Kabát levételkor tavasszal különösen szembetűnő a télen felkúszó felesleg. Bűntudatot kelt, ha ráállva a mérlegre a téli csokizások után nem azt látjuk, amit szeretnénk. Híres jojósok tudnának mesélni róla, hogy milyen például 10 kiló plusszal közlekedni. Mintha 10 darab kilós kenyeret kellene vinnünk magunkon mindenhová. A láb jelez viszerekkel. Megkönnyebbül a szervezetünk, ha sikerül letennünk ilyen terhet. Jusson eszünkbe, amikor a közelgő húsvéton a sok sonka és sütemény elcsábít. Honnan remélhetünk segítséget? Mindenek előtt a saját fejünkben dől el minden. Amikor rányúlunk vigasztaló édességre, akkor valamilyen bánatunkat kompenzáljuk vele. Túl sokszor kell jól viselkednünk?Miért kell vigasz? Mi mással oldhatnánk meg? Mivel helyettesíthetnénk az evési élvezetet? Amikor nem megyünk sportolni, pedig be bírnánk valahogy iktatni, akkor magyarázatokat gyártunk, mentségeket.Vannak persze szervezetünket segítő mankók. Sok víz fogyasztás, almaecet és megannyi készítmény. Ki mire esküszik. Kinek mi vált már be egyszer. Nagy üzlet. Őszintén önmagunkkal elgondolkodni, elbeszélgetni  erről a legelső dolgunk. Kezdjük el! :) Kati