Címke: remény

A remény rabjaiként

remény rabjai Örülj! Ma még otthon lehetsz. Szívhatsz a friss levegőből egy mélyet. Hallottam rosszindulatú tumorral diagnosztizáltaktól, hogy ha attól a naptól kezdve, amikor megtudták a bajukat, minden nap arra gondolnak, hogy 1 napon bizonyos idő múlva meghalnak, akkor sokkal rosszabb. Hiszen 1 napon lesz az. Az összes többi napon nem halunk meg. Helye van annak, hogy imádkozzunk, ne fertőződjön meg a gyerekünk, unokánk, mi magunk, a barátaink, ismerőseink. Ha lehet a legkevesebben betegedjenek meg. Élhessük túl a legkevesebb veszteséggel! Ha félelem tölti minden napunkat be, az rosszabb. Még alhatunk a saját ágyunkban, lehetünk a saját otthonunkban. Akit már forgatnak a kórházban, vágyik arra, hogy vissza térhessen az otthonába. Nem baj, ha bármeddig is otthon kell maradnia. Méltányoljuk amink van! Örüljünk a levegőnek a csendnek, a nyugalomnak!  Bizakodjunk, reménykedjünk! Talán sikerül vele bevonzani a jó dolgokat. :) Kata

A pusztában

éjfA forró betonfalak közt csendesen vibrált a levegő. Közeledett éjfél, senki sem járt a város szélén, a gördeszkásoknak készített pályán. Csak egy fiatalember üldögélt pólóban és rövidnadrágban az egyik fal tövében.

Sört kortyolgatott, és magában beszélt, beszédét heves mimikával kísérve.

– Tudod milyen, amikor már századszor nézed ugyanazt? Mindig új arcok vannak, de ugyanaz és ugyanúgy működik – pillanatra elhallgatott. Jelentőségteljesen bólintott: – Márpedig fizetni nem fogok érte. És kérlek, a bűntudattal, ne gyere nekem! Régen abbahagytam volna, de igenis kell a kéj. KELL. Nem megy nélküle.

Kortyolt a söréből.

– Tudom, hogy tudod, de elmondom: már fáj végig nézni, hogy semmi kötődés nincs köztük. Nagyon kevés filmben van gyengédség. Nagyon kevés filmben hiszem el, hogy a nőnek is jó. Vagyis hazugságot nézek. De vagy ez a szappanbuborékszerű illúzió, amely végül mindig szétpukkan, vagy a komor sötét. A teljes egyedüllét.

Megint maga elé nézett.

– Honnan veszed, hogy bírom én ezt? Hány nőnél is próbálkoztam az elmúlt két évben? Volt, akivel jól indult a beszélgetés, aztán mikor felhívtam, kiderült, van valakije; volt, akit a munkám miatt kerestem meg, és az előzetes információim miatt reménnyel mentem hozzá, hogy több is lesz, mint munkakapcsolat. De már túlhaladottak voltak az információim. Az a pénztároslány szimplán kinevetett, amikor randevút kértem tőle, az ismerkedőoldalon pedig több mint ötven megkeresésre, két elutasítás jött csak válaszul. Hogy próbálnák ki a nők is, milyen mindig kezdeményezni! Még kurvával is próbálkoztam. Azt hittem, kialakul köztünk valami gyengédség… naiv voltam. Már mindenre sóvárogva tekintek, ami női: egy csobogó kis folyóra, a növényekre, egy mosolyra a plakáton, az eladónő illatára. Két hete a buszon ültömben elsírtam magam.

– Fáj, érted: FÁJ! Mintha forró olajjal öntöznék a bőröm, a zsigereimben pedig maró lúg folyna. Hogy fájhat a magány fizikailag? Sohasem hallottam ilyenről!

Tehetetlenül bámulta a sötétet, a deszkások kihalt paradicsomát. „Pont olyan, mint a lelkem: üres és sivár.”

Megrázta magát. Tudta, változtatnia kell, nem számíthat megoldásra kívülről. Segítség előbb-utóbb mindig jön. De a remény lángját neki kell meggyújtania belül. Kiitta a sörét, és az égboltot kezdte vizsgálni. NEM gondolt a kínjára, csakazértsem. Megkereste az Oriont, a Cassiopeiát, a Kis Medvét. Elkezdte megszámolni a csillagokat. Felidézte a filmeken látott galaxisok alakját. Mindig lenyűgözte a Világegyetem.

„Csak addig tartsak ki a jó érzésben, míg válaszol. Utána minden könnyebb lesz”, gondolta, és lenézett, mert valami mozdult előtte.

Egy fiatal nő állt ott, de szokatlanul öltözve. Fátylak takarták, és alatta egy ékszerekkel díszített bikinit viselt. Hosszú, szőke haján megcsillant a holdfény. Közelebb jött, és a férfi tudta, noha nem látta, hogy ibolyaszínű a szeme, és nem evilágból való. A nő leült mellé és a vállára hajtotta a fejét. Átkarolta a férfi vállát (szinte egyáltalán nem lehetett érezni az érintését) és halkan, csitítón beszélni kezdett.

– Nyugalom, Tomi, nyugalom! Értelme van, hidd el, értelme van! Cssss, cssss, nyugodj meg! Majd kiderül minden és meglátod, értelmet nyer!

Tamás előtt egy szurokfekete, vastag kőzet jelent meg. Látta, hogy erős szagú savval marják. A sav forrott, bugyogott. A kőzet alatt élő vizek voltak, hatalmas tavakká összeállva kilométer hosszan. De még nem lehetett hozzáférni, míg a vastag, kemény kő elválasztotta őt a víztől. A savra nézett, és pontosan azt a fájdalmat érezte, mint amiről pár perce beszélt.

Kinyitotta a szemét. A nyaka fájt, hisz órákon át tartotta előre lógatva a fejét. Szemben épp kelt fel a Nap. Hűvös szellő motozott a deszkás akadályok közt. Tamás felállt. Nagyot szippantott a friss levegőből. Erősnek és szabadnak érezte magát.

– Szóval itt jártál. Tudtam, hogy nem hagysz magamra. Köszönöm.

Azzal elindult az új nap elé nézve, a magány érzelmi pusztájában járva. A tegnapi sör kiürült dobozát messze rúgta.

 

Nyugi, fiam! Kimentelek, ha eljön az ideje.

I kezeI keze2Emlékszem, egyszer egy régi bűnöm nagyon elkapott. Kielégítettem a kívánságot, de a szenvedély még bennem parázslott. Gyötört a vágy, de belső erőim elfogytak a kielégítésük iránt. Éreztem, hogy sóvárgás kínja egyre beljebb húz. Ekkor, a pokol tornácán lenyúlt Isten keze hozzám, és megtartott. Megkönnyebbültem, majd pár perc múlva kicsit türelmetlenül kérdeztem: „Istenem, miért nem húzol már ki, még gyötrődöm.” A válasz is megjelent a fejemben: „Feloldlak, amikor jónak látom. Jó neked ha átéled, hogy tőlem függsz, és nem a saját akaratodtól. Ezt a bajt amúgy is te kavartad, emésztődj csak benne kicsit!” Mit tehettem? Elernyedtem belül;  tűrtem a kínt, és örültem a reménynek. Aztán hűvös áram csítitott el belül: megmentett az Isten.

:-D

;-)

Zoli

A Remény Jelenése

Helyszín: Szatmárnémeti, Férfi Lélekerősító Hétvége. Kerestem a barátomat, Adriánt. Éppen gyónt, egész addigi életére vonatkozóan, Életgyónást végzett. Takarították az Úrral az Élet Vizének kútját, hogy felfakadjon és bőséggel fakadjon fel. Nos, én közben találtam valamit. Ezt:

Természetesen a villanyt én kapcsoltam fel később. Automatice nem volt ilyen jelenés szerű.

Természetesen a villanyt én kapcsoltam fel később. Automatice nem volt ilyen jelenés-szerű.

 

 

 

Fénykép0341

Itt jobban látszanak a színek. Bízom benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Animus és Anima.

A felfelé néző, aktív, ható, férfias erő, és a lefelé néző, passzív, befogadó, nőies. Animus felül kék (férfias) alatta rózsaszín (nőies). Dominánsan férfias, szubdominánsan (rejtetten) nőies. Anima felül rózsaszín, alatta kék. Dominánsan nőies, szubdominánsan férfias.

Együtt: Egység és Egyensúly.

Hol találkoztam még hasonló szimbólummal?

Itt.

Itt.

 

Jelent valamit? Talán. Nekem erőt és reményt ad. Kívánom, adjon másnak is. A Magány Századában.

 

 

;-)

 

Zoli

 

Se vele, se nélküle: Héja-nász az avaron

Ady LédaHányszor próbál jobbá tenni egy ember egy kapcsolatot! Maximalista módon keres tökéletesebbé tehető pontot. Pedig a kapcsolat is olyan, mint az elménk: nem tökéletes. Hiba mindig lesz benne. Valamilyen ponton „nem stimmel”-drága jó nagyikám szavaival élve. Az elménk, ha megold egy problémát, mintha hibakereső üzemmódba kapcsolna át, egy új megoldandó után kutat, míg nem talál. A tenger is folyton folyvást sodor a partra hordalékot. Az agyunk is. A párkapcsolatunk is. Senki sem tökéletes, sőt nem is teljesen normális. Ég óvjon a túl normálisoktól! Ha alaposabban megnézzük őket, sokszor éppen náluk van a háttérben a legnagyobb takargatni való! Fogadjuk hát el a tényt, hogy az ember nem gép! A párkapcsolat sem az. Hibákat észlelve hányan próbálnak távolodni egymástól, aztán ha mégis elviselhetetlen a másik hiánya, próbálják kezdeni újra. Ismerünk híres embereket akiknek a kapcsolata viharos volt. Nagy erővel vonzódtak és megéltek távolodásokat, újra és újra. Ady és az ő Lédája, Latinovics Zoltán és Ruttkai Éva. Idézzük fel a verset, ami annyira kifejezi az emberi küzdelmeinket:

Ady Endre :

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

 

:-) Kati

American Sniper

sniper1Egyszerűen ezt a filmet nézve teljesen szükségtelennek érzem, hogy cáfoljam a feminizmus (kivéve az értékelvű feminizmus) és kistestvére: az emancipáció (amely valójában egyoldalúan női emancipációt jelent, és ezért kell némi iránymódosítás, vagy jön a kisodródás.) tévedéseit, mantraszerű önigazoló, női ego-tornyozó (attól vagyunk értékesek, hogy jobbak vagyunk a férfiaknál) igazságait, melyekről egyre nyilvánvalóbb, hogy mindig is féligazságok voltak. És akkor még a hazugságokról nem is beszéltem.

Aki ezt a filmet nem érti, annak én is hiába magyarázom. Clint Eastwood egyszerre régimódi és kőmodern. Tudja mi a szélesség és magasság, hol van a lent és merre található a fent. És mi az a Bent, ahol még évek múlva is rezeg a légkalapács visszaütése.

Képes elmesélni (Bradley Cooperen keresztül, aki bemutatja – és fogalmam sincs, hogy csinálja, de megteszi) mi az, hogy: Férfi.

sniper4

 

 

Amerikai mesterlövész

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével. Mindketten  nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

Chris Kyle, akinek élete szolgált a film alapjául, feleségével, Taya Kyle – al. Mindketten nagyon sok áldozatot hoztak a népért, melynek tagjai.

 

Zoli

 

 

Remény és Küzdelem

vágtató ló a tengernélBiztos éreztük már úgy, hogy egy látvány ihletet adott. Ma  a napfény, amint verőfényes – szikrázóan a süvítő széllel dacolt. Mintha csak kiáltotta volna: „Fújj szél, vihar: te csak tombolj, rövidesen a friss tavasznak magad úgy is meg kell adnod!”

Ebben élünk: a nehézségek dacára is küzdünk. A téllel, a hideggel, a betegségekkel, a munkánkkal, a gazdasági nehézségekkel. Összeszedve minden erőnket, és azért sem adjuk fel! Küzdünk – ameddig csak lehet. Kell, hogy eljöjjön az enyhülés! Csak lesz könnyebb! Régen a háborúk sem tarthattak örökké. Egyszer vége lett mindnek. Idézzük fel a mondatot, amit költőnk adott útravalóul: „Ember küzdj, és bízva bízzál!” – vagyis amikor ezt írta, akkoriban is küzdelmes volt az Élet. Keressük meg mi magunk, hogy kitől és miből meríthetnénk még erőt, bátorságot. Ki az, akinek a helyzete hasonló? Még az is erőt adó. Az hogyan oldódott, vagy oldódott meg teljesen? Segítőket kell találnunk és segítenünk kell! Beszéljünk a helyzetünkről, állapotunkról!

Különösen a férfiakra jellemző, hogy bezárulnak, mint egy dió. Vagy rossz vigasztaló megoldásokhoz nyúlnak, és rombolják magukat: ital, pornó, kalandok, túlzásba vitt virtuskodás, munkamánia – mind súlyosan romboló. Tél vége felé ürülnek a szervezetünkből a tartalékok.

Még egyszer: Tudatosítsuk, mi az, ami erőt adó! Gondoskodjunk lelkileg is magunkról! Személyek is vagyunk, saját személyiséggel. Csak így tudjuk megosztani magunkat  hosszútávon másokkal.

:-) Kati

Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)

A szerelem emlékei: Cardiff

A szerelem emlékei: Cardiff

Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.

Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.

Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.

Dover, Kent

Dover, Kent

Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.

Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.

Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.

Erdély

Erdély

Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját,  és a ceremóniához szükséges dolgokat.

Grand Canyon

Grand Canyon

Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.

Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.

Hollywood

Hollywood

Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.

Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.

Dávid

 

Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És

Las Vegas

Las Vegas

Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök. 

Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk.  A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.

Los Angeles

Los Angeles

Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe? 

Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor:  „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.” 

Nassfeld

Nassfeld

 

 

 

 

 

 

 

 

Olaszország

Olaszország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Görögország

Görögország

 

 

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

 

 

Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.

Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.

 

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen irántunk érzett olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, Ő ki nem sarjaztatja belőlünk, titok marad.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen Olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, és Ő ki nem sarjaztathatja belőlünk: örökre titok marad.

Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút. 

S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk. 

És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.

A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…

 

Zoli

Lelkileg kallódó fiúknak

 

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Liam Neeson, a Taken első részében (Elrabolva) Egy aggódó apa, aki elrabolt gyermekéért mindent meg akar tenni.

Bevezetés:

Nem kezdeném mérgesen, ha nem érezném magam SZINTE teljesen tehetetlennek. Na, de azért valamit mégis tehetek.

Azon tinik számára, akiknek ez szól, néhány tévképzetet szeretnék eloszlatni a karate (vagy ökölvívás, vagy általában bármilyen küzdősport) menetével kapcsolatban.

1. Képzett edzők dolgoznak ott, akik mind fizikai, mind elsősegélynyújtó, mind pedagógiai értelemben tanultak.

2. Nem az ellenség táborába küldelek, hanem szövetségesek közé. Nem alázni és megverni vannak ott, hanem hogy megtanulj azzal szembenézni, ha idegenek akarnak megszégyeníteni, vagy fizikailag is megtámadni téged, vagy azokat akik fontosak neked, vagy akik rászorulnak a védelmedre.

3. Fokozatosság – egy kezdő még nincs úgy terhelve, mint egy haladó. Lépésről – lépésre vezetnek be a küzdő és védőtechnikákba, a szükséges emberi alapokat is megtanítva hozzá, hogy becsületes, jó értelemben vett hétköznapi emberként tudjál élni mindazzal, amit megszerzel.

4. Te irányítod a haladásod. Vannak normák, amiket az edző közvetít, vannak, amit a csapat alakít ki, de végül te döntöd el, ebből mennyit fogadsz el, és ehhez mennyit teszel hozzá. Ha végképp nem megy a beilleszkedés – akkor leszel elküldve. De még mindig vannak másik csapatok.

Szóval Hajrá, lelkileg kallódó fiúk!

Pótapátok

Tárgyalás (avagy miért is kezdtem úgy, hogy „dühöngök”?):

faceKedves tini pajtikáim, EZÉRT én K-ra szégyelném a pofám. Bírlak titeket, de ezek balf…ságok! Személyes beszélgetésekből tudom mindezt.

a) mértéktelen ivászat, a haverokkal éspedig márkás és tömény szeszekkel (vagyis sok pénzt áldoztok arra, hogy erős mérgekkel tartósan tegyétek magatokat tönkre. És a ti korotokban még egy egész emberi életről van szó.)

b) a tanárok kiidegelése, hogy lehetőleg már úgy menjen be az osztályba, hogy gyomorgörcsük van. A tanár nem ember, vagy mi van?

c) csúnya beszéd (jó ebben én sem vagyok patyolat, de legalább mértéket igyekszem tartani. Azt hiszem.)

d) részegen autót vezetni (volt, aki azt is megírta, hogy világításom sincs.) KO. Virít a sötétség.

e) szülők becsapása, hol vagytok, és mit csináltok. Ti terroristák gyerekei vagytok?

Fiúk! Ha tényleg olyan tökös gyerekek vagytok, mint állítjátok, gyertek szépen küzdősportot űzni, két éven belül versenyezni, nyári táborokat végigcsinálni (ahol nincs ám ott apu meg anyu, orrot törölni!), aztán ÉN fogok ELŐTTETEK fejet hajtani.

A Budoka Karate Sportegyesület pl. Szombathelyen is tart edzést. Az edzője tavaly világbajnok harmadik helyezett volt harcban. Nem katában, harcban. Pedig a formagyakorlat is szép.

A Karate Do egyesület szintén jelen van Kőszegen és Szombathelyen.

A Sakura egyesület még versenyeket is rendez.

Ökölvívás is tutira van Szombathelyen, mert Kőszegen pl. interjút készítettem a volt edzővel, aki helyett már fiatalabbak viszik a stafétát. Akkor a megyeszékhelyen csak jobban kell, legyen!

És országszerte vannak sportegyesületek, a küzdősporton túl is! Futball, triatlon, tenisz, íjászat, úszás, ha mozogsz mellette, még a sakkot is idesorolom. Versenytánc, balett (pontosan olyan nehéz, mint amilyen könnyednek látszik!) Csak rajtatok áll, és a szüleiteken, váltok –e Igaz Harcossá, a Fair Play szabályai szerint. Sok mindent meg fogtok tanulni, amire majd később jöttök rá, hogy az Élet is úgy működik.

Louie Zamperini olimpikon jelmondata volt: „You make it, you take it!”, „Ha megteszed, viheted!” Én még ezt tenném hozzá, mert ez így túl tömény: apró lépésekben, nap, mint nap, minden előrehaladásnak örülve, nem hasonlítgatva az eredményeket, haladj a célod felé! Ha két lépést megtettél egy nap, már előbbre vagy! És így a sport megtaníthat arra, hogy józan csapatjátékosként, örömtelien, a saját életed éld.

Megéri?

Na, vissza, kicsit még dühösködni.

Azt hiszitek, akkor vagytok Valakik, ha kiakasztotok engem, vagy más felnőttet az ostobaságaitokkal való dicsekvésekkel? Vívjátok ki a tiszteletemet, azt a kutya mindenit! AZ lesz teljesítmény. Tessék pl. egy fiú, akit tisztelek.

BálintTudjátok, hogy az a kis tökös középen kiállt a mellette álló fiatalemberrel? Se övfokozatban, se életkorban a közelében nincs. De megpróbálta. Sok érmet szerzett már, és még sokat is fog, és már most előfordul néha (pedig még csak narancssárga öves, vagyis a mester vizsgáig még minimum hét komoly megmérettetés áll előtte), hogy tíz-tizenöt percre edzésen kicsiket bíz rá az edző. Ha így folytatja, szerintem maximum húsz év, és shihan, Nagymester lesz. Bár a szabályokat nem ismerem pontosan, az életkora miatt lehet, valamivel hosszabb az idő.

EZ tiszteletre méltó. Viszont nem elvárás, mert azért erre kevesen képesek. Küzdősportot űzni, erőt fejleszteni, öntudatosabbnak lenni a valamire, (és nem a semmire, hogy vagy, mert azt egy fűszál is elmondhatja) FEGYELMET ÉS TISZTELETET tanulni, és örömteli mértékkel duhajkodni – na ezért érdemes ilyen csapatokba belépni.

Befejezés:

A fiút egyébként Bálint Győzőnek hívják. Méltó a nevéhez.

 

;-)

 

Zoli