Címke: Need for Speed

Need for speed – férfifilm, avagy a patriarchák már a spájzban vannak

A plakát

A plakát

Kamaszok és örök kamaszok álma. Nem a valóság, csak az amit szeretnénk. Üzenet az ideák világából. Tipikusan amit aztán a hétköznapok rohanásban elszürkülő kötelességteljesítése közben szem elől tévesztünk. Forgatókönyvírók és rendezők segítségével sejlik fel időnként, csak, hogy megállapítsuk: nem, ez így úgysem lehetséges. De biztos ez? Semmit nem hozhatunk át a valóságba elképzeléseinkből?

A sztori: Tobey igazi jófej. Vagány, önzetlen és autóépítési és vezetési képességével tekintélye van barátai előtt. Mégis szerény: tudja, hogy képességei és szorgalma emeli őt ki a többiek közül, nem pusztán két szép szeméért kapja a tiszteletet. És ő is tiszteli a társait. Tudja, hogy szüksége van rájuk, hogy emberként még értékesebbek is lehetnek nála.

Tobey már igazi férfi: megsebezte az élet. Elvesztette egykori szerelmét, aki egy menőbb srác nője lett. Hipergámia, mint tudjuk. De Tobey férfiként állja a sarat: jóindulatú mindkettőjükkel; tudja, néha vesztes az ember. Az Élet ilyen. Nem nyerhetünk mindig.

Aztán történik a Tragédia, mely feltárja: kiben mi lakozik. Tobey egyik legjobb barátját elveszíti egy versenyen, és a harmadik versenyző, aki persze Tobey korábbi győztes riválisa a szerelemben, lelketlenül magára hagyja őket. Tobey a biztos győzelemből fordul vissza segíteni, de már hiába. Az már csak hab a tortán (hogy tudjuk, kit kell utálni) hogy a balesetet az egykori rivális: Dino okozta.

Mindenért Tobey lesz a felelős. Dino gondosan eltüntet minden nyomot, ami őrá utalna. Tobey innentől a tiszta harcos archetípusa, távoli lelki rokona Jézus Krisztusnak. Ő az Ártatlan Áldozat.

Tobey

Tobey

Kiszabadul, és illegálisan indul egy titkos versenyen, csak hogy bebizonyítsa mi az igazság. Igazság, becsület – hát ezek fontosak a férfiaknak. Hogy ők a szabályok szerint játszanak, ismerik és betartják a fair playt, az igazságos munkáért, igazságos bért, a törvény tiszteletét, melyért cserébe a törvény meg kell védje őket, és övéiket. Hiszen felelősek a rájuk bízottakért: a családjukért.

Természetesen semmi sem olyan egyszerű: Tobey társat kap, egy csinos nőt, aki el kell kísérje a versenyre. Naná, tehernek tekinti a nőt, plusz felelősség, rá is figyelni kell, szabad harcos létét nem élheti már úgy – megpróbálja lerázni.

Ám a nő állja a próbát, nem törik meg a mesterségesen előidézett rázós helyzetekben, vagyis túlesik a férfi beavatáson: kivívta a rangot, hogy a csapat tagja legyen. Tobey nem mondja, de elkezdi tisztelni. Egyben a nő is szelídül. Kezdetben még kikérte a tiszteletlenséget magával szemben, ám most kezd betagozódni a férfi (patriarchális) csapatba, az megnyílik előtte, és ő belátja: jobb, ha másodhegedűs lesz itt. Ettől fogva Tobey természetesnek veszi, hogy fél szeme mindig a nőn van. Nem kontrollálni, nem nyaggatni, csak tudni, hogy minden oké-e? Elkezdi védeni.

Julia

Julia

Hozzá kell tenni, Tobey végül is lovagias és udvarias, bár nem orrvérzésig, de az. Julia pedig egyszer kiáll Tobey mellett, a nyilvánosság előtt megvédi a férfi becsületét, és ezzel magára vonja vádlói haragját – osztozik a férfi sorsában. Kifejezi, hogy ő megérti, tudja, mi van a férfi lelkében, és hisz abban, mert az értékes. Tobey szemében megint nagyot nő. Ennek ezúttal hangot is ad. Szívből köszönetet mond a nőnek a bátorsága és önzetlensége miatt. (Emlékszünk, mikor a Dirty Dancing-ben Babe magára vállalja mocskos, bűnös nő szerepét a szerelméért? Ugyan nem menti meg, de ott a férfi (Patrick Swayze alakította) először tapasztalja meg, hogy valaki kiáll érte, hogy nincs egyedül a bajban. Meg is hálálja, ahogy tudja: a búcsúesten eltáncolják az igazak szenvedélyével a táncukat. Aztán a törvény érvényesül: a férfinak mennie kell, Babe pedig súlyos szégyennel és családi válsággal (apja bizalma omlik össze iránta) indul haza az üdülésből.)

Kihívás, khívás hátán, igazi férfifilm: Tobey-nak szüntelen bizonyítania kell a rátermettségét, hol egy rendőrautó hátsó tengelyének tönkretételével, hol azzal, hogy a barátja menti meg a szakadékba zuhanásból. Miközben ég és föld között lebegnek, természetesen ki van rosszul, és ki önt erőt a másikba? Igen, Julia esik kétségbe, és Tobey segíti át a válságon. Vagyis Tobey figyelmének középpontjába Julia kerül, és amíg a veszély el nem múlik, ott is tartja.

Vagy a pillanat, amikor Julia a rendőrök elől menekülve le kell ugorjon egy ház tetejéről. Alul Tobey várja, hogy elkapja, de a nőnek meg kell bíznia férfiban, hogy tényleg meg tudja őt menteni. (Szintén idei film, a Non Stop. Egy ügynököt próbálnak ekáztatni, hogy a repülőgépjáraton gyilkolássza az embereket. A látszat ellene szól, és van egy pillanat, amikor vagy hisz neki a stewardes, vagy mindennek vége. Egyedül nem tud segíteni a férfi (Liam Neeson alakítja) az utasoknak, akik szintén tőle tartanak. Nagy illanat: a színésznő nagyon ügyesen alakítja, ahgyan legyűri a kétségeit, végiggondolja, mit tud addig a férfiról, és kockáztat: bizalmat szavaz. Meg is oldódik a helyzet végül.

Mámor

Mámor

Vissza az autós filmhez. A kötelező mámor és szenvedély és extázis,  végig felettünk lebeg. Már a cím is ezt fejezi ki: „Szükség a sebességre”. Vágy a belső tűz után, a szenvedélyes életre, a férfierők szabad, de nem szabatos megélése felé. A tipikus kettős irányba: a Nő felé, aki majd az otthont adja (annak felelősségével és feladataival) és a Világ felé, amely szintén várja az építő, fejlesztő férfikéz illetve férfielme munkáját. Itt ezt az autók fejezik ki, a sebesség mámora, és a tudomáény ami kell hozzá. Megépíteni egy ilyen szép és erős eszközt, és aztán jól elvezetni, amit pusztán fejből nem lehet. Zsigeri tudás is kell hozzá. Szinte természetfeletti jól csinálni.

Visszatérve Juliára: másképpen is nőies nő. Amikor a gonosz vetélytárs piszkos módszerekkel támad, ő lesz az áldozat, (ősi női szerep) az ő karja törik el, és őt kell ölben a kórházba vivő kocsiig elvinni. Tobey ismét megmutatja, hogy férfi: erős, óvó, segítő, a nőért élő. Pont az alantas támadás előtt vallotta be a maga suta módján, hogy Julia iránt többet is érez, mint barátságot, és együtt maradhatnának éjjelre. Nehéz pillanat, hiszen onnantól, hogy bevallja többet is szeretne, függ és kiszolgáltatott. Mert kezdeményezett, megnyílt. És a nő válaszától függ, mi lesz. Ne feledjük: Tobey lovag, nem veszi el erővel azt, ami amúgy is csak önként adva lehet az övé. Hát egyelőre nem lesz, bár Julia mosolya sokat sejtet. Helyette kórház, ahova viszont illegális versenyzése miatt Tobey nem követheti Juliát. Tehetetlenségét mégis meg kell élje, kontroll vesztett, csak remélheti, hogy minden jól alakul.

Eljön a férfiálom csúcsa: a riválissal való megmérkőzés és győzelem. Pszichológiailag ez mindig az önmagával való küzdelmet jelenti. Aki tiszta, árnyék énjét legyőzte, azt a másik gonoszsága már nem érinti. Elszomorodik, felháborodik, de személyében sértve már nem érzi magát. Megérti a másikat, sejti, mi mozgatja, hiszen ugyanezeket az erőket már megismerte magában, és túljutott rajtuk. Már őt a többiekért, vagy egyenesen a másikért való aggodalom hajtja, hiszen tudja (sokszor csak a zsigereiben, tudattalanul emlékezve) hogy ennek rossz vége lesz. Mindenki megkapja életének gyümölcsét. Aki aranyat vetett, aranyalmát, aki bogáncsot, az szamárkórót.

Az Égbe nyúló világítótorony

Az Égbe nyúló világítótorony

Erről nincs mit mondanom: Dino ellen saját asszonya fordul, mert megismeri annak sötét lelkét, amivel nem hajlandó szembefordulni, és itt is megnyílvánul Tobey tiszta lelke: megmenti Dinot a biztos halálból, (ekkor győz önmaga felett, lép túl saját árnyékán) kihúzza a lángoló kocsiból. Beszédes a célvonalnál álló épület, egy hófehér, tengerparti világító torony. Mint egy templom, mely tisztaságával az Égbe nyúlik. (Istenhez? Igen, őhozzá.) És Tobey imádkozik is, a maga mélyen átélt, ám tudattalan módján. Amikor a rendőrök ismét elkapják; megalázva a földön fekszik és éppen a bilincs kattan a karján, mint bármely közönséges bűnözőén, a tornyot nézi, és egy könnycsepp csorog ki a szeméből. Az igazak fájdalma, akiket az evilág embertelen törvénye bedarál.

Minden jó azonban, ha a vége jó: fél év múlva Tobey szabadul, és Julia jön érte, egy gyönyörű tűzvörös Ford Mustanggal. Véletlenül pont vörös volt raktáron, a tűz, szenvedély, szerelem és egyebek jelképes színe… És Julia ismét megmutatja, hogy jó társ: nemcsak osztozik párja szenvedélyében (mint pl. a Shotokan karate megalapítójának felesége a karatében) de nem rivalizál benne. Átengedi a volánt Tobey-nak (Funakoshi mester is mindig tisztelettel emlegette felesége karate tudását. Tehette, felesége soha nem rivalizált vele, elfogadta felsőbbségét, és felnézett rá emiatt. De otthon biztos ő volt a főnök. Felteszem, a mester nem bánta, hogy egy teherrel kevesebb van a vállán. Cserébe mindig tiszta, rendezett otthon fogadta, amely szabályai viszont rá is érvényesek voltak. Hogy ez nem nagy dolog? Napi szinten se?)

Ezek a patriarchák kiírthatatlanok. Talán mert zsigeri szintről tör fel az erre való igény bennünk. Mit lehet mindebből megvalósítani? Leginkább ami vonzó. Vagy önmagában, vagy eredményét tekintve. Nem feledem pl. Ritát, korábbi kolléganőmet, aki örömmel mesélte, hogy noha a focit a háta közepére sem kívánta, de mikor rájött, milyen sokat jelent a párjának, hogy vele megy meccsre, azóta boldogan teszi ezt. A focit is megszerette kicsit: ami nem csoda. Őt a párja ugyanis nagyon az áldozata miatt .

És a férfiak olyanok, mint Tobey? Hát persze. Ha megtanulják ezt, ha segítve vannak benne, ha utánajárnak, ha gyakorolják, és ha érzik: ez jó nekik. Akkor azzá válnak. És amikor a génjeikbe kezd beépülni, hogy már továbbörökíteni is tudják: akkor azok, valóban.

;-)

Zoli