Nem, nem nőknek írom ezt a cikket. De ők is olvashatják. Kezdjük:
Jane Eyre – én ugyan nem ezt a változatot láttam, de biztos jó ez is. Az árva, türelmes és jószívű, okos lány, aki megtalálja nehéz természetű, sebzett lelkű, és szintén jólelkű párját. Persze meg kell egymásért küzdeniük. Főleg Jane – nek, a múlt árnyával.
Büszkeség és Balítélet Szintén egy klasszikus. Az okos, szép és csípős nyelvű lány, aki mégis rosszul ítéli meg azt, aki később a férje lesz. (Az illető egyébként tehet róla. A balítéletről is, éa a házasságról is.) Ám idővel alázatot és bölcsességet tanul – ha csak morzsányit is. De ennyi elég a boldogsághoz. Én a hatrészes (ha jól emlékszem BBC) verziót láttam, Colin Firth -el, és az egyszerűen király! De ez is biztos jó.
Modernebb időben játszódó film jön. Az időutazó felesége. E filmje óta szeretem Rachel McAdams -t. Eric Banát, pedig mióta eljátszotta Hektórt a Tójában. Na, olyan férfi szívesen lennék, mint a filmben Hektór volt! Tehát „Az időutazó felesége”: a főhős, képes az időben előre-hátra lépni,ám kiszámíthatatlanul működik képessége. Pl. már felnőttként vissza-visszatér a leendő feleségéhez, aki még kislány, és mivel mindig meztelenül érkezik, ruhával várja. Meg is mondja neki, hogy ő lesz a felesége, és elég különös, mikor a lány idősebb, és először találkozik időutazás nélkül a sráccal, továbbadja, amit tőle tud, ám akkor ezt még a srác nem tudja… Hű, bonyolult, szegény csajt elég habókosnak nézi! Végül, több évi házasság után, a srác meghal balesetben, és a felesége eltemeti, de a halott férjének még vannak aktív időutazásai. Találkozik is vele, miután eltemette, mert ugye korábban ő léphetett előbbre az időben… A nő soha nem tudja lezárni magában a szerelmét, mert haláláig összefuthatnak még. Aki ezt kitalálta… Az talán tudta, milyen lehetett pl. a II. Világháború után évekig hazavárni valakit. Basszus vannak nők és családok, akik ezt tényleg megcsinálták… Az én nagmamamám viszonylag hamar visszakapta a férjét, bár a 8 hónapos hadifogságban a nagypapám töltött egy éjszakát a halottak közt. Szerencsére sok-sok évvel később mégis el tudta mesélni nekem, hogy ha az ember háta feketére ég a naptól, akkor már soha többet nem fog leégni. Na, szóval szívfájdítóan szép film ez. Mit is jelent egy nőnek néha, hogy szeret közülünk valakit. És mégis boldog. Holott szenved közben. Ész megáll.
Camille A butuska, de jószívű lány, aki szembenéz saját halandóságával, és bölcs NŐ – vé érik; önző, éretlen férje pedig látva felesége mély és őszinte, sebezhetőségét is vállaló szerelmét, jófiúvá válik. Igazi tündérmese, és én nagyon szeretem. A képen elég hétköznapian néznek ki a főszereplők, de egyrészt, a valóságban is olyan normálisak és egyszerűek, azok is, akik igazán mélyen szeretik egymást, másrészt jó tudni, hogy itt Camille már nem a saját haját hordja. Tekintve, hogy haldoklik, azt eddigre elvesztette.
Fogadom. Ismét Rachel McAdams. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. Házasságuk után a feleség balesetet szenved, és elveszíti egy időponttól kezdve az összes emlékét, így férje iránt érzett szerelmét is. A szülei haza várják, és szeretnék, ha végre megvalósítaná a jövőt, amit neki szántak. A férje szintén hazavárja, és próbálja előcsalogatni az emlékeket szeretett hitveséből. Ám miután azok nem jönnek, hát megszeretteti magát másodszor is. A nő soha többet nem emlékezett az első megismerkedésükre.
Eleven testek Tündérmese. És lényegében igaz. Ugyan nem így, mert Isten nélkül nem megy, de most ne szőrözzünk. Az élőhalott srác, aki beleszeret abba lányba, aki meg kellett volna ölje végleg, és akit ő is meg akart ölni eredetileg. Helyette fogjul ejti, és elkezd visszaváltozni élő emberré. És a szeretet vírus terjed, míg meg nem változtatja a világot. Jajj, de szerettem megnézni! Kicsit Rómeó és Júliás, mert a lány apja tulajdonképpen az élők vezére, akik irtják az élőholtakat, és van, amikor a két szerelmes pusztán egymásba kapaszkodva próbál közvetíteni a két világ közt, kockára téve mindent, legfőképp az életüket. A képen a srác már eléggé eleven.
Bírjátok még? Utolsó jön. Gerard Butlerrel. Akit nem a „300” óta szeretek. Az egy ostoba film. Csak töketlen, kisebbrendűségben szenvedő alakok nagyítják így fel a hőseiket, és tiszteletlenek ilyen mélyen az ellenségeikkel. Éretlen kisfiúk hada készítette a filmet. Szóval nemtom mióta szeretem, de bírom. Tökös srác, és ez tetszik benne. Ezt a filmet ma néztem meg, és emiatt létezik most ez a cikk. Utóirat: Szeretlek. Lisa Kudrow különben egy kibírhatatlan, cinikus, agresszív p…t alakít, akinek csak filmekben van ennyi barátja. De a sztori: a férfi és a nő nagyon szeretik egymást, ám a férfi agytumorban meghal. És mélyen – mélyen ismeri az ő drágáját, és nagyon szereti. Tudja, hogy egyedül nem tud kimászni az elvesztése okozta fájdalomból. Ezért előre megír egy csomó levelet, programokat szervez az ő egyetlen szerelmének, felvidítja, segít önállóbbá válni, önmagára találni, és végül leválni róla. Vidám, tökös, végtelenül bölcs és önzetlen férfi. (Na ilyen megint szívesen lennék. Hallod Isten? (Élet?) Növessz ilyenné! Lécci.) Egy éven át kapja a leveleket a nő, amelyeket tulajdon anyja közvetít neki, bár őrültségnek tartja, és nem igazán bírta a fiút, de haldokló veje kérésének nem tudott nemet mondani. És a főszereplő tovább tud lépni, és fejlődik az egy év alatt. Magasabb szinten újjászervezi az életét, és a vége… nos, az is reménykeltő. A képen az első találkozás, amikor a srác elbűvöli a lányt, és bár az egy idő után átlát a szitán, mégis belemegy a játékba, és minkettejük élete végérvényesen megváltozik.
Nyugi fiúk, nem az utóbbi napokban néztem meg ennyi romantikus filmet, kellett hozzá pár év. De megérte. Mégha sokszor csak az álmainkról szólnak is. Mert szok is hatnak ránk, vezérelnek, terelnek. Csak össze kell vetni a valósággal és időnként ésszerű komporomisszumot kötni.
Bakker, szétültem a sejhajom, míg összehoztam ezt a cikket. Ennyi linket, képet összeválogatni, miközben ezredszer hallgatom Keshától és Pitbulltól a „Timber” – t. Jó kis tüzes szám, beteszem a végére. Kesha ruhája ugyan túlzás, de a csajok jók a klippben, és jól is táncolnak. Ennyi érzelem mellé kis erotika, igazán kell.
;-)
Zoli
