Hogyan redukáljuk a nehézségeinket? Nem is olyan egyszerű. Hányszor tapasztaljuk, hogy megoldunk egy problémát és a nyomába több új jelentkezik. Mintha gombaként szaporodnának. Bevonzzuk, miközben pont egyszerűsíteni szeretnénk az életünket? Lazábbá, oldottabbá lenni – s mégis egyre görcsösebb, stresszesebb az életünk. Talán, mert arra fókuszálunk, ami nem megy. Összpontosítunk rá és energiát fektetünk bele. A hasonló helyzet megtalál: a hasonló vonzza a hasonlót?

Mikor már a harmadik ápolandó jelent meg a családban, a nővérnek panaszoltam mindezt. Ő pedig elmesélte, milyen volt megözvegyülnie három gyerekkel. Segítő, ápolói teendői a munkában és a magánéletben egyre csak nőttek, noha minden erejével csökkenteni törekedett azokat. Mintha olajjal igyekezne oltani a tüzet. Hányszor mondjuk: „ha jön a gond, akkor az nagyon.” És: „a baj nem jár egyedül.” Miként kerülhetünk ki az ördögi körforgásból? Hogyan törjük meg a rossz lapjárást? A képzeletnek teremtő ereje van. Próbáljuk elképzelni, mintha már megoldódott volna a nehézség, és a vágyott állapot fennállna. Kérjük Istentől ezt, ha tudunk bízni Benne, és köszönjük meg, mintha már miénk lenne ajándéka. Ez persze csak kettő  a lehetséges reakciók közül. Van, aki lázasan tevékeny lesz, és nem nyugszik, míg javulást nem ér el, vagy megfigyelhetjük, hogy bizony mások is kapnak bőven terheket. Ez is megnyugtathat: nem vagyunk egyedül. Nem a miénk a világ összes baja. Az élet vegyesen adja a a dolgokat. Vegyük észre azt is, ami jól alakult! Gyakran az a helyzet, hogy ezeket evidensnek érezzük. Pedig bizony nem azok. Meg kell tanulnunk örülni a sok apró és néhány jelentős jónak.

:-) Kati