Címke: szabadság

Nett-etikett

netről csokorHa a neten töltjük az estéinket, meg kellene tanulnunk, milyen ki nem mondott szabályok élnek. Úgy gondoltam, a közösségi oldalon való kommunikálás olyan, mint egy gimis osztályban az élet. Mindenki szól mindenkihez. Ám az egyik ismerősöm a párját megszólta, miért ír más férfinak, mikor van partnere. Az iskolai tananyag része kellene legyen, az ilyen téren való erkölcsi normák ismerete is, ha egyszer a net az életünk része lett. Ismeretségek, barátságok keletkeznek itt, kötődnek. Véleményt alkotnak rólunk, benyomások keletkeznek.

Néhány kérdés, amelyen érdemes elgondolkodni: írhatunk- e és milyen gyakran kommentet, üzenetet? Milyen következménye lesz, ha többször tudatjuk valakivel a véleményünket? Mennyire legyünk diszkrétek? Hogyan hívhatjuk fel magunkra a figyelmet? Mit tegyünk, hogy ne töröljenek? Ha megtörtént, hogyan dolgozzuk fel? Milyen határt tanácsos megtartani a képeinken, magunkból mennyit mutathatunk meg? Hogyan vigyázzunk magunkra? Mit tegyünk, ha erőszakosan ostromolnak, kérik az elérhetőségeinket?

Kialakulóban egy élettér, ahol sok időt töltünk. Fontos hogyan élünk vele, dolgozzuk fel, hogy sérülés mentesen fejlődhessünk.

 

Kati

Kinyílni, bezárulni

kételkedőAnnyiszor előfordul, hogy az ember önfeledten,  gyermekien, feldobódva olykor kicsit őrülten viselkedik. Ha nem vesz fel szemkontaktust, akkor ilyenkor levédi önmagát. Mintha azt mondaná: ” Nem érdekel senki véleménye, el vagyok magamban. Igaz nem adhattok hozzá a helyzethez, de a hibakeresős kritikának sem adok teret. ” Mert bizony, ha jól sikerül valami, a külsőnk vagy valamelyik belső értékünk produkálásakor, a kívülállók közt rögtön akad, aki nagyítóval elkezd hibát keresni. A kákán is csomót. Nehogy már annyira örülni tudjunk a sikerünknek! Mióta élek, tapasztalom. Bárhová vet az élet mindig itt találom magam. Aztán már inkább nem mutatom ki az érzéseimet örömömet, fájdalmamat.

Kikapcsolódáskor a fiatalokon tapasztalom, hogy az önfeledt lazulás csak hajnalban tapasztalható, mikor már elég fáradtak, és házibulisabb, meghittebb a hangulat. Addig monitorozva néznek körül kicsit feszülten, zavartan, még a bulikban is. Hát még hétköznap!

Érthető, ha bizonytalan időszakban az emberek visszahúzódnak. Védettebb közegbe: otthonukba, egojukba. A nyitottabbá váláshoz biztonságérzet kell. Nyugodt, stabil környezet. Családunk, otthonunk, hazánk ilyen ?

Kati

 

Hevesi Krisztina: Szextrém – beszámoló

talattjáróborító1Oké, a könyv felén túl vagyok. Eddig izgalmas lelki képes könyv volt. Most viszont úgy érzem, töményedik, közeledünk a mélyvízhez. A 18+ – os bevezetést olvasd el, kérlek, a többi hasonló cikk elé írottaknál!

Hűtött Sangria bekészítve, igaz vízzel higítva, (pornófüggő gondolja meg, miből mennyit enged meg magának), kis egzotikus gyümölcs, a közeli Sparban kapható érett, mézédes körte éppen jó. A médialejátszó játssza az „Öröm” fájlt: a Balkan Fanatic – tól a „Feljött a nap” és az „Áldjad én lelkem az urat” izmos dicsőítő éneket (ami mellesleg karabiner számomra felfelé). Szentcsalád szobra előtt ég a mécses, délelőtt bűnbánatot tartottunk az Úrral, a könyvjelzőn kismacsek húsz megtermett farkaskutya előtt, idézettel, hogy a halál árnyékában sem félek, mert az Úr velem. Ennél jobban nem lehet felkészülni pszichésen a könyv tartalmának befogadására és arra, amit esetleg felszínre hoz belőlem.Nem a könyvtől félek. Önmagamtól. De akkor is megyünk.

Irány a Mariana-árok! Vágyak és félelmek sötétje. A tengeralattjáró parancsnoka ezúttal Hevesi Krisztina, egészségfejlesztő szakpszichológus. Téma: „perverziók, szexfüggőség, és ártalmatlan különcségeink”. A tengeralattjáró speciális felszerelése a Megvilágító Reflektor, amit direkt erre az útra terveztek.

Zsilipek nyitva: Merülés!

Hevesi Krisztina

Hevesi Krisztina

Legyen mindennapi életünk bevallott része a Teljes Szexualitás! Egy mondatban így fogalmaznám meg a könyv mondandóját.

Először is: a megfelelő helyeken és módokon igenis beszéljünk róla! Iskola, otthon, barátok közt. (Ma már terjed az önfeltáró irodalom, szóval ott is lehet.) Akár napi szinten. Őszintén, a hallottakat inkább csak megőrizve, mint reagálva rá, pláne továbbadva. De merev szabályok nem állíthatók fel. (Az igazság az, hogy Krisztina gondolatait már fűzöm tovább.) Tanuljuk meg, hogy működik! A férfi, és a nő, és kettejük együttese.

Teljes Szexualitást írtam? Akkor az intimitás ki nem maradhat. A lelki összetevők. A felvezetés a nőknek (ami bizony lehet, hogy reggel kezdődik, ágyba vitt reggelivel, érdekes napi programokkal, amit EGYÜTT töltenek el – vagyis nem a nőről szól az egész nap, hanem a férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL – és lehet, hogy nem is aznap teljesedik be öleléssel, na de akkor minden bizonnyal hamarosan. Meg az is lehet, hogy hamarabb a tervezettnél, aztán megint hamarabb, és végül este még kétszer, másnap reggel pedig újra. Mert ez a rész meg nem a férfiról szól, hanem férfi és nő KÖZÖSSÉGÉRŐL. Sokmegoldásos képlet ez.) és pl. a lelki megnyílása a kielégült férfinek. Akinek meg kell szoknia, hogy lelkében új látogatót fogadhat – saját párját.

Krisztina teljesen meggyőzött róla, elborzasztó adataival, hogy az iszonyú mértékben terjedő devianciákat mi megállítani nem fogjuk. Az internetes szexforgalom, az új és új változatok megjelenése és futótűzszerű terjedése emberileg megállíthatatlan. Egyúttal abban is megerősített, hogy tenni ellene akkor is kutya kötelességünk. És nem csak blokkolva a rosszat. Építve a jót. Ld. fentebb.

női orgazmus

Bocs az ingyenreklámért. De a művész úr és a modell jól ábrázolták.

Kimondani: a nők is szeretik a szexet; nem kielégíthetetlenek; tudnak megértők lenni; meg lehet tanulni, hogyan jó egy nőnek; és a férfi is képes szexuálisan fegyelmezett életre. Nem szégyen, pl. ha egy pár „megvédi” egymást, a riválist bármelyikük helyre teheti, határozottan, durvaság nélkül. (Ez az én gondolatom volt, Krisztina ilyet nem írt. Persze lehet, hogy gondolt.)

Örülök, hogy Krisztina feltárja azt a tényt (végre már van ennyi tapasztalatunk, tudom, ronda dolog, hogy ennek örülök, de b….a meg, akkor is örülök neki) hogy a pornó nem levezeti a feszültséget, és kielégülést nyújt egyébként ki nem elégíthetetlen igényekhez, hanem hosszú távon rászoktat a kétdimenziós képernyővel való szexre, a gyors kielégülésre, merevedési zavarokat okoz, és egyre messzebb visz a valódi szexuális egyesülés lehetőségétől. Meg folyamatos hamis mintáival (mindig csak a férfifantáziák teljesednek be, illetve eleve elfogadván a pornó résztvevői hogy ők az erkölcsi renden kívüliek, kifejezetten sokszor propagálnak családokat szétvető lehetőségeket. Nős férfiakat kereső nőket ajánlanak, tiltott kalandokat, stb. Nem tudom, lesz – e jó vége a pornónak, de ha már van, és iszonyú erővel beleépült a társadalmunkba, talán a női igények bemutatásával lehet segíteni valamit a dolgon. Az eredmény kétséges (már nők is pornófüggővé válhatnak esetleg) de halvány remény van a továbblépésre. Célszerű lenne országos méretűvé fejleszteni a szexuális felvilágosító tevékenységet, a mélyebb lelki igényekre is kitérve, majd a köztudat előkészítése után törvényi erővel is korlátozni a pornó tartalmakat, megválogatni, mi kerüljön ki, és milyen céllal. Férfi és női igényeknek egyaránt megfelelően. Lágy, művészibb, és kemény, belemenősebb filmek. Mert ami és ahogy most van, az szörnyen ijesztő, még egy kezdetben rossz irányba tett lépés is jobb, mint semmit nem tenni. No, de beszéljen ismét Krisztina!

netfüggésLeírja a szenvedélybetegség kialakulásának menetét, és tömörítve én is ideírom.

1. Felfedezés – nini, mi ez? Biztos valami jó.

2. Kísérletezés, „belenövekedés” – Á! Nincs itt semmi veszély! Sok okostojás pampog, ő se tudja, miért.

3. Kiterjesztésnek írta Krisztina, én hozzászokásnak nevezném. Fokozni kell az ingert. Lassan a sok is kevés.

4. Kontrollvesztés. A szenvedély az úr. Idő, energia áramlik a fenntartására onnan, ahonnan nem mehetne (család, munka, barátok, stb) és akkor, amikor a szenvedély mondja. Amikor fellobban.

Ezek után a pszichológusnő még sokáig taglalja a netes pornó veszélyeit, hozzátéve, hogy alkalmilag, új ötletek merítésének eszközeként, átmeneti vágyfokozóként el lehet képzelni a használatát. Viszont ebből nem fognak pornómogulok dúsgazdagon megélni.

Érdekes következtétesekre lehet jutni a férfiak és a nők pornóhasználatát illetően. Elsősorban a férfiakra jellemző, ott inkább a dominancia megélésének vágya motivál. Az alárendelődő nő, az arcra élvezéstől (finom módja a megalázásnak), a durva bántalmazásokig. A tárgyiasítás is ennek jele lehet szerintem, ahol megint „használni” lehet a másikat, nem kell figyelembe venni: ő egy érző lény. A pénisz szájjal történő hosszú ideig való ingerlése pl szintén ezt hivatott tapasztalatba áttenni.

A nőket más motiválja. Inkább a fantáziájukat pörgetik fel, újat akarnak látni, a lágyabb tartalmakat keresik fel, a művészibb elemek dominálnak, szép jelmezek, tánc, kiegészítők alkalmazása. A szerető kedvesség, intimitás, vagy annak pótléka, és főleg hogy átéljék: ők a vágy tárgyai. Szépek és elevenek. (Kínai váza is szép, mégse kívánja meg senki.) A férfi érdeklődésének felkeltésének az igénye. Esetleg női dominancia megélése.

dél tengerUtazásunk során meglepő parancsszó hangzik fel: „Szivattyúkat elindítani! Emelkedés!” Zavartan nézek körbe, még nem értünk vissza a kikötőbe, hogyhogy emelkedünk? Közben megkönnyebbülve sóhajtok, semmi olyan szörnnyel nem találkoztunk, akitől félnem kellett volna. Vagy már évek óta püfölöm, vagy sose jelentett veszélyt. De mi jön most?

Szex – szabadon (de nem szabadosan.)

Kultúránk nagyon kevés igazán használható információval rendelkezik a kiteljesedett szexualitás megélésével kapcsolatosan. Krisztina így ennek művészetté, sőt filozófiává nemesedett ágához, a tantrikus jógához fordul.

Röviden: az életenergia alapvetően szexuális jellegű. Komplex rendszerben élünk, ahol mindenki hat ilyen vagy olyan kapcsolásokon keresztül mindenkire. A legfontosabb kapcsolás (kapcsolat) férfi és nő között van, ami az ember szintet érinti. (Azok vagyunk, ez a mi szintünk a Teremtésben.) Fel kell ébresztenünk szexuális természetünket (a Kundalini kígyót – bár kamaszkorban ébred az magától – amit a tudomány gerincvelői szexuális reflexnek nevez.)

ápolónőFontos szabály a változatos nemi élet, ami nem a partnerek változatosságát, hanem az élmények változatosságát jelenti: helyszínek, időpontok, jelmezek, szerepjátékok, technikák, bevezető élmények, melyek lelkileg ráhangolnak. Krisztina nem említi (nő létére, különös nekem) a hűséget. Tehát egy időben egy partner, ha pedig komolyabb a kapcsolat, akkor mélyülő egymás és önmegismeréssel. Ahogy az egykori szombathelyi káplán mondta: egyre mélyebben tekintünk egymás szemébe, ahogy telik az együtt töltött idő. Ugyan a házasság előtti nemi életet az Egyház elítéli, de személyes véleményem, hogy kellő körültekintetéssel és mértékletességgel korábban is el lehet kezdeni, viszont kellő hangsúlyt helyezve a bátorságra (akkor most tényleg csináljuk), védekezésre, lemondani tudásra, (átmeneti terhek növekedése, pl. vizsgaidőszak, piros betűs napok) illetve a párkapcsolat egyéb követelményeire. A másikra és magunkra való őszinte odafigyelésre; az egymással való kellő tapintatú és őszinte kommunikációra. Ami alap.

Tegyünk érte férfiak és nők, hogy legyen rendszeres és kielégítő nemi életünk! (Nem fűvel-fával.) Nem terem magától. Időnként meglehet, őszinte beszélgetések fogják megelőzni. Időt, energiát, ésszerű mennyiségű pénzt áldozzunk rá!

Kerüld a mástól jövő kísértést, és tartsd izgalomban a párod! Így könnyű hűségesnek lenni.

A tantra négy szinten zajlik:

Fizikai: technikák gyakorlása

Mentális: Az élménybe való belemerülés, csak az itt és most van, csak a másik és vele én.

Érzések: Kontroll feladása, és megnyílás egymás felé, illetve pszichénk mélységei felé.

Energetikai sík: Testünkön keresztül MI nyilvánulunk meg, egybeolvadásunk folyamata teljessé válik. (Ez folyamat, nem biztos, hogy elsőre sikerül.)

női testFontos, hogy a női test elfogadott, szeretett, dédelgetett legyen az aktusban részt vevők számára. A nő számára is! Például ápolja testét, foglalkozzon szeméremtestével is, ismerje meg magát! Nem lesz nehéz erre párját is rávenni. Itt alakul ki a kölcsönös függés, mely viszont helyeslendő: a nő párja szemében látja meg saját csodáját, és ezt az élményt visszasugározva teszi félistenné a férfit. És ez túlmutat az ágyon: a nőnek így nem gond mosolyogva gőzölgő vacsorával várni a férjet (bár ehhez a munkahelyi kötelességek mértékét csökkenteni jó volna a nők számára), és a nő létében kibomlana mint egy szép virág.

Kell a másik ember a boldogságunkhoz: elfogad, megerősít abban, ami vagyok, és finoman segít többé válni.

Mit ad még nekünk a tantra? A vágyni és várakozni tudás örömét, az élmények valódi megélését. A felduzzasztott energiák gazdag kiáradásának örömét.

Azzal kezdtem, hogy a könyv felén már túl vagyok. Nos az első fele tőmondatokban:

„Érték a Mérték!” – lehet tág, lehet szűk, teljesen változó, de a szex mellett is teljes életet kell élni! („8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozááás”); „Sportoljatok fiúk! Férfiasodtok – lelkileg is, ha jó a csapat – és vonzóbbakká váltok ” – bár a nőknek sem árt a rendszeres mozgás.

Végül a könyv zárszava:

„Szeretkezésben mindent szabad, ami a feleknek megfelel. Ne tukmálj szerelembéli társadra ötletet, amitől ő fanyalog! Semmit se művelj, amiről tudod, hogy egyiketeknek, vagy másikatoknak nem jó, de ne zárkózz el semmitől se, amiről még nem tudod, hogy gyönyört okoz-e vagy sem. Figyeld szerelembéli társad óhajait, tapasztald meg, mire zsong, mire nem. A férfi, ha nem önmaga kéjét keresi, hanem ha kéjt akar okozni, örömöt, gyönyört, a nő gyönyörén át nyeri el önmagának a legszebbet. Mert visszahat rá a lélek szárnysuhogásával.”

Magyarul: „Józsikám, ha sikítva megy el alattad a Rozi, akkor dolgoztál jól! Először is sík szerelmes lesz beléd, megtesz szeretetből olyat, amit addig nem is hittél volna, és még szép otthont is varázsol neked. Igaz, karbantartanod már neked kell. Az otthont is, meg a Rozit is, a lelkével együtt. ”

Megéri.

 

;-)

 

Zoli

 

 

 

A szerelmes királynő, és az ő hű lovagja – pár szó a A fodrásznő férje című filmről

 

A film plakátja

Persze, mese. Ilyen nincs a valóságban, vagy ha van, nagyon ritka. De mégis, igaz mese, mert rólunk szól, belőlünk mutat fel valamit, ami tényleg ott van. Vagyis hiába mese, mégis igaz.

A kis Antoine már gyermekként a női nem varázsának édes rabságába kerül. A közeli fodrásznő, a telt Madame Cheffer teljesen személye és testi vonzereje rabságába keríti. Semmilyen szexuális nem történik közöttük, mégis a fiú képessé válik arra, amire nagyon kevés férfi: lelki szinten megélni az erotikát. Így számára a különböző ürügyekkel, amúgy indokolatlanul megismételt hajvágások sora (melyeket mindig az anyjára fog), a szeretkezés és lelki kielégülés élményévé válik.

Itt dől el sorsa: visszavonhatatlanul a női nem hódolója és szolgája lesz, amíg csak él. Különösen pedig egyé.

Mathilde ajándékba kapja fodrászüzletét, tehetsége, szerénysége, szorgalma és rejtett erotikus kisugárzása olyan erős hatást gyakorol idős alkalmazójára. De ő valójában királynő, és birodalmában (a férfifodrászatban) nem tűr konkurenciát. Kolléganőit sorra elbocsátja.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A körülmények készen állnak, Mathilde is felkészült rá lélekben (bár erről fogalma sincs), így belép életébe örök lovagja, szerelmese, rabszolgája. Akinek ő örök királynője, szerelmese és rabszolganője lesz. Antoine érkezik hajat vágatni, és Mathilde ösztönösen kiveti rá a hálóját, bár meg mernék rá esküdni, hogy ha megkérdezném, csak ennyit válaszolna (teljesen őszintén) „Ó, hát nem is tudom. Valahogy pont ehhez volt kedvem.”

Mert elküldi Antoine-t, egy vendégre hivatkozva, aki nem létezik. Antoine a következő sarokig megy, és onnan figyeli Mathilde -ot, aki fél órán át olvassa kedvenc újságját. Sose hallott róla, hogy Antoine-t az apja arra nevelte: az akadály arra való, hogy fokozza az erődet. Hogy még jobban kívánd, amit akarsz. Mint a gát a folyó útjában: felduzzad mögötte, és annál nagyobb erővel robajlik tova, ha ledöntötte azt. Mathilde úgy tudta ezt, hogy nem tudta. De eszerint cselekedett.

Itt megint mesebeli elem következik, mert Antoine következik a szerelmi sakkban, és ő hozzá illően vadászként lép fel. Becserkészi a vadat: fegyelmezett, békés nyugalommal engedi, hogy kiszolgálják, és hallgatása mögött nincs sértődés. Aztán, mikor a vad megállapodott előtte: lő. A szíve közepébe. Megkéri Mathilde kezét.

A vad megrogy egy pillanatra, aztán továbbsétál. A kasszához lép, látszólag nem hallott semmit, Antoine fizet és úgy viselkedik, mint aki nem mondott semmit. Nem tudhatja mi történt, de ahogy Mathilde-ot vezette az ösztöne, most őt is vezeti az övé. Érzi, hogy talált, ez a vad már többé nem a vadoné. De még várni kell rá.

Három hét múlva megy vissza, eddigre hatnia kellett a kérdésbe rejtett édes méregnek, és torokszorító húsz perc telik el a fodrászatban: két látszólag teljesen közönyös ember végzi a dolgát, egy szó nélkül. Az egyik átadja magát, hogy a másik kiszolgálja, majd átadja a szolgálat ellenértékét: a hajvágás árát. Ekkor derül ki, hogy Mathilde közben meghalt magányos nőnek lenni, és már a férfihoz akar tartozni.

a fnő férje2„Ha komolyan mondta az ajánlatát, akkor a válaszom: igen” – rezdül meg a pillája, mert egy pillanatig nagyon sebezhető: sok függ attól, mit mond a férfi. Csakhát ez Antoine-nak már rég nem kérdés. Amint Mathilde elküldte a nemlétező vendég miatt, ő már mindent eldöntött.

Mi jön ezután? Számomra valami elképesztő csoda. A varázslatos hétköznapi pillanatok (Mathilde a kirakaton betűző nap fényében olvassa újságját, miközben férje szerelmesen gyönyörködik benne, Mathilde tudja ezt, és kiélvezi királynői hatalmát – odalép lassan Antoine-hoz, egy újságért lehajol, hogy az belásson a dekoltázsába, miközben egyenesen a férfi szemébe néz. És Antoine szerelmes-megértőn fogadja kedvese lehengerlő hatalmát. Ahogyan finoman visszaél női vonzerejével, elveszi a férfi vágyát, és nem ad érte cserébe semmit. Térdre kényszeríti lovagját.  Dehát mindketten tudják: később lesz ez másként is. Vagy amikor a vendég hajmosása közben Antoine valóban térdre ereszkedik Mathilde mögött, benyúl a szoknyája alá, lehúzza fehér bugyiját, és addig simogatja a combjai között, míg teljesen jó nem lesz a feleségének. Ha van egy kis kamaszvér a férfiben, estig nem mos kezet, és néha megillatozza az ujjait. Aztán visszahúzza a bugyit szerelmére, és az elbocsátja a vendéget (akivel végig kommunikált, ha kissé remegő és mélyebb hangon is, és nagyobb szünetekkel a mondatok közt, mint egyébként.) Dehát a vendég tehet az egészről: ő kezdett el idézni szerelmes versekből, és gyújtotta be a szerelmes házaspárt.

a fnő férje5Megdöbbentő volt, hogy rendező illetve a forgatókönyvíró mennyi árnyalatát elő tudta hozni, talán egy egész órán keresztül, vagy még tovább férfi és nő összetartozásának, akik közösen élnek a nő birodalmában: a férfifodrászatban. Ahogy háromnegyed hétkor Antoine azt mondja: bezárunk, (na most ő a főnök, és rabszolganője engedelmeskedik akaratának) és az utolsó vendég talán még látja az esti lámpák fényénél, ahogy a kis asztalon, a nagy fodrásztükör mellett, Antoine felesége mellét csókolja. De ő már egy holnapi vendég, csak még nem tudja.

És persze a halál: nem öregednek meg egymás mellett. Mathilde nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy szublimálja a szexuális energiát, a testéhez, külsejéhez köti azt, így megöli magát, hogy örökre Antoine – é lehessen: az emlékeiben. Fél, hogy elveszti a férfi érdeklődését, női vonzereje odalesz. Odaadja magát neki egy hatalmas vihar elején, a fotelben, gyorsan, épp, csak a bugyiját lehúzva, és belemenekül a viharba, a félelmébe, az örvénylő, áradó vízbe. Búcsúlevelében mindent megírt Antoine-nak, és a férfi magára marad.

A zárókép: egy közel keleti csupa szív férfi jön vendégnek, és Antoine megpróbálja pótolni Matildot, hajat mos, majd táncol (szenvedélye az arab zenére táncolni) vendége ebben szakavatott, segít neki. Majd Antoine leül keresztrejtvényt fejteni, és közli: a fodrásznő mindjárt jön. Az arab férfi hirtelen jóbaráttá válik, noha valójában nem az: együtt vár Antione-nal Mathilde-ra.

Mert a férfi nem engedte el a nőt, és haláláig nem is fogja. Ez a sorsa: örökre a rabszolgájának lenni. Ezen mit sem változtat, hogy Mathilde nem bízott magában, és átmenekült a túlsó partra (valószínű befejezetlen feladatot hagyva hátra. És ennek a szublimáláshoz lehet köze.) Mert Mathilde (is) mélyebbről nő, mint vagina meg mellek, és egy öreg mosoly és kézsimítás, ujjak összefonódása több órás szeretkezéssel érhet fel idős korban, mert mindezek emléke tényleg ott van mögötte.

Antoine csendes szenvedése, ahigy várja többet az életben vissza nem térő feleségét, talán felbátorítja Mathilde-ot, hogy az érzéki nőtől elinduljon a tiszta nő irányába. Hogy elhiggye: van ösvény odaátra, és az erotika örökre a miénk. (Szent József biztos sokszor  megérintette és megölelte a Szűzanyát, holott a melléből talán soha többet nem látott, mint a ruhán átsejlő kontúrt.)

Mert minden átvihető, ami igazán (lényünk legmélyéről) fontos – de meg is kell tenni.

Szerintem az angyaloknak van nemük.

a fnő férje6

 

 

;-)

 

Zoli

Igazság – gondolatok a Kényszerleszállás c. film kapcsán

kényszerleszállásFérficikk. Férfitéma. Pedig nőkre is igaz, még csak nem is kevésbé. Mégis: Férfi – Igazság. Férfi – Törvény. Férfi – a Valóság Szabályai.  Férfi – a szakember, aki eligazít, és megóv, hogy élhessük emberi, Istengyermeki életünk. Hogy építhessünk, szerethessünk, teremthessünk és felfedezhessünk. Hogy eljátszhassuk Isten végtelen távlatú (poklot és mennyet is magába foglaló) játékát: az Életünket.  

Életünk igazságokra épül. Maga az Élet, az ember növekedő, alkotó majd öregedő  jelenléte a Földön, nem más, mint haladás igazságról igazságra, megsejteni, megismerni, gyakorolni, és beépíteni azokat az életünkbe, míg csak húsunkká és vérünkké nem válnak, és a génjeinket nem kezdik átalakítani.

Ott van bennünk az éhség az Igazságra, de erőnk és merszünk hozzá ritkán van. Mert főhajtás nélkül nem megy: először magunkra kell alkalmazni, és csak utána ajánlhatjuk másoknak, hogy tegyék ezt ők is. Csak azt hirdethetem hitelesen, amit magam is gyakorlok. És be kell lássuk, legyen bármi is az ára: igen nagy ajándék, hogy másoknak segíthetünk a haladásukban. Tanúságot tehetünk életünk igazságairól. És, hogy mások segíthetnek nekünk, a mi haladásunkban. Meghallgathatjuk és elfogadhatjuk mások tanúságát.

Robert Zemeckis filmje, a Kényszerleszállás nem a mi olcsó bódítószereinket kínálja igazságkereső hajlamunk elaltatására. Amit a bulvár szállít: mocskol és leleplez, semmitmondó, ostoba dolgokat, teljesen érdektelen információkat, melyek jelentősége kb. azzal egyenlő, mint mikor túrom az orrom, és utána büszkén megnézem, mit is bányásztam elő. Hát ha úgy veszem, ez is valóság. De nem az ő hibájuk elsősorban! A miénk. Mert mi vesszük meg, olvassuk el, és hisszük el nekik, még azt is, ami szándékos és mocskoló hazugság, holott már nem is egyszer lelepleződtek. De MI újra és újra bebizonyítjuk: birkából vagyunk, és bármit beadhattok nekünk. Mert a Sötétséget akarjuk, és nem a Világosságot! Ti pedig hűségesen szállítjátok az annyira áhított lelki sötétet. És cserébe gazdaggá teszünk titeket, és néha híressé is.

Robert Zemeckis Jézus Krisztusról mesél nekünk, arról az aktuális „darabjáról”, ami a film főhősének életében tanulnivalóvá lett. Arról, hogy milyen nehéz is megküzdeni az Igazságért, az Igazsággal. Önmagunkkal. Mint mikor Jákób küzdött a gázlónál Istennel. Meg kell tennünk, a képébe üvöltve minden kétségünk és félelmünk, haragunk és fájdalmunk – bízva, hogy Ő akkor is a javunkat akarja, ha mi éppen az élve boncolás kínjait éljük át. Ha a jóra törekedtünk, Ő műt az asztalon. Ha nem – az Úr irgalmazzon nekünk!

Nos, itt az ideje, hogy végre a filmről meséljek. Whip, (Denzel Washington) a középkorú pilóta (elvált, exével és fiával a kapcsolatot alig tartja) éppen az egyik utaskísérővel töltött éjszaka után ébred, iszik, kokózik, és indul repülőt vezetni – mivelhogy utasszállító gép kapitánya.

fejjel lefelé

Az életmentő húzás

Elképesztő útjuk van. Már a felszállás után Whip hidegvére és gyakorlata teszi lehetővé, hogy egy viharzónából kikerüljenek, de ez még totálisan semmi ahhoz képest, ami később vár rájuk. Beragad a farokrészen az egyik terelőszárny, és olyan helyzetben, ami a gép orrát meredeken lefelé nyomja. Irányíthatatlanul zuhannak – magyarul. Az utaskísérő (nem az előző éjszakai kaland) bár őszintén hívő asszony, ám szemtől szemben a Halállal, és a másodpilóta (szintén hívő) teljesen kétségbeesik, de Whip nem (holott Őt az Élet Szolgája, és a Halál Ura egyáltalán nem érdekli. Istennek van humorérzéke. Fanyar, de humorérzék.)  Félig ösztönösen, félig tudatosan elképesztő döntést hoz: átfordítja a gépet fejjel lefelé, és háton repülnek. De így sem tudnak már célt érni, le kell tenni a gépet az első alkalmasnak látszó helyre. Ez pedig egy kis templom mögötti mező.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Itt nyírja le a templomtornyot a gép szárnya.

Az utolsó másodpercekben (immár hasrafordulva) elsuhannak a templom mellett – Whip oldalra néz – és a gép szárnya leborotválja Isten Házának a tornyát. Itt mindig Jézus Krisztus jut az eszembe, ahogy engedi, hogy szögeket verjenek belé, hogy a vére kifolyjon – mert még ezt is gyógyulásunkra tudja használni. Vagy az Eucharisztia a Szentmisén, amikor a testét adja, hogy együk Őt meg: fogunk belemélyesztve, lenyelve és megemésztve. Áldozatunk akar lenni, mert másképp meg nem menekülhetünk. A bennünk lévő démoninak szét kell őt tépnie, és magába fogadni – akkor megváltódhat, feltéve, hogy eleve ezzel a szándékkal (vagyis őszintén, és bűnbánattal) tette ezt.

A gép becsapódik: két utaskísérő és négy utas meghal. Mindenki más (96 fő) túléli.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

A kiszolgáltatott, de törekvő nő, aki végül segít is Whipnek: azzal, hogy otthagyja, nem zuhan vele a Sötétbe.

Whip küzdelme az Igazsággal ekkor kezdődik. Vizsgálat indul ellene, és hiába ment tönkre a házassága, mert nem nézett szembe alkoholizmusával, gyűlöli őt ezért a fia; hiába küld a Sors (Isten) egy jóravaló, a drogról leszokni akaró nőt az útjába. Whip ellenáll. Túl büszke, hogy belássa kudarcát. Még meg kell halnia magának, hogy élhessen az Életnek. A nő segít, ahogy csak tud, de mikor érzi, hogy Whip visszarántaná a függés poklába, otthagyja őt. Whip állja az ütést, de belül már kezd megrogyni. Volt családját is meglátogatja, és itt kapja a következő lelki öklöst: a saját fia majdnem verekedni kezd vele, mert az édesanyját felizgatta. Pedig ő most őszinte szándékkal jött: támogatásra, szeretetre vágyott, kinyitotta a szívét – és ezért nem zárhatta be, amikor múltja teljes erővel a képébe köpte önmaga őszinte és rút tükörképét.

Whip még áll. De a büszkeség páncélja már repedezik a lelkén.

összeroppanásA meghallgatás. Minden rendben megy, bár Whip csaknem elrontja az egészet. Be kell kokóztatni, hogy ne tűnjön részegnek, mert ájultra issza magát előző este. A „rettenetes” vizsgálóbiztos (egy nő) nem ravaszkodik, egyenes, egyszerű kérdéseket tesz fel, Whip higgadtan belehazudik a képébe, és közben megtalálták a karbantartási hibát is, ami az egész galibát okozta. Már csak egy kérdés van hátra: Whip utasítása ellenére, hogy alkoholt ne szolgáljanak fel a vihar miatt, találtak két üres vodkásüveget a gépen. A gép készletéből valókat, és csak a személyzet öt tagja férhetett hozzá. Három vérvizsgálat negatív lett, Whipét az ügyvédje érvénytelenítette, de az egyik halott utaskísérőé pozitív. Ekkor derül ki, hogy a lány, akivel az estét töltötte Whip, szintén alkoholista volt, és már vett részt kezelésen. A Sors hozza Whip elé a lehetőséget: mond, hogy a lány ivott, és megmenekülsz! Élheted az életed tovább, ahogy mindig is akartad!

Hogy is mondja az Ószövetség? „Ma elédbe helyezem az életet és a halált, hogy törvényem szerint járj, vagy a saját fejed szerint élj! Válassz közülük!” (Rettentő pontatlan idézet, abszolút nem így van a Bibliában, ez csak szerintem a lényege: a választás Isten akarata és a sajátunké között. Mózesen keresztül ajánlja fel a választást az Úr, amikor törvényt ad a zsidó népnek. Elnézést, iszonyú lusta vagyok pontosan utánanézni a Bibliában. De emlékszem, hogy olvastam.)

Whip tudja, hogy a szenvedélybeteg lány azért halt meg, mert egy gyereket megmentett. Kikapcsolta magát, odament a hátán repülő gépen a tetőre esett gyerekhez, visszasegítette az ülésbe, majd elindult a saját széke felé. Whip ekkor döntött úgy, hogy kényszerleszáll, és a gépet visszafordítja. A lány nem jutott el a biztonságba: átesett a forduló gép törzsének belső terén, beverte a fejét, és meghalt.

összeroppanás2Egy kép látszik a tárgyalóteremben a kivetítőn, a lehetséges gyanúsított képe. A lány tulajdonképpen jelen sincs. Kára sem származik belőle, ha Whip rákeni az ivást – már halott. Jézus és az Igazság jelenléte olyan szelíd és csendes, hogy egy lepke hangosabbat sóhajt. De Whip már készen áll a vizsgára. Gondos kezek felkészítették életének erre a fordulópontjára.

Habogni kezd, és végül összeroppan. „Alkoholista vagyok, részegen vezettem a gépet, és ebben a pillanatban is részeg vagyok” – vallja, miközben az önfeláldozó, beteg lány képét nézi, akit valamennyire, mint nőt is szeretett.

Kitör a káosz, Whip pedig elindul a megtisztulás útján.

Később a börtönben mondja fogolytársainak: „Nem tudtam többet hazudni magamnak, elég lett, hogy folyamatosan hazudjak. A következő négy-öt évet itt fogom eltölteni, és ez rendjén van. Soha többet nem repülhetek, ezt is elfogadtam. A barátaim azt mondták, elvesztettem az emberek bizalmát, akik hősként tekintettek rám, és most kiábrándultak belőlem. Igazuk van. Mégis, talán furcsa, de itt a rácsok közt érzem igazán először, és élem is: soha ilyen Szabad nem voltam.” (Az Igazság szabaddá tesz? Jézus határozottan mondott ilyet. És, hogy Ő az Út, az Igazság – és az Élet.)

A film záró képei: Whip cellája fala – fényképek: a volt családjáról, de új képek(!) a nőről, aki otthagyta, de akivel ismét felvette a kapcsolatot; igaz barátai levelei, és olyan embereké, akik felnéznek rá, mert vállalta a teljes felelősséget önmagáért és az életéért. Végül jön az őr, és szól, hogy látogatója van. Whip Férfivá érett. Kilépett a mindenáron érvényesülés – pénz – hírnév emberi játszmáiból, és elkezdte élni azt az Életet, amit Isten neki szánt.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt - ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

Nem a filmből van. Minden fiú meg tud enyhülni az apja iránt – ha az tud bocsánatot kérni. Vannak fiúk, akiknek enélkül is megy.

A fia az, akivel az udvaron leülnek egymással szemben, és a már régen megbékélt srác megkérdezi, készíthetne – e vele egy interjút, melynek címe: „A legérdekesebb ember, akit csak ismerek”. A gimibe szorgalmi feladat. Miután örömteli engedélyt kap, felteszi az első kérdést: „Apa, ki vagy te?”

Whip elgondolkozik, a fiára néz, és azt mondja: „Ez egy igen jó kérdés.” A vászon elsötétedik.

Olvasóm!

Te: Ki vagy?

;-)

 

Zoli

 

A zsidó hagyomány szerint a világnak két tartó pillére van: a Törvény és az Irgalom.

 

 

Válj érzelmileg Férfivá! A legtöbb nőnek bejön. De ha nem jönne is be – te boldogabb ember leszel.

Nem fogom tudni kimeríteni a témát, hiszen megint benyomás, impulzus, és megélt tapasztalat töredékeket adok át. Egy életmódot, amit próbálok gyakorlattá tenni. Bárki hozzáteheti hsz-ben a saját bölcsességét.

Ilyen is van. Ne azonosítsd magad vele. Úgyis elmúlik, és tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Nagy ostobaságokat megtűr.

Ilyen is van. Én is lehetnék a képen. Ne azonosítsd magad az ilyen helyzettel! Úgyis elmúlik, és amúgy is tanulhatsz belőle. Azonkívül ember vagy. Nem KELL tökéletesnek lenni. Főleg nem, ahogy sokszor a közhiedelem tartja. Mert az nagy ostobaságokat is megtűr.

Egy: ismétlem magam. Charlie énekelte jó régen, hogy „Legyél mindig önmagad”. Akkor is, ha ciki. Jogod van a tökéletlenségeidhez, a hibáidhoz, a tudatlanságodhoz, tapasztalatlanságodhoz és bizonyos képességeid hiányához. Nem kell, szégyenkezz ezek miatt, de szégyenkezhetsz is. De ha már a szégyenkezés miatt is szégyenkezel, akkor nagyon zizzencs vagy! Jogod van a képességeidhez, belső és külső erőidhez, szépségedhez, jól működő rutinjaidhoz, mindenhez, ami már szép és csiszolt benned. Az egyik miatt ne omolj össze (ha a világ azt sugallja, akkor se, mert mindig van, aki szeretné mondani neked, de nem meri, hogy melletted áll; valójában soha sem mindenki akarja a vesztedet) a másiktól pedig ne szállj el!

A legfontosabb értékünkben, emberségünkben, mind egyformák vagyunk. A Pokolban szenvedő testvéreinket se szereti Isten kevésbé, mint a Szűzanyát, vagy Szent Józsefet. Csak e kettő élt úgy, hogy Isten szeretetéből sokat befogadhatott, és ezért nagyon, de nagyon boldogok, akik meg a kínban töltik cseppet sem vidám perceiket, azok nem éltek úgy. Én hiszem, hogy még rajtuk is segít valahogy az Isten, különben egyszerűen kivonná őket a létből, mert nekik már az lenne a jó. Hogy szenvednek, az azt jelenti, hogy valami fortélyos módon, és talán sokára, de még mindig esélyesek az Örök Hazára.

Kettő: ne vonulj vissza egy helyzetből, csak mert érzelmileg kellemetlen. Ostobaságot csinált a párod? Akkor is vállald a közösséget vele. Majd később szeretetben megbeszélitek. A gyereked bajba sodort valakit? Segíts megoldani a helyzetet, ne engedd, hogy bűntudatot keltsenek benne, bár tanulnia kell az esetből, de azt majd inkább veled, és négyszemközt, de mások akár jogos, de gyerek számára elviselhetetlen haragjától védd meg! Családfő vagy! Védd a tiedeket!

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Nick Vujicic rengeteg embernek ad erőt önmagából, és képes arra, ami elvben lehetetlen: végtagok nélkül fekvő helyzetből feláll. Tudom, mert láttam.

Három: nincs jogod feladni, csak mert elakadtál, és a többiek a bukásod várják. Először is nem mindenki fogja ezt tenni. Egy nagyon jó értelemben férfias barátom, aki ráadásul igazi úriember (imádja is a párja) mondta, ha elakadtál, és nincs tovább előre, visszafelé kell haladni. Egy mélyebb, már megoldottnak hitt szinttől kell új irányt venned. Akkor adhatod fel, ha utolsó erőd is elfogyott (nyugi, ekkor automatice megtörténik, üres tankkal, egy autó se megy soká), vagy ha ügyed teljesen értelmét vesztette. A fanatikusok nem igazi férfiak. Az igazi férfi meggyőződésből cselekszik, nem sulykolt igazságok, vagy éppen hazugságok alapján.

Négy: tudj a másik szemébe nézni! Az igazsághoz való hűség fontosabb, mint az, mit gondol rólad a másik. (Azért orrvérzésig ne légy őszinte! Kibírhatatlanul szent leszel te, és az életed. Brrr.) Ha kellemetlen dolgokat kell közölnöd számodra fontos személlyel, nem muszáj a legkeményebb penitenciát magadra róni, és rögtön szemtől szembe közölni. Ez számára is túl nehéz lehet. Írhatsz levelet, emailt, felhívhatod, de jelezd, hogy kész vagy személyes találkozóra. A nők várják el sokszor, hogy személyesen szakítsunk velük. Könnyen beszélnek, nem ők okoznak csalódást. De igazából ez kijár nekik.

Öt: tanulj a hibáidból! Természetesen vállald önérzetesen önmagadat, de lécci a hülyeségeidhez ne ragaszkodj! Nem szégyen továbblépni, és működőbb megoldásokat keresni az eddigi katasztrófamodellek helyett.

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben, hogy figyelmeztessen erre minket?

Ugye, mi szeretjük pl. az időseket is? Alföldi Róbert csak nem hiába dolgozott a Nagy Könyv vetélkedőben kisfilmjével, hogy figyelmeztessen erre minket?

Hat: mutasd ki gyengédebb érzéseidet is! Bárhol, bármikor, de ne másoknak mutogasd (van olyan nekik is, hidd el) hanem vigasztald meg a fiad, elkenődött feleséged öleld át, miután jól lebőgette magát mindenki előtt. Mit számít, akkor is összetartoztok. „Egy férfi sohase akkora, mint amikor lehajol egy gyerekhez”, írta Dr James Dobson az Egyenes beszédben. Hozzátehetem, vagy bárkihez, akinek szüksége van rá. Megfagyni készülő alkoholista, szidalmazott pap, karate versenyen ronggyá vert csapattárs, bárki.

Hét: akármilyen angyali, szubdomináns feleséged lesz is, el fog jönni a pillanat, mikor akkorát pancsol férfibüszkeséged kellős közepébe, hogy szikkrát vet a szemed. Pl. fontos döntést készülsz kimondani valakinek, de nem tudsz egy alapvető információt, amit hites párod viszont igen! Mit tehet szegény? Másodperceken múlhat sok minden. Leugat, bebizonyítja, hogy ő a góré, őt kell komolyan venni, és a rendelkezésére álló többletinformáció alapján hozott saját döntését nyomja át a megfelelő pillanaton. Ez bizony, ilyenkor neki kötelessége is. Először is, bízva párunkban ne menjünk át sértődött kismalacba, és toroljunk meg olyasmit, amiért később meglehet, hálásak leszünk. Alattomos farkasok se legyünk, hogy „jól van anyukám ezt most megtetted, de majd otthon…HÁHÁHÁ!” Meg kell beszélni a helyzetet, de mivel felnőtt férfiak vagyunk és nem cukordarabkák, ezért kicsit kell nyelni oldalbordánktól is. De ha ezzel visszaél, és elkezd hatalmaskodó rendszert csinálni a dologból… Na, akkor megmutathatjuk, mi az a férfispiritualitás, és hol egy nő helye otthon.

Vállald a sorsod!

Vállald a sorsod! Meghalunk így is, úgy is. Térden, vagy állva: ezt döntjük el mi.

Nyolc: legfontosabb. Vállalj felelősséget! Erről már itt-ott szétszórtan beszéltem. Ismerd be! Lásd be! De azt, amit kell, kivéve ha te vagy valaki más nagyot szív amiatt, hogy nem vagy hajlandó ártatlan áldozattá válni. Nyugi, Jézus is ezt tette, kicsit lehetsz te is Jézus – ha muszáj. Egyébként bűnbaknak nem kell lenned, mert sokan rögtön szívesen rád vetnék rejtett bűntudatukat, és gyűlölnék benned mindazt, amivel magukban nem tudnak szembenézni. De ha hibáztál, segíteni kell a hibád által másnak okozott érzelmi terheket elhordozni, vele őszintének lenni, bocsánatot kérni, és a helyzet megoldásáért őszintén és elszántan tenni. Ennél többet senki nem várhat tőled. Mert nem te vagy Isten – és ezt mindenkinek el kell fogadnia, önmagadat is beleértve. Hidd el, nincs felszabadultabb élet, mint mikor végre az ember elfogadja, hogy ő teremtmény. Nem több, és nem kevesebb. Tőle elég, ha halad a cél felé, oda úgyis Isten emeli majd be.

 

;-)

Zoli

Deadfall – a férfiösztönök kemény, néha sötét világa

deadfall a férfi ösztönök sokszor sötét világaNem túl rózsás a hangulatom, mert most fejeztem be Stefan Ruzowitzky: Deadfall című filmjét. Valójában nincs okom a sötét hangulatra, a film reménykedő hangvételű.

De az igazság; az igazság azon része, amit feltárt, kemény nekem. Főleg, mert rövid távon aligha várható pozitív változás. Persze csodák mindig vannak.

Miről is van szó?

Kezdjük a filmmel, aztán hozzáteszem, ami még hozzákívánkozik. Szeretném túlzott bűntudat és önostorozás nélkül tenni a dolgom. De mentegetőzni se akarok. Nem illik egy férfihez, amikor szemtől szemben áll az Igazsággal.

A film rövid története: Eric Bana és Olivia Wilde egy testvérpárt (Addison és Lisa) alakít, akik kirabolnak egy kaszinót és a kanadai határ felé tartanak. Tél van. Baleset éri őket, szétválnak, és így próbálnak továbbjutni a feltételezett szabadságba. Addison viszontagságos és egyre keményebb, kegyetlenebb úton jut a végső helyszínre: egy farmra, ahol túszokat ejt, és végül halálát leli. Halottak szegélyezik útját, de közben egy családot meg is ment: intő jel, hogy az ember összetett lény, nem olyan könnyen tudja magát teljesen tönkretenni. Egyik vonalon szörnyűségeket követhet el (Addison gyilkol, gyilkol és gyilkol, ám végig csak életben akart maradni. Ha kegyelmezett volna, szembe kellett volna néznie tettével (bűnével) és vállalni annak következményeit. Vagyis: Férfi lehetett volna. Ehelyett démonivá vált: a félelem és erőszak férfi démonává, aki kilépett az igazság és rend világából, és a lelki sötétség éjszakájában bolyong) ám a lelke másik termében erősen éghet még a fény – míg ápolja. Mert vagy a sötét árad szét benne, vagy a fény hódítja vissza a lelkét. De ennek állomásai, fokozatai vannak – nem egyenes a zuhanás a pokol felé.

Lisa igazi nő. Csaknem meghal, (nem is értem, a fivére hogy gondolta, hogy magára hagyja menekülés közben a lányt, akire addig vigyázott. Hirtelen felnőtté nyilvánítja: boldogulsz egyedül is, menj! De ez nem így van. Bele kell nőni az önállóságba, nem kilökni a világba a pártfogoltat.) A hidegben, egyedül, a megfagyás szélén talál rá Jay (Charlie Hunnam) a jófiú. Hát ő sem makulátlan (khm, khm, mit is tanít erről a Biblia? Senki sincsen bűn nélkül? Milyen jó, hogy minden nap új esély, igaz? Minden reggel új indulás… hát, bízzunk!) Börtönből jön, és egy összetűzés során egykori edzőjét ájultra, ha ugyan nem halálra veri. Igaz, önvédelemből. Menekülőre fogja, és aztán találkozik Lisával. A lány elcsábítja, de később kezdenek komolyra fordulni kettejük közt a dolgok, és Lisa kezd irányt váltani. A fiú hatására az elköteleződés, a családalapítás, az értékes, általános emberi élet lehetősége mellett dönt.

Kicsit később.

Hálaadás este van, és Jay szüleinek farmján járunk. Mindenki, aki fontos, ott van. Addison, tele sebekkel, meglőve, kisujját elveszítve, többszörös gyilkosként. Jay szülei, kiszolgáltatva egy erős lelkű, öntudatos, okos és egyre kegyetlenebb férfinek. Jay és Lisa, a reményteljes kezdet küszöbén, kölcsönösen erőt merítve egymásból, de… Jay folyamatosan veszélyben forog, mert ő Addison potenciális ellenfele (szintén erős és harcos, bár nem olyan okos, de van magához való esze) és vetélytársa Lisa kötődése, vonzalma terén. (Van valami tisztázatlan erotikus szál Lisa és Addison között. Lisa egyszer kifejezi, hogy nem bánja, ha csaknem félmeztelenül nézi őt a bátyja (vagyis csábítja magához), aztán a farmon erősen megcsókolja őt Addison, hogy megmutassa a befolyását, kapcsolatát a lánnyal Jaynek. Szerintem ez csak a „szaft” nekünk, komolyabb jelentősége nincs számunkra. A vérfertőzés nem elterjedt mifelénk, a nyugati kultúrkörben.

Mi minden jön elő az ünnepi asztalnál? Hát, jó dolgok is: Jay bocsánatot kér gerinces apjától a múltbeli vétkeiért, és az apja megbocsát. Lisa őszintén és szeretettel, tisztelettel (vagy félelemmel?) megmondja a bátyjának, hogy ki akar lépni a pártfogásából, és másik életet akar kezdeni.

A megkötözött férfi: mindig óvni akar, hogy erejét érezze. Ha bízna magában, tudná, ott van az akkor is, ha érzete nem mindig tölti őt be. És aki elenged, az maga is felszabadul. „Menj csak! Egy gonddal kevesebb!”

És rossz dolgok is. Addison gondoskodik róla, hogy rémálom legyen az az ünnepi este a családnál. Nem tudja elengedni Lisát (férfiúi öntudatát valószínűleg túlságosan a „gyenge nő (húg) védelmezője” szerepre építette rá. Nem képes szembenézni vele, hogy a lány szabadságot kér, amit egyébként korábban már meg is adott neki. Elvégre nem rajta múlott, hogy a lány életben maradt… És nem ismeri fel a lehetőséget: ha a lány szabad lesz, akkor ő is. Megpróbálhatja, amit az erdőben elkezdett: élni az életet a saját törvényei szerint. Mint harcos, aki szembenéz az élet kihívásaival, és versenybe száll embertársaival, mint szakember, az élet törvényeinek tudója és alkalmazója, és mint kalandor, aki saját férfias teremtőerejére támaszkodik, és keresi a kihívást az életben.

Nem ez történik: Addison őrjöngeni kezd, megsebzi Jay-t, megsebzi Jay apját, és Jay anyja, az addig türelmes és bízó asszony megátkozza őt. (Maradjunk annyiban, hogy ez egy dühös és fájdalmas kitörés, és nem mágikus tett. Bár a végkifejletet nézve ez nem olyan biztos.) Jay kiszabadítja magát, és a közben megérkező rendőrök előtt csaknem megöli Addisont. Lisa könyörgi ki a kegyelmet neki, de mikor a bátyja újból nem tudja őt elengedni, és csaknem lelövi Jay-t, (aki lemondott a bosszúról) saját húga oltja ki életét.

 

Nehéz az élet férfias férfiként. A dominanciához, erőhöz való kötődés sok kakaskodás alapja és Jay is ezért van veszélyben a vacsoraasztalnál. Nem hajt fejet Adison előtt, aki ezért megfenyegeti. Később őt bántalmazza igazán.

A férfias férfi védeni, de egyben hatalmában akarja tartani a nőt. Igen, de az Élet van, hogy feladja a leckét: engedd szabadon! Vagy megfordítva: válj szabaddá!

Kemény lecke ez sok férfinek, pedig nagy lehetőséget hordoz. Mégis sokan buknak el benne. Miért gondolom ezt?

Persze a média nem tud teljesen hiteles képet adni a valóságról, de elszomorít, mikor szerelemféltésből elkövetett gyilkosságokról hallok. És ezt inkább férfiak szokták elkövetni.

Vajon miért hitte egy Közel – Keleti férj, hogy felesége annyira az övé, hogy

Utána, előtte. Hogy lehet egy nő lényegének fontos részét: a szépségét tönkretenni? És ilyen lelketlen, durva módon. Megértem a férjét – erős a vágy a hatalom birtoklásának élményére. De ezer más, természetes módja van, hogy egy férfi hatalmat szerezzen, és éljen is vele. Éljen – ne visszaéljen. Legyen kiteljesedett – és Férfi.

valamilyen ok folytán levághatja az orrát? Miért szokás Afrikában a női körülmetélés? Mikor leendő férje számára bezárják a nő hüvelyét – tűvel és cérnával. Miért van az teljesen megszokva, hogy Afrika bizonyos részein szinte minden munkát a nők végeznek, akár állapotosan is, miközben férjeik egész nap egymás társaságában mulatnak? Soroljam még? Szerencsére több szörnyűségről nem tudok. Meg nem is akarok tudni.

Nem hőzöngök én ezek ellen, minek? Kedvenc feministáink megteszik, ezerrel.

Én csak szomorkodom és tűnődöm; imádkozom és reménykedem.

Mert ezek a nők nincsenek cukorból, mint nyugati, a büszkeségtől lassan ropi erősségűvé degradálódó társaik. Akik ha kapnak egy sallert apucitól, nem kérdezik: miért volt ez? Mert, ugye, hátha tehetnének ellene. Persze megkérve a párjukat, hogy legközelebb szavaikkal, és ne a tenyerükkel fejezzék ki, ha valami nem tetszik.

Ma a sértődött: „akkor elválok” dívik. Nem törődve vele, női büszkeségével mi mindent borít az ilyen feleség.

Reménykedem, mert van erő, ami elhordozza ezeknek a férfiaknak a tévedéseit, gyávaságát (mikor nem mennek szembe társaik ostobaságával), akár sötét önzését.

Most nem keverem ennél jobban ide Istent. Amikor azt írom, hogy Ő tudna és akarna segíteni, a legtöbben nem hiszik el. Nem ismerik Őt és az Ő útjait, ezért azt hiszik, nem is szereti őket. Mit mondjak erre? Nem mondok semmit. Egyszer úgyis mindenki a Mennyországba jut. Akkor meg mit aggódjak? Legfeljebb tovább tart, meg karikába hajlik a hátunk a sok szenvedéstől, de szabadok vagyunk, ha beledöglünk is.

 

 

 

Zoli