Címke:

Igazad van Drágám! (Csak tönkremegyek bele…)

háziasszony„De hát nincs igazam? Hazajön, leveszi a disznószaros cipőjét, potyog belőle a – már bocsánat – szar, ledobja a nadrágját amoda, és kész! Hát a cselédje vagyok, hogy én pucoljam ezt ki neki? Ezerszer elmondtam, hol a helye a cipőnek, és hiába! Múltkor olyan mérges voltam rá, hogy utánamentem a fürdőszobába, és rásóztam a cipővel a fejére. Bent volt a kádban, nem tudott félreugrani.” – ismerősöm felnevet, nem örömében, inkább kínjában. Látszik, szenved attól, hogy nincs otthon olyan rend, mint amit szeretne, hogy számára megalázó feladatok elé állítja a férje. Egyszer próbára tette, a lábtörlőt nem söpörte le, hátha észreveszi élete párja az el nem végzett feladatot. Két hét után ő nem bírta tovább, morogva megcsinálta. A férfinek valószínű az egészből semmi nem tűnt föl, legfeljebb az, hogy kicsi szívének aznap este megint „fájt a feje”.

Ismerem a férjét is, rendes, dolgos, hallgatag ember. Elvált, újranősült, valahogy mindig dominát sikerül kifognia, aki mellett hallgatnia kell. Bár egy szendével talán együtt unnák halálra magukat. Nem tudom. Sokat elárul róla: amikor vásárolni voltam a párommal, és futkostam a polcok közt, hogy megszerezzem egyetlenemnek, amit éppen kért a bevásárlólistáról, ő rám nézett: „Tudom…”

Vajon neki mennyire volt megalázó, hogy egy gyengébb nő, a szeretett feleség, fejbe csapta egy intim helyzetben a cipőjével? Még visszaütni se lehet… Vajon milyen lehet egy olyan lakásban élni, ami inkább múzeum, mint otthon? Ahol a munka után kedvesség helyett ideges elvárások közé megy haza?

Istenem! Melyiküknek van igaza? Milyen lehet így élni?

Mert igazuk van a nőknek. Kell a férfi, hogy pénzt keressen, kell, hogy lovagias legyen, kell, hogy betartsa a házirendet, kell, hogy szolgálatkész legyen.

De mit kap cserébe?

Vajon nem lehet, ha otthon változna a helyzet a következőkben: nagyobb készség az ágyban,(világos, itt meg kell tanítani, hogyan tudja a férfi a nőt rávenni, hogy ő is akarja – csak aztán majd győzze a nő elviselni a sok zsongító kísérletet!) több tisztelet (s nem úgy, mint egy barátnőt, hanem, mint: Férfit), több elismerés, dicséret és hála. Esetleg elég lenne kétszer szólni, s a lábtörlőt azontúl a férj takarítaná, a cipők tisztán kerülnének a helyükre, s a viseltes nadrág nem a vasalt ruhák tetején landolna.

És a nő is elkezdené magát NŐ –nek érezni a párkapcsolatában. Akire figyelnek, akinek a lelkén finoman játszanak, és elérik, hogy önként hívja a kertjébe munkálkodni férjecskéjét, és vége legyen a „tedd szét a lábad, Gizi!” hangulatú estéknek.

Vagy, túl naiv vagyok?

;-)

Zoli

The Numbers Station

the numbers station 1.Férfiálom: Igazi Férfi az Igazi Nő mellett. Vagy fordítva? Tökmindegy.

Minap láttam John Cusack új filmjét, a The Numbers Station-t. A film alaptörténete, hogy léteznek olyan állomások szerte a világon, ahonnan kódolt utasításokat adnak titkos ügynököknek. Cusack az egyik bevetés után, amin egy fiatal lány, egy szemtanú, életét meg akarja menteni – sikertelenül – és ezt felettesei bűnéül róják fel, egy ilyen állomásra kerül a kódoló (Malin Akerman) őrzőjének. Persze Akerman azt nem tudja, hogy vész esetén, pont ez az őrző kell, megölje őt.

Az állomást pedig megtámadják…

Nos, Cusackot azóta szeretem és tisztelem, mióta ifjú koromban láttam a „Tuti Dolog” – ban. Az osztály vagánya, és okoskája szép lassan összejönnek egy hosszú, kalandos út során. Ezúttal azonban más a történet. Miért fogott meg a film? Mert Férfit és Nőt ábrázol. Semmi modern értelmiségi és kibogozhatatlan bonyolultság, tulajdonképpen meredeken előítéletesnek is tarthatnám a filmet. Persze, a védelmező, bátor férfi, és a tehetetlen nő, ó de unjuk már ezt a macsó és hazug ábrándot! Hol vannak a való életben ilyen férfiak, és milyen undorító és megalázó ez a nőkre nézve! Úgy látszik, egy férfi se képes magát Férfinek érezni, hacsak a nő el nem játssza mellette a buta, önérzet és természetes büszkeség nélküli picsogó Barbi babát. Áhhh!

the numbers station 2.Én azonban hinni tudtam (világos, akartam is) a filmnek. Cusack végig a szakember szerepét adja, ami tipikus férfiszerep. Ő a helyzet hozzáértője – veszély van, arra képezték ki, hogy megoldja. Védelmező is: ő látja el a nő sebét kétszer, fegyverrel is ő áll helyt, és ő elemzi higgadtan a történteket (azonban messze nem egyedül, Akerman egyáltalán nem butuska szöszi mellette, holott tényleg szőke.) Cusacknak meg kéne ölnie a nőt, ám nem teszi. Többször is utasítást kap rá, de ellenszegül, vagyis van lelkiismerete. Van hatalma, és nem él vissza vele. A film készítői ezek szerint még bíznak bennünk, férfiakban. Hát bizony – örültem neki.

the munbers station 3.Pár szó Akerman szerepéről. Engem megragadott. Először is: kedves, természetes, derűs. Ő próbálja a hallgatag, néha kissé ijesztő Cusack-ot kimozdítani megközelíthetetlenségéből. Viccel, társalogni próbál, évődik vele, beugratja (egyszer elbújik a vasútállomáson előle; ráijeszt – eltűnt, nem jött dolgozni. Aztán jót nevet az ijedt férfin, de ezt is pajtáskodólag teszi, nem gúnyosan.) NŐ. Van lelke és  – él vele.

Akerman megéli, hogy GYENGE. Elfogadja, és nem szégyenkezik miatta. Amikor Cusack kiveszi a lábából a fémszilánkot, a fájdalom és a sokk hatására elájul. Lelkileg is ki van: lőpárbaj zajlott a feje fölött előtte, vagyis életveszélyt élt át, és látott egy holttestet – ő egyébként civil alkalmazott, nem kell, hogy szokva legyen ilyesmihez. Ájulása után nem pirul el, nem szabadkozik, nem hülyézi le magát. Elfogadja, hogy az adott körülmények közt ez tök normális. És ebben finoman az is benne van, hogy ez egy nővel történik. Egyszerűen egy nőnek nem kell olyan erősnek lennie (vagy annak látszania) mint egy férfinek. (Bár egy férfinek se kell mindig.)

the numbers station 4.És Akerman végül is egyáltalán nem piskóta. A film vége felé az egyik bűnöző bejut az állomásra, és akkor közvetlen életveszélyben van, mégsem omlik össze. Mert most viszont erősnek kell lenni, hiszen ez a férfi nem az ő lelkiismeretes védelmezője. Ellene fordítaná a gyengeségét, előtte nem szabad elengednie magát. Kap egy hasi lőtt sebet, és az eszméletlenség szélén meggyőzi Cusackot, hogy hagyja őt ott, és adja le az utolsó üzenetet, amellyel egy merényletet tudnak megakadályozni.

HŐS.

Bizony az. Végül – nekem kedvenc jelenetem – bár már tudja, hogy a férfi feladata lett volna őt is kiiktatni, mégis rábízza magát, amikor az injekciót ad neki. A fájdalom elviseléséhez? Vagy mégis bevégzi a feladatát Cusack? Akerman nem tudja, de hisz és bízik; lehunyja a szemét, és elalszik – talán nem örökre.

Végül Cusack haladékot ér el főnöke előtt (aki az egyik célpont lett volna) hogy eltűnjenek. Mert, ugye, ő nem teljesítette a parancsot, és a társa még él. Akerman – nak halnia kéne, Cusack  pedig másodszor szegett szabályt a lelkiismerete miatt.

Vajon együtt maradnak?

Láttam egy Férfit és egy Nőt. És el tudtam hinni, hogy azok. Jó volt megbékélni úgy másfél órára a világgal.

 

;-)

 

Zoli

Ui.: Észrevehető? Akerman végig nem eljátssza, hogy gyenge, vagy hogy a bizalma addig terjed, még életét is rábízza a férfira. Valahol ez a logikus. Sokkosan, persze, hogy gyenge valaki, és persze, hogy hirtelen irdatlan méretű stressztől sokkot kap, persze, hogy a halál küszöbén, intenzív fájdalom mellett, teljesen rábízza magát Cusackra. Ha úgy veszem, nem tesz sokat – csak megéli a valóságot. Elfogadja, együttműködik vele, és utólag nem tagadja le. Főleg nem önmaga előtt.

Bizonyos értelemben: szemlélődik?

(A szemlélődés az imádság legmélyebb foka.)