Címke: sors

Lelkem királynői

Teveháton érkezett, fáradtan omlott le hátasáról. Megitattam, közben levette fátyolát és láthattam, milyen szép. Sötét haja kissé csapzottan keretezte az arcát.

Míg aludt a barlangomban, ismét meglátogatott a Halál. Ő hozott ide évekkel ezelőtt. A Magány sivatagába, ahol csak ketten voltunk: ő és én. Ezúttal apám alakját vette fel.

– Szervusz, öreg harcos – üdvözölt, kedvessége meglepett. Igaz, csak az elején volt velem kegyetlen, amíg el nem fogadtam, hogy ezentúl itt élek.

– Vendéged van – jelentette ki.

Biztos voltam benne, hogy ellenére van, inkább nem szóltam semmit. Az a nő olyan gyönyörű! Persze lehet, hogy egyszerűen túl régen élek itt, és aki nőnemű, az nekem rögtön gyönyörű.

angel-1284369_1920

– Ma másvalaki is meg fog látogatni. Ő nálunk él, a Túlparton. Nagyon régóta vár rád. Ne okozz neki csalódást. És nekem sem.

Gyáván hallgattam. Szűkölt bennem a félelem. „El akarja venni tőlem, el akarja venni tőlem” – ismételgettem keserűn.

– Hallgatsz? Úgy is jó – mondta a Halál, és felállt, indult a homokdűnék felé. Alakja megnyúlt, kámzsa nőtt a fejére, sötét lepel takarta immár. Megborzongtam.

– Ki volt ő? – kérdezte egy telt női hang mögöttem. Hallottam, ahogy mellém lép. Ránéztem, és egy nőt láttam elhagyott hazámból. Hajának egy tincse szemébe hullt, dús keblei finoman hullámoztak minden lélegzetvételnél. Sötét szeme az enyémbe mélyedt.

– Egy régi barátom – hazudtam.

– Ijesztő barátaid vannak, Vándor.

Meglepett, hogy tudja a nevem.

– Utánad jöttem ide, a sivatagba. Lejárt büntetésed ideje, hazatérhetsz.

Eszembe jutott a Városban töltött időm. A vágy a hírnév, az emberek tisztelete iránt. A reménytelen várakozás ideje. És a barátaim emléke, akik még valószínű ma sem tudják, hogy hová tűntem.

– Vár a nagyváros. Várlak én – mondta a nő, és megborzongtam. Olvas a gondolataimban? És vágyakozik utánam? Hevesebben vert a szívem.

– Ki vagy te? – kérdeztem összeszoruló torokkal.

– Sokan az Éj királynőjének hívnak. Én irányítom a Várost. Magányos feladat. Férfira van szükségem, társra, szeretőre. Sokáig kutattam, míg rád találtam. Gyere velem – fogta meg a karom.

Illata elárasztott, finom, édes illat volt, boldogan merültem el benne.

– Uralkodni hívsz? – suttogtam, miközben öleltem már, és magamhoz szorítottam. Milyen mámorító érzés volt!

Ő kuncogott.

– Nem. A hatalmam az enyém. De szeretőnek, szerelmesnek, társnak és barátnak valóban hívlak – futó csókot lehelt a számra. – Gondold át ma este. Holnap indulhatunk.

Megpróbáltam vadul megcsókolni, előleget a várható gyönyörből, de ő kisiklott a kezemből. Felnevetett.

– Majd a Városban. Nem kapsz meg mindent egyszerre.

Megyek! Nem érdekel a Sors, nem érdekelnek a céljaim – megtisztulni akartam a mulandóságtól – az érdekel csak, hogy vége az egyedüllétnek. Társra lelek, aki egyben egy csodálatos, érzéki NŐ is. Teljes életem lesz, a Város a miénk!

Éjfél után halk énekszó ébresztett fel. Az Éj királynője a közelemben aludt. Egyenletesen lélegzett, édes illata betöltötte a barlangot.

A fájdalmasan andalító dallam kintről jött. Kimentem hát.

A Hold ezüst fénye megpihent odakint a dűnéken. Lágy szél játszott a homokkal, szemben velem portölcsért kavart a lég. Aztán alakot öltött a kavargó mintázat.

Fehér fényből szőtt jelenés állt velem szemben, hosszú haja világítón omlott vállára. Mint két csillag olyan volt a szeme. Engem nézett, és ismeretlen nyelven énekelt. Ha az Éj királynője szép volt, hát ő csodaszép. Nem mertem közel menni hozzá.

girl-2506201_1280

Ahogyan megigézve bámultam, kezdtem megérteni, miről is énekel. Vágyódó hangjában egy országról volt szó, melyben egy szép és magányos királynő él. Várja haza a királyt, aki messze, idegenbe ment küldetésre. Meg kell találnia, és le kell győznie a sárkányt, akit ő teremtett és táplált sokáig, ám a sárkány önálló életre kelt és gyötri, kínozza az ország népét.

Ha király győz, örökre hazatérhet.

Tudtam, hogy rólam szól az ének, és én vagyok a magam sárkánya, a sivatag pedig a csatatér, ahol meg kell küzdenem a szabadságomért.

Azon a hajnalon két nő versengett értem.

Hízelgett a tény, de tudtam, mulandó helyzet ez. Ha az Éj királynőjével megyek, meghasonlok a sorsommal és magammal. Ha a Fény úrnőjét választom, életem folytatódik a kietlen pusztában, gyengédség, kedvesség és ölelő karok támogatása nélkül. Bár életem végén minden bizonnyal elérném őt és birodalmunkat. Oda csak tiszta lélekként térhetek meg.

Hasadt a hajnal.

A királynő jött elő és megölelt.

– Indulhatunk? – kérdezte.

Nagyon nehéz pillanat volt. Ekkor felerősödött a szél, és mintha távoli énekszó akkordjait hozta volna felém.

Kibontakoztam az ölelésből.

– Nem mehetek. Maradnom kell. A sorsomat választom.

A királynő mélyen a szemembe nézett. Láttam benne, hogy őszinte volt, minden szavát komolyan gondolta. Láttam azt is, hogy már késő, büszke nő ő. Megmutatta, miről mondtam le, és az már elérhetetlen a számomra.

Mikor elhagyott, hosszan néztem utána, kis híján utána futottam. Az tartott csak vissza, hogy sejtettem: hiába aláznám meg magam, már visszautasítana.

Aznap kis forrás tört elő a földből, annak a dűnének az aljából, ahol a Fény úrnője énekelt.

Arra gondoltam, hogy most, miután örökre a sivatagot választottam, tudnom kellene, a lemondáson kívül mit kezdhetek magammal ezen a kietlen helyen.

Ideje számot vetnem magammal.

 

Human

human1A „Human” (2015) Yann Arthus-Bertrand, francia rendező filmje. A világ hatvan országából való férfiak és nők válaszolnak őszintén, sokszor a végletekig nyíltan a nekik feltett kérdésekre. Mindvégig a szemünkbe (a kamerába) mondva az igazat. Boldogságról, szerelemről, nyomorról, a félelmeikről, halálról: arról, hogy milyen is EMBERNEK lenni.

A film a Bettencourt Schueller Alapítvány támogatásával készült, húsz fős csapat dolgozott rajta, és kétezer embert interjúvoltak meg. Negyven különböző kérdést tettek fel nekik, és aztán a szereplésükből vágták össze azokat, melyekből legsarkosabban derül ki, mit is jelent emberként élni ma, itt, a Földön.

Arthus-Bertrand erős felütéssel indít. Egy néger bűnöző válaszait hallhatjuk arról, hogyan tanulta meg, mi az a szeretet. Mostohaapja sokat verte, és közben hangoztatta, ezt érte teszi, mert szereti. Így abban mérte mások szeretetét, mennyit viselnek el tőle, a „szeretetnek fájnia kell”. Aztán gyilkossá vált, egy nőnek és a lányának oltotta ki az életét. A nagymama volt az, akinek bár minden oka meg lett volna a gyűlöletre, mégis megbocsátott, és látogatta őt a börtönben, ahol élete végéig raboskodnia kell. A nagymama törődése mutatta meg, mit is jelent szeretni valakit. Ennek a férfinek a szeméből látjuk kicsordulni a filmben az első könnycseppet, és messze nem ő az utolsó akivel ez megtörténik.

Minden témát átvezető képek fognak közre, a természetről, emberekről: állataikkal vonuló pásztorok, vándorló madarak, a hullámokat élvező strandolók, és sok egyéb téma gyönyörű zenékkel aláfestve. A zenét Armand Amar szerezte. A hatás kedvéért sok szereplőnek csak az arca, elgondolkodó pillantása, mosolya látszik. Megmutatják a képek, milyen sokfélék is vagyunk, és főleg, ami árad ezekből a tekintetekből: a komoly méltóság. Még gyerekekéből is.

Kiemelkedő annak a középkorú férfinak a története, aki tizenharmadik éve él lábak nélkül, de ha választhatna a tizenhárom év barátságai, élményei, tapasztalatai és aközött, hogy visszakapja a lábait, nem a lábait választaná.

Nagyon őszinte egy amerikai veterán, aki bevallja, hogy gyilkolni semmihez nem fogható érzés, és azért tart otthon fegyvert, mert hátha betörnek hozzá, és oka lesz használni. Miközben mondja ezeket, látszik rajta, hogy átjárja szinte egy fanatikus-kéjes érzés, és ugyanakkor józanul szemléli önmagát kívülről, és ítéli el, ami benne lejátszódik.

A film érinti a nők helyzetének témáját is. Érdekességek hangzanak el, mint pl. a férfi, akinek a felesége egyszerűen nem mondhat nemet neki, de mivel az asszonya készséggel kiszolgálja őt, ezért őszintén csodálja és szereti, vagy a másik férfi, aki vélhetően Indiában a felesége helyett főzött, mivel az asszony fáradt volt, s erre a barátai nem akarják hozzájuk engedni a feleségeiket, nehogy a rossz példa ragadós legyen. Viszont a férfiúi önérzetet borzoló válaszokat is hallhatunk, mint az első interjúalany véleménye, miszerint a férfiak élete könnyebb, mint a nőké, de a könnyű élet unalmas – tehát a férfiak élete könnyű és unalmas. Viszont kiemelendő egy bántalmazott nő esete, aki nem elhagyta a férjét, hanem határozott lépésekkel inkább megjavította a férjével közösen a házasságát. Ma már tiszteletet kap bántalmazás helyett, és családja egyben maradt.

Tény, nyolc percen át a nőkről és problémáikról van szó. A férfiakról 0, azaz nulla másodperc szól. A társadalom még mindig alszik, amikor a férfiak kerülnének szóba.

Én személyesen azt hiányoltam még, amikor a homoszexuálisokról volt szó, akkor azok, akiket zavar ez az identitás, és változtatnának rajta, nem kerültek szóba. Bár azt, hogy egy homoszexuális milyen természetesnek éli meg általában a nemi irányultságát, azt jól ábrázolták. Különösen szép, ahogyan egy apa vall arról, hogyan mondta ki ő a fia helyett, hogy az meleg, mert a fiú csaknem rosszul lett, mikor erről próbált vele beszélgetni.

human2Nyomor, szegénység, mélyszegénység. Sokszor visszatérő témái a filmnek. Mivel a köztudatban ezek eléggé el vannak hintve, itt mégis inkább arról a férfiról írok, akit huszonhét év munkaviszony után bocsátottak el, és nem talált új munkahelyet. Vissza kellett költöznie az édesanyjához, és egész élete értelmét meg kellett kérdőjeleznie – oly sok munkával és küszködéssel jutott valamire? Szégyenében az utcára sem mer kimenni, mintha mindenki tudná, látná rajta élete kudarcát. Tehetetlennek érzi magát, csalódott, dühös és frusztrált. Talál vajon kiutat helyzetéből? Tipikus férfidilemma az övé: attól vagyok értékes, amit megalkotok, a világba fektetett munkámtól? Ha ezt elveszik tőlem, marad – e még valamim?

Emigránsok is szóhoz jutnak, persze a terrorveszélyről nem esik szó, csak csupa jó szándékú, kétségbeesett embert láthatunk, akik végső megoldásként jöttek el a hazájukból. Sokan vannak ilyenek, de ez így kicsit megint egyoldalú.

A halál és az élet értelme kerül szóba; a megsemmisítő félelem, hogy senki vagyok, semmi, egy a sokból és az élet eleven dinamikájának nem vagyok részese, vallja egy francia fiatalember, míg egy kisfiú szerint az élete értelme megtudni mire szánta őt Isten, és ezt a küldetést teljesíteni.

A film végén, a stáblista alatt üzenetek hangzanak el, különösen szívbe markoló, ahogy egy férfi beszél arról, hogy meghalt öccse lányát neveli és a lány jó kezekben van, öccse békén nyugodhat. Vagy az angol nyelvterületről mondja el egy asszony, hogy a filmben való részvétellel úgy érezhette, előre mozdíthat valami jót az életben, hogy fontos és értékes, és ezt nagyon köszöni.

Értékes film a Human, bensőséges találkozásokat tesz lehetővé olyan emberek közt (szereplők és nézők), akik amúgy szinte biztosan nem találkoztak volna, és rendkívüli lehetőséget ad, hogy tágítsuk szemléletünk határait.

human3

;-)

Zoli

A karma (cikk sorozat 2. rész)

A karma pszichológiai mechanizmusa

Bevezető cikk folytatása

Ismerünk rengeteg mechanizmust (autó, óra, stb.) A karma is az, csak finommechanizmus. Akkor lehet valaki teljes mértékben pszichológus, ha megérti még ezt is, különben nagyon szűk paraméterek között tud csak segíteni, mert az ember teljes életéről kell legyen képe.

Samskara – élmény: Az elme keres valamit, amiből élményt meríthet. Például, ha valaki eszik valamit, azt mondja – ez finom. Ez egy élmény. Az embernek több ilyen élménye van, amit két csoportba rendszerez: jó élmény – rossz élmény. Mikor összegyűjtök sok samskarat, az a tudatalattiba (némelyik a tudatba) megy tömörített formában, (mint a számítógépben egy archivált fájl, ami most nem kell, azt tömörítem és elrakom egy alkönyvtárban) A tapasztalat ott van, és majd valamikor előszedem, ha kell. Így semmilyen élmény – amit az életünk során kapunk – nem múlik el, hanem el van rakva tömörítve, mint egy csomó, aminek a neve: vasana.

10717802-천연-삼-베-헤센-sacking의-배경

Vasana – karmasaya: Magyarul a vászon szó megfelelő rá, mert a vászon anyaga is sok kis csomóból áll, szövetek kereszteződésénél, mintha csomók lennének. Az élmények vagy a tudatban, vagy a tudat alattiban (melyik itt, melyik ott) összegyűlnek, és karma csomókat alkotnak, ezek alkotják a karma szövetet (karmasaya). Minden egyes élmény kialakul bennünk, és mikor már van olyan információnk, hogy jó vagy rossz, azok fogják kialakítani a tudatunkban a vrittit – gondolkodást. Egy ember nem tud azon gondolkodni, amit nem hallott, látott, nincs élménye róla. Úgy alakul a finomtestben a gondolat, hogy van egy információnk, és ez az információ a vasana – élmények összessége. Ha valaki megdicsér minket, akkor ez jó élmény és ebből jó gondolatok lesznek, ezek a vrittik harmónikusak, jól vibrálnak. Mikor megszidnak, az rossz élmény, ebből rossz gondolatok lesznek, akkor össze-vissza mennek a hullámok, nem harmónikusak, amik problémát okozhatnak nekünk.

karma_domino

Ezek szabják meg a gondolatainkat. Például ha az emberekkel mindig rossz élményeim voltak, akkor milyen gondolataim lesznek? Utálom az embereket. Ebből lesz a cselekvés. Nem megyek emberek közé, elítélem őket, vagy rögtön támadok – védekezésként. Mikor az emberekkel kapcsolatba lépek, újabb samskarokat szerzek, újabb karma csomók keletkeznek, új gondolkodás lesz, és megint újra cselekszek. Ez ciklikusan követi egymást, így éljük az életünket. Biztos megfigyeltük már, hogy vannak dolgok, amik mindig megismétlődnek az életünkben. A karma vasana olyan, mint egy film, bizonyos kockák megvannak most, de az előző kockák közül több hasonlóképpen megismétlődik, tehát elő fognak jönni még. Előre írjuk a forgatókönyvet, mert ezek a karma csomók már ott vannak, csakKarma idő kérdése, hogy mikor jönnek újra elő. Ezek határozzák meg, hogy milyen viselkedésem, tulajdonságaim lesznek.

„Ismerd a gondolataidat, mert azok szabják meg szavaidat,
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
Figyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
Változtasd a szokásaidat, mert azok szabják meg jellemedet, és
Tudd, a jellemed az, ami megszabja a sorsodat.”

Összefoglalva, az ember boldogan szeretne élni, ezért elkezd használni dolgokat, amiből élményei lesznek, az elraktározódik és meghatározza a gondolkodásunkat. Ez attól függ, hogy milyen samskarokat – élményeket gyűjtöttünk össze. Ezeket a gondolatformákat már elértük, a mostani állapotunk az eredménye az előző élményeknek. Ezért is van, hogy két ember teljesen különböző véleménnyel lehet ugyanarról a dologról. Mert mások a samskarjai, az ő előző tapasztalatai ezt a reakciót váltják ki belőle.

Folytatása a következő cikkben…

Kyky

Kényszermacsó

Nem ezt akartam – megtörtént.

Lázadtam, kételkedtem – mindig visszaterelt.

„Hétköznapi boldogság!” – kiáltottam,

„Nem: különleges szerep!” – válaszolta.

„Összeroppanok” – nyögtem,

„Csak hiszed” – válaszolta.

„Ő kell!”

„Miért nem: Én? Végtelennél kevesebbel miért éred be?”

„Megölsz!”

„És? Nem támasztalak fel?”

„Legyen, ahogy akarod!”

„Na végre! Kezded sejteni: a Lényeget?”

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? Én nem nyafogtam...

Nem gondolod: Nekem nehezebb volt? És nem nyafogtam…

Beérett Szerelem

indexöreg párÁlltam a piros lámpánál, és láttam a verőfényes tavaszi napsütésben két embert. Egy szatyrot vittek ketten, egy-egy fület fogva, apró léptekkel. Lassan haladtak, kicsit görnyedten. Éreztem az éveket, amiket együtt töltöttek. Megannyi szépet és nehézséget. S most itt vannak. Viszik a szatyrot és mennek előre. Együtt – apró léptekkel.

Hullott a könnyem, amíg őket néztem. Eszembe jutott sokminden. A nagyszüleim, akik ugyanígy lépegettek: egymásra támaszkodva, amikor a gyerekükhöz látogatóba mentek. Az apám, ahogyan búcsúzott anyámtól, amikor utoljára kórházba vitte. Majd megszakadt akkor a szívem.

De az ember sokat kibír.

Alig láttam az utat, amíg a következő lámpáig elértem.

Vinni a szatyrot, amibe rakjuk a dolgainkat. Húzzuk vele a másikat is, ha lemaradna, hisz a másik fülét fogja. Közös a holmink, az utunk. Igazodunk egymáshoz, amíg lehet, lassan-lassan. Nem felejtem el a képet. Köszönöm, Isten, hogy láthattam.

:-) Kati

Amikor Isten Szerelme fájdalmasan kegyetlen (Dávid és Kata története)

A szerelem emlékei: Cardiff

A szerelem emlékei: Cardiff

Dávid egy jóképű, érzelemgazdag fiatalember, jó állással. Kata modellkedett, tanult, intelligens, finom nő. Mindkettejüket érdekli a világ és bensőséges, gazdag kapcsolatuk volt. A történetüket Dávid meséli el.

Nem szeretném a személyazonosságom felfedni. Ne haragudjatok érte, de intim történetet mesélek, és most éppen nagyon nehéz szakaszában járok.

Ott kezdődött, hogy 1997-ben, én friss diplomásként éppen a Kata szomszédjába költöztem, Debrecenbe. Nyolc gyönyörű évet kaptunk. Egy nyaraláson a Rhodos szigeteken voltunk, és azt mondta nekem, ” Ha egyszer meghalok, itt szórd el a hamvaimat a tengerbe!” akkor nagyon haragudtam, hogy gondolhat fiatalon ilyenre, na meg az elvesztés gondolata is lehangolt.

Dover, Kent

Dover, Kent

Bár gyönyörű időt töltöttünk együtt, de egyúttal sokat is voltunk távol egymástól. Én dolgoztam, ő tanulás mellett modellkedett, sokat utazott. Majd Nyíregyházára került főiskolára, még ez is növelte a távolságot köztünk. Egyszer egy átbeszélgetett éjszaka után meg beszéltük, hogy szakítunk.

Két évig nem volt neki és nekem sem senki, igazából még vele is és nélküle is voltunk. Nem sok idő után az akkori fotósa beleszeretett, hogy is ne lett volna így, sokat voltak együtt, utaztak együtt, és Kata: gyönyörű. Én is új kapcsolatba léptem, akadt, hogy találkoztunk, előfordult, hogy telefonon beszéltünk, de az én szívem akkor is érte dobogott. Hét év telt el nélküle, míg egyszer rájött, hogy a párja csalja, és elég rég.

Nagyon csúf szakításuk volt. A férfi eladta a Kata autóját, aláhamisította a nevét, hisz az adatai adva voltak, még a Kata saját Kerepesei házából is ki akarta rakni. Azt mondta, hogy oda költözik a nőjével. Az én segítségemet kérte Kata, mert nagyon félt és kétségbe esett, a házból mindent, ami mozgatható volt, az exe ellopott, csak a beépített bútorok maradtak. Védelmembe vettem, vigyáztam rá, míg egyszer észrevettük, hogy ez már több, mint védelem.

Erdély

Erdély

Újra megtaláltuk egymást, a szerelmet, én a kedvest, akit mindig is annyira akartam. 2014. 04. 12.-én újra együtt. Ő költözött hozzám, Pestre, mindketten dolgoztunk, nem jutott volna idő a kertre, udvarra, a Kata kerepesi házára, meg nagy is az a ház kettőnknek. Jó egzisztenciát teremtettünk magunknak. Katának a munkája rendesen fizetett, mint belső ellenőr dolgozott, én független szakértő vagyok. Ebben az évben szerettünk volna összeházasodni. Január 17.-én indultunk Debrecenbe esküvői kiállításra, ott szerette volna Kata kiválasztani a ruháját,  és a ceremóniához szükséges dolgokat.

Grand Canyon

Grand Canyon

Reggel indultunk el nyolc óra körül. Már az autóban voltunk, és el is indultunk, ám nem sokat mentünk, még nem értünk ki az M3-asra. Kata nagyon erős fejfájásra panaszkodott, rosszul érezte magát, úgy döntöttem, vissza fordulok. De ő egyre rosszabbul volt, azonnal hívtam a mentőket. Szívinfarktust kapott, és az agyában egy másfél cm-es vérrög volt. Megműtötték, a szívében az elzáródott érszakaszt kicserélték, a combjából vettek ki eret, azzal pótolták. Műtét után már nem tért magához, én minden nap ott voltam az ágyánál, és hittem, hogy ő még felébred. Majd 21.-én kétszeri újraélesztés után feladta a harcot.

Elment, úgy, hogy még el sem tudtam köszönni tőle.

Hollywood

Hollywood

Azon az estén is hét óráig voltam mellette, de akkor már hazaküldtek az ápolók. Alig értem haza, megszólalt a telefonom; tudtam, éreztem, hogy baj van. Közölték velem a szörnyű hírt. Amit az elején említettem, hogy Kata mit is kért tőlem Rhodoson: ” Ide szórd a hamvaimat a tengerbe!” Úgy lesz, március 01.-én.

Én voltam az első és az utolsó férfi az életében.

Dávid

 

Különös dolog ez. Dávid megtalálja élete szerelmét, majd vélhetően különböző életcéljaik miatt kénytelen elveszíteni, úgy tűnik örökre. Hét év telik el, és ismét egymásra találnak. Szerették az életet mindketten, lentebb egy fotó összeállítás vár az együtt bejárt helyekről. Mind saját fotó. Kibontakozik a szerelmük, beérik, elköteleződnének egymás iránt, ez bizony a hosszú utat bejárt ember célegyenese. És

Las Vegas

Las Vegas

Dávid napokon belül elveszíti a kedvesét, minden előzmény nélkül. Teljesen tiszta a helyzet: a felelős csakis Isten. Nem a Sors, nem a vérrög, ezek eszközök. 

Mit lehet mondani? Egy igazi férfi mindig vállalja a felelősséget? Úgy hisszük: igen. Isten férfi? Úgy hisszük igen, és nő is, mert androgün. A felelősségvállalás erénye benne van? Hát különben belénk, férfiakba, és nőkbe honnan kerülne? Ha a teremtményei vagyunk. Azt hiszem, a válasz: az Idő. Hogy kaptunk időt, hogy időbe telik, míg Ő valamit felépít, és idővel sok mindent megértünk.  A remény, hogy Ő tisztában van vele, kitől mennyit kér, és arányosan fizet, sőt ajándékot is ad hozzá: ha emberhez méltón próbálunk élni. Vagyis tesszük az ő akaratát.

Los Angeles

Los Angeles

Így van? Vagy csak belemagyarázás? Jobb, ha nincs ez a támaszunk? Egy kegyetlen és cinikus világban jobb hinni? Egy pici vérrög embert lelkileg karóbahúzó hatalmában? Ahol őrült véletlenek, és extatikus szerencsék követik egymást? Ez mesének jó, de megélni, a bőrünkön tapasztalni? És a szentek élete hogy fér bele egy kegyetlen és megváltoztathatatlan világ képébe? 

Dávid most küzd, éspedig Nagyon. Barátaival, életösztönével, józan eszével és azzal a hittel, ami adatott néki. Idővel még meg fogjuk kérdezni, hogy alakul a Sorsa. Igazat mondott – e Jób, hogy „Bár megsebez az Úr, de be is kötöz utána”. Jól tudta – e Weöres Sándor:  „Amit elvesz az Isten, ne sajnáljuk neki odaadni. Megtisztítja, s mikor már tiszta, megkapjuk ismét.” 

Nassfeld

Nassfeld

 

 

 

 

 

 

 

 

Olaszország

Olaszország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Görögország

Görögország

 

 

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

Ezt a ruhát szerette volna Kata viselni az esküvőn. A képen nem ő látható.

 

 

Nos, az élet továbbírta a történetet. Dávid hetekig küzdött, készült a búcsúra, Kata Rhodos – i temetésére. Élte az életét, megajándékozott minket ezzel a történettel, bár ő újra átélte a múltat alatta. Tivább akart lépni, lassan felejteni, és nyitni egy új élet felé.

Aztán hirtelen eltűnt a facebookról, az oldala ottmaradt, de ő nem volt aktív, és magánbeszélgetéseink is megszakadtak. Nem értettem, míg egy közeli barátja, Noémi be nem jelentette, hogy Dávid szintén meghalt. Nem akartam elhinni, de Noémival folytatott magánbeszélgetésünkkor végül is hitelt adtam a barát szavainak. Dávid érzelmi tartalékai elfogytak, emberkerülővé vált, magába húzódott, végül stroke-ot kapott, egy ér megpattant a fejében, és az agyvérzés elvitte.

 

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen irántunk érzett olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, Ő ki nem sarjaztatja belőlünk, titok marad.

Vannak, akik tényleg egymás párjai. Az ő szerelmük egy részét csak sejthetjük, bízhatunk benne, de látni nem láthatjuk. Akár csak a Végtelen Olthatatlan Szenvedélyét. Ha bele nem növünk, és Ő ki nem sarjaztathatja belőlünk: örökre titok marad.

Eddig a tények. Személyes következtésem: Dávid, nagyon érzelmes, mégis férfias férfi volt. Az oldala tele volt szívből jövő romantikus üzenetekkel Kata számára, virágok és csokrok képeivel, különösen Kata kedvenc fehér rózsáival. Mélyen kötődött Katához, aki védelmezőjét is látta benne. Kettejük intenzív kapcsolata, végül a lány után rántotta a fiút. 

S mindez miért? Talán értünk. Élő példája a tiszta és erős szerelem/szeretet erejéről, arról, hogy lássuk picit: van, ami túléli a halált, és ez az ami a számunkra éppen a legfontosabb: mi magunk, és egymás iránti szeretetünk. 

És két ember szerelme, ha áttöri is a halál korlátját, még mindig semmi az Isten Végtelen Szerelméhez képest. Én úgy vélem – most lehet kapaszkodni – ez a két ember szerelmük hamvas virágában hirtelen halált halt azért, hogy legalább beleborzongjunk: talán nincs halál, legszebb álmaink igazak, és Isten megért minket, ha hozzá vezetnek, megáldja álmainkat, valóra váltja vágyainkat, mégha szenvedések közepette is.

A fiú neve: Mezei Dávid. Ha igaz, amit elmondtam, a lapja érintetlenül megmarad a Facebook-on sokáig. Ő már nem törölheti. Ismerősöket nem vehet fel. Ha aktív a lap, akkor valaki az ő nevében tevékenykedik, a lap nem hiteles. Elvben más nem tudhatta a belépési kódját…

 

Zoli

Net-élet

netes képÉvekig elleneztem a túlzott netezést. Ám amikor minden családtagomnak csak a hátát láttam, mert egy monitor  felé fordultak, akkor feljöttem a netre én is. Vesztemre, hiszen elragadott. Tulajdonképpen lehet az okos barátom, hiszen általa sok mindent megtalálok. A tv-t úgyis egyre kevesebb időre kapcsoltam be, mert nem tudtam végignézni egy filmet sem. A reklámokat nem volt türelmem kivárni,   közben mindig elaludtam.

Itt viszont új ismerősökre leltem, olyanokra, akiket hasonló dolog érdekel. Már csak az időtartammal volt a gond, mert könnyen itt ragad az ember. Valamint egészségügyileg sem mindegy, hiszen sok időt ülve fáj az ember nyaka, válla, háta, dereka, terhelődik a gerince. A gerincgyengeség pedig bizony népbetegség. Sokan tudjuk mindezt, mégis a monitor előtt töltjük a szabadidőnk nagy részét.

Mindent összevetve, egyre többen gondolják azt, hogy nagyobb kárt okoz a net, mint amennyi hasznot hoz. Viszont közben hasznos és szükséges társsá lett, része az életünknek. Csak úgy hirtelen redukálni, vagy törölni a programunkból nem lehet.Tudunk módosítani azon, hogy milyen módon épüljön be az életünkbe, mennyi teret engedjünk ennek.  Ismerjük az új szólást: „Ha össze akarja valaki hívni a családi kupaktanácsot, akkor kapcsolja ki a wifi routert, és várjon türelmesen.” Sajnos köldökzsinórként rá van csatlakozva a világhálóra esténként az emberiség nagy része. Talán, ha egy még érdekesebb, örömtelibb dolgot tudunk magunknak keresni, akkor behelyettesíthetjük. Töltsünk minél több időt mozgással, a hozzátartozóinkkal, a háziállatainkkal. Egy hobbival (tánc, szerelés, sport, olvasás). Legyünk, amennyit csak lehet, friss levegőn.

Ehhez kívánok mindenkinek kellő lelkierőt!

:-)  Kati

A hit ereje a gyógyulásban

napfelkelteSajnos volt rá alkalmam mostanság, hogy megtapasztaljam, az egyik hozzátartozóm betegségével kapcsolatban, mélyen, közelről átélni, hogy mennyire számít a hit a gyógyulásban. Akinek a létezését akarják a körülötte élők, azt mintha húznák vissza az életbe, az élők közé, még akkor is, ha nagy betegség érte. Elvárják szinte, hogy javuljon. /Ismerjük talán azt a példát, amikor azt hazudták a szülőknek, hogy a gyerekük zseni és a kicsihez ennek megfelelően viszonyult mindenki. Ettől a hozzáállástól a gyerek jóval átlag felettibbé vált./ Valahogy így van ez más téren is. Vagyis lehet még pozitív is egy hazugság. Hihetünk a placebók erejében és gyógyulni fogunk. Lényeg a javulás. Hihetünk a sportban, a vitaminokban, a jó szexben, a pszichoterápiában, a gyógynövényekben, a masszázsban, az egészséges táplálkozásban, a vallásunkban, a gyógyulásban, abban, hogy képesek vagyunk erőt segítséget adni a másiknak. Kívánom,hogy ez segítsen mindannyiunknak! :-) Kati

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati

A netes guminő

netes guminőA netes guminő jellemzői: Hosszú szőke haj. Dús száj. Hatalmas mell. Karcsú derék. Kerek fenék. Tanga. Jó combok. Formás lábak, magassarkúban. Felfelé néző szemek- melyek a pozícióra utalnak. Viselkedését tekintve, bármikor van kedve online erotikus kommunikációra. Sok XXI. századi férfi igénye ilyen nagy vonalakban.A nők érzik az igényt és törekednek önmagukat úgy formálni, hogy közelítsen a külső megjelenésük az elvárthoz. Fogyókúra, implantátumok, hajfestések, gyúrótermek, vásárlások. Ami tőlük telik, mindent bevetnek. Szeretnék, hogy a férfiak dicsérjék őket. Hajszolt nap után néhány gombnyomással igény lenne oldódásra. Emlékszem Woody Allen egyik filmjében az emberek olyan gyors tempóban éltek, hogy nem volt idő kényelmes szexuális együttlétre. Gombnyomásra orgazmus élményt élhettek át és gyorsan tovább mentek. Lassan közelítünk ehhez. Gondoljunk bele! Nem kétségbeejtő? Hová vezet ez?