermekük életét lehetőleg ne kelljen kioltaniuk; az anya és újszülött speciális igényeit jobban figyelembe vevő szülészetekért indított mozgalom (ez kiváló terepe a nem konzervatív nőszervezetek tagjaival való együttműködésnek is); valamint segítségnyújtás az anyák visszailleszkedéséhez a munkába, társadalmi életbe.

A konzervatív feminista mozgalmak szélsősége: „A nő dolga kizárólag a férj és a gyerekek ellátása, a háztartás vezetése. A férfi dolga a család anyagi hátterének biztosítása, a döntéshozás”-elvet kizárólagosan vallók, akik rossz néven veszik a nők beleszólását bármilyen közéleti kérdésbe. De úgy látjuk, ők egyre kevesebben vannak, ill. szűk, elsősorban szektákhoz, kisebb szubkulturális, politikai csoportokhoz tatoznak. Létezésük leginkább kétségbeesett válaszreakció a másik oldalon igen hangosan fellépők akcióira, lásd pl. a Femen áldásosnak messze nem mondható tevékenységét, ill. válasz a világban eluralkodó általános értékválságra, az erkölcsi normáknak az egyént és a társadalmat egyaránt veszélyeztető felbomlására. Ezzel együtt a konzervatív feministák úgy gondolják, hogy ez a patriarchális modell nem tudja megállni a helyét – gyakran külső okok miatt (a férfi elveszíti munkáját), ill. olyan zárt életformához, gondolkodáshoz vezet, amely elszigeteltséget, jövőtlenséget eredményez.

A fenti hat alapelv mentén gondolkodó nők (és férfiak) bátran vallhatják magukat konzervatív feministának. Érdemes lenne visszaadni a feminizmus fogalmának és mozgalmának eredeti sokszínűségét – a javunkat szolgálná.

Betont repesztő Belső Erő

nő természetbenAmikor segíteni akartam, a férfiaktól a gazdaságban a tartalék szerszámot kaptam.Övéké volt a legélesebb,legfinomabb. Most, hogy kiöregedtek,lebetegedtek,elfáradtak, magam kell kezeljem a dolgokat. Emlékszem, disznóvágások idején a tartalék kést kaptam.Most állok a kertben, ahol tavasszal a szőlőt megmetszettem. A szőlő édes, bár kevés, mert túl sok esőt kaptunk a nyáron.Meghatódom: hull a könnyem, mert eszem a szőlőmet.Lennék szívesen ismét gyerek, de nem lehet. Vállalnom kell a felelősséget.

Állnom kell a terheimmel. Nőként is.

AKKOR IS,HA AZT HISZEM: NEM MEGY.

 

Kati

Minden férfi és Apa figyelmébe – a Marketing Commando anyaga

a munkárólKedves Fiam, az első fűnyírásodat szeretném megköszönni Neked egy levéllel, aminek remélem, egész életedben a jó hasznát fogod venni. Ahhoz, hogy jó főnök lehess, először jó megbízottnak kell lenned. Amikor a főnököd vagy ügyfeled megbíz valamivel, akkor én azt akarom, hogy 1. határidőn belül, 2. noszogatás nélkül, 3. a vártnál jobb eredményt tegyél le a kezébe.

Dunát lehet rekeszteni megbízottakkal, akikkel borzalmas együtt dolgozni: megbízhatatlanok, a projekt közben folyamatosan rájuk kell nézni és noszogatni kell őket, drámakirálynők, akik keresik, hogy min háborodhatnak fel…

Tudod, mint amikor valaki olyan rosszul mosogat el, hogy a végén odamész, kiveszed a tányért a kezéből, hogy „hagyd, majd én megcsinálom!”, és még ő van megsértődve. Vajon legközelebb rábízod?

Azt akarom, hogy Veled együtt AKARJON dolgozni bárki, aki egyszer megbíz Téged. Hogy a legjobb embere legyél, akit el nem eresztene, akinek megéri magas fizetést adni. És ez nem bonyolult ám, csak erre figyelj oda:

1. Legyen jó minőségű, amit leraksz az asztalra. Ha azt kérem, fűnyírás, akkor legyen lenyírva a fű, a szélén is.

2. Hogyan kezeld az akadályokat? Mindig lesz probléma: elszakad a hosszabbító, elgörbül a penge egy kő miatt. Ilyenkor a rossz megbízott abbahagyja a munkát és rohan a főnökhöz, hogy baj van, nem tudok dolgozni! A jó megbízott pedig kitalál 2-3 megoldást, és azzal megy a főnökhöz, hogy „főnök, melyik megoldást válasszam?” Szerinted melyikükkel akar majd legközelebb dolgozni a főnök?

3. A munka nem kötelesség, hanem jutalom. Annak a jutalma, hogy már nem egy panelházban az ötödiken lakunk, hogy kimehetünk reggel mezitláb a fűbe meginni a kakakót. Mindenki jobban jár, ha munka közben Te azon gondolkodsz, hogy mennyire hálás lehetsz ezért, és hogy mennyi mindenkinek nem adatott meg ez a jog, ez a lehetőség. Így leszel motivált, és a megbízók csak motivált emberekkel szeretnek dolgozni.

4. Mikor van kész a munka? A fűnyírásnak nem akkor van vége, amikor a fű le van nyírva. Hanem amikor megkérdeztél engem, hogy jó lesz így? és én igent mondtam. Ezután pedig elraktad a fűnyírót, betetted a lenyírt füved a komposztba, és lesöpörted a járdáról, amit odaszórt a gép. Akkor van kész.

5. Mindig így nyírd le a füvet. Ha megteszed egymás után háromszor, akkor elértél valamit, amit kevés ember ér el életében: hogy megbíznak benne. És az nagy kincs: kevés ugyanis, ha jól végzed a munkádat, ha úgy teszed, hogy közben bizonytalanságban tartod megbízót, ha éjjel forgolódnia kell miattad, hogy készen leszel-e, hogy jól csinálod-e. Ha megbízunk Benned, akkor nem csak fizikai terhet vettél le a megbízó válláról, de lelkit is – és ettől leszel pótolhatatlan.

Amit leírtam, nem nagy újdonság. Nem nehéz. Mégis, ha úgy végzed a munkádat, ahogy tanítottam, akkor ettől leszel Te is boldog. Ettől fogod szeretni a munkádat. És ezzel a hozzáállással a világon mindenhol, mindenki Téged akar majd.

Szeretettel, Apád.

Második gazdaság

második gazdaságIgazából nem tudom, hogy jó-e az elnevezés, mert nevezhető-e igazán ez a rendszer gazdaságnak, számomra nem egyértelmű.

Az ötlet nem az enyém, nekem két barátnőm, Déna és Erzsi hívta fel a figyelmemet erre a lehetőségre, amikor már nyolcadik hete voltam otthon munka nélkül. De a Szabad Föld is írt ilyesmiről, és rádióban is hallottam, hogy egy helyen így segítenek magukon az emberek. Én itt csak bátorítanék a rendszer átvételére, továbbfejlesztésére, alkalmazására.

Déna annyit mondott nekem, hogy érdeklődjek a templomba járó ismerőseim között, milyen elvégzendő munka van náluk, s pénzért, vagy egyéb javakért vállaljam el. Erzsi rögtön hozzátette, hogy ő például így oktatja ismerőse gyerekeit ének-zenére, illetve ez az ismerőse tanítja őt angolra. Ami amúgy 2600 Ft lenne óránként, sokgyermekes anyukaként sosem tudná kifizetni. Persze ez az egész bizalmon alapszik. Ismerősökön keresztül működik, és feltétele a jó munkavégzés (ami egyébként a munkahelyeken is feltétel.)

Miért vagyok ennek annyira a híve? Mert az elsődleges gazdaság egyre kevésbé tud tömegeket munkával ellátni, mert egyre inkább a jogtalan önérdek hatalmasodik el az eddig kialakított rendszerekben. Meg kell alkotnunk saját, működőképes alternatíváinkat, melyek során új, akár szorosabb kapcsolatba kerülhetünk egymással, új embereket ismerhetünk meg, növekedhet az adott közösségen belül a bizalom és a személyesség. Könnyebben és szívesebben segítenek egymásnak az emberek, szívesebben vannak egymás társaságában, több lelki és anyagi erőforrást jelentenek egymás számára. Persze ez nehézségeket is jelent: időnként meg kell inteni a másikat, be kell látni a saját hibákat, kitartóan kell törekedni a rossz gyakorlat felülírására, stb. Türelem és határozottság egyensúlyát kell megtalálni, akár nap mint nap.

Persze ez csak csírája annak, amiről beszélek. Mert erre rá is lehet állni. Lehetnek olyanok, akik esetleg kifejezetten gyűjtik a munkalehetőségeket és a munka igényeket, valamint a nyújtott és kívánt béreket. Közvetítenek – és ez sem új, a „Start” német nyelvkönyv első kötetének 16. (ha jól emlékszem) leckéje egy ilyen fiatalemberről szól, aki városában gyűjtötte az ehhez fogható ajánlatokat. Ki, mikor és mire ér rá? Futárkodni, vasalni, kertet ásni, fát vágni, bevásárolni, stb. Mennyit kér, s mennyit adnak?

Meg lehet-e ebből élni? Nem tudom, minthogy azt sem tudom, merre fejlődhet mindez. Amennyiben, ugye, készpénzt minimálisan kapunk, élelmiszerért, tüzelőért, stb. dolgozunk, nagyon adózni sem lehet a jövedelem után. Persze nem mondom, hogy ne működjünk együtt a fennálló rendszerrel, de vért ne izzadjunk miatta. Értsétek: ne ezzel kezdjétek! Az első pár tízezer forintos bevételt ha elteszitek, hát azzal nem igazán loptátok meg az államot, viszont a kezdéshez, meg magatoknak szükségetek van rá. „Megéri, megcsináltam!” Az elején semmi nem ér fel ezzel az érzéssel.  Később viszont már együtt KELL működni a fennálló rendszerrel, mert egyrészt annyira nem rossz az, másrészt a befizetett adódból hidd el, jut iskoláknak és kórházaknak is. Ez meg azért fontos, nem? És végül cudar dolog ám, ha megbüntetik az embert! Nemcsak anyagilag. Mert szidjuk a rendszert, de belül nagyon, de nagyon igényeljük, hogy legyen, hogy megtámasszon, hogy igazodhassunk hozzá. Ezt nem muszáj belátni, de attól még így van.

Van helye a civil kurázsinak, és az egyéni kezdeményezőkészségnek, kreativitásnak. Törje a fejét a sok hivatalnok, hogyan építi be az így megújuló munkaerőpiacot a már meglévőbe! Mi meg ne sajnáljunk tiltakozni, ha nekünk nem megfelelő módszert találnak ki.

;-)

Zoli

Vígh Szilárd, a konyári igazság kimondója (már nem dolgozik az iskolában)

– Szilárd kezdjük a felvétellel! Időrendben megyünk végig rajta.  A negyvenedik másodperc körül viccelődsz a cigányság történetével kapcsolatban. Világos, ez valahol tiszteletlenség, bár itt inkább csipkelődés, mint cinikus gúnyolódás (és érdemes elgondolkodni azoknak, akik „tisztelik” a cigányságot azzal, hogy pl. a sajtóban (a HVG cikke az ügyről) kikérik a félreérthető kijelentéseket, de semmit nem lehet hallani arról, hogy ezen kívül bármit is tettek volna a cigányság helyzetének jobbra fordulásáért. Adományok, akciók, tanfolyamok, békítések – semmi.) Szilárd, tényleg ilyen kurta a történelmük? Pár szóban: mi lehet ennek az oka?

Nos, ismereteim szerint a cigányok Európában csak a 14.században jelentek meg,mégpedig a Balkánon, Magyarországon pedig csak a 15.században. Itt érdemes megjegyezni, hogy több nyugat-európai országból kitiltották őket a középkorban, ugyanis nem tudták elfogadni egy-egy ország rájuk is vonatkoztatott jogszabályrendszerét. Ez is tény, hogy integrálódni képtelennek mutatkoztak, s állandó probléma, ahol megjelennek, hogy csak a saját maguk által elfogadott „szabályok” szerint élnek, amik persze az európai polgárok számára elfogadhatatlanok többnyire. Hogy történelmük kurta, ez tény, az állandó vándorlás jellemezte életüket, akár kisebb csatákat vívtak volna bárhol, bármely népek ellen, erről tudomásom nincs, maradandót történelmi szempontból egyetlen országban nemigen alkottak, néhány híresebb zenészük (pl. Dankó Pista) a 19. században vívott ki a magyarok körében elismerést és megbecsülést. Persze cigányzenészek megjelentek Mátyás király udvarában is, de amint az ominózus érpataki beszédemben rávilágítottam, igazán nagy szerepük nem volt a magyar történelemben megítélésem szerint a cigányoknak.   

– Kb. az első perc negyvenedik másodpercénél fejted ki azt az érvedet, miszerint hamis az az önigazolás, amit a falu egyik cigány lakójától hallottál, hogy azért lopnak a cigányok, mert szegények. Idős nyugdíjasokkal hasonlítod őket össze, akik szintén szegények, de ők dolgoznak. Néhány konkrét tapasztalatot tudnál erről mondani? Természetesen nevek nélkül.

– Itt egy kicsit félreértettél. Arról beszéltem, hogy Horváth Aladár, az egyik magyarországi cigány vezető az egyetemi éveim valamelyikében a debreceni DAB-székházban tartott előadásában hivatkozott arra, hogy azért lopnak a cigányok, mert szegények, legalábbis minden rossz cselekedetüket ezzel próbálta ő is megmagyarázni. Erre válaszoltam Én akkor és Érpatakon is azt, hogy „a szegénységre nem lehet hivatkozni, kérem szépen, hiszen idős nénik, bácsik a falvakban, akik szintén szegények voltak kérem szépen, ápolták, gondozták kertjeiket, házaikat, s a cigányok megvették nem a két kezük munkájából épített házakat, s totálisan lerombolták azokat. Itt ma falurombolás folyik. „ Arról beszéltem itt, hogy a ma már idős nénik és bácsik, akik a falvakban élik nyugdíjas éveiket, régen, fiatal korukban is szegények voltak, megépítették verejtékes munkájukkal a kis szerény házaikat, s a szegénység ellenére gondozták kertjeiket és házaikat, nem is loptak senkitől sem, ha nem volt mit enniük, tehát a lopást és semmilyen más bűncselekményt nem lehet a szegénységgel indokolni véleményem szerint. Hogy falurombolás folyik, ezt szememmel látom, hiszen szeretett falumban, ahol az Én őseim, dédnagyapámék is kemény fizikai munkát végeztek a földeken, művelték szőlőskertjeiket és gondot fordítottak házaik rendben tartására, nos, ezeket a magyarok által hátrahagyott házakat a cigányság romboló tevékenységet végző része totálisan lerombolta, a házak állagmegőrzésére semmi gondot nem fordítanak. Emellett sajnálatos az a tény is, hogy amint említettem, a régi öregjeink által nagy gondossággal művelt szőlőskertjeinkben a magyarok döntő többsége azért nem folytat szőlőművelést, mert állandóak voltak a területen a terménylopások, s mivel a tettesek vagy nem kerültek elő, vagy nem részesültek megfelelő büntetésben, ami visszatartotta volna őket a hasonló cselekedetek elkövetésétől, ezért az egyébként szőlőművelést szívesen folytatni szándékozó gazdák inkább lemondtak ilyen irányú törekvéseikről. Ugyanez a helyzet a haszonállat-tartás területén is, pontosabban nagyon sok magyar ember, akik folytattak állattartást portáikon, ők szintén fentebb leírt okok miatt nem kívánnak állattenyésztésbe fogni már, mert teljes joggal félnek, hogy felesleges lesz ilyesfajta munkavégzésük.

– A harmadik perc tizedik másodperce körül mondasz valamit, ami szerintem nagyon fontos. Arra panaszkodsz, hogy nem tudod magad megértetni a cigány szülőkkel, mert sokuk írni-olvasni nem tud. Én ezt úgy értelmezem, és javíts ki, ha tévedek (de tényleg javíts ki!), hogy a valódi gond nem ennek a két készségnek a hiánya, hanem a gondolkodási, világlátásbéli szakadék közted (és az általad képviselt értékek) és őközöttük.

vígh szilárd– Így van, ezzel kapcsolatban egy konkrét eset jutott az eszembe,amikor néhány hete egy cigánygyereknek kénytelen voltam szaktanári figyelmeztetést adni, mert a sokadszori békés szándékú tanári felszólítás ellenére (amelyek úgy hangzottak,hogy: „légy szíves,  maradj csöndben” , stb…)sem volt hajlandó fegyelmezetten viselkedni és tisztelettudóan  viselkedni velem szemben,és hangos beszélgetéseivel zavarta társait és az órát; tehát az esetet követően a gyerek édesanyja kérdezte, miért kapott a gyerek szaktanárit, s mikor elmondtam a fentebb leírt okot, a szülő felháborodott, hogy a gyereke nem beszélgethet, és nem viselkedhet tiszteletlenül órán. Kérem, ez csak egy eset a sok közül, amelyeket nagyon sokszor több, esetenként évtizedek óta a tanári pályán dolgozó kollegám is át kell, hogy éljen több, hasonló értelmi képességekkel megáldott, felfogású és erkölcsi értékrenddel rendelkező cigány szülővel szemben. Továbbá jellemző,hogy szülők amiatt háborodnak fel iszonyatosan,mert a gyermekük adott esetben a számtalan 1-es osztályzattal az ellenőrzőjükben, év végén megbukik. Voltak precedensek  súlyos dolgokra, hogy ilyen esetekben gyakran mi történt a gyerekkel a továbbiakban, de mivel azok a kollegák, akik ezeket elmondták nekem, nem tudnak kézzel fogható vagy füllel hallható bizonyítékokkal szolgálni ezen súlyos és felháborító esetekre vonatkozóan, ezért nem mondhatom el ezen eseteket tényszerűen.

– Mit lehet tenni, hogy ez áthidalódjon? Te hogyan próbáltad, és mi volt az eredménye?

Mivel ezen emberek felfogásbeli képessége és erkölcsi értékrendje véleményem  szerint az adott körülmények közt megváltoztathatatlan, ezért bárhogyan is próbáltam elmagyarázni és elfogadtatni velük a dolgokat, jó és békés szándékú iránymutatásaim süket fülekre találtak ezen problémás viselkedésű gyerekek szülei körében . Ugyanakkor amikor januárban gyermek- és ifjúságvédelmi felelősként is dolgoztam,ezen munkám végzése alatt több cigány szülő mutatott hajlandóságot és akaratot arra vonatkozóan,hogy gyermeke megfelelő viselkedésmintát mutasson a tanórákon, azonban ezen esetekben, a szülővel és gyerekével tartott konzultációkat követően a gyerekek szüleik előtt tett ígéreteiket nem tartották be,továbbra is fegyelmezetlenek,tiszteletlenek maradtak,amellett felszereléseiket tanóráikon nem voltak hajlandóak elővenni a sokszori tanári felszólítás ellenére sem.

– A harmadik perc huszadik másodperce körül mondasz valamit, ami szerintem rendkívül fontos, és a HVG fentebb belinkelt cikke egyáltalán tudomást sem vesz róla. Szerintem azért, mert mivel nem ezt ismételgeted az öt perces video legalább felében, úgy vélik, akkor te azt nem is gondolod komolyan. Megemlíted, hogy van néhány olyan cigánygyerek, akik jól teljesítenek, igyekeznek, és te segíted őket, és tiszteled őket. Mit gondolsz, mi miatt tudnak ők a lehúzó környezet ellenére teljesítményt felmutatni?

Nos, esetükben is a szülői felfogás és erkölcsi értékrend az irányadó viselkedésükkel és tanórán tanúsított nagyfokú szorgalmukkal kapcsolatosan. Ezen, általam tisztelt és szeretett cigánygyerekek másfajta kultúrájú és értékrendű környezetből érkeznek az iskolába, amilyet a többi szülőnek is közvetítenie kellene gyerekei irányába. Nagyon sajnálom is őket, amiért nem tudnak kizárólag az általuk egyébként nagy élvezettel és érdeklődéssel  hallgatott tanórai előadásokra koncentrálni,mivel a súlyosan problémás viselkedésű gyerekek  zavarják őket a munkavégzésben.

– Hallottál róla, hogy nekik esetleg fokozottan szembe kell nézniük társaik irigységével, megvetésével, bosszújával? Mert egy magyar környezetben, hagyományosan és jól működő iskolában is előfordul, hogy az átlagnál jobban teljesítő gyereket kinézik, „strébernek” csúfolják a társai.

– Igen, hallottam róla, azonban Én nem tapasztaltam még, hogy társai kigúnyolnák ezeket a gyerekeket nagyfokú szorgalmuk és példamutató magatartásuk miatt. A sok  problémás viselkedésű gyerek azonban gyakran más ok miatt kíván „bosszút állni” társán, ami gyakran tettlegességig is fajulna, ha Én nem lépnék közbe tanórán. Sajnos már 11 éves korukban sokukból előtör az „állatias viselkedés”, ha valamilyen sérelem éri őket.

– A harmadik perc negyvenedik másodpercénél használsz egy kifejezést, amin én is elmosolyodtam, pedig nem volt túl taktikus (célszerű) a használata. „Nem is az a gond, hogy hülyék…” Hát most is megmosolygom, mert valójában nem hülyéknek tartod őket szerintem, hanem csekélyebb értelműeknek, (ilyenek mindenhol vannak, és világos, ez nem szégyen – de tényleg nem, Kedves Olvasók, bármit is mond ma a világ erről!) illetve olyanoknak, akik NEM HAJLANDÓAK (és ez a gond, és ez már szégyen) a valódi értelmi képességeiknek megfelelően teljesíteni. Sajnos ezzel újabb muníciót adtál a másik oldalnak (most már mindegy, meg azért ne kelljen már állandóan forgalmi rendőr minden őszinte szavunk mellé), akivel nekem nem az a gondom, hogy nem jószándékú, (mert biztos az) hanem nem néz szembe az igazsággal (annak éppen elénk kerülő aktuális részletével) marad a megszokott klisék közt, és jól bejáratott, de ebben az esetben gyakorlatilag alig használható „megoldási módszereit” ismételgeti, és végül is – szerintem erőlteti.

Valóban, elismerem, ez például hibás megfogalmazás, szóhasználat volt a részemről a videoanyagban. Itt szeretném megjegyezni egyébként,hogy Én felszólalásomat nem a nyilvánosságnak szántam, ezért nem fordítottam gondot a szóhasználatra, nem készültem fel beszédem megtartására, még amikor beléptem a terembe, nem is tudtam, hogy szólni fogok az eseményen. Tehát spontán jött a felszólalásom, miután illett bemutatkoznom a jelenlévők több tagjának, gondoltam, az általános információk mellett valami személyes tapasztalatot is megosztok a nagyérdeművel. Egyébként az, hogy nem a nyilvánosságnak szántam eredetileg a mondandómat Érpatakon, nem jelenti azt, hogy az ott elhangzott mondataimat nem vállalnám akár nyilvánosság előtt is, mint ez látható is. Ma is úgy gondolom, egy egészséges demokráciában ez megengedett kellene, hogy legyen, hogy őszintén valaki elmondja a saját meglátásait, tapasztalatait dolgokról anélkül, hogy emiatt bármilyen sérelem érné. Sajnos engem már ért, és valószínűleg érni is fog hamarosan.

Háát, vannak félrenevelt gyerekek.

– A legkényesebb ponthoz érkeztünk. A negyedik perc eleje: fizikai erőalkalmazás. Korunk rákfenéje: a félelem a fizikai fájdalomtól, a félelem a férfiaktól, akik igazán képesek ilyent okozni, és félelem (ez már messzire vezet, most ne térjünk ki rá) a patriarchátustól, vagyis a fizikai fájdalmat okozni tudó és akaró férfiak kollektív uralmától. Szilárd, a HVG cikk címe tőled van: „Nehogy a csigolyája eltörjön”. S máris kész, a brutális, erejével, agresszivitásával hencegő tanár (!) ( ez fontos, hogy tanár és nem rendőr, tűzoltó és katona teszi ezt) képe. Hogy is van ez tanár úr? Legyünk kemények, és őszinték! Hogyan oldják meg tanárnő kollégái az ilyen gyerekek oktatását? Mit tud erről? Tudná az ő módszereiket alkalmazni? Ha azok (mint egyébként gondoljuk) kevésbé erőszakosak? Valamit átvenni belőle?

– Örülök, hogy ezt felvetetted Nekem, a fizikai erőszak alkalmazásáról valóban beszéltem Érpatakon. Itt megragadnám először is az alkalmat, hogy kikérjem magamnak és határozottan visszautasítsam sajtótermékek (Népszava, Hír.ma,stb..) azon állítását,miszerint Én vertem volna meg valaha is gyereket! Főleg nem az iskolában, mint tanár! Arról beszéltem Érpatakon, hogy félnék megütni őket, még ha lehetne is, mert félnék, hogy olyat ütnék, eltörne például a csigolyája a gyenge fizikumú gyerekeknek, akik egyébként is törékenyek. Fizikai erőszak alkalmazásáról beszéltem, amit már azóta megbántam, hiszen azért használtam ezt a kifejezést, mert egyszer-kétszer történt, hogy a többszöri békés szándékú tanári felszólításom ellenére néhány fegyelmezetlenül és velem szemben tiszteletlenül viselkedő cigánygyereket a hóna alá nyúlva megemeltem, és oda tettem, ahová kellett volna ülnie, ahová kértem szépen többször is,hogy üljön oda. Azonban, mivel ellenállást sem tanúsított egyetlen gyerek sem ezen cselekedetem ellen, valamint a gyerekek is játékosan fogták fel a dolgot, valamint sem hozzám,sem a tagintézmény-vezetőhöz nem érkezett szülők részéről panasz ezen cselekedeteim ellen, ezért gondolom úgy, hogy a „fizikai erőszak” kifejezést tévesen, hibásan alkalmaztam az Érpataki beszédemben. Hogy tanárnő kollegáim hogyan oldják meg az ilyen helyzeteket, mindenkinek a fantáziájára bíznám. Azt tudom, hogy több nő kollegám is nap mint nap sírva és gyomorideggel jön be az iskolába, és négyszemközti beszélgetéseinken egyetértenek az Érpatakon elhangzottakkal, de sajnos a nyilvánosság előtt nem merik elmondani őszintén a véleményüket, az évek óta megoldhatatlannak tűnő  problémákat, mert féltik az állásukat,az egzisztenciájukat. Sajnos itt tartunk ma demokrácia-ügyben, hogy nem lehet pedagógusoknak szabadon, őszintén véleményt nyilvánítani, problémákról beszélni, mert félni kell attól,hogy emiatt elvesztik az állásukat.

– Végül egy ötletet vetsz fel, hogy népnevelő intézeteket kellene felállítani. Én személyesen az ilyen intézetekből hiányolom a személyes törődés lehetőségét, az igazi otthonosság élményét, melyek szerintem fontosak, de maga az alapötlet, hogy a környezetből ki kell emelni a megmentendő személyt, régóta ismert, és alkalmazott módszer a bajban lévők megsegítésére. Ugye, itt megint támadtak, mely támadás az olvasók azon hallgatólagosan meglévő előfeltevésére épített, hogy intézményekbe erőltetni a gyerekeket embertelen. Lehet ezen vitázni mi az embertelenebb, olyan otthonokban hagyni őket, ahol nem tudnak felkészülni a társadalomba való beilleszkedésre, (és már most potenciális bűnözőknek számítanak), vagy egy személytelenebb intézményben élni, ahol viszont olyan alapkészségek birtokába kerülhet a gyerek, melyek segítségével jól teljesítő állampolgár lehet belőle. Aztán a dolog nem áll meg itt: mert nem lenne-e jobb családoknál elhelyezni őket, de ez megoldható-e, az igazi szülőkkel való találkozás kérdése, valóban lesz-e munkája az intézményből kikerülő fiatalnak, miért tűnik sokszor úgy, hogy az intézmény mesterséges környezetéből kikerült fiatal kallódik az életben, stb. Számomra a lényeg azonban az, hogy te segíteni akarsz, (megint csak szívesen elhallgatott tény, pl. a HVG-ben) foglalkozol a problémával, és nem csak messziről, az elméletek magaslatáról, hanem egészen személyesen, a hadszíntérről. S a csata szünetében felkapaszkodsz a közeli magaslatra, hogy körbetekints, s gondolkozz azon, merre is kellene tovább folytatni a küzdelmet. És ez király, ezt szerintem így kell.

Szilárd, itt vége a filmnek, most jössz te! Röviden: mi történt veled a film netes  megjelenése óta?

A konyári iskola.

Sajnos, a videofelvétel megjelenését követő napon délben a tagintézményvezető asszony arról értesített, hogy az igazgató,illetve a tankerületi igazgató nem írta alá a szerződésemet, amely a  Gyermek-  és Ifjúságvédelmi felelős állás , s az azzal kapcsolatos teendők rám bízását dokumentálta volna, hivatalos formában. Itt véleményem szerint egy súlyos szabálytalanság is történt a munkáltatóm részéről. Ugyanis engem 2012.december közepén arról értesített a tagintézményvezető asszony, hogy az igazgató úrral konzultálva arról döntöttek,hogy Én a már akkor meglévő fél állásom (óraadóként alkalmaztak 2012 október 1-től, szerződéssel, heti 12,5 órában,mint történelem tanárt és cigány népismeretet tanító tanárt) mellé január 1-jétől megkapom a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Felelős állást, mert  a kollega,aki ezt a feladatot ellátta, az Óvodában dolgozik tovább, és mivel nekem csak fél állásom van, s mégiscsak konyári lakos vagyok, mióta megszülettem, itt élek, ezért Én ezáltal teljes állású,immáron kinevezett(tehát nem szerződéses jogviszonyban foglalkoztatott!) dolgozó leszek a továbbiakban, 2013.január elsejétől a konyári Iskolában. Így is történt, Én elláttam a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Felelős feladatait 2013.január 1-től, a szerződésemet azonban csak január közepén íratták velem alá 4 példányban. Az iskolában foglalkoztatott tanárok részére kiadott jelenléti íveken 2012.októbertől decemberig mint óraadó voltam feltüntetve, azonban a januári jelenléti íven már nem is szerepeltettek engem, mint óraadót, hanem a nevem a kinevezett,teljes állású kollegák nevei közt szerepelt, és úgy gondoltam, ez is bizonyítja azt,hogy 2013 január 1-től már teljes állású foglalkoztatott vagyok a konyári iskolában. Csakhogy az Érpatakon készült  videoanyag  megtekintése után, 2013.január 23-án arról értesített a tagintézmény-vezető asszony, hogy a tankerületi igazgató nem írta alá a szerződésemet, mivel én pedagógus vagyok, és ezt az állást pedagógus-asszisztens töltötte be eddig. Teljesen világos volt ekkor is már a számomra, hogy a videoanyag tartalma miatt nem írta alá a tankerületi igazgató a szerződésemet, azonban ez sajnos nem bizonyítható. Emellett azon a napon, január 23-án arról is értesítettek, hogy a cigány népismeretet sem taníthatom, ezt később visszavonták, ma is tanítom a tárgyat. Sajnos egzisztenciálisan ellehetetlenült állapotba kerülök tettem miatt, ma fog eldőlni a sorsom, elküldenek-e a munkahelyemről, de az az igazság, hogy Én tisztességes megélhetést szeretnék biztosítani magamnak, úgy, hogy munkával teszem azt meg. Én a töri tanár-politológus diplomámat kemény és kitartó munkámmal szereztem meg, két középfokú nyelvvizsgámat (eszperantó és angol) első nekifutásra sikerült megszereznem, hogy diplomát kaphassak 2010 nyarán, ehhez képest most ott állok, hogy fél állással vagy a nélkül kell, éljem mindennapjaimat, csak ma még azt nem tudom, hogyan. Ugyanakkor szeretnék jogsit szerezni, németet tanulni, mert Ausztriában vagy Svájcban talán tisztességesebb megélhetést tudok magamnak biztosítani, mint szeretett hazámban, ahol őszintén az igazat elmondani sem falugyűlésen, sem a nyilvánosság előtt elmondani nem lehet, anélkül, hogy állását veszítené az ember. Őszintén sajnálnám itt hagyni szülőföldemet, mert szeretnék Magyarországon élni és boldogulni, mivel úgy gondolom, ezt megérdemelném.

Épp most ismertem meg a döntést, most érkeztem vissza a gép elé. Azonnali hatállyal elbocsátottak, innentől kezdve kilátástalan a helyzetem, mától munkanélküli vagyok.

– A filmen egy hölgy is megszólal pár másodpercre, s úgy tűnt, egyet ért veled. Kiállt valaki melletted az ott jelenlévők közül? Támadott valaki az ott jelenlévők közül?

Nem, sem ott nem állt ki mellettem senki, de véleményem szerint, ott és akkor erre nem is volt szükség. Nem is támadott senki akkor , azóta a sajtótermékek támadnak  természetesen, de nekik az a dolguk. Azt sajnálom őszintén, hogy a Férfiak Lapja című sajtóterméken kívül egyetlen más újság sem keresett még meg a videofelvétel nyilvánosságra kerülése óta azzal a szándékkal, hogy interjút készítsen velem, pedig Én úgy gondolom,akkor lenne hiteles a történet,ha nem csak az engem bírálók szólalnának meg az ügyemben a különböző műsorokban, hanem Én is.

– Mit szeretnél most? Mit vársz a magyaroktól, a konyáriaktól, a magyar társadalomtól, amely megismerte nézőpontodat, igazságodat, és most egy kicsit jobban a történetedet?

– Ha valaki van olyan helyzetben,hogy munkahelyhez tud segíteni,akkor azt nagyon megköszönném és örök hálával tartoznék neki érte. Kaptam ugyan adománygyűjtő-felajánlást bizonyos keresztény körökből , azonban Én nem adományt szeretnék, hanem munkát. Én eddig is, egyetemi éveim alatt az építőiparban kemény, verejtékes munkával kerestem a kenyeremet, ezután is így akarom, igaz, diplomásként nem építőiparban szeretnék már dolgozni. Azt hiszem, ezt megértik. A debreceni HUNÉP építőipari vállalatnál dolgoztam 6 nyáron keresztül késő őszig, míg tudtam egyetem mellett, Én örök küzdőnek tartom magam, hál’Istennek oda mindig szívesen vártak engem vissza, mert nagy munkabírású és szorgalmas embernek tartott mind az üzemvezető úr, Vágó Sanyi bácsi, mind a telepvezető úr, Aranyi József. Minden tiszteletem az övék, hogy ők szerettek és megbecsültek engem. De ha nem lesz más, megyek vasat szerelni. Ma úgy tűnik, Magyarországon nekem csak ez jut. Fáj, de tudomásul veszem.

 

Sokszor nagy kihívást jelentenek nekünk. Vannak jóravaló ismerőseim közülük. Az Élet így vagy úgy úgyis megoldást kényszerít ki. Akkor már csináljuk a lehető legjobban! Magunkra is gondolva egy kicsit, mert nekünk is túl kell élni.

Végül néhány újságírói megjegyzés általában a cigánykérdésről (miután a megjegyzéseimmel tele volt az interjú, még párat talán kibír a Kedves Olvasó). Sokszor mi, magyarok elfeledkezünk arról, hogy a cigányság honnan származik, és milyen a genetikai kódja. Mi van a vérében, magyarul. Elvárjuk tőlük, hogy magyarosan éljenek, miközben ők genetikailag nem magyarok. (Nyelvükben, elképzeléseikben, sokszor gondolkodásukban viszont eléggé azok.) Az nem segítség, hogy elé állítjuk a példát: így éljél! Számításba kell venni, hol tart éppen, mit miért tesz, vagy nem tesz. Értékelni kell bennük azt, ami érték (pl. a puszta létük, mert értéktelent nem teremt az Isten), és bizony elvárni tőlük azt, hogy amire képesek, megtegyék, és ami segítséget kapnak, azzal éljenek, és ne visszaéljenek. Pl. ellenőrizni kb. félévente, hogy miképpen bánnak a kiutalt lakással. (Összehasonlításul: hány magyar ember kap ilyet, pedig a teljesítménye alapján megérdemelné?) Esetleg négy-öt ellenőrzés után, aki bizalmat szerzett, azt csak néha, idővel egyáltalán nem ellenőrizné a hivatal. (Kemény dió ám ezt végrehajtani, mert az viszi el a balhét, aki végrehajt, aki a frontvonalon áll. A liberális nyugati sajtó pl. Bács Károly végrehajtó esetével fog példálózni, aki a házat lelakott cigány családot rendőri segítséggel visszaköltöztette a putriba, mert nem teljesítettek tőlük elvárhatóan.) Nem elfelejtve azt sem, hogy aki munkanélküli, az kevésbé tud vigyázni az állagmegóvásra. (Ugyanakkor miért munkanélküli? Na, ennél jobban  nem megyek bele a részletekbe, bonyolult kérdés, oldják meg a szakemberek, meg akik konkrétan szembesülnek a cigányokkal való együttéléssel. Mert ez az ő feladatuk.)

De úgy vélem, nem a tökéletes elméletet kell megtalálni, (értsd: minden lehetséges veszélyt előre kiszűrni, mint pl. amibe érzésem szerint én kezdtem az előbb) amit aztán ráhúzunk a gyakorlati életre! Egy jónak tűnő gondolat mentén kell elindulni, alkalmazni, a sikerből és sikertelenségből tanulni, tapasztaltabban folytatni, akár újrakezdeni és bocsánatot kérni, aztán fejlődve, növekedve folytatni, míg a probléma meg nem szűnik.

És aki elég bölcs, az imádkozik is közben.

;-)

Zoli