Címke: szenvedély

Út a barlangba

barlangÍrásra ihletett a napokban egy hasonlat. Elgondolkodtam rajta. Létezik olyan barlang, ahová út csak befele van. Ki tudjuk onnan hozni magunkat? Lesz olyan valaki, aki hajlandó megfigyelni milyen ott és mutatni vissza vezető utat? Természetesen a szenvedélyek, függőségek jutottak az eszembe. Van amikor olyan erővel vonz egy tevékenység, hogy sodor szinte belemerülésbe. Próbálunk rátalálni arra, ami érdekel. Arra neveltek minket, hogy amihez értünk és kedvünk is van, azt szívvel lélekkel, teljes erőbedobással csináljuk. Szenvedéllyel. Aztán van olyan pont amikor függőséggé alakulhat. Tudjuk akkor mérsékelni! Úgy alakítani magunk körül a dolgokat, hogy ha tesszük is, csak kisebb elánnal. Próbáljunk rálátni a helyzetünkre objektívan! Mikor nagyon is belemerültünk. Érintve vagyunk szubjektívan. A kívülállók segíthetnek a rálátásban . Valamint ha hajlandóak belekóstolni és a véleményüket úgy átadni, hogy hatékonyan befolyásoljanak, akkor még esélyünk van arra, hogy újra kerülhessünk egyensúlyba. Önmagunkat kihozni olyanból, ami túlságosan elragad. A munkamánia, a netezés, a vásárlási láz, a gyűjtögetés, a takarítási mánia, a gyúrás-sportolás, a szexfüggés, a játék, az ital és még számtalan függőség elragadhat. Önkritikával tudatosítanunk kell, hogy bizony jó lenne visszább fogni magunkat. Mérsékelni a túlzásainkat. Amíg még lehet. Amíg még látszik a barlang bejárata :) Kata

A szerelem

9 és fél hétA 9 és fél hét első percei az egyik legkedvesebb filmrészem, amikor is a szerelem kezdete a 2 főszereplő pillantásában remekül lett megörökítve. A tekintetük kifejezi az érdeklődést, a vonzalmat a szenvedélyt. Tulajdonképp csak állnak vásárláskor a pultnál. A férfi nézi a nőt kitartóan, érdeklődéssel. A nő közben átélheti, hogy valaki nagyon szépnek találja. Némileg szégyenlősen elpillant, és mire vissza néz, az úrnak hűlt helye. Eztán keresi őt a tekintete. Valami elkezdődött. Mindkettejükben. A szerelem a legizgalmasabb dolog a világon. A kezdete pedig kiváltképp az. Képes motiválni, erőt adni, hosszú évekre. Az elején dől el a pillanat tört része alatt, hogy a két fél egymásnak mennyire jön be. Az agy állítólag nagy precizitással elemez. Színt, formát, szimetriát, illatot, egyebeket. Döntést, hoz és inspirál újabb lépésekre.  :)Kati

Zsákutca

zsakutcaEleinte menő italozni, aztán nélküle nem laza, majd  azt gondolja bármikor leteszi. Egyszer csak rádöbben, hogy bármikor letenni nem tudja. Mikor 30, akkor már 15 éve használta lazításra. Először csak hétvégeken, majd egyre többször,végül folyamatosan a gondolatban jár és eljut oda, hogy uralni a problémát nem tudja. Maga alá temeti a sok vele járó. Az alattomos ital eleinte kedélyt emel, ám az élés az ára az oldódásnak. Megannyi fiatalon eltemetett mesélhetne.  Még az elején, más utat választana, mert ez zsákutca. Mennyi keserű rádöbbenés bizonyítja: CSAPDA!!! Évtizedekig reménykedés a gyógyulásban. Csalódás. Rossz példa az utódoknak. Gyászoló társak.   :(  Kata

Az esendőbb nem (magukra hagyott férfiak)

tűz1

Férfiak vagyunk:

keményebb az öklünk – és korábban halunk

okosabbak vagyunk – és szenvedélyeink felemésztenek

nagyot álmodunk – és miután Ő továbblépett, a földön maradunk

lángol a vérünk – és elpusztítjuk: magunk

önállók vagyunk – és megfagyaszt, felőröl a magány.

A világ elhagyott, s bár roskad a vállunk, hordozzuk. De magunk is rég elhagytuk magunk.

És ebbe már bele KELL halni.

jég

Zoli

Bódult elmék

alkoholizmusból2Miért is bódítja magát a nép? Fiatalon az ügyetlenkedéseiket szeretnék palástolni a bulikban. Bátorságot meríteni, a szégyentől szabadulni. Minél felnőttebbnek, vagányabbnak  mutatkozni. (Ma már a lányok is!) Később is egy módja annak, hogy lazuljanak (megtanulható, szokássá tehető, sajnos.) Majd korosodva a mindennapos (számlák befizetése, gyereknevelés, munkahelyi és házastársi elhidegülés miatti) feszültségtől, szorongástól való oldódás módja.

Ha gyakran alkalmazzák, egyre többször a kellemes élmény hozzákapcsolódik. Aki pedig megszokja, egyre nehezebben tudja mellőzni. Rövidesen azt veszi észre, hogy 15 éves korától a 30-as éveire már beszűkült erre az oldódási útra. A korosabbak gyakran a lehangolt időszakaikat vészelik át, veszteségeiket gyászolják itallal. Az öregedéssel szembesülők pedig erőt remélnek meríteni az alkoholból. Minden családban előfordul olyan, aki függővé vált ettől a szenvedélybetegségtől. Akár olyan szintig is képes eljutni sok ember, hogy már az életét kockáztatja, csak azért, hogy ismét ilyen laza, oldott, bódult állapotba kerülhessen!

Bizony, ez a módosult tudatállapot nagy áldozatokat követel. A fogyasztón kívül a mellette élőt/élőket is terheli, mégpedig nagyon komolyan, családok egzisztenciái, működőképessége omolhat össze miatta, főleg, ha többen is érintettek benne. És a rossz példát látó kicsik is sérülnek. A problémamegoldással, nemi szerepekkel és általában az Élet terheivel való szembenézéssel kapcsolatban kapnak rossz, és sokszor nehezen kitörölhető mintát.

A mértéktelen ivászat nagy teher. Akinek kis mennyiségtől is mindig rossz lesz a közérzete, az szinte védelmet kap ettől a függőségtől. Bár sok ilyen ember lenne! Ám aki bírja, az gyakran a rabja lesz, hiszen a környezet is sokszor tolerálja, akár bátoríthat is rá. Ez különösen férfiaknál figyelhető meg. Kívánom mindannyiunknak, legyen erőnk kiegyensúlyozott élethez!

:-) Kati

alkoholizmusból kitörés1

Élet a peremvidéken

A fiatalság hatalom. A korosabb örül, ha a fiatalabbak közelében lehet. A sugárzó erejükből feltöltődhet. (Hogy aztán pl. segíteni, emelni, erősíteni tudjon akár ápolandó öreget, beteget.)

rózsaKiélezett helyzetben egyensúlyozás ez :Élet a peremvidéken. Nem közeledve túlságosan egymáshoz, évekig adhat erőt mindkét félnek. Szexuális szublimációnak is nevezik, némelyek. Az állandó flört állapota, szinte csak testbeszéddel. Milyen távolságot tartunk, milyen közelséget engedünk meg, milyen testhelyzetet veszünk fel, és mennyire természetesen, ellazultan. Akár a benső lelki, szellemi szféráinkba engedjük a másikat, akár meg is érinthet, de fontos, hogy milyen szándékkal, hol, és mennyi ideig.Valamint hányszor.

A vörösen izzó szenvedély. A fehér/bűn nélküli/tiszta angyali szenvedély.

Élethelyzetekből adódó felvetések: korosabb nő, fiatalabb partnerrel szembe kell nézzen vele: MENNYIRE TUDNÁ FELVÁLLALNI ŐT A FIATALABB A BARÁTAINÁL, ROKONAINÁL? A nő pedig biztonságot alig érezhet, ha jönnek a lányok a fiatalember felé.

Lehet szeretni a férfiakat, akkor is, ha sokat szenvedtünk néhányuktól. /Tekinthetünk a hibázásaikra úgy, mint a gyerekeinkére, mint az esendő emberére./

Ismerünk radikális változtatásra biztató véleményeket, mely szerint rövid az időnk a földi létre, lépjünk ki a nehezen működő helyzetből! Különösen, ha tapasztalunk sugárzó vonzalmat, hát még ha visszasugárzás is van. Vagyis interferencia = ERŐSÍTI EGYMÁST A KÉT ENERGIA.

Tűrni? Szublimálni? Angyali flörtben élni?

Robbantani? Kilépni, újrakezdeni?

Van-e Örök Élet, amely végül mindent beteljesít, és reményéből, valamint önsegítő technikáinkkal beteljesíthetjük elrendelt Sorsunkat, vagy Itt és Most legyünk boldogok, ahogy mi szeretnénk, és vegyük a saját kezünkbe az irányítást, grandiózus elszánással, hatalmas, szinte hősi erőfeszítéssel?

Nem adok választ, kedves Olvasó. Szépen végiggondolod és másokkal megértekezed magad!

;-)

Kati

A szerelmes királynő, és az ő hű lovagja – pár szó a A fodrásznő férje című filmről

 

A film plakátja

Persze, mese. Ilyen nincs a valóságban, vagy ha van, nagyon ritka. De mégis, igaz mese, mert rólunk szól, belőlünk mutat fel valamit, ami tényleg ott van. Vagyis hiába mese, mégis igaz.

A kis Antoine már gyermekként a női nem varázsának édes rabságába kerül. A közeli fodrásznő, a telt Madame Cheffer teljesen személye és testi vonzereje rabságába keríti. Semmilyen szexuális nem történik közöttük, mégis a fiú képessé válik arra, amire nagyon kevés férfi: lelki szinten megélni az erotikát. Így számára a különböző ürügyekkel, amúgy indokolatlanul megismételt hajvágások sora (melyeket mindig az anyjára fog), a szeretkezés és lelki kielégülés élményévé válik.

Itt dől el sorsa: visszavonhatatlanul a női nem hódolója és szolgája lesz, amíg csak él. Különösen pedig egyé.

Mathilde ajándékba kapja fodrászüzletét, tehetsége, szerénysége, szorgalma és rejtett erotikus kisugárzása olyan erős hatást gyakorol idős alkalmazójára. De ő valójában királynő, és birodalmában (a férfifodrászatban) nem tűr konkurenciát. Kolléganőit sorra elbocsátja.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A nemes viadal, ahol mindenki vadász, és mindenki zsákmány. Mindenki győzni és mindenki elveszni akar. Csak hát el kell táncolni,végig kell járni.

A körülmények készen állnak, Mathilde is felkészült rá lélekben (bár erről fogalma sincs), így belép életébe örök lovagja, szerelmese, rabszolgája. Akinek ő örök királynője, szerelmese és rabszolganője lesz. Antoine érkezik hajat vágatni, és Mathilde ösztönösen kiveti rá a hálóját, bár meg mernék rá esküdni, hogy ha megkérdezném, csak ennyit válaszolna (teljesen őszintén) „Ó, hát nem is tudom. Valahogy pont ehhez volt kedvem.”

Mert elküldi Antoine-t, egy vendégre hivatkozva, aki nem létezik. Antoine a következő sarokig megy, és onnan figyeli Mathilde -ot, aki fél órán át olvassa kedvenc újságját. Sose hallott róla, hogy Antoine-t az apja arra nevelte: az akadály arra való, hogy fokozza az erődet. Hogy még jobban kívánd, amit akarsz. Mint a gát a folyó útjában: felduzzad mögötte, és annál nagyobb erővel robajlik tova, ha ledöntötte azt. Mathilde úgy tudta ezt, hogy nem tudta. De eszerint cselekedett.

Itt megint mesebeli elem következik, mert Antoine következik a szerelmi sakkban, és ő hozzá illően vadászként lép fel. Becserkészi a vadat: fegyelmezett, békés nyugalommal engedi, hogy kiszolgálják, és hallgatása mögött nincs sértődés. Aztán, mikor a vad megállapodott előtte: lő. A szíve közepébe. Megkéri Mathilde kezét.

A vad megrogy egy pillanatra, aztán továbbsétál. A kasszához lép, látszólag nem hallott semmit, Antoine fizet és úgy viselkedik, mint aki nem mondott semmit. Nem tudhatja mi történt, de ahogy Mathilde-ot vezette az ösztöne, most őt is vezeti az övé. Érzi, hogy talált, ez a vad már többé nem a vadoné. De még várni kell rá.

Három hét múlva megy vissza, eddigre hatnia kellett a kérdésbe rejtett édes méregnek, és torokszorító húsz perc telik el a fodrászatban: két látszólag teljesen közönyös ember végzi a dolgát, egy szó nélkül. Az egyik átadja magát, hogy a másik kiszolgálja, majd átadja a szolgálat ellenértékét: a hajvágás árát. Ekkor derül ki, hogy Mathilde közben meghalt magányos nőnek lenni, és már a férfihoz akar tartozni.

a fnő férje2„Ha komolyan mondta az ajánlatát, akkor a válaszom: igen” – rezdül meg a pillája, mert egy pillanatig nagyon sebezhető: sok függ attól, mit mond a férfi. Csakhát ez Antoine-nak már rég nem kérdés. Amint Mathilde elküldte a nemlétező vendég miatt, ő már mindent eldöntött.

Mi jön ezután? Számomra valami elképesztő csoda. A varázslatos hétköznapi pillanatok (Mathilde a kirakaton betűző nap fényében olvassa újságját, miközben férje szerelmesen gyönyörködik benne, Mathilde tudja ezt, és kiélvezi királynői hatalmát – odalép lassan Antoine-hoz, egy újságért lehajol, hogy az belásson a dekoltázsába, miközben egyenesen a férfi szemébe néz. És Antoine szerelmes-megértőn fogadja kedvese lehengerlő hatalmát. Ahogyan finoman visszaél női vonzerejével, elveszi a férfi vágyát, és nem ad érte cserébe semmit. Térdre kényszeríti lovagját.  Dehát mindketten tudják: később lesz ez másként is. Vagy amikor a vendég hajmosása közben Antoine valóban térdre ereszkedik Mathilde mögött, benyúl a szoknyája alá, lehúzza fehér bugyiját, és addig simogatja a combjai között, míg teljesen jó nem lesz a feleségének. Ha van egy kis kamaszvér a férfiben, estig nem mos kezet, és néha megillatozza az ujjait. Aztán visszahúzza a bugyit szerelmére, és az elbocsátja a vendéget (akivel végig kommunikált, ha kissé remegő és mélyebb hangon is, és nagyobb szünetekkel a mondatok közt, mint egyébként.) Dehát a vendég tehet az egészről: ő kezdett el idézni szerelmes versekből, és gyújtotta be a szerelmes házaspárt.

a fnő férje5Megdöbbentő volt, hogy rendező illetve a forgatókönyvíró mennyi árnyalatát elő tudta hozni, talán egy egész órán keresztül, vagy még tovább férfi és nő összetartozásának, akik közösen élnek a nő birodalmában: a férfifodrászatban. Ahogy háromnegyed hétkor Antoine azt mondja: bezárunk, (na most ő a főnök, és rabszolganője engedelmeskedik akaratának) és az utolsó vendég talán még látja az esti lámpák fényénél, ahogy a kis asztalon, a nagy fodrásztükör mellett, Antoine felesége mellét csókolja. De ő már egy holnapi vendég, csak még nem tudja.

És persze a halál: nem öregednek meg egymás mellett. Mathilde nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy szublimálja a szexuális energiát, a testéhez, külsejéhez köti azt, így megöli magát, hogy örökre Antoine – é lehessen: az emlékeiben. Fél, hogy elveszti a férfi érdeklődését, női vonzereje odalesz. Odaadja magát neki egy hatalmas vihar elején, a fotelben, gyorsan, épp, csak a bugyiját lehúzva, és belemenekül a viharba, a félelmébe, az örvénylő, áradó vízbe. Búcsúlevelében mindent megírt Antoine-nak, és a férfi magára marad.

A zárókép: egy közel keleti csupa szív férfi jön vendégnek, és Antoine megpróbálja pótolni Matildot, hajat mos, majd táncol (szenvedélye az arab zenére táncolni) vendége ebben szakavatott, segít neki. Majd Antoine leül keresztrejtvényt fejteni, és közli: a fodrásznő mindjárt jön. Az arab férfi hirtelen jóbaráttá válik, noha valójában nem az: együtt vár Antione-nal Mathilde-ra.

Mert a férfi nem engedte el a nőt, és haláláig nem is fogja. Ez a sorsa: örökre a rabszolgájának lenni. Ezen mit sem változtat, hogy Mathilde nem bízott magában, és átmenekült a túlsó partra (valószínű befejezetlen feladatot hagyva hátra. És ennek a szublimáláshoz lehet köze.) Mert Mathilde (is) mélyebbről nő, mint vagina meg mellek, és egy öreg mosoly és kézsimítás, ujjak összefonódása több órás szeretkezéssel érhet fel idős korban, mert mindezek emléke tényleg ott van mögötte.

Antoine csendes szenvedése, ahigy várja többet az életben vissza nem térő feleségét, talán felbátorítja Mathilde-ot, hogy az érzéki nőtől elinduljon a tiszta nő irányába. Hogy elhiggye: van ösvény odaátra, és az erotika örökre a miénk. (Szent József biztos sokszor  megérintette és megölelte a Szűzanyát, holott a melléből talán soha többet nem látott, mint a ruhán átsejlő kontúrt.)

Mert minden átvihető, ami igazán (lényünk legmélyéről) fontos – de meg is kell tenni.

Szerintem az angyaloknak van nemük.

a fnő férje6

 

 

;-)

 

Zoli

Need for speed – férfifilm, avagy a patriarchák már a spájzban vannak

A plakát

A plakát

Kamaszok és örök kamaszok álma. Nem a valóság, csak az amit szeretnénk. Üzenet az ideák világából. Tipikusan amit aztán a hétköznapok rohanásban elszürkülő kötelességteljesítése közben szem elől tévesztünk. Forgatókönyvírók és rendezők segítségével sejlik fel időnként, csak, hogy megállapítsuk: nem, ez így úgysem lehetséges. De biztos ez? Semmit nem hozhatunk át a valóságba elképzeléseinkből?

A sztori: Tobey igazi jófej. Vagány, önzetlen és autóépítési és vezetési képességével tekintélye van barátai előtt. Mégis szerény: tudja, hogy képességei és szorgalma emeli őt ki a többiek közül, nem pusztán két szép szeméért kapja a tiszteletet. És ő is tiszteli a társait. Tudja, hogy szüksége van rájuk, hogy emberként még értékesebbek is lehetnek nála.

Tobey már igazi férfi: megsebezte az élet. Elvesztette egykori szerelmét, aki egy menőbb srác nője lett. Hipergámia, mint tudjuk. De Tobey férfiként állja a sarat: jóindulatú mindkettőjükkel; tudja, néha vesztes az ember. Az Élet ilyen. Nem nyerhetünk mindig.

Aztán történik a Tragédia, mely feltárja: kiben mi lakozik. Tobey egyik legjobb barátját elveszíti egy versenyen, és a harmadik versenyző, aki persze Tobey korábbi győztes riválisa a szerelemben, lelketlenül magára hagyja őket. Tobey a biztos győzelemből fordul vissza segíteni, de már hiába. Az már csak hab a tortán (hogy tudjuk, kit kell utálni) hogy a balesetet az egykori rivális: Dino okozta.

Mindenért Tobey lesz a felelős. Dino gondosan eltüntet minden nyomot, ami őrá utalna. Tobey innentől a tiszta harcos archetípusa, távoli lelki rokona Jézus Krisztusnak. Ő az Ártatlan Áldozat.

Tobey

Tobey

Kiszabadul, és illegálisan indul egy titkos versenyen, csak hogy bebizonyítsa mi az igazság. Igazság, becsület – hát ezek fontosak a férfiaknak. Hogy ők a szabályok szerint játszanak, ismerik és betartják a fair playt, az igazságos munkáért, igazságos bért, a törvény tiszteletét, melyért cserébe a törvény meg kell védje őket, és övéiket. Hiszen felelősek a rájuk bízottakért: a családjukért.

Természetesen semmi sem olyan egyszerű: Tobey társat kap, egy csinos nőt, aki el kell kísérje a versenyre. Naná, tehernek tekinti a nőt, plusz felelősség, rá is figyelni kell, szabad harcos létét nem élheti már úgy – megpróbálja lerázni.

Ám a nő állja a próbát, nem törik meg a mesterségesen előidézett rázós helyzetekben, vagyis túlesik a férfi beavatáson: kivívta a rangot, hogy a csapat tagja legyen. Tobey nem mondja, de elkezdi tisztelni. Egyben a nő is szelídül. Kezdetben még kikérte a tiszteletlenséget magával szemben, ám most kezd betagozódni a férfi (patriarchális) csapatba, az megnyílik előtte, és ő belátja: jobb, ha másodhegedűs lesz itt. Ettől fogva Tobey természetesnek veszi, hogy fél szeme mindig a nőn van. Nem kontrollálni, nem nyaggatni, csak tudni, hogy minden oké-e? Elkezdi védeni.

Julia

Julia

Hozzá kell tenni, Tobey végül is lovagias és udvarias, bár nem orrvérzésig, de az. Julia pedig egyszer kiáll Tobey mellett, a nyilvánosság előtt megvédi a férfi becsületét, és ezzel magára vonja vádlói haragját – osztozik a férfi sorsában. Kifejezi, hogy ő megérti, tudja, mi van a férfi lelkében, és hisz abban, mert az értékes. Tobey szemében megint nagyot nő. Ennek ezúttal hangot is ad. Szívből köszönetet mond a nőnek a bátorsága és önzetlensége miatt. (Emlékszünk, mikor a Dirty Dancing-ben Babe magára vállalja mocskos, bűnös nő szerepét a szerelméért? Ugyan nem menti meg, de ott a férfi (Patrick Swayze alakította) először tapasztalja meg, hogy valaki kiáll érte, hogy nincs egyedül a bajban. Meg is hálálja, ahogy tudja: a búcsúesten eltáncolják az igazak szenvedélyével a táncukat. Aztán a törvény érvényesül: a férfinak mennie kell, Babe pedig súlyos szégyennel és családi válsággal (apja bizalma omlik össze iránta) indul haza az üdülésből.)

Kihívás, khívás hátán, igazi férfifilm: Tobey-nak szüntelen bizonyítania kell a rátermettségét, hol egy rendőrautó hátsó tengelyének tönkretételével, hol azzal, hogy a barátja menti meg a szakadékba zuhanásból. Miközben ég és föld között lebegnek, természetesen ki van rosszul, és ki önt erőt a másikba? Igen, Julia esik kétségbe, és Tobey segíti át a válságon. Vagyis Tobey figyelmének középpontjába Julia kerül, és amíg a veszély el nem múlik, ott is tartja.

Vagy a pillanat, amikor Julia a rendőrök elől menekülve le kell ugorjon egy ház tetejéről. Alul Tobey várja, hogy elkapja, de a nőnek meg kell bíznia férfiban, hogy tényleg meg tudja őt menteni. (Szintén idei film, a Non Stop. Egy ügynököt próbálnak ekáztatni, hogy a repülőgépjáraton gyilkolássza az embereket. A látszat ellene szól, és van egy pillanat, amikor vagy hisz neki a stewardes, vagy mindennek vége. Egyedül nem tud segíteni a férfi (Liam Neeson alakítja) az utasoknak, akik szintén tőle tartanak. Nagy illanat: a színésznő nagyon ügyesen alakítja, ahgyan legyűri a kétségeit, végiggondolja, mit tud addig a férfiról, és kockáztat: bizalmat szavaz. Meg is oldódik a helyzet végül.

Mámor

Mámor

Vissza az autós filmhez. A kötelező mámor és szenvedély és extázis,  végig felettünk lebeg. Már a cím is ezt fejezi ki: „Szükség a sebességre”. Vágy a belső tűz után, a szenvedélyes életre, a férfierők szabad, de nem szabatos megélése felé. A tipikus kettős irányba: a Nő felé, aki majd az otthont adja (annak felelősségével és feladataival) és a Világ felé, amely szintén várja az építő, fejlesztő férfikéz illetve férfielme munkáját. Itt ezt az autók fejezik ki, a sebesség mámora, és a tudomáény ami kell hozzá. Megépíteni egy ilyen szép és erős eszközt, és aztán jól elvezetni, amit pusztán fejből nem lehet. Zsigeri tudás is kell hozzá. Szinte természetfeletti jól csinálni.

Visszatérve Juliára: másképpen is nőies nő. Amikor a gonosz vetélytárs piszkos módszerekkel támad, ő lesz az áldozat, (ősi női szerep) az ő karja törik el, és őt kell ölben a kórházba vivő kocsiig elvinni. Tobey ismét megmutatja, hogy férfi: erős, óvó, segítő, a nőért élő. Pont az alantas támadás előtt vallotta be a maga suta módján, hogy Julia iránt többet is érez, mint barátságot, és együtt maradhatnának éjjelre. Nehéz pillanat, hiszen onnantól, hogy bevallja többet is szeretne, függ és kiszolgáltatott. Mert kezdeményezett, megnyílt. És a nő válaszától függ, mi lesz. Ne feledjük: Tobey lovag, nem veszi el erővel azt, ami amúgy is csak önként adva lehet az övé. Hát egyelőre nem lesz, bár Julia mosolya sokat sejtet. Helyette kórház, ahova viszont illegális versenyzése miatt Tobey nem követheti Juliát. Tehetetlenségét mégis meg kell élje, kontroll vesztett, csak remélheti, hogy minden jól alakul.

Eljön a férfiálom csúcsa: a riválissal való megmérkőzés és győzelem. Pszichológiailag ez mindig az önmagával való küzdelmet jelenti. Aki tiszta, árnyék énjét legyőzte, azt a másik gonoszsága már nem érinti. Elszomorodik, felháborodik, de személyében sértve már nem érzi magát. Megérti a másikat, sejti, mi mozgatja, hiszen ugyanezeket az erőket már megismerte magában, és túljutott rajtuk. Már őt a többiekért, vagy egyenesen a másikért való aggodalom hajtja, hiszen tudja (sokszor csak a zsigereiben, tudattalanul emlékezve) hogy ennek rossz vége lesz. Mindenki megkapja életének gyümölcsét. Aki aranyat vetett, aranyalmát, aki bogáncsot, az szamárkórót.

Az Égbe nyúló világítótorony

Az Égbe nyúló világítótorony

Erről nincs mit mondanom: Dino ellen saját asszonya fordul, mert megismeri annak sötét lelkét, amivel nem hajlandó szembefordulni, és itt is megnyílvánul Tobey tiszta lelke: megmenti Dinot a biztos halálból, (ekkor győz önmaga felett, lép túl saját árnyékán) kihúzza a lángoló kocsiból. Beszédes a célvonalnál álló épület, egy hófehér, tengerparti világító torony. Mint egy templom, mely tisztaságával az Égbe nyúlik. (Istenhez? Igen, őhozzá.) És Tobey imádkozik is, a maga mélyen átélt, ám tudattalan módján. Amikor a rendőrök ismét elkapják; megalázva a földön fekszik és éppen a bilincs kattan a karján, mint bármely közönséges bűnözőén, a tornyot nézi, és egy könnycsepp csorog ki a szeméből. Az igazak fájdalma, akiket az evilág embertelen törvénye bedarál.

Minden jó azonban, ha a vége jó: fél év múlva Tobey szabadul, és Julia jön érte, egy gyönyörű tűzvörös Ford Mustanggal. Véletlenül pont vörös volt raktáron, a tűz, szenvedély, szerelem és egyebek jelképes színe… És Julia ismét megmutatja, hogy jó társ: nemcsak osztozik párja szenvedélyében (mint pl. a Shotokan karate megalapítójának felesége a karatében) de nem rivalizál benne. Átengedi a volánt Tobey-nak (Funakoshi mester is mindig tisztelettel emlegette felesége karate tudását. Tehette, felesége soha nem rivalizált vele, elfogadta felsőbbségét, és felnézett rá emiatt. De otthon biztos ő volt a főnök. Felteszem, a mester nem bánta, hogy egy teherrel kevesebb van a vállán. Cserébe mindig tiszta, rendezett otthon fogadta, amely szabályai viszont rá is érvényesek voltak. Hogy ez nem nagy dolog? Napi szinten se?)

Ezek a patriarchák kiírthatatlanok. Talán mert zsigeri szintről tör fel az erre való igény bennünk. Mit lehet mindebből megvalósítani? Leginkább ami vonzó. Vagy önmagában, vagy eredményét tekintve. Nem feledem pl. Ritát, korábbi kolléganőmet, aki örömmel mesélte, hogy noha a focit a háta közepére sem kívánta, de mikor rájött, milyen sokat jelent a párjának, hogy vele megy meccsre, azóta boldogan teszi ezt. A focit is megszerette kicsit: ami nem csoda. Őt a párja ugyanis nagyon az áldozata miatt .

És a férfiak olyanok, mint Tobey? Hát persze. Ha megtanulják ezt, ha segítve vannak benne, ha utánajárnak, ha gyakorolják, és ha érzik: ez jó nekik. Akkor azzá válnak. És amikor a génjeikbe kezd beépülni, hogy már továbbörökíteni is tudják: akkor azok, valóban.

;-)

Zoli

Haladó keresztényeknek – high school

Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa

Jim Caviezel, a Passió film Krisztusa

 

 http://hu.gloria.tv/?media=581147

Egy lenyűgöző interjú és fantasztikus prófécia. Jim, aki megélte Krisztus szenvedését: fuldoklott mint ő, kapott ostorcsapást, mint ő, fájt a válla, mint neki a kereszttől, a halál torkáig jutott, és egy pillanatra át is lépett rajta, mint ő. Mellesleg 33 évesen kapta a szerepet és a monogrammja J.C. De ez csak érdekesség, amolyan juticsoki, a lényeg nem ez.

Mindeközben vele volt az Isten, és ő reményt, fájdalmat és gyönyörűséget együtt élt át. Az interjú alatt Jézus egészen közel jön hozzánk, és használja az ő kis prófétálóját. Csak figyeljétek, mikor majd héberül beszél!

;-)

Zoli