Címke: szabadság

A szabadság ára

Régi barátom: a Halál

újra eljött értem.

Este jött, és elvitt a sivatagba,

a Magány sivatagába.

Kaszáját beledöfte zsigerembe,

és míg nyögve véreztem

a forró homokon, ezt súgta fülembe:

Jöttem, ember, hogy megmentselek.

A lágy gerincű kényszer helyett,

hol szerep-börtönöd vár rád

nőd lába alatt,

csontkezem oszt szabadságot:

Csak így lehetsz önmagad!

 

skull-657477

Skizofrénia vagy Szent Lélek?

Emlékszem, Csiszér Laci számát hallgattam, amiben arról énekel, hogy Jézus felszabadít, és letöri láncainkat. A pszichém mélyéből áradt az erő, az energia. Aznap megint keveset aludtam, mint egy felpörgetett elektromos motor, lassan csitult le a lelkem. Falak törtek át bennem, érezhetően hangosabb, vagányabb, provokatívabb lettem akkoriban. Kőszegen, a régi ismerősök szerint nem voltam teljesen önmagam, nem voltam épeszű. Persze soha nem nekem mondták. Tényleg szabadosabban éltem. Feszegettem a korlátaimat, amennyire mertem. 2013-2014 – ben történt mindez.

chain-1623322_640

Úgy éreztem, közel van hozzám Isten, mélyebben megélem az Evangéliumot bizonyos vonatkozásaiban, mint korábban, és sokszor éreztem bűnbánatot és mindig (néha erősen és kitartóan) vigasztalást is azzal kapcsolatban, ahol híjján voltam az Igének. Bűnöket követtem el, de mindig előttem állt, hogy ezek csak gyengeségem miatt vannak eltűrve. Nem az erkölcsi rend ódivatú és én végre szabad, hanem egy ideig Isten fénykörén kívül kell járnom, mert a természetem még nem szabad, és gyenge a bűnnel szemben.

De Isten már beíratott az edzőprogramjába, és nem nyugodott bele a vesztes helyzetbe. Mintha végig fogta volna a kezem, és ha elszakadtam tőle, rögtön szaladhattam vissza hozzá. Ez a tudat rengeteg félelemtől és belső káosztól óvott meg. Végig biztonságban tudhattam magam, bár törvényszegő voltam. (Pornófüggő – nekem ez súlyos dolog. Érthető, elviselhető, és súlyos.) De bűnbánó törvényszegő. A Kapisztrán Szent János karizmatikus imacsoport vezetője jól emlékezhet erre a rövid időre, mikor közéjük jártam. Mennyire kettősség jellemzett, bár törekedtem a jóra. Biztos vagyok benne, hogy élet és halál múlik azon, hogyan állunk bűneinkhez – és Istenhez. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mámorban és összetöretésben voltam, de Isten végig ott volt. Nélküle ezt nem lehet idegileg kibírni.

Aztán később Isten mindent elkért tőlem. A szabadosság morzsáit is. Miután kiéltem hajlamaim, bőségesen is, jött a megtérés és az elfordulás. Nem volt mentségem, Isten mindent megengedett, ami ahhoz kellett, hogy végül szabaddá váljak. Megcsömörölhettem a bűntől.

Ugyanakkor egész idő alatt nem szedtem a skizofrénia (hallucinációkat és tévképzetek jelentő betegség) gyógyszereim. Nem jártam orvoshoz kontrollra. (Ma már járok, és szedem a gyógyszereimet.)

Akkor én most szabadon tomboló betegségem áldozata voltam, vagy egy spirituális belső pokoljáráson voltam Istennel, melynek vége a tiszta (tisztuló) élet?

Skizofrén vagyok vagy áldott?

Esetleg: mindkettő?

fantasy-2995326_1280

Zárszó: Tudom, nagyon úgy állítottam be ezt a történetet, mintha én egész idő alatt pusztán mennyei csodákat éltem volna át, Isten csodálatos vezetését, jövendöléseket és pont. Az árnyékoldaláról is kell azonban ejtsek pár szót, csak, hogy érthető legyen, miért is gondolom, hogy én skizofrén beteg is vagyok.

Gondolatrohanások – néha úgy beindultak a gondolataim, hogy én alig bírtam követni őket. Ilyenkor nagyon nehéz a külvilággal a kapcsolatot fenntartani, annyira leköt a gyors és sok belső történés, illetve az, hogy a tudatom a gyeplőt igyekszik megtartani a kezében.

Emlékezetkiesések – nem volt sok, de volt. Egyszerűen nem bírtam visszaemlékezni, mit is csináltam az elmúlt pár percben. Volt, hogy miközben teljesen elvarázsolva saját testem belső elválasztású anyagaitól (pl. Dopamin) tettem-vettem, elkavartam a postaládakulcsot a munkahelyemen. Ha nem került volna szerencsésen elő, és még csinálok pár hasonlót, akkor többet nem kellett volna oda mennem dolgozni. Egyszer órákig nem adtam ebédet a gondozottamnak, mert máshol jártak a gondolataim, és minden másról elfeledkeztem. Ekkor határoztam el, hogy visszatérek a pszichiáteremhez terápiába.

Fantázia – nagyon felerősödött. Mindenhol misztikus jeleket véltem felfedezni. Milyen ruhát vettem fel, hogyan állt a zsalu az ablakon, ki jött szembe az utcán. Egy káosz volt néha a fejemben. A dolog érdekessége, hogy mindezen közben tényleg kaptam Istentől olyan jövendöéseket (egyet-kettőt, de nem százat) amikre ma is támaszkodom, és valóra váltak. Igaz, ezek mind mélyebben bevésődtek, évek múlva sem gond felidézni őket, és a valóság visszaigazolta. Ha valakit érdekel ez bővebben, beszélgethetünk róla. Bár igazából ezek nekem szóló, eléggé bizalmas közlések.

És végül: a skizo gyógyszereim újraszedése után kiegyensúlyozottabb lettem érzelmileg, a gondolataim nem rohannak és józanabb lett az életem. Nincs az a belső folyamatos fantázia tüzijáték, ami nagyon szórakoztató és iszonyú zavaró egyszerre.

Szóval hívő skizofrén vagyok, aki, mint minden más keresztény, beszélget Istennel, és Isten hol hétköznapian (általában), hol pedig lenyűgöző módon, természetfelettien válaszol és vezet.

Több is belefér 1.

tfNem véletlenül 18+ – os cikk ez. Remélem, ha még nem vagy annyi, jól meggondoltad, elolvasod – e? Másokkal, lehetőleg felnőttekkel átbeszélgetni a témáját, segíthet feldolgozni, megérteni.

TÖBB IS BELEFÉR. Így tudnám összefoglalni életem úgy két és féléves periódusát, amikor önmagamban barangolva Isten feltárta azt, milyen is vagyok, milyenek az én férfiösztöneim, és felkészített életem egyik legszebb, legfontosabb és emberileg számomra teljesen lehetetlen feladatára.

2012 karácsonyán egy kis, osztrák faluban helyettesítettem, amikor mindaz, amit a modern pszichiátria pszichózisnak nevez, eluralkodott rajtam. Ennek az állapotnak sokféle fajtája van, nálam azzal jelentkezett, hogy nagyon közel éreztem magamhoz Isten jelenlétét, többször felfedeztem, hogy szinte átragyog rajtam, mint egy fénysugárba állított gyémánton a fény, és elkezd felkészíteni a rám váró jövőre. Intenzív belső képeket kaptam pl. erdei sétáim során, melyek mély nyomot hagytak bennem. Ezek közül később több teljesen hamisnak bizonyult, így le kellett vonnom a következtetést, amit a Szentlélek vezetése (írta Eberhard Mühlan, Marana Tha adta ki) c. könyvből igazából már tudtam: 1. semmilyen intenzív belső élmény, sugallat, látomás nem ok arra, hogy azonnal cselekedni kezdjek. 2. Az idő sok esetben eldönti, amit az ember a pszichéjén belül tapasztal, igaz, megbízható – e, esetleg képzelgés, fantázia, vagy elsuttogott hazugság. 3. Válogassam meg, amíg nem vagyok biztos magamban, hogy kinek és miért mesélem el. 4. Végül: józanság, megítélés – és bátorság. Mert néha minden óvatosság mellett sincs más út az igazság megismerésére, mint követni az impulzív belső késztetést. S ha csalódik az ember, padlót fog, és kiderül: tényleg pszichotikus volt, és nem sugalmazott – nos, attól is bölcsebbé válhat. Van felállás a romok közül. Nem mindig könnyű, elég szégyenteljes is lehet, de az Élet egyetlen bukásnál sem áll meg. Végül is sikerre vagyunk hivatva.

Ezekkel az erős belső élményekkel együtt tört elő ösztöneim mélyéről a kéjfüggés. Rengeteget maszturbáltam, közben olyan tanyára képzelve magamat, ahol MINDENKI, férfiak és nők, folyamatosan azt csinálják. A favágó tuskón, az udvar közepén, a tanyasi ház minden helyiségében, és egyáltalán valahova mindig be lehet szállni, mert valaki biztos éppen kívánja.

Közben láttam egy karácsonyra készülődő beszélgetést a tévében, ahol egy pap beszélgetett Jézusról egy csinos nővel – nagyon udvarias, számomra erőtlen és unalmas módon. Rettentő hervasztó volt. Valamivel később felmerült bennem, hogy az egyik lehetőség a bennünk és Krisztusban szunnyadó élet szabadon engedésére, ha vállaljuk, hogy szembe nézünk saját árnyékunkkal. Nem egyedül, Istennel, de bátran, elmenni az alagút végéig. Ha nincs is kijárat ebben az alagútban végül, de Istennel mentünk: nos lesz, aki segít minket visszafelé, miközben mi csalódottan, összetörve, de remélhetően bölcsebben és belsőleg szabadabban keressük a hazafelé vezető utat.

farkasDe térjünk vissza a történet fő szálához: hazafelé a vonaton két dolgot vettem észre. Először is, egy különös új lélek, vagy lelkület csatlakozott hozzám, egy érzéki, kéjsóvár és vad lélek, akit elneveztem magamban Farkasnak. Farkasról keveset tudok, biztos, hogy nem volt keresztény, pogány volt és kegyetlen: de tisztelte Jézust. Hallgatott rá, később elmondom, ezt pl. miből vettem észre. A másik az, hogy végtelenül kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Egyrészt saját testi természetemnek, mert pl. még a hazaúton sem tudtam megállni, hogy ne menjek be a piszkos, hideg és szürke wc- be, és ne elégítsem ki magam, másrészt: Istennek. Persze az idetartozik, hogy minden önkielégítés után, az első, akit megkerestem gondolatban, az Ő volt. Hová is mehettem volna máshová? Ki segíthetett volna rajtam, ki adhatott volna gerincet az ezredik elbukás után is, amikor századjára is annyit ér az én személyes akaratom, a „nem” mint egy kiszáradt tojáshéj, amely bárki lába alatt összeroppan. Isten SOHA nem volt rest AZONNAL segíteni, vigasztalni és erősíteni. Pedig elvben őt bántottam meg a bűneimmel. És mégis. Ettől függetlenül tetteim következményei valamennyire szinte mindig velem maradtak intő, de szelíd jelként: nyomott kedély, vagy fájó szúrás, enyhe görcs, feszültség zsigeri tájon. Gondolom, nyomai annak, mikor valaki nem osztozik a saját szexuális energiáján, hanem maga éli fel azt. Egyszer majdnem fizikailag rosszul lettem: szédültem és támolyogtam, és az előttem lévő fakereszt tartott meg, amit valójában nekem kellett volna vinnem. Egy élő rózsafűzér imádságon történt ez, amikor a Szatmárnémeti férfiközösség tagjai közül valaki minden állomás között a vállára vett egy erre a célra szolgáló keresztet. Amikor rajtam volt a sor, és végre letehettem magam elé, éreztem, hogy meg kell támaszkodnom rajta, vagy elesem. Őszintén szólva, ezek az élmények nem nagyon támogatják az ember önértékelését. Pedig soha nem kerestem a kéjt, akkor engedtem a kísértésnek, amikor már végképp nem bírtam ellenállni. Viszont – függő voltam.

Akkor, 2012 végén, karácsony után, hazafelé a vonaton is úgy éreztem magam, mint aki bokáig egy mocsárban jár, és nincsen kivezető út a számára, a láp lassan lehúzza. Két kar tartott akkor lelkileg, de mikor kértem a tulajdonosukat, hogy húzzon ki ebből a bódító illatú mocsárból, a válasz az volt: „Nem. Még nem.” Lelkileg ott lógtam a karján, képtelenül az emelkedésre, megmentve a süllyedéstől. Amikor ennek az élménye átjárt, és megértettem, hogy én magamért egyáltalán semmit sem tehetek, most minden Istentől függ – nos, a mocsár képe eltűnt a tudatomból, fellélegezhettem, és egyelőre békében hazautazhattam.

2013 – ban új helyre kerültem dolgozni, és lassan megváltozott a habitusom. Kisugárzásom lett, fellépésem, aminek okának a gyakorolt karatét tudtam be: bátrabb lettem, nem ijedtem meg a kínálkozó konfliktusoktól, illetve csajozó könyvek hatására elkezdtem flörtölni nőkkel. Elszabadult ösztöneim természetesen prédát kívántak, de ezt tényleg nem bírtam volna felvállalni. Mindig a flört szintjén maradtam, mert szexuális kalandokért szíveket törni, vagy kockáztatni, hogy az enyémet törik össze: nem, én nem vagyok ilyen erős. És érzéketlen sem. Tehát maradt a pornó, mint a kaland terepe.

Két személy tűnik így utólag fontosnak az akkori időszakból: Michelle és Traude. Ugyanott dolgoztak, egy kifőzdében, ahová ebédért jártam új munkahelyemről. Michelle egy csinos, tüzes fiatal lány volt (mindig összeégette magát a sütővel, és egy – két ragtapasz állandóan díszitette a kezét), míg Traude egy szőke, nyugodtabb, és érettebb csinos nő. Képzeletben Michelle lett a szeretőm, és Traude a feleségem. Sokszor megfordultam ott, és belül egy történet formálódott hármunkról, ahogyan magamban manőverezek köztük. Az volt a benyomásom, hogy szexualitásom lassú evolúción megy végig, a teljes széteséstől (a paráznák farmja) a poligám és hűtlen férjen át… nos, még nem ismertem a jövőt. 2014 Húsvétja óta nem jártam abban a kifőzdében, addigra a bennem élő (tehát nem az időnként hozzám csapodó) farkas természet kezdett jóllakni, és csendesedni. Én ebben látom a kegyelem munkáját: pusztán flört és képzelet által fokozatosan a helytelen belső késztetések fölé nőni. Ott kell, hogy legyen ebben Isten keze! Másképp hogy működne, és fejtene ki hatást még évekkel később is? Vad szexuális kalandok helyett képzeletjáték. Igaz, közben azért pornóztam én keményen. Annak is lehet ehhez némi köze.

Farkasról csak annyit, hogy egyszer egy szentmisén elnyomta a papból sugárzó szentségi erőt, és ezt ő is észrevette. Az első sorban ültem, és láttam, hogy a figyelmem, és az a jelenlét, amit sugárzok felé, mennyire zavarja. Kicsit ijedten összehúztam magam és belül rászóltam Farkasra, ő is tegyen így. Valójában nem játék, és nem vicces, amit csinál. A mise folytatódott, a zavaró jelenlét megszűnt. Nem tudom, miért csapódott mellém Farkas, alig párszor éreztem a jelenlétét, nem próbált rávenni soha semmi helytelenre, egyszer kezdte zavarni a Szentmisét, egyszer életem első karateversenyén töltött be, egyszer karizmatikus közösségben járt körbe az imádkozó testvérek közt, de ott sem prédára lesett, valójában egy lány hangját erősítette és önbizalmának kisugárzása mögé állt – és kész. Azt az érzést hagyta hátra, hogy vannak a túlvilágon is olyanok, akik félik Istent, de mivel részben pogány indulatoknak adják át magukat, nem élhetnek a közelében. Mindazonáltal Isten használja őket, hiszen valamennyire az övéi, amiért minden bizonnyal megvan a jutalmuk. Az az igazság, hogy iszonyúan pici hozzáférésem van odaátra, és az is a saját érzés, fantázia és gondolati világomon át jön. Nem tudok többet, jobbat adni. Talán sokkal többen Istenéi, mint hisszük. Akárcsak itt a Földön. Rengetegszer tapasztalom, hogy ha korlátozottabb mértékben is, de Isten működik a vallástól (de nem az emberségességtől) nagyon távol álló emberek életében is. Mert sok szempontból teszik az Ő akaratát.

Künn és benn is egyszerre az a macska hogy foghatna egeret

a-gondolataibanPéldául szeretne az ember egyszerre szabad is lenni, ám szeretné kapni is azokat az előnyöket, amik egy elköteleződéssel keletkeznek. A biztonságot, melegséget, segítséget, erősítéseket. Egyedül élve minden felelősség egy emberen. A szabadság érzet jó, de ára van. A magány pedig kegyetlen tud lenni. A kapcsolatban létnek is árai vannak. A másik fél számon kérhet. Egyedül állóként vágyunk arra, hogy valakink legyen. Elköteleződve pedig arra, hogy szabadon létezzünk az életben. Manapság a minglik a saját területükön élnek és együtt töltik a szabad idejüket. A kijelentés számít. Önmagának az egyén a helyzetét hogyan definiálja? Egyedül álló? Kapcsolatban él? Még az anyagiak is számítanak sok esetben. A házas- és élettársakra jellemző, hogy közös kasszát vezetnek. Az egyedül álló maga oldja ezt meg. Esetleg segítséget remélhet. Írásomat gondolatébresztőnek szántam. Mit áldoz be az egyén azért, hogy a kapcsolatban lét előnyeit átélhesse. Mennyi időre igényli a kapcsolatban létet? Órákra? Napokra? Hosszabban?  :)Kata

Mingli

mingliA saját birtokát megtartó, ám partnerével sok közös programot szervező egyedül álló ember a mingli. A szingli fogalmát már sokan ismerik. Ő az egyedül álló. A mingli is egyedül áll, de azért neki már van valakije, akivel ha nem is lakik együtt, azért sokat együtt lehet. Kényelmes ez sokaknak. Akár hosszú ideig is fennmaradhat. Marad valamennyi szabadsága a feleknek. Változó, milyen mértékű hűséget igényelnek ilyen kapcsolatban az emberek. Az elköteleződés foka. Az anyagiak. Lassan kialakulnak.Tulajdonképp az összeköltözés előtti időszakban,mindenki mingliként él.Vannak akik ezen a szinten maradnak is. Sőt előfordul, távolodások esetén is. Akik már éltek együtt, és után a döntenek úgy, hogy külön lakva működőképesebb az életük. El lehet rajta töprengeni, melyik fél indítványozza a közelítést a mingli állapotból, s ki az, aki hangoztatja, hogy „csak maradjunk így!” Hiszen meg akar tartani még némi bizonyos szabadságot. :) Kati

A telefonpóráz

póráz emberenA pszichológia kongresszuson hallhattuk Tari Annamáriától, hogy a „baby bumer” generáció(vagyis az 55 év felettiek) még simán el vannak fél napot is telefon és net. nélkül. Az ettől fiatalabbak már nem. Tehát szinte pórázként tartja fogva az emberiséget a gép. Próbáljuk ki, hogy kertészkedés közben ne legyen a telefon a zsebünkben. Hiszen sok ruhánkon nincs is zseb. Aki keres visszahívható később. Az étkezésekhez az evőeszközök mellett is ott a telefonok helye. Az egyik előadó említette, azért, hogy ezzel a függéssel a családtagjait szembesítse, elővette a régi csattogós írógépet és a vasárnapi ebédnél hangosan ütögette a billentyűket. Persze a fiatalokat idegesítette és kérték tegye el. Próbálják redukálni a szülők a gyerekeiknél a géphasználatot napi 1 órára például. Több kevesebb sikerrel. ottalvós gyerekbulikon is rövid játszás után a gépek előtt ülnek a kicsik. Vagyis manapság az az ember az irigylésre méltó,aki a géptől nagy mértékben független.  Törekedjünk  amennyire csak lehet erre. :)  Kati

A magasabb önvalónk

sárga körömcipőPéldául egy gyakori álom: 1. Lépegetés a reptér hatalmas kövein sárga kosztümben nagy, csinos sárga kalapban, körömcipőben, magabiztosan. 2. Sárga nyitott tetejű sportkocsival gyorsan hajtás egy hosszú úton. A valóságban: Haladás ÖNÁLLÓAN a forgalomban EGYEDÜL is NYUGODTAN. Értelmezhető az adott álom így: A külső nehézségek ellenére van amikor minden rendben a mélyebb szinten.  A repülőtér lehet a belső szabadság helye, ahonnan repülni lehet, ami a legszabadabb mozgás. A sportkocsis száguldás is az energikusság, szabadság szimbóluma lehet. A belső én ereje, ami rendelkezésre áll. Érdemes csendben figyelni befelé a Selbstre. Az álmaink  segítően üzenhetnek. Próbáljuk értelmezni őket! A tudatalattink lépni, megerősíteni mozdíthat nehéz helyzeteinkben:) Katisárga nyitott autó

Mit rejt a női budoár mélye – avagy egy izgalmas és intelligens nő idegenvezetése arról, amit úgy hívunk: SZEX

Hevesi Krisztina: Szex a psziché labirintusában

hevesi 1

hevesi5

A szerző: Hevesi Krisztina

A Férfiak Lapja, az írónő engedélyével sorozatban le fogja közölni a művet, kivonatolva, sorozatba szedve. Ami dőlt betű az én vagyok, ami nem, az 95% – ban Krisztina. Ha fiatalkorú vagy, javaslom, keress egy megbízható és értelmes felnőttet, akivel átbeszélgetheted, amit itt olvastál, és az abból eredő ötleteid, gondolataid. Akárki nem jó erre a feladatra!

Nos, ha jól értem, a doktornő, (és egyben szexi celeb) alapvetése: nézzük meg a szexet, ezzel kapcsolatos viselkedésünk, gondolkozásunk: első körben pusztán önmagában! Picit félretéve, milyennek kellene szerintünk lennie. (Igen, a „Ne paráz(z!) -nálkodj!” ideiglenesen kiiktatva. És a pornó: „Maszturbálj éjjel – nappal!” – üzenete is.)

Önértékelésünk és szexuális életünk szorosan összefügg. Jobb önértékeléssel valószínűbb a sikeres skalpvadászat (nemtől függetlenül), és a sikeres zsákmányszerzés javítja az önértékelésünk. Ez a teljes csömörig fokozható. Persze negatív spirál is van.

Kriszta egész jól összefoglalja Brancoft professzor munkája alapján (aki a Kinsey Intézet korábbi vezetője) miért is szexelünk:

a)      Igazi férfinek/nőnek élhetjük meg magunkat

b)      Önértékelésünk javítása (fordítva is elsülhet)

hevesi2c)       Dominancia és alávetettség megélése

d)      Intimitás és kötődés mélyítése

e)      Örömforrás (nem is akármilyen)

f)       Stressz levezetés

g)       Kihívás, kaland és újdonság

h)      Érvényesülés eszközeként

i)        Agresszió, bosszú

j)        Gyermekáldás elnyerése

Gyimesi Andrea párterapeuta szellemes mondása szerint: „A világon minden a szexről szól. Kivéve a szexet. Az minden másról.”

Amúgy a gyakori szexuális aktus komoly egészségvédő faktor! (Csajok, lehet segíteni őrizni az egészségünket! Komoly. A Dr – nő most mondta.) (Jó barom vagyok? Remélem… :-D )

A párkapcsolatban komoly egészségjavító tényező a férfi számára a női gondoskodás, és az, ha a nő ki is tudja mutatni, és ki is mutatja, hogy párja szexuálisan vonzó. És még valami, ami mindkét nemet érinti. Minden tévhittel ellentétben nem csak az a vonzó az együttlétben, hogy orgazmushoz jutunk – hanem, hogy képesek vagyunk a társunkat is oda eljuttatni. Hogy képesek vagyunk adni. És a párunknak szüksége van ránk. (Mert Hasznos Mozdonyok vagyunk, ahogy Thomas, a kis gőzmozdony mondaná. Igaz ő nem szexszel, csak dolgozik. Mivel gyerek, ezért felmentése van szexből. De csak felnőttkorig.)

Jó tudni, hogy a szexuális élet pozitívan hat az agyműködésre (Józsi, okosodni akarsz? Duggyá’ sokat!) javítja az immunrendszer működését (védőoltás helyett esetleg fizethetne az állam prostikat? De az asszonynak férfiprostikat ne! Annak jó a védőoltás.Vagy én – választhat. De ha a védőoltásra szavaz, nagyon zokon veszem.) és a szív és érrendszerre is jó hatással van (nem a fiatal, tüzes menyecskékről szoktunk infarktussal lefordulni? Ez csak amolyan legenda volna? Hű. Új távlatok nyíltak előttem… )

No, kérem, elképesztő hiedelmeink vannak a szexualitást illetően. Ezért jó, hogy végre tudományosan is foglalkozhatunk a szexualitással, és elnevezték számunkra szexuális edukációnak. Így tuti okosan fogunk viszonyulni hozzá. Mert már okos és szép neve is van. Néhány hiedelem:

Egy igazi férfi mindig kész a szexre – persze, tizenkét óra gályázás után, egy zsémbes feleséggel együtt töltött órával a hátunk mögött, akkora libidónk van, hogy csak a ház nem dűl össze tőle!

hevesi3A női orgazmus a férfi péniszének méretétől függ – az a kis csinoska pornószínésznő jut az eszembe, akivel interjút készítettek, és egy pillanatra elpirult, mikor arra a kérdésre, hogy a mekkora péniszű férfiakat kedveli, zsigerből kimondta, hogy a közepeset. Aztán ijedten körbenézett: ugye nem mondott rossz választ? (Hogy miért nézek ilyeneket? Majd ha közönséges férfiből angyallá avanzsálok, tuti elhagyom. Hát, addig… khm, izé.)

A maszturbáció szánalmas dolog – legalábbis egészségtelen, legalábbis minden mérték felett. Bár a mértéktelenség mindenben rossz. Akár túl tág, akár túl szűk a mérték.

A szex a fiataloknak való – Te-Jóságos-Atya-Úr-Isten!

A szexhez tökéletes test kell – K. O.

Rengeteg segédeszköz van, ami mozgássérülteknek, izomsorvadásosoknak, élemedett korúaknak is segíthet. Kis utánajárás, és, hogy legalább az eladó előtt bevállaljuk, igen, akarunk szexuális életet élni. Na nem feltétlen vele, de… szóval érdekel az élet sója.

folyt. köv. (Ariadné fonalán címmel)

 

Hevesi Krisztina, amikor sem nem orvos, sem nem celeb - éppen fotómodell.

Hevesi Krisztina, amikor sem nem orvos, sem nem celeb – éppen fotómodell.

;-)

Zoli

 

 

Soha nem unalmas ;-) – Szilveszterre

Szilveszterre kicsit több és kicsit más. Mert ilyenkor még ez is elmegy. Újév jön, és megy a régi! 

:-D

Ugyan kicsit erős a smink a szem körül, de kit zavar! Egy mosolyogva elénk tárt gazdag portéka: igazán lekötheti a figyelmünket.

Ugyan kicsit erős a smink a szem körül, de kit zavar! Egy mosolyogva elénk tárt gazdag portéka: igazán lekötheti a férfiak figyelmét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van, akinek ez esküvőre is belefér! Örüljön a násznép!

Van, akinek ez esküvőre is belefér! Örüljön a násznép!

 

Egy "kőművesdekoltázs" ott ahol szítja -

Egy „kőművesdekoltázs” ott ahol szítja –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- és ahol lohasztja a vágyat.

– és ahol lohasztja a vágyat.

 

 

Amikor nagy, ártatlan szemekkel takarjuk, hogy mennyire akarjuk a másik nem figyelmét (és a tágra nyílt, gyermeki pillantás ennek esélyét még fokozza is)

Amikor nagy, ártatlan szemekkel takarjuk, hogy mennyire akarjuk a másik nem figyelmét (és a tágra nyílt, gyermeki pillantás ennek esélyét még fokozza is)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És még az olyan tiszta nők, mint Gwyneth Paltrow is szeretnek játszani a tűzzel. Ők is nagylányok immár. Aztán meg csak van némi esze a férfinek is, nem?

És még az olyan tiszta nők, mint Gwyneth Paltrow is szeretnek játszani a tűzzel. Elvégre ők is nagylányok immár. Aztán meg csak van némi esze a férfinépnek is, nem?

 

 

Dekoltázs - alulról. Ezer részlete van a nőnek, amire érdemes felhívni a figyelmet. ;-)

Dekoltázs – alulról. Ezer részlete van a nőnek, amire érdemes felhívni a figyelmet. ;-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fűzés takar is, de inkább feltár. Kihangsúlyozza, mi az ami meztelen. Az ilyen nő éget, kellhet egy kis idő, míg felvesszük a fordulatszámot mellette - ha érdemes. Mert a szalmaláng nem melegít igazán.

A fűzés takar is, de inkább feltár. Kihangsúlyozza, ami meztelen. Az ilyen nő éget, kellhet egy kis idő, míg felvesszük a fordulatszámot mellette – ha érdemes. Mert a szalmaláng nem melegít igazán.

 

Az ember ránéz és szinte a markában érzi. Nem lesz később ízületes? Bár biztos akad, aki megmasszírozza majd.

Vajon nem lesz később ízületes? Bár biztos akad, aki megmasszírozza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, mi van a képen?

Na, mi van a képen?

 

 

Na, ki van a képen? :-D

Na, ki van a képen? :-D

 

Eeee, önkritika hiánya? Vészes szegénység? (Már rövidnacira se tellik.) Kandikamera? ... Rejtély.

Eeee, önkritika hiánya? Vészes szegénység? (Már rövidnacira se tellik.) Kandikamera? … Rejtély.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valami nekünk, nőknek is. Kijár.

Valami nekünk, nőknek is. Ennyi még férfimagazinban is kijár.

 

A legújabb: csípővillantás és csaknem-minden feltárás. Ez egy szolid kép abból, egy ilyen partin miket áthat az ember. (forrás: Velvet magazin) Ribisedik a világ, és ti: férfiak, követitek. Amúgy izgalmas, ez is igaz.

A legújabb: csípővillantás és csaknem-minden feltárás. Ez egy szolid kép abból, egy ilyen partin miket láthat az ember. (forrás: Velvet magazin) Ribisedik a világ, és ti, férfiak, követitek. Amúgy izgalmas, ez is igaz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És egy szolid klasszikus a végére.

És egy szolid klasszikus a végére.

 

Mindenesetre pikáns játék ez az önfeltárással. Él a vágy bennünk, nőkben is, hogy magunkat megmutassuk. Ahogy költőnk írta:

„Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény

Lidérces, messze fény

 

De jaj, nem tudok így megmaradni,

Szeretném magam megmutatni,

hogy látva lássanak

hogy látva lássanak

 

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

lennék valakié”

Ady Endre

A határ pedig, hogy ki mennyit tart még elfogadhatónak, megmutatni
mindenkinél máshol van. A figyelmet mindenesetre felhívja. Hiszen, aki
egészséges, az kibontakozni, kiteljesedni akar. Belső és külső
adottságaival. Kihozni önmagából a legtöbbet, addig, amíg tudja, ereje
van hozzá. Tudjuk, az első benyomásnak mekkora a fontossága. Itt a külső nagy
erővel hat: a látvány, a hang, az illat. Ezt hívjuk kisugárzásnak, és hogy ennek megfelelően mozgunk, viselkedünk.  Az elménk
pedig fogadja az információt nagyon precízen, alaposan. A szakemberek
vizsgálták, hogy a pillanat törtrésze alatt kiválasztotta a felvillanó
képek közül az agy a szimmetrikusabb arcúakat, mert ők életerősebbek az
esetleges későbbi utódlásban. Tehát fontos a lehető legerőteljesebb
benyomás keltése, hogy az ember, minél erősebb partnert és munkát
találhasson magának. Így amit csak lehet bedobnak, villantanak,
legtöbbször a nők a férfiaknak. Azért a hölgyeknek is kedveztünk a szép,
izmos férfitest látványával, erős karokkal, vonzó hasizommal, ami az
izgatottságunkat jól fokozza.

Az új esztendőre is kívánok minden jót az írásaimmal!

türkiz dekoltázsom

 

 

 

 

 

Kati

:-)

 

Zoli (főszerk.): Ha nem élsz még aktív szexuális életet, kérlek gondolkozz el ezeken: miért készítette Kati mindezt? Miért engedtem közölni? Miről szól mindez férfi és nő között? Milyen út vezet odáig? Rövid vagy hosszútávú célja van mindennek? Ennyi.

Bárkivel megbeszélheted, akiben megbízol.

;-)

 

Vékonyságvágy

fitten vagy vékonyan A vékonyság utáni vágy rengeteg nőnek tölti ki az agyát és a napját. Egy nő talán fontosabbnak érzi, mert úgy véli, a férfi majd felfigyel a karcsú alakra. A tudatalattiban a férfi villámgyorsan szelektál az első találkozáskor.

Négy szomszédom is azért dohányzik, mert cigarettázva talán csökken az  étvágyuk. Közülük az egyik férfi.  Még azt is kockáztatják, hogy a szenvedélyüktől tüdőrákot kapnak. Ahogyan a bulimiások a sok hánytatástól refluxot  és rossz fogakat. A súlyfelesleg mellé újabb problémákat teremtenek.

Igen, egy jó alakú nővel szívesebben mutatkozik az ember, mint egy kövérrel, ez érthető. Ugyanakkor nem könnyű előnytelen külsővel élni. A folytonos bűntudat az egészben a legkeményebb. Egész nyáron egy fagyi, egy süti sem engedhető meg magunknak.  Egyébként a vékonyabb alak nem feltétlenül szebb. Személyes tapasztalatom: a férfiak a mostani 90-es melltartómmal gusztábbnak vélnek, mint mikor sokkal (15 kg-al) könnyebb súllyal éltem. A női szem viszont minél vékonyabb alakot szeretne. Elsősorban a férfiaknak akarok tetszeni, de önmagammal is szeretnék elégedettebb lenni. Próbálom összehangolni a férfi elvárást a saját belső nőies elvárásommal. Nem a kilóimtól függ, hogy szerethető vagyok!

Amúgy tapasztalom: noha tökéletesek akarunk lenni, de más tökéletessége ellenszenves.

 

Kati